Hálla neked, most már nem kell úgy meghalnom, hogy ne tudnám azt, hogy mit nem tudok..
Kakut szándékosan a te kedvedét csíptem ki - mivel ô mégis csak asztrifizikus - nem pedig David Icke-ot, aki ugyan tíz évvel Kuku elôtt pontosan leírta a holografikus "illúzió" világ mûködését, de mivel nincs semmi titulusa, ezért szerinted ô is csak egy kretén lehet...
Örülök, ha segíthettem. Ezek szerint van amiben egyetértünk, viszont a holografikus világegyetem hipotézis, csak nevében holografikus. Valószínűleg ezt is félre érted, és azt hiszed, hologramok vagyunk, és erről szól. Újfent tévedsz. Amúgy szívesen, de tudom, hogy minden jobbító szándék, falra hányt borsó, mert annyi energiát öltél már bele a kis világodba, hogy bármilyen ellentmondó tényt kizársz, semmit nem vagy hajlandó megkérdőjelezni. Így végül is nem segítettem neked...
Ami azt illeti én nem érzem vallásos embernek magam. Ateistának se. Inkább csak gondolkodni szeretek dolgokon (mi lenne ha..alapon) De hinni sok mindenben hiszek. Hiszem például, hogy nem ok nélkül születtünk le a Földre. Nem véletlenül történnek a dolgaim (még ha mások ezt nem is így érzik, gondolják) és hogy tanulni sosem késő.
Ez körül-belül olyan, amikor azt mondják az élet értelmére, hogy az élet azért van, hogy csak legyen. Minden ép eszű ember sejti, hogy ennél többnek kell lennie a válasznak, valami csattanósabbnak.
Szimulációs hipotézis, komoly emberek is eljátszogatnak vele, vagy pl Elon Musk is célozgatott rá, persze lehet, hogy csak trollkodott.
Én az okok mögött mást érzek...
Részemről a "mókuskerék" nem létezik. Vagy inkább nem olyan értelemben létezik. Úgy vélem, mindenki más céllal születik le a Földre. Akad aki valamit nem tudott lezárni a múltjában, ezért van itt. Vegyünk példaként egy majd mindenki által gyűlölt tömeggyilkost. Ha bevonjuk a képbe a karma és a reinkarnáció opciókat is, akkor valamikor valaki, egy előző életben (vagy akár ebben is mondjuk kisgyermekként) molesztálta vagy megkínozta alanyunkat, aki ezt nem tudta (tudja) feldolgozni így lezárni sem. Ezért gyilkol folyamatosan, hogy valami megváltás vagy megvilágosodás félét találjon. Ha nem talál, akkor lelke visszatér egy másik testben egy másik leszületésben, hogy tovább keressen, így ezáltal tovább is gyilkoljon..és máris találtunk egy lehetséges magyarázatot egy miértre.
Vagy sorolhatnám, hogy miért akar lenni valaki orvos, tanár, sportoló, matematikus vagy épp professzor. Vagy épp idegen létforma megszállott, kutató vagy csak érdeklődő. Ezt a lehetőséget találtam eddig számomra a legszimpatikusabbnak.
Mármint, hogy a döntés mindig a miénk: élni akarunk, dolgokat megtapasztalni (legyen az jó, vagy épp rossz), tanulni egymástól, vagy épp másokat tanítani, barátokra, segítőkre lelni, ugyanakkor ellenfelekre is, hiszen miattuk akarunk jobbá válni is.
Egyszer egy beszélgetés kapcsán hallottam amint azt ecseteli valaki éppen, hogy nincs rossz. Nincs gonosz, sem jó. Mindkettő ugyanaz, csak másként értelmezzük. Mert minden, csak felfogás kérdése. Mi az ok, amiért itt élünk épp most?
