Ja, ott nem évmilliókat emlegettek és nem a csillagokból jövõ zuttytól tartanak. Hát a tudományos bizonyítékokat már csak el lehet fogadni. Lehet, hogy az emberiség fogja kipusztítani saját magát?
A Napunk csinálja. Jelenleg ugyanis egy jégkorszakból battyogunk szépen kifelé.
A Nap mûködése ugyanis nem állandó. 1000 körül a Római kori maximum lecsengésekor a Vikingek állatokat tartottak Grönlandon, aztán jött a Maunder-minimum és az 1400-as években a Temze jegén vásárokat rendeztek, a Duna jegén meg királyt választottak. A Grönlandi viking telepek meg elpusztultak.
Azóta a naptevékenység növekszik. Most is. Ez az úgynevezett jelenkori maximum.
Ezért aztán párezer éves távlatokban is fel kell készülni komolyabb éghajlatváltozásokra, még akkor is ha holnap varázsütésre minden Co2 kibocsájtásunk, meg erdõirtásunk megszûnne.
Ezt így nem lehet kijelenteni. Ne dõlj be a médiának.
Egyébként ez az ábra
a jégsapkákból kikövetkeztetett átlaghõmérséklet-adatokat is mutatja, az elmúlt négyszázezer évre. Ebbõl az látszik, hogy százezer évenként húszezer évig van csak meleg. Lehet, hogy inkább örülni kéne, hogy nem fagy be a seggünk...
Maradt a 2.: Ami a körülményeket illeti, nekem kicsit elkalandozott a fantáziám, tehát nem feltétlen a mostani körülményekre gondoltam. De igaz, maradjunk a jelen helyzetnél. Perpillanat valóban eltartjuk magunkat, de milyen áron? Manapság annyira hangoztatják a környezetvédelmet és olyanok, akiktõl nem vártuk volna ezt pár éve még. A mûszaki cikkek gyártói is hatalmas pénzeket ölnek, hogy környezetvédõ technológiával gyártsák a termékeiket. Vajon miért van ez? Mert olyan jól tartjuk fent magunkat a jelen körülmények között? Az elmúlt 1 hónapot tekintve (hogy gyakorlatiasabbak legyünk kicsit) itthon hideg-, meleg-rekord. Heti szinten rendkívül szélsõséges idõjárás jellemzõ. Abszolút nem nevezném sikeresnek a fajunkat, mert csak úgy tudtuk/tudjuk fenntartani magunkat, hogy pusztítjuk a környezetünket, mely hosszútávon a mi pusztulásunkhoz is vezet... igaz, felcsillant valami remény a környezetvédõ lépésekkel, de ennek még ki kell várni a végét.
Az biztos, hogy Ausztrália elpusztulása érzékenyebben érintené az erszényes fajokat, mint az embert, persze, ki tudja, hogy ez milyen változást vonna még magával, azért egy kontinens eltûnésének számos következménye lehet, de én sem értek ehhez annyira, hogy belemenjek. Viszont vegyünk mondjuk egy olyan helyi katasztrófát, ami nem elszigetelt helyen történik. Mondjuk süllyesszük el Kínát, itt már biztos, hogy megéreznénk a hiányt. Az ottani állatfajok, erdõk stb. pusztulása egészen biztos, hogy nagy láncreakciót indítana el. Mint tudjuk, bizonyos állatfajok kapcsolatban vannak egymással, ahogyan pl. az amazon õserdõk tisztítják Földünk jelentõs levegõmennyiségét, tehát ezek a kölcsönhatások nem elhanyagolhatóak, ahogy a kínai állat- és növény-világ is fontos része a környezetnek. Ok, valószínûleg fennmaradásunkat rövid távon nem veszélyeztetné a dolog, de hogy hosszú távon mit okozna, azt nem tudom. Nyilván itt lehet kontinensekre tagolni a dolgot, valamelyik biztos megmarad, csakhogy ez a katasztrófától is függ, ami esetlegesen bekövetkezik. A süllyedésnek, mint olyannak, valóban nem tûnnek olyan ijesztõnek a következményei, mint egy atomnak vagy hasonlónak. Most nem is tértem ki külön a gazdasági kapcsolatokra, amik bizony jóval nagyobb problémákat is okozhatnak, mint amekkora jelentõséget mi tulajdonítunk nekik itt.
