#786: a nagy hõmérsékletnél a gravitáció tartja össze a Naphoz hasonló nagy tömegû testeket. Ha a Földön egy kisebb adag forró gázt csinálsz, azt viszont egy zárt tartályban kell tartani, hogy el ne szökjön.
A mozgás fenntartásához nem kell energia, csak a mozgásállapot megváltozásnál (gyorsítás vagy fékezés) lehet szükség energiafelvételre vagy energialeadásra.
A hõkamera a hõsugárzás érzékelésén alapul. Ahhoz hasonlóan, ahogy az izzó testek sugároznak, a hûvösebb testek is sugároznak fényt, csak a szemmel nem látható tartományban. Ez mûszerekkel érzékelhetõ. A hõmérsékleti sugárzásról van egy cikk, sajna csak angolul találtam:
http://en.wikipedia.org/wiki/Thermal_radiation
és érted is az egészet? mert nagyon bonyolultnak tûnik
ha nagy hõmérsékleten kémiai kötés sincs az anyagok között, akkor miért állnak mégis egy halomba? itt a földön, meg ha van kötés, hogyhogy állandóan elpárolognak, aztán meg újra összeállnak? mi készteti õket erre? honnan veszik hozzá a rengeteg energiát? és ha a hõ, csak a részecskék mozgási sebessége, mi alapján mûködik a hõkamera?
#782: sokat foglalkoztam a fizikával, régen versenyekre is jártam. Kapcsolatban állok továbbá négy fizikussal e-mailben.
Most kérdeztem meg tõlük, hogy mi történik adiabatikus tágulásnál, mert nem volt teljesen világos nekem. Jól sejtettem, hogy a #770 nem igaz abban a formában, ahogy fórumos társunk leírta (a hûtõgépes rész). Az adiabatikus tágulásnál (ha a nagynyomású gázt átengedem egy kis résen egy nagy, üres tartályba) nincs lehülés. Lehülés csak akkor van, ha ez a táguló gáz munkát végez az elõtte levõ gázon.
#782: sajnos erre nem tudok számszerû adatokat adni. Az interneten viszont rákereshetsz egyes anyagok olvadás és forráspontjára (például a wolfram az elég magas hõmérsékleten olvad illetve forr, a hélium nagyon alacsony hõmérsékleten cseppfolyósodik). A cseppfolyós hélium hõmérséklete a nagyon alacsony tartomány, a wolfram forráspontját nevezhejtük a nagyon magas tartománynak. Azt tudom, hogy az agyagégetés és a cementkészítés 2000 fok alatt van, tehát ott még "szimpla" kémiai átalakulások vannak.
#781: nyilván ott is van hõmérséklet, ahol nincs kémiai kötés. Plazmaállapotnak nevezzük azt (ezt negyedik halmazállapotnak is hívják), amikor már az elektronok is kezdenek leszakadni az atomokról. A plazma a gázokhoz hasonlít leginkább. Ilyen állapotok a Napban fordulnak elõ, vagy a plazmavágónál (amit az iparban gyakran használnak). A hõmérséklet mérése ezekben a tartományokban a kibocsátott fény vizsgálatával történik.
ez a hideg mettõl meddig tartományt takar? mi van a még annál is hidegebb helyeken? te mennyire értesz a fizikához?
#779: Kémiai kötések csak a Földhöz hasonló hideg helyeken vannak. Persze mi, gyatra felépítésû biológiai lények, a szûk Földi hõmérséklettartományt is szélsõségekként éljük meg.
#774, #777: én nem azt mondanám, hogy "szabadulni igyekszik", inkább azt mondhajtuk, hogy ha mozog valami, akkor nem állhat le, hacsak valaminek át nem adja a lendületét. Ha ütközik a részecske, akkor fékezõdhet, de ilyenkor a társa indul el. Ha valamelyik részecske nagyon lelassul, akkor egyre valószínûbb, hogy a következõ ütközésnél inkább gyorsul, mint fékezõdik. A folytonos nyüzsgés tehát szükségszerû, mert nincs "fék".
Egyébként igaz, hogy a világegyetemben nem sok "összefüggõ anyag" van, ez jó meglátás!
Az anyag nagy része a csillagokban van, ahol az iszonyú hõmérséklet miatt semmilyen kémiai kötés nincs a részecskék között, sõt, atomok sincsenek (az elektronok is leszakadnak), kivéve a csillag külsõ tartományait. Az egészet a gravitáció tartja össze.
Kémiai kötések csak hideg helyeken vannak (mint például a Föld).
Szerintem addig teljesen felesleges vitatkozni párolgásról meg boszorkányokról, amíg az általunk jelenleg érzékelhetõ dimenziókat nem tisztáztuk.
