A koncepciórajz repülõgép-szerû futómûvet ábrázol, tehát legalább párszáz méterest.
Viszont az csak egy koncepciórajz, a realitásnak jobban megfelelne egy kapszula szerû kialakítás, elsõ sorban azért, mert ugye nem lehet elvárni, hogy a konfliktusgócokban kiépített leszállópálya álljon rendelkezésre. Másfelõl a jármû esetleg ellenséges kezekbe kerülhet, és nem azért küldik oda a tengerészgyalogosokat, hogy aztán a leszállt ûrugrót védjék minden áron.
Szóval én inkább egyfajta "drop-podot" képzelek el az USMC hivatalos nyilatkozata alapján, valami olyasmit, mint a Warhammer 40k Space Marine drop-podjai. Egyszerû szerkezetû, olcsó, egyszer használatos cucc, amit lelkiismeret-furdalás nélkül hátra lehet hagyni. Az indítás meg egy olcsó hordozórakétával (mint a SpaceX Falcon1-ese, esetleg Falcon9) lenne megoldva.
Persze az is igaz, hogy az amerikaiak imádják az agyonbonyolított dolgokat, tehát azon se csodálkoznék, ha a végén egy repülõgép-szerû jármû lesz VTOL (helyben fel- és leszállás) képességgel, így nem csak az odaszállítást, de legalábbis korlátozottan repülõgépként is lehet használni, hogy aztán a katonákat ki is vigye a harcterületrõl. :)
az ûrjármûnek kéne vmiféle energiaforrás, ehhez lenne 1-2 tippem, azért javítsatok ki ha hülyeséget beszélek.
fuziós reaktortnál olvastam 1 rõl ami sztem egész pofás és kis méretben is mûködne: a lényege hogy egy gömbben helyezzük el a fuzióhoz szükséges anyagot ionizáljuk, majd az atommagokat és az elektronokat felváltva a gömb közepe felé húzzuk az ott elhelyezett elektróda segítségével, a pozitív és negatív részecskék egymásra való taszító hatása miatt rezgébe jönne az anyag, és egy test rezgéséhez hasonlóan gyûlne benne az energia amíg a részecskék lendülete le nem gyõzné a taszító hatásokat. http://en.wikipedia.org/wiki/Hirsch-Meeks_fusor#Robert_Hirsch
elõre is elnézést a nem teljesen szakszerû megfogalmazásért, várom az építõ jellegû kritikákat (illetve h miért nem mûködne ha vki szerint így van)
Jelenleg külön van az US NAVY-nek (haditengerészet), az US ARMY-nak (hadsereg) és az USAF-nak (légierõ) ûrparancsnoksága:
Van persze egy "központi" parancsnokság, ami összehangolja a hármat, ez volt az US Space Command, amit 2002-ben beolvasztottak az US Strategic Command-ba.
Elviekben úgy néz ki a felépítés, hogy a STRATCOM a fõmufti, alá tartozik a három másik ûrparancsnokság.
Ugyebár nem titok, hogy a három (négy, mert az USMC (tengerészgyalogság) a legfelsõ szinten a haditengerészet alá tartozik, de különálló fegyvernem, és különálló struktúra) fegyvernem állandóan harcol egymással a jogkörök és feladatkörök terén, és éppen ezért mindegyik foggal-körömmel óvja a saját kis érdekszféráját. Amióta a világûr katonai cél lett (1950-es évek vége) mindhárom fegyvernem saját elképzelésekkel is rendelkezett, volt például katonai holdbázis terve az US ARMY-nak, ûrbázis terve az USAF-nak, és külön az US NAVY-nek. Saját harci ûrhajó program is készült, a tengerészetnél az Apollo alapján, a légierõnek a Gemini alapján (Blue Gemini program), utóbbinál például meg kellett (volna) oldani, hogy az ûrhajó a szárazföldön szálljon le, hiszen az eredeti Gemininél használt tengeri leszállás esetén a haditengerészetet nem lehetett volna kihagyni a programból.
Jelenleg a hadi ûrhajókhoz legközelebb az USAF áll, a NASA-val közös hiperszonikus tesztjármûvek által. Ugyanakkor az USMC (tengerészgyalogság) esetében évek óta rebesgetnek egy olyan jármû-ötletet, amely aféle ûrugrásra képes, tehát nem áll pályájra, csak felrepül ~100-150km magasra, és ballisztikus pályán visszatérve akár a Föld túlsó végén is leszállhat két óra múlva. Az értelme az lenne, hogy így a világ másik felére el lehetne juttatni egy kis kommandós egységet (15-20 fõ) bármikor, amikor szükség van rá. A trükk az, hogy az ûrugrás már csak kis lépésre van a Föld körüli pályától, tehát rövid úton az USMC egy saját ûrhajót is kézhez kaphat.
Egyébként ha amerikának (szerintem ök a legesélyesebb hogy nekik lesz majd elöször) lenne ûrhajója (hadi), akkor az a navy-hoz, vagy az airforce-hoz tartozna?