Ami a biológiai eszmefuttatást illeti, ok, ezt elfogadom, ha itt is tisztázzuk, hogy milyen katasztrófáról lenne szó. Milyen tulajdonságok lehetnek, amikkel az ember rendelkezik és egyes állatfajok nem. Szerintem pont ez az ember egyik leggyengébb pontja. A külsõ hatásokkal szemben (pl. betegségek) az ember csak tudományos eszközökkel tud védekezni. A vírusokat az egymástól elszigetelt populációk pont, hogy jobban ki tudják védeni, mivel nincsenek összeköttetésben egymással.
Összességében egyébként teljesen igaz, mivel többen vagyunk, nagyobb az esélyünk, de ha azonos számú emberrõl és valamilyen más populációról lenne szó önmagában, akkor más a helyzet.
Valóban a technikától függ leginkább a fejlõdésünk, ha kizárjuk az alapvetõ tényezõket vagyis a környezetet, amit nem irányíthatunk. A 2. részt lezáró mondatod ide is érvényes, ez teljesen elméleti téma, amirõl tárgyalunk, igazából talán felesleges is megmagyarázni ezeket a dolgokat, mert csupán saját feltevéseink vannak. Ahogy a mondás is szól: "Ember tervez, Isten végez." - ki jósolhatná meg, hogy mi fog történni bizonyos helyzetekben...
Ok, nem dõlök be a médiának, de ennek a diagrammnak se. Olyan korokat ábrázol, amikor az ember még nem avatkozott bele ennyire a környezete dolgaiba. Mellesleg, ha igazad lenne, lassan megint "idõszerû" egy jégkorszak?:D Hát ez sokkal üdítõbb perspektíva:D
A 242 és 243 kicsit ellentmondásos a diagramm szerint inkább afelé battyogunk, márhogy a jégkorszak.Nem? Mindegy nem lényeg.
" A mûszaki cikkek gyártói is hatalmas pénzeket ölnek, hogy környezetvédõ technológiával gyártsák a termékeiket. Vajon miért van ez?"
Személyes véleményem szerint (amit adatokkal nem tudok alátámasztani) azért, mert beindult a pánikbiznisz, és a "környezetvédõ technológia" jó marketingfogás.
"Az elmúlt 1 hónapot tekintve (hogy gyakorlatiasabbak legyünk kicsit) itthon hideg-, meleg-rekord." Az elmúlt 100 év rekordja(amióta regisztráljuk és gyûjtjük a hõmérséklet-adatokat). Éljen.
"Heti szinten rendkívül szélsõséges idõjárás jellemzõ." Definiáld: szélsõséges!
"Abszolút nem nevezném sikeresnek a fajunkat, mert csak úgy tudtuk/tudjuk fenntartani magunkat, hogy pusztítjuk a környezetünket" Ez minden fajra jellemzõ. Mármint az a tény, hogy csak más fajok és a környezet kárára tud szaporodni. A világ így mûködik sajnos...
" mely hosszútávon a mi pusztulásunkhoz is vezet..." Ez egyáltalán nem biztos. És ha az egészet abból a szemszögbõl nézed, hogy ez egy szükséges és elkerülhetetlen rossz idõszak, ami eljuttatja a technológiát a mesterséges fúzióig, ami meg majd késõbb az emberiséget a bolygóközi kolonizálásig, akkor nem is olyan nagy ár ez érte.
A második hosszabb bekezdésedre nem térnék ki részletesen, csak általánosságban: a helyi katasztrófa egyedek, fajok szempontjából értelmezhetõ, ökoszisztéma szempontjából nem. Egy helyi katasztrófát az élet mindenképpen túlél. Ha nem, akkor nem helyi, hanem bolygószintû katasztrófáról beszélhetünk. De minden, ami ez alatt van, az lényegesen nem befolyásol semmit, az ökoszisztéma megváltozik, ez egyes fajoknak kellemetlen, de lényegében semmi extra nem történik.
Fertõzõ betegség ellen valóban jobb az elszigetelt populációk összessége, viszont az ellen a "fegyverünk" az egyedszámunk, a populációnk nagysága. Olyan vírus még nem jött, amibe kivétel nélkül mindenki belehalt volna. Gyakorlatilag ez lehetetlen is, a diverzitásunk nagy, a kórokozók meg eléggé specifikusak.
