Amúgy hülyeségen vitatkozunk, mert ez az egész 2009-es történet, amikor erõs kampány vette kezdetét, hogy befejezzék az F-22 gépek gyártását.
A döntés nem stratégiai, hanem pénzügyi szempontok alapján született meg.
Az F-22 a rendszerben álló gépek közül a világon a legjobb, ez tény. Az, hogy milyen problémái vannak és ez mennyivel több költséget jelent a tervezetthez képest ezen semmit nem változtat, akár 60% akár 80% a hadrafoghatóság.
A stratégiai elemzéseket figyelembe véve a géppel egy gond van: hogy kevés van belõle. És ezen az esetleg nem túl jó hadrafoghatósági mutatók csak rontanak.
A gép gyakorlatilag lemossa az ellenfeleket.
A gond az, hogy mivel csak kb 100 db bevetésére lehet egy idõben számolni, és ha figyelembe vesszük, hogy nem lehet elvonni mindenhonnan, akkor ez a szám még ennél is jelentõsen kisebb, akkor ez azt jelenti, hogy az USA a köv 5-10 évben (az F-35 nagyarányú rendszerbeállásáig) sem rendelkezik komoly, akár harcászati szinten is tömegesