Asszem írták, hogy ezt a kérdést is mint más hasonlót túlfilozofáljuk, végül is igen, lehet nem ér annyit, hogy ennyire belemenjünk vagy foglalkozzunk vele, mert hát senki se fogja megmondani a teljes igazságot (?). Az más kérdés, hogy vannak emberek akik szeretnek ilyeneken gondolkodni, mint pl. én, meg a többiek akik ide írtak... ennek örülök.
Nah, de akkor egy érdekes kérdés, hogy akkor mi értelme van annak, hogy megpróbáljuk megfejteni hogy a sors vagy a véletlenek (illetve azok a gondolatok) léteznek amiket eddig ide írtunk? Tudunk-e azzal bármit is kezdeni, most az életben (persze azon kívül hogy ha mondjuk megtudnánk változtatni akkor mit tennénk)?
egy kiragadott egység( az egyszerûség kedvéért nem mindjárt az egész életet vettem egységnek) ,itt egy viszonyitási alap amin követni lehet valaminek az alakulását. végülis egyikse kör hanem gömb (mégtöbb dimenzió esetén az annak megfelelõ többdimenziósdolog) de csak a legnagyobb egységet mutattam gömbként..
a piros vonalat követve olvasd a vonalakkal szinben összetartozót..picit kusza lett..de még igyis nagyonnagyon leegyszerûsitve. a zöldek sajna elég nehezen olvashatók
elképzelhetõ, hogy a világunk determinisztikus, ami egy olyan világ, hogy egy adott kezdeti felállásból csakis egy végkifejlet lesz és közben mindíg pontosan ugyanazokon a lépéseken halad át a rendszer.
ez az elképzelés a mi általunk alkotott természettudomány alapja. ez a nézet rendkívüli módon hatott a fejlõdésünkre a saját világunkban. Galileitõl eljutottunk a XX. századig, amíg csak ez az "apróság" elegendõ volt a modern tudomány megszületéséig.
a mostani világkép ezt erõsen kétségbevonja: alapvetõen olyannak látjuk a világot, hogy nem TUDJUK a kezdeti állapotot megadni és a rendkívül kicsi bizonytalanság a kezdeteknél hatalmas eltérésekké duzzad a végkifejletnél.
ma már a stabilitás és a kiszámíthatatlanság a jelszó.
de mi van akkor, ha a valóság mégiscsak determinisztikus, de az általunk élt világnak van egy olyan tulajdonsága, hogy úgy érzékeljük és írjuk le, hogy az kaotikus, azaz elõre nem jósolható?
meglehet, egy életút mindíg attól függ, hogy a "hozzá kapcsolt lelket", aki születik, milyen kezdeti feltételekkel helyezik ebbe bele. Azután adott szálon végigfutva leéli azt az életet és õ a rengeteg környezeti hatás miatt úgy gondolja, hogy sok véletlen dolog történik vele, holott csak nem képes ezeket egyszerre "számításba venni".
nagyon sok "válasz erre"-t nyomhattam volna, de csak így beleválaszolok a legutóbbi(ak)ba:
És ha a sors igenis létezik, de abban benne van az, hogy mi úgy érezzük, hogy döntéseink hatással vannak erre a "fonál"-ra. A gondot mindíg a bonyolultság okozza: egyszerûen nem tudjuk átlátni a kapcsolatainkat és ezek hatását az életünkre. Ezért gondoljuk azt, hogy kell tudnunk befolyásolni és ezért gondoljuk azt, hogy van olyan, hogy sors.
[/ebédszünet]
Ezt most nem értem.Nem mondtam egy szóval sem, hogy meg van írva. A topik címe, hogy sors vagy véletlen.Na most, pont azt magyarázom, hogy a sors mint fogalom eleve hülyeség, vagy legalábbis pontosításra szorul, mert a sors egy elõre megírt dolgot jelent.Ha feltételezzük, hogy tényleg meg van írva elõre az életed, másodpercrõl másodpercre, az kinek és miért jó?A sorsot, mint próbatételt tudom csak elfogadni, ami azt jelenti, hogy életed folyamán "kötelezõ" akadályok kerülnek eléd, ami rajtad áll, hogy hogyan küzdöd le, vagy hogyan oldasz meg egy adott helyzetet.