Néha jó ilyesmiken járatni az agyunkat, valóban... :)
Ezekhez már nem igazán tudok mit hozzátenni. A szélsõségek alatt azt értem, hogy egyik nap szakad a hó és - 10 fok van, 2 nappal késõbb meg gyönyörûen süt a nap, minden száraz és tavaszias az idõ, a 2 nappal ezelõtti nagy hó meg sehol sincs.
Összességében csak annyi következtetést osztanék még meg veletek, hogy szerintem a BigBrother után bármit túlél az emberiség...
És akkor nemsoká zutty le? Egyépként én nem a diagrammot vontam kétségbe, csak megemlítettem, hogy ilyen régóta nem befolyásolja az ember a környezetét, szal nem biztos, hogy ez alapján lehet a jövõre vonatkozó következtetéseket levonni. Mindenesetre a zuttyot nem lenne rossz elkerülni:D
http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/01/11/12/Home__Otthonunk_a_Fold.aspx aki szamara nem vilagos mi a fö problema es van ideje, nezze meg ,eleg 1ertelmü ki a hibas mindenert, aki latta mar biztosan elgondolkodott 1 picit,milyen is az emberiseg
"Lehet, hogy inkább örülni kéne, hogy nem fagy be a seggünk..."
-Továbbgondolva, lehet, hogy örülni kéne annak, hogy teszünk azért, hogy a fajunk túlélési esélyét hosszabb távon is (köv. 100ezer év) növeljük.
El tudom képzelni, az akkori aktuális klímacsúcson eszkimó fõmuftik azon fognak tanakodni, hogy még mennyi -e-s-õ-e-r-d-õ- jav.: fenyvest kell felégetniük, hogy a hõmérséklet emelkedjen 0,001 fokkal. :D
Igen, én is erre próbáltam rávilágítani leginkább az elõzõ hsz-ekben. Tuti megnézem a filmet, nagyon jónak tûnik.
sz4bolcs: mellesleg annyira felesleges ez a hosszútávú tervezgetés. Elsõsorban azért, mert itt szó sincsen 100 ezer éves távlatokról. Annak is örülhetünk, ha pár 100 éven belüli terveket meg tudunk valósítani.
Másodsorban pedig már rég nem ott kéne tartanunk, hogy a fennmaradási/túlélési esélyeinket növeljük, hanem az életminõségen kéne erõsen pozitív irányban változtatni. A túlélésünk soha sem lesz garantált, az ember nem irányíthatja a világegyetemet és mindig lesznek olyan bekövetkezõ események, melyek nem rajtunk múlnak. Persze, ezekre fel lehet készülni bizonyos mértékben, de hány ilyen esemény is jöhet szóba?
Harmadsorban nem tudom Ti hogy vagytok vele (persze ez tiszta elméleti eszmefuttatás ismét), de én nem örülnék neki, ha nekem vagy bármelyik ismerõsömnek, akit kedvelek, valami ismeretlen bolygón kéne élnie. Nem hiszem, hogy meg kéne feledkeznünk arról, amit a Föld-tõl kaptunk, ennél szebb bolygót egyébként sem találunk valószínûleg. Itt érdemes elgondolkodni azon is, hogy mennyi ideig tartott, még az ember megvetette itt a lábát és kiismerte, majd hasznára tudta fordítani a bolygó adta lehetõségeket. Egy idegen helyen újra kezdeni mindent... maximum olyan szempontból lenne jó, hogy talán (TALÁN) nem követnénk el azokat a hibákat újra, amiket itt.
http://stagevu.com/video/xtwwdymuaesb itt nezhetö es letölthetö a tuti film:otthonunk a föld, jo lenne ha a gyermekeinknek ilyen filmeket latnanak akkor mas lenne a jövö, talan nekik sikerül valtoztatani.
a távoli cél szerintem az hogy az ember benépesítse az univerzumot, hogy több lábon álljon ehhez még meg kell oldani a sebes ûrhajó kérdését és az ember ûrben történõ életét de ez a jövõ
Ok, ez tök jól hangzik, csak ha még a Föld-ön sem tudjuk fenntartani az egyensúlyt, akkor miért mûködne ez más bolygókkal, amik nem kifejezetten az emberi élet feltételeinek kedveznek? Vagy mindig elpusztítunk egyet, aztán továbbállunk? Mert akkor már vírusnak is hívhatnánk a fajunkat... az találóbb elnevezés lenne. Azt nem hiszem, hogy a világegyetemet képesek lennénk elpusztítani, mert tuti, hogy vannak más fajok is, akik vagy megelõznének ebben, vagy megakadályoznák.