A tapasztalatok megszerzése egy olyasvalaminek, mint a kollektív tudat. De mindig csak egy csipetnyi. Mert ettől szép és működő a világ. A titkoktól, a megmagyarázhatatlan dolgoktól, jelenségektől. Az álmoktól. Az öregségtől. Az elmúlástól. A gondoktól, amiket végül valahogy, de mindig másképp megoldunk.
És persze a szeretettől, ami mindent és mindannyiunkat végső soron összekapcsol.
Átfutottam én is. Nem rossz elmélet, hiszen igaz vagy sem, de a matematika tény, hogy felfedezhető a mi világunkban is. Akármilyen realitást is rejtsen ez a világ.
Persze ha fel tudjuk fogni, hogy léteznek egyéb bolygók is az univerzumban, sőt pár elméletileg még az életre is alkalmas lehet, akkor amennyiben csak programok illetve szimulációk vagyunk, hogyhogy nem tudunk még teremteni magunknak egy odaszállító eszközt vagy kaput?
Szerintem épp ez az elmélet gyenge pontja, hiszen behatárolt illetve korlátozott intelligenciát sejtet. Pedig a mi intelligenciánk önfejlesztő és tanuló mechanizmuson alapszik. Kontra idő, ami lelassíthat ugyan célunk felé, de megállítani nem tud, hiszen itt a Földön az idő nem áll, hanem halad.
Fene tudja..attól függ. Ha mondjuk én tervezem, akkor igen Ha képes lennék új létformát teremteni (alkotni), én mindenképpen kontrollálnám a "működését". Amennyiben olyan szintre jutna, hogy önmagára vagy másokra veszélyt jelentene, likvidálnám...ööö, vagyis módosítanám az öntudatképét. És amíg a felügyeletem alatt állna, felesleges lenne az önfejlesztés. Csak azért, hogy egy nap majd megkérdezze tőlem, hogy engem ki teremtett, én nem látom értelmét hogy intelligensebb legyen nálam:) Utoljára szerkesztette: Zephyr Retiring, 2017.10.26. 21:08:06
Próbálj meg olyat tervezni és meglátod, még az is tanulni fog valahogy.:)
Engem nem zavarna, ha velem egyenrangú lenne egy teremtményem vagy bizonyos dolgokban még túl is szárnyalna engem. Velem vitába is szállhat, mondjuk biztos, hogy a viselkedését kicsit szabályoznám, hogy legyen valamilyen vitakultúrája.:)
Nem lenne neked öröm, hogy megkérdezné, ki teremtette őt?
Öröm az nem. Egy régebbi hipotézis szerint ismerned kell a múltad, hogy jövőd lehessen. Egyre többen legyintenek erre mondván: majd én döntök a sorsomról. De dönthetünk róla? Talán kisebb dolgokban igen. Ha a leszületésünket szimplán egy evolúciós fejlődésnek köszönhetjük, akkor még a nagyobb dolgokban is. Ám ha nem...
Mégis mit felelhetnék őszinte szívvel egy ilyen kérdésre, mikor még magam is kételkedem a fajunk múltjával kapcsolatosan? Talán ha minden egyértelműbb lenne. Talán ha nem léteznének piramisok a Földön. Talán ha kapcsolatot tudnék teremteni nálunk fejlettebb földönkívüli intelligenciákkal. Az mind sokat segíthetne...
Igen, én még a régi elveket vallom: ismerned kell a múltad, hogy jövőd lehessen. Hogy boldog, kiegyensúlyozott, értékes és hasznos jövőd lehessen, tudnod kell honnan jössz. De annyi még a titok, a megmagyarázhatatlan kérdés saját múltunkkal is, hogy míg azokat sem tudjuk egyértelműen megválaszolni, addig mi sem tudunk a Genesis útjára lépni. Én így érzem, de persze tévedhetek is, mert én is csak egy ember vagyok :)
Nem egészen. A jónak is van két vége, ahogy a rossznak is. A jó a két végéről működik jól egy megfelelő egyensúlyban. Ahogy a rosszat is tudod működtetni. De melyik a jobb? :) Természetesen a jó.
