Hatalmas respect a segítségkérés miatt is. Nem is tudom, hogy tudnék egy ilyet feldolgozni, szerintem megõrülnék. Hallgasd végig õket, de mindenképpen legyen valaki aki kint megvár, hogy ne egyedül kelljen eljönnöd.
Igen szeretem.De gondolom nem kell mondanom,hogy nagyon nagyot csalódtam benne...Mindig benne van a pakliban egy szakítás,de én nem egészen ilyen szakításra számítottam....Szerintem ez a lehetõ legrosszabb ,amit eltudok képzelni.Bízok benne,hogy hamar túlteszem rajta magam.:(
hallgasd meg,hogy mit akar mondani,de jobb ha kint vár valaki,hogy ne egyedül feldúltan kelljen onnan elmenned.Neked nem kell rámondani semmit,vagyis nem muszáj,adj idõt magadnak,hogy át tudd gondolni,amit mondott.De szerintem az az apa,aki ilyet tesz,nem szereti a gyerekét.A lánnyal hogy állsz?Nagyon szereted?
Hidd el, nekik sokkal kellemetlenebb lesz a beszélgetés mint neked. Fontos, hogy ha már ez megtörtént, és titkolóztak, akkor legalább most legyetek õszinték egymáshoz. Szerintem ez lesz mindennek az alapja. Én drukkolok ;)
Igazatok van.Ezért is döntöttem úgy este,hogy ma,ha törik ha szakad én hazamegyek és elé állok...Félek egy kicsit,ettõl a beszélgetéstõl,mert most mindenféle érzés kavarog bennem.Köztük a düh is...Esetleg van valami tipp,hogy miként beszéljek apukámmal?Ebben sajnos tanácstalan vagyok.
nem is gondolnánk,de vannak még ilyen emberek akik ezt megteszik.tudom h nem ugyanaz,és ez sokkal durvább,de másik fórumon olvastam,h középiskolás lány az apját és legjobb barátnõjét kapta rajta.fúj.
Úúú én most olvastam vissza, hogy mi történt... Hát ez nagyon durva. Egyet értek Vlala-val. Kezdj új életet, és próbálj továbblépni ezen, bármilyen nehéz is. És max respekt, hogy megosztottad másokkal, mert a segítségkérés egy nagyon nagy lépés!
Semmiképp ne menj egyedül. Ha tudsz hová menni, menj. Én sem maradnék otthon. Most biztos úgy fogod fel, h senkivel nem mûveltek még ekkora aljasságot, de ez sajnos, ha nem is gyakran, de megesik. Ha eltelik egy kis idõ, majd beszéljetek errõl.
Az elsõ lépést már megtetted, beszéltél róla valakinek. Jobban mondva: írtál, de ez most lényegtelen. Túltetted magad a "senkit sem érdekel a problémám" tévhiten, ez a lényeg.
Ilyenkor sokan azt mondják, próbálj másra gondolni, kösd le magadat az egyetemi teendõiddel, keress más elfoglaltságot... ez csak "helyi érzéstelenítés", de nem megoldás. Elõbb-utóbb úgyis visszajönnének a rossz emlékek, általában akkor, amikor más problémáid is vannak - a negatív élmények erõsítik egymást. Egyenes út a süllyesztõbe...
A problémákkal ott, akkor kell foglalkozni, ahol és amikor fennállnak. (a hídon akkor kell átmenni, ha odaértünk) Bárhogy érzed most magadat, Te ugyanaz az ember maradtál, aki a történtek elõtt voltál - semmivel sem kevesebb. A trauma, ami ért, csak egy tapasztalat a sok közül, amelyektõl - bár ez most nyálas hülyeségnek hangzik - még gazdagabb is lettél, mert két "álbarát"-ról kiderült az igazság. Fel a fejjel, minden helyzetbõl ki lehet jönni pozitívan - csak hozzáállás kérdése.
(hülye vicc, de én azóta szoktam le a postára járásról, mióta megtanította az élet, hogy semmit sem szabad feladni)
szia mirakon! örülök h nincs semmi bajod.Én tegnap is írtam,hogy ne egyedül menj,és ha tudsz inkább akkor amikor tudod hogy nincs otthon senki.szerintem jól teszed ha elköltözöl,legalább egy idõre.kitartás...
Sziasztok! Köszönet érte,hogy érdeklõdtetek irántam.A tegnap estém elég álmatlanul telt...Elég sokat gondolkoztam arról,hogy hogyan is kezeljem a mostani helyzetet.Úgy néz ki,hogy a mai nap,haza megyek és és elhozom onnan a cuccaimat egy kis idõre.Jó ötletnek tartjátok,ha nem egyedül megyek?
