Megmondom õszintén, én sem voltam képes végigolvasni. Az elsõ két bekezdést azok elsõ sora után egyszerûen átugrottam, mert semmi érdemlegeset nem találtam benne. A harmadik bekezdésnek nagyjából az egyharmadáig jutottam el, amikor is a színösszeállítás kontrasztja miatt (piros háttér - fehér betûk) kicsordult az elsõ könnycsepp a szemembõl. Kijelöltem hát kábé két bekezdést, majd úgy talán olvashatóbb lesz, de csak még rosszabb lett. Ezután a kijelölt két bekezdést átmásoltam a Textpadba, beállítottam normális betûtípust, és újra olvasni kezdtem. Idáig jutottam:
"A kánonikus Abhidharma szövegek központi témája a lélek, állandó szubsztancia nem-létezése (anátma, pudgalanairátmyam). Buddha tanításai szerint az emberi tapasztalásnak nincsen állandó szubsztrátuma, nincs lélek, amely "tulajdonosa" lenne az ember tudatbeli állapotainak. A személyiség nem más, mint különbözõ jelenségek, lét-elemek (dharmáh, chos) egymástól függõ keletkezése, egymásra következése (pratityasamutpádah, rten-cing 'brel-bar 'byung-ba)."
Ezek a számomra hosszú, kiolvashatatlan és értelmezhetetlen, zárójelbe foglalt szavak annyira zavaróak voltak, hogy mire szememmel végigfutottam rajtuk és megtaláltam a zárójel végét, addigra elfelejtettem, hogy hol is tartottam az elõtte olvasott gondolatmenetben. Ennyi negatívum után pedig képtelen voltam zárójeletleníteni a szöveget és újra elkezdeni értelmezni. Elnézést kérek a hozzáállásomért, de ez az egész egy nagy, keszekusza, értelmezhetetlen hablaty számomra. Valószínûleg bennem van a hiba mert képtelen vagyok olyan értelmi szintre emelkedni, mint amit ez a Nadragulya képviselt mikor papírra (?) vetette eme írását.
Na akkor. Nem olvastam végig, belekezdtem csak, de hányok tõle, már bocs. Ez a halálba túltolt idegen szavak tengere ez egyetlen dologra jó: az olvasó félrevezetésére. Tipikus kamukázós taktika. Nyugodtan lefordíthatta volna úgy, hogy kihagyja az idegen nyelvû kifejezéseket. Ez semmi más, csak porhintés, hogy elterelje a figyelmet a lényegrõl, meg hogy hihetõbbnek látsszon.
Azt írja: " az idõk során tekintélyes méretû szanszkrit, tibeti, kínai nyelvû kommentár-irodalom nõtt, ami önmagában is az iskola népszerûségét mutatja."
Nos egyrészt igen, a népszerûségét mutatja. Másrészt azt is mutatja, hogy önállóan _értelmezhetetlen_, illetve hogy annyira homályos, hogy azt hozol ki belõle, _amit akarsz_. Nostradamus egy frissebb példa ugyanerre...
Én innentõl kezdve képtelen vagyok komolyan venni. Nemhogy a világ nagy dolgait nem fedi fel, hanem éppen hogy _semmit nem mond_. Egy olyan szöveg, aminek az értelme attól függ, _ki_ olvassa, egyszerûen _nem jelent semmit_. Csak karakterek, szavak halmaza.
Az egész abból indul ki, hogy ez a Buddha gyerek "megvilágosodott", tehát biztosan okosakat mondott, aztán megy a fingreszelés ezerrel az értelmezések során.
Konkrétan a mozgásról: "Nagarjunának nincs kiinduló tétele." Csak arról az egy bekezdésrõl beszéltem... " 1. Elõször is nincs mozgás a megjárt úton. S nincs mozgás a meg-nem-járt úton sem ."
Ez ugye az eredeti. Hát bizony ennek konkrétan nulla értelme van.
És a fingreszelés: "Ennek megfelelõen, ha létezik valamilyen mozgás, akkor annak vagy a már megjárt úton, vagy a még meg-nem-járt úton kell lennie."
