SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!Most essék szó Árpád magyarjairól, mint a természet
részeiről , tehát nem mint műveltséget és mesterséget
hordozó, teremtő és államot alkotókról, hanem
pusztán mint természeti-élettani jelenségekről. Az élettani
ember tudománya az embertan (antropológia),
amely főként a csontmaradványok, a csontvázak alapján
ítél.
Ezek a leletek szolgálnak alapjául a következőknek.
Ám mindjárt tegyük fel a kérdést, hogy csak Árpád
magyarjainak embertanát vesszük-e figyelembe, vagy
az első honfoglalók onogur- magyar népét is? A továbbiak
szempontjából itt a kérdés szintehogy értelmetlen.
Az élettani jelenségek nem ismernek nyelveket. Annyi
bizonyos, hogy Árpád magyarjai az itt talált onogur-
magyarokkal összeolvadtak, s e két csoport alkotja a
mai magyar nép alaprétegét. A peremeken megjelenő
szlávsággal a kezdetben aligha keveredtek akár a helyiek,
akár Árpád magyarjai .
Az embertan eredményeit messzemenően befolyásolta
az a régészeti felismerés, hogy a temetők nem a
mai nagyvárosi temetők példájára keletkeztek, tehát
nem volt egy korai részük, magjuk, mely az idők teltével
mind tovább terjeszkedett, hanem a nagycsaládok,
nemzetségek egyszerre több gócban kezdtek temetkezni,
mígnem a sírok végül összeértek. Nos a régebbi embertani
kutatások százalékszámításaiban a tudósok az
egész temetőt egységben szemlélték, és az oda temetettek
különböző fajtajellegének keveredését így állapították
meg, jóllehet például az egyik vagy másik fajtajelleg
a temetőnek csak egyik vagy másik területére volt
jellemző. Ekként a jellegek összekeveredtek. Újabban
- a régészet indítására - a csoportokat külön-külön
vizsgálják, és az egyes csoportok embertani jellege így
sokkal tisztábban rajzolódik ki.
Történeti forrásokból (Theophylaktosz Szymokattesz)19
is tudjuk, hogy a honfoglaló avarok (568) két népből
álltak: az uar és a hyon törzsből (varchoniták), hozzájuk
csatlakozott még a 6. század végén a zabenderek,
tarniachok és kotzagerek népe.20 A 7. században az
avar uralom alatt élő bolgárok népe fellázadt. Így az
avar uralom első felében hat népből álló ötvözet népesítette
be hazánkat. Ehhez csatlakoztak az onogurok
670 tájban, az első magyar honfoglalás népei. Ezek is
legalább három elemből ötvöződtek: volt egy volgai
tájakról származó népük, egy belső-ázsiai rétegük és
egy Kaukázus környéki (ez volt az uralkodó onogur
réteg). 21 Ezenkívül tudjuk, hogy az egykori hun uralom
népei közül jelentős számú gepida élt az avarokkal
együtt, és a Dunántúlon számolhatunk csekély római
kori örökséggel, vagy újabb kori romanizált elemek
bevándorlásával. Erdélyben semmi nyoma nincsen római
kori lakosság fennmaradásának.
22
Amikor tehát az avarok „embertani megjelenéséről"
beszélünk, meglehetősen különböző népegyéniségeket
kellene összefognunk. Anélkül, hogy részletekbe menően
elidőznénk az avar kori népességnél, elegendő itt
annyit tudnunk, hogy az avarokkal, az avar korban
erős keleti jellegű népek telepedtek hazánkba, többek
közt mongolidok, pamíriak, turanidok és keleti mediterrán
emberfajták. Ezek a honfoglalásk_or nem pusztultak
el, hanem beleolvadtak a hódító Árpád népébe
(vagy fordítva?). Bartucz Lajos, a magyar embertan
nagy mestere állapította meg23 például, hogy mivel Árpád
magyarjaival nem jöttek mongolidok, a középkori
és mai magyarságban található mongolidok az avar
kor népességének örökségei. Természetesen ésszerűtlen
lenne feltenni , hogy valamjféle csodás kiválasztás
révén csak a mongoloidok érték meg Árpád népének
megjelenését. Nyilván az avar kori s főként onogur né
pesség tagjai is. A hódítókkal ötvöződve így alakult ki
a középkori és a mai magyar nép, mely a későbbiekben
még újabb keleti és nyugati népekkel is keveredett.
KÖZJÁTÉK
Néhány szót a „kettős honfoglalás" feltevéséről , mivel
e könyvben többször hivatkozom reá. Rövidre fogva ez
azt jelenti, hogy amikor Árpád magyar népe megjelent
a Kárpátok medencéjében, itt már nagy tömegű magyar
népet talált. Kérdés: minek alapján állítom ezt?
Mindenekelőtt Árpád népének és a késő avar népnek
régészeti hagyatéka igen jól elkülönül (más a temetkezés
módja, más a fegyverzet, a viselet, a lószerszám stb„
stb.). Nos e két nép temetőinek térképre vetítése azt
mutatja, hogy nagyrészt nem egymásra települtek, hanem
életmódjuk szabta meg elhelyezkedésüket. A késő
avarok az agyagos földet vették birtokukba, és hatalmas.
több száz, sőt néha több ezer síros temetőik vannak:
ami egyúttal azt jelenti, hogy falutelepülésekben
éltek. Árpád népének viszont kicsinyek a temetői , és
homokos területeken, szigetközben találhatók, ami arra
utal, hogy ők feltehetőleg inkább az állattenyésztők
voltak. A két leletcsoport tehát egymást mozaikszerűen
kiegészítve népesíti be a Kárpát-medencét. A 11.
századtól már falu-, patak- és dűlőnevek árulkodnak
arról, hogy a medence belsejében majdnem tisztán magyar
telepeket, a peremeken, főként a Kárpátokban
szláv településeket találunk (Kniezsa István térképe).
Mármost az egészben az a meglepő - s ez az alapja az
elméletnek is -, hogy ahol a késő avar temetők sűrűjét
találjuk, ott a helynevek is nagyrészt magyarok, akárcsak
Árpád magyarjai településének területén. Ebből
kivédhetetlenül következik, hogy a késő avar kori népességnek
is magyarul kellett beszélnie (hiszen telepeik
neve magyar). Régészetileg kimutatható, hogy az avar
korban a 670-680-as években nagy tömegű keleti népesség
áramlott be a Kárpátok medencéjébe, nevüket
is tudjuk: ők voltak az onogurok vagy onogundurok.
Számolnunk kell azzal is, hogy minket a földkerekségen
mindenütt ungar, Hungarus, Hungaryan, venger
stb. néven neveznek. ami az onogur névből származik.
Újabban az is bizornyságot nyert, hogy a 8- 9. században
igen sok onogur név bukkan fel Nyugaton, sőt van
egy strata ungarorum (magyar út) is. Mindez bizonyossá
teszi, hogy a késő avar időkben nagy tömegű onogur
élt a Kárpát-medencében, és ezek megérték Árpád népének
honfoglalását. Hogy magyar nyelvűek voltak,
azt mutatják a helynevek. Egyik kutatónk világosan
leszögezte, az csupán hagyományos hit, hogy a magyar
helynevek Árpád magyarjaitól származnak, mert semmiféle
bizonyító anyagunkkal nem sikerült kimutatni,
hogy a Római Birodalom bukása és a II. századi okleveles
gyakorlat megindulása közti időben mikor és kik
adták a helyneveket, csak az bizonyos, hogy magyarok
voltak. Nos röviden ez a „ kettős honfoglalás" feltevése,
amely az ellenvélemények ellenére egyre szilárdabb.