Igen sok embert ismerek, aki meg kizárólag projektre megy el, mert ott van egy feladat amit meg kell oldani. Ha a kihívásnak vége akkor pedig megy másikat keresni. Az angolszász világban ez teljesen elterjedt, és valóban az érdeklõdést így jól ébren lehet tartani. Kevés olyan ámerikai cég van aki azzal büszkélkedik, hogy xy 30-40-50 évet húzott le náluk (van ilyen is), a többség ilyenkor visszakérdez: miért, nem ért máshoz?
Azt aláírom, ha négy cég projektjére akarsz menni, akkor erõsen specializált (általában konkrét termék, vagy szakterület) tudást kérnek. Ennek tömeges kiszolgálására vannak a "konzultáns" cégek, akik kilóra eladnak valakit az adott terület expertjeként, néha olyasvalakiket is, akiknek közük nincs a dologhoz, csak már hallottak valakirõl aki látott olyat. Mondjuk ha Angliában is csak milla körül vannak az azért elég gáz, Mo-n is ilyen árban mennek el ezek az emberek. (Vagy szabadúszó tényleg szakértõ, vagy a konzultáns cég ennyit kér el érte.)
Ha átfogó tudással akarsz valamit kezdeni akkor kicsiknél érdemes próbálkozni, vagy sajátmagad megtalálni (esetleg megteremteni) a piacod. Egy szalagos melónál (értsd. outsourced multi) a túl általános tudás inkább hátrány, mert 1. minek pofázol bele amit már x országban jól leterveztek, 2. hamar megunod. Ilyet a fenti vágyaiddal akkor vállalj, ha meg vagy szorulva anyagilag, vagy karrierterved van amihez kell ilyesmi az önéletrajzodba.
Inkább érdemes ha bármi gond van megkeresni a megfelelõ googe csoportot, rákeresni (mert ami nálad elõjött, mint gond, az már párszáz-ezer egyéb fejlesztõnél is elõjött). Ha végképp nincs eredménye a keresésnek, mehet a kérdezés. Én azokat jutalmaznám akik válaszolnak, prog.hu pölö ezért is egy érdekes infóforrás ...
A szakmai elõmenetel elég fontos. Ha valaki állást keres, nem azt nézik hogy milyen cégtõl jöttél, hanem azt kérdezik meg, hogy milyen ügyfelekkel dolgoztál együtt és mely moduloknál, implementációnál, adatbázis deploymentnél stb. vettél részt. Ergo a tényleges szakmai hozzáértésedet mérik fel.
A kódok amiket fejlesztettél korábban a munkáltató tulajdonát képezik, de az azok lekódolása, kiépítése során megszerzett tudás téged gazdagít. Manapság pedig egyre több fejlesztõ cserél tapasztalatot és tudást online közösségekben, fórumokon, blogokon.
Rengetegen szidják a Microsoftot, hogy mekkora mammutcég, sokmindent lenyúl, felvásárol, eltiporja a konkurrenciát. Azonban ha valaki a szemellenzõ mögé lát, hamar rájön, hogy ez a mammutcég a szakma építõpilléreinek, nekünk mekkora segítséget nyújthat! Itt van például a Microsoft's Most Valuable Professional díj, amelyet az IT közösség legaktívabb tagjainak osztanak ki. Olyan emberek lehetnek MVP-k, akik különbözõ portálokon, fórumokon válaszolnak az ott felvetett problémákra, megoldásokat kínálnak, trükköket osztanak meg.
Saját példa, Microsoft Dynamics AX fejlesztõként például itt van egy kiváló információforrás amit naponta használok: http://www.microsoft.com/Businesssolutions/Community/Newsgroups/dgbrowser/en-us/default.mspx?dg=microsoft.public.axapta.programming&lang=en&cr=US Mindig új problémákat vetnek fel különbözõ tudással és tapasztalattal rendelkezõ emberek, amelyre MVP-k, vagy a szakmában több tapasztalattal rendelkezõk megválaszolhatnak. Vannak természetesen MS-független resourceok is szép számmal blogokon, vagy egy-egy privát domainen (http://www.mibuso.com/).
Az a baj, hogy az átlagdolgozók az IT-n belül soha nem veszik a fáradságot, hogy saját maguk utánanézzenek alaposan egy-egy probléma megoldásának, saját tudásukat kibõvítve. Maradnak a korábban említett tonercserélgetésnél...
A britek hozzáállása a munkához nemzetközi IT-berkeken belül köztudottan katasztrofális. Vállalatirányítási rendszerfejlesztõként összefutottam már fejlesztõkkel, tanácsadókkal, project managerekkel az összes kontinensrõl, de amit ez a szigetország mûvel az egyszerûen borzalmas. Kezdjük ott, hogy egy állásinterjún a brit ERP cégek kerek perec megmondják, hogy nincs rád szükségük hosszabb távon, hanem csak az adott projectre szerzõdtetnek. Saccra 90%-uk szabadúszó, ráadásul ha utazásról van szó, a legtöbbjük húzza a száját. Pénzben havonta Forintosítva milla fölött keresnek, de erõteljesen specializálódott a tudásuk. Nincs olyan általános szemléletük, mint ami hazánk IT-fiainak megvan, ezt akár papíron is alá merem írni.