Távolság Idõ Tömeg(Súly esetleg)
Csak hogy a legegyszerûbbeket említsem.
Kérnék 1db mondatot a fentiekre. Kinek mit jelent.
Errõl jut eszembe a mennyiséget kihagytam de szerintem a DARAB talán a legegyértelmûbb. Mert mindenkinek ugyanazt jelenti.
Utánna elmondom mire akartam kilyukadni.
számomra Basic elmondása némileg érthetõbb
a te leírásodból viszont egy újabb kérdés merült fel: ha minden ennyire igyekszik szabadulni a kötésbõl, ahelyett, hogy nyugton maradna... hogy lehet az, hogy egyáltalán még van összefüggõ "anyag" a világegyetemben?
#770: még azt is hozzátenném, hogy a vízmolekulák nem azért vonzzák egymást, mert egymás elektronfelhõjét eltorzítják, ahogy a nemesgázoknál a Van der Waals erõk. A vízmolekula önmagában poláros, az oxigén felöli része negatívabb. Így egy erõsebb elektromos vonzás lép fel, tehát a forráspontja lényegesen magasabb, mint a szimmetrikus molekulákból vagy atomokból álló anyagoknak (hélium, metán)
#770: a teljesség kedvéért megjegyzem, a víz igen különleges anyag a folyadékok között, például a hidrogénkötés miatt. Utóbbi olyan erõs, hogy a vízgõzben nem csak önálló vízmolekulák lehetnek, hanem vízmolekula párok, hidrogénkötéssel összekötve. Ezek csak jóval magasabb hõmérsékleten bomlanak fel. Legalább is ezt mesélte nekem a középiskolás kémiatanárom.
#770: miért is "egyszerûbb" ez a magyarázat, mint a #768?
Szia! Nos, részben jól írta le Basic, de ennél sokkal egyszerûbb a helyzet.
Nézzük az anyag belsejét:
Többnyire azonos atomok (molekulák)veszik egymást körül. Így átlagban minden oldalról azonos számú és azonos energiájú ütközés miatt, a hõmozgás nagyságának megfelelõ nagyságú kitéréssel, de egy adott pont körül táncolnak az atomok (molekulák).
Nézzük a felszínt:
Az egyik irányban azonos atomok (molekulák) a másik irányban vákum vagy teljesen más (elektron)szerkezetû és sûrûségû atomok (molekulák) vesznek körül egy-egy felszíni atomot (molekulát). Így nyílvánvalóan amerre nyomja a nagyobb energiájú "lökdösõdés" arra fog jobban kilengeni. ( *1 egymástól jól megkülönböztethetõ anyagcsoportokat fázisoknak is szokás nevezni. Így pl a pohárban víz és levegõ fázis van. De ha olajat is öntünk bele akkor már három fázis látható: víz-olaj-levegõ..)
Ha sikerül a saját fajtájától olyan messzire lendülnie, hogy a vonzóerõ nem tudja visszahúzni akkor a másik fázisban*1 marad.
Még idekapcsolódó jelenségek:
A szabadon elmozdulni képes atomok(molekulák) addig lökdösik egymást, amíg maradéktalanul kitöltik a rendelkezésre álló teret. (Még akár saját belsõ energiakészletük rovására is -> lásd tágulú gázok lehülése, hûtõgépek.) Ez általában gáz ill. gõzfázisban végbemegy, és az esetek nagy részében folyadékfázisokra is igaz.
Tenzió: valamely folyadék gõznyomásának értéke. Minden anyag úgy tölti ki a gázfázis, mintha egyedül õ lenne benne.
Így tenziója az anyagi tulajdonságától-a hõmérséklettõl függ csupán. Az egyes anyagok tenziójának nyomását parciális nyomásnak is szokás nevezni. Ennek a parciálisnyomásnak a külsõ nyomáshoz viszonyított értéke mutatja meg, hogy az adott anyag tenziója mennyire telített.
Ha pl. a vízgõz parciális nyomása az adott hõmérsékleten elérte a külsõ nyomás értéket, akkor kialakul az egyensúly
azaz idõegységenként a gázfázisból pontosan annyi molekula nyelõdik el a folyadékfázisban, mint amennyi a folyadékfázisból távozik a tenzió fenntartásához a folyadék fázisból a gõzfázisba.
Természetesen ha kevesebb anyag áll rendelkezésre, annál mint ami biztosíthatná az adott nyomáson a tenzió telítettségét, akkor a folyadék látszólag maradék nélkül elpárolog.