Csak futólagosan gondolkodom olyasmikon néha, mint például ha elfogadjuk tényként az evolúciós elméletet (amit tanítanak is) és valóban nyomonkövethető is az ember át/kialakulása, akkor az ugyebár egy fejletlenebb szintről halad a mai (fejlettebb) szint felé. De ezzel csak annyi a bökkenő, hogy akkor a mai építeszeti tudásunk fényében semmilyen formában nem létezhetnének a piramisok. Azok ugyanis elképesztően magas csillagászati és matematikai tudást feltételeznek egy több ezer évvel ezelőtti olyan korból, amikor az átlagemberek intelligenciája és tudása még közelében sem járt a mai kor átlagemberének. És ez egy igen nagy szálka az elfogadott evolúciós elmélet(ünk) szemében. Namármost, ha viszont elgondolkodunk azon, hogy akkor most vagy valamiért (legalábbis a piramisok keletkezése idejére) hirtelen felbukkant a Földön valami magasabb, az akkori átlag feletti intelligencia, vagy pedig addig is létezett, ami viszont ellent mond a darwini elméletnek.. És már vissza is kanyarodtunk a tisztázatlan múltunkhoz.
Lenyomatai lennénk egykori őseinknek? Lehet. De melyik őseinknek? A neandervölgyi ősembereknek, vagy a piramist építtető korához képest elképesztően magas intelligenciával, építészeti és csillagászati tudással rendelkező őseinknek?
Két vég alatt a kevésbé jót és a végtelen jót kell érteni? Rossz alatt pedig a rosszcsonttól a lelketlen gonoszig terjedne a képzeletbeli skála? Vagy kooperálnak is? Mert az már egy skála coop lenne :D
És mi az, hogy megfelelő egyensúly? A rossz két véglete közt? Ott nem lehet megfelelő egyensúly. Mert a rossz nem lehet(ne) megfelelő sehol, semmilyen formában sem. Vagy a jó és a rossz közti megfelelő egyensúlyra gondoltál? Mert akkor viszont az már együttműködés :) Vagy nem?
A rosszat is lehet működtetni kellő egyensúllyal, a kulcsszó itt azon van, hogy mások feláldozásával. A jó működtetése pedig mások éltetésével jár együtt. Ennyire egyszerű ez is.
Mégiscsak úgy tűnik, hogy nem nézel ki belőlük annyit, mivel véleményed szerint erre egyedül, külső segítség nélkül nem lettek volna képesek. Vagy én értelmeztem rosszul valamit a részedről?
Nos röviden a tények. A neandervölgyi emberek körülbelül 28000 éve kihaltak. Ha evolúciós szemmel nézzük a dolgot, talán egyet érthetünk abban, hogy ők nem rendelkeztek akkora tudással, hogy piramisokat építhessenek. Halásztak, vadásztak és háborúztak egymással. Ebben szinte minden történész egyetért.
Az említett piramisoknál talált rovásírásos jelek keletkezését huszonhét-harmincezer évre becsülik. Tehát a piramis már létezett abban az időben. Most akkor ez miként értelmezhető szerinted? A mai tudásunk szerinti fejlett építészeti, csillagászati és matematikai tudás abban a korban szakértők szerint sem létezhetett még. Az ókori római építészeti emlékeink sincsenek annyi idősek. Azért ez elgondolkodtató.
Amúgy csak én érzem úgy, hogy ez ellentmond az ember evolúciós fejlődésének? Vagy mi tételezünk fel csupán téves elképzeléseket a neandervölgyi ember évezredének koráról? Én ezen dolgok miatt írtam lentebb, hogy a piramisok sem létezhetnének ha csak simán a majmokból fejlődtünk volna ősemberré majd a mai kor emberévé...