Az milyen kemény, hogy az iwar2 minden gebasz nélkül automatikusan használja a boxos gamepadet? :D
Szigorúan saját vélemény: noha a játékok 99%-nál indokolatlannak és játékélménygyilkosnak tartom a csalást, de especiel az X3 esetén úgy kezdtem, hogy a bankszámlámra pakoltam egy nagy rakat creditet, elegendõt ahhoz, hogy fel tudjak húzni kb. tucatnyi gyárat és hozzájuk 2-3 teherhajót kiosztani, illetve legyen annyi tõkém, hogy normális vadászokba ülhessek / kísérõvadászokkal együtt (és persze tucatnyi segéd addon volt feltelepítve, hogy ne kézzel kelljen minden egyes gyárat manegalni). Ezzel együtt is sok-sok-sok játékóra után jutottam el oda, hogy capital shipem legyen.
Mindezt pedig tettem az után, hogy az X2-õt én csalás nélkül játszottam, amit úgy kell elképzelni, hogy amikor aludtam vagy dolgoztam, idõgyorsítással ment a játék... Az összes játékidõm valami 300 óra körül volt, mikor végigjátszottam... Igazából imádom az X sorozatot, de ez a brutálisan lassú fejlõdés nálam is kiverte biztosítékot.
Ezzel együtt is az I-War 2 egy igen szórakoztató és kellemes játék, ráadásul a fejlõdés is sokkal élvezetesebb.
Én valahol 120-130 óra beleölt játékidõ után hagytam abba. Volt kb 4 gyáram, egy tucat transzport hozzá, meg egy maroknyi vadász, akiket elkezdtem kiképezni, de rohadt lassan fejlõdtek, igazából azt untam meg... (Wingman mod). Na meg azt, hogy minden olyan baromi lassan történik benne.
Igazából az eleje volt a leggyorsabb. Elmentem az aknamezõre a split mambáért, elég hamar kerítettem rá fegyvereket meg pajzsot, aztán kalózkodásból összegyûjtögettem egy gyárra valót, stb.
Nem ez a része volt lassú, hanem amikor már a zsákmányolt hajók aprópénznek számítottak, a gyárak meg röhejes mennyiségû pénzt termeltek iszonyat idõ alatt...
Azért nem kell túlzásba esni sajnos pon ugyanaz a hibája az X3nak mint az SAnak, az elején lassan lehet indulni (de nem olyan lassan mint írjátok, mert ez nem igaz), de aztán a végén mindent megcsinálsz magadnak, és ennyi. Nincs utána miért játszani.
Ehhez nem tudok mit hozzáfûzni, a 4-gyel nem játszottam. De ha olyasmi, mint a SA, akkor valójában nincs mit csinálni abban a világban a küldetéseken kívül. Nem tudsz sztorin kívül fejlõdni (autók, fegyverek begyûjtésén túl), és nem tudsz változtatni a világon.
Ez az X3ban nem így van, ott jelentõs hatással lehetsz a világ mûködésére. Egy adott környék hiánycikkét termelõ gyár teljesen felforgatja a környék kereskedelmét és felfuttatja a gazdaságát, pl.
Másik fele a lépték, hogy az elején egy lófasz vadászgéppel vagy, de egy év játék után akár csatahajód is lehet.
Máshogy sandbox ez, mint egy GTA vagy egy Crysis... Inkább egy ûrhajós simcity vagy transport tycoon...
Hát, úgy 100 óra után már eljutsz odáig, hogy legyen egy-kettõ lófasz profitot sem termelõ ûrállomásod/gyárad.
Az egy BASZOTT hosszú és lassú játék.
És sandbox. Valami sztori mutatóban van benne, de nem egy X-Wing, hogy küldetések szépen sorban. Az egy "világszimulátor", arra való, hogy szabadon "élhess" egy ûrhajózós világban.
X3 baromira nem jött be. Gondoltam biztos én vagyok suta hozzá, de az, hogy kibasznak az ûrbe, mondanak 2 mondatot, aztán toljad hülyegyerek az nem jött be. 5x álltam neki, és mind az 5x másfél órán keresztül nem történt semmi XDD
Pluszban az egyetlen ûrszim (amirõl tudok), ahol a kalózkodás nem csak egy (szart sem jövedelmezõ) extra lehetõség, hanem a FÕ profil. :)
Az is nagy ötlet, hogy van a hajódnak két fegyvertornya, amik vagy lõnek turretként, de akár le is választhatóak, és akkor mint kísérõvadászok funkcionálnak.
Na meg a legénység... Egyáltalán, hogy VAN. Másrészt igaz, hogy klisések a karakterek, de mégis van egy jóféle hangulata a dolognak. A két lövész luvnya, a hájfej "kamionos", stb...
Az Index cikke pár ponton hibádzik, sajnos a tech rovat szerkesztõi nincsenek a helyzet magaslatán, a szintén mai Boeing 747-8F cikknél például a maximális felszállótömeg és a hasznos teher fogalmát sikerült többször is összekeverniük...
Amúgy megnyugtatlak, a külföldi oldalakon sincs több konkrét info, de mit én tudok, az kb. ennyi:
Az X-37B fõbb adatai:
Magasság: 2.9 m Hossz: 8.9 m Fesztáv: 4.5 m Tömeg: 4'990 kg Energiarendszer: "Gallium Arsenide" (most késõ van utána nézni, mi is ez magyarul) napelem táblák és litium-ion akkumulátorok Indító jármû: Lockheed-Martin Atlas V (501) Indítási dátum: 2010 április 22 Ûrbéli mûködési élettartam: 270 nap
Az X-37B hivatalosan a NASA és az USAF közös programja, a célja az többször felhasználható ûrjármûvek új generációjának tesztelése, az automata repülésirányító rendszer tesztelése, az ûrbéli pályaváltoztatással kapcsolatos teszt és az automatizált visszatérés tesztelése. A jármû viszonylag magas, 400km feletti pályán kering.