Én a legjobban azt utálom az ilyen tömegközlekedési jármûveket, hogy csomó széket úgy raknak, hogy egymással szemben.
hát igen,sajnos tényleg nem nagyon lehet máshova nézni,fõleg egy tömött buszon,ahol még a padlót se bámulhatod mert mindenütt lábak vannak,akkor meg az a bajuk,hogy miért nézed a lábukat...legjobb ha ablak mellé tud ülni az ember,mert akkor nézheti a házakat,utcát,de ugye metrón még ilyen lehetõség sincs.Ezt én is utálom.De erre nincs jó megoldás,sétálni kell
tömegközlekedési eszközökön mindenki bámul mindenkit, ez normális. Nem azért, mert valami gond van veled, egyszerûen sokszor csak gondolkodnak valamin és elbambulnak. Persze lehet, hogy csak azért, mert jól nézel ki. Csúnya embereket nem nagyon bámulnak, max ha két fejed van... :) Én is merültem már el úgy a gondolataimban, hogy észre sem vettem, h valakit nézek.
Lehet azért mert jól nézel ki. Mondjuk én is gyûlölöm ha az emberek bámulnak, de valahova muszáj nézniük :) Lehet azért van ez, mert egyedül vagy, és ilyenkor jobban fogékony vagy az ilyen ingerekre. Metróban sok ember van összezárva így jobban ki vagyunk téve ennek.
Sziasztok!remélem hogy mirakon ma is feljön fórumra,mert engem nagyon érdekel hogy hogy van és szegénybe mi zajlik le.Gondolkoztam ezen sokat tegnap óta,de erre nem tudok megoldást..2ember is átvág akit szeretsz.Nagyon kívánom neki hogy minden rendbe jöjjön!
Ha jól tudom, a pánikbetegeknek legtöbbször a szívük szokott fájni, akinek infarktusa van, annak meg a válla, karja, lapockája. A legszebb az egészben, hogy a szívben nincsen érzõideg.
Igen, és tudod mi a legdurvább? Nem akarok riogatni senkit, de hosszútávon ennek is lehetnek elég komoly következményei. Akit érdekel a téma és tud angolul, keressen rá googleben a "panic attack" és a "panic disorder" kifejezésekre. Asszem a legszarabb az ebben, hogy a régi mondás szerint "ahova megy az agy, oda megy a test is". Ez kb. azt jelenti esetünkben, hogy a beteg nagyon durca betegségek tüneteit érezheti, mint angina prectoris vagy akár infarktus. Persze rövid távon nincs ennek komoly következménye, ha vki egyébként viszonylag egészséges.
kb. így van, ahogy írod. pont ezért, ha az ember pszichológushoz megy, az nem fog egybõl gyógyszert felírni. az a pszichiáter, aki ezt tesz :)
kipróbált, jól adagolható, "gyenge" gyógyszerekrõl van szó. nem huzalozzák újra az ember agyát
igen, evés közben is lejátszódnak különbözõ kémiai folyamatok. de ha megeszel egy rántott húst, az nem azt váltja ki, amit a csokoládé (google: csoki és az agyi folyamatok, elég érdekes). mint ahogy egy ecstasy elrágcsálása sem :)
nem. egy valós, mondhatni igazi pánikroham nem egyenlõ azzal ami írtál. az csak egy kis feszültséget okoz, pánikot. pánik =/= pánikroham!!
wikirõl: * Felgyorsult vagy felerõsödött szívverés vagy szívdobogás * Izzadás * Szédülés, émelygés vagy hányinger * Nehéz légzés * Szúrkáló vagy viszketõ érzés az arcon, a szájban, a kézen vagy lábon (paresztézia) * Elpirulás vagy reszketés * Álomszerû érzés vagy érzékelési zavarok * Disszociáció, az az érzés, hogy az egyén nincs kapcsolatban a saját testével, vagy akár idõvel és térrel (személytelenítés) * Rettegés az irányítás elvesztésétõl, hogy az egyén valami ostobaságot tesz vagy megõrül * Halálfélelem * Remegés vagy reszketés
ebbõl fõleg a "Rettegés az irányítás elvesztésétõl, hogy az egyén valami ostobaságot tesz vagy megõrül" kiemelendõ ,mert emiatt erõsödik fel a többi tünet. sok beteg úgy mondja, hogy hirtelen rengeteg gondolata támad, mondhatni olyan, mintha egy negatív "gondolathullám" elárasztaná az agyát. olyanok, amik elõször csak idiótaságnak tûnnek, aztán már az is megfordul a fejében, hogy megõrült, és ezt teljesen komolyan gondolja. mondanom sem kell, hogy ez a 22-es csapdája, mert emiatt újabb negatív gondolatok születnek.