Na erre mondtam, hogy kinyilatkoztatott alaptétel. 1. Mit ért "út"-on? Az út definíciója nélkül ennek sincs semmi értelme. Õ _szerintem_ életútra, tapasztalatra, vagy valami ilyesmire gondol. Te, mint 21. századi ember, a fizikai értelemben vett útra gondoltál. Ezzel elég rendesen alátámasztottad azt az elképzelésem, hogy a szövegnek semmi értelme, az értelmezés kizárólag az olvasótól függ.
"Elõször is a már megjárt úton nincs mozgás, mert a mozgás-cselekvés ('gro-ba'i bya-ba, gami-kriyá) már befejezõdött A még meg-nem-járt úton sincs mozgás, mert a mozgás-cselekvés még nem kezdõdött el."
Na ez igaz, de ebbõl nem következik, hogy nem létezik mozgás. (Mit ért "mozgás" alatt? Hm?)
"A megjárt és a meg-nem-járt úttól elkülönítve Az éppen járva-levõ út nem ismerhetõ meg."
Kinyilatkoztatás. DE, MEGISMERHETÕ. Azt' akkor most mi van? Tudod cáfolni? Azon felül, hogy "Buddha ezt mondta és kész"? Nem tudjuk mi az, hogy "út", nem tudjuk, mi az, hogy "az út megismerése". Innentõl kezdve mirõl is beszélünk?
Értelmezését már inkább nem is erõltetem, fut ezen két kört, leírja még egyszer, hogy nem megismerhetõ, azt' szevasz. Most ezt higgyem el, puszira, érvek nélkül?
Ehh, komolyan lefáraszt. Gyakorlatilag minden egyes mondatába bele tudnék kötni egy "most mire föl mondod ezt?" kérdéssel.
Nekem az nagyon furcsa, hogy te, mint értelmes ember, mit látsz ebben? Ennek az egésznek komolyan semmi értelme. Lehet rajta tökölõdni, hogy ezt most mégis mi a pöcsre értette, de úgy egészében egy nagy büdös semmi az egész, kiegészítve a további nagy büdös semmivel.
Ha értenéd, mirõl szólnak a mai tudomány által feldezezett dolgok, akkor nem az ilyen filozófikus magyarázatokkal bélelt õsi tanításokra alapoznád az ismereteidet. Rámutat bizonyos paradoxonokra, amelyeket megfelelõ körítéssel tálalva kovácsol bizonyos kiragadott momentumokból kiindulva. A buddhizmus egy vallás, tudományos szempontból semmivel sem áll közelebb a valósághoz, mint bármely más hitgyülekezet által preferált eszmék bármelyike. Nem tudjuk, hogy létezik-e menyország, nirvána, satöbbi, de a jelenkor tudományos ismeretei alapján több érv szól ellene mint mellette. Így én maradok az ilyenek tiszteletben tartásánál, de nem elfogadásánál.
Ha értednéd, mirõl szólnak Nagarjuna mûvei, akkor a jelenségek létezése, és nemlétezése tûnne paradoxonszerûnek. Egyébként nem kovácsol paradoxont, csupán rámutat a paradoxon jellegükre.
Attól, hogy emberek így meg úgy csavargatják azt a bizonyos nyakat, a tények attól még tények maradnak. A gyufa akkor is meg fog gyulladni ha végighúzod a katulya uldalán, ha a fél világ tótágast áll hogy ne úgy legyen, valamint ha vízbe dobod a nagyapám fejszéjét, az is el fog merülni még ha megszakadsz is az ellenkezõjének a magyarázatában. Ezek olyan dolgok, amik evidensek, alap dolgok, és miközben az a fejsze elmerül a fenékig, valamint a gyufa lángja ellobban, addig eltelik egy kis idõ (hogy mennyire hosszú, azt ne részletezzük). Ez olyan dolog, amit lehet orrba-szájba magyarázni, meg csûrni-csavarni a szavakat napestig, attól még az a hülye fejsze nem lesz rest elmerülni, és ez idõbe fog telni neki.
Az egyes dolgokra (mint magára az idõre is) sztem háromféle magyarázat lézetik:
1. Tapasztalati. Olyan magyarázat, amely az emberek által legérthetõbb nyelven, hétköznapi példát statuálva próbálja meghatározni az idõ fogalmát.