Az X-37B pontos célja ismeretlen, hogy az USAF számára konkrétan milyen elõny származik belõle, nem nyilvános. A visszatérõ ûrhajó raktere cirka 2,5x1,5 méteres lehet, a hasznos terhelése is csupán 400-500kg körüli. Maga az X-37B tehát nem túl potens eszköz, ha figyelembe vesszük, hogy a KH-12 mûholdak több, mint 12 tonnát nyomnak, vagy ha figyelembe vesszük, hogy a kémmûholdak sokszor alacsonyabb pályára is mennek ennél.
Hogy mire lehet felhasználni egy ilyen technológiájú eszközt? Rengeteg mindenre: -Gyors reagálású kémmûhold, amely a hagyományos kémmûholdak nem megfelelõ pályája miatti "réseket" tömhetik be az adatszolgáltatásban. -Szintén felhasználható azon képessége, hogy a szokásosnál nagyobb pályamódosítást végezhet. Ezzel ugyanis megnehezíthetõ az elpusztítása egy ûrben is zajló hadviselés közben. -Ûrbéli objektumok felderítése, például ellenséges mûholdak megvizsgálása. -Ûrbéli objektumok elleni harc, vagyis mûhold-vadász feladatkör. -Kvázi alapja lehet egy gyors reagálású személyszállító vagy teherszállító (esetleg bombázó) ugrójármûnek. Itt arra kell gondolni, hogy Amerikából fellõve kb. másfél órán belül a Föld bármely pontjára el lehet juttatni egy kicsi, de ütõképes különleges egységet, szükséges ellátmányt vagy adott esetben fegyvert. Az ilyenek jármûvek elleni védelem még gyerekcipõben jár, mivel itt nem ballisztikus pályán tér vissza a jármû, hanem nagy sebességgel repül, így a légvédelmi rakéták szinte semmit sem érnek, amíg ~30km magasság és 3-4 Mach alá nem süllyed.
Ami miatt most "áll a bál" az az, hogy a satspotterek elvesztették az X-37B-t, majd megtalálták újra, mintegy 27,5km-el magasabb pályán. Tudni kell, hogy az ûrbéli objektumok pontos követése csak radarral lehetséges, mégpedig a komolyabb radarokkal, vagyis leginkább a tehetõs légierõknek van erre kapacitása (az USAF-nak van például egy ilyen központja, amely direkt az ûrben keringõ mûholdakat és törmeléket figyeli). Tehát a civilek, mint a satspotterek számára csak az marad, hogy távcsõvel kukkolják az eget, hátha találnak az ismert pályájú mûholdakon kívül mást is. Amennyire én ki tudom venni, nem "eltûnt", hanem egyszerûen pályát változtatott, lehet, hogy csak ezt a 27,5km-es emelkedést, lehet hogy valójában egy sokkal komolyabb pályaváltoztatás történt, aztán visszatért az eredeti pályája fölé 27,5km-el. Ez megmagyarázná, hogy miért nem találták meg egybõl (azért nem olyan egyszerû kiszúrni egy mûholdat, ezért a satspotterek is igyekeznek hozzávetõleg ott keresni, ahol lennie kellene a megfigyelt mûholdnak, az X-37B-t például elõször egy hónappal a fellövése után találták csak meg!). Az "eltûnés" egyébként nem két hétig történt, hanem Augusztus 14.-én nem volt az addigi pályáján észlelhetõ, majd Augusztus 19.-én találták meg, 27,5km-el magasabb pályán.
CIFU: Mi igaz ebbõl? És vajon hová tûnhetett két hétig? A NASA meg mindenki szokás szerint hallgat. Állítólag. (?) Vagy csak a szokásos (zs)index kaki?
Nemtudom, nincs kedvem más külföldi oldalon ellenõrizni, könnyebb megkérdezni téged.
Elõre is köszi!
igen, ez igaz. ha a fizikai szimuláció a lényeg, akkor az ajánlatom tárgytalan:)
Szerintem õ elsõ sorban reális ûrfizikára vár, vagyis arra, hogy ahogy kifejezte magát, az ûrhajók ne vadászgépszerûen, véges sebességgel, hanem newtoni/kepleri fizika szerint mozogjanak.
Na most az általad felsoroltak sajnos mind az erõsen arcade fizika irányában helyezkednek el, így aligha ezeket keresi. ;)
-Independence War (I-War): Egy elég régi játék (1998), de kellemes története van, jól kitaláltak az ûrhajók és az ûrharc is, természetesen newtoni/kepleri fizika érvényes (csak a nagy távolságok áthidalásánál vetnek be egy kis trükköt, de az is fogyasztható). A kora miatt persze némi gyomor nem árt hozzá.
-Independence War 2: Edge of Chaos: Az elõbbi folytatása (2002), egy fokkal fogyaszthatóbb, bizonyos szintig emlékeztet az X sorozatra, hiszen viszonylag szabadon mászkálhatunk a világûrben, naprendszerekben, kalózkodhatunk, fejvadászkodhatunk, stb. Érdemes a modjainak is utána nézni, mert sok nagyon jó Mod/addon jött ki hozzá. Ha X-rajongó vagy én ezt ajánlom leginkább.