Otthon az a baj, hogy sokan nem mernek nagyot álmodni és megfelelõ szakmai nyelvtudás hiányában elindulni a nagyvilágba.
Ez részben az oktatási rendszerünk hibája. Mint már említettétek, olyan dolgokat követelnek meg az egyetemeken és fõiskolákon, amire egyáltalán nincs szükségünk a gyakorlatban. Ha valaki mutat egy kis hajlandóságot a saját erõbõl való tanulásra, igen könnyen kellemetlen helyzetbe hozhatja tudásával a profokat, elõadókat - hamar kiderül, hogy valóban igaz a mondás: aki nem ért hozzá az tanítja. Szakmámhoz kapcsolódóan amit Vállalatirányítási Rendszerek néven oktatnak, az vicc :) 20 évesen többet tudtam hogy hogyan mûködik egy könyvelési, logisztikai, humán-erõforrás, vagy akármilyen tetszõleges informatikai rendszer, mint az elõadó. Ott is hagytam rövid úton ezt realizálva az otthoni oktatási rendszert és külföldön megcsináltam a szerencsémet.
Nem azt nézik itt az emberek, hogy milyen papírod van, hanem hogy mennyire értesz a munkádhoz és mennyire végzed lelkesen, lelkiismeretesen. Többek között ez is hiányzik a britekbõl, a lelkesedés - enélkül valóban unalmasnak tûnhet az informatika. Én kifejezetten élvezem, hogy szinte minden nap tanulhatok valami újat, mert mindig van valaki, aki jobban ért egy-egy dologhoz és olyan egyedi ötlettel képes elõállni, amire magadtól nem gondoltál volna.
Rengeteg kihívás, utazási lehetõség, pénz, hírnév. Errõl szól az informatika külföldön.
Ha már szóba került a ProgTerv szak (régebben progmat). Szerintetek mennyire van szüksége a gyakorlatban egy programozónak arra a szintû matek tudásra amit megpróbálnak ezeken a szakokon az ember fejébe verni?
Meg megint más diszkrét matekból harmadjára menni vizsgázni az esélytelenek teljes nyugalmával ;-)
Ööö, szóval. Elõször is, milyen IT karrierrõl beszélünk? GDF, vagy ProgTerv? Mert ugye van egy kis különbség a kettõ között. Ugye tudjuk, hogy egy komoly, egyetemi, öt éves képzésre hány embert vesznek fel, és hány végez. Hány végez öt év alatt. Hány végez jó eredménnyel öt év alatt. Ezekbõl kik azok, akik igazi szakemberek lesznek, és nem ragadnak le annál a brutál mateknál, amit 5 évig tanultak, és piacképes EMBEREK lesznek. Ugye mindenki tudja, hogy az ilyet nem lehet elintézni egy egyszerû "tanujjá fiam" mondattal?:) Mert ugye más dolog leülni a gép elé, és más dolog papíron programot írni...:)
Elnézést... tévedtem mégis létezik egy "univerzális" szó: "izé" :)
Az egér nem gép. Univerzális szó nem létezik, mi lenne az univerzális szó értelme (oxymoron)? A gép nem tud semmit sem csinálni, az ember csinál valamit a gép segítségével a gépet alkalmazva. Az "univerzális gép" kifejezés... elfogadom, hogy nem a legjobb kifejezést alkalmaztam, inkább azt kellett volna mondanom, hogy egy adaptálható gép. Mégegyszer tanuláshoz értelemre vagy ösztönre van szükség a gépnek egyik sincs, a gépet csak utasítani lehet, utasítás nem egyenló tanításal. A tanulás annyival magasabb, hogy az új információk és utasítások tárolásán kívül modosulnak a régi információk és utasítások is, a tanulás nem elszigetelt dolog és kimondottan az értelmes (és részben az ösztönös lény mint pl. az állat) képes a már meglévõ "programjait" módosítani az új program (amit tanul) befolyására. Gép ilyen nincs. Csinálhatsz egy programot amely módosítja a meglévõ programokat a gépben de ez szintén az ember munkája nem a gépé, a gép nem képes az új program miatt az ember nélkül módosítani a meglévõ programjait, ezért nem lehet tanulásról beszélni, csak utasításról.