Nah ilyesmi velem is volt olyan, hogy zavarban voltam, úgyéreztem hogy engem figyelnek, bár rosszul nem lettem, nem tudtam arra nézni, féltem hogy meglátszik rajtam, hogy zavarban vagyok... Nagyrészt ezen tapasztalataim alapján írtam, hogy valamivel el kell terelni a figyelmet, elgondolkodni valamin, zenét hallgatni, vagy ilyesmi. De az is egy megoldás, hogy te válasz bámészkodóvá, és mindenkit végignézel, vagy azt aki néz azt te végigméred.
Mitõl van olyan érzésem, hogy a gyógyszerek nem válogatnak az agyban, hogy "jé, ez szorongás, ezt megszüntetjük, a többi érzést meg meghagyjuk tisztán"? Amúgy ja. Evés közben is kimutatható folyamatok zajlanak le az agyban.
ez nem egészen így van. pánikbetegség (amirõl elvileg a topik szól, ha jól látom, nem olvastam el az egészet) esetén kimutatható kémiai folyamatok zajlanak le az agyban. depresszió esetén is. ezért is lehet ellenük gyógyszert szedni. a depresszióval kapcsolatban félig-meddig igazad van, elég divatos lett minden piszlicsáré rosszkedvet "depis vagyok" kifejezéssel illetni az igazi, kemény bipoláris depresszió elég szar dolog. kemény gyógyszerezést, odafigyelést igényel általában elmondható, hogy 1-2 pánikrohamot mindenki átél az életében. ráadásul nem is akkor, amikor sokan számítanának rá. az agy elég kiismerhetetlen szervünk, ebbõl kifolyólag még mindig nem tudják sok esetben, hogy mi miért történik. egy gyenge pánikroham akár nyaralás közben is rátörhet valakire, aztán többé sohasem ezekkel (mármint ha gyakori az eset) szakorvoshoz kell fordulni, mert meg kell elõzni a "szövõdményeit", mint pl. az agorafóbia nem vagyok pszichológus, csak van egy jó ismerõsöm, akivel egyszer kiveséztük ezt a témát. mondott olyan pánikbeteget, aki félt nyelni! na az tényleg szar lehetett
Ne legyetek cinikusak. A legtöbb "depressziós" páciensnek mindössze annyi baja van, hogy nincs kivel megbeszélni a problémáit. Erre nem bogyót kell dobni, hanem nyitottnak lenni a világ, az emberek felé.
minek nevezhetõ az, ha pl metrón [inkább CSAK ott ] , ha belépek és érzem h sokan nzének, vagyis nemtom valamiért így érzem hogy néznek nagyon, akkor elönt forróság , elvörösödök, meg legszivesebben átmennék másik vagonba [ezt szoktam tenni ] . az is irtóan zavar , ha ránézek valakire és látom ,h õ is néz, és direkt elnézek aztán érzem, h még mindig néz. EZ csak metróban van, DE ha már 1 emberrel vagyok sehol nincs semmi ilyesmim? MI ez? magamat sem érem ,hogy a picsába ,de rám jön...
Tök normális, amikor valaki barátnõjét az apja keféli, gondolom. Egy normális világban ilyenek nem történnek meg.
Egészséges életmód és normális körülmények mellett nem létezik depresszió (szorongás, pánikbetegségek, stb.) és fejfájás sem, csak mint valamilyen betegség mellékhatása (tehát ez mindenképpen létezik, és fejfájás csillapítókat is használnak már egy ideje, pontosabban eleve fájdalomcsillapító). Jó körülmények között, akaraterõvel ki is lehet gyógyulni ezekbõl, mindenféle gyógyszerezés nélkül, lásd azokat amiket leírtam elõzõ hozzászólásomban.
A gyógyszerek hatása is nagyobb százalékban place-bohatás, ezt több helyen is leírják.
Arra meg hogy minél több mindent betegségnek tekintenek, legjobb példa a hiperaktivitás. Még mindig a legnagyobb ipar a gyógyszergyártás.
Igen persze, fejfájás is csak azóta létezik amióta van hozzá fájdalomcsillapító..
Nem tapasztaltam meg? Ember, "depressziós" is voltam! Azért írtam idézõjelben, mert ez a "betegség" addig nem is létezett, amíg fel nem találták az ellenszerét.
Addig csak szimplán rosszkedvnek nevezték, és a baráti kör segített elvonni a figyelmet róla.