De ez csak látszat! Mert a pohár fenekén, falain és a szoba minden felületén pontosan annyi folyadék lesz jelen, amennyi feletti tenzió a gázfázisban lévõ molekula számmal tart egyensúlyt.
Azaz ha véletlenül több kerül a gõztérbe, akkor az ottani sûrûbb ütközések visszalöknek annyi molekulát (atomot) a szilárd felszínekhez, hogy az egyensúly újra beálljon.
Ami jól megfigyelhetõ szabályosság:
Minden atom (ill. molekula) a rá jellemzõ atommaggal (magokkal) és elektronfelhõvel (elektronfelhõkkel) rendelkezik. Ezek elektroszatikusan hatnak a közelében lévõ többi atomra-molekulára. Az erõhatások taszító vagy vonzó hatásai miatt kölcsönösen eltorzítják egymás elektronfelhõit. Ezzel különbözõ erõsségû Van der Vals erõket indukálnak.
A saját anyagú atomok(molekulák) jobban vonzzák egymást mint az idegenek.
( Kivéve az erõsen ionos hatásokat. Pl. a Fluor vagy a klór mint erõsen negatív a legnagyobb vonzódást az erõsen pozitív kálium vagy nátriumra gyakorol. Sokkal nagyobbat, mint saját anyagának atomjaira. Így a szilárd kálium felszínébõl képes heves hõképzõdéssel járó reakcióval kitépni magának egy atomot. Azonnal elkobozza annak legkülsõ elektronhéjján lévõ 1s elektronját, ezzel azt pozitív ionná, önmagát negatív ionná alakítva. De ezt már kémiai kötésnek tekintjük.) A gyenge és közepes Van der Vaals erõk csak laza fizikai (halmazállapotváltozással járó) jelenségeket okoznak.
De az elv ugyanaz: az elektronfelhõk torzulásából képzõdõ vonzó-taszító hatások.
A megfogalmazásod annyiból pontatlan, hogy az egyes részecskéknek nem szoktunk hõmérsékletet tulajdonítani, inkább csak mozgási energiáról beszélünk.
És persze nem csak kétféle van, hanem sokféle.
még mindig a vizes dolog izgat ezek szerint azért párolog el, mert 101 és 01 C-os vizrészecskékbõl áll az egész?
#766: inkább kérdezz valami mást, amit szeretnél megérteni.
A feladványaimra addig nem adok megfejtést, míg nagyszájú fórumostársunk el nem ismeri, hogy lövése sincs hozzá. Láthatóan azóta kevesebbet ír.
szabad a gazda (igazából a kérdéseket sem nagyon értettem, de hát én ilyen kis butus vagyok)
A bonyolultabb kérdésen azt értem, amit a 734-ben ismételtem el.
#762: van erre egy kísérlet. Két gömb üvegtartályt összekötsz egy vízszintes csõvel, a tartályban víz van (felette vákum). Ha az egyiket folyékony nitrogénba meríted, akkor a másik tartályban is megfagy a víz.
és mi az, ami szerinted bonyolultabb kérdés, és miért az?
#761: Ez a következõ módon zajlik. A nagy energiájú vízmolekulák távoznak, a visszamaradó folyadék lehül, de nem marad úgy, hiszen érintkezik a környezetével (pohár, levegõ), a környezet pedig visszamelegíti a vizet, tehát pótolja az energiát.
Persze ezt nem két fázisban látjuk, hanem egy dinamikus egyensúly van, a víz folyamatosan párolog, a folyadék egy picit hidegebb mint a környezete, a környezetébõl hõt vesz fel, ami a párolgás közben távozik.
A párolgásos hûtést használják egyébként a CERN-ben nagyon alacsony hõmérséklet elõállítására.
köszönöm a választ, az elejét értettem is azért az nem világos, hogy mégis az egész elpárolog (tehát egy pohárban lévõ víz néhány nap után) és nem marad benne semmi, pedig 100C azért nincs...
Látom ezekbe beletörik mindenkinek a bicskája. Pedig nem bonyolult, ezen egy fizikus az egyetem elsõ éveiben túl van, nem a legnehezebb problémákat vetettem fel.
Úgy látom, vannak, akik csak szeretnék hinni, hogy értenek bármit a természetbõl. Itt arról van szó, hogy az áltudományt készítõk vajon be tudják-e illeszteni a világukba ezeket a jelenségeket, vagy csak a legtriviálisabb jelenségekrõl tudnak össze-vissza hablatyolni, amik középiskolás rutinfeladatok, és rendkívól egyszerû, szemléletes magyarázatuk van.
Leszarom az egészet, van jobb dolgom mint ezzel foglalkozni...