vannak tervek amikkel a Marsot is 100 év alatt olyanná alakíthatnánk mint a Föld üvegház gázokat engednénk a légkörbe, stb. ezek csak papíron vannak de az ember megveti majd a lábát a Marson, csakúgy mint távoli Földszerû exobolygók felszínén
a Föld pedig sose lesz lakhatatlan szerintem, vannak kilengések szélsõséges idõjárás, környezetszennyezés de ennek nincs szerintem globálisan akkora szerepe, a technika úgyis megoldást nyújt minderre
Tetszik a pozitív hozzáállásod, azonban a Mars-ot nem tudom elképzelni átalakítva. Ha még a Földön sem bírjuk fenntartani, ami már kész van, akkor hogyan tudnánk kialakítani ugyanezt egy másik helyen? Ez kb. olyan, mintha a virágod elpusztulna, mert nem locsolod, de új virágot akarsz létrehozni egy marék földbõl. Amúgy tényleg jól hangzik a terv, ha egy hollywoodi forgatókönyv alapját akarjuk képezni vele. A Mars-ra kb. még ember sem jutott el, csak 1 tetves robotot sikerült odaküldeni, meg ráállítottak 1 ûrszondát, de már kitalálják, hogy alkalmas lenne az emberi életre? Ráadásul ott a nap hatásai is máshogy érvényesülnek, arról nem is beszélve, hogy a nap sem tart örökké ugye. Mindenesetre nem akarok semmit elhamarkodottan kijelenteni, hisz 100 évvel ezelõtt még elképzelhetetlen volt a mai világunk, ahogyan most élünk és az erkölcsi hanyatlás ellenére számos területen valóban rengeteget fejlõdött ez emberiség. A Föld sosem lesz alkalmatlan, ez szerintem is igaz, remélem, hogy az, de ez ugye egy globális megállapítás, vagyis az emberi számára bizony lakhatatlanná válhat. Azért a technikát ne becsüljük nagyon túl, nem lehet a fákat, vizet, levegõt stb.-t technikai vívmányokkal helyettesíteni és ha lehetne is, nem szívesen élnék egy fémbolygón.
vannak tervek hogy az üvegház gázokat a föld alá vagy a tengerek mélyére szivattyúznák hosszútávon ezzel nem lesz gond
hogy ember még nem jutott a Marsra annak biológiai okai is vannak, amikor az ûrbõl visszatérnek az ûrhajósok járni nem tudnak, úgy kell õket kivenni az ûrhajóból, amikor a Marsra érnek ott nem lesz segítségük embert azért se küldenek mert a nagyközönség szemében csak egy újabb valóságsó lenne az egész ami hamar lecsengene és egyelõre robotok is helyettesíthetik az embert azokban a tudományos kutatásokban amit jelenleg ott folytatnak másik kérdés hogy vajon van-e jogunk drasztikusan beavatkozni a Mars életébe, vagy így kell-e meghagynunk unokáinknak
bár én nagyon várom a Marsra szállást, de szerintem évtizedekig még nem lesz szó róla
A valóságshow hatás még soha nem okozott problémát, sõt, inkább ösztönzõ szokott lenni azok számára, akik ilyesmit találnak ki. Más részrõl nem hiszem, hogy a kutatók azzal foglalkoznának, hogy a közvélemény mit szól az õ munkájukhoz. Hogy van e jogunk hozzá? Elég szép a megfogalmazás, de ez lefordítva annyit jelent, hogy nem tudják még, alkalmas e az emberi életre. Mert lássuk be, a jogot ugyan ki kérné számon az emberiségen? Az ember nem az a fajta, aki különösebben foglalkozik ilyesmivel, ha érdeke úgy kívánja, le sem sz-rja a jogokat. Tehát amint az elõbb is írtam, nem tudják, hogy milyen következményei lennének, ha beavatkoznánk a Mars ökoszisztémájába.