-Babylon 5: I've Found Her: (SG topic, honlap) Freeware ûrszim, amiben egy Starfury (illetve már van Centauri vadász is játszható) pilótafülkéjében kell X-wing szerûen harcolni - ám Newtoni/Kepleri fizika szerint. Szintén nagyon ajánlott megnézni, profi kis játék.
-Orbiter 2010 (SG topic, honlap) ez egy freeware ûrszim, inkább a real-life dolgokra kihegyezve (pl. dokkolhatsz egy Ûrsiklóval az ISS-re...). Ehhez is sok Addon van, de sajnos a 2010 alatt sok régebbi (orbiter 2006-hoz készült) addon nem mûködik. Viszont talán ez a legreálisabb mind közül.
mivel a számítógép memóriája és sebessége véges, ezért nehéz lesz olyan játékot találnod, ahol végtelen ûr és sebesség van:D
x sorozaton kívül freelancer és eve online(mmo) az igényesebb darabok kereskedõs szimulátor kategóriában. ezeken kívül is van néhány, azok minõségben egy fokkal lejjebb vannak szerintem. (pl darkstar one)
Most néztem végig a battlestar galacticát, és gondolkoztam, hogy miért nem látni egyik filmben/játékban sem értelmes "ûr" szimulációt.. Vicces, hogy mindenhol úgy mozognak a gépek, mintha repülõk lennének a légkörben :D
Mivel tetszett a sorozat, gondoltam nyomok X3-at, ha már így rámjött a space hangulat.. Ott meg végsebessége van a hajónak :D Van amelyik gyorsabb, van amelyik lassabb, ilyenek. :C Van olyan játék, ahol kb realisztikus a fizika, és jó is valamennyire?? Kéne valami, ami ûr, és nem basz fel.
(Sins of a Solar Empire check, X3 check, valami mást..)
Érdekes kérdés, hogy miért vannak szárnyai és vezérsíkjai, hiszen ezek alapján vissza is térhet a légkörbe (akár csak egy-egy "szúrásra", hogy aztán ismét pályára álljon). Úgy tûnik az USAF-nál nagyon dolgoznak valamin...
Sacc per kábé egyedülállóan jól összegyûjti az ûrbéli utazással és harccal kapcsolatos összes problémát, és lehetséges megoldást, megfejelve a sci-fi világok általános kérdéseivel. Nagyon komoly minden téren, azoknak is, akik csak ismerkedés, kiváncsiság szinten akarnak ránézni, és azoknak is, akik komolyabb adatokra vágynak (mondjuk kigyûjtve az, hogy X bolygóról Y bolygóra adott deltaV sebességgel mennyi idõ alatt lehet elérni).
Hi, köszi, megnéztem, tényleg jó oldal. Közben találtam egy használhatót én is: http://www.technovelgy.com/ Mindenféle témakörben, hivatkozva a forrásra is (író, regény).
Angolul ott van Nyrath weboldala, elsõ osztályú, és tele van hivatkozásokkal, linkekkel, vagyis ideális kiindulási alap. Van egy Suggested Readings rész, ott szintén sok érdekes dolgot találni. Magyarul especiel hasonlóan jól összeszedett oldalt vagy könyvet nem tudok. Bár mindig bennem van a tüske, hogy csinálni kellene egyet... :D
Olyan jellegû könyveket és írásokat keresek (magyarul elsõsorban, de angolul is), amik a scifi-kben elõforduló ölteteket gyûjtik össze, pl. ûrutazás mikéntjeit, fegyverek, meg mindenféle jövõbeli technológiát. Valamilyen tömör, enciklopédia-szerû kivitelben. Elsõsorban igényesebb kiadványokat, mondjuk, amit már kiadtak könyv formában, és meg lehet venni, de ha van a net-en valahol egy viszonylag teljes gyûjtemény ezekrõl, az is jó.
Elõre is köszönöm, ha ismertek valami ilyesmit, és megosztjátok velem!
Amíg a Föld erõforráskészletét kisebb energiabefektetéssel tudjuk hasznosítani, mint a Földön kívüli erõforrásokat, addig aligha fog ez a gondolat komolyabban a fejekben motoszkálni. Vagy legfeljebb olyan fejében, aki úgy akar befolyást, hatalmat szerezni, hogy a Földi erõforrásokkal versenyre kell, lévén nincs belõle neki elég (egy új hatalmi koncentrált erõ, vagy hasonló).
Lehet szépíteni, de az emberiség egy vírus :)
Azért vagyunk itt a tápláléklánc tetején, mert megvan az értelmünk versenyelõnyként ahhoz, hogy a lehetõ leghatékonyabban zabáljuk fel, sajtoljuk ki a környezetünket.
Ezért lenne kulcsfontosságú kiterjeszteni azt, majdhogynem bármi áron.
Ennek a plazmasugár-fegyvernek csak úgy lenne értelme, ha a cél közelébe rátapad a célpontra, és úgy vágja át külsõ burkolatot. De akkor meg minek ezzel szórakozni, miért nem csapódik be egyszerûen, vagy robbant fel egy formázott töltetett?
A plazmatöltetû robbanófej problémája az, hogy miként irányítod az energiát? Egy sima robbanás esetén ugyebár az energia a kisebb ellenállás felé, vagyis a világûr felé terjeszkedik. Formázott plazmafegyvernek meg tényleg ott a kumulatív lövedék...