755, 756: továbbra is várom a választ a két feladatra. Ezzel végre megmutathatnád, hogy meg tudsz magyarázni picit komplikáltabb folyamatokat is, mint a lengõ hinta és hasonlóak.
753 Mikike: egy adott anyagban, meghatározott halmazállapotban, nyomáson és hõmérsékleten a részecskéknek jól meghatározott mozgási energiájuk van ÁTLAGOSAN. Ez az energia azonban nem egyenletesen oszlik el közöttük, sõt az ütközések miatt az egyes részecskék energiája állandóan változik, ahogy azok ütköznek. Így lesznek olyan részecskék, amelyek energiája akkora lesz, hogy kiszakad a kristályrácsból. Így érhetõ az is, hogy miért hût a párolgás: a visszamaradt részecskék átlagos energiája kisebb, hiszen a párolgás során nem átlagos energiájú részecskék távoznak, hanem átlag feletti energiájúak.
Inkább az a bonyolultabb kérdés, hogy miért van egyáltalán forrás, vagy egyáltalán folyékony halmazállapot. Ráadásul egyes anyagoknak van olvadáspontja, mások egyenletesen lágyulnak, nincs olvadáspont.
Szia!
Nos, látom te is, mint Lord Kelvin, már minden fizikai kérdésre ismered a választ. Így tényleg nincs veled mirõl beszélgetni.
A két lemezes impulzustétel cáfolatot megértetted?
Szia! Pedig ennek az oka csak az, hogy nem olvastad el.
( Vagy nem értetted meg a választ.) Abban a hozzászólásban volt, amelyikben a relativitás szimmetrikusságának lehetetlenségét bizonyítottam. Javaslom nagyon figyelmesen olvasd el, mert különben kétlem, hogy megértenéd a lényegét.
fizikusok lenne egy kérdésem, bár ez off, de ti úgyis itt hemzsegtek: miért párolog el a víz nem csak 100C-on, de szobahõmérsékleten is? miért vált halmazállapotot?
Egyébként pedig örülök nagyon annak, hogy a tudományos alapokon megfogalmazott fizika ellenzõi általában nem aktivizálják magukat, önállóan nem, csak legfeljebb mögé állnak valakinek, ha az illetõ jól csûri-csavarja a szót. Részben megértem azokat, akik ezt azért teszik, mert túl bonyolultnak találják az iskolában tanított fizikát. Részben ennek a rossz oktatás az oka, másrészt a rossz hír, hogy nincs egyszerûbb magyarázat, ami ne lenne vagy hamis, vagy praktikusan használhatatlan.
Hát, még mindig nem hallottuk a választ a feltett két kérdésemre. Nos, mi a helyzet a relativisztikus boszorkánnyal, meg az eltûnõ Lorentz-erõvel?
"Mint látom, Basic próbáltad tartani a frontot, de az elfogult vakságod miatt veled nem akart beszélni senki."
Aha. Vagy rád nem kíváncsi senki, VELED nem akar senki beszélni. Mivel Basic-kel egyetértek, vele mirõl beszéljek?
Ugyanis, minden törvény a saját születése idejének tudományos szintjén helytállónak tûnt.
Azóta új ismeretek, új felismerések születtek.
Ezért nyílvánvalóan, újrafogalmazás nélkül:
ezen új ismeretekre érvénytelenekké váltak a korábbi törvények.
Csak nagyon buta emberkék hiszik azt, hogy a föld lapos korong, amit a teknõsök vagy éppen Hercules tart a hátán (hátukon)..
Például:
Newton törvényei érvénytelenek a kvantumos energia közvetítésû erõ-impulzus átadásokra.
Mégis érvényesnek tartják a nagyon buták..
Ti hogyan vélekedtek?
Üdv Mindenkinek!
Sajnos lejárt a szabadságom.
Mint látom, Basic próbáltad tartani a frontot, de az elfogult vakságod miatt veled nem akart beszélni senki. Ezt mint jelzést vedd komolyan! Ilyen erõs kritikát szavakkal sem írhattam volna rólad és tudásodról.
Van még valaki más is, aki nem értette meg a két lemezes példát az impulzus megmaradás érvénytelenségére?
Nagy a csend...
Válasz a 738-ra: tehát egy alapvetõ tévedésre kell rávilágítanom. Elõször is, a közölt végképlet nem alkalmas arra, hogy két fénysebességgel mozgó objektumra alkalmazd, mert arra nem terjed ki. Másrészt, ez azért is van, mert nincs értelme egy fénysebességgel mozgó dologhoz rögzítened a koordinátarendszeredet.