Viszont van ok és okozat: "korábbi cselekedeteink/gondolataink váltak jelenlegi állapotukká, és most ültetjük el jövõnk magjait."
ebben én nem hiszek, hanem tudom, hogy így van
Tegyük fel, hogy van sorsunk. Az életünk predesztinált események halmaza, kezdve attól, hogy megszülettünk, miután terhes volt anyánk, egészen addig, hogy éppen akkor halunk meg, amikor a sorsunk rendeltetésének megfelelõen elüt egy kamion. Ez mind-mind a sors akarata, nem befolyásolhatjuk.
Szerintem az életünket magunk illetve a tetteink irányítják. Ha úgy gondolom holnap elmehetnék és kirabolhatnék egy bankot. Aztán azon meg már ne kezdjünk el filozofálgatni, hogy na igen de ez azért volt mert a sorsom így rendletetett. Nem azért történt mert ez a sorsom, hanem azért mert én ezt akartam.
vagy fordítsuk meg a kérdést: tegyük fel, hogy nincsen sorsunk az életünk véletlen események halmaza, kezdve attól, hogy megszületünk, miután terhes volt anyánk, egészen addig, hogy éppen akkor halunk meg, amikor elüt egy kamion ez mind-mind véletlen
mi értelme akkor az egésznek?
Szerintem a kérdés feltevése nem helyt álló. Ugyanis honnan tudod, hogy meg van e írva a sorsunk? Bele látsz a jövõbe? Mert ha igen vissza vonom a kijelentésemet...
Ezt a kérdést is, mint mindent, túlmisztifikálják.Ha megvan írva elõre az életed és egy forgatókönyv szerint folyik minden, akkor mi a franc értelme van az életnek, mi benne a pláne?Ennyi a kérdésem.
"Valóban kell az a tárgyi környezet, amiért harcolunk?"
lehet hogy minden egyes tárgy amit az ember csinál kell ahhoz (mert hát mindenképpen kell, mert más mesterséges környezetünk nem létezik, csak azok a tárgyak amiket mi csinálunk) hogy megértse a hibáit, hogy jobbat gyártson, hogy tudja hogy egy eszköz sokféle változatának milyen következményei lesznek akármire nézve, esetleg a korábbi idõben létezõ emberiség számára ismeretlen, de napjainkban létezõ dolog/tárgy/akármi hozzájárul a fejlõdéshez (technikai fejlõdés, értelmi fejlõdés, ami az agy igénybevételével alakul ki, esetleg testi fejlõdés/mutáció, ami az adott mesterséges környezet, benne az adott tárgy -válthat ki hosszabb távon, stb. hiszen az eddigi testi fejlõdésünket is ezernyi természetes és mesterséges dolgok is együtt befolyásolták)
"tárgyi jólétünket"
mi az a tárgyi jólét, az a jólét akar ez lenni amit a tárgyak okoznak?
"A jellemünk és a tárgyi környezetünk, amit magunknak teremtettünk, sokszor ellentmond egymásnak"
most ha én használni akarok valamit, jónak találom, akkor esetleg megveszem.. miben fog ez elütni a jellememtõl?
