A DeusEx2 és a Thief3 azért nagyon más stílus, bár annyiban hasonlítanak a Doom3 hogy számomra kicsit csalódást okoztak, talán a túlzott várakozás miatt.
Nem olvastam vissza az összes hozzászólást, lehet hogy már szóbakerült, de szerintem az ID nagyon eltávolodott a Doom1-2 stílusától.
Elöször is ott nagyságrendekkel több szörny volt, gyakran voltak olyan termek ahol szabályos hordák támadtak ránk.
A pályák mérete is jóval nagyobb volt (fõleg a Doom2-ben), mind alapterületre, mind tágasságra. Az akkori technikához képest változatosabb építmények is voltak. Ugyanakkor az árnyékoknak nem volt ekkora szerepe.
A Doom3 más. Az elsõ két rész tiszta akció volt, ez már horror-akció. Vannak árnyékok, a szörnyeknek igazi egyénisége van. Például az Imp-et itt utálom, holott annak idején talán a legkönnyebb ellenfél volt.
Vannak NPCk, és kaptunk egy igazán szépre és jóra(!) sikerült PDA-t. Viszont végig zavart az a gondolat hogy minek egy ilyen komplex kütyü a Doom-ba? Ez mégsem DeusEx vagy SystemShock, és azt hiszem engem ez kavart meg.
Aki régebben szerette a Doomokat az talán egy pörgõsebb játékot várt, ilyen szempontból megértem azokat akik a Painkillert játékmenetre kicsit 'doomosabbnak' érzik mint a Doom3-at.
Másrészt viszont amikor elöször megláttam a játék elejét (és nem csak én) felkiáltottam hogy 'Nini. System Shock2', és erre a PDA még rá is tett egy lapáttal. Innentõl kezdve hasonló interaltivitást vártam a játéktól, amit nyilván nem kaptam meg.
Ha visszaolvasom amit írtam akkor jómagam is 4 vagy 5 játékhoz hasonlítom a Doom3-at, és talán nem kellene. Egyszerûen talán úgy adja a legjobb élményt ha csak mindenféle várakozás nélkül leül az ember és játszik.
A grafika szvsz szép. Az elõzetes állóképeken látható karakter-szögletesség normál játék mellet szinte észrevehetetlen (ügyes megoldás), az interaktív LCD panelek olvashatósága a legjobb az eddigi játékok közül. A fény-árnyék, üveg, és hõeffektek zseniálisak.
Sajnos a grafikus motor nem mutatja meg mit tud nagy tereknél, és ebbõl a játékból ezt nem is igazán lehet megítélni. Majd elválik.
Ami nekem nem tetszett az a fizika és a játékmenet egyes részei.
Úgy látszik a hulláknál a falbaesést és az ütés hatására fellépõ "ugrálsokat" nem sikerült 100%-ig jól megcsinálni.
A gránát úgy pattog mint egy gumilabda, pedig egyébként igen jó fegyver.
Aztán van néhány apróság: a 'lövés' és a 'use' funkció egy gombra rakása, a csatornából kimászó szörnyek sebezhetetlensége, a semmbiõl kinyíló titkosajtók stb.
Persze a fentiekbõl néhányat még más játékban sem sikerült megoldani, csak mégis valahogy úgy vártam volna hogy na majd most (megint ez a fránya elvárás...)
Szóval szerintem a D3 nem tekinthetõ következetes folytatásnak, de ezzel együtt szerintem igen kellemesre sikerült darab.
Ja FryCry. Nekem nagyon tetszett az is, de annyira más stílus a kettõ hogy kb annyi értelme van összehasonlítani õket mint a rántott húst a somlói galuskával :)
Grafikai szempontból a Doom3 elsõ ránézésre elõremutatóbb, de meg vagyok gyõzõdve hogy még egyik grafikus motornak sem láttuk a teljes tudását.