Rendkívül extrém elmélettel állok elő. Mi van akkor, ha a neandervölgyieknek is volt fejlett kultúrája, csak odáig fejlődtek, hogy társadalmuk kialakulásának nyomait később nagyon nagy precizitással sikeresen eltüntették? Nem úgy mint mi, hogy ránk még a környezetszennyezés miatt is emlékezni fognak.
Legyen. A múlton egyébként sem kell sokat rágódni :) Maradjunk a jelennél, és elmélkedjünk mert még a jövő is bizonytalan..
Nemrég végeztem a Páncélba zárt szellem című sci-fivel. A film egy olyan elméleti jövőt tár fel, amikor már az emberiség képes robotvázba építeni emberi agyat s így általa a szellemet is. Elég bizarr alkotás, de ki tudja: talán ez is lehet egy alternatíva a teremtésre, illetve az emberi test tökéletesebbé tételére. Ha egy nap ez az elmélet is valósággá válik majd, talán elérjük végre a hőn áhított halhatatlanságot..
Alapozzunk az indiai hitvallásokra, melyek szerint előbb vagy utóbb kilépünk a reinkarnációs ciklusból... Ha ezt a sejtetést bizonyítéknak tekintjük, akkor elfogadhatjuk a tényt, hogy elejeink talán erről is tudtak valamit. Mert még a reinkarnációt is feleslegessé tenné, ha más testbe, akár teljesen organikusba, olyanba, mint a miénkbe, át tudnánk ültetni a test elavulásával az öntudatunkat.
Előre leszögezem, a cikk nem az én agyszüleményem, tehát másokat is érdekel a téma.. A reinkarnáció valóság?
Direkt adtam más címet neki, mert az eredeti cím túl előrelátó.
Amit írtál az elsősorban a keleti filozófiák elmélete. Én másban hiszek. Szerintem is körforgás a reinkarnáció, de nem "malomkerék". Szerintem önként születünk le, a saját születésünk előtti döntésünk eredményeként. Nem büntetésből, ahogy keleten hiszik. Gondolj bele, ha valaki valamilyen szempontból valami rosszat tett, és felismeri, hogy rossz amit tett, akkor legközelebb már jól fogja csinálni. Hiszen megtanulta, hogy rossz amit tett. A keletiek szerint, ha bántasz valakit, akkor a következő életedben a bántott személyként kell vezekelned, hogy megtanuld: bántani rossz. Ez mind igaz is lehet, csak felesleges riogatás, hogy elriasszák az élőket a rossz dolgok miatt. Ha valaki nem ismeri fel, hogy rosszat tett és büntetésként emiatt kell vezekelnie egy másik életben, az már bosszú. Ami szintén rossz és értelmetlen. Vezeklésként leszületik, megszenvedi azt a szenvedést amit okozott és kész. Mit fog belőle tanulni? Semmit az égvilágon, mert emberként nem tudja, miért kell vezekelnie. Anyák nem értik miért kell meghalni az ártatlan csecsemőiknek. De tényleg ártatlanok? Nem lehet, hogy azért születtek le újra, hogy "törlesszenek" előző életük gyümölcseként? Már hogy a viharba ne..a keleti filozófia szerint.
Az élet szép. Csak mi bemocskoljuk. Abból tanulunk és általa fejlődünk. majd távozunk, mérlegelünk és ha úgy akarjuk, újra leszületünk. Hogy tanuljunk és általa fejlődjünk. Az ember lusta, sokan hiszik. Tévednek. Az ember tanulni akar, először járni. Majd beszélni végül írni és így kifejezni érzéseit. Kapcsolatra vágyik, hogy érzéseit megossza. A boldogságra vágyik, az örömre és a szeretetre. Hogy szeressen és viszontszerethessék.
