Nem egyenértékû gondolkodásmódról van szó, inkább egyenértékûnek tekinteni egymást. Asszem. Akkor is, ha nem egyezik a vélemény mindenben. A döntéseket is meg lehet osztani, de következésképpen a felelõsségvállalást is....stb.
Egyébként nincs is akkora különbség nemek gondolkodásmódja között, mint hangoztatják, legfeljebb bizonyos életterületeken, de alapjaiban sztem nincs sok különbség.
Ez a leírás nagyon igaz és nagyon nem illik a mai korra :D nekem pl. fontos az extrém, de legfõbbképen, egyéni gondolkodásmód is. Amik így sztereotipizálódtak azok max a 90as évekig igazak, már akinek fontos hogy a párja ne csak "robot" legyen :D
Na ez tök jó, amiket itt olvasgatok. Na én megnéztem pár helyen az álmaid nõje, meg ideális nõkrõl alkotott elképzeléseket...Csak kicsit felszínesek zömében vagy túlzóak: hogy aszongya szép, csinos, okos, jó feleség, jó anya, makulátlan belbecs, annál is klasszabb külcsín. Még jó, hogy a férfiak gondolkodásmódja fene következetes, mert késõbb zömében nem ilyen párt választanak.:D
szerintem teljesen biztos, hogy az "ideális nõ" találatok döntõ többsége, mondjuk 80%-a valamilyen magazin, és ezeknek a magazinoknak, a popkultúrának valamint a médiának köszönhetõen a maradék 20-ból kb. 19% esetében a nõk keresnek rá erre. Mi férfiak minek is keresnénk, mindannyian tudjuk, hogy számunkra milyen az ideális nõ, nem kell ehhez tanácsot kérnünk :D Szóval nõi megfelelni akarás ez pusztán... A férfiak esetében ez szintúgy, ott már nem annyira játszanak szerepet a magazinok, hanem puszta kíváncsiság, hogy férfiként milyennek kellene lennünk. Csak ugyebár, nem pusztán a találatok számából kifolyólag, ez a dilemma ránk nem annyira jellemzõ, mert stabilabb képünk van arról, hogy férfiként milyennek kellene lennünk. Még ha ez a kép tele van téves közhelyekkel is... Legalábbis szerintem így van.
Az még érdekes kérdés, hogy kik kerestek rá ennyiszer pl. az ideális nõre? Úgy értem férfiak vagy nõk? Szóval a nõk azért, hogy megtudják, milyen elvárásoknak kellene megfelelniük, vagy a férfiak nem tudják kitalálni maguknak, hogy milyen az ideális nõ? :D És akkor ennek analógiájára, a férfiakat nem érdekli, hogy milyen elvárásokat támasztanak velük szemben, vagy a nõk nem pont az internettõl akarják megtudni az ideálist... na mindegy, ehhez nem jutok úgyse közelebb.
Ez elég érdekes :D elég sok nõi magazinra szokott találatot dobni a google, fõleg ha valami receptet keresek :) ez csak tipp, de szerintem a sok poénos megnyílvánulásos képek/rajzok/viccek miatt is lehet ez az "ideális nõ" túlsúly, szerintem még bõven férfi túlsúlyú maga az internet, ha lehet így fogalmazni
Keresgéltem a google-ban és eszembe jutott ez a topik...bár nem tudom, mennyire tartozik ide. Szóval ugye ha beírok egy szót, akkor kiad egy rakás lehetõséget, és egy számot, hogy arra a kifejezésre mennyien kerestek már rá. "Az ideális nõ" 3 450 000 találat, "az ideális férfi" 228 000 ... Azért ez nem olyan kicsi, miért lehet ekkora különbség?
Örülök, hogy minden alkalommal tudsz valami újat mondani, Mr. Obvious.
Nyilvánvalóan amíg nem árt senkinek, addig eszem ágában sincs. A bizonytalan pedig nem elnyomás, ahogy a fájdalom okozása szintén egyértelmûen nem az. Az egyértelmû büntetéssel való fenyegetés alapján való korlátozás az. De hányszor kell még kifejtenem, hogy felfogd?
