Szerencsés flótások, akiknek kedvezett az evolúció.
"Mi az élet értelme?"
Rém egyszerû kérdés: Maga az élet.
Bõvebben: Verseny a különféle fajok között. Az egy dolog, hogy most a Földön nyerésre állunk minden mással szembe, de elég egy félresikerült vírus és máris vége a dalnak. A végsõ cél erõsen távoli. A kozmosz teljes uralma, akár örök életû lényekként. Erre nekünk embereknek egyelõre nem sok esélyünk van, de persze nem vagyunk egyedül. Távolról sem.
"Miért vagyunk itt?"
A sokféle evolúciós fejlõdés, az élet útkeresése által. Csak egy LEHETÕSÉG vagyunk semmi több!
Hiába az erõs tudat, ha az ösztönökön nem tudsz felülkerekedni, akkor miért is vagy ennyivel jobb a többi állatnál?(nem rád mondom, hanem úgy általánosan)
a tyúk tojása valamikor olyan volt mint a halak ikrája elõbb voltak a gerinctelen puhatestû vizi állatok, aztán a gerinceshúros állatok, halak, aztán a halak kijöttek a partra, és hüllõk lettek, itt már kemény héjú tojással szaporodtak..aztán a hüllõk tollakat növesztettek, és felrepültek, majd annyira meghíztak, hogy már nem repültek hanem a földön kapirgáltak, és így lett a tyúk
tyúk, mert a tojás héjhoz való enzim csak a tyúk testében található meg :)
Bilógia értelemben valóban nem vagyunk mások, elvégre a környezet ugyanaz mint ahol a többi állat él: ugyanazt a légkört szívjuk, a tápanyag is ugyanaz, mind szénalapúak vagyunk stb.
A különbség a tudatban van, ott az ember verhetetlen. Pl az hogy errõl beszélgetünk önmagában jelzi hogy az ember felsõbbrendû ezen a téren.
Vallát én akkor veszek komolyan, ha nem akarja z embert kiszakítani a természetes életterébõl - hiszen az ember földi lény, nem a mennybe való. Van 1-2 ilyen, én magam is egy olyanhoz tartozom (de nem akarok hittéríteni, a lényeg hogy - sajnos vagy szerencsére - nemcsak a klasszikus "mennyországi" vallások léteznek).
Egyébként véleményedet én is osztom miszerint alapjaiban egyáltalán nem különbözünk bármilyen más élõlénytõl, ezáltal különleges "célunk" sincsen.
A vallásban is ezért nem hiszek, az ember mireföl juthat a mennybe, míg egy másik érzõ lény, például egy kutya vagy egy delfin nem. Ezekre a kérdésekre a buddhizmus jobb válaszokat ad ugyan, de valahol az ember felsõbbrendûsége mindenhol megmutatkozik. Számomra ez elfogadhatatlan. Biológiai értelemben nem vagyunk felsõbbrendûek, sõt mivel a minket körülvevõ világból alakultunk ki gyakorlatilag mindennel egyenrangúak vagyunk.
Ilyenkor jön elõ a lélek kérdése, mely végül az eleve elrendeltség kérdését is maga után vonja. Az emberben lezajló agyi folyamatok a külvilág hatására mennek végbe, tehát egy tökéletesen körbeírt egyenlettel a jövõt is meg lehetne állapítani. Persze lehet tévedek, de én úgy gondolom nincs, és nem is létezhet szabad akarat egy tökéletes rendszerben.
Igen, persze, nagyon sokat tudunk a többi állathoz képest, viszont ez még nem jelenti azt, hogy fontosabbak vagyunk náluk, különleges értelme van az életünknek.
Mi van, ha a tudatos megfigyelés nem más, mint egy önigazoló mechanizmus? Az objektív pedig nem az abszolút létezõt jelenti, hanem az ezen mechanizmusra ráhangolt folyamatok (esetünkben az emberi tudatos gondolkodás) konszenzusát? Dolgok keletkeznek és megsemmisülnek, okkal és következménnyel rendelkeznek azért, mert a tudatosító érzékelés egy összefüggés-teremtõ folyamat. Becsapódott-e az aszteroida a távoli galaxisban, ha nincs tudatosság, ami ezt érzékelhetné? A becsapódás teljes folyamata egy idõben linearizált esemény az emberi felfogásra optimalizálva, egy, az emberi tudat mûködésének keretin belül létrehozott modell. Mivel a vizsgálódó tudat természete minden élõlény esetében azonos, létezõket és nemlétezõket, okokat és okozatokat deklarál a tudat mûködési elvei szerint, amik bármely másik tudat által visszakövethetõek, így gondolhatjuk, hogy ami logikus, az objektív és abszolút. A világ ezt megengedi, a dolgok logikai értelmezésével az eseményekre jó konvencionális magyarázatot lehet adni, ami az emberi logikát a felszínen kielégíti; csak egy olyan világ, aminek ténylegesen nem létezik önlényege, lehet ennyire rugalmas. A világ mintegy alkalmazkodva logikai vizsgálódásunkhoz úgy viselkedik, ahogyan azt tudatunk természete tõle elvárná. Így az újabb elméleteket alkotó, az eddigieket kiegészítõ tudományos gondolkodás olyan, mint egy végtelenített ajándékos doboz. Amikor elkezded kicsomagolni, még nem tudod, hogy semmi más nincs benne, mindig csak egy újabb, kisebb doboz. Kibontod a kisebbik dobozt, ami gyakorlatilag üres: nem lesz benne más, csak egy doboz. Ha lenne legutolsó doboz, csak akkor vehetnéd észre, hogy valójában végig üres volt, de a logikai gondolkodás, amit mindig is a végtelen értelmezésének lehetetlensége övezett, újabb dobozokat fog benne találni abba az illúzióba ringatva, hogy õsok létezik.