Épp ezért a reinkarnáció nem felesleges, hanem fontos számunkra és életünk szerves része lehet. Igen, csak lehet, mert ebben is mi magunk döntünk. Akarjuk látni élőben mi lesz a Földön 5000 év múlva? Eljutunk valaha más létformákhoz az univerzumban valamelyik távoli naprendszerben? Miért is ne tehetnénk. Ki tudja bizonyítani az ellenkezőjét?
Másrészt meg nincs. Kiemelsz egy réteget, akit nem érdekel a holnap. Erre én is mondhatom, hogy sokakat meg érdekel :) Tényleg vannak, akik a mának élnek. Mások meg leragadtak a múltban. Téged meg a kompetencia érdekel esetleges idegen létformákkal. Engem meg, hogy az élet minden területén harmóniára és egyensúlyra leljek. De szerintem nem ezek miatt vagyunk itt..
A forrásokra való hivatkozás nem újkeletű errefelé. Ha szerzel egy infót valamiről, (ami úgy véled érdekes lehet) szerintem nagyon nem mindegy, hogy Juliska néni mondta a sarokról, vagy a Cambridge-i Egyetem egyik professzora. Ismétlem: szerintem nem mindegy. Akad pár szkeptikus, (errefelé is) akik még egy szaktekintély szavát is megkérdőjelezik :D Persze megértem én: csak a hülyék tudnak mindent, a többiek életük végéig tanulnak...
Igyekszem nem megbántani senkit sem, de sokszor hasztalan. Valahogy mindig másként sül el a dolog, mint ahogy szeretném..
Egyébként én meg olyan korból maradtam itt, amikor még hétfőnként adásszünet volt a tévében, két tévécsatorna jött csak be a fejete-fehér Junoszty tévén, és a Duna tv-t még csak műholdról lehetett parabolaantennával befogni :)
Most a Dunát már mobilról nézem wi-fin keresztül ingyen, mert azóta már korlátlan internet is van :D
Így kezdődik az alcím: "Ha vannak idegen lények, UFO-k, földönkívüliek.."
Ennek kapcsán ihlettem egy rövid négysorost és hoztam egy érdekes videót is. Forrásmegjelölés nélkül
"Nyírő Bea szerint is néha inni kell. Abban amit nem tudsz, sokszor hinni kell, És nem számít, hogy mit gondol erről majd a nép, Csak az számít, hogy egy nap majd valóra váljék.."
Vélemény?
Egy elég markáns és hangadó réteget emeltem ki. Csak ezért mertem róluk írni. De ha neked jobbak a tapasztalataid, annak én csak örülni tudok. Én lennék a legboldogabb ebben is, ha tévednék.
Markáns és hangadó hol? Az interneten, vagy a való életben? A neten tapasztalható depis hangulatra már rég nem figyelek oda. A való életben (az én környezetemben) pedig ritkán látok kiégett, az életbe belefáradt egyéneket :)
Semmi reakció a #376 alatti vidire? Azért nincs, mert szkeptikus vagy magad is és valótlan infónak véled, vagy azért nincs, mert különösebben nem érdekel a téma? Itt jártak, na és akkor mi van? :D
Ha csak itt jártak volna, azzal nincs is tényleg semmi baj. Voltak, elmentek. Nem ? Na de mi van, ha nem hiába jöttek, hanem azzal a szándékkal, hogy "eltérítsék" a Földet ? Mondjuk fogtak egy pár akkori 'állatot' és beléjük oltották különbözô idegenek génjeit teremtve ezzel egy zubbonyt amibe bele zárták egy energiát, avagy a mi lelkünket, és mi mind máig azt hisszük hogy a zubbony vagyunk ? A Naprendszert is manipulálták, de a Földét különösen azzal, hogy ide utaztatták a Holdat és egy olyan pályára állították, ami segít minket a fake világban tartani. Mi van, ha mi sem vagyunk többek, mint pl. a méhek, akik nem a munkájuk gyümölcsét fogyasztják, hanem azt a sz@rt amit a gazdájuk ad nekik ?