Bármit bármikor megtehetsz most is csak vállalnod kell a következményeket, azt a lavinát ami beindítasz. Azt, hogy esetleg nem csak te lehetsz szabad, hanem az is aki pofán vág, ezzel pillanatnyilag uralkodva feletted, elnyomva téged - gondolkodásod szerint.
Ettõl független gondolkodásod elég sötét, hiányzik belõled a szelídség, a humor, a kedvesség, a tiszta szív, az elfogulatlanság, szóval: az öröm.
Olvass Ezeregyéjszakát ;) Egyszer már végre komolyan kellene venni az örömöt.
Ez a "szemét mocsok" már csak a máz, de igen, tényleg elnyom, mert korlátozza azt az alapvetõ jogomat, hogy szabadon döntsek a cselekedeteim felõl - büntetéssel fenyeget. Szóval az elnyomás ténye itt is egyértelmû, attól függetlenül, hogy ez a társadalom szemszögébõl, az emberek többségének közös véleménye alapján egy szükséges elnyomás, ezért legtöbbek szerint nyilván nem "szemét mocsok". A pedofilok szerint viszont szemét mocsok, ami az õ szemszögükbõl ugyanannyira helyes, mint a mi véleményünk - ráadásul szerintem is szemét, mert lekorlátozza többek között azt a jogomat, hogy a büntetés-végrehajtás helyett én magam büntessem kedvem szerint, akár halállal, akár a golyói levágásával azt a pedofilt, aki hozzányúl a lányomhoz. Szerintem ez igenis elnyomás, mert az engem súlyosan megkárosítót én akarom megölni, és ne az állam végezze ezt el helyettem. De ennek az elnyomásnak legtöbben addig nem is érezzük súlyát, amíg nem akarunk ilyen cselekedetet végrehajtani, ezért nem ütközünk bele a kiszabott gátba.
A legjobb uralkodók pusztán feledtetik a néppel az uralkodás alapvetõen elnyomó természetét. Tévedsz, nem egyenlõ számomra a kettõ. Nem hiába nem tettek egyenlõségjelet az értelmezõ szótáraidban. Az elnyomás csupán egyik aspektusa, alapköve az uralkodásnak, az uralkodó jelleg az elnyomottak saját céljaid, vagy eszméid érdekében való hasznosítására utal. Szóval az uralkodás több, mint elnyomás, de elnyomás nélküli uralkodás nem létezik. Ha bármit megtehetek veled szabadon, és minden cselekedetem felett én döntök, nem pedig te, azaz az elnyomás ténye hiányzik, akkor nem uralkodsz fölöttem. Bárhogy is szépítgeted, és próbálod azt kihámozni ebbõl, hogy én csak elnyomásban tudok gondolkodni, ez azt hiszem teljesen logikus és egyértelmû :|
Ja és persze nem arra akartam kilyukadni h a BTK elnyom, hanem ez 2féle irányadást szimbolizál
Szó szerint erre akartam kilyukadni, thx :) elég nagy a szakadék az uralkodás és az irányítás között. A BTK meg a vallás elég jól példázza ezt. A BTK megmondja keményen muszájból, míg a vallás felkínál a lehetõséget a harmonikus irányvételre, vagy elfogadod, vagy nem, vagy benne vagy, vagy nem. Persze mint említettétek, itt az egyházat teljes egészében ki kell zárni az érvelésbõl!
Tapasztalataim szerint a nok tobbsege szereti, ha a ferfi az iranyito egy kapcsolatban. Termeszetesen nem elnyomasrol vagy uralkodasrol beszelek, hanem egyfajta vezeto szereprol, ami tulajdonkeppen gondoskodas a masikrol. Persze mindenben kozosen kell donteni es nem szabad kizarni a not! Egyre tobb olyant latok, ahol egy kapcsolatban abszolut a no vezet, mar-mar kiherelve a ferfit, ami nagyon nem jo. Minden tiszteletet es ferfiassagat is elveszti az a ferfi. Raadasul ez hosszutavon egy rossz kapcsolatot eredmenyez.