Most el nem ovlasom h mi mindent irtatok de ajánlom a végsõ állomás 1-2-3at és utána beszélgessetek arrol h ki akarja tudni a sorsát, és ki szeretné megváltoztatni... Hát én nagyon nem szeretném tudni mi lesz a végzetem... Egyébként én ugy vagyok vee hogy szerencse esteleg focimeccsem közepén van... meg ha cs-zés közbe megugrik az egér... Mindenképpen sors, ami meg van írva az ellen nicns mit tenni, Isten meg nem tom h beleszól e a dologba, de de hoy lát minket és sokszor segt az is biztos!
azt hogy nem lehet megmondani a dolgokat elõre, nem jelenti azt hogy nincs elrendelve elõre az út
"az jelenti hogy el kell hinnetek idõben és térben egy bizonyos valami végtelenszer jelen lehet.. "
a bizonyos valami lehet az idõ, vagy egy állatfaj, te mire gondoltál? esetleg mindenre gondoltál? ha az utóbbi, akkor hogy gondoltad el?
"Következõ: Mi adja hogy ott vagy ahol ?"
viszonyítás kérdése, mást nem is lehet tenni, csak viszonyítani
" mert valaki hisz a végtelenben " kezdetû: így van, nincsenek kezdetek, és így vége sem lesz semminek (kivéve ha az idõ illúzió, és az egyéb bármi más lehetõség/elmélet esetén ugye, de fölösleges mondanom. Vagy(!!) nem fölösleges mondanom, mert ezt elolvassátok és a jövõben változást okoz pillangó-effektus kíséretében mindenhol az univerzumban) (persze ez esetben a többi végtelen változást sem érzékelitek/érzékeljük, amit az univerzum minden egyes atomjának rezgése is kivált ennyi erõvel)
"ugy kell elképzelni"
végülis nem kötelezõ, mindenki úgy képzeli el ahogy a jövõben meg van írva/ahogy a sors elrendeli/ vagy sehogy mert az idõ egy illúzió/ vagy bárhogy akinek egyéb ötlete/elmélete van
"szoval sors vagy véletlen ?"
ez itt a nagy kérdés... ugye? vagy csak kis kérdés, mert nem számít? Szóval megint vacillálni lehet az elméletek között.
"ebbe belegondolva azt kellene mondanom hogy sors! minden végtelen ellenére hisz minden véget igazából a kezdete a kezdetére hato dolgok adnak meg.."
na igen ezt gondolom én is hogy elrendelés lehetséges talán a jövõben emiatt
hogy a "körök" vagyis a dolgok egymást befolyásolják és összefüggnek az oké de miért metszi az összes kör egymást minden egyes helyen, és így miért van jelen minden idõben minden dolog mindenhol?
"igy tapasztaljuk mások halálát, és minden mást ami nem létezik, nem él"
A nem létezõ dolgok általunk való érzékelhetõségének magyarázata érdeklõdésre tart számot.
"!döntéseink! vannak..de ezek csak a létezésünk feltétele meletti dolgokra irányul.."
mi a "létezésünk feltétele melletti dolgok" pontosabb definíciója?
"Sorsnak azt nevezném amikor az élet olyan uton halad tovább ami nem jár nemlétezéssel..a sors egy az életet befolyásolo végtelen dolgok közt("
az élet hogyan haladhat más úton mint a "nemlétezés hiánya", vagyis az élet hogyan haladhat más úton mint a létezésben való út? A sors csak egy befolyásoló a sok közül tehát? A sorsba nem azoknak a dolgoknak az összessége tartozik bele amik befolyásolhatnak?
"Akkor most azt mondom halhatatlanok vagyunk? NEM"
végre ez tiszta és egyetértek. vaaaaagy az ember útja úgy, mint maga az emberiség jelenléte az idõben, lehet "halhatatlanhoz" hasonlítható ha az emberiség útja az idõben esetleg a végtelbe fog nyúlni (habár az idõ végtelen, azért az ember keservesen, de "harcot" folytathat az idõvel és térrel, ami lehet hogy elemészti, és legjobb(!!) esetben is egy végtelenbe nyúló örök harcot fog folytatni az emberiség) kicsit pesszimistának tûnik. Az optimista nézet viszont nem törõdik az elszomorító tényezõkkel, van olyan mondás is, hogy "a pesszimista egy felvilágosult optimista". Kérdés hogy kell e a pesszimizmus? Ha amit leírtam igaz, akkor szerintem nem kell, mert csak elszomorítja az embert, dee másfelõl az is igaz hogy a pesszimizmusnak, úgy mint minden nézetnek, úgy mint minden érzelemnek megvan a maga helye, nem is kell eltávolítani a világból, nem is lehet, max azt mondani hogy "na ne szomorkodjuk már" és élni tovább az életet.