Ez a "fizikai sebzés" eléggé a levegõben lóg. :) Az "energia alapú, de kinetikus" már elég régi találmány, mondjuk a katapultgolyó, ami kinetikus energiával rombol. Energia is, lendülete is van. A plazmáról a magam részérõl annyit tudok hozzátenni, amennyit az ipari plazmavágás kapcsán tudok. Megjegyzem, a plazmasugárról írok, a plazmaív-vágásnál a munkadarabot meg kell kínálni egy elektródával, ez kényelmetlen volna egy fegyver esetében. A gázt nagyfeszültség gerjeszti, és hozza plazmaállapotba, ami fejbõl meg nem mondom, mennyire, de jó cseszett meleg. (Hogy értelme is legyen a hozzászólásomnak, utánanéztem, egy céges honlap 10-20.000K-rõl ír gáz függvényében. A plazmatévé természetesen nem ezen a szinten mûködik, de még az egész kicsi cellái ellenére is szépen süt, ha a kezünket elétartjuk.) Az ömledéket aztán a gáznyomás fújja ki a vágatból. A sugár kevésbé koncentrált, mint a lézer (ez utóbbinak nem jelent gondot a 0,1mm-es pontosság), viszont vastagabb anyagok vágása valósítható meg vele. A probléma a fentiek révén az, hogy a forró plazmát hogyan lehet nagy távolságra eljuttatni. Esetleg még "plazmatöltetû rakétát" tudnék elképzelni, de ezzel lényegében eljutottunk a kumulatív lõszerig, ami gyakorlatilag pontosan az, ha a hülye szóhasználattól eltekintünk.
A Földön volt valaha olyan az elmúlt pár ezer évben, amikor bolygó szintû béke volt az emberiségben? Nem jellemzõ.
Mellesleg bármennyire is nevetségesen hangzik, de a természetben is a folyamatos harcot figyelheted meg, fajok születnek, harcolnak a területért, az erõforrásokért más egyedekkel, majd kihalnak...
A lézer energiát ad át, ami leginkább hõ formájában jelentkezik, igen. Kevésbé ismert, de ugyanakkor a fotonok, noha nem rendelkeznek tömeggel, de adnak át mozgási energiát, vagyis "kinetikai" energiát, emiatt lehetséges a foton-hajtómû, ami végül is egy hatalmas elemlámpa.
A plazma az ionizált gáz, vagyis egy negyedik halmazállapot, és szemben az általános vélekedéssel, nem jelenti azt, hogy most hû, sokmillió fokos. A plazmaTV sem perzseli fel a nappalidat, ugyebár. :) Plazmafegyverek terén elõször tudni kéne, miként akarjuk ezt felhasználni pusztításra...
A lent említettek közül a részecskegyorsító-fegyververek kvázi fizikai sebzést okoznak, hiszen tömeggel rendelkezõ részecskék csapódnak a célba nagy sebességgel. Viszont ehhez az is hozzátartozik, hogy üzemanyagra is szükség van, hiszen ezeket a töltött részecskéket létre kell hozni valamibõl.
A lézer fegyver az olvaszt, a "sebzése" az hõ halapú, a plazmát nem tudom, csak tippelem, de gondolom az is. Van olyan fegyver, ami energia alapú de kinetikus (olyan mint a mai lõszerek, tehát fizikai) "sebzést" okoz?
Amúgy ha belegondolsz logikus is. Minél fejlettebb egy faj technológiailag és társadlamilag, annál kevsbé szpora és életképes, sõt valószínûleg annál kevésbé érzi szükségét az állandó terjeszkedésnek. Minek!? MA is ez a probléma. Csak a primitiv létformák számra van szükség korlátlan helyre és erõforrásokra, amiket felélhetnek.
Így ha van egy fejlett birodalmad, ahol a polgárok jól érzik magukat és hódolhatnak a kutatásaiknak, a mûvészetnek, a szabadidõs elfoglaltságoknak, szinte minen automatizált, nincs éhezés, vagy kielégítetlen szükséglet, a várható átlagéletkor évszázadokban mérhetõ, ott a szaporulat is nagyon leesik magától. Szükségtelenné vélik ugyanis.
Ilyenkor kell NAGYON vigyázni, hogy a technológiai fölény és harci potenciál folyamatosan megmaradjon ennek ellenére!
Viszont ha belegondolsz, te sem fogsz beköltözni barbár ellenségeid messzi putrijaiba, 1xûen csak felgyújtod õket és hazamész a kényelmes palotádba. Ennyi. Ki tart igényt plusz területekre és fõleg miért, ha már további erõforrásokra sincs szükséged?!
Ilyen ûrgémbõl ezt toltam elõször. Nagyon jó volt :DDD
Ha nem akarsz terjeszkedni és nem tartasz igényt a primitív bolygóikra, akkor jó a stellar converter. A Római birodalom is belebukott a saját méreteibe. Jobban preferálok egy jól védhetõ, fejlett, erõsen központosított, vaskézzel felügyelt, kompakt kis államot. A túl nagy területekre túl sok erõforrást (és figyelmet) kell pazarolni. Persze ezt csak irdatlan technológiai fölénnyel lehet elérni, mert különben a számok gyõznének.
Az MoOII-ben volt ilyen fegyver. Stellar Converter néven futott. Érelmetlen fegyver volt. Mire feldedezted a plazma beam jobb volt, mert telipakolhattad vele a hajót. A stellar max. egy hajót lõhetett szét. Egy plazmás hajó akár 10-et is...