2. Tudományos. Olyan magyarázat, ami megpróbál a lehetõ legpontosabb fogalmazásmód mellett, a lehetõ legtöbb szempontra kiterjedõen, lehetõség szerint matematikai képlettel alátámasztva leírni az idõ mibenlétét, gyakran speciális példát és ellenpéldát prezentálva.
3. Filozófiai. Olyan magyarázat, amely a lehetõ legmegfoghatatlanabb módon, nagy általánosságban fogalmazva, valamilyen kiragadott szempontból paradoxont kovácsolva, esetleg végletekig sarkított példákkal vagy (nem és!) ellenpéldákkal alátámasztva próbál valamiféle nyakatekert meghatározást csiholni az idõ fogalmát illetõen.
Ezzel a Nadragulyával párhuzamosan ott vannak Zénón anomáliái, amelyek megintcsak a 3. pontbéli módon próbálja bizonyítani, hogy az idõ mint olyan nem létezik, ezt pedig csak paradoxon létrehozásával tudja megtenni.
jó a topik :D viszont univerzális igazság sajnos nincs :D
itt inkább arról van szó, hogy az emberi tudat leképzi az általa igaznak vélt "valóságot", ami természetesen csak fogalmak rendszere, amik az õ agyában léteznek..ajaj
Nem, nem szemmel látható, és érzékelhetõ. Ugyanolyan fogalmasítás által jön létre, ahogy az idõ, vagy bármelyik másik jelenség. Erre mutat rá Nagarjuna összes mûve. Játék a szavakkal, hogy létezik mozgás, és az is, hogy nem létezik, tehát nem a nemlétezését bizonyítja.
Aha, tényleg írtad... Csak ráklikkeltem a linkre, elvesztem benne, és úgy írtam választ, hogy már nem néztem vissza a hozzászólásodra.
Na elolvastam, itt az utat és a mozgást valami elbaszott filozófiai értelemben veszi, nem fizikaiban, úgyhogy gyakorlatilag fingreszelés az egész, én ilyesmire nem szeretem pazarolni az idõmet. :P Egyébként is kinyilatkoztat, nem érvel, a kiinduló tételt nem magyarázza, hanem axiómaként kezeli. Én meg kételkedem benne, hogy igaz, innentõl kezdve egy vélemény pro, egy kontra, nullán vagyunk.
Akkor ott valami nagyon el van rontva. A mozgás szemmel látható, és érzékelhetõ. A nem létezésének bizonybatása, csak felesleges játék a szavakkal. Az idõ már más téma azért, az nem érzékelhetõ közvetetten, arra már lehet azt mondani, hogy nem létezik, és csak a mozgások összehasonlítására találtuk ki mi emberek ezt a fogalmat.
Ez picsahosszú és nagyon tömény. Úgy nagyjából hol is van ez a cáfolat? Érdekelne, mert ugye az TÉNY, hogy a mozgás létezik, tehát valahol hiba van a gondolatmenetben. Megkeresném... :)
Mondjuk ha abból indul ki, hogy nem létezik objektív valóság, vagy valami hasonlóan elborult és praktikusan elvetendõ filozófiai nézetbõl, akkor mindegy, akkor nem is érdekel.
De mire használjuk ezt a fogalmat? Mert az addig oké, hogy fogalomként létezik.
Érdekességképp Kb. a felénél: A MEGJÁRT, A MEG-NEM-JÁRT ÉS A JÁRVA-LEVÕ ÚT VIZSGÁLATA - Itt frankón logikával cáfolják, hogy egyáltalán létezik mozgás.
Várj, nem jól értelmeztem. Csak a jelen van? Végül is igaz. A múlt az volt, a jövõ meg lesz. Ettõl még az idõ létezõ fogalom, bárhogy is nevezzük.
"Az idõ nem létezik csak a jelen van ezt az ember találta ki " Nem létezik és mégis jelen van? Ezt inkább Te találtad ki :) Hogy lehet jelen valami, ami nem létezik?
Az idõ nem létezik csak a jelen van ezt az ember találta ki amit mondasz példának hogy a vér stb az egy folyamat amit mondjuk te tudatosan vagy nem de elindítottál.