De igen, lehet. Hasonlóan ahhoz, hogy megtanítasz egy egeret arra, hogy megnyom egy gombot, akkor ételt kap. Az egeret nem készíted fel, más eltérõ helyzetekre, sem arra, hogy problémákat oldjon meg önmagától, mégis tanításnak nevezzük ezt a folyamatot. Az univerzális szó, sokmindent jelenthet. Értem, hogy mire gondolsz, de számomra az univerzális géped inkább azt jelenti, hogy mindent meg tud csinálni, és akkor nem kell programozni. Ennyi erõvel a számológép is univerzális gép. A gép egy szerszám, ez teljesen jó meglátás, de buta, mert hozzád képes az. Amiben az ember nagyon jó, az az, hogy meg tud oldani egy problémát azzal, hogy összehasonlítja egy másikkal. A gép meg abban jó (egyelõre), hogy nagyon gyorsan tud ugyanolyan problémát újra megoldani, aminek a megoldását már "megtanították" neki.
Ez nagyon örömteli dolog számomra, köszönöm, hogy összefoglaltad! Bár a matematika fejlõdésében mindig is nagy szerepet játszott az ,,induktív'' tudományok felõl érkezõ megtermékenyítõ hatás (Newton-i fizika -> analízis, hírközlés -> információelmélet, a biológia is sok inspirációt adhatott), de az, amit írtál hogy kifejezetten ,,több jön ki'' a dologból, mint amit akár a kutatók erdetileg el tudtak volna képzelni, az nagyon örvendetes. Ugyan erre is van példa matematika történetében, de az, hogy ez nagy tömegben meghatározóvá válik egyes területeken, nemcsak alkalmi szerencse, az talán mégiscsak valami új dolog.
Ki tudja, talán az egyes tudományokágak ,,észrevétlenül'' fokozatosan valami kifinomult, egmással is korábban nem sejtett módon kapcsolatban álló összefüggéshálózattá fejlõdték ki ki magukat, és tovább is igy lesz, és egészen más világban fogunk élni, mint amiben felnõttünk. Talán végre maga mögött hagyja az emberiség a véres gyerekkorát, és végre valami igazi jön.
Naja, aztán Nortont vagy 15 éve a Symantec jól felvásárolta, aztán...
Ha játékfejlesztõ akarsz lenni, akkor most jó szituban vagy, mert Mo-ra vittek pár fejlesztést. Arra viszont készülj fel hogy az egyik legdurvább hekkelés zajlik ott is, kihozni a vasból a maximumot felkiáltással. A játékiparban vannak a nagy (akár száz+ fõs, az átlag most 40-50 körül lehet grafikusokkal mindennel) 2-4 éves fejlesztésû játékok, ehhez valóban irdatlan pénz kell, kiadó, akármi. De szerinted a roppant népszerû flash-es játékok mögött hány ember van? És mégis mennyire sok embert megragadnak. (És a két véglet között van még pár üzleti modell.)
Amiket írsz az igaz is meg nem is. Alapvetõen a programozás az egy eszköz, nem öncélú, hanem valamit akarsz vele csinálni. Ahhoz kell az ötlet hogy mit akarsz csinálni. Ma is vannak sufnicégek, ötletek. Eladni valakinek (spec igény) vagy olyat kitalálni ami sokaknak tetszik és pénzt lehet belõle csinálni, na ez már kevesebbeknek sikerül. Általában ezen szokott eldõlni, hogy valami sikeres-e vagy sem, nem azon hogy mennyire über megoldások vannak mögötte.
"hiába programoz, nem fog felérni egy szobor vagy kép alkotással." Ezzel én nem értek egyet, sõt, szerintem aki igazán szeret programozni annak az az álma, hogy maradandót alkosson, amire még évek múlva is emlékezni fognak (azt nem mondom, hogy évek múlva is használnak, mert ettõl azért gyorsabb a fejlõdés ;-)) Szerintem a programozás hasonló a mûvészethez, azzal a különbséggel, hogy az esetek többségében más mondja meg, hogy milyen legyen a kész mû. Ideális esetben azonban te kitalálsz valamit, látod magad elõtt, hogyan fog mûködni, milyen cool lesz és ezt meg is csinálod. E között a tevékenység és pl a festés között simán húzható párhuzam. Sajnos, a legtöbb programozó aki programozással keresi a kenyerét, nincs ebben az ideális helyzetben. Megmondják mit kell megcsinálni, mikorra és a te dolgod hogy megcsináld és senkit nem fog érdekelni milyen szép a kód, milyen trükköket használtál, csak az, hogy megfelel-e a specifikációnak és idõre kész lett-e. Hasonló ez ahhoz amikor régen festõket hívtak magukhoz uralkodók, hogy portrét fessenek róluk, bár ott még jobban tisztelták a mûvészt... Persze közben azért volt idõ a saját életmûvükre is, ill. szükséges is volt ilyen munkákat elvállalniuk, hogy a saját álmukat megvalósítsák. Szóval szerintem van különbség a munkahelyi "megélhetési" programozás és a hobbiprogramozás között. Az elsõben sajnos ritkábban találja meg az ember