"A "megsemmisülés" "nem-létezést" jelent. Tehát, ha a mag megsemmisül a hajtás keletkezése elõtt, azaz a mag megsemmisül és ezért nem létezik, akkor mi lesz a hajtás keletkezésének a feltétele? Továbbá, mi is a feltétele a mag megsemmisülésének? Ha a mag megsemmisül és ezért nem is létezik, hogyan válhat a hajtás keletkezésének a feltételévé? A még létre nem jött hajtásnak hogyan lehet feltétele a mag megsemmisülése? Ezért abból az elképzelésbõl, hogy a hajtás a mag megsemmisülése után keletkezik, szükségszerûen következik, hogy mindkettõ, a megsemmisülés és a keletkezés is ok nélkül történik. Az ok-nélküliség pedig elfogadhatatlan. Ellenvetés: Abban az esetben is létezik a közvetlen megelõzõ feltétel, ha azt feltételezzük, hogy a mag közvetlenül a hajtás keletkezése után semmisül meg, mert ily módon a hajtás keletkezése azonnal a mag megsemmisülésének a feltételévé válik. Válasz: Ez is lehetetlen. Miért? Még ha létre is jön a hajtás, hogyan válik feltétellé? Ha a mag akkor semmisülne meg, amikor a hajtás már létrejött, és ezért a hajtás keletkezés cselekvése már véget ért, akkor mi lesz a feltétele a megsemmisülésnek? És mi lesz a feltétele a hajtás keletkezésének? Ezért ebbõl a feltevésbõl is az következik, hogy mindkettõ, a keletkezés és megsemmisülés is ok nélkül történik. Nem helyes azt gondolni sem, hogy a hajtás akkor keletkezik, amikor a mag éppen megsemmisülõben van, és ezért nem merül fel az ok-nélküliség hibája. Miért? Mert ebben az esetben az, ami megsemmisül, és az, ami keletkezik, mindkettõ egyszerre létezik; a mag még nem semmisült meg, a hajtás pedig már keletkezik. Ha két dolog egyszerre létezik, hogyan lehet bármelyik is közvetlen megelõzõ feltétel? Tehát a közvetlen megelõzõ feltétel akkor is lehetetlen, ha azt képzelitek, hogy a keletkezés és a megsemmisülés egyszerre történik; az egyidejûség miatt lehetetlen. Ezért a közvetlen megelõzõ feltétel elfogadhatatlan. Mivel ily módon a közvetlen megelõzõ feltétel az összes lehetséges módon megvizsgálva lehetetlennek bizonyult, ezért lehetetlen azt mondani, hogy "a közvetlen megelõzõ feltétel létezik"."
"És mi van abban az esetben ha valaki megmér egy kvantum állapotot, ezt az információt nem adja tovább, titokban tartja, és utána ezt a személyt valaki megöli.. Vajon akkor mi történik a kérdéses kvantum állapottal? Összeugrik adott lehetséges állapotba, vagy megmarad hullámfüggvény állapotban?"
Már látom, hogy az amerikai hadsereg ezt fogja bevezetni dögcédula helyett.
Igen.. de vajon egy állat is megtudja változtatni a tudatával a kétréses kísérletnek az eredményét?
Ezt is meg kéne vizsgálni.. hogy milyen élõlények, milyen tudatra van szükség ahhoz, hogy befolyásolni lehessen vele a hullámfüggvény állapotokat.
És mi van abban az esetben ha valaki megmér egy kvantum állapotot, ezt az információt nem adja tovább, titokban tartja, és utána ezt a személyt valaki megöli.. Vajon akkor mi történik a kérdéses kvantum állapottal? Összeugrik adott lehetséges állapotba, vagy megmarad hullámfüggvény állapotban?
Lehet, hogy egy macska is el tudja végezni egy bizonyos módon a mérést.. egy rásegítõ berendezéssel.. és lehet egy macska is össze tudja omlasztani a két réses kísérlet valószínûségi hullám állapotát.
