Nem raknak semmilyen "naperõmûvet" poláris pályára, ugyanis ilyen nincs. Terv van, de azokat is egyenlítõi pályára tervezik, méghozzá geostacionáriusra, mert így könnyebb lenne a megtermelt energiát lesugározni a felszínre.
De nagy valószínûséggel az ilyen naperõmû mindig is terv marad, mert a kevés elõnyét rengeteg gazdasági és technikai nehézség rontja el.
Különben létezik egy un. Glória-pálya, amely a Nap-föld egyenesre merõleges poláris pálya. Erre tudomásom szerint korai napfigyelõ mûholdat állítottak csak, de aztán az ilyen jellegû megfigyeléseket inkább a bolygóközi térbõl(a Föld-pálya antipólusáról és a Merkúron belüli térségbõl) végzik. A Glória-pálya súlyos hibája, hogy nem állandó, ahogy a Föld a pályáján mozog, úgy kell korrigálni a pályasíkot, naponta nem egészen egy fokkal. Mivel a keringési pálya síkjának megváltoztatása rendkívül sok üzemanyagot követel, az ilyen pályán mozgó mûhold csak rövid élettartamú lehet.
Ez hibás. A poláris pályán mozgó mûhold épp úgy megtartja a pályasíkot, mint ahogy akármelyik mûhold. A newtoni törvények értelmében, ha nem tudnád.
Csak azért látszik eltérés, mert a Föld felszíne elmozdul a pályasíktól. Ugyanabba a hibába esel, mint azok, akik azt hitték, hogy a Nap kering a Föld körül.
"Ezért raknak sok napszinkron pályát poláris vagy ahhoz közeli pályára." Helyett: A napszinkron pályát poláris vagy ahhoz közeli pályára helyezik. (Az ok más.)
"a poláris pálya síkja a csillagokhoz képest mindig állandó" Ez se igaz, mert poláris pálya síkja elfordul ahogy Föld kering a Nap körül. Ezért raknak sok napszinkron pályát poláris vagy ahhoz közeli pályára.
Szalmabáb érvelés, kitalálsz valamit és cáfolod. Nem kell semlegesíteni (az hogy?) semmit. Egyszerûen csak a nagy inklinációjú pályára álláshoz könnyebb ha északról indítasz. Ennyi. Leírtam miért, a válaszod meg csupán arra vonatkozott, hogy - szerinted - melyik ország miért épített északra indítóállomást. Próbálj meg arra válaszolni amit írtam. Menni fog?
Még valami. A poláris pályán mozgó testek alatt a Föld szabadon elforog. Az, hogy mekkora szöget fordul egyetlen keringés alatt, a keringési idõtõl függ, az meg a pálya átlagmagasságától.
Teljesen felesleges a kerületi sebességet semlegesíteni, mert a poláris pálya jellemzõi egészen mások mint a szokásos nyugatról-kelere keringõ egyenlítõi(geostacionárius) pályáké.
Viszont ahogy látom, ti még mindig nem fogtátok fel ezt az apróságot.
Persze. Tökmindegy, mert a poláris pálya síkja a csillagokhoz képest mindig állandó, de a Föld elforog a mûhold alatt. Pont ezért ideális a poláris pálya a térképezõ, illetve a geológiai felderítést végzõ, stb. mûholdaknak.
"Földhöz rögzittett koordináta rendszerbõl vizsgálva, az egyenlitõhöz minél közelebbrõl inditod a rakétát a coriolis erõ annál nagyobb lesz." Mondjuk ez így hülyeség...
Pontosan. Csak azt nem érti, hogy itt tonnákról van szó. Lehet az egyenlítõrõl is poláris pályára állni, vagy sokkal drágában, és kevesebb súllyal. Illetve lehet egyenlítõi pályára is állni akár az északi sarkról is, csak szintén pazarló módón. Ennyi.
"A poláris pálya kelet-nyugati sebesség-összetevõje 0, tehát akármennyi az adott kilövési hely nyugatról keletre mozgása, az nem számít." Már hogy ne számítana! Azt a sebességkomponenst el kell tüntetni.
A poláris pálya kelet-nyugati sebesség-összetevõje 0, tehát akármennyi az adott kilövési hely nyugatról keletre mozgása, az nem számít. Itt vektoriális értékekrõl van szó.
Amennyiben bármilyen más szöget zár a mûhold pályája az egyenlítõvel mint 90 fok, úgy már a kerületi sebesség befolyásolja a kívánt körsebesség elérését.
"Poláris pályára gyakorlatilag bárhonnan indíthatsz rakétát, mert gyakorlatilag mindenhonnan egyforma sebességet kell elérni. Ennél a pályánál nem adódik hozzá semmilyen plusz sebesség." Ha nem a sarkról inditod, akkor felbocsátási szándéktól függetlenül hozzá fog adódni a kerületi sebesség, ami poláris pályánál hátrány. Földhöz rögzittett koordináta rendszerbõl vizsgálva, az egyenlitõhöz minél közelebbrõl inditod a rakétát a coriolis erõ annál nagyobb lesz.
Vandenberg fõleg katonai célokra épült, egy régebbi támaszpont helyén. 1955-tõl építették ki, a Csendes-óceán partján. Bár kissé északabbra esik Cape Canaveral-nál, de még mindig a délebbi részre esik az adott térségben.