A bolgyó megsemmisítésének semmi értelme. Akkor inkább 0-ra bombardolom és betelepülök. Egy esetben van értelme, ha túl kicsi és még kolonizálási hajlamaid vannak. A törmelék felhõbõl - ha van másik bolygó - akkor ott planetoid constructionnal large bolygót csinálhattál, még ha tyni planétát is kaptál szét.
A diplomácia szokás szerint csak dísz. Az ellen totális megsemmisülés határás sem hajlott fegyverszünetre...
Nomármost egy halálcsillag, az tipikus elrettentõ fegyver, gyakorlati haszna alig van, de nem is kell hogy legyen. Arra szolgál, hogy félelmet kelts az ellenfélben, hogy érezze, nem gyõzhet és értelmetlen a harc. Kekeckednek veled?! Gyorsak, sokan vannak?! No problemo, szépen odaballagsz a hazai rendszerükbe és szétdurrantod a tetves anyabolygójukat. A családjukkal, a barátaikkal, a népükkel, a gyáraikkal, a csivaváikkal, a szavazóikkal, egyszóbal egész fajokat és rendszereket tudsz kiírtani és EZ az abszolút hatalom, mert csak azt uralod igazán amit el tudsz pusztítani, az uralkodó ezt kristálytisztán látta.
Szóval a hcs az egy más kategória. Magam is Masters of Orion-ban kifejlesztettem a bolygópusztító sugárfegyót (sunray, vagy ilyesmi), felpakoltam dreadnoughtokra (vége felé már több tucatra, majd több százra!) és ha valaki gecizett és betámadta a naaaagyon békés birodalmam, pedig szövetségben voltam velük, azokhoz benéztem a flottámmal. Nem harcoltam velük, nem próbáltam igába hajtani a népüket, nodepláne elfoglalni a felszínt, vagy pénzt, idõt, erõforrást áldozni a "strégiai" pont megszerzésére és újraépítésére. 1xûen csak azzal nyitottam, hogy elfüstöltem a bolygójukat, neeeext! Pár világgal kevesebb a galaxisban és térdenállva könyörögtek, hogy ez a harc egyikünknek sem válik hasznára és szüntessük be végre a népírtást (nem mintha mi kezdtük volna). Ilyenkor nagykegyesen KOMOLY hadisarcért cserébe visszavonultunk a határaink mögé gyõzedelmes flottánkkal. ENNYI. Akinek erõsebb a flottája és modernebb a technológiája és nem riad vissza meglépni a legutolsó lépést is, az fennmarad.
Az lenne a legvadabb, ha sikerülne valahogy mesterséges gravitációt létrehozni - ha összejönne, lehetne a nagyobb hajók köré valamilyen nem szilárd pajzsot vonni - higany, esetleg valamilyen gáz, víz, tökmindegy. Ez csak azért jutott eszembe, mert valami mûsorban (talán mythbusters) lövöldöztek mindenféle orbitális puskával a vízbe, és minden skuló megsemmisült fél méteren belül a hirtelen hõmérsékletkülönbségtõl és súrlódástól..
A nukleáris fegyver nem olyan eszeveszettül mindenható eszköz a világûrben, mint itt, a Földön. Korábban említettem egy példát, hogy elég 12km/s relatív sebességet összegyûjtani, és egy pár kg-os kinetikai lövedék akkora pusztítást okozhat, mint egy 16 hüvelykes hajóágyú 1,2 tonnás lövedéke. Ha egy tonnát (ami lehet akár a rakétatest maga) gyorsítasz ilyen relatív sebességre, akkor azt legfeljebb egy sokszáz méteres páncélzat állítja meg.
Ettõl persze lehet Leviatánokat építeni, és kvázi mobil bázisként, aféle halálcsillagként használni, de elveszted azt a lehetõséget, hogy te szabd meg a harc idejét és helyét, mivel a kicsi és gyors ellenfelek egyszerûen el tudnak bújni elõled (egy hold vagy bolygó túlóldára például).
Itt nem az a kérdés, hogy jó-e lenne egy ilyen Leviatán, mert az, nem kétséges. De ha a befektetett erõforrások és a harcérték szintjét nézzük, akkor több kisebb hajó jobb megoldás lehet.
Star Wars szintjén egy Halálcsillag legalább ezer, ha nem sok ezer Csillagromboló elõl "lopta el" az erõforrásokat. Kettõ ilyen pláne. Nem vitás, hogy a Halálcsillag félelmetes fegyver, de mivel tudná az uralkodó jobban uralni a galaxist? Ha van EGY mindenható fegyvere, vagy ha minden bolygóhoz oda tud küldeni egy kevésbé erõs, de még mindig potens fegyvert?
Nomármost ki mondta, hogy behemótra nem lehet megfelelõen durva fegyverzetet rakni. Eleve, mivel jobban bírja a gyûrõdést, így bõnyállal használhat olyan fegyókat (nuke pl.), ami más hajókat kifingat, de neki egy karcolást sem okozhat.