Nem értem miért kell azt gondolni, hogy az ember különleges, létezésének különleges célja van, szerintem egyáltalán nem vagyunk különbek mint bármelyik másik állat, élünk, aztán meghalunk, ennyi.
összeomlana a téridõ kontinuum és mindmeghalunk :)
Ezzel a mondással az hiba, hogy az embernek van tudata és gondolkodik, míg a Windows, csak egy "gép". Szerintem az ember minden kérdésre kiderítheti a választ.
olyan dobozra lenne szükségünk amibe scrhödinger tenné a macskáját.. amit bezárunk és akkor ami benne van..azzal megszûnik minden kapcsolatunk, addig amíg újra ki nem nyitjuk.
Ilyen dobozt ma még elméletben sem tudunk létrehozni sajnos =( Lehet, hogy minden hatást le tudunk árnyékolni..de a gravitációt ma még elméletben sem tudjuk blokkolni..
ezért is csak gondolatkísérlet a scrhödinger macskája
Ismeritek azt a mondást, hogy egy rendszer nem ismerheti meg saját "magát"? Mint pl. egy programozott Windows se tudhatja, hogy Õ Õ, csak egy program szerint cselekedik, megold problémûkat, stb.
"Makroszkopikus tárgyakt azért nem lehetséges ma még hullámfüggvénnyé lebontani, mert sajnos nagyon nehézkes, körülményes ilyen tárgyakat teljesen izolálni a tudatos megfigyelõtõl."
Nem olyan nehéz. Ki kell lõni a Naprendszer síkjára merõlegesen. Nem szabad rá adóvevõt szerelni és tilos késõbb bármilyen expedíciót indítani a felkutatására. Garantáltan megszûnik a tárgy létezni az összes földlakó számára.
Ez is kényelmes, a hozzánk távol álló problémákkal foglalkozni, mert az olyan könnyen megoldhatónak tûnik, sikert érzünk benne, míg a saját életünk szépen ereszkedik egy kibaszott mély szakadékba.
Nem azt állítja, hogy úgy nem létezik, hogy megsemmisül..hanem valami olyasmit, mond, hogy olyan állapotba kerülnek a részecskék, amit úgy ír le, hogy hullámfüggvény, vagy szuperpozíció állapot. Létezik a részecske akkor is ha nincs vele kapcsolatunk, csak akkor olyan formában létezik, hogy nincs kiterjedése és nem lokális..vagyishogy nincs fizikai valója, nem foglal el teret a létezõ fizikai valóságban.
Létezik az, de mint egy matematikai konstrukció..mint egy számhalmaz Ebben az állapotban a részecske olyan formán viselkedik, mint egy hullám a víz felszínén.
Nem szûnik meg létezni, csak kikerül a fizikai valóság hatáskörébõl.. nem lesznek rá érvényesek a klasszikus fizikai törvények.
Ezek az hullám állapotok nem attól jönnek létre, hogy valami nagyon kicsi, és a kvantumos tartományban létezik. Hanem attól jönnek létre, hogy a tudatos megfigyelõtõl teljesen izoláljuk.
A kísérleti berendezésben rendszerint vákuum van, és közel 0 kelvin hõmérsékletre vannak lehûtve.
Makroszkopikus tárgyakt azért nem lehetséges ma még hullámfüggvénnyé lebontani, mert sajnos nagyon nehézkes, körülményes ilyen tárgyakat teljesen izolálni a tudatos megfigyelõtõl. Minden bocsát ki részecske sugárzást, elektromágneses sugárzást..és ott van még a gravitáció is.. minden tömeggel rendelkezõ tárgynak van gravitációs kölcsönhatása ..ezeket nagyon nehéz lenne ma még olyan szinten blokkolni, hogy tudatos lénnyel ne tudjon egy makroszkopikus tárgy kölcsönhatásba kerülni.
Végig létezik, csak az észlelés késik, mi olyan bonyolult ezen? Kár, hogy ilyen irányba terelõdik a beszélgetés.
Száguld a Föld felé egy aszteroida, vagyis akkor még a semmi. A hobbi csillagász kémleli az eget a Föld árnyékos oldaláról, miközben a Nap sugarai eltalálják a még mindig semmit és a fény visszaverõdve a még mindig semmirõl bejut a hobbi csillagász teleszkópjába és a rákötött kamera segítségével rögzíti a képet. A hosszú expozíciós idõ miatt fél órán át veri vissza a Nap fényét a semmi egy csíkot hagyva a képen. Majd a hobbi csillagász mikor nézegeti a felvételt, hirtelen meglátja a csíkot és morfondíroz... csak nem egy aszterioda, üstökös, mûszaki hiba, meteor? Ekkor a semmi már nem semmi, hanem valami, de még mindig nem tudjuk pontosan micsoda is, de még mindig lehet semmi, ha alaposabban megvizsgáljuk. Végül az alapos vizsgálat bebizonyítja, hogy egy aszteroidával van dolgunk, ami 10 millió kilométerre húz el a Föld mellet.