Ugyanaz az ellentmondás adódik belõle, mintha a "végtelen távoli pont"-ból mérnél távolságokat. Ugyanúgy megkérdezheted, hogy most én meg te milyen messze vagyunk a végtelen távoli ponttól, ugyanaz-e a kettõ, és mi a kettõ különbsége.
Azt meg végképp nem értem, mi alapján becsülöd ennyire alá Einstein-t, hiszen ezt én is egy pillanat alatt átgondoltam, így biztos vagyok benne, hogy neki sem okozhatott nehézséget. Vedd észre, ha TE nem látsz át valamit, az nem jelenti sem azt, hogy én ne láthatnám át, és fõleg nem azt, hogy Einstein nem láthatta át.
Nos, mi a helyzet a 734 kérdésekkel? Megvan már a válasz?
Megjött a válasz a fizikusoktól a gravitációra. A válaszból azt látom, hogy "gravitációs mezõ" nincs. Két magyarázat van: 1) a gravitációt részecskék közvetítik (kvantummechanikai magyarázat) 2) nincs gravitáció, csak térgörbület, a testek a "legrövidebb úton" mozognak, ha nincs más kölcsönhatás (pl. elektromos)
A két egyenlet egyesítésével problémák vannak, tehát egyik sem fogadható el abszolút igaznak.
Megjegyzem, mindkét elméletben, ha nem is a Newton féle gravitáció erõtörvényt használjuk, de maga az eneriga és impulzusmegmaradás érvényes. Tehát az összes olyan levezetés téves, ami ezen elméletekkel akarja cáfolni a megmaradási tételeket, hiszen az elméletek azokra épülnek.
"Viszont az idõt én nem venném relatívnak amíg nem tudom hogy mi is az."
Egészen pontosan mi annyit mondhatunk az idõ relativitásával kapcsolatban, hogy 1) Észrevesszük, hogy vannak olyan periodikus jelenségek, amikrõl nincs okunk feltételezni, hogy különbözõképpen menjenek végbe, újra és újra megfigyelve azokat (például az atomi rezgéseket) 2) Majd ezek felhasználásával órákat építünk (atomórák) 3) Majd ezeket használva kimutatjuk (GPS) hogy a relativitáselmélet idõre vonatkozó állításai a tapasztalattal egybeesnek
Az idõvel nekem is gondjaim vannak, ahogy a legtöbb fizikusnak. Azonban vegyük észre, hogy nagy baj nincs, hiszen: - az idõ relativitása ELMÉLETILEG szükségszerû, lásd a boszorkányos feladatra adott magyarázatomat - az ELMÉLET megegyezik a tapasztalattal akkor, ha az idõt az általunk konstruált órák segítségével mérjük
így van
sose sajnáld... Viszont az idõt én nem venném relatívnak amíg nem tudom hogy mi is az.
Abszolútnak kellene venni és ahhoz viszonyítani.
Csak az a baj szerintem, hogy az idõt az átlagember azonosítja az órájával. Ez nem is lenne baj, mert arra jó hogy mikor kell menni dolgozni és hogy mikor kezdõdik-ér véget valami esemény a társadalomban.
Viszont a tudomány ettõl nem elvonatkoztatva használja az idõt hanem ráhúzza az eddigi ismereteinkre. Semmi újító szándék nincsen.
740: kiegészítés. Clio1616v, gondolom most még jobban igazolva látod a felvetésedet, hogy az idõ problémás dolog. Sajnálattal egyet kell hogy értsek.
A GPS-nél melléfogtál, a többiek kedvéért elmondom, mi a helyzet.
Ott ugyanis két hatás van, egyrészt lassabban kellene járni a mûholdon az órának, a Földrõl nézve, a sebesség miatt (speciális relativitás). Érdekes viszont, hogy az általános relativitásból következõen a Földi órák lassabban járnak, a gravitáció miatt! Ez utóbbi már nem szimmetrikus, tehát mindkét koordinátarendszerbõl nézve ez a hatás a Földi órák lassulását okozza. A Földrõl nézve tehát a két hatás ellentétes. Emlékeim szerint, mikor utoljára számoltuk, az utóbbi, gravitációs hatás az erõsebb, tehát a GPS órák innen nézve gyorsabban járnak, mint kellene. Nem igaz a 24 órás korrekció, a korrekció folyamatos! Egy nap alatt ez akár száz méter pontatlanságot okozna a GPS koordinátákban! Hihetetlen, de ennyire jelentõs az a hatás, amit a gravitációs mezõben lassabban járó órák okoznak. A fizika napja alkalmából jelentek meg cikkek Einstein munkájáról és arról, hogy ezek hogyan jelennek meg a mindennapokban. Ez is benne volt.