"a végem elõtt mind letér és mind véget ér.míg én mindannyiotok életében végetérek."
hö?
igy tapasztaljuk mások halálát, és minden mást ami nem létezik, nem él
:) asszem megyek és megálmodom, hogyan is gondolom ;) aztán délutánra letisztul :)
de azért: egy olyan világ, amit leírtam, az vajon milyen? sok, tudattalan pillanat szétszórva a térben és mi, mint tudatos lények, "lelkek", ezekbe bújunk hosszabb-rövidebb idõkre. Életet viszünk a széthagyott, földre dobott jelmezekbe.
Szerintem ez a kérdés ott kezdõdik hogy hisztek-e a végtelenben ?
Ha hisztek a végtelenben akkor az jelenti hogy el kell hinnetek idõben és térben egy bizonyos valami végtelenszer jelen lehet.. a bizonyos valamit pedig végtelen sok részre lehet osztani amikre a fenti kettõ szintén igaz kell legyen..
Következõ: Mi adja hogy ott vagy ahol ? az hogy te mint létezõ a végtelszer feloszthato darabkáiddal idõben és térben ottvagy ahol.. na most neked mint létezõnek, a végtelen darabjaiddal végtelenféle dolog történhet..
Namost azért mert valaki hisz a végtelenben még furcsa módon nem kell feladnia azt hogy van kezdet meg van még.. mert a végtelenbõl ugye végtelen ilyet lehet kivágni.. arról nembeszélve ha egy véges körbeér az már végtelen..
ugy kell elképzelni mint körök a körökön minden körön végtelen kör és azon is... szoval sors vagy véletlen ?
ebbe belegondolva azt kellene mondanom hogy sors! minden végtelen ellenére hisz minden véget igazából a kezdete a kezdetére hato dolgok adnak meg.. tehát ha egy ilyen kor amit fent leirtam az 'életünk' annak az elejét az a kör helyzete befolyásolja amin fekszik nevezzük pl a 'környezet'nek ami fekszik a következõ nagyobb körön pl a teljes 'kozmosz' helyzetének körén..persze itt nagy lépésekben néztem de az elv a lényeg.
Minden a körökbõl van, végtelen van, azok ugy helyezkednek el hogy metszik egymást..Minden kör metsz minden kört minden helyen és ezzel visszatekintenék az elsõ ponthoz amit felhoztam. Ha hiszünk a végtelenben egy bizonyos valami térben és idõben is végtelenszer jelen lehet...
A fenti utolso feltevés amolyan állandoságjellegû szerintem ami azt adja hogy megtudjuk élni a létezésünk, viszont a nemlétezést ugye nem vagyunk képesek felfogni..ezért a körök végtelen lehetõségein haladó életünk lehetõségei minden végtelen olyan helyen ahol végetér vagy nem létezhet korlátozódik..az ilyen végetért körök is folytatódnak természetesen és minden más kör átmehet rajtuk..igy tapasztaljuk mások halálát, és minden mást ami nem létezik, nem él - Amikor az életünk folyama áthalad olyan körön ahol azmár nem létezik..
Szoval: Ahgy életünk halad ezen a végtelenül rendszertelen rendszeren !döntéseink! vannak..de ezek csak a létezésünk feltétele meletti dolgokra irányul.. lehet most azt mondani hogy akkor felvágom az eremet tessék meghalok hülyeséget beszélsz..de attol hogy az én életembe meghalsz az semmit nem jelent, valószinüleg az igazi életed..amelyik egyszer majd körbeér a kezdetbe abban nem vágod át az ered sõt akár lehet hogy nem is lát egész életében pengét..vagy akár nem is ebben a korban él..