valóban: számodra egyenlõ a kettõ elnyomásban tudsz csak gondolkodni
Ha nem nyomsz el senkit, hogyan uralkodhatnál felettük? Az uralkodás fogalma önmagában hierarchiát fejez ki. Valamilyen szinten mindenképp a szabadság, a jogok korlátozásával jár, ami pedig elnyomás, függetlenül attól, hogy az emberek meg tudnak-e barátkozni vele vagy sem, és hogy az uralkodó egyéb cselekedeteit és hozzáállását méltányolják-e. Számomra egyértelmû, hogy ha fölöttem uralkodni képes valaki, az az én személyi szabadságomat korlátozza, számomra szabályokat diktál, ami természetesen egyenlõ az elnyomással. Az a nem mindegy, hogy ez milyen mértékben vállalható. Egy dicsõ király esetében meg nyilván nem magának az uralkodás tényének örültek az emberek, azaz az alávetett szerepnek, hanem az olyan fényes cselekedeteknek, amiket a pozíciójának köszönhetõen véghez vihetett.
érdekes elbizonytalanodtam, és ismét több értelmezõ és magyarázó szótárhoz fordultam és nem tettek egyenlõség jelet
És lehet olvasni dicsõ bölcs és igazságos uralkodókról kiknek egyöntetûen örült a nép. Viszont dicsõ elnyomókról sehol sem lehet olvasni. Hogy lehet ez?
én így tudom azt szeretik a nõk, ha a mindennapokban egyenrangú félként kezelik õket és bevonják õket minden döntésbe, de az ágyban "uralkodnak" a férfiak.
Szerintem nem az emberek nemesítése és életvezetési szokásaik pozitívvá alakítása volt az egyház célja(pl amíg lehetett akadályozták a közoktatás ötletét,illetve a tudományt az egyház belsõ fegyverének tekintették-nem közkincsnek).A céljuk szerintem csupán a társadalom feletti uralom,befolyás megszerzése önös célokból.Így volt régen,és próbálják úgy intézni hogy minél inkább így lehessen manapság is.
Az egész katolikus és más egyéb vallásos hercehurcának a célja az volt eredetileg, hogy az ember felfele, elõre, progressz irányban éljen, és ne lefelé, hátrafelé, retrogressz irányba.
A felfele, elõre, progressz irányt pedig ugyan úgy tudták, érezték, mint azt, hogy a nõ helye pl nem a kõfejtõben van...
Végtelen számú mítosz, és mese, és szent könyv tanúskodik errõl. Érdemes lehet revízió alá venni õket...
Testi ellenszenv az túlzás, max 1x elõjönnek erõsebb gondolatok, amik x ideig tartanak... mivel a legtöbb szó szerint barátom nõ, mindegyik esetben megtörtént, volt hogy hosszabb, vagy rövidebb ideig, de ezen vagy túltesz az ember, vagy együtt kell élnie vele. Mindegyikre van példám, még is itt mutatkozik meg az ösztönökön való uralkodás.
2. mondattal is egyetértek, bár én nem vallom magam állatnak, az vitathatatlan hogy tele vagyunk állati ösztönökkel. Annyira nem tartom az embert biológiailag magasan kiemelkedõnek mint ahogy a diehard katolikusok.
Alsóbb-felsõ megélés: itt fórumon, akik képesek vagyunk errõl beszélni, egyértelmûen felülrõl látjuk ezeket, képesek vagyunk ezekrõl beszélni, ki mennyire kötetlen/független képen. De elég elnézni Dzsínó-landre, hogy ennek ellentettjét is megsasolhassuk :D
A férfi nõ barátsághoz nem árt egy kis testi ellenszenv is ;)
Elsõ sorban az állat aki az állattól jövõnek tartja magát, és eszerint él, ezt vallja a magénak, és ezzel igazolja, hogy állatként él.
Az embernek van egy nevezzük így: adottsága amit többféleképpen élhet meg. Megélheti alsóbb és megélheti felsõbb nívón. Igazából rajta áll, hogy melyiket választja.