Régebben valamikor, mutattak valahol az akkori médiában egy lefejezett marhát egy rét tisztásán. Ezzel nagyobb gond nem is lett volna, ha lett volna körülötte vértócsa. De egyetlen csepp vér sem volt a földön. A fejét a nyakáról meg egyetlen olyan éles eszközzel választották el, amilyen a hétköznapi használatban sem igen volt akkortájt. Talán egy szamurájkard lehetett volna az éle alapján, de ugyanazzal a hibátlan vágással kettéhasította a kemény csontokat a nyakban is. És még ha el is fogadták volna magyarázatnak a szamurájkardot, akkor se találtak magyarázatot a vér hiányára..
Hallottam magam is ilyen elméleteket az "igábahajtásról". Nehéz beszélni erről, mert ha létezik is ilyesmi, én személy szerint ezt nem tapasztalom. Ha tőlem is szívnak le esetleg energiát jelenleg is idegen létformák, részemről áldásom rá. Tenni úgysem tehetnék ellene semmit sem. Nem igaz?
Nem ! Ha nem tapasztalod, az még nem jelenti, hogy nem vagy érintett benne. Sôt ! mennél kevesebbet tudsz róla, annál több energiát szipolyozhatnak tôled el. Tenni úgy tudsz ellene, ha megérted a mûködését, és saját magad irányítod az érzelem-tudat világodat. Képzeld csak el, ha nem úgy tekintenél önmagadra mint egy "zubbonyra" ami egyszeri használatra lett "gyártva", hanem mint az árnyékodra, ami csak arra szolgál, hogy ebben a realitásban (hologramban) rész szereplô lehess. Hogyan élnéd az életed "itt", ha tudatában lennél valódi önmagaddal, ami soha nem született meg, és így soha nem is hal meg ? Nem gondolod, hogy valakiknek éppen ez az érdekük, hogy ebben a tévhitben tartsanak ?
Na most akkor ha én úgy gondolom, hogy több életet is élhetek itt a Földön (bármilyen komplexitásban), akkor vagyok tévhitben, vagy akkor, ha úgy vélem, mi emberek csak egyszer élünk emberként?
És ha minden csepp energiát kiszipolyoztak már belőlünk? Mi lesz azután? Mindennek vége?
Jelen esetben nem tartok semmitől. Azt hiszem, csak te értettél félre engem dolgokban.:) Nagyon is érdekelnek az idegen lények, csak már feleslegesnek tartom egyes források után nézelődni, mivel tudom, mit tartalmazhat az... Ne haragudj, de kicsit flegma vagyok ilyen tekintetben.
Vegyük akkor sorban: egy virtualizált szimulációban vagyok jelen (vagyunk?) amiről azt feltételezem, hogy maga az élet. Evolúcióval vagy anélkül, tökmindegy. Amíg fel nem ébredek. Felébredés alatt azt kell érteni gondolom, hogy "kinyílik a szemem" és másként fogom látni az életet, mind eddig. Vagy nem?
Az energia végtelen: ebben az esetben meg miért lényeges, ha szipolyozzák belőlem (belőlünk?) ..hisz úgyis regenerálódik. Az álom véges: amit most álmodok felnyitatlan szemeimmel egy tévhit világban, vagy a másik, amit nem ébren álmodom és tarthat úgy napi 6-8 órát is naponta? Mindkettő lehet véges. Ez egyébként is olyan DiCaprio-s.. "Your mind is the scene of the crime." Vagyis tudatod lesz a tetthely. És közben persze: "The dream is real." Azaz az álom valóság.
Még ha tudnék is azonosulni a fentiekkel, és elhinném, hogy egy hatalmas virtuális "játék" részesei vagyunk mindannyian a földön, akkor sem lehetne szabadulás, ha egy nap megvilágosodsz. Neo a Mátrixban sem tudott végül megszabadulni a virtuális valóságtól..