Már igyis igenhosszu ez a szöveg szóval végkifejlet:
Döntés vagy sors?
Szabad döntéseid vannak, de sorsod létezésednek ujra kezdetére érni hogy szabadon dönts ujra..szabad döntéseid pedig minden alkalommal tényezõk végtelenje befolyásolja, de a végtelen tényezõk végtelen befolyása mellett is végtelen a lehetõség döntésre.
Véletlen vagy sors? Sorsnak azt nevezném amikor az élet olyan uton halad tovább ami nem jár nemlétezéssel..a sors egy az életet befolyásolo végtelen dolgok közt(és term maga is végtelen/kimerithetetlenül bonyolult)
Akkor most azt mondom halhatatlanok vagyunk? NEM azt mondom hogy lehet a fele ember akit ismerek már évek óta a rossz utján valo életét látom és bármikor végetérhetnek.. lehet hogy van olyan akik még pont a jo nyomvonalat követik, de errõl õk is bármikor letérhetnek és véget érhetnek..a végem elõtt mind letér és mind véget ér.míg én mindannyiotok életében végetérek... szivás:D
Hiszek benne? NEM különben beleõrülnék.. meg amugyis végtelen dolog van amit nem ismerek :P
bekezdéseid:
elsõ: az oké hogy más sebességgel érzékelhetünk egyes dolgokat mint ahogy akárhol máshol, vagy épp ugyanott de nagyobb szinten megtörténik
második: azt amit mi érzékelünk, azt mindenképpen folyamatnak érzékeljük. az hogy máshol megállt e az idõ, vagy más ütemben folyik, arról nincs tudomásom (tudom, tudom fekete lyukak, stb) de ez viszonyítás kérdése, hogy a körülöttünk lévõ dolog a világ, vagy épp mi vagyunk a világ, a magunk világa, hogy mi vagyunk a "zavarban", vagy a világ többi része, vagy épphogy egybe kéne nézni -e a világot, mindennel együtt. (persze nem érzékelhetjük a teljes, végtelen teret, idõt (az idõt szerintem akkor nem tudjuk érzékelni teljesen, ha nem lehet idõt görbíteni, vagy más módon visszajutni az éõlények születése elõtti idõkre.)
harmadik: a "mi lenne ha" dolog mindig érdekes, csak nincs, esetleg soha nincs rá válasz. "vagy máshol jelenünk meg és érzékeljük az oda fagyott létezést." ha máshol jelenünk meg, az már maga a létezés miatt van, nem?
Szép. egy elhatározott gondolat. Megkérdezném, hogy szerinted ha más korban/szülõkkel/helyen/bõrszínnel egyszóval a végtelenbe nyúló számú megváltoztatható körülmények kombinációi egyikében születtél volna akkor ugyan ez lenne a véleményed, vagy ugyancsak a körülményekhez képest a végtelen számú, de az egyes különbözõ körülmények esetén esetenként mégis egyezõ véleményed lenne?
Számít ez amit most mondtam, azaz mindegy -e, hogy mit hiszel, vagyis hogy akármilyen ember mit hisz véletlenszerûen vagy a sors által elrendelve, vagy cseppet sem? szerinted?
ha a létezés valamiféle "csomósodása" valaminek, "zavar", ami "megjelenik" és mi ezek vagyunk és a mi tudatunk néhány évtizedként érzékeli "ennek" a továbbfutását. valamiféle rezgés, kiemelkedés, csomó, amik mint zavarások vagyunk és tudatos életet élünk ez alatt, amíg ez létezik.
az idõ illúziója olyan, mint tudni, le fogom ütni a következõ billentyût is, hogy ezt leírjam. Aztán meggondolom és mégsem. Mindaz, ami történt, történik és történni fog, azt mi érzékeljük egy folyamatnak? Vagy minden, amit mi érzékelni fogunk és érzékeltünk valaha már "létezik"?