én azt hallottam, hogy az idõt magasabb fizikában az a változás pl. ha egy vércsepp bele esik a vízbe akkor az elkezd elvegyülni a vízben. Tehát maga az idõ múlása az a vér részecskéinek a távolodása egymástól, ha pl. idõ utazás vissaz felé azért képtelenség mert akkor egy olyan fizikai jelenség lenne ami képtelenség, h valami szét szóródott állapotban egy pontban öszpontosul. :) Matek tanárom ezt mondta aki ELTE-n Atom-fizikát végez.
Az idõ, mint emberi fogalom, önmagában nem létezik. De az ember nem a semmibõl kreálta ezt a fogalmat, hanem jó oka volt rá. A dolgok változnak. Ilyen értelemben létezik az idõ. De az, hogy az idõ egy valós térbeli dimenzió az már csak egy matematikai modellen belül értelmezhetõ. Az idõ a változás mértéke, úgy, ahogy a tömeg a tehetetlenség mértéke. A kettõ szoros kapcsolatban áll, és mind a kettõ a mozgásból ered. Ez az, amihez a mi idõfogalmunkat hozzá tudjuk rendelni. A mozgásból származtattuk az idõt, mint a legtöbb dolgot a fizikában. Itt lentebb írta valaki, hogy az idõtengely mindig arra mutat, amerre a fény halad. De ugye merre halad/hat/ a fény? A relativitásban ezt fénykúpnak hívják. Ha a tér 2 dimenziós és van még egy idõdimenzió, akkor ennek a kúpnak a palástján terjedhet a fény a jelenpontból. Ennek a kúpnak a tengelye ténylegesen egybe esik az idõtengellyel.
"A téridõ tér- és idõdimenziója nem választható egyértelmûen külön: a viszonyítási rendszertõl függ, hogy a négydimenziós téridõ melyik síkmetszete felel meg a „jelennek”."
Ez a mondat sajnos hozzánemértésrõl tanuskodik. A jelen az a múlt és a jövõ fénykúpjainak találkozási pontja. Egyetlen pillanat. Ez a jelen. Innen csak a múltbeli fénykúpon belül levõ eseményekrõl kaphatunk információt. Ott pedig nem számít, hogy egy kicsit hamarabbi, vagy késõbbi esemény látunk, hiszen az már a múlt. Mindkét esemény már rég megtörtént. Az egyidejûség nem a jelenre vonatkozik, hanem arra, hogy az órák a mozgó szerint hogy járnak szinkronban és milyen eseménypárokról kap egyszerre információt a múltból. A jelen nem ez a 'síkmetszet', hanem csak egy pillanat, egy pont a téridõben.
a paradoxon (látszólagos ellentmondás) abban rejlik, hogy az inerciarendszerek egyenértékûkége értlmében a 2 iker idejében (mivel a az ikrek inerciarendszerben vannak) nem szabadna változásnak lenni. a paradoxon feloldása pedig az, hogy az sajátidõhosszváltozás nem akkor köv. be , amikor az iker gyorsan megy (inreciarendszer), hanem amikor gyorsul (nem inerciarendszer), ti. elinduláskor, visszaforduláskor, megálláskor.
Az öregedés egy folyamat. Egymást követõ események láncolata. Attól még mert az idõt kitalálták, h 2 esemény közötti "helyet"(idõt) kifejezzék más periodikus eseményeket alapul véve, még öregedhetsz.
Érdekes de azt nem értem hogy ha az idõ kitaláció akkor miért öregedünk? vagy is inkább ha nem lenne idõ szerinted akkor semmi nem lenne mert nem viszonyítanánk semmihez akkor nem létezne az öregedés sem mert nem tudnál mihez képest öregebb lenni. Az viszont igaz hogy az idõben nem tudsz vissza menni mert nem tudnád visszaálítani oylan dolgokat ami már elmúltak max ha újra létrehoznánk(teremtenénk) azokat a dolgokat amik emlékként ránk maradtak. vissza tekerni sincs semmit max ha felfedeznének olyan szert ami fiatalítani tudja a testet magyarán fiatalítaná a géneket vagy miket nem tudom.
Igazából a de ja vu az elvileg az, hogy az eggyik szemed mondjuk a bal, lassabban közvetíti a képeket, mint a jobb, mert mondjuk fáradt vagy vmiért rösszabb. Az agy meg kétszer kapja meg ugyan azt a képet és emiatt van olyan érzésed mintha már megtörtént volna. Vagy médium vagy, vagy tényleg idõt utaztál. De ebbe nemenjünk bele mert túl filozófiaji irányba vinné az egészet.