az alkozás örömét. Viszont kap érte pénzt ;-) A lényeg, hogy szerintem lehet maradandót alkotni programozással is. Ma már sokkal nehezebb, de nem lehetetlen. Régebben a DOS-os korszakban könnyebb volt, pl Peter Norton idejében, lásd NC, NU vagy VC, DN. Aki régebb óta van gép közelében, tuti ismeri ezeket a neveket és õk biztos egyet értenek azzal a kijelentésemmel, hogy Peter Norton megcsinálta a saját szobrát a számítástechnika virtuális szoborparkjába. Az, hogy a mai felhasználók többsége már nem ismeri a régi öregeket, semmit sem von le a munkásságuk értékébõl. Vagy akár említhetnénk Linus Torvalds-ot is. Ha a játékokat vesszük ott is hasonló a helyzet. Régebben könnyebb volt karriert csinálni ott is, mert kevesebb ember munkálkodott ezen a területen. Valamelyik játékokkal foglalkozó magazinban volt sorozat a játékipar nagy alakjairól. Manapság szerintem nem sok hasonló kaliberû, új ember van a játékiparban. Persze õk általában nem programozók voltak, inkább designerek, de azért ne feledjük John Carmack-ot se, aki a programozási képességeivel csinált karriert. Szóval én programozó vagyok és egyik álmom, hogy részt vegyek egy nagyszerû játék fejlesztésében, ami nagyon sok embernek fog tetszeni. Utána úgy érezném, hogy megérte az a sok gép elõtt töltött nap / éjszaka. És persze azon kezdenék gondolkodni, hogy hogyan tudnám túlszárnyalni az elõzõ mûvemet... Az is igaz, hogy a mai világban már nehéz egyegyül elérni ilyen sikert, talán Chris Sawyer volt az utolsó aki maga találta ki és programozta le sikeres játékait.
én most csinálom ICT-t A level-en és csak 2 lány van az osztályba... egyébként animátor akarok lenni a játék vagy filmiparban dolgozni :D
én az informatikában az emberi aggyal beláthatatlan komplexitású rendszerek megzabolázást élvezem (pl mesterséges neurális hálózatok, adattárházak stb...) A matematikus csak olyan területekre téved el, amit belát megért és érdekesnek tart a további vizsgálódásra ... az informatikában olyan komplex bonyolult rendszereket engedhetsz szabadjára, hogy abból eredetileg fel sem tett kérdésekre is kaphatsz szembeszökõ válaszokat, amiket a matematika évekig bogozhat, hogy miért is van az úgy ahogy a gép kiköpte magából ... a másik oldal meg a Humán Interfészek, hogy ember és gép együtt mire képes ...
Gépet nem lehet tanítani (félig meddig kivétel a neurális hálózat). A programozás egy viszonylag univerzális gép szpeciális feladatra való "transzformációja", utasítás sorozatal való felszerelése amit végre fog hajtani. A gép persze nem tud dolgozni sem, az ember az aki dolgozik a gép segítségével :) (éppen úgy mint ahogy a kalapács sem tud dolgozni vagy a varógép sem) persze ez egy filozófiai állitás de szeretném látni azt aki megveri. A gép csak egy szerszám, a számítógép egy szerszám amelyet a program segítségével tudunk csak használni. Tehát meg kell valaki irja a programot, és csak azután alkalmazható a gép. A programozás éppen ezért mérnöki munka, mert a gép része. Nem hardver hanem szoftver része, egyik a másik nélkül nincs, vagyis nincs alkalmazási szinten.
Különben hogy lehet egy értelmetlen gép buta? vagy éppen okos? :)
Én még ilyen szemléletesen és érzékletesen sohasem fogalmaztam meg, ahogy elõbb összefoglaltad, de lehet, hogy én is éppen ilyesmit kerestem mindig is a programozásban.
Elõször az általános iskolában ZX Spectrum és Primo BASIC, aztán a középiskolában Pascal, aztán az egyetemen az objektumorientált paradigma szépségeit próbáltam kibányászni.
Idõközben valahogy érdekelni kezdett az is, hiogy milyen ,,természetes'' programnyelvek vannak, ahol a programozás a maga ,,platóni szépségében'' jelenik meg.
Például a funkcionális programozásban nincsenek változók (abban az értelemben, ahogy az imperativ nyelvekben). Nincsenek ugró utasitások sem (még abban a strukturált formában sem, hogy ciklus stb.)
Az egész program nem más, mint egy óriási nagy matematikai képlet. Beleteszünk valamit, eredményül kijön valami. Hogy mi pótolja azt, amit a szokásos programnyelvek változókkal értékadéssal, ugrással fejeznek ki? Hát az, hogy e ,,képletek'' nemcsak számokat, stringeket tudnak ,,átereszteni magukon'', hanem más képleteket is (sõt akár saját magukat is)! Mindez pedig a metaprogramozáshoz, scripteléshez hasonló erõt ad a funkcionális programnyelveknek.