Mivel egy ûrgyalogságnak változatos feladatok között kell helyt állnia, mindenképen olyan eszközökben kell gondolkozni, ami széles alkalmazási spektrummal bír. Itt pedig elõkerül valami vad dolog - maga az ember. Egy megfelelõen strapabíró páncélba bújtatjuk, az adott bolygón/holdon jól használható fegyvert adunk a kezébe, ha pedig kicsi vagy egyáltalán nincs gravitáció, akkor kap egy rakéta-packot a hátára. Itt pedig el is érkeztünk a Warhammer 40.000 Ûrgárdistáinak Energia és Terminátor-páncéljáig (igen, és sok más sci-fi hasonlójáig, hogy tovább ne menjünk, az eredeti Starship Troopers novella is ilyenekben harcoló katonákról szólt).
Ami a védõket illeti, õk könnyebb helyzetben vannak. Építhetnek nagy, erõsen páncélzott, erõsen fegyverzett jármûveket, mozgó erõdítéseket. Nem akkora probléma, ha egy fegyverhez sok lõszer kell, és valószínûleg energiának is bõvében vannak. Õk inkább arra figyelhetnek, hogy az értékes dolgaikat jól védjék, városok, gyárak, bányák, erõmûvek, ûrliftek, stb.
Ilyen szörnyek inkább védõ oldalon fordulhatnak elõ...
Mivel invázióra számítanak, valószínûleg komoly orbitális védelemre is be kell rendezkedniük, de a számukra a legjobb az, ha a támadó flotta már a bolygó közelébe sem ér...
Gyakorlatilag a bolygó adottságaitól függ. Egy Föld típusú bolygón a Földön használt harcjármûvek adhatnak irányt értelemszerûen, de egy kis gravitációjú holdon (vagy a Holdon) ezek teljesen használhatattlanok is lehetnek.
Miután a lent leirtak miatt a tömeg fontos tényezõ, egy inváziós flotta könnyû jármûvekkel fog rendelkeznek, hogy eleget tudjon a helyszínre juttatni belõlük. Ugyanez miatt valószínûleg az emberekbõl is a legjobban képzett, legjobban harcolókkal szerelkezik fel, ütõképes, jól felszerelt, gyors reagálású egységekrõl lehet szó. Ebbõl a szempontból az Aliensben látott Colonial Marines nem is rossz példa.
Ha nincs oxigéndús légkör, akkor a belsõ égésû motorok kiesnek energiaforrás szempontjából, illetve ha van oxigén utánpótlás (például vízben, vízjégben gazdag a bolygó), akkor elképzelhetõ zárt ciklusú megoldás. Vízben gazdag bolygón vagy holdon használhatóak a Hidrogén-Oxigén üzemanyagcellák is. Ha pedig valami méretesebb jármûvûnk van, akkor a nukleáris vagy fúziós energiaforrások is képbe kerülhetnek.
Fegyverek terén az egyik tétel ismét a tömeg, ami a lõszereket is magukba foglalják. Egy inváziós flotta feltehetõen inkább fog energiabázisó fegyvereket választani emiatt. Ez esetben is sokminden függ a körülményektõl. Egy hagyományos gépkarabélyt elsütni a Hold felszínén például elég megrázó élmény lehet, hiszen a reakcióerõ ugyanakkor, viszont a saját súlyunk csak hatoda a Földinek, tehát hiába akár a vaskos szkafander, simán hátraeshetünk a lövés kiváltása után. Ilyen helyzetre a reakcióerõktõl mentes fegyverek, például rakétavetõk, vagy un. gyro fegyverek (kvázi kis rakétákat kilövõ kézifegyverek) jöhetnek szóba a kinetikai fegyverek közül.
Gyrojet kézifegyver
A GyroJet lõszerek keresztmetszete, látható, hogy gyakorlatilag miniatûr rakéták...
Nem mindegy mennyi a tömege, mert ezt a tömeget kell neked mozgatnod. A nagyobb tömeg azonos sebesség eléréséhez azonos meghajtási rendszer mellett erõsebb és ezzel nehezebb hajtómûvet igényel, továbbá hogy azonos deltaV értékkel (a sokat emlegetett "hatótávolság", vagyis hogy mekkora manõverezési és pályaváltoztatási tartaléka van) bírjon, több üzemanyagra van szüksége. Ebbõl is látható, hogy ez egy öngerjesztõ folyamat. Lent írtam, hogy egy még csak elméletben létezõ meghajtás esetén is 1:10-es tömegaránnyal lehet már normális deltaV-t elérni, ez annyit tesz, hogy 1 tonnányi páncélzatért 10 tonnányi plusz üzemanyagot kell magaddal vinned.
Hogy a lenti példánál maradjnunk, ahol a Star Trek technológia került szóba, ott például az erõterek használata azért tûnik logikusnak, mert az erõtér generátor könnyebbé teheti az egész hajót az által, hogy a szerkezeti szilárdságot részben általuk nyerik el, nem pedig a hajó fém(?) vázának szerkezeti merevsége által.
És ha egy másik bolygó felszínére tevõdik át a harc ott milyen lehetõségeket vázolhatunk? Rakétás jármûvek vagy "rail" fegyverek? Milyenek lennének külsõre?
Én laikus vagyok de, egy olyan ûrhajónál ami nem fog semilyen bolygó légterébe lépni, tehát "csak az ûrben" marad ahol nincs gravitáció, akkor nem mindegy hogy mennyi a súlya?
a.: az ûrruha mindennapos viselése nem probléma (ie.: az ûrruha kicsi és könnyû) b.: gyorsan fel lehet venni
Ettõl függetlenül harchelyzetben nem rossz ötlet valóban teljesen szkafanderbe öltöztetni mindenkit.