Egyébként biztos én vagyok tudatlan, de a Mars-on hol van tenger?
"van-e jogunk drasztikusan beavatkozni a Mars életébe, vagy így kell-e meghagynunk unokáinknak" - Ez aztán a dilemma. :D:DD Vörös Marsot a ghoul unokáinknak! :D
Megnéztem a filmet és "nagyon jó" volt. Abszolút jól magyarázza el a még felfogható határokon belül, hogy nagyjából mi mennyire van kölcsönhatásban egymással, de sajnos a buta emberek ezt sem fogják fel szerintem. Õk akkor sem hinnék el, hogy baj van, ha a szemük elõtt borulna lángba a Föld. Nagyon jó volt a filmben az, hogy tényszerû adatokkal rávilágít a dolgokra, de igyekezve nem pánikot kelteni, hanem ösztönözni arra, hogy cselekedjünk már végre és perspektívákat is ad. Számomra a leginkább megragadó az volt benne, ahogy az okot elmagyarázza, ami miatt idáig jutottunk, vagyis, hogy a fejlõdés annak volt köszönhetõ, hogy az ember ismerte a korlátait. Jelenleg pont ez a probléma okozója, azaz, hogy nem ismerjük a korlátainkat és nem vagyunk hajlandóak elhinni, hogy igenis megtörténhet a legrosszabb. A múltkor egész nagy beszélgetés kerekedett az 1 millió év múlva történõ távoli csillagrobbanásból, ami elpusztíthatja a Földet, majd ebbõl jutottunk el a Mars-ra való költözésig.
dronkZero, remélem Te is megnézted és rájöttél, mekkora hülyeség az a grafikon, amit belinkeltél.
Hát, aki látta a filmet, az remélem most nem legyint, hogy van még idõnk, mert 2050-re voltak benne utalások ugye.És mindössze 10 év van, hogy tegyünk ellene valamit. Jó, ezek csak becslések, de nyilván nem állnak messze a valóságtól. Bárcsak idõben felismernénk a helyzet súlyosságát, de sajnos az átlag polgár úgy gondolkozik, ahogy múltkor is írta itt valaki reakcióként, mikor mondtam, hogy nagy vállalatok is felismerték a környezetvédelem fontosságát és olyan technológiával gyártanak dolgokat, ami számukra esetleg költségesebb lehet. Na erre volt az a reakció, hogy marketingnek nem dõlünk be, mert csak azért csinálják, hogy könnyebb legyen eladni a termékeiket. Persze az sem véletlen, hogy a legtöbb ember így áll hozzá a dologhoz, a média és a kormányok, nagy vállalatok tisztességtelen viselkedése tette ennyire szkeptikussá az embereket, de ezzel együtt baromi idegesítõ ez az együgyûség. Asszem többet nem igazán tudok hozzátenni, hacsak azt nem, hogy remélem, minél többet látták/látják a filmet és belátóbban fognak élni.
Úgy látszik, kiürült egy rövid idõre ez a topic, pedig arra számítottam, hogy többen megfogadják truckshow tanácsát és megnézik a filmet! Biztos nem hagyná szó nélkül, aki látja, én kötelezõvé tenném világszinten a megnézését!!! Tessék megnézni!
Melyik filmet kéne megnézni? Engem érdekel az ilyesmi, nyomj egy címet.
251-es hsz-ben truckshow megadta a linket... multkor volt az m1-en, a bemutatót meg tudod nézni az oldalon és a filmet meg cím alapján megszerzed valahonnan.
hy.ugyhiszem tetszik a film mindenkinek,igazan vetithetnek az iskolakban a gyermekeinknek hatha ök még felfognanak vmit belöle de min elgondolkodnanak hogyan is tovabb.itt van meg1szer a link http://stagevu.com/video/xtwwdymuaesb
Na gyerekeknek pont felesleges lenne most vetíteni, mert õk a legkevésbé fogják fel az ilyen globális dolgokat, meg nem is tudnának túl sokat tenni. Persze a mindenkibe õk is beletartoznak, de nem hiszem, hogy õk lennének a fõ célközönség. Mindenesetre az lenne nagyon jó, ha el lehetne érni, hogy 1 nap az összes tévé a világon fõmûsoridõben ezt adná és nem lehetne mást nézni..., akkor tuti nagyon sokan látnák. De így, hogy m1-en adják nálunk is péntek este, mikor mindenki valamelyik hülye sorozatot nézi... Persze én azóta is terjesztem 1000-el ismerõsök között.