A tünetek tényleg ilyen pánikbetegség-agorafóbiára utalnak. Nem biztos hogy súlyos, néha magától is elmúlhat az ilyesmi. Ha hosszabb távon gondot okoz, akkor tényleg irány az orvos. Vagy ha nem vagy híve a "gonosz" pszichiátereknek, kognitív viselkedésterápia, relaxációs technikák segíthetnek.
Figyelj, bevallom 15 éves vagyok. De azért csak vannak ötleteim. Nem éltem még át ilyeneket, csak egy ismerõsöm azért írtam ötleteket. Vele nem ez volt a baj, csak nála is a magabiztosság segített leküzdeni a dolgokat.
Hello, Én nem igazán tudok sokat errõl de én is ajánlom a pszihológust. A másik hogy emellett kérj meg egy olyan barátot, akiben a legjobban megbízol. Egy olyan barátod aki nem rest segíteni ha rád törne valami egy nyílvános helyen. Na ha megtaláltad kivel szeretnéd a következõket elvégezni, akkor menj el egy olyan helyre ahol vannak emberek, de nem annyian mint egy plázában vagy bármilyen olyan helyen ahol rengetegen vannak. Természetesen mindezt fokozatosan. Ne csináljatok semmit, csak sétáljatok és beszélgessetek. Néha pedig próbálj séta közben az emberek szemébe nézni amíg el nem haladsz mellettük. Ne érdekeljen mit gondolnak. Még ha olyat is mondanak miután elmentetek egymás mellett hogy :"ez meg mi a sz*rt bámul?", ne érdekeljen. Most nem az a fontos hogy mások mit gondolnak rólad. A fõ cél hogy ne szorongj. Ha viszont beütne, valami kis baj is rögtön szólj a barátodnak hogy gond van. Ilyenkor, keressetek egy padot és próbálj csak a barátodra koncentrálni. Akkor ha gond van már ne figyelj az emberekre. Ha kell akkor ámult a padlót. Igyatok valamit. A lényeg hogy lenyugodj. Ilyenkor beszéljétek meg, hogy folytatjátok-e. Ha nem érzed azt, hogy tovább bírod, nyugadtan mond meg neki, hogy menjetek haza. Ha kocsival mentek haza akkor hunyd be a szemed és relaxálj. Ha gyalog és még mindig fel vagy dúlva akkor ne nézz senkinek a szemébe, ne gondolj vissza arra amikor megilyedtél azon a helyen, ne gondolj arra ami szorongásba döntene. Gondolj olyan dologra ami semleges iylen témába, vagy figyelj teljesen másra. Ha hazaértél, akkor mindenképpen jutalmazd meg magad valamivel (igyál valamit, rendelj egy kis pizzát bár ha még akkor is rosszul vagy akkor csak dícsérd meg magad. És ez a legfontosabb! Az hogy te is elhidd hogy képes vagy meggyógyulni! Ha ezt akkor még nem is tudod értékelni, majd másnap már nyugodt leszel és felméred milyen bátor voltál. Nekem ez a javaslatom. Remélem segítettem. A lényeg, hogy el kell hinned hogy képes vagy legyûrni a problémákat. És ne feledd, akinek számítasz, az bízik benned ha észre veszi hogy küzdesz.
Ez jó nagy marhaság, örüljél hogy te még nem tapasztaltad meg a helyzetet!Senki se fordul minden apró bajával pszichiátrhez de ha már ott tartasz,hogy szivrohamszerû tüneteid vannak hetente többször te se gondolkoznál kell -e a bigyula-
Jah és a sport azért kiemelendõ, mert a kûzdelem lelkileg is energiát, magabiztosságot ad, amivel könnyebb "szembeszállni" az ilyen problémákkal, ugyanakkor talán a lehetõ legjobban elfeledteti a problémákat. Nem fogsz olyan sportos embert, sportolót látni, aki ilyen problémákkal kûzd.
Nameg az egészség megõrzéséhez is elengedhetetlen.
Ez teljesen így van de ha minden kötél szakad van rá nagyon jó gyógyszer.Onnan tudom ,hogy én is szedtem fél évig Mellékhatása : hízol, némileg befolyásolja az anyagcserét.
Én azt javaslom mindenkinek, hogy kerülje az ilyen külsõ segítségeket, fõleg az olyat ami gyógyszeres vagy valamilyen hasonló kezeléssel múlasztja. 1 oka van, mégpedig az, hogy nem szünteti meg azt, amitõl ez az állapot kialakult, és nem biztos, hogy nem lesz mellékhatása illetve nem tér vissza.