Ezt szánták a katonai célú spaceshuttle felbocsájtások színteréül, de végül ez nagyobbrészt elmaradt.
Poláris pályára gyakorlatilag bárhonnan indíthatsz rakétát, mert gyakorlatilag mindenhonnan egyforma sebességet kell elérni. Ennél a pályánál nem adódik hozzá semmilyen plusz sebesség.
A katonai kilövõállomások egy része azért van északon, mert az USA-Szovjetunió közötti legrövidebb röppálya az Arktisz felett húzódik. Ettõl függetlenül íratlan szabály volt, hogy az innen kilõtt rakétákat déli tájolással indították. Nehogy véletlenül ballisztikus támadásként értékeljenek egy közönséges térképezõ mûhold fellövését.
Nyelvtan-náciskodást meg nem kéne. Ez a két kifejezés szinonima, nézd meg a kifejezéstárban!
"A Kodiak Indítókomplexumot 1998-ban hozta létre az amerikai Alaska Aerospace Development Corporation az alaszkai Kodiak-szigetén, kereskedelmi indítások helyszínéül. Az indítókomplexum földrajzi pozíciója miatt az egyik legjobb hely poláris indításokra. 1998-óta folyamatosan végez rakétaindításokat a komplexumból az USAF. Ezek mellett máig egyetlen alkalommal 2001. szeptember 30-án az Athena-1 rakétával orbitális pályára történõ felbocsátás is volt, 4 mûholddal a fedélzetén."
Azért, mert onnan meg más pályára könnyebb a mûholdat állítani. Tök jól elvoltak Bajkonurral, igaz, hogy Francia-Gvayanaból meg 20 tonnával többet tud pályára állítani ugyanaz a rakéta. Az ésszerûség sokszor felûlírja a paranoia, és Bajkonur hidegháborús termék.
A mûholdpályának a Földhöz viszonyított térbeli helyzetét leíró következõ paraméter a pálya síkjának az egyenlítõ síkjával bezárt szöge az inklináció (i). Az inklinációt a felszálló csomóban mérik (lásd az ábra b.) pontját), vagyis ahol a mûhold a déli irányból észak felé haladva átlépi az egyenlítõt. Az inklináció értéke szerint megkülönböztetünk egyenlítõi pályát (i=0), normál pályát (0<i<90), poláris pályát (i=90), illetve retrográd pályát (90<i<180). A poláris pályán a mûhold a sarkok felett halad el, a retrográd pályán pedig a mûhold Föld körüli keringése a Föld forgásásával ellentétes irányú. Az inklinációval megadott pályasíkban az ellipszis alakú pálya földközeli pontjának a helyét a perigeum (földközeli pont) argumentuma (ω) adja meg. (Például ha egy poláris pályán az ω=90º, akkor az egy olyan mûholdpályát ír le, ahol az Északi sarok felett elhaladva van a mûhold a Földközeli, a Déli pólus felett elhaladva a földtávoli pontban.) Ezek a pályaparaméterek együttesen leírják a mûholdpályának a Földhöz viszonyított helyzetét.
A Fermi paradoxonra ezer féle megoldás van (és persze egyik sem bizonyitható), úgyhogy ez miatt nem kell annyira aggódnod. Igazából nem vagyunk képesek észrevenni az idegenek jeleit és itt vége is a sztorinak.
Például nem tudom ki gondolt már arra hogy egy csillag felrobbanása (szupernova) például egy idegen civilizáció tevékenysége?
Sõt lehet hogy egy idegen civilizáció egy csomó ideig gondolkozott hogy milyen jelet küldjön más civilizációknak hogy "helló nem vagytok egyedül" (mint mi a SETI programban) és végül arra jutottak hogy felrobbantanak néha egy-egy csillagot, mert az kurva látványos könnyü észrevenni és mivel a csillagok sosem robbannak fel maguktól ezért bármelyik másik civilizáció rájöhet hogy ez mesterséges tevékenység.
Erre jött az ember a nagy eszével és kitalálta hogy hát ez egy természetes folyamat és máris ráhuzott valami modellt, az a másik civilizáció meg a falat kaparja hogy áááááhh hogy lehetnek ezek ilyen hülyék.
Persze ez csak fikció, de tényleg ez van, az ember (sõt vszinüleg tetszõleges más értelmes faj sem) nem képes megkülönbözteti a mesterséges és természetes dolgokat ha a mesterséges dolgot létrehozó technológiát nem ismeri és ez végig jelen volt az életében.
Tudom. Viszont egyszerre kellett olyan helyet találni, ami infrastruktúrális szempontból is jó. A jenkiknek szerencséjük van, mert Florida nem a semmi közepén van. Az oroszok meg jól megjárták Bajkonurral, mert az meg bizony ott van. Sanszosan drágább buli volt felhúzni és üzemeltetni.
off: ...és az sem véletlen, hogy a katonai indítóállomásokat északra építik.
Akkor viszont nem vágom, hogy a másik fõ jenki indítóállás - Vandenberg - az miért nem Oregonban van, hanem Kaliforniában...?
off: ...és az sem véletlen, hogy a katonai indítóállomásokat északra építik. Ugyanis onnan a legkönnyebb poláris pályára állítani mûholdakat. Tehát nem minden indítóállomás épül délre. (sõt még az ûrsiklókat is akarták egy ízben onnan indítani, persze ebbõl nem lett semmi).
A rakétákat meg nem "kilövik" hanem indítják. Tudom, hogy ez honosodott meg a magyar köztudatban, de attól még ez így helytelen... ;)
na, a fene olvassa el ezt a 259 hozzászólást... Lehet már kitárgyaltátok, de nagyon reális okai vannak annak, hogy egy DNS szekvenálót nem lõnek fel. Elõször is egy elég összetett folyamat és bonyolult mûszer, érzékeny is. A kémiai elemzõkhöz képest nagyságrenddel bonyolultabb az egész. Egy bonyolultabb mûszer nagyobb meghibásodási lehetõséget rejt magában, és ha meghibásodott, akkor fölöslegesen vitték fel. A másik szempont, hogy szinte grammokon megy ilyenkor a variálás. Minden egyes a Marsra elszállított kg-nak tetemes költségei vannak. Minden, amit fölöslegesen visznek oda, kidobott pénz. Mennyi esély van rá, hogy találnak egy olyan élõlényt, amiben DNS van? Az a DNS, ami lehet, hogy csak most itt a Földön létezik ebben a formában. Biztos fel fognak vinni egy DNS szekvenálót, ha van kapacitás rá és kellõ indok.
Pedig nem véletlen, hogy minden rakétakilövõ állomást a lehetõségekhez mérten minél délebben építettek fel. Az amerikaiak Floridában, a szovjetek Bajkonurban, a franciák meg Koroun.
Ugyanis minél közelebb épült fel egy rakétakilövõ állomás az Egyenlítõhöz, annál nagyobb az adott hely kerületi sebessége, ami a Föld forgásából adódik. Egyszóval, ha nagyobb a kerületi sebesség, kevesebb rakéta-hajtóanyaggal is el lehet érni a szükséges keringési sebességet.
Ha a hordozó-repülõgép az egyenlítõnél a Föld keringési irányával megegyezõen, nagy sebességgel repülve indítja a rakétát, a megtakarítások összeadódnak_>sokkal gazdaságosabb lesz, kevesebbe kerül pályára állítani egy mûholdat, vagy ûrhajót.
Minden esetben más. Méghozzá a tervezési és használati elveik miatt. A rakétákat szinte mindig egyszer-használatosnak építik, viszont a repülõgépek többsége mindennapos használatra épül. Azonkívül egy repülõgép egészen más elv szerint repül, lehet belõle motor nélkülit is csinálni, de motor nélküli rakéta nem létezik, legfeljebb múzeumban, mint kiállítási tárgy.
Persze akad olyan repülõgép, amelyiket csak kizárólag egy célra, pl. rekorddöntés, építenek, de ez a kivétel. Rakétából is van "újrafelhasználható".
Nos, igen. Itt van peldaul az FDR terv. Tulkepp ez is csak raketa, de annak eleg durva. A naprendszeren belul mar el lehetne vele kavircolni. De ha mar van egy ilyen jokepu hajtomurenszerunk, rogton felmerul nehany megoldando problema, amiket most a kuldetesek rovid idejevel tudunk kontrollalni. - Megbizhato letfenntarto rendszer. - Sugarvedelem. - Meteorvedelem. - A mikrogravitacio hatasainak kikuszobolese.
Hát igen. Valóban tovább kell gondolni a lehetõségeket. Én például arra gondoltam. Ha csak a földi kultúrákat nézzük, ott sem mindegyik akart más területeket kolonizálni. Pl. a kínai, amelyik már jó régen képes lett volna erre, de inkább bezárkózott. Vagy az észak amerikai indiánok, akik a környezeti egyensúlyt hangsúlyozva éltek. De ott vannak egyes szélsõséges vallási nézetû csoportok, amelyek Isten elleni támadásnak hirdetik a tudományt. Tilos a telefon, a tv, a traktor. Ha egy bolygón egyik vagy másik nézet válik a teljes körû kulturális nézetté, akkor várhatnak pár évmillióig, mégsem történik semmi, vagy valami aszteroida, járvány, galaktikus probléma szép csendben kiirtja õket, mint a dínókat.
Lehet, hogy egy faj elõbb tanulja meg a saját bolygóján kielégíteni minden igényét, mintsem elhagyná a szülõbolygóját. Ha minden lakosa nirvánában/mennyországban van, minden igénye tökéletesen kielégítve, hova is mennének, minek? Elvannak a tökéletes világukban.
Vagy pl. az élet is egyszer alakult ki a Földön, nem többször, és a többi bolygón eddig nem találtunk életet, tehát az sincs kizárva, hogy élet valami elképesztõ ritkaság, vagy egyszerûen nincs sehol máshol. Vagy élet ugyan van, de nem fejlõdik értelemmé/civilizációvá.
Stb, ezeket mind lehet cáfolni elméletben, meg meg is védeni, de ködevés szerintem. Csak annyi a lényege, hogy nem a "minden faj megöli magát/kihal" az egyetlen scenárió.
A kérdés az, hogy mit nevezünk új hajtásnak. Ha közvetlenül nukleáris energiát használ föl, akkor azt én újnak nevezném, még akkor is, ha a rakéták hagoymányos hatás ellenhatás elvén mûködik.
Emiatt ne vagd fel azert az ereidet! Egyreszt ahogy kinez az univerzum szamunkra elhetonek szamito elettartama is veges, masreszt azert Fermi feltevesekbol es becslesekbol indult ki, megha ezek ketsegtelenul logikusak is.
Es az eleg kialakulasarol is eleg keveset tudunk, mert eddig egyetlen peldat lattunk es fogalmunk sincs az itt tapasztalt torvenyszerusegek vajon altalanosnak szamitanak-e, vagy eppen valamilyen specialis kivetelnek.
Olvasgattam a Fermi paradoxont, és egy kicsit lehangolt. Ha lenne másutt értelmes élet, akkor már régen kolonizálták volna a földet. Tehát: vagy soha nem jött létre, vagy egy bizonyos tudásszinten törvényszerûen elpusztítják magukat. Sajna, ez utóbbi a valószínû, akkor pedig nálunk is jön az elkerülhetetlen vég.....
Mert nagyon megendedõ voltam és 0-nak tételeztem fel vagy szubszonikusnak, tehát nagyon alsó becslést adtam.
Egy repülõgép üzemanyagsúly/szerkezeti súly aránya egészen más mint egy rakétáé.
Igen, a maiaké...
Bocs, mennem kell. Viszlát este.
Elméletileg a létezõ szuperszonikus bombázókkal bizonyos súlyig meg lehet csinálni a felvitelt. Személyszállító ûrhajóhoz azonban tényleg kicsi a kapacitásuk. Különben megint kihagytad a hordozó gép adta plusz sebességet a számításodból. Ez is sokat számít.
A technológia viszont létezik, csak a megfelelõ gépet senki sem rakta még össze. Ez van.
Egy repülõgép üzemanyagsúly/szerkezeti súly aránya egészen más mint egy rakétáé.
Egy szilárd hajtóanyagú rakéta gyakorlatilag egy vékony burokból áll, az elején egy lezárással, a végén meg egy fúvókával. Így is a lehetõ legkisebb tömegrõl beszélünk. Az összes többi a hasznos teher, meg a hajtóanyag. Ezekbõl meg semmit sem tudsz megtakarítani.
És te meg melyik részét nem érted annak, hogy ez azért van, mert nincs olyan indítóplatform, ami 20 km-re felrakhatná az elsõ fokozatot? Az üzemanyag kb. 50%-a elég azért, hogy felvigye magát és a többi fokozatot 20-30 km-re.
Már a jelenlegi technológiával is az jön ki, hogy ha lenne olyan infratrukúra, amit felhúznál mondjuk az Angol legmagasabb csúcsán, a rakéta már akkor is drasztikusan kisebb lehetne. Persze ez is mérhetetlenül drága lenne, a leves többe kerülne, mint a hús. De szuperkönnyû szerkezeti anyagnál simán építesz egy olyan gépet, ami 500 tonnát felvisz 20 km magasra. Tehát a mai földrõl indított feleslegesen nagy rakéták - egy Proton ez a kategória - is felvinne oda és az onnan indulhatna. De mivel 20 km magasró indult, ezért szó nincs arról, hogy 500-600 tonnás lenen a rakéta, hanem inkább csak 100, és még annak is több lenne a telejs impulzuse, mitn a mostani megmaradrt fozokatoknak.
Tudom. De ahogy mutattam a már megvalósult gyakorlati példán nézd már meg, hogy mekkora rakéta kell, ha egy szaros Mercura kapszulát tolsz fel és mekkora, ha egy totál optimalizálatlan, szilárd hajtóanyagú ICBM-et lösz ki egy 10 km alatt levõ teherszállítóból.
Mivel magauk a tároló szerkezetek is nehezek és az álatuk feltotl szerkezet is, ezért száll el a rakéta tömege, mert 0 méterrõl kell indítani. Sajnos nem vagyok olyan spíler, hogy diffegyeneleteket oldajak meg, pedig istenbizony megtenném. Hidd el, döbbenetesen kis rakéta kellene, ha lenne szupererõs szerkeezeti anyagod és 20 km-re felrepülõ elsõ fokozatod. Az U-2 gép is 20km+ magasan megy, csak hasznos terhelés a saját üzemanyagán és a legfeljebb 1 tonnás felderítõ berendezésein kívül semmi. Na képzeld el, hgy a gép tömege sárkányszerkezetének tömege 1%-a lenne a mostaninak. Akkor minden mást változatlanul hagyva is a gép tömege teljes feltöltéssel jó, ha a fele lenne, tehát már egy ilyan gép is felvinne egy kisebb rakétát 20 km magasra. Viszont a szuperkönnyû és szupererõs anyagbõl röhögve építesz egy akkorát, ami ennél 4-szer nagyobb.
Sajnos ez sem igaz. Ugyanis a légellenállás primitív képlete tényleg úgy néznki, hogy 0,5*sebesség*sebesség*sûrûség*merõleges KM*ellenállás tényezõ. Csak éppen az ellenállás tényezõ az Re szám függõ és ilyen léptékben a Re szám viszkozitás paramétere sem állandó a levegõ változó termodinamikai paraméterei miatt. Tehát a légellenállás tudtommal még drasztikusabban csökken, mint ahogy a sûrûség diktálná.
Ne haragujd, de nagyon nincs igazad most... Nem véletlen van az, hogy 20-30 km-ig függõlegesen emelkednek, mert a légkör idáig sûrû. Ebben a magasságban alig pár Mach a sebesség. 20-30 magasságot annyi idõ alatt érik el, mint kb. a 30-200 km közötti magasságot. Ekkora fék a légkör. Ha a szupekönnyû elsõ fokozat miatt ez kimarad és 20 km indul a rakéta ami a mostani tömegének 10%-a úgy, hogy ötször annyi hajtóanyaga van, akkor szerinted hová gyorsítható...?
Egy szutyok AIM-54 rakétát elengedve 50 ezer láb magasságon az felmegy a légköri repülésre tervezett hajtómûvével 120 ezer láb fölé is akár a mai szerkezeti anyagokkal.
Elvi hibát ejtesz. Egy rakéta nem csak a saját szerkezetét gyorsítja, hanem a fokozatosan elfogyó üzemanyagot is. Ami mindaddig holt teher, amíg el nem ég.
Igaz, hogy a megtakarított szerkezeti súly helyett hasznos terhet vihetsz magaddal, de attól még a hajtóanyagot nem tudod elhagyni, és ez okozza a legnagyobb problémát.
A repülõgéppel csak némileg gazdaságosabbá tudod tenni a kilövést, mert azt valóban fel lehet használni késõbb, másrészt a kerozin egy kicsit olcsóbb, mint a rakéta-hajtóanyag.
Naná, mert rohadt nehéz az 1. és 2. fokozat. Mi van, ha 100-ad akkora tömegû lenne? Akkor a jelenlegi rakéta is kitolná a francba az egészet a jelenlegi tüzelõanyaggal. Na képzeld el, hogy a 100-ad akkor tömegbõl viszem a mostanihoz képest 5-ször több tüzelõanyagot. A cuccnak a teljes impulzusa ötször akkora, a tömege meg csak jó, ha tizede a mostaninak. Hoppá...
"A légellenállás a sûrûséggel egyenes arányban áll"
Nem. Fordított négyzetesen. Azaz fele olyan sûrû légkörben negyed akkora a légellenállás. A sebességgel meg kissé bonyolultabb a dolog, mert hangsebesség alatt másként kell számolni vele, mint hangsebesség felett. Ráadásul nagyban függ a mozgó test alakjától is. De egyik tartományban sem lineáris a változás.
"Azt se felejtsd el, hogy 100 km magasan, a légkörbe belépõ ûrhajók elégnének (ha nem lenne hõpajzsuk), olyan erõs a légellenállás, pedig ott milyen sûrû is a légkör?"
De az ûrhajó a körpályán legalább 28-szoros tengerszinti hangsebességgel kering, és visszatérésnél még majd az egész sebessége megvan! Ezzel a sebességgel a felsõ légkör is akkora ellenállást produkál, hogy a hõpajzs kell a túléléshez.
"Egyszer olyat hallottam, hogy az elsõ fokozat 40 km/s-re gyorsít (ez persze biztos nem így van, de nem ez a lényeg), csak épp a légkör miatt lelassul."
Fenéket. Egy több fokozatú rakéta elsõ fokozata olyan 2 esetleg 3 km/s-re tudja a többi részt gyorsítani. Nem véletlenül kell általában három fokozat a körpályára.
40 km/s sebességre még a mélyûri szondáinkat sem tudjuk felgyorsítani. A Voyagereket is "csak" 15 km/s körüli sebességre tudtuk felgyorsítani(Hold körzetében aztán a föld gravitációs ereje miatt ez olyan 10km/s-re csökkent) és csak különféle trükkökkel("parittya-effektus") lehetett a kellõ sebességre tovább gyorsítani.
Na de ez pont abból adódid, hogy az eredeti tömeg is, amit felviszel nagy. Nézd meg, hogy az ASAT rakéta 10-20km magasara feltoltva is képse volt messza a LEO pálya fölé menni. Képzeld el, ha a hordozó gép és maga a rakéta is szuperkönnyû anyagból van.
A nagy tömeg felvitelének van egy energiaszükséglete, de az ahhoz szükséges tüzelõanyagnak is. Annak megint nõ a tömege és ez így lavinaszerûen nõ. Ha az alaptömeg eleve töredéke az eredetinek és egy hordozó gép lenne az elsõ fokozat, ami az ûrlift szupererõs anyagából lazán felmegy 20km magasságra akkor szerinted mekkora rakéta kellene a LEO pályához? Mert egy C-5 géprõl kidobott ICBM is lazán elérné már azt néhány tonnával.
Szóval én továbbra is azt látom, hogy az ûrlift költségébõl sokkal olcsóbb azt csinálni, hogy építesz bazinagy gépet - ez sem nehéz, hiszen a gép szuperkönnyû, tehát egy B747 méretû gép is 20-30 tonna legfeljebb és ezt a hajtómûvek és a tüzelõanyag adja nagyrészt, ami simán felemel több száz tonnát is 20 km-re és onnan indulhat a rakéta, ami szintén könnyebb. Az ûrlift árából több ezer indítás finanszírozható és tetszõleges pályán. Erre ugyanis az ûrlift nem képes...
A légköri nyomás 5,5 kilométerenként felezõdik, ebben igazad van. A légellenállás a sûrûséggel egyenes arányban áll, tehát ez is felezõdik, csak az a baj, hogy a sebesség négyzetével is arányban van, tehát kétszer olyan magasan, kétszer akkora sebességgel számolva, bezony dupla olyan erõs a közegellenállás! Azt se felejtsd el, hogy 100 km magasan, a légkörbe belépõ ûrhajók elégnének (ha nem lenne hõpajzsuk), olyan erõs a légellenállás, pedig ott milyen sûrû is a légkör?
Egyszer olyat hallottam, hogy az elsõ fokozat 40 km/s-re gyorsít (ez persze biztos nem így van, de nem ez a lényeg), csak épp a légkör miatt lelassul.
Csak nem érted! Van légellenállás igaz, de nem sokáig. 5 km-ként felezõdik a légköri nyomás, a légellenállás meg négyzetesen csökken! egy 3 g gyorsulású rakéta piszok gyorsan maga mögött hagyja a sûrû légkört, de attól még messzi lesz, hogy körpályára álljon!
ahol a a gyorsulásvektor, v a sebességvektor m/s-ban kifejezve és t az idõ másodpercben. Ez alapján némi gondolkodással ki lehet számolni, hogy mennyi idõ kell egy rakétának a felsõ légkör eléréséhez.
Egy rakéta hosszú, hengeres teste különben sem nagy légellenállású. Ha jól emlékszem, már amatõrök is lõttek fel az ûrbe rakétát, pár tonnás indulótömeggel. Körpályára viszont az ilyen rakéta sohasem fog állni, mert nincs elég sebessége, de a légkört messze elhagyja.
Rosszul tudod. A sûrû légrétegek miatt nem tud rendesen felgyorsulni a rakéta. Ha nem lenne légkör, akkor percek alatt elérné a szökési sebességet és onnan kezdve kikapcsolhatnák a hajtómûvet. Azonban pontosan amiatt, hogy a földközelben tolni kell neki, (egy kicsit még vissza is vesznek belõle, mert csak a légellenállást növelnék) hirtelen elfogy az üzemanyag nagy része, aztán ha kiértek a troposzférából, már lehet rendesen gyorsítani.
"Az üzemanyag 80 %-a nem gyorsításra megy el. Hanem a légellenállás eszi meg."
Fenéket. A nagyobb rakéták elsõ fokozata gyakorlatilag fél perc alatt kiér a sûrûbb légrétegbõl, és olyan 50-100 kilométer magasságig viszi fel a többit, de 1,5-2 kilométer/sec sebességre is felgyorsítja a további fokozatokat.
Vagy összehozod a platformmal, vagy nagyobb rakéta kell. Nincs ingyen vacsora! A keringési sebességet valahogy el kell érni, ahhoz meg teljesítmény kell.
A White Knight-szerû hordozó ugyan fel tudja emelni a SpaceShipet, de az utóbbi nem képes még üresen sem LEO-pályára állni. A fejlesztett változat sem! Max. annyit érhetsz el, hogy kissé lecsökkented a fellövés elején a légellenállást, ami ugyan segít egy kicsit, de nem sokat. Attól még kell az elsõ fokozat brutálisan nagy tömege, ami kellõen felgyorsítja a többit.
Van több gond is. Például nincs megfelelõ anyag hozzá, olyan amely a 36000 km hossz esetén elbírná a saját súlyát. A nanocsövek talán alkalmasak erre, de még csak pár centi hosszút tudtunk szintetizálni, ide meg több ezer kilométer hosszú kellene.
Egyetlen anyag tudná elméletileg biztosan az ide szükséges paramétereket, méghozzá a neutrónium. A baj az, hogy ezt meg képtelenek vagyunk elõállítani, és kibányászni is lehetetlen, mert a fehér törpecsillagokban található. Meg egyes elméletek szerint talán a Nap magjában is van.
Felesleges. A Földrõl indítva sincs szükség arra, hogy az indító platform egy magleven száguldjon.
Az üzemanyag 80 %-a nem gyorsításra megy el. Hanem a légellenállás eszi meg. Ezért kell a repülõ. Mert akkor anélkül indulhat a rakéta, hogy a sûrû légkörön átküzdje magát.
Azért kell gyors repülõgép, hogy a keringési sebesség egy részét az hozza össze. Pont a legalsó párszáz m/s elérése a legnehezebb, mert ekkor még a késõbb elhasználódó tömeget is gyorsítani kell. Egy több fokozatú rakéta elsõ, legnehezebb fokozata erre használódik el.
Pár éve utánaszámoltam, és az jött ki, hogy egy MIG-31+rakéta kombinációval LEO-pályára lehet állítani kb. 80-220 kiló tömeget, ami egy kisebb mûholdé lehet. Egy szuperszonikus bombázó, mondjuk egy TU-160 fel tud vinni 20 km magasságra és 2 Mach sebességre egy 20-30 tonnás tömeget, amivel kb. 1 tonna tömeget állíthat LEO-pályára. Ez már akár egy egy személyes ûrhajó is lehet.
Amúgy szerintem is jó ötlet az ûrlift, csak egy komolyabb probléma van vele: Ha egyszer lezuhan, akkor végigrombolhatja az egyenlítõt. (Ugye az egyenlítõnél kell lehorgonyozni)
Nem, de úgy néz ki, hogy pár ember kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy nem lesz ûrmeghódiccsa sose.
Fõleg egyébként a fermi-paradoxon támogatja ezt: ha lehetõség volna "meghódíccsani az ûrt" úgy, ahogy azt mi képzeljük, akkor azt egy faj már megtette volna. Ennek van egy pár elõfeltevése, de szerintem elég hihetõ.
Már rájöttem hol a probléma: te sugárhajtású repülõrõl beszélsz. Minek kéne sugárhajtású legyen? Teljesen felesleges, hogy gyors legyen. A lényeg, hogy a terhet felemelje.
Nem. Csak más fajta üzemanyagot. A folyékony hidrogén-oxigén üzemanyag súlyarányosan sokkal nagyobb teljesítményt képes leadni, mint a levegõvel elégetett kerozin. Nézz csak utána egy kalória-táblázatban.
Egy ûrlift mûködtetéséhez leginkább áram kell, amit sokkal olcsóbban meg tudunk termelni a normál erõmûvekkel. És nem szennyezi el a magas légkört. Ráadásul mindkét irányban képes üzemelni.
Ráadásul egyszer kell megépíteni, aztán addig üzemeltethetõ, amíg a szerkezetét karban tudjuk tartani. A rakéta gyakorlatilag egyszer használatos, a repülõgép is korlátozott élettartamú, épp úgy mint ahogy az ûrsiklók.
Ráadásul, egy kb. 20 kilométer magasan repülni képes, többszörös hangsebességû és cirka 100 tonna kapacitású repülõgépet megépíteni nem épp egyszerû, jelen pillanatban max. elvi tervek léteznek. Technológiailag viszont igenis lehetséges. Vannak olyan részegységek, amik már más gépekben bizonyítottak.
A gond az, hogy ha egy repülõgép viszi fel a légkör határáig a cuccot, akkor csak a hajtóanyag egy részét spórolod meg, méghozzá az oxidálót. Ettõl még az éghetõ hajtóanyagból nem fog kevesebb fogyni, sõt inkább több fogy, mert a repülõgép szerkezeti súlya sokkal nagyobb a rakétánál.
Adott esetben akár már olyan jármûvet is hordozhatna a hátán egy ilyen gép amely teljes egészében képes visszatérni, és segédrakéták nélkül elérni az ûrt. Ezzel akár egy nagyságrenddel is olcsóbb lehetne a dolgok ûrbe juttatása.
Én értem amit mond. A rakéták üzemanyagának 80%-a 20 km alatt fogy el. Ha ehelyett egy repülõ hátáról tudnák elindítani, akkor a rakéta vagy sokkal több üzemanyagot vihetne magával az ûrbe, vagy egy sokkal kisebb rakétával is elérhetõ lenne az ûr.
Azt hiszem tévedsz. Egy rakéta súlyának döntõ részét a hajtóanyag adja, ezzel egyet kell értened. Az, hogy a tartály, amiben tárolják fele akkora súlyú, az segít, de nem lényegesen. Folyadékos rakétánál még mindig ott a hajtómû és a többi berendezés súlya, amit viszont nem biztos, hogy ebbõl az anyagból meg tudsz építeni.
Az egyik legjobb szerkezeti-súly:hajtóanyag-tömeg arányú rakétaféleség a szilárd hajtóanyagos rakéta, ahol talán a teljes tömeg 5%-a körül lehet a rakéta saját súlya, a többi tulajdonképp a hajtóanyag. Ennek a fajta rakétának a gazdaságosságát nem nagyon befolyásolja, ha mondjuk 2,5%-ra csökkented a köpenysúly részarányát.
"de ha valaki megint olyan ökör összegeket ölne bele mint az apollo idején akkor lenne új meghajtás ûrhajó stb.."
- Tud uszni? - nem. - Es ha megfizetem?
Szoval, nem. Akarmekkora penzt olunk bele, attol meg nem lenne uj meghajtas. Nem nagyon tudunk mas hasznalhato elvet a reaktiv hajtason kivul. Azt pedig semennyi penzzel nem tudjuk biztositani, hogy van is ilyen.
Az ûrlifthez felhasznált anyaggal olyan könnyû ûrjûrmû lenne készíthetõ, hogy sima szuprszonikus gázturbinás géppel fel lehetne menni 20-25km-ig és onnan kellene csak rakéta hajtómû. Azt nézzétek meg, hogy a mai hordozórakéták tömegének hány százaléka megy arra, hogy 20 km-ig feljussanak. Elég nagy úgy, hogy a nagy felvivendõ tömeg tömeg mitt az üzemanyag a tömege durván halmozódik. Ha jól értem, akkor az liftez szükséges nanoakrámi bármelyik mai szerkezeti anyagnál 2 nagyságrenddel többet tud. Ha ebbõl építesz egy gépet, akkor maga a repülõ szerkezet lenne néhány tonna és a life support és mindnen más nehezebb lenne, mint a gép szerkezete. Képzeld el, ha egy SS-hez hasonló siklórepcsi nem 70 tonna lenne üresen, hanem mondjuk 5-7 tonna. Na, egybõl más lenne a rakéta technológia meg a hajtómûvek viszonya az ûrrepüléshez.
Azt hiszem itt tévedsz. Bár az ûrlift felépítése tényleg brutális összegbe fájna(és még rengetegbe az "ûrszemét" eltakarítása, hogy ne verje használhatatlanná), de hosszútávon szvsz olcsóbbnak vélem. Minden ûrkísérletnél a egyik legdrágább rész a LEO-pálya eléréséhez szükséges rakéta és annak hajtóanyaga.
Egyrészt ha a lift kábeleit jól vezetõ anyagból készítenék, vagy legalább ilyen anyaggal vonnák be, a liftkocsik meghajtását lineáris elektromotorokkal lehetne megoldani, amiket aztán földi erõmûvekkel is táplálhatnánk. Ez olcsóbbá tenné a pályára-állítást. A mostani áraknak a töredékébõl kijönne. Egyáltalán nem szennyezné a magas légkört, ellentétben a mostani rakétákkal. Több tanulmány is arról szólt ugyanis, hogy a rakéták által kibocsátott égéstermékek súlyosan károsítják az ózonréteget. Szerencsére ezek az égéstermékek gyorsan elbomlanak, Nem úgy mint a freon, de a kár akkor is fennáll.
Ami pedig a liftkocsik villámvédelmét illeti, a jó öreg Faraday-kalitka most is segítene.
Többe kerülne a lift felépítése, mint amennyi haszonnal járna. Ha megvan a lift felépítéséhez szükséges anyag, akkor maga a lift válik feleslegessé...
masik :)
Az évszázad derekára meg akarja valósítani az ûrfelvonó építésével kapcsolatos terveit Japán egyik legnagyobb építkezési vállalata - jelentette kedden a japán média.
Az ûripari fejlesztésekkel is foglalkozó Obayashi Corporation által tervezett ûrlift kötél segítségével emelkedne az ûrbe, hordozórakéták alkalmazása nélkül. A csaknem 96 ezer kilométer hosszú kötél az acélnál hússzor erõsebb lenne, szénnanocsövekbõl készülne. Egy ilyen hosszúságú kötéllel elvileg kétszer körül lehetne venni a Földet az Egyenlítõ mentén.
A kötél egyik végét a Földhöz rögzítenék, a másik végén pedig ellensúly lenne, s a Föld forgása által kifejtett centrifugális erõ feszítené ki. A Földtõl 36 ezer kilométeres magasságban lévõ ûrállomást egy speciális kabinnal lehetne elérni nagyjából egy hét alatt.
Az Obayashi szerint az ûrlift segítségével jóval olcsóbban lehet majd hasznos terhet szállítani Föld körüli pályára, és mivel kiküszöbölnék a hordozórakéták alkalmazását, a biztonsági kockázat is jóval alacsonyabb lenne. A japán cég szerint az ûrlift megvalósítása jelentõs lépés lenne a világûr meghódításában, és a késõbbiekben a Holdon és a Marson is lehetne alkalmazni.
"Az elképzelés szerint egy körülbelül 36 000 km magasan, geostacionárius pályán keringõ mûholdat össze kellene kötni a Földdel egy igen erõs kábellel. A geostacionárius pálya tulajdonságai miatt a mûhold a Föld felszínéhez képest mozdulatlanul áll. Majd a kábelt használva, mintha csak lifttel mennénk, lehetne feljutni a világûrbe. A mûholdról egy másik, ugyanolyan hosszú kábelen ellensúlyt kell „felereszteni”, ezt a Föld tengely körüli forgása miatti centripetális erõk feszítenék ki, így a terhek feljuttatása a mûholdat nem mozdítaná el kívánatos pozíciójából alacsonyabb pályára. Az ûrliftet mûholdak, megfigyelõszemélyzet, tudományos mûszerek feljuttatására lehetne használni."
"Elõnyök: Csillagászati megfigyelésekhez ideális lenne, hiszen ekkora magasságban már nem jelentkezik a földi légkör torzító hatása, és a mûszerek feljuttatása kevesebbe kerülne a jelenleginél. Üzemeltetése a jelenlegi hordozórakéták költségének töredéke lenne, mivel csak elektromos energiát igényelne. A teher feljuttatása a kisebb (vagy elhanyagolható) gyorsulás miatt kíméletesebb. A visszatérõ kabinok és rakományok energiát termelnének, melyek az üzemeltetési költséget tovább csökkentik."
"Hátrányok: A megépítése elképzelhetetlenül sokba kerülne, rengeteg, igen drága alapanyagot igényel, melyek felhasználása nanotechnológiát igényel. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre elég erõs anyag, ami kibírná a fellépõ erõket. Megoldandó többek között a lift pozíciójának stabilizálása, a kabin villámokkal szembeni védelme is."
Informatika és tudomány