No, akkor ezt csináltam évekig (LISP, Haskell), a fõnöknek meg mindegy volt, hogy én milyen nyelven oldom meg a célkitûzéseit.
Aztán egy idõ múlva úgy kezdtem érezni, hogy bármilyen modern prgramozási paradigmát tanulok is meg (legyen az funkcionális, logikai, algebrai, kategóriaelméleti stb.), néhány szempontból a programozás mindig is a matematika mögött fog kullogni.
Egyrészt a legfejlettebb programozási paradigmában is csak olyan fogalmakkal foglalkozunk, amelyeket ténylegesen meg is tudunk konstruálni. És csak olyan algoritmusokról beszélünk, amelyeket, legalábbis legalább elvileg, le is lehet futtatni.
A matematika néhány ágában voszont szégyenkezés nélkül épitenek fel olyan elméleteketet, amelyeknek a puszta alapfogalmai is megkonstrálhatatlanok. Bár be lehet bizonyitani róluk, hogy léteznek, (amolyan ,,kizárásos alapon'', szóval számossági megfontolásopk alapján), de nem lehet példát mondani rájuk. Picit olyan, mint az ismert viccben:
--- Hogyan fogunk oroszlánt a sivatagban? --- Leszitáljuk a sivatagot, ami fennmarad, azaz oroszlán.
De valószinû, hogy valamilyen értelemben tévedek, mert valójában már maga a programozás is rengeteg újat tartogat még, ahogy az egyes természettudományok közvetlenül is kezdik a hatásukat éreztetni benne: * a biológia felõl a neurális hálók, AI kutatás, * a fizika felõl a kvantumszámitógép (gép még nincs, de kvantum programnyelvek már vannak), * a matematika felõl tételbizonyitó rendszerek stb.
Mivel maguk az egyes természettudományok végtelenek (vagy legalábbis emberi mértékkel nézve elképzelhetetlenül óriásiak és irdatlan kifutás áll elõttük még), ezért az IT elõtt is állhat még jó sok forradalmi újdonság, ha mindezeknek már csak egy részét is képes lesz magába foglalni.
Azt mondta egyszer valaki: "If you hire 'B' people, 'B' people will hire 'C' people... and then everything is over..., so hire 'A' people only." szóval kb. azért lehet ritkán találkozni minõséges szakmai vezetõvel ('A' people). Legtöbb cégnél csak 'C' és 'B' emberek vannak, esetleg néhány általában fiatal 'A' ember aki elõbb vagy utóbb elmegy, általában minnél elõbb annál jobb mert kár akár egy percet is elveszteni 'C' és 'B' környezetben. Na most az a gond... hogy 'A' céget (ahol csak 'A' embereket alkalmaznak) kb. olyan nehéz találni mint aranyat, fõleg ha nem vagy a legjobb helyen (földrajzilag). Ha pedig találsz egyet és több évet töltöttél már 'B' és 'C' cégnél akkor általában nem alkalmaznak mert félnek, hogy átvetted a 'B' és 'C' szokásokat :) vagyis nagyon kell bizonyítani, hogy mégis 'A' vagy még akkor is ha eddig nem sikerült 'A' teljesítményt produkálni mert 'B' és 'C' környezetben azt egyszerûen lehetetlen. Egyik módszer a bizonyításra... pl. valami Open Source projektben való sikeres ('A' teljesítmény) részvétel, de van mégy néhány más lehetõség is.
Na jó de mit lát egy pék egész életében? kenyér, kifli, zsömle, kenyér kifli zsömle... és egy kamionsofõr? aszfalt, tábla, aszfalt tábla, auto, hopp egy árok... :) Szóval ez minden szakmára igaz.
Viszont annyi pénzt kereshetsz (ha ügyes vagy), amennyibõl aztán elmehetsz egyiptomba nyaralani és megmászhatod a piramisokat esetleg épithetsz homokvárat a tengerparton korfun. A többi szakmában meg max a játszótéri homokózóban teheted meg ugyanezt
Most ha nagyon "egyszerû módra" lefordítanám, hogy mit lát egy informatikus élete nagy részében akkor így nézne ki: 10101010101010101010101010101010101010101111000
Persze vannak izgalmasabb részei, fõleg hardver fronton, de egy idõ után szerintem azt is meg lehet utálni.
Igen, ez így tök jó lenne és ha így is mûködne, nagyon tudnék neki örülni. Valamint szerintem sokan mások is. Nálunk is a másik eset van érvényben a 100 lúd óccsóbb....
Viszont szakmai vezetõvel mint ahogy te is említetted, nem igazán lehet találkozni. Van de ritka és értékes, valamint megkéri a pénzt azért amit csinál.