Bár nincs tapasztalatom, sokat olvasgattam errõl a témáról is (lásd egészség topikom). A legjobb valahogy elterelni a figyelmet a problémáról, pl. menni sportolni (futás, úszás, stb.), sok olyan dolgot csinálni amit szeretsz (lehetõleg társaságban), nagyon sokat segíthet ilyen esetben a jóga és meditáció is (topikomban szintén sok infot találhatsz errõl). A légzésjógát bárhol tudod szinte gyakorolni, és garantáltan jobb lesz, ilyen helyzetekben is.
Szintén jó tanács a zenehallgatás, de az is elég sztem, ha elkezdesz gondolkodni valamin, felidézni emlékeket, elképzelni mit szeretnél a jövõben (mondjuk egy jó kis utazás). A lényeg, ne arra koncentrálj hogy most elõjön-e a problémám, vagy nem, mert akkor nagy valószínûséggel elõ fog jönni. Ha elõjön, akkor légzésjóga, mondogasd magadban hogy ilyen betegség nincs csak az én hülyeségem, stb. :)
Annyi a fontos, hogy ne félj tõle, és ne mástól várd, hogy ezt megszûntesse, neked kell lekûzdened.
Nekem sem, bár hozzám járnak. :) Csak witz. :):):)
Éppen ezért kezdd apró dolgokkal. Oké, hogy nem nagy dolog. És amúgy simán menne. De sorozatos kudarc után nem vagy olyan helyzetben mint a többiek. Nem olyan egyszerû az a nyelvvizsga.
Ha minden igaz akkor igen! De ott van egy olyan pont hogy orvos válaszol pont ott mindent elmond neked és még egy kezdetleges diagnózist is tud mondani!
Nem olyan sok egy nyelvvizsga meg egy jogsi.Környezetemben sokan megcsinálták már,érzem hogy nem is lenne nehéz de valamit mindíg elszúrok mégis.Érettségi,fõiskola egyéb vizsgák jól mentek,mindent meg tudtam csinálni amit mások is általában.Pár éve azonban bármibe kezdek az kudarccal végzõdik általában.Azért addig fogom próbálgatni ezeket a vizsgákat míg nem sikerülnek,de húzom idõt-pedig nem kéne de legyengült az akaraterõm is mostanában.
Szerintem is mindenképp lépj kapcsolatba vele,veszíthetni nem veszíthetsz semmit. Szerintem az elsõ alkalom amúgy is ingyen van,mert ha nem szimpatikus úgysem tudsz majd vele a továbbiakban beszélni...
Szerintem menj el hozzá! Ez már siker ha rászántad magadat! Hajrá
A megyében ahol lakom kettõ is van. Az egyiknél nincs kitöltve a cím, meg a telefonszáma is olyan furcsa, de a másik szimpatikus a kép alapján, és rendesen megvan adva minden adata, így a megbízhatóság érzését kelti bennem.
A szorongás elég szar.Nálam a kudarcélmények váltanak ki ilyesmi állapotot.Kezdõdött egy hozzátartozó halálával,aztán jött az álláskeresés miatti tanácstalanság-utána egy végzettséget alulmúló szégyenletes munkakör.Ezután jött a sikertelen nyelvvizsgák sorozata,majd ezt követte a szintén sikertelen vezetésvizsga-sorozat.Mindezt elhízás és erõteljes kopaszodás is erõsíti-nap-mint nap egy egyre ótvarabb embert látok a tükörben,korábban viszonyleg sûrû hajam volt most meg pocsék pihék vannak csak.Ilyen "élmények" hatására már önmagamban kellett csalódnom,arra kellett rájönnöm hogy nem vagyok intelligens és szarul is nézek ki-ezt a munkahelyi tapsztalatok úgy érzem csak megerõsítették.Idõnként ezek a dolgok hoznak rám szorongást,de gyógyszereket sosem szednék,annyira nem is súlyos mert mindemellett gyakran van jókedvem is.
Nem gondolkoztam azon egy percig sem, hogy alkoholba fojtsam bánatom. Abból soha nem származik semmi jó. Mindenképpen magamtól, vagy ha úgy nem megy, akkor szakemberrel akarom megoldani a problémát
szerintem alkoholhoz senki se forduljon,se droghoz,se semmi ilyesmihez!!ez még nagyobb kárt tud okozni és függõséget és akkor más miatt is járhatsz orvoshoz!Arról nem is beszélve,hogy a szerveket is károsítja!
Az orvos válogatás nem egy olyan tevékenység amit nap mint nap csinálnék! Más-más a szisztémájuk máshogy akarnak gyógyítani inkább egy legyen de az biztos és jó