Semmi gond, csak két ellentétes dolgot vettem ki a szavaid mögül: 1) "Nem különösebben érdekel a téma, csak azért nem volt reakció." 2) "..nem mutatom ki itt úgy tűnik eléggé az érdeklődésemet.."
Ez mindkettő ugyanarról szól, vagyis az idegen civilizációkról. Szerintem inkább kezdesz hitetlenné válni, annyi az átverés ezen a területen. Volt egy vidi egy profról, aki megpróbált nyilvánosságra hozni kutatási eredményeket egy tengerparton talált hüllőszerű idegen élettelen testről. Megfenyegették, beperelték és még bérgyilkosokat is küldtek rá. A doksifilmben is megjegyezte, hogy szerinte joguk van biztosra tudni az embereknek, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Persze lehet kérdéseket feltenni: hogy került oda? Hol az űrhajó, ami hozta? Egyáltalán azzal jött e? stb..stb.. A mutatott vidihez felesleges bármilyen forrást is felkutatnod. Mutatják a csapatot, és mutatják a röntgenfelvételeket is.
"Eddig senki sem tudta bizonyítani, hogy hamisítványok lennének."
De nem ez a lényeg. Az a lényeg: kinek milyen érdeke származhat abból, ha elhisszük (vagy tudatosítjuk magunkban) hogy tőlünk többcsillagnyi távolságra van élet az univerzumban? Egy ilyen horderejű kérdéshez csak egy adat kapcsolható: ki volt az első aki bizonyította? Ha az a cél, hogy ki kerüljön be a történelemkönyvekbe, szerintem az sem lényeges. Évezredek múlva már csak egy név lesz a sok híresség közt. Annyira nem jelent majd senkinek sem semmit ez a dolog, mint nekem ma Napoleon. Egyszer élt, háborúzott oszt meghalt ennyi. Utoljára szerkesztette: Zephyr Retiring, 2017.11.02. 10:52:22
Amíg nem bizonyítanak valamit a nyilvános kapcsolatfelvétellel, addig még több ezer ilyen dokumentumfilm készülhet, senkit sem fog igazán meggyőzni. Addig csak popkulturális termékek maradnak.
Szerintem a legtöbben ezen a bolygón nem is akarnának más idegen lényekkel közösködni - arról nem is szót ejtve, hogy még egymással sem. Ez van. Magányos lények vagyunk.
Érdekes látásmód. Tehát ha holnap rábukkannál mondjuk egy erdő szélén egy idegen lény tetemére, mivel a kapcsolatfelvétel már nem lehetséges, simán csak tovább bandukolnál. Nem semmi :)
Ismét a negatív tapasztalatok szólnak belőled. Ne válaszolj ha nem akarsz (amúgy is sejtem mi a válasz), de te párkapcsolatban élsz? Csak amiatt kérdem, mert az én ismerőseim közt (a párkapcsolatban élők közt) fel sem merül a magányosság gondolata. Igaz, párkapcsolatban is lehet magányos valaki, de az akkor kétségtelenül egy rossz kapcsolat...
Nem igazán győzne meg, legfeljebb ha megvizsgálnák számomra hiteles személyek az adott tetemet. De ez vajmi kevés lenne mások meggyőzéséhez, márpedig ez utóbbi lenne az igazi cél, nem pedig az egyének hitegetése és egyéni meggyőzése.
Régóta nem élek párkapcsolatban, de szerintem ennek az én esetemben nincs köze a magányossághoz.
Én ugyan nem vagyok sem kórboncnok, sem boncmester, de mindig van a közelemben bicska (ezt még nagyapám nevelte belém) tehát cirka 30 másodperc alatt kideríteném, hogy valódi tetemről, vagy átverésről van szó. Mondom ezt így látatlanban, aztán van pár ismerősöm az SZTE-ÁOK-on is, szerintem a zsaruk helyett nekik jelezném mit találtam.
A magányossághoz rengeteg köze van a lelki világodnak. A lelki világod meg addig nem lehet egész, míg nincs egy jó és teljessé tevő párkapcsolatod. Anélkül csak félember maradsz, hiszen az ember társas lény. Van pár szingli ismerősöm, akik fennhangon, mosolyogva ecsetelik, hogy milyen jó egyedül, és nem hiányzik senki az életükből, akire mosni kell, akire főzni kell, akinek a szeszélyeit el kell viselni. Hiszek nekik. Az persze, hogy nem. De valahol a szemük mélyén nekik is ott a magány, hogy nincs aki átkarolja őket, nincs aki jó éjt puszit adjon, és nincs aki erőt öntsön beléjük, ha maguk alatt vannak. Engem és másokat átverhetsz. Önmagad felesleges becsapnod. Tudom csak mese, de még E.T. is hazavágyott. És nem az otthona hiányzott neki, ez egyértelmű Utoljára szerkesztette: Zephyr Retiring, 2017.11.03. 12:19:50
Nem. "E.T. hazatelefonál.." Nyilván nem az otthonát hívja :D
Egyébként meg sem elhitetni nem akarok veled semmit, sem meggyőzni nem akarlak semmiről. Ezt a partner kell vagy sem dolgot, természetesen te érzed, és te tudod a legjobban, hogy neked mi a jó. Én csak azt mondtam el, amit én gondolok erről a témáról. De úgy is fogalmazhattam volna, hogy ez egy olyan dolog, amiben akár jobbak is lehetünk, mint ismeretlen űrbéli társaink ;)
Felébredés alatt a világ valódi mûködését kell érteni, ami megszünteti a manipulált hamis világképünket. Na de nem próbálom meg pár mondatban összefoglalni (úgy sem sikerülne érthetôen), David 14 percben elmondja a lényeget... (ha még is érdekelne, majd tovább keresel)
Megnéztem. A véleményem röviden: David író. Se több, se kevesebb. Kifejt (szónokol) egy elméletet miszerint a világunkat valakik irányítják és ehhez a mi energiánkat szívják el. Én így értelmeztem a lényegét. Gondolom van arra vonatkozóan egy logikusan felépített elmélete is, hogy ez ellen mit tehetünk, vagy mit kellene közösen tennünk...
Részemről én a harmóniában hiszek. Vagyis: ha úgy érzed szónokolnod kell, tedd azt. Ha meg úgy, szónoklatoknak kell hinned, tedd azt. Csak sose ess át a ló túloldalára. Találd meg saját belső lelkivilágodban (gondolataidban) az egyensúlyt, a harmóniát, a békét, a megnyugvást, a boldogságot vagy amire épp szükséged van. Ennyi a lényeg. Ha egy mátrix világban jelenlevőnek érzed magad, akkor az a te dolgod. Ha meg fizikai testben élő embernek, az is a te dolgod. A magam részéről képtelen vagyok elfogadni, hogy a test börtön, mert számomra nem az. Én lehetőségként tekintek rá. Én jól érzem magam a bőrömben, és ha ez csupán illúzió, legyen. Addig amíg jól érzem magam, engem ez nem fog érdekelni.. Sajnálom, ha ezzel megbántalak, de remélem nagyon nem veszed a szívedre :)
Mi a Földön élünk a fizikai testünkben (David és követői pedig egy mátrix világban..) és ide kötődünk. Az idegen lények pedig a saját életterükben, idegen világokban, dimenziókban, mátrixokban, vagy bárhol máshol. Ha ők idelátogatnak hozzánk, akkor valamit keresnek. Egyesek szerint a Föld nyersanyagait. Mások szerint rabszolgákat. Szerintem meg csupán az intelligenciánkat, illetve annak minden lehetséges variánsát. Beleértve természetesen embertársainkhoz való viszonyunkat így a párkapcsolati kötődéseinket is.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy én nem tévedhetek :)