Kedves feleim, így terem az aszterodia a világegyetemben.
A késleltetett választásos kvantum kísérletek tényszerû eredményeket adnak.
Tényszerû azaz objektív? De hát a te világodban nem is létezik ez a fogalom. Hogy lehet tárgyilagos eredményt felmutatni egy olyan univerzumban ami nem is létezik tárgyilagosan? Hisz a tudomány ezt mondja nemde bár...? Az általad elfogadott elmélet önmagát cáfolja meg.
Sajnos ebbõl a szempontból a tudomány is hülye... vagy csak ennyire kell az a Nobel díj?
Átolvasgattam én is ezt a témát, hogy mire akar kilyukadni ez az elmélet, de aztán rájöttem hogy a saját logikátlanságába fullad.
Ha valami nem létezik míg információt nem szerzel róla megfigyelés által, akkor hogyan szerzel róla információt? Hogyan szerzel információt arról ami nem is létezik, hisz még nem figyelted meg... ez a 22-es csapdája. Értelmetlen.
Én elmegyek a boltba és hozok onnan 2 liter tejet holott nem is lehet kapni. Meg visszatérek valahonnan még mielõtt elindultam volna oda. Következetlen és zagyvaság.
A Fizikában lehet, hogy elõfordultak olyan dolgok, hogy valaki hasraütésszerûen bemondott valami írtó nagy baromságot, de aztán jött Newton és kitalálta a Tudományos módszertant, ami a tényekre épít. Azóta nincs helye a fizikában olyan dolgokban hinni amik kísérletileg nem ellenõrizhetõek.
A késleltetett választásos kvantum kísérletek tényszerû eredményeket adnak. Amikkel nem lehet vitatkozni, nem lehet hinni vagy nem hinni benne. Csak elfogadni tudod, vagy megtagadni a valóságot.
De ez most ne legyen vita tárgya. Fogadjuk el..aztán beszéljünk arról, hogy mi következik ebbõl ránk nézve.
"A világ nem létezik addig amíg meg nem figyeljük."
Pár éve én is eljátszottam ezzel a gondolattal, mikor elõször olvastam a két rés kísérletekrõl. Tegyük fel, csak akkor teremnek oda a galaxisok pár milliárd fényévre, amikor valaki belenéz a Hubble teleszkópba...
De aztán kilõttem ezt a verziót. Nem logikus.
Egy aszteroida, amit még senki sem látott nem akkor terem ott, amikor egy csillagász felfedezi. A fizika törvényei már akkor is mûködtek, amikor az ember még semmit sem tudott róluk. A növények már akkor is fotoszintezáltak, amikor még senki sem tudott a fotonokról és a molekulákról. Az örökítõanyag már akkor is a DNS volt, amikor még a fehérjékre tippeltek és már akkor is kettõs spirálban csavarodott, amikor még ezt nem fedezték fel. A tudományban olykor évtizedekig hisznek egy dologban és mégsem az válik valósággá.
te kevered a valo eletet a kvantum szintu elettel,, attol meg mert a kvantum szintu dolgok a torvenyeket meghazuttolva viselkednek, ez nem mondhato el a valodi eletre..
szal te a vilagrol beszelsz ugy mintha kvantum szintu lenne.. ez így egyik tudos se mondja, aki meg mondja az belezakkant a munkajaba.. es nem latja at az egeszet ..már mindent kvantum szinten nez.. es mehet is a gumiszobaba .. gondolkozz el ezen..
értem, hogy mit mondasz, de a világ a tudomány szerint akkor sem létezik tárgyilagosan.. minden akkor dõl el, és akkor jön létre amikor kölcsönhatásba lépünk vele.
A világ nem létezik addig amíg meg nem figyeljük.
és én arra keresem a választ, hogy ha ez így van akkor mi nemcsak emberek vagyunk, hanem többek annál.. vagyis hogy mik vagyunk mi, ha ilyen tulajdonságokkal rendelkezünk, hogy a tudatunk miatt lesz valóságos a világ.
Netán istenek vagyunk? Vagy valamiféle programok vagyunk, és egy szimulációban létezünk, miközben csak azokat a dolgokat számolja ki a szimulátorunk amikkel kölcsönhatásba kerülünk?
Az az állítás már nem elfogadható, hogy a világ tõlünk, tudatunktól függetlenül is létezik.
De az objektivitásnak pont ez a lényege... hogy nem lehet "azt a benyomást kelteni." Pont ez a lényeg hogy nem lehet szubjektívként kezelni, mert alapvetõen nem az... én sem tudom jobban elmagyarázni, bocs.
Te tudod azt a benyomást kelteni hogy élsz? Nem tudod, mert élsz. Ha ezt a benyomást tudnád kelteni akkor valójában nem is lennél... akkor te is csak egy fogalmi állapot lennél és nem tudnád sem látni sem felfogni sem értelmezni amit most írok. Érted mit jelent ez a szó hogy objektív? Azt jelenti hogy az önnön jelentését nem lehet megváltoztatni. Tudod milyen lenne a világ ha minden csak az információ tudatosulása által lenne a mindenség részévé? Ne akard tudni.
Mi az élet értelme? -Az, amit épp adsz Neki, anélkül nincs értelme, legyen ez egy utazás, egy párkapcsolat, üzlet, stb... Kik vagyunk? -Élõlények. Miért vagyunk itt? -Miért lényeges ez? Mit jelent az hogy embernek lenni.. Ösztönlényként, gondolkodó lényként élni. Mit jelent a szeretet fogalma.. -A szeretet nem létezik, csak egy önámítás, ebben a témában Sartre-t ajánlom. Szerinte a szeretet az, amikor az egyik fél dominálni kezdi a másikat. Mi van a halálon túl? -A halál utáni élettel azért foglalkozunk, mert félünk az elmúlástól és az örökkévalóságban próbálunk választ találni. Egyedül vagyunk egymástól elszigetelve, vagy összeköt minket valami? -Szerintem el vagyunk szigetelve, és ugyanakkor össze is köt minket valami...
Remélem segítettem valamiben.
Látod, már megint szubjektív vagy, épp errõl beszélek. Õk meg nem bizonyítanak ezzel semmit... de hagyjuk is, nem értek egyet, mindegy milyen tudományos "bizonyítékot" hozol fel. Úgy látom elsiklasz az egész elmélet abszurditása felett. Bár amennyi nyakatekert elméletrõl már olvastam ilyen témákban... ez sem különbözik a többitõl.
még alaposabban olvasd át, több forrásból is nézz utána.. a késleltetett választásos kvantum törlés kísérletnek..
Amit én megtudtam, arról van szó, hogy ha meg is mérjük a részecske állapotát, majd ezt az információt rögzítjük egy adathordozón.. akkor ez az információ is "szuperpozícióba kerül" magyarán ez az információ is lebeg a semmiben a lehetséges mért állapotok szuperpozíciójában. Nem tudom ezt jobban elmondani..tehát maga az információ sem létezik addig a pontig amíg meg nem ismerjük ezt az információt.
Tehát ha detektorral lemérem a részecskét, majd eltárolom a mért adatokat, de soha senki nem nézi meg a tárolt információt, akkor az végig nem válik valósággá, és a lemért részecske is valószínûségi hullámként fog végig viselkedni a berendezésben, mintha meg se mértük volna.
Viszont ha az eltárolt adatokat megnézzük, akkor az információ valósággá válik, kapcsolatba kerülünk vele, és ezért a részecske is beugrik egy pontba a valóságba..és részecskeként viselkedik.
Errõl szól ez a kísérlet.. é azért durva nagyon a következtetés, mert itt a dolgok az idõben visszafelé hatnak.. ezért van a nevében a "késleltetett választásos".. tehát hogy a jövõben tett információ megismerése, eldönti, hogy a múltban lezajlott események mi volt a kimenetele.
Nem pedig fordítva.. nem a múlt van hatással a jelenre és a jövõre.
Nem a mérés okozza a részecske beugrását egy adott térbeli pontra ( a hullámfüggvény összeomlását) Hanem az ha egy tudatos megfigyelõ megismeri a mért adatokat, vagy ha valami képen kapcsolatba kerül vele.
Ez továbbra is csak azt bizonyítja, hogyha fizikailag tárolva van egy mérés eredménye, akkor az kihatással van a világunkra amiben végeztük a kísérletet. De ez nem 100%-os bizonyíték arra, hogy az emberi tudatnak ehhez köze lenne.
Amikor megméred a fényrészecskét, akkor az kölcsönhatásba kerül a mérõmûszerrel, ami kölcsönhatásba kerül a mágnesszalaggal / memóriakártyával amire a mérés eredménye kerül. (Az sem számít ha vesznek egy részecskepárt és csak az egyiken végeznek mérést, pont az általad linkelt Alain Aspect kísérlet bizonyítja hogy ha az egyiken elvégzik akkor a másik is ugyanúgy fog reagálni, még ha fényévekre vannak egymástól akkor is.)
Amit ezek a kísérletek bizonyítanak az annyi, hogy amíg fizikailag ott csücsül a memória kártyán a mérés adata, addig mérõernyõn részecske jellegû minta lesz látható. Amint töröljük a memóriakártyát, a mérõernyõn megváltozik a minta. Ez rengeteg kérdést felvet, és ezekre csak 1 lehetséges válasz hogy az emberi tudat befolyásolná ezeket az eredményeket. Az is lehet hogy semmi köze hozzá a mi tudatunknak, csak egyszerûen ahogy a részecskék kapcsolatba lépnek a mérõmûszerrel és a tárolókkal, az kihatással van az általunk érzékelt világra folyamatosan, még ha a múltban történt meg a mérés akkor is. Úgyhogy bocs, de én maradok szkeptikus :) egyébként is túl keveset tudok a quantum-fizikától, a mérési módszerekrõl, a tárolási mechanizmusokról és hogy milyen kölcsönhatások zajlanak le ilyenkor a részecskék és a tárolö eszközök között, és amíg ez a helyzet addig egy érdekes teóriának fogom venni hogy az emberi tudat befolyásolná ezeket a folyamatokat, de nem fogom készpénznek venni.
Azért örülök hogy felvetetted ezt a témát, mert nagyon érdekesnek találom, és biztos sokat fogok még olvasni róla.
De gyakorlatilag, és kísérletileg tudományosan is bebizonyították, és ellenõrizték többször is, hogy a valóság amiben élünk nem objektív. És hogy a valóság csak is azért létezik, mert mi megfigyeljük, azaz benne élünk. Pontosabban, a körülöttünk lévõ valóságnak csak az a része létezik amivel kapcsolatban vagyunk, információt szerzünk róla.
Tehát ha van egy kavics egy tõlünk 100 millió fényévre lévõ lakatlan bolygón, amirõl semmilyen információt nem kapunk..a 7 milliárd élõ ember közül senki.. akkor az a kis kavics nem része a mi világunknak..csupán egy matematikai valószínûségi képzõdmény.. olyan mint egy szám. De ha odautazol erre a lakatlan bolygóra és megpillantod ezt a kis kavicsot, akkor abban a pillanatban ahogy információt kapsz róla, kapcsolatba kerülsz vele, ez a kis kavics a valóság részévé válik, nemcsak számodra, hanem minden tudatos élõlény számára.
amennyit én errõl tudok, az az, hogy már több száz különféle kísérletet elvégeztek, annak megállapítására, hogy mirõl van szó..mindig az jött ki eredményül, hogy nem a mérés hatására ugrott össze részecskévé a vizsgált dolog, hanem a tudatos megfigyelõvel való kölcsönhatás során.
A legújabb kísérletek már úgy tudják megállapítani egy részecske helyzetét, állapotát, hogy a mérõ mûszer nem lép vele semmiféle kölcsönhatásba.. pl elõállítanak egy összefonódott részecskepárt, és csak a pár egyik részével végeznek méréseket, miután a pár másik része már a múltban becsapódott az vizsgálóernyõbe, vagy egy detektorba.
Azt fontos megállapítani, hogy ezekben a kísérletekben, a vizsgált tárgyak, a kilövésük, és a becsapódásuk között nincsenek kapcsolatban semmilyen tudatos megfigyelõvel.. tehát nem kapunk róla információt.. csak arról tudunk, hogy honnan lõttük ki a részecskét, és hogy hol csapódott be, vagy mit mért végül a detektor.
Ha megmérjük a részecske útvonalát, vagy bármilyen információt nyerünk ki a berendezésbõl arra vonatkozóan, hogy milyen állapotban van a vizsgált részecske, akkor a részecske csak részecskeként viselkedik, és nem áll elõ a hullámjelenség.
Ha semmilyen információt nem kapunk a részecskérõl, ( a tudatos megfigyelõ elszigeteli magát tõle) még abban az esetben sem, ha detektorral végig mérjük a részecske állapotát, de aztán ezt az információt a tárolás után letöröljük, úgy hogy semmilyen tudatos megfigyelõ nem kerül vele kapcsolatba, akkor viszont a részecske hullámfüggvény szerûen viselkedik.
A kísérletek megállapították, hogy a jövõben tett választás arra vonatkozóan, hogy megismerjük e a detektor által mért eredményeket, kihatással van a múltban történt (de még tudatos megfigyelõ által nem ismert) eseményekre.
Tehát a jövõben hozott döntésünk, befolyásolja a múlt olyan eseményeit, amik valószínûségi állapotban vannak vagyis olyan eseményeket, amik a múltban még nem szilárdultak meg a valóságunkban.
Tudom, hogy zavaros.. és szembe megy a józan ésszel, talán úgy tûnik, hogy a logikával is.. de ez a valóság, amit el kell fogadnunk..
Pár mérésbõl te arra a következtetésre jutsz hogy az egész univerzum csak fogalmi lenne ha az emberek nem léteznének? Nagyon durva... szerintem meg ugyanolyan lenne. A dolgok ugyanis nem így mûködnek. A világ amiben élsz objektív. Számít is neki hogy megfigyeled-e vagy nem... vagy hogy egyáltalán élsz-e benne vagy sem. Nem tõled függ, nem az agyadtól meg nem a megfigyeléseidtõl... csak objektívan létezik... csak te ezt nem tudod elfogadni.
Mondjuk jobban átgondolva ezt a teóriát, az hogy a "tudatos megfigyelõ" befolyásolja a mérés végeredményét csak egy opció.
Mi van akkor, ha a megfigyelõknek semmi közük a kísérlet végeredményéhez, hanem akkor történik valami változás, amikor a mérés eredményét rögzítjük? Mert ugye az történik, hogy ha a mérés eredményét töröljük, akkor megváltozik a kísérlet végkimenetele (a minta az ernyõn).
Mi van akkor, ha a rögzítés folyamán történik valami? A fény vagy más részecske kapcsolatba lép a mérõmûszerrel, az továbbítja és rögzíti az adatot egy memóriába. Valamilyen szinten hozzányúltunk, módosítottuk a részecskét ezzel a beavatkozással, és ha töröljük a memóriából az adatot, akkor minden vissza kerül az alapállapotbs, ezért változik vissza a minta.
De ez még nem bizonyítja, hogy az emberi agy módosítmvalamit ezen az egész jelenségen vagy sem.
Ejha, ti aztán értetek a szar felhabosításához. Elõ a turmixgépet, aztán bele a bilibe.
Nagyon meglepõdtök, ha azt mondom, hogy a kvantumfizikás balfaszkodásnak az égvilágon semmi köze nincs ahhoz, hogy te, mint ember miben találod meg az életed értelmét?
szoval ha nicsn kapcsolatban senkivel akkor nics is..tegyuk fel hogy ez így van.. akkor ezek szerint kiiktatni ki tududnk goldokat igaz? .. ha kiiktatni tudunk, akkor teremteni is igaz? akkor miert nem tud senki teremteni semmit? .. pl kerek 1 protont ide elém ..csak uy onmagaban.. kepzeld el, .. mefgigyeled es ittlesz?
még annyit hozzátennék, hogy nemcsak fotonokkal sikerült elvégezni a kísérletet, hanem elektronokkal, különbözõ anyagi részecskékkel, és újabban már mikro élõlényekkel, vírusokkal is.
A feltétele a valószínûségi hullámba lebomlásnak, az hogy a vizsgált tárgy, részecske, a vizsgálat idejére semmilyen kapcsolatba, kölcsönhatásba ne kerüljön egy tudatos megfigyelõvel..
bazz.. azért elég durva, hogy mi emberek ennyire alapszinten határozzuk meg a körülöttünk lévõ valóságot.
Ha nem lennénk mi emberek, nem lenne senki aki megfigyelje ezt a világot, akkor az egész világ egy fogalmi állapotba zuhanna vissza, amit tudományosan valószínûségi hullám állapotnak, vagy szuperpozíciónak hívnak.. ami egy olyan képzõdmény mint a matematikában egy halmaz.. mint a számok, nem megfoghatóak, nem materiális, hanem fogalmi képzõdmény.
A fény meg ugyebár az alappillére a világnak amit látsz. A tárgyakról, dolgokról visszaverõdõ fénymolekulákat "gyûjti be" a szemed, és a különbözõ mennyiségû és minõségû molekulák alapján készít egy képet a világról az agyad. Namost ha ezek a molekulák bizonyítottan másképpen viselkednek, ha nekünk - embereknek - tudomásunk van bizonyos ponton a létezésükrõl, akkor jön a kérdés, hogy most mi a fasz is van?
Engem nem is nagyon az elméletek meg feltételezések érdekelnek. Hanem az, hogy ez a (double slit) kísérlet teljesen ellentmond minden racionalitásnak, és kurva nagy kérdéseket tesz fel, amikre azóta se tudjuk a választ.
Röviden megfogalmazva a kísérlet lényegét (ha már nem vagy hajlandó utánaolvasni): a fény (foton) hullámként viselkedett amikor nem figyelték meg, nem mérték az áthaladási ponton, és részecskeként amikor mérték (hullám és részecske más jellegû mintát rajzol ki az "ernyõn" amire kilövik õket két résen át). Ez még annyira nem vad dolog, de amit ez után csináltak az már az: elvégezték úgy a kísérletet, hogy mértek az áthaladási ponton, és rögzítették a mérés eredményét egy mágneses szalagra. Tehát a mérés megtörtént. Ezután ha senki nem nézte meg a mérés eredményeit, és megsemmisítették a mágneess szalagot, akkor a fény hullám tulajdonságú mintát hagyott az ernyõn.. Ha megnézték a mérés eredményeit, akkor részecske mintát! Ezt többször is kipróbálták, mindig ez lett az eredmény! Tehát ha a kísérletet végzõk a mérés eredményének tudatában voltak, csak akkor viselkedett részecskeként a foton.
És természetesen gondoskodtak arról is, hogy ne is "ugráljunk" túl sokat, kaptunk cserébe szerelmet, szexet, vágyakat, amik mind a saját étvágyunkat táplálják.