"A szerelem titka, hogy a kettõbõl egy lesz, a barátság titka, hogy az egybõl kettõ. Ezért a szerelem fordított barátság, úgy hogy az egyikbõl mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egybõl kettõ lenne, holott mindig kettõ volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettõbõl egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettõvé." -Hamvas Béla
Én is erre akartam kilyukadni végsõ soron, de az egyenlõség tág fogalom, én inkább a vezetõkészségen és annak mindenféle vonatkozására gondoltam ;)
A férfi-nõi gondolkodásról általában kár hogy nem olvastam el még idõben ezt a könyvet: "A férfiak a Marsról, a nõk a Vénuszról jöttek". Pótolni fogom, az egyszer biztos.
Amit a férfi-nõi barátságról írsz, meglepõen szélsõséges vélemények zúdultak elõadáson kb. mindenkitõl, hogy van benne minden esetben "több" is, és hogy így teljes igazából nem létezik, pedig sztem létezik, ugyanis a legjobb barátom 5 éve nõ, egyszerûen csak 1 bizonyos pont után ha már szoros lesz a barátság, elõ kell hogy jöjjön az a pont hogy minden szorongás nélkül vidáman megbeszélje az ember azt a bizonyos álláspontot, meg hogy mi lenne ha mégis, és miért jó h mégse...
Az elõadónk meg nagy über katolikus, minden ösztönrõl szóló dolognak ellen van, pedig szerintem nem kell ehhez feltétlenül elfogadni az evolúciós elméletet. Igenis elsõsorban állatok vagyunk, és az igazi teljes ember felülemelkedik ezen és képes az ösztönei részét felülrõl felügyelni és uralkodni rajtuk. Persze ez sosem fog teljesen létrejönni, a szexuális vágyak nagyon erõsen elõ tudnak jönni, de ezt lehetséges egészséges gondolatok formájára "redukálni"
A " rendszerek szerzõje mindent megmond neki, a mit csak tudni óhajt. Hogy aztán a rendszer igaz-e vagy hamis, ez mellékes dolog; a rendszer megfelel a vágynak, megfelel a szükségletnek. Másrészt meg valamely hiedelemben érzett boldogság épenséggel nem függ eme hiedelem igazságának fokától. A ki valamely tévelyben hisz, ép oly boldog lehet, mint az, a ki valami igazán valóban hisz. A szerecsen, ki meg van gyõzõdve fétisének hatalmáról, a pogány, ki büszke az õ bálványaira, a fösvény, ki elásva képzeli kincseit, a nélkül hogy tudná, hogy azokat elrabolták: mindannyian boldogok az õ hitükben s egyaránt ragaszkodnak hozzá."
Szerintem baromság egyenlõségben gondolkozni egy párkapcsolatban. Nem is lehet két vagy több ember egyenlõ egymással. Max egyek, egységek, egységesek lehetnek.
A másik meg, hogy a természet/élet hierarchikus - mindig. És ez ember felett álló dolog.
Nem kérdés, hogy a nõ alapvetõen másként közelít meg dolgokat, ám a férfi másik férfihez képest is tud alapvetõen másképp megközelíteni dogokat. Minden a gondozott szellemi nívón múlik - szerintem.
A sztereotípiák annál inkább mûködnek minél inkább tudattalanul él valaki, minél inkább nem foglalkozik tudatosan saját magával.
A jobb-bal agyféltekés elméletet illetõen is fenntartásaim vannak, mert [hipotézis:] lehet van korreláció az agy felépítés és a gondolkodás között, ám nem biztos, hogy maga az agy felépítés az ami meghatározza a gondolkodást és fordítva, hanem valami más fölöttes tényezõ ami eddig a figyelmet elkerülte.
Amit a harmadik bekezdésben írsz, ahhoz nem kell párkapcsolat. Ahhoz a jó [férfi] barátság is elég [nem férfi-férfi szerelemrõl szólok itt], fõleg ha egy házban laksz barátoddal. De munkahely is bõven elég ehhez. És két eltérõen gondolkodó férfi ugyan olyan jól kiegészítheti egymást gondolkodásban, mint egy nõ és egy férfi, ha nem jobban. Szóval ebben a jelenségben nem játszik maga a nõ tényezõ.
Az egész férfi-nõ kapcsolat és problémái témakört sokkal tisztábban láthatnánk, ha a fõ motiváló tényezõit: a fejfenntartó erõket és a kéjvágyat [érzéki örömök hajszolását] kivonnánk belõle és megnéznénk, mi marad[t].