Hát igen mert tulajdonképpen nem az idõben utaznál mint dimenzió, hanem a megtörtént dolgokat kéne vissza forgatni. De akkor egy ember nemképes visszamenni az idõben, mert nem maga az ember megy vissza hanem a megtörtént dolgokat tekerednek visszafele. Tehát akkor minden és mindenki visszafele menne ugyan úgy, mivel egy dimenzióban vagyunk és akkor nem is emlékeznénk, hogy vissza mentünk az idõben, mert az agyunkban lévõ memóriasejtek (v nem tom mik) amik akkor tevékenykedtek azok is vissza mennek az idõben. Minden ugyan úgy menne tovább, csak fijatalabbak vagyunk (attól függ mennyit tekerünk vissza). Ha pl. 6 évet vissza tekernénk akkor én 11 éves lennék de nemtudnék arról, h valaha is "idõt" utaztam meg a körülöttem lévõk sem.
Elgondolkodtatott egyszer ez a kérdés, még régebben és most megtaláltam ezt a topicot, ígyhát leírnám mire jutottam:
Az idõ nemlétezik, mivel nem egy fizikai dolog, hanem csak elméletben létezik, amit egy fizikai dologhoz kötõdik.
Az idõt fizikai dologhozta létre pl. hogy történések, cselekvések, események, változások, stb történnek amihez kitaláltuk az idõt, hogy, tudjunk ebben a dimenzióban is viszonyítani, számolni.
Ha nem lennének "történések" (minden állna és nem mozogna nem csinálna semmit) akkor nem jönne létre az idõ, mivel nincsen mihez viszonyítani. Ez olyan mintha leállították volna az idõt, de ez tévhit mert nem az idõtõl állították le, hanem ez csak annak a következménye, hogy nemtörténik semmi. De ez már annyira alapvetõ dolog, hogy idõben gondolkodunk... Ez velünk született dolog, miután van memóriánk ezért az idõben pl. visszafele is tudunk gondolkodni, emlékezni és ezt az elméleti dolgot éljük meg és már fizikai tulajdonságokat akarunk adni neki, ami persze kizárt dolog.
Az ember is fizikai "történéshez" viszonyítja az idõt. A föld mozgásából viszonyít és ezzel tudja lemérni a körülötte lévõ "történéseket". Ez a legkézenfekvöbb dolog mert szinte tökéletesen ugyan úgy mozog minden évben a föld a naphozképest, de ezt lehetne akármi máshoz is pl. más csillagokhoz. Tehát felállítottunk egy elméleti rendszert, a gyakorlati dolgok mérésére. Az idõ nem több mint kitaláció.
az idõ az egyetlen olyan dimenzió amelynek semmiféle közvetlen fizikai tulajdonsága nincs, de az anyag és energia állapotváltozásait enélkül nem lehet leírni sõt az idõt sem lehet leírni önmagában, csak állapotváltozásnak (pl. ha a föld egyet fordul, az egy nap) egyetértek a legelsõ hozzászólással miszerint csak egy segéddimenzió amelyet ki kellett találni: idõ valójában létezik csak az állapotváltozás melyet jellemez
"Jelenleg nemcsak a fizikai testedben összpontosulsz, hanem az események egy bizonyos frekvenciájában is, amit idõként értelmezel. A különbözõ történelmi korok egyszerre léteznek, tökéletesen érvényes formában, és az Én különbözõ reinkarnációi is. Csak egyszerûen nem vagytok ráhangolódva arra a frekvenciára."
Nekem a jövõbe sincs kedvem menni. Ha csak arra gondolsz, milyen ütemben gyorsul a fejlõdés, egy nagy büdös semmit sem értenék belõle. A jövõ utazás ma is van, és kézzelfogható. Hozz egy, a külvilágtól teljesen elzárt benszülöttet a világunkba.........
Tulajdonképpen valamit sürgõsen el kéne intéznem úgy kb 15 évvel ezelõtt. Várom az ötleteket
Nem önzõség ez, de tegyük fel megépítjük. Visszautazik valaki az idõben. Én nem fogok semmit észrevenni ebbõl, csak annyit hogy eltünt az ember. Õ pedig átéli a saját élményeit, ha megálvoztatja a múltat és visszautazik a jövõbe, azt csak õ fogja észrevenni.
