Kihagytam hogy még azt is mondta: "Nem merném bevállalni a kockázatot,(mm hogy összejövünk) mert így még rendbe hozhatjuk a barátságot, de ha összejövünk és szakítunk utána már nem hiszem.
és erre mondtam hogy de miért szakítanánk meg hogy te azt nézed hogy mi lesz ha szakítunk stb stb :D
Hallod, legyél férfi a faszodon, kurvára menj oda hozzá holnap reggel és smárold le!
Sõt én ha a helyedbe lennék most biciklire pattannék és elmennék hozzá a házuk elé! Én is ezt csináltam mikor be akartam vallani ennek csajnak hogy szeretem, sõt õ azt mondta hogy az nap ne is találkozzunk, mégis elmentem hozzá ilyen módon, ott voltam a ház elõtt és felhívtam õt, Szia Alexa itt mit gondolsz hol vagyok? Mondja nem tudja , mondodm tippelj és akkor kérdezte ,hogy a házunk elõtt ? Mondom pontosan, és akkor lejött :)
Ez nem zaklatás vagy ilyesmi, ez határozottság! :)
Jó döntést hogy õt választottam... választottam :D
Én is úgy látom, de mint mondtam nem vagyunk együtt és (szerintem) nem is leszünk, mert a barátságon van kiakadva, múltkor mondta is, hogy idézem: "egyikünknek se volt még tartós kapcsolata" erre én "hogy ez nem ok mert bátyámnak meg a bnõjének se volt hosszú kapcsolata mielõtt összejöttek, mégis 2 éve együtt vannak, ez nem ok!" Meg mondtam neki hogy õ azt nézi mi lesz ha szakítunk és nem azt hogy jó lenne együtt lenni, de így hogy holnap adom át neki azt az ajándékot amit már 1 hónapja készülök átadni (nem azért mert félek vagy ilyesmi, csak holnap van a szülinapja) így kicsit elbizonytalanodtam, és szerintem mint pasi nem is kellek neki, de szerencsére nem éltem bele magam abba milyen jó lesz, ha együtt leszünk, így a válasza nem fog meglepõen érni.
Azért gondolom így mert már régóta ismerem, és elhiszem hogy nagyon szeret, de nem látok bele a fejébe, hogy, hogy is érez irántam... tényleg nem tudom, majd kiderül holnap. Mondom magamnak, hogy most tekintsünk el az együtt alvásoktól meg a "csókpartiktól":D , aztán felteszem a kérdést magamnak... De miért tekintsünk el? Ami 3x (1 hónapon belül) megtörténik az nagyon valószínû hogy okkal történik!
Beszélhetnék errõl egész este, de nem lenne értelme, akármennyit beszélek itt a holnapi végeredmény ugyanaz marad, szóval nem is húzom tovább :)
Figyelj, te vagy a férfi. Elmondod neki hogy te itt vagy szabadon, neked jó lenne vele lenni, és ráerõltetni nem akarsz semmit. Mondd csak meg neki, hogy akkor azért nem csókoltad meg, mert gondoltál õrá, nehogy megijedjen.
Nyugtasd meg hogy nem kell félnie semmitõl, csak majd döntse el mit akar (de nehogy ezzel durván sarokba szorítsd :) )
Nem tanács, csak vélemény:ha szeretem megmondom, lesz ami lesz, ha utána is játszik velem mint macska az egérrel jobb ha igyekszem elfelejteni, nem "eszem magam" saját magamnak teszek vele szivességet és nem okozok magamnak fölösleges problémát, csak eleinte nehéz.
Hy! Újra itt. Úgy érzem megvan az igazi... Múlt héten Szombaton összejöttem egy csajjal. Vagyis elõtte dumáltam vele már vagy 1 hónapja. És ugye egy suliba járunk. Pénteken Suli után megvárt és tök hirtelen kijelentette hogy szeret odasúgta a fülembe. De hirtelen lelépett mert "el kellett mennie". Már gondoltam akkor hogy megijedt. Oké. msn-en írja múlt hét Szombaton hogy szeret és ez biztos. Hétvégén nem találkoztunk.Már vártuk a Hétfõt amikor odajött és megöleltük egymást puszi minden de én nem akartam megcsókolni még hátha megijed és akkor vége. Erre fel elmegyek vele suli után erre arra kézenfogva stb. de nekem el kellett jönnöm haza. msn-en újra ír hogy szeret nagyon de lefekszik aludni. Rá 1 órára írja hogy szerinte vége. Ennyi volt. Egész Hétfõ estétõl csak marjuk egymást vagyis én direkt nem beszéltem vele. De õ próbálkozott írta az sms-eket stb. Érzem hogy fontos vagyok neki. Szombat reggel felhívott hogy találkozni szeretne velem. Mondom oké délután... erre fel lemondta. Mert ki is jelentette hogy megijedt megint. Jó mondom semmi gáz. Kibékültem vele mondja hogy Hétfõn be szeretne valamit jelenteni de fél pedig meg szeretne csókolni. Erre fel ma megint kijelenti hogy talizni se akar holnap. :S És hogy nem jöttünk akkor össze mert nem csókoltam meg...
De nemérti hogy direkt nem csókoltam meg. Hogy tudnám rávenni hogy kicsit bátrabb legyen? Hétfõn bevalljam neki hogy szeretem? És lesz ami lesz?
Bocsi hogy hosszú lett de most nagyon tanácstalan vagyok. :( Pedig én tiszta szívembõl szeretem.
Csak azért írtam le, hogy õ is tudja. Hátha úgy olvas, mint én.
Nem is arra gondoltam. Pl. a harmadik képen látszik a legjobban hogy az arcok lettek igazgatva :) Ezért mondtam én is, hogy nem értem a ps-t, anélkül is jó lenne...
Szerintem az elõzõ üzeneteddel tévedtél. Bár nem tudom, mi szerinted a tökéletes, de erre a lányra jó ránézni. És a szemén látszó mosoly biztos, hogy nem PS. Jó döntésnek látom, hogy õt választottad.
Mert könnyebb azzal foglalkozni. Sokkal könnyebb egy látható és kézzel fogható testi hibára ráfogni minden gyávaságot vagy önbizalomhiányt, mint komolyabban magunkba nézni és rájönni, hogy bizony azért vannak ám hibáink. Hajjaj.
Most akivel szeretnék összejönni, õ nem egy tökéletes csaj, de de nekem úgy tetszik/kell ahogy van, és legszívesebb az egész világnak megmutatnám hogy nekem Õ a barátnõm ( Ha a barátnõm lenne! Ez 3-4 nap múlva kiderül végelegesen, de nem adok sok esélyt magamnak, mert elég jól ismerem :( ) Amúgy még mindig az a csaj akirõl beszéltem 1.5 hónappal ez elõtt :S :D
A "testi" hibák kezelhetõk. Pláne amit Te is leírtál, akartad megtetted. Ez azért jókora "dopping" az önbizalomnak. De én a belsõ, tulajdonságbeli hibákról írtam. Van amit azok közül nem lehet kijavítani, csak enyhíteni esetleg.
Ez is 1 "megoldás", hogy elõtérbe helyezni a jókat. De attól függetlenül törekedni kell arra, hogy a gyengéinket megerõítsük. Csak 1 személyes példa: nekem 19 éves koromig közepes gerincferdülésem volt, gyenge hátizomzattal társulva. Persze gyógytornáztam, de eldöntöttem magamban, hogy ennél jóval többre vagyok képes. Elkezdtem súlyokkal edzeni, ma már a hátam az egyik legerõsebb testrészem. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy még mindig nem 100%os a gerincem, de azért azt hiszem ahhoz képest ez nem olyan rossz eredmény. Szóval bár igaz, hogy mindenki törekedhet arra hogy a jó tulajdonságait mutassa, azért igyekezzünk javítani a hibákon is!
Kijavítani ki lehet a hibát, de tökéletes sosem lesz az ember. Úgysem lehet mindenkinek megfelelni, ezért mondom, hogy elõször magunknak kell megfelelnünk. Ha észreveszi az ember magában a jót és szépet, talán sokkal egyszerûbben fogadja el magát olyannak amilyen. Ha pedig rágörcsölünk a hibákra akkor annak önbizalomhiány a vége. Mindenkiben van szép és mindenkinek vannak jó tulajdonságai, miért ne lehetne inkább ezeket elõtérbe helyezni a hibák helyett?
Nekem volt egy komoly 2.5éves kapcsolatom. Nem volt a csaj tökéletes, legalábbis nekem nem pont az ideálom volt, de jól megértettük egymást, és nem szégyelltem azért vele mutatkozni. Gondoltam ha más nem, tapasztalatgyûjtésre jó lesz. Végül több mint 2 év lett belõle. Aztán közben megismerkedtem egy csajjal, nagyon sokáig jóba voltunk, kedveltük egymást, és egy idõ után éreztem h õ az akit keresek. "Váltottam" rá. Ez a csaj álmaim nõje, gyönyörû, az ideálom. DE! Én nem gondoltam h képes leszek egy ilyen csajt valaha is összeszedni, pedig nagyon akartam, próbáltam úgy formálni magam,h több esélyem legyen egy ilyen nõ megszerzésére. És lám, csak türelmesnek kellett lenni, és az idõ mindent elintézett. Szóval nem kell itt parázni, egyszer mindenki megkapja azt amit keres, csak hinni kell benne és magunkban. Sosem szabad feladni!
Nekem már felfordul a gyomrom az egésztõl... Miért is kellene magamban észre venni a szépséget, ha vannak hibáim. Hogy soha ne tudjam kijavítani a hibáimat?
Az én ideális elvárásom: a tökéletesség. Gyakorlatban csak a jót, vagy a nagyon jót tudom megközelíteni egy területen belül jó sok idõvel. Én sajnos marhára töketlen vagyok, és velem együtt jó páran. Nekem bárki lehet a haverom, aki úgy összességében nem éri el a kritikus! szintet. De a szerelemnél már más a helyzet... Kevés az a lány, aki nekem megfelelne, és bizony valszeg soha nem is fogom megtalálni. Mert mindig van valami, valami rossz. Konkurencia, komoly párkapcsolat, barátok/barátnõk nem éppen pozitív véleménye, média, trendi csávók... pfff...
Úgy vagyok vele, hogy ezt az önbizalomhiányos/vagy éppen csajos témát lezárom, megpróbálok talpra állni, aztán valahogy élni... :S
Látom, megérkeztünk az egyik legfontosabb kérdéshez a kapcsolatok terén. A szépség témához. Azért érdemes elgondolkodni rajta, mit tartunk, látunk szépnek?
Két történet hozzá:
1. A buszon utazva láttam egy fiút (akkor még az volt). Nem volt szép. De az elsõ gondolat az volt: õ kéne nekem. Aztán leszállt. Én meg máshol. Hosszú történet, de volt benne ismerkedés, együttjárás, szakítás, baráti kapcsolat (ebben a sorrendben). 37 éve ismerjük egymást.
Amikor a nagymamám elõször meglátta, sírva fakadt. Utólag mondta: Ilyen csúnyát is ritkán látott. Érdekes módon minden barátnõm rástartolt.
2. Egy házibulira állított be két pár. Az egyik fiú úgy nézett ki, mint aki egy reklámújságból jött hollywoodi színész. Ez az érzés pont addig tartott, míg oda nem jött bemutatkozni. Akkor sajnos megszólalt. Nem lett volna szabad.
Egészen biztos vagyok benne, hogy kettejük közül a második volt a "csúnyább". Mert szerintem a valódi szépség a külsõ megjelenés, a belsõ harmónia és a kisugárzás együtt.
Látom sokszor a neten lányok fotóit is. Rengetegen gondolják: hú de jó nõ! Én meg egy olcsó szakadékot látok legtöbbször ilyenkor.
Érdemes talán ezen is elgondolkodni.
Pontosan itt kezdõdik. Elõször el kell fogadni saját magunkat. Ha ezen túlesik az illetõ, máris nagyobb önbizalommal fog rendelkezni. Nem azt kell csak észrevenni, hogy milyen hibáink vannak, hanem észre kell venni a szépet magunkban, mint külsõleg, mint belsõleg és arra kell hangsúlyt fektetni.Mert ugye hibátlan ember nincs, csak jól kell a hibákkal "játszani". Az emberek azt látják meg belõlünk amit látni engedünk. A csajozás témához meg annyit, hogy nõknek kell egyfajta biztonságérzet, ha önbizalma nincs az embernek, akkor biztonságérzetet sem ad. Minden itt dõl el. Szerintem.
Szerintem is,én azt tudom mondani hogy ha valakinek önbizalomhiánya van az okot szüntesse meg.
Másrészt meg hülyeség ez a csúnya/nem szép/szép mindenkinek van elvárása szóval egyén függõ hogy kinek mi,jah és a sok hülyének akik azon sápítoznak hogy miért nem jön be se annak se ennek,elsõként saját háztályékon keressék a problémát és ne a világba vagy másban.
Szerintem az ember elõbb általánosan tegye rendbe magát és utána már probléma nélkül fog tudni csajozni, ha akar.
Próbálkozni lehet persze, hátha bejön. De csak erre nem lehet alapozni, fõleg hogy nem egészen így van hogy "kicsivel szebb a lány", jöhet a next levelXD Nem is olyan rég vagy itt, vagy 1 másik topicban ki lett tárgyalva, hogy a csúnyább csajok is válogatnak keményen, az elvárásaik az egekben vannak. Nekem is egyik volt tanárnõm finoman szólva nem volt vmi jó bõr, de hallottam, mikor 1x beszélgettek barátnõjével hogy a fickó ronda, nem kell neki. Elõször magába kellene néznie mindenkinek, aztán ha minden klappol, lehet válogatóst játszani.
Ha senki, akkor mondom az egyik megoldást: Elõször is keressetek magatoknak olyan lányokat, akiktõl nem ijedtek meg. Tanuljátok ki, szerezzetek tapasztalatokat. Ha hallgattok rám, valszeg lesz egy kis rutinotok, tapasztaltabbak lesztek. Aztán ha vége egy kapcsolatnak, a következõnél már legyen kicsivel szebb a lány, és így tovább.
És nincs benne semmi pofátlanság, ha se ti, se a lányok nem akartok hosszú kapcsolatot. Valahol el kell kezdeni...
Én ott kezdem el, hogy ha látok olyan lányt, akinek (eleinte, vagy utána is) tetszek, engedékenyebb leszek. Eddig nem ez volt rám a jellemzõ.
Igen-t kell mondania a jelenlegi érzéseire, amik elõl menekülni szándékozik, sõt bele kell mennie átélnie amennyire csak lehet, és megnéznie, hogy pontosan mire akarja érzése rávezetni. Ehhez nyílt õszinteségre és tartásra van szüksége önmagával szemben.
Én semmilyen más helyes utat nem ismerek.
Az elterelõ és elfedõ mûveletek az én esetemben nem jöttek be, csak elodázták a gondot, ami a háttérben ráadásul mindig csak akkumulálódott...
A mi szempontunkból lényegtelen, hogy pontosan mi történt. Úgyis csak félreértenénk, félreválaszolnánk.
Szerintem ott az ego körül lehet a gond. Sokan annyira csak magukat látják, hogy nem veszik észre idõben, ha valami már nem stimmel.
Egy alapos önvizsgálatot javasolnék, ha kell, sírás-rívással, de társaság nélkül. Az után lehet javasolni egy beszélgetést. Ahol megkérdezheti a lánytól, hogy miért? Aztán csendben, beleszólás nélkül, figyelmesen meghallgatni a választ.
Ez akkor is hasznos, ha nem lehet visszacsinálni a dolgot. Hiszen a következõ kapcsolatra készít fel akkor.
Az meg már igazán egy másik kérdés, hogy az ego csak egy kicsi morzsa a valódi ÉNhez képest. Utóbbi viszont megérdemli a megismerést és a fejlesztést is.
Akkor szerinted mit csináljon?Nem írtál semmit...Fel csak nem akaszhatja magát...Asse tudjuk,miért szakitottak...Ha megcsalta a lányt,akkor ugy kell,neki,ha a lány cslta emg akkor emg nem érdemli meg,ne sirjon,ha meg egyszerûen elmult a szerelem,akkor ez van ebbe bele kell törõdni,el kell vonni a figyelmet a témáról,Nem Õ volt akkor az igazi,van még annyi csaj a világon,hátha megtalálja magának az igazit egyszer...
kösd le magad, én például sokat buszozgatok meg kirándulok mikor jön egy ilyen idõszak...csináld amit szeretsz, míg el nem felejted (meg azután is xD)...tanulj és/vagy dolgozz, az is sokat tud segíteni, meg persze a beszélgetések a barátokkal..."ennyit tudok mondani...kérem kapcsolják ki" xD
Hali. Azért írok ide, mert dilidokihoz nem akarok fordulni, de nem tudom mitévõ legyek. Sokan mondták már rám azt is hogy "Ha az egodról a iqdra zuhannál belehalnál"(ezt nem azért mert olyan hülye lenék hanem igenis egoista ember vagyok felvállalom.) De most nagy gondban vagyok nemtudom mit tegyek. Minap barátnõmmel minden megszakadt, pedig életem legboldogabb idõszaka volt. És már hiányzik az a kor. Lelkileg összetörtem, és erre most jönnek a családi-anyagi gondok. Mit lehet ilyenkor csinálni?...Elmegyek haverokkal bulizni,iszogatni, de ennyi annyi idõre kapcsolok ki, ahogy hazaérek megint egybõl képes vagyok magambaroskadni.
Minden rosszindulat nélkül, nekem az a furcsa a lenti történetben, hogy legalább 6(!) évig állandóan együtt voltak(legalább ennyi évet ölel fel a sztori), miközben folyamatosan egymásba voltak habarodva, és nem látta egyikõjük sem a jeleket, egyik sem mert közeledni, se egy apró próbálkozás...semmi. Ennyire szerencsétlen nem lehet két ember.
Ha meg szeretné osztani, meg szeretné beszélni akkor azt fogja tenni, és nem naplót fog írni.
Hát attól függ miket ír. Én általában csak idõeltöltésnek írogatok, nem is túl gyakran, és nem is érzelmekrõl vagy világmegváltó gondolatokról... szóval csak azt, hogy mi történik a mindennapokban, a hozzájuk kapcsolódó benyomásokra már pár sor alapján is emlékezni szoktam. Szóval ha az a csaj sem írt semmi világrengetõ vagy titkos dolgot, akkor akár oda is adhatta elolvasni, miért ne. De ha pl. neki könnyebb leírni az érzéseit, mint elmondani, akkor is talán.
Kivéve, ha az illetõ ezzel segítséget vagy tanácsot kér, olyan dolgok vannak benne, amiket meg lehet beszélni, vagy csak egyszerûen meg szeretné osztani ki nem mondott gondolatait. Mindenki másért vezet naplót. Igazából ez közel sem olyan lényeges kérdés, mint amilyennek gondolják. Ha megosztja, megosztja.
Nos szerintem a napló mindenkinek a magánügye ami nem tartozik az irón/tulajdonoson kívül senki másra. A napló nyílt és teljesen õszinte kísérlet, rendezés, elszámolás, gondolkodás, dolgok tisztázása önmagunkkal, mindenféle vázlat, provizórium. Amiben semmi olyan nincs amibõl egy másik fél bármi döntõt levonhatna, amiben semmi olyan nincs amire bárki bármire építhetne.