Egy nagyon jó példával: úgy hallunk, hogy a levegõben terjednek a hanghullámok és eljutnak a fülünkhöz. Mi lenne, ha az összes kimondott hang körülöttünk be lenne "fagyva" a levegõbe és a mi mozgásunk révén jutnánk el más helyekre és így hallanánk a hangokat? A létezésünk percei körülöttünk egyszerre jelen vannak, csak mi mint csomók, vagy zavarások ebben a térben mindíg máshol jelenünk meg és érzékeljük az oda fagyott létezést.
és ha az a "sorsát elkerülni akaró ember"-nek a sorsa hogy megpróbálja elkerülni azt az életet, amit õ (akár hibásan) a sorsának hisz?
az lehet(ne) irónikus, hogy ha netán az elrendeltetés az igaz, akkor hiába valóan azaz teljesen fölöslegesen tölt az emberiség megszámolhatatlanul sok egyede elgondolhatatlanul sok idõt ezeken a kérdéseken, nemigaz? Bár ha belegondolok az ember eljutott erre a szintre, hogy ezeken gondolkodjon és ez hozzátartozhat a fejlõdéséhez
kérdés hogy el lehet e kerülni a sorsot, nem eleve elrendeletett -e
És ha a jövõ egyetlen rögzített út? arra gondolok hogy a jövõ csak egyféleképpen fog megjelenni az idõben (ha nem többféleképpen, de most tételezzük fel csak az egy utat), így habár akármit megteszel, csak egyféleképpen történik meg a jövõ (ahogy az elõbbiekben leítam), tehát nem lehet megváltoztatni a folyását, mert ha pl megtennéd, az lehet hogy pont a jövõ szépen elrendezett útjának a része
#36: mint az ember? megszületik, cselekszik meghal, emléke nem marad, de amit tett, az része valami nagynak? gondolom így érted, a hullám is ilyen
De mi az a "sokkal több"? Az lenne a sors?
A jövõn lehet, hisz te döntöd el mit teszel, mész ma suliba vagy inkább lógsz (a piros vagy a kék kapszulát veszed be) csak a következmény számít, változtani valamilyen mértékben lehet, csak nem látjuk, hogy mi lett volna ha nem azt választjuk.
Ha meg van írva a sors: akkor nem tudnál változtatni rajta, hiszen amit a jövõben bármit teszel az a sorsod
Ha nincs megírva: akkor a sors szerinted a pillanatnyi véletlenek írányításai az életedben? Ilyenkor azt kérdezném hogy a sors nem egy meghatározott út felé sodor?
és ha a létezésünk nem is egy folyamat? vajon miért tréfált meg minket a természet azzal, hogy folyamatában akarjuk látni és leírni a dolgokat?
ha a létezés nem más, mint egy tó tükrén végigfutó hullám, az addigi nyugalom megzavarása és én abban a kis felemelkedésben és visszaesésben évmilliárdokat létezek, meglehet, nem is a fizikai létezésem folyamata számít, hanem az, hogy létrejöttem, léteztem - mint az a kis hullám a vízen.
Az a vízrészecske, ami kiemelkedett és néhány lengés után újra elnyugodott, részese volt valami nálánál többnek. Nem számított, mi történt folyamatában. A puszta kicsi létével vett részt a sokkal több-ben.