A nõi agy néha túlbonyolító képességére gondolsz? Biztos van olyan probléma a világon aminél a mindent leegyszerûsítés csak csapdához vezet. Biztos van reál világban is ilyen, de a humán témájú kérdésekben, amik nem mindig olyan elvont dolgok mint ahogy hangzik, sokkal alkalmasabban mûködik a nõi gondolkodás
A mai elõadáson elég érdekes téma jött elõ. Felhozom, még nem szólok hozzá, majd ha jönnek vélemények:
Vezetõszerep egy kapcsolatban.
Itt nem a sztereotíp hímsovinizmus van értve, hanem hogy a férfi szerep határozottságra hivatott. Ez abban nyilvánul meg, hogy ezt a férfi létszerepet megtartva, mégis egységet és nem elnyomást teremtve hoz döntéseket amik a családra, vagy a nõi félre vannak kihatással. Ezt az ellenpéldájával a legegyszerûbb szemléltetni: egy "domina" nõ, aki nem feleség/barátnõ szerepbe van, hanem "anyáskodik" a férfi felett, aki tutyimutyi, nincsen saját véleménye vagy csak nem hagyják kibontakozni, pl. egy program megszervezésénél 1 szava nem lehet. Van tehát ezeket szem elõtt tartva totális 100%-os egyenlõség 1 párkapcsolatban? Ha csak apróságokról is van szó, jól gondoljátok meg! Egy nõ tényleg csak akkor lehet boldog ha elutasítja a párja vezetõ szerepének egészét?
Valoszinuleg te egy olyan no vagy, akinek az agymukodese inkabb egy ferfiehoz hasonlit, tehat tobbet hasznalod a bal agyfelteket mint egy atlag no. Ez nem ritka, de sztem az atlag no nem ilyen es egy ilyen no es ferfi kozott is meg lehet talalni az alapveto kulonbseget a gondolkodasmodjukban.
Az en parom is egy hozzad hasonlo no, aki sokat hasznalja a bal agyfeltekejet. O programozo-matematikus, teljesen real gondolkozdasu, ami eleg ritka, de megis sokszor egy szoke nohoz hasonloan gondolkodik. Ez nem sovoniszta duma, ezt meg is szoktuk beszelni es jokat kacagunk rajta. Az elet teruleten sokban nem hasonlit a nokre, pl nem szeret vasarolgatni, foleg foloslegesen nem, altalaban lenyeglato, stb. De sokszor elveszik a reszletekben, mint a nok altalaban es amikor kikeri az en tanacsomat, akkor ledobben, h a legegyszerubb, legjobb megoldas nem jutott eszebe es nekem az volt az elso gondolatom. A noi es ferfi gondolkodasmod igenis kiegesziti egymas, mert nem midig a ferfi legegyszerubb megoldasa a legjobb, sokszo egy no gondolkodasmodja kellhet egy bonyolult problema legjobb megoldasahoz!
Meg leszek kövezve,de ezt nem hagyhatom ki: http://www.sg.hu/galeria/1073145207/10731452071259755446.jpg
"férfi és a nõ kiegészíti egymást"
Szerény vélemény szerint ez egy igaz megállapítás. Mármint abból kiindulva, hogy az ember társas lény és szerintem eleve nem is mûködik férfi és nõ között megfelelõ kapcsolat, ha mondjuk egymással nem tudnak értelmesen elbeszélgetni. Ami meg a nõknél - ismét saját vélemény és tapasztalat - eléggé fontos dolog. Van pl. egy csajszi barátom, akivel órákat el tudok dumálni. Olyannyira, hogy egyszer úgy délután 5 körül beültünk egy kávézóba és záráskor (hajnali 1) szólt a pincér, hogy akkor most már jó lenne, ha elhúznánk a francba :)
"de hány kislányt láttatok mûanyag tankokkal és katonákkal játszani" Ha nem is tankokkal, de én mindig a fiúkkal matchboxoztam az oviban. Otthon meg legszívesebben legóztam. Ennek valószínûleg az elõzménye az, hogy oviban az elõ napomon odamentem egy csapat lányhoz, akik egy játékkonyhában tevékenykedtek épp, engem meg jól elzavartak onnan. De egyébként ha egy kislányba nem beszéled bele, hogy neki csak lányos dolgokat szabad csinálnia, mert õ lány, akkor azzal fog játszani, ami igazán tetszik neki és ez nem feltétlenül a barbie.