No itt kezdõdik a probléma. Egy IT/fejlesztõi részleget 2 embernek kell vezetnie: - Manager: aki felfelé tudja kommunikálni az elõrelépéseket, problémákat - SZAKMAI VEZETÕ: aki a SZAKMAI döntéseket hozza, a managerrel azonos szinten áll. Bedolgozik, akár viszi a fejlesztés fõszálját, de legfõbb feladata hogy átlássa és összefogja szakmai oldalról az egészet, tõle kérdezzenek és kérjenek útmutatást a junior-ok (na ez lenne a fejlesztõi karrier elérhetõ maximuma, ha lenne), nem úgy mint fõnök, hanem mint mentor (aki oktat). Elég ritka, hogy van a szakmából kikerült szakmai vezetõ (pl: fõfejlesztõ), ezért is olyan sz.r sok fejlesztés eredménye, mert nincs egy iránymutató senior aki vezesse (akinek a szakmai becsülete és mellesleg önérzete múlik azon, hogy hogy sikerül a fejlesztés) Most olvastam valahol, ide nagyon találó hasonlat: mivel szántanál fel egy mezõt, 100 lúddal, vagy 2 ökörrel? (ja, a 2 ökör sokba kerül mellesleg)
A másik hogy iszonyatosan nagy az IT-n belül a szakosodás, tehát vannak pl: alkalmazás fejlesztõk (azon belül c, java, delphi,..), web fejlesztõk (asp, html, php,...), adatmodell fejlesztõk (ezt a legtöbben nem is tudják, valójában minden fejlesztõ azt hiszi, hogy õ ért ehhez, pedig nagyon nem), ... és nincs cégek közötti infócsere (nem is engedélyezett legtöbb helyen, pedig egymástól sokat tudnak tanulni a fejlesztõk), jó ha van pár levlista. Probléma, hogy nincsenek szintek. Egy jó fejlesztõ 8-20 dologhoz (technológiához) is ért, és nincs hogy mérni hogy melyikhez mennyire, melyikbe mekkorát alkotott (hogy ne mindig nulláról induljon, legyen egy szakmai szint szerinti besorolása).
Valamint, nem is igazán akar közép-felsõ vezetõ lenni. Fõleg nem középvezetõ... õk vannak a legjobban kihasználva. Túlóra hegyek valamint adminisztráció egész nap... Nincs meg benne az alkotás élvezete. A manager definíciója: kevés aszonnal rendelkezõ külön állatfaj rózsaszín ingben és zselés hajjal.
A fejlesztõnek nincs sok karrierlehetõsége, ez bizony így van. Kezdi buta nulla pötyögõsként, fejleszti magát, tapasztalatot szerez ... nagyobb cégre vált, ott is csak pötyög, de már többért ... megint céget vált megint többért, és ott is csak pötyög ... soha a büdös életbe nem lesz közép-felsõ vezetõ, mert: 1) akkor mégis ki a fene végzi majd el a munkáját ??? Õ ugyanis el tudja végezni a fõnöke munkáját, az viszont az övét NEM (és mindenki két kézzel ragaszkodik a megszerzett hatalmához, én legalábbis még senkit sem láttam felállni, hogy a hozzáértõbb, nála jelentõsen jobb beosztottjának átadja a helyét). 2) a fõnököket a legritkábban szakmai elõélete miatt válasszák, inkább a nagyfõnök barátja, ejtõernyõs, buta manager ... Szóval az a karrierjének a csúcsa, hogy a lehetõ legtöbbet kér a munkájáért, és ennyi. Itt nincs olyan, mint a szakmai elit, nincsenek sztárolva a szakterületek legjobbjai, mindig nulláról kell bizonyítania, hogy mennyire sokat tud és mennyit ér ... szóval nem egy karrierálom szerintem programozónak menni.
Az hogy mit tanitanak meg mit kell tudni két különbözõ dolog. Nálunk a fõiskolán kb 4 programozási nyelvet tanitottak, 1 félév / 1 nyelv heti 1-2 órában, mondhatni értelme nem volt, mert fél év programozás heti 1-2 órában kb. semmire sem elég fõleg nem hogy fél év alatt óhajtották leadni azt amit nekem számtech szakközépben 3 évig heti 5 órában tanitottak. Nem is tudta senkise megtanulni kivéve minket néhányunkat akik normális középiskolából jöttünk.
Na de, egy szoftverüzemeltetõnek vagy rendszermérnöknek a valóságban nem kell tudnia programozni. Neki az a dolga hogy felépitse a rendszert, a megfelelõ pontokra elhelyezze a megfelelõ szervereket, routereket, switcheket stb, bekonfigurálja a tüzfalat, különbözö alkalmazás szervereket (http, sql stb) és hasonlók, illetve ezeket karban tartsa. A minimális programozás pedig azt jelenti hogy azért nem árt ha meg tud irni néhány login scriptet, vagy linux alatt pár shell scriptet, esetleg egy pici python vagy perl mert ezek jól jöhetnek/egyszerüsithetik a munkát nagyban. De ennyi, nem kell tudnia c-ben java-ban vagy deplhiben programoznia.