A fontos dolgok elrejtésének nagy hajónál van egy alternatívája - sok kisebb azonos tudású egység. Ha a fõ hidat kilövik, a másodlagos irányítóközpont tudja irányítani a hajót, ha egy reaktort kilõnek, akkor is marad annyi, hogy a hajó energiaellátása nincs veszélyben, ugyanígy a hajtómûvel és a fegyverekkel.
Túlságosan sok páncélt azért nehéz felpakolni, mert a tömeg mindenre kihatással van. A hajó gyorsulására, a "hatótávolságára" (deltaV), és így tovább. Szó se róla, én is ezen megoldás mellett tenném le a voksom alaphelyzetben, de ennek nagy ára van, egy gyors és könnyû, erõsen felfegyverzett flotta csúnyán kihasználhatja a gyengéit, messzirõl nagy erejû fegyverekkel tüzelhet, míg nagy sebességük és üzemanyag-tartalékuk miatt megtehetik, hogy mindig biztos távolságban maradjanak a behemóttól.
Az irányított rakéták és lövedékek a legkézenfekvõbbek. Egyszerûen azért, mert a világûr hatalmas, és nem csak távolságok terén, de adott esetben két ûrhajó egymáshoz viszonyított sebbssége terén is. Az irányított lövedék a saját hajtómûvei által adott szabadságfok miatt képes arra, hogy az ellenfél útjába kerüljön, és ütközzön vele. Ahogy lent már írtam, megfelelõ sebességkülönbség esetén már egy egyszerû ütközés is olyan energia átadást jelent, amelyet csak sok méternyi páncélzat lenne képes elnyelni (vagy sok tíz méternyi "üreges" páncélzat, angolban Whipple shield). A harci fej persze lehet aktív is, ez esetben a kumulatív lövedékek jöhetnek még szóba, ezekrõl Pintér Gábor írt bõvebben erre. Tömören arról van szó, hogy egy robbanással egy jelentõs energiával bíró folyékony fém tüskét hozunk létre. A hagyományos, akár formázott robbanótölteteknek viszonylag kevés értelme van, mivel erejüket nem igen képesek átadni a célpontnak, és nincs légkör, ami közvetítené azt a környéknek. Emiatt a nukleáris robbanófejnek is kevés értelme van, vagy legalábbis aféle formázott töltetként, amikor a robbanófej kialakítása miatt az energiát egy irányba próbálják koncentrálni.
Az irányítás az elsõ szakaszban még lehet távirányítású, vagyis az indító hajó rádión közli a rakétával, hogy merre is van célpont, az pedig ennek megfelelõen ha szükséges pályakorrekciót hajt végre. A végsõ fázisban ez már kevésbé mûködõképes már csak azért is, mert ha például a Hold körüli pályáról lõsz ki egy rakétát a Föld körüli pályán keringõ célpontodra, akkor akár 2-3 másodperces laggal is küzdened kell (egyfelõl 1,1-1,4 másodperc, amíg a célpontról visszaverõdõ fény eljut hozzád, tehát alapból az ennyivel korábbi helyzetét tudod csak, másfelõl további ugyanennyi idõ, amíg az általad küldött adatok elérik a rakétát). Az önirányítás mehet infravörös passzív érzékelõ, optikai érzékelõ vagy valamilyen olyan spektrum alapúan, amely a célpont részérõl állandóan mérhetõ (ha nukleáris reaktora van, amely csak a személyzeti modul felé bír sugárpajzsal, akár a gamma sugárzást is szóba kerülhet).
2.: (Irányított) kinetikai lövedékek:
Elektromagnetikus ágyú (railgun), megjegyzés, a lövés közbeni nagy hõ(láng) kitörés a légellenállásnak köszönhetõ, lévén a fegyver elhagyó lövedék sebessége 2,5km/s, vagyis 9000km/h!
A kinetikai lövedék gyakorlatilag a jól ismert ágyúlövedékek. Lehet õket indítani a mai ismert módon, kémiai energia (robbanás) útján, vagy lehet elektromagnetikusan gyorsítani (mintha egy maglev vonatról beszélnénk). Az elõbbi elõnye, hogy nem igényel a hajótól energiát, az utóbbi elõnye, hogy kisebbek a reakcióerõk és a megfelelõ körülmények között hatékonyabb, hiszen a gyorsításért felelõ robbanóanyag tömegére nincs szükség (viszont persze kell egy elég erõs és könnyû energiaforrás).
A lövedék is lehet (sõt, inkább kell) irányított, ez esetben a rávezetés olyasmi, mint a rakéták végsõ fázisban történõ önirányítása, de csak kis pályakorrekciós hajtómûvei vannak, így komoly pályakorrekciót nem tud végrehajtani.
A kinetikai lövedékek inkább rövidebb távon (ismét: világûrrõl beszélünk, itt úgy a 100-1000km már rövidtáv) esélyesek, hiszen a lövedék mozgási energiája korlátozott pályakorrekciót tesz lehetõvé, hiába irányított lövedék, ha a célpont begyújtja a hajtómûveit, simán el tudja kerülni õket. Elõnye, hogy adott tömeg jóval több lövést tesz lehetõvé.
A rakétáknál leírt robbanófejek játszanak itt is, illetve ugye a kinetikai energia maga nyújt bizonyos pusztító erõt.