*** helyesbítek: az elõadás pontos címe: A férfi-nõi kommunikáció problematikája és általános kommunikációs zavarok tényleg aludnom kéne már valamit
Holnap elolvasom amit linkeltél, ma már overload van :) amúgy a véleményem röviden, hogy a legtöbb esetben a nõ igenis másképp közelít meg dolgokat. Vegyünk például a lentebb írt jobb-bal agyfélteke dominanciát, az emocionális megközelítési alapot, vagy Kuci06 által linkelt shopping modellt, még ha nem is ilyen sztereotipikusan vesszük, talán mégis van valami amitõl a nõk bonyodalmasabban több szálon futó gondolatokon keresztül jutnak el a probléma megoldásáig, ami persze esettõl függõen lehet jobb is és rosszabb is mint a leegyszerûsített célirányos gondolkodás.
Az hogy pontosan hogyan gondolkodik a nõ, na azt sosem fogom megtudni, valóban nem írhatja le 1 nõ sem, pedig a tanárNÕ aki az elõadást tartja (Férfi-nõi gondolkodás problematikája), ami miatt felhoztam ezt a topicot, meglepõ gondolatokkal szokott elõjönni még magáról a nõi viselkedésrõl is elég függetlenül. Pár hasonlatot írtam már #1 hozzászólásba, majd még írok ha elõbbrehaladok a beadandómmal és beugrik valami :)
Az meg hogy kiegészíti -e egymást a 2 gondolkodásmód... nos azt bátran állíthatom hogy egy párkapcsolattal 1 év után az ember már eléri azt a szintet, hogy felvesz ilyen-olyan szokást, pozitív-negatív tulajdonságokat egymástól... általában persze, én állítom h 2 és fél év alatt felvettem pár jó szokást a páromtól (megtanultam fõzni, jobban odafigyelek a rendre... már ahhoz képest amilyen voltam :D, stb). Most hogy ebben, vagy hasonlókban a gondolkodásmód is közrejátszik -e azt nem tudom biztosra. A legértelmûbb legelemibb dolog viszont már kisgyerek korban is a nemi különbségek, még akkor is ha ezek leszûkülnek idõvel, de hány kislányt láttatok mûanyag tankokkal és katonákkal játszani, ill. fordítva hány kisfiú játszott olyat hogy Ken vett 1 dögös rózsaszín sportkocsit Barbie-nak? :D
Mert miért kell rá alátámasztást találni arra, hogy "a "férfi és a nõ kiegészíti egymást", mind gondolkodásmódban, mint pedig az élet minden területén."?
Mi van ha nem egészítik ki egymást, és nem is egymás kiegészítésére vannak?
Arra a kérdésre, hogy miben gondolkodunk másképpen, szerintem nem fogsz tudni egyértelmû választ találni. Én még nem voltam férfi, hogy tudjam, hogy gondolkodik egy férfi, a férfiak meg általában nem voltak nõk, hogy tudják, hogy mûködik ez nálunk :) Te le tudod írni, hogyan gondolkodsz? Mert akkor én arra válaszként le tudom írni, hogy mit gondolok másképpen, de még erre sem érdemes várat építeni...
Itt ilyen alapvetõ dolgok vannak leírva, de azért érdemes belenézni, mert sokszor az alapvetõségek is figyelmen kívül maradnak.
Köszi szépen hogy írtál :) hogy megerõsítselek, menyaszonyommal sörözök együtt legtöbbet, én nem nézek focimeccset csak õ, stb. Szóval egyáltalán nem sztereotip állításokból akarok építkezni, hanem inkább abból, hogy miben gondolkodik másképp a férfi a nõtõl, milyen kommunikációs szoktak ebbõl születni. Kétség sem férhet hozzá, hogy akármennyire nõies vagy nem nõies vagy bekategorizálhatatlan egy nõ, akkor is másképp fog gondolkodni mint egy férfi, más az agyának a mechanizmusa. Végsõsoron jó lenne arra az állításra alátámasztást találni, hogy a "férfi és a nõ kiegészíti egymást", mind gondolkodásmódban, mint pedig az élet minden területén.