Definiáljuk a minimális fogalmát. Én azért nem mentem felsõfokú szoftverüzemeltetõi /rendszeradminisztrátori/ okj képzésre miután megvolt a közép, mert nem voltam hajlandó 3 programnyelvet megtanulni, ami alapkövetelmény lett volna.
nem... az IT az kb. bár az egyik amcsi kollegám mondani szokta: "don't think just smile and do IT whatever the stupid manager told you, and think (because if you don't the stupid manager going to "f-word" you) and smile and do IT whatever the stupid user ask you."
A programozás nem IT, esetleg egy pici és nagyon árva kis része.
Akkor kijavitalak mert tévedsz. IT nem= programozás. Van egy csomó szakterület amihez nem vagy csak minimális programozás kell. Például rendszermérnök, rendszergazda, tesztelõ stb. Persze nem árt néhány scriptnyelvet ismerni de azért nem kell hozzá túl sok programozási ismeret általában (legalábbis ha nem 3 ember munkáját akarják 1 emberrrel 1 fizetéssel elvégeztetni).
ami ellentmondásoktól terhes azt aztán paraméterezheted ... Õ úgy akarja bevinni az adatot. Megszakérteni meg minek, Õ azt mondja neki úgy kényelmes, és mivel õ fizet, akkor neki igaza van ... a fõnököt meg annyira nem hatja meg hogy az adott megrendelés felrúgja a modellt, és ez komoly anomáliákat fog okozni ... nembaj, volt ez már sokszor így, plusz egy anomália nem oszt nem szoroz. A megrendelõ elégedett lesz, fizet, majd belefut az anomália következményébe, kiabál hogy a rendszer szar, akkor oda megy a marketinges meggyõzi hogy a rendszer nem szar, sõt így nagyon jó, csak rosszul kérik ki az adatokat ... oszt jönnek ide hogy fizetnek hogy kijavítsuk az elõzõ anomália folyományait, én meg lapátolhatom tovább a szart a kódban, hogy az új igény szerint elfedjem az anomáliát, ami már ott van és ott is marad ... jeeee ...
Kérem javítson ki valaki ha tévedek, de IT = programozás /ha nem is mint cél, hanem mint részkövetelmény/ vagy hardver. Programozni rühellek, hardveres pályafutásom meg nem sûrûn lesz a színtévesztõségem miatt. Akkor most menjek el kukázni vagy tonert cserélni?
de most miért? az jobb ha valaki egész nap csak értelmetlennek tûnõ táblázatokat szerkeszt, meg wordbe gépel. én inkánn felkötném magam.
az IT szakma olyan trületekkel van szorosan összefonódva ahol nincsenek valós intellektuális problémák, amiket én spec imádnék agyrohamban szana-szét kódolni (megtehetném ha lenne elég ingerenciám PHD gályára visszamenni az egyetemre éhbérért) ... az iparban itt vannak szedett vetett üzleti folyamatok agyalágyult elvárásokkal, arrogáns megrendelõkkel ordas sok zsével a zsebükben. Az ésszerû matematikai szépség itt smafu, a pénz beszél, mi meg programozzuk az õ ellentmondásokkal telezsúfolt mocskukat, hogy rohadna rájuk a káosz!!! Nekem most szellemi élet nincs, pénz meg van, az egyetemen fordítva lenne ...
Hopp Sir leírta ugyanezt, így ez a HSZ semmis! (Lementem postáshoz írás közben, nem frissítettem utána!)
De lehet az önképzés is bajos egyeseknél. Tudás nélkül minden unalmas, érdeklõdés hiányában minden unalmas. Ha nincs tudás, legalább érdeklõdés legyen.
ezé van a Counter Strike
Az IT-nél izgalmasabb szakma nem is létezik. Anno az emberek hajóra szálltak és belevitorláztak az ismeretlenbe, mert nem fértek meg a seggükön. De manapság már nincsenek felfedzetlen földek. Ha újat akarsz találni, látni, alkotni, akkor kénytelen vagy azt "virtuálisan" megtenni. Itt még korlátlanok a lehetõségek, szabadon szárnyalhat a kreativitás. Persze ugyanakkor rabszolgamunka és agyrohasztó is tud lenni, de meg lehet találni benne a szépséget is.
Egy jó programozó szinte már mûvész, mivel tévhit az, hogy ez egy egzakt "tudomány" lenne. Sajnos/szerencsére ez sem az, mintahogy egy bizonyos szint felett már a matematika/csillagászat/génkutatás stb. sem az.
Aki meg lowlife, alulképzett rabinfós, ne panaszkodjon, törjön ki! Ha azt várja majd oktatási intézményekben MEGTANÍTJÁK neki a szakma savát-borsát, akkor téved. Magának kell kibányásznia a gesztenyét a hamuból. Ha valaki nem képes önképzésre, nem kíváncsi, nem tanul/fejlõdik magától, az halott ebben a szakmában is, mint amúgy bármelyikben...