738: elõször, még mindig nem kaptam választ egyik kérdésre sem.
Másik: a VALÓSÁGBAN, (tudod, amelyik nem a te világod), a rövidülés létezik, méghozzá kölcsönös, ami természetes. A boszorkányos példára adott magyarázatomhoz csatolok majd egy megfigyelést, ami alátámasztja, hogy ez a leírás helyes (majd emlékeztess, hogy azt is csatoljam a megoldáshoz). Újra elismétlem, ez EGY LEHETSÉGES leírás, de JÓ LEÍRÁS, amivel szépen magyarázható a jelenség.
Basic! Látom az idõegység méretére vonatkozó utalásomat átlépted.
Akkor egy kérdés: Ha minden rendszerhez rendelhetõ koordináta rendszerben a bármely forrásból származó foton sevessége csak c lehet, akkor a fényt végtelenül megközelítõ sebességû rendszer sebessége is állandó-e minden rendszer koordináta rendszerében?
Azaz ha a végtelenül kicsin értéket Leibniz nyomán infinitezimálisnak (végtelenül kicsinynek) nevezzük és In -ként jelöljük,
akkor x=ct függvény szerint haladó fény és x=(c-In)t függvény szerint haladó rendszer közötti távolodás függvénye lehet-e: dx=(c-In)t-ct= -In*t ???
Nos, Einstein nem volt annyira jó matematikus, a matematikus feleség pedig nem volt annyira fizikus, hogy észrevegyék ezt a paradoxont.
Ugyanis ha minden rendszerben x=ct függvény szerint halad a fény, akkor nem csak a mi rendszerünkben, hanem a v=c-In sebességgel haladó rendszerben is x=ct függvény szerint kellene távolodnia ugyan annak a fotonnak, és nem x=-In*t függvény szerint. Amennyiben érvényes a Lorentz féle sebesség összegzõ függvény ( v= ((v1+v2)/(1+(v1*v2/c^2)))
Ha viszont úgy nézzük, hogy az x=(c-In)t függvény szerint haladótól távozik c sebességgel, akkor rendszerünkben kellene x=(2c-In)t függvény szerint haladnia a fénynek.
Ez a hármas paradoxon okozta ellentmondás még tovább súlyosbodik, amikor a gyorsan haladó repülõgépek, mûholdak óráit (GPS minden 24 órában kötelezõen pontosít) hasonlítjuk a mi óráinkhoz.
Ugyanis nem kölcsönös a lassulás látványa. Mi lassultnak látjuk a gyorsan haladók óráit, õk viszont gyorsultnak a mi óránkat!
Így mivel a hosszkontrakció szoros összefüggésben áll az idõlassulással, különben Einstein axiómája a fénysebesség c állandóságáról érvényét vesztené, A lassult idõhöz kontrahálódott hossz, a gyorsult idõhõz dilatálódott (megnyult) hossz tartozik, (különben a hányados nem lenne mindenütt c.
Tehát a kisérleti bizonyítékok alapján kijelenthetõ, hogy a specreles "kölcsönös rövidülés" nem létezik.
735: bár az is nevetséges, amit az angolszász mértékegységnek hívunk. Lehet, hogy egyik-másik természetes, de átváltani képtelenség. Például ha megmondom, hogy a légköri nyomás hány font per négyzethüvelyk, és ki kell számolni, hogy a légköri nyomás hányszorosa nyomja egy 20 négyzetláb területû tartály alját, amiben 5 gallon folyadék van, mely köblábanként 10 unciát nyom? Neki sem érdemes fogni, mert logikailag nem kihívás, viszont rengeteget kell számolgatni, feleslegesen.
A matematika a túlbonyolítás tudománya. Ezért a végén már semmi köze ahhoz amit számolni akartás.
a másodperc is egy elemi hiba amit már soha nem lehet korrigálni, mert mindenki elfogadta, az ember az õsidõkben a szívdobbanásból származtatta (SI mértékegységek nevetségesek - gondolj bele).
A boszorkány lovagol 2m hosszú seprûjén, a Földön, egyenes vonalú, egyenletes, de igen gyors mozgással. Átmegy egy 1,8m hosszú alagúton vagy kapun. Az alagút mellett álló ember azt látja, hogy a boszorkány csak 1.6m hosszú seprûn megy, a relativisztikus rövidülés miatt. Ezért amikor az alagút közepén jár a banya, egy pillanatra lezárja mindkét ajtót az alagút két végén, tehát egy rövid idõre mindkét ajtó zárva van. Utána kinyitja, a boszorkány közben végig zavartalanul repül.
Hogy néz ki a jelenség a boszorkány szemszögébõl?