Akkor miért tudjuk megváltoztatni a sorsunkat, ha benne megvan írva, hogy az a mi sorsunk hogy meg is tudjuk változtatni, szóval akkor miért van megírva, ha lehet rajta módosítani? Miért van akkor célja a sorsnak? Nem lenne vagy nem mûködne úgy a rendszer, hogy nincs megírva?
kérdés az hogy ha megtudnám a sorsom az a sorsom része lenne e? szerintem igen. ugyanúgy áll ez a második kérdésedre. Ha megváltoztatod a jövõt? akkor mit is változtatsz meg? Mert akkor csak a "te" jövõd létezne, és nem is lett volna másik jövõ, hiszen meg sem történt
Ahhoz hogy megtedd megannyi másnak is be kell következnie, ami nem pont a te behatásodba tartozik tehát a te sorsod millio egyéb dolgotól függ amit nem te irányítasz, ezeket a pillanat adja... szal nem mehatározható dolog, amolyan mondás hogy ezt a sors akarta igy, persze utólag már rá lehet fogni.
Igen ez jó kérdés, a sors döntötte el hogy elnézted és megbuktál vagy csak a véletlen. Lehet nincs rá magyarázat melyik is az igaz, de azt elfogadhatjuk, hogy valamelyikben hinnünk kell, ki melyikben. Mindenkinek abban ami számára jobbat jelent, szóval lehet, hogy megbuktál de próbáld úgy felfogni, hogy az, a pillanatnyi állapoton túlmenõen a jövõt szemelõtt tartva a legjobbat a legbiztonságosabb dolgot jelentse! Nem tudom ez érthetõ volt-e mit akartam mondani?
A véletlen és a szerencse együttesen alakítja életünket persze abban az intervallumban amelyben mi mozgunk vagyis amerre mi haladunk elõre, a sorsa pedig mindenkinek akkor jön el amikor arra sor kerül:)
te (is) hiszed hogy a sors elrendelt mindent, így csak egyféleképpen fog megtörténni minden, vagyis legalább az univerzum keletkezése óta minden ember minden mozdulata meg van szabva? (hogy példával éljünk)
jah, a megállíthatatlan ágyúgolyó nekiütközik a ledönthetetlen oszlopnak - itt az a megoldás, h ezek egyszerre nem létezhetnek ugyanazon világban.
Mily véletlen, az efféle démont épp Maxwell-démonnak hívják ;)
A kiszámíthatóság, azaz ha tudjuk az összes egyenletet és annak a megoldásait is fel tudjuk írni egy jelenséggel kapcsolatban, akkor elvben az adott jelenséget mind a jövõben, mind a múltban pontosan le tudjuk írni.
Az efféle determinisztikus világképek nagyon népszerûek voltak akkoriban, amikor a természettudományok kezdtek felpezsdülni, de még nem köszöntött be a modern fizika kora.
nem vagyok depressziós fajta, de sokszor elgondolkodtam a tudatosság értelmén: ha az életünket valóban fontosnak tekintjük, (tehát a létezésünk és a jólétünk fontos), akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy a bennünket körülvevõ javak valóban fontosak-e? Valóban kell az a tárgyi környezet, amiért harcolunk? Tényleg kell a Symbianos teló? ;)
Egy fizikus valóban fontosnak tulajdonítja érteni a Maxwell egyenletek valódi tartalmát?
Azt álmodják, többé sose fák, Csupa valódi, hús-vér kisdiák.
Valami ilyesmit érez egy fizikus - de ez jóval túlmutat minden összeharácsolt tárgyon.