Nagyjából én is ezt gondolom, kiegészítve azzal, hogy szerintem valamiféle bio-robot kreálmány lehetünk. Vagyis, valamikor létrehoztak bennünket, hogy képesek legyünk az információt tovább vinni, fejleszteni magunkban (pl. az "elõzõ élet" fogalmát is ezzel magyarázom), de ügyesen arra programozva, hogy csak a szûk, saját mozgásterükben tehessük mindezt, ezzel nem veszélyeztetve a valódi célt. Mint, amikor megvizsgáljuk a hangyák szervezet életét, csodáljuk õket, de valójában csak mi tudjuk róluk, hogy hangyák..
Figyelj ha te ilyen kísérletekben hiszel akkor kezet foghatsz a téma indítójával szerintem :) Ezek tele vannak feltételezésekkel meg elméletekkel, engem nem tudnak meggyõzni az Einstein kaliberû tudósok... kevesek õk ehhez a témához. Azt hiszed egy nyúlfarknyival is közelebb állnak õk a megoldáshoz mint te? Ha a tudatod megfigyelés által hatna egy kicsit is a valóságra, akkor nem ilyen lenne semmi. Ez a világegyetem már akkor is kész volt mielõtt bármi élt volna itt ami hasson rá... és akkor is ilyen volt... ergo barátom, a te jöttöd nem befolyásolt ezen semmit.
nem vagyok vallásos.. (nem tom mire mondod hogy gáz amit a gitározásba írtam)
Engem csak érdekel, hogy most akkor mivan. Mert itt vagyunk egy rakáson..és csak nézünk ki a fejünkbõl..és azt se tudjuk hogy mi van. Nem vagyunk tisztában semmivel. A legalapvetõbb dolgokra nem tudunk válaszolni magunkkal kapcsolatban. Nincs önazonosságunk, semmit nem tudunk magunkról..magyarul csak növünk bele a világba mint a gaz. És ez engem kurvára zavar hogy ilyen tudatlanok vagyunk.
ez logikusnak tûnik.. de nem vagyok biztos benne hogy csak biológiai gépek vagyunk..
ott vannak a modern fizika újabb eredményei, amit már lentebb is leírtunk
ott vannak a halálközeli élményesek, többek közt olyan dolgokról is beszámolnak amikrõl nem lehetne tudomásuk haláluk közben.. pl mi történt a mûtõszobában, vagy a másik szobában, a folyosón.. Mind hasonló dolgokról számolnak be, ami kizárja a véletlenszerûséget, és a kósza halucinációkat, álmodást.
Akkor.. maga a világ elvileg nem is létezhetne, mert az ok-okozat szerint nem lehetséges az okozat (a világ létrejötte) ok nélkül (teremtõ erõ)...
A témához kapcsolodó, nagyon mély mondanivalóval rendelkezõ, abszolút közhelymentes:
Az élet értelme mindenképpen olyan mint egy "átlag vírusé" szaporodni és terjeszkedni ... fejlõdni.(at már más kérdés hogy elég komplesz szervezet fejlõdött már ki és öntudatra is ébredtünk...) De ha az emberek végre ráébrednek a saját céljukra... ami 100% hogy nem más mint a terjeszkedés, akkor sem fog változni... mert mi mást csinálhat egy fejlõdõ életforma. A bolygón is csak olyan fertõzés az élet mint pl: egy paradicsomon a gomba amitõl fekete lesz. Ez a genetikai program alapja... csak ezt annyian vitatják és nem fogadják el hogy szinte senki.
Ezzel mindenki vitatkozhat, de ha ven egy kis esze akkor rá fog döbbenni hogy nincs más értelme.
A szeretet meg mindenféle hasonló dolgok csak az egyre komplexebb agyi kapacitás mellékterméke, azthisszük az életnek ettõl van értelme. Éppen ezért nem hiszi el a valódi értelmét, mivel amennyi ember anyi változata a céljának. De a genetikai célodat nem értheted csak tudatlanul segítheted elõre.
... most ezt még írnám egy darabig de lusta vagyok és úgy is csak lehurrog mindenki.
Még egy furcsa dolog jutott eszembe.. tehát tegyük fel, hogy mi tudatos megfigyelõk..emberek, generáljuk a valóságot magunk körül.. szóval ha minden tõlünk függ, akkor elvileg valamikor választhattunk hogy milyen valóságot hozunk létre magunk számára.. de akkor miért ilyen világot csináltunk? Úgyértem, minek ez a sok szenvedés, fájdalom.. sok ember nyomorékként éli le az életét..vannak emberek akik nem kellenek a kutyának sem, és magányosan élik az életüket, vannak akik éheznek, nyomorúságos szegénységben élnek..értelmetlenül.
Mi ennek az oka? Mi ennek az értelme? Ha már választhatnék, hogy milyen világot teremtek magamnak, akkor olyat csinálnék, vagy olyanhoz csatlakoznék, ahol boldogok vagyunk, nincs szenvedés, nem kell robotolni hogy élhessünk, minden készen áll a rendelkezésünkre.