Láttátok a vissza a jövõbe c. filmet (filmeket) nem? Ott is ugyanez a helyzet.
Ha lehetõségem lenne, a távoli jövõbe utaznék, az érdekel. Ugyan senki nem hinne nekem miért vagyok ilyen tudatlan, régimódi, azt hinnék egy elmegyógyintézetbõl szöktem, és hamar visszadugnának oda, de akkor is kiváncsi lennék.
Ha már ez a kérdés felmerült (mármint hogy mi az idõ). Szeretném a segítségetek kérni egy idõgép megépítéséhez. Ami nekem csupán azért nem sikerült idáig, mert mindezidáig az egyetlen lehetetlen dolognak tartottam. Igazából most is annak tartom, de ha valaki ennek ellentétérõl meg tudna gyõzni talán sikerülne. Ja és a Delorean-t hagyjuk :-)
“Nehéz a világegyetem kezdetérõl beszélni Isten koncepciójának említése nélkül. Munkám az Univerzum eredetérõl a tudomány és a vallás határán van, de én megpróbálok a határ tudományos oldalán maradni. Lehetséges, hogy Isten oly módon cselekszik, hogy cselekedetei nem magyarázhatók tudományos törvényekkel. De ebben az esetben mindenkinek személyes hite alapján kell haladnia."
Igen. Ezek szerint az Istent nem lehet defininálni.
Nemrég volt egy mûsor a galaxisokrol, ahol amerikai tudosok allitjak az egyik szomszedos galaxisban az idõ pont ellentétes iranyú a miénkel. Tehat elvileg ott visszafelé pörög. Valahogy nem tudom felfogni..
Láttátok tegnap a beszélgetést Lukács Bélával? http://www.atv.hu/friderikusz/?q=node/1111 Szeretem ezeket a beszélgetéseket, bár nagyon igyekszik, hogy ne adjon konkrét állásfoglalást. Persze ettõl a csatornától jobb, ha nem is várunk hitelességet. "Véletlenül" éppen a lehetséges valóságokról volt szó... mms://on.line.hu/friderikusz_450/fm20071025_450.wmv
Az isteni lét felé való közelítés:
"de azért szögezzünk le néhány dolgot én mindig abban a reményben kérdezek valamit, hátha van nálam okosabb, aki elmondja az igazságot de már egyre jobban látom, hogy arra magamnak kell rájönnöm"
Csak arra vigyázz, hogy már régóta az egyistenhit a "divat".
hát ha egyszerû elméd ennyit fog fel a dologból, akkor ez így van
illetve ha sokat használod a nem, dogma és a nincs szavakat (természetesen nem mindegy milyen szövegkörnyezetben), továbbá elõfordul a magyarázatban párszor az isten, angyal, számmisztika, horoszkóp, minden, igazság szó, akkor magasztosabb leszel mikike szemében. :-)
Rövid használati útmutató mikike egyszerû mûködéséhez:
Magyarul magadat tartod a világ legokosabb emberének...
Úgy gondolom, nem létezik olyan ember a földön, aki a világon MINDEN kérdésre tudna válaszolni, olyat, ami kielégítsen téged.
Igen érdekesnek találom miket gondolsz te alapfogalmaknak, ugyanis az elõbbi beszélgetésünkben azért lényegesen TÖBBMINENrõl esett szó, pustán 'az alapfogalmaknál'.
most ezekre mit mondjak? ha ti így látjátok, akkor a ti világegyetemetekben ez így is van
de azért szögezzünk le néhány dolgot én mindig abban a reményben kérdezek valamit, hátha van nálam okosabb, aki elmondja az igazságot de már egyre jobban látom, hogy arra magamnak kell rájönnöm
és igen, nem is hiszem el másnak, csak akkor ha õ végig tudja vezetni az elméleteit és nem torpan meg ott, amikor rákérdezek az alapfogalmakra ha azokat nem tudja, akkor nem tud semmit de könyörgöm, akkor ne mondja azt valamire, hogy õ tudja, hiszen én sem teszem ezt