Azt gondolom, tudatosságunk javarészt a tárgyi jólétünket "javítja". Nézzünk a tükörbe és gondolkodjunk el, milyen emberek is vagyunk? Nézzünk vissza egy videot magunkról és figyeljük meg magunkat kívülrõl. A jellemünk és a tárgyi környezetünk, amit magunknak teremtettünk, sokszor ellentmond egymásnak - lásd #6. Mindenkinek megvan a maga keresztje. ;)
Én egy olyat hallottam: hogy tételezzük fel, hogy létezik egy olyan démon, aki ismeri a világmindenség összes elemének, anyagának, szóval mindennek a tulajdonságát, az összeset, ebben az esetben ez a lény képes arra, hogy megmondja mi lesz a jövõ, de elõször is, van olyan anyag aminek egy idõben nem mondható meg minden tuladonsága, mert úgy viselkedik, másodszor lehetettlen megmondani hisz annyira sok az elem a mindenségben, ezt pedig azt bizonyítja, hogy nincs megírva a jövõ, nincs megírva a sorsunk. (ez ellenkezik azzal, hogy minden kiszámítható) Hogy mégis létezhet ilyen "démon" az más kérdés, és hogy az ki is, talán Isten? érdekes
elképzelhetõ, hogy minden mozzanata az életünknek, az is, ahogyan próbáljuk befolyásolni, nem is történhetett másként.
lehet, hogy mi emberek egy gyönyörû, stabil rendszer egyetlen megoldásai vagyunk (matematikai értelemben), minden pontatlanság nélkül. Kaotikus viselkedés, stabilitási problémák, érzékenység a kezdeti feltételek pontatlanságára szóba sem jön:
Feltéve ha megvan írva, ha megpróbáljuk megváltoztatni, de az nincs is megírva, akkor nem tudunk min változtatni, bármi ami történik olyankor csak a puszta véletlen. Szerintem minden ember megpróbálja megváltoztatni a sorsát, illetve azok mindenkép akik nem elégedettek a dolgokkal és azt akarják, hogy minden jobb legyen. Gondolom én! :|
egy ember, aki tudja, hogy az a sorsa, hogy nem teljesedik be az élete (jelentsen ez bármit, egyelõre), bármennyire is tudja ezt, vajon mindent megtesz azért, hogy megtudja, mi lehetett volna az õ rendeltetése?
Azaz, amit mondani akartam ezzel: Ha elkerülöm a saját sorsomat, fogom-e tudni, mi volt az? A saját sorsomat elkerülni nem lehet-e a sorsom?
érdekes, ha mi neki állunk, hogy megakarjuk változtani a sorsunk, az is benne lehet a sorsunkba :OOO
"felismeri-e az egyén a saját sorsát? " tehát ha megvan írva az emberek sorsa, és azt fel lehet ismerni, illetve máskép fogalmazva ha az ember megismeri a saját sorsát akkor mi fog történni? akkor tud rajta változtani? vagy nem tud, de tudja, hogy mivel könnyítheti meg azt, az életét? errõl vélemény... Seneca errõl azt mondja: „... vezetik a végzetek az akarót, aki hagyja, hogy vezessék, a nem akarót vonszolják”. vagyis mindkettõ ugyanoda jut el, csak a nem akaró az odavezetõ úton jól összetörik, míg a másiknak könnyen megy és a kérdést támogatom, Elkerülhetõ a sorsunk? Mi a sorsunk, a végzet?
a SORS számomra sok, a környezetemben levõ véletlen jelenség együttes hatása rám, míg ISTEN (aki irányít - mondjuk, h "beleszól a sorsomba") már nem egy véletlen hatás, hanem egy általam nem érzékelhetõ, de rám tudatosan ható "dolog".
Az jutott eszembe, hogy vajon mi lehet Isten sorsa?
a SORS számomra sok, a környezetemben levõ véletlen jelenség együttes hatása rám, míg ISTEN (aki irányít - mondjuk, h "beleszól a sorsomba") már nem egy véletlen hatás, hanem egy általam nem érzékelhetõ, de rám tudatosan ható "dolog".
Esetleg az Isteni irányítás jelenti a sorsot, ami mindenkinek adott? A kérdés persze az, hogy felismeri-e az egyén a saját sorsát? Ha ez adott, akkor a késõbbiekben egy már kész forgatókönyv szerint alakul az életem? Ha ez igaz, "elkerülhetõ a sorsunk"? Vajon ha felismerjük, hogy igaz lehet, hogy olyan, mint sors létezik, ezt hányan tulajdonítják Istennek?