No persze ennek valóban keményen ára van. AZ ember egészsége és olykor a szociális kapcsolatai is áldozatul esnek, ha valóban belevág, de ez így van a kutatókkal és bárkivel, aki komolyan nekifexik valaminek.
Én azt nem is tartom infósnak, akinek nem HOBBIJA és ÉLETE egyben az infó. Az csak vak bérmunkás, de nem hithû mûvészember. :D
:) mert létezik valami "9-5" meló ami nem unalmas?
... aztán majd jól kivisszük a munkát /aktuális ország behelyettesítendõ/-ba. :).
Hosszú távon le kell tenni valamit mellé az asztalra, ha valaki versenyképes akar maradni.
jaja, egyetértek. azonban lejjebb a látásmod alatt igazából mást értettek, vagy rossz a szo használat. igazából affinitásra gondol ilyenkor mindenki. Azaz abbol lesz a jo informatikus aki megtalálja az informatikában azt a valamit ami miatt (önmagát ösztönözve) érdekli vmilyen területe. Unalmas egy munka mindig akkor lehet ha nem látja már benne az érdeklödést. Ez meg hogy szobor vagy kép alkotás... nem is értem, az informatikában pont ez az ami éppen meg van :D hogy alkothatsz, ha viszont ezt nem látod, nem érzed hogy mi az amin nap mint nap dolgozol, akkor tényleg elszáll az ihlet. De akinél ez bekövetkeik az bármilyen más munkát unalmasnak fog találni, nem csak ezt. szal semmi ilyen nicns hogy unalmas lenne az it.
Szerintem ezt az "unalmas az it karrirer"-t magyarra úgy is fordithanánk hogy a "b@szok én megtanulni ennyi új és bonyolult ismeretet, inkább elmegyek büfészakra, aztán majd panaszkodok hogy nincs állás".
Tripax: "hiába programoz, nem fog felérni egy szobor vagy kép alkotással" És ezt még elmonhatja a munkavállalók 99%-a magáról. A kukástól kezdve a bolti eladón át a könyvelõig. Én speciel hobbyból rally-ra járok és videókat vágok belõle. Emellett informatikus vagyok. De igy megoldom a hiányolt alkotói munkát is.
gordonw: "Vannak akik évekig tonert cserélnek meg buta felhasználók folyamatosan ismétlõdõ problémáit orvosolják,"
Ez is igaz, de akkor az illetõ vagy szakmailag alacsony képzettségü vagy nagyon rosz helyen dolgozik. Legalábbis nálunk senkinek sem fizetnek netto 150-200-at tonercserélésért, ha viszont csak erre kell valaki akkor felvesznek egy diákot minimális pénzért, viszont ez esetben a diákot meg nem nevezhetjük informatikusnak.
A sok pozitív vélemény mellet, akadjon itt egy kevésbé az. Barátom, gyerek kora óta két dologgal foglalkozott: elektronika, számítástechnika. Elektronika szeretetbõl (több ahatalmas doboza van elektroncsõ gyüjteménybõl), programozási mánia lett. Ahogy teltek az évek szinte az összes alap programozási nyelven tudott programozni. De ugyan een évek alatt valami ki is halt belõle. Ahonnan jövök, kisvárosunkból relatíve nagon jó keres. Legutóbbi beszélgetésünkor, épp az It jövõjérõl beszélgettünk. Két dolgott Mondott. Vagy elköltözik egy lakatlanszigetre ahol nincsenek ienek, vagy önygilkos lessz, estleg más fog csinálni. Nevezhetem kiégésnek, de õ azt mondta, hogy hiába programoz, nem fog felérni egy szobor vagy kép alkotással. És ha mégis látványos akkor is hónapokat tölt el egy rakás karaktersorozat elõtt. Nem látja hogy formálódna a világ körölütte.
Nem akartam negatívat mondani errõl a szakmáról (jómagam is informatikus féleség volnék egy távközlésinél) csak árnyalni szerettem volna a negatívumait.
Kell látásmód, de ez minden területre igaz. Inkább az a baj, hogy érdekeltség nincs! Igaz ez is kell máshova, de mindennek ez adja meg az alapokat!
Az IT nem csak "iszonyú izgalmas" linux kernel fordításból áll. :-) Vannak akik évekig tonert cserélnek meg buta felhasználók folyamatosan ismétlõdõ problémáit orvosolják, esetleg adat mentéseket csinálnak. Na ez unalmas, elhiheted, próbáltam.
Dehogy tartják unalmasnak, csak egyszerûen nem értik. Az IT-hez kell egyfajta látásmód (ugyanezért jelentkeznek Magyarországon humán szakokra olyan sokan)
Nem baj, legalább nem vonják el a nõi munkások a férfi munkások figyelmét.
Informatika és tudomány
Néztem it a szmájlikat de ami kifejezné a pofámat ebben a pillanatban azt még nem találták ki. 