Annyit már megtudtunk, hogy a söprû (boszorkány) rendszerében az alagút rövidült. Tehát a megoldandó kérdés: hogy fér át így a boszorkány, hiszen mindkét ajtó le volt zárva egy rövid idõre, õ mégis az alagútban volt, a rövidebb alagútban, a hosszabb seprûjével?
==== B) Legyen egy hosszú egyenes vezetõnk, kis ellenállású, egy Földhöz csavarozott hosszú asztalon. Ebben folyjon állandó erõsségû egyenáram. Vele párhuzamosan, vízszintesen egy sínen (vagy egyéb kényszerpályán) mozogjon egy töltött gömb. A gömbre hat a Lorentz-erõ, ami nyomja a sínt, de persze ettõl a gömb tovább végzi egyenes vonalú egyenletes mozgását. Rögzítsük a koordinátarendszert a gömbhöz! Magyarázzuk ebbõl a koordinátarendszerbõl a jelenséget! Milyen erõk fognak hatni ebben a rendszerben?
Vegyük észre, hogy ha egy töltetlen gömb is mozog a sínen, akkor arra nem fog vízszintes erõ hatni, egyik koordinátarendszerben sem. A töltött gömbre viszont kell hogy hasson a sín mellett egy másik erõ, a második koordinátarendszerben is. Honnan ez az erõ?
732: én optimistább vagyok, azt mondanám, hogy az idõ megértéséhez még sokat kell várnunk. De bármikor jöhet egy okos ember, aki valamit megmagyaráz.
Ezt hiányolom egyébként a relativitásban, kvantummechanikában, túlzottan matematikává vált ez a rész, és nincs olyan embert, aki kicsit "letisztítaná". Az elméletek mûködnek, csak nagyon bonyolultak, és ez akadályozza a továbblépést.
Ezért is bosszantó, amikor egyes fórumostársaink nem az egyszerûsítés, hanem a tovább bonyolítás irányában keresik a válaszokat, ami teljesen értelmetlen.
az a gond hogy az idõt, mint sejtett valamit, a fény érzékelésébõl származtatjuk (közvetve).
Amiket mondtál "jelenségek" nem következetesek az idõ érzékeléséhez, méréséhez.
Szerintem az idõ "gyorsabb", mint a fény ezért számunkra örök rejtély marad.
729: az idõ mérésére periódikus jelenségeket használunk, amikrõl feltételezzük, hogy mindig egyforma ideig tartanak. Mi alapján feltételezzük, hogyan igazoljuk? A válasz: SEHOGY. Ez a baj.
Régen a Föld forgását vették alapul. Amikor elkészültek a nagyon pontos ingaórák, nem értették, hogy mi az a hiba, miért nem egyezik a Föld forgásával az óra által mutatott idõ. Kiderült, hogy az óra pontos, a Föld nem forog egyenletesen!
Itt megkérdezheted, hogy honnan derül ki végülis, melyik egyenletes, melyik nem. Hát, igazán nem derül ki. Csak annyit mondhatunk, hogy minél egyszerûbb a jelenség (pl atomi rezonanciák) annál jobban elhisszük, hogy inkább az a pontos, mintsem a Föld forgása, vagy más jelenségek. Egyelõre jobb nincs.
726: jó, ne legyen inerciarendszer egyik sem. A boszorkány a Földön repül. Az áram a gömb mellett a Földhöz csavarozott asztalon folyik. Magyarázd a két jelenséget!
az idõt nem lehet érzékelni mérni és nem lehet rá hatni sem
Ha lenne egy érzékszervûnk, amivel lehetne érzékelni akkor az idõ sebessége lenne a leggyorsabb.
Az idõrõl sejtük, hogy van de nem tudjuk bizonyítani, mert nem érzékeljük. Szerintem még nagyon sok dolog van, ami ilyen az univerzumban.
721: légy tekintettel fórumostársainkra. Biztos nem kíváncsiak egy bonyolult matematikai rendszerre, jobban értékelnének rövid, frappáns, szemléletesen megfogalmazható válaszokat.
718: a válasz megadható a specrel keretein belül. Abban kérem.
716: nem arról kell meggyõznöd a többieket, hogy én tudom-e a választ, mert az azonnal kiderül majd, amint leírom ide.
Inkább azon erõlködj, hogy te magad kitaláld a választ. Persze nem fog menni. Majd az fog történni, (mondjuk hétfõn, legyen idõd gondolkodni, amíg nem vagyok internetnél), hogy ha leírom, akkor azt mondod: "persze, én is ezt mondtam".