Ha az ember már elmúlt 40 éves, akkor gyakorlatilag már semmi értelmét nem látja az életének.
Az élet egyik legszörnyûbb attribútuma a megöregedés. Elsõsorban ezt kellene felszámolni. Az öregség borzalma még a fiatalságot is meggyalázza és értelmetlenné teszi.
Viszont azt is szem elõtt kellene tartani , hogy az örök élet is ( vagy a több száz évig tartó élet ) halálosan unalmas és értéktelen volna.
Valahol a kettõ között kellene a biológia tudományának valami megoldást találnia.
a hangyák, csótányok ilyesmi, esélyesek a világuralomra:) De amúgy nem hiszem, hogy még egy, az emberhez hasonló intelligens faj ki tudna alakulni, pl a macskákból, kutyákból, madarakból.... Majmok már nincsenek is jóformán. Talán az húzná ki a Földet a szarból, ha az automatikát, robottechnológiát magasabb szintre emelnék (de a Mátrix, meg a Terminátor negatív kampány volt ennek az ötletnek) és megoldanák a születésszabályzást genetikai úton (itt meg a kereszténység, meg a III. világ a hunyó). A felmelegedés csökkentésére láttam múltkor egy merész ötletet (többet is csak ez tetszett a leginkább). Szal: elektromegnetikusan gyorsított lövedékeket juttatnak az ûrbe (6km -es függõleges indítóaknából), amik nagyon vékony és könnyû irányítható lemezeket állítanak valami távoli pályára a Nap és Föld közé. 8000 lövedékbõl lövedékekként több száz lemezbõl álló árnyékoló függönnyel csökkentenék a Földre jutó napfény mennyiségét. Tetszett. A többi megoldás mesterséges felhõkkel operált.
fejlett cél nekem a halhatatlanság és a tudás átöröklése. Most minden egyénnek újra és újra meg kell tanulnia az elõzõek által már megszerzett tudást. ez elég fejlett?
Mondjuk teljesen máshogy látom a dolgot, de attól még érdekesnek tartom azt amit felvetettél.
Van valami célja a halhatatlanságnak és a tudás minél nagyobb mértékû felhalmozásának, vagy ez egy axióma, hogy ez jó lenne nekünk?
Pl. mi utal arra, hogy a hosszabb életkor és a nagyobb tudás önmagában is elõnyös tulajdonság?
Lehet-e az, hogy bizonyos célok eléréséhez önmagukban is elõnyös dolgok ezek, míg más célok eléréséhez önmagukban ezek hátrányos dolgok? Ha mindez így van, akkor mi alapján döntjük el, hogy mik a "helyes" célok és mik a "helytelenek"?
Vagy visszatérve egy adott népcsoporthoz vagy szervezethez: mi alapján döntöd el, hogy egy adott szervezet "helyes" célokért harcol-e, vagy amit elért, azok valóban értékes dolgok-e, azaz hogyan döntöd el, hogy pontosan mit is kellene ellesni egy adott csoporttól? Ugyanazon csoport ugyanazon eredményének vagy céljának a szemlélõtõl függõen lehet pozitív vagy negatív megítélése is.
Ejj mán ! Mire ez a pesszimista hozzáállás ? A kenyerem javát már megettem én is, de nem látom ilyen siralmasnak a helyzetet. Csak nem a haláltól félsz ? Megnyugodhadsz, olyan Nincs ! Csak élet van. Vagy ha van, akkor az az, amiben most találod magadat. Minden él, csak a "vevôd" nem annak dikódolja. Hallottad már ? : A Holdra leszállt asztronauták egyike jelentést tesz a Földre: Huston, az egyik társunk megôrült. Azonosította magát az ûrruhájával... Lehet, hogy valahol nálad is itt a gond ? Azonosítod magadat a testel, ami üres atomokból áll ?
A todománynak nem kell tennie semmit sem ! Egyedül neked kell elengedned azt, amihez görcsösen kapaszkodsz, és rájönni arra, hogy a "világ" (fizikális) amit valóságnak hiszel csak illúzió. Te pedig önmagad képzelete/vetülete vagy.