Ehhez persze hozzájárnak a férfi-nõi egyéb megkülönböztetések és akaratlanul is belebotlunk sztereotípiákba, meg a társadalmilag agyunkba beleégetett normákba, de akadnak itt SG-n is okos emberek, én tudom. És mégegyszer köszi hogy hozzászóltál, remélem követni fogod a témát továbbra is :)
Elõször nem tudtam eldönteni, hogy írjak-e ide, de ha már meg lettünk szólítva, üsse kavics :) Csak azt tudom mondani, hogy mindkét nem képviselõi között akadnak olyanok, akik megfelelnek a sztereotípiáknak és olyanok is, akik nagyon nem. Nekem pl. eszembe nem jutna azon balhézni családom bármely férfitagjával, hogy nem hajtották le az ülõkét (nekem is van kezem...) vagy hogy épp sört iszik / meccset néz / játszik és épp nem rám figyel (nagylány vagyok, elfoglalom magam). De ismerek olyan lányokat / nõket, akiket ezek közül bármelyik ki tud borítani...
Elég jól olvasok térképet, ahol meg már 1x voltam, oda tuti vissza is találok, vezetni viszont kifejezetten nem szeretek, ezt meghagyom inkább másoknak.
Nem veszek baromságokat feleslegesen, ha valamire már nincs szükségem, eladom, hátha másnak pont az kell. Ezzel szemben ismerek olyan csajt, aki kizárólag azért akart gps-t "karira", mert látott egy rózsaszínt az egyik újságban (nincs kocsija)... Többnyire fiú barátaim vannak, a lányokkal nem mindig jövök ki jól :D
Kicsit a másik oldalról is: a "minden férfi disznó" címû bölcsességre nem találtam megdönthetetlen bizonyítékot (pedig ezt hányan mondják!). Az én férjem nem böfög / fingik lépten-nyomon, igaz a szennyest azt szét hagyja, de azt nem ritkán én is :) Õ jobban fõz, mint én (suta vagyok, próbálok változtatni rajta :/).
Karrirerizmushoz: 24 éves vagyok, jelenleg is tanulok, hogy késõbb legyen valami jó melóm. Na nem mintha nem nevelnék otthon szívesebben gyereket, vagy büdös lenne a házimunka (ami szerintem egyáltalán nem lenézendõ dolog, egyik nem részérõl sem). Sõt, én lennék a legboldogabb, ha a férjem keresne annyit, hogy otthon én elvégezzem azt a munkát, ami a legfontosabb lenne.
Az a könyv, amit alább linkelt salsoul, nekünk megvan. Leír nagyon sok sztereotípiát, de olvasás közben nekem sokszor volt olyan érzésem, hogy amit leír, az belemagyarázás... És mindkét félrõl véltem ilyet felfedezni. Szerintem a férfiak és a nõk nem is különböznek annyira egymástól, csak venni kéne a fáradságot, hogy megismerjük az ellenkezõ nemet (ehh, deszép közhely, de azt tapasztaltam, hogy igaz...)
Nyílván akkor értessz a statisztikához :P én annyira nem, de tudom hogyha kisebb a mérési létszám, akkor nõ a hibaeshetõség különbsége (p), és aszerint tesznek csak tudományos megállapítást, ha még azt belevéve is "szignifikáns" az eredmény.
nekem nem nyilvánvaló, hogy melyik csoportban lett jobb az eredmény ez alapján
másrészrõl ez túl kicsi minta ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni. ha mondjuk 4-5ezer nõ írta volna a tesztet, és 2-3 alkalommal megcsinálják különbözõ nõkkel, na az már jelentene valamit. Két random csoport között is lehet súlyos különbség, minden ilyen következtetéstõl függetlenül
Informatika és tudomány
tényleg aludnom kéne már valamit 