Segítettem annyit, hogy a söprû rendszerében az alagút rövidült. Tehát a megoldandó kérdés: hogy fér át így a boszorkány, hiszen mindkét ajtó le volt zárva egy rövid idõre, õ mégis az alagútban volt, a rövidebb alagútban, a hosszabb seprûjével?
"Tudtommal a specrel alapján feltehetsz a fénynél gyorsabb részecskéket, de azok különbözõ sebességgel mozoghatnak, és mókás, de õk sem érhetik el sose a fénysebességet, mindig gyorsabban kell menniük! Õk lennének a "tachionok", ha léteznek egyáltalán. Tudtommal jelenleg egy komoly elmélet sem számol a létezésükkel, viszont megmutatják, hogy a fény tényleg kitüntetett. "
Ezzel a tudásoddal van baj!
Hallottál már a komplex számokról? Esetleg negatív gyökrõl?
Nem lehet részecske-anyag fénynél nagyobb sebességen
sem a specrel, sem az áltrel, sem a Lorentz elv szerint.
Az irányok egyértelmûsítése miatt vegyünk egy glóbuszt.
ezen az egyenlítõ és a 0 hosszúság metszéspontjába helyezzünk a felszínre merõleges tengelyû pörgentyût, kívûlrõl (felülrõl, a nem a glóbusz felöl ) nézve balforgású, azaz az óramutató forgásirányával ellentétes irányba forgót.
Ha az így elõkészített gömböt az észak-dél tengelye körül megforgatjuk úgy, hogy a pörgentyû kelet felé mozogjon, akkor a pörgentyû tengejére ható keleti irányba mutató erõ mellett megjelenik az észak felé mutató erõ is. Ezért a pörgentyû tengelye ha dél-észak irányban el tud mozdulni, akkor kelet felé mozgatva -- északkeleti irányban mozogva
egészen az északi pólusig elmozdul, ezzel kitérve az erõhatás elöl.
706: "a fény az amivel leggyorsabban érzékel az ember, ezért van kitüntetve és nem megfelelõ következtetésre jut általa."
Az a bajom most, hogy ha válaszolnék erre a felvetésre, akkor azzal túl sokat segítenék egyik találós kérdésem megválaszolásához. De ígérem, hogy abból sokminden kiderül, többek között a fény speciális helyzete.
De arra mit mondasz, hogy pont a fény az, ami minden rendszerbõl egyforma sebességgel terjed? Tudtommal a specrel alapján feltehetsz a fénynél gyorsabb részecskéket, de azok különbözõ sebességgel mozoghatnak, és mókás, de õk sem érhetik el sose a fénysebességet, mindig gyorsabban kell menniük! Õk lennének a "tachionok", ha léteznek egyáltalán. Tudtommal jelenleg egy komoly elmélet sem számol a létezésükkel, viszont megmutatják, hogy a fény tényleg kitüntetett.
711: a feladat megoldható. Rögtön prezentálom a megoldást, amint beismered, hogy nem tudod megoldani.
Ha zavar az inerciarendszer, hagyjuk. Legyen inkább egyszerûen a kísérlet a Föld felszínén, egy nyugodt helyen (nincs Földrengés). Szerencsénkre a Lorentz-erõ kellõen nagy lehet ahhoz (megfelelõ áramerõsség és töltés esetén), hogy az összes zavaró apróbb erõ (Coriolis, surlódások, légellenállás) elhanyagolható hozzá képest.
Nos, mi a magyarázat? A lényeg egyébként itt is megfogalmazható röviden.
709: remek, odáig jó, hogy a boszorkány az õ rendszerébõl rövidebbnek látja az alagutat, mint a seprûjét. Hogyan tud mégis átmenni az alagúton? Erre nem kaptunk választ. Segítek: a válasz rövid, frappáns, és nem kell hozzá kavarni.
Nem azt mondtam, hogy nem tudom a feladatod megoldani, hanem azt, hogy
az Einstein féle specrelben nem megoldható a feladat, azáltal, mert az IR definíciót sérti mindkét rendszer. Ezért nem rendelhetõ inercia rendszer egyik részéhez sem: sem az áramvezetõ rendszeréhet, sem a töltött gömb rendszeréhez sem.
Ez a boszi az általános specrel értelmezés szerint ugyanannyira rövidültnek látja a külvilágot, mint a külvilág õt.
Ez a szemlélet viszont kizárja az ikerparadoxon, mint a tapasztalati tény létrejöttét.
Ha a Gézootól átvett idõegységhossz - sebesség összefüggést (lásd lejjebb, vagy gezzo.fw.hu oldalon) alkalmazzuk, akkor viszont létrejön a tapasztalt ikerparadoxon az idõre és a hosszakra egyaránt.