Én eléggé materialista vagyok, de szerintem sem stimmel valami, a valósággal. Különbem a pénzrendszer bukására gondolok. Az felfog érni, egy kisebb világvégével és ez már nagyon közel van.
ááááá Attól, hogy összeomlik a pénzrendszer még nem lesz totális világvége. Kisebb csoportokba szervezõdnek az emberek és jön a jó öreg cserekereskedelem. Az erõforrásokért meg majd menni fog a harc:)
Hogy lehetne unalmas az örök élet, amikor az elméletileg végtelen világûr tele van lehetõségekkel, felfedezni való terekkel, ahol el lehetne szórni az életet és a tudást??
"Ausztrál csillagászok bejelentették, hogy hatalmas szupernovarobbanásra lehet számítani idén vagy 2012-ben, s ha ez megtörténik, akkor hetekig két nap lesz az égen."
Bár az is igaz, hogy többféleképpen lehet értelmezni. Ha idõben holnap robban fel, akkor 640 év múlva lesz két napunk az égen. Ez nem derül ki a cikkbõl, homályos.
ilyen többször volt a múltban elképzelhetõ, de én úgy tudtam hogy pontosan megjósolni 1-2 évre nem lehet hogy mikor következik be a cikk is millió évekrõl is beszél, szóval ez csak egy felfújt hírverés, nyugodtan aludhatunk
Épp nyitottam volna egy új topikot, ahol leírhattam volna a saját kis véleményemet, mikor idetaláltam.
Örömmel látom, hogy azért vannak emberek, néhányan, akiket érdekel mi is lesz velünk és nem csak a repülõ autókat várják, hanem a realitás talaján maradva aggódnak! is egy kicsit.
Sajnos, ahogy én látom, a jelenlegi helyzetet és a haladási irányt tekintve helyénvalóbb az aggódás, mint az örömteli várakozás. Lehet, hogy e pár sor után rögtön begubózott pesszimistának bélyegeztek, de hadd írjam le a gondolataimat. Lesz benne egy kis science fiction, de hát a jövõ mindig is ebbe a témakörbe tartozott.
Van egy elméletem/elvem, melyet csak úgy hívok, hogy "egy faj második születése". Mivel engem ténylegesen az emberiség mint faj jövõje aggaszt, elmagyarázom nektek ezen elmélet lényegét. "Van egy bolygónk melyen adottak az élet kialakulásának feltételei. Megjelennek az elsõ élõlények, fajok, változatos formákban. Kipusztulnak, vagy továbbfejlõdnek, újak jelennek meg. Mindegyik kihasítja a bolygó életterébõl a saját kis szeletét, melyhez alkalmazkodott. Ezt hívjuk evolúciónak. De talán, bizonyos idõ múltán megjelenik egy (vagy több) olyan faj mely magasabb intelligenciával rendelkezik társainál. Ez a faj dönthet úgy is, hogy elhagyja addig otthonaként és bölcsõjeként szolgáló bolygóját és elindul, hogy a világegyetem nyújtotta korlátlan lehetõségeket kutatva terjeszkedjen tovább. Ez a második születés. Az anyaméhként szolgáló bolygón fejlõdõ faj megszületése a végtelen mindenségbe." Persze, ez a lehetõség opcionális és egyénenként változó lehet a helyesnek ítélt utópia milyensége. 100 ember 100 különbözõ, általa helyesnek ítélt jövõképet festhet meg. Az enyém a fent említett második születés. Más talán azt mondaná, maradjunk itt, találjunk valamiféle belsõ békét és éljük le a fajunknak kiszabott idõt. Vagy dobjuk el a technikát és vessük magunkat a természetbe. Opcionális, egyéni és a fantáziánkra bízott.
Ami bennem aggodalmat kelt az a jelenlegi haladási irányunk népesedés és bolygópusztítás tekintetében. Sokan vagyunk és egyre többen leszünk, egyre jobban pusztítunk. Sok mindent hall az ember, hogy elfogy a víz, elfogy a kõolaj, elfogy az ózonréteg, elfogy az étel, elfogy az élettér. Hiteles adatok hiányában ezek rémhírek, feltételezések. De azért aggodalomra adnak okot. Ami azonban még aggasztóbb az az, hogy a tudomány és technika fõ csapásvonala látszólag nem ezen problémák kiküszöbölését célozza. Azért mondom, hogy látszólag, mert természetesen ezzel sem lehetek teljesen tisztában. Félek, hogy eltûnünk a süllyesztõben. Nem éljük meg a második születést. Nem jutunk sehova csak elpusztítjuk magunkat. Félek, hogy nekünk az emberi fajnak, nem lesz jövõnk. Ettõl félek én.
Ha csak magunkat pusztítanánk...
Egyébként tetszett az elméleted, de azt veszem észre benne, amit több más véleményben is: nagyon anyagi alapú a megközelítés. Szerintem a problémák gyökere inkább pszichológiai, hisz fejben kezdõdnek a dolgok. Ha normálisan vagy normálisabban állnánk hozzá mindenhez, akkor hiába a sok ember, mégis fenntartható fejlõdés menne végbe. A jelenlegi civilizációt fejlettnek nevezni viszont - mert van mikrohullámú sütõnk és számos kényelmi szolgáltatás - számomra nevetséges dolog. Egyszóval annyi a lényeg, hogy minél több az ember, annál embertelenebb lesz a világ. Innentõl kezdve teljesen mindegy, hogy itt vagy egy másik bolygón folytatjuk a szellemi vegetációt.
Azon aggódhatnál hogy a világ nem olyan lesz mint amilyet jónak tartasz. Háborúk, erõszak, elnyomás, na erre azért megvan az esély.
Szerintem ha csak a túlélésért aggódsz, tök alaptalan a félelmed, egyszerûen nem gondoltad át, vagy túl kevés infóból vonsz le túl távolra mutató következtetést. Vannak persze dolgok mik eltûntethetnek minket, aszteroidák, a nap halála, meg ilyesmi, de az ellen úgysincs mit tenni ha az elõtt jön hogy lelécelhetnénk innen.
Az ember sosem fogja magát kipusztítani. Ha akarnád akkor is nehéz lenne, mindig lenne egy pár aki megmenekül, és makacsul él tovább. Mondjuk ha az összes atomot bevetnék, az más tészta:) De amik miatt aggódsz, hogy elfogy ez meg az, na amiatt felesleges aggódni. Majd lesz az efogyott cuccok helyett más, vagy éhenhal a világ "felesleges" fele, de semmiképp nem fogunk ilyesmiért kihalni.
Jah, bocs, nem tudtam, hogy te éltél akkor és pontosan tudod, milyen volt. Persze igaz, ha az orosz sztyeppét vennéd mondjuk alapul, valóban hatásos ez a parasztvakítás, amit a modern világ produkál. Igény kérdése az egész (ha valakinek ennyi kell, annak ez tökéletes).
Szerintem ha kiírtják a családod, aztán pár hónap meló után megdöglesz egy kõbányába lehet hogy szarabb mint kedvetlenül tévét nézni, és sopánkodni hogy kevés az olaj.
Nézõpont kérdése. Lehet, hogy az egyik drasztikusabb, amit írtál, de a másik tovább tart. Hogy kinek melyik a jobb, azt bízzuk az egyénre - mellesleg nekem egyik sem tetszene. Egyébként az elsõ verzióhoz hasonló dolog ugyanúgy történhet veled vagy ismerõsöddel most is. A rabszolgaságnak is megvan a modern változata, ha már itt tartunk, de ebbe felesleges belemenni, nem itt fogjuk megoldani a kérdést, csupán csak leírtam a véleményem. Ha máshogy látod - vagy nem látod - az szíved joga, én nem akarlak meggyõzni semmirõl.
Az ember anyagias. Pszichológia változást elõidézni globálisan, olyan mértékût amely alapjaiban megváltoztatná az emberiség világszemléletét, lehetetlen szerintem. Az anyagiasság benned õsidõktõl fogva és nem lehet kigyomlálni (de nem is kell szerintem, ha nem lenne az emberiség törtetõ és kapzsi mi se lennénk most itt).
Hát, sajnálom, hogy így gondolod... Lehet, hogy én vagyok lemaradva, de nem bánom. Azért ijesztõ, hogy ezt ilyen nyíltan helyesli valaki és felmerült bennem, hogy vajon nálad konkrétan hol van az a határ (ha van), amennyiért elkezdenél másokon átgázolni az adott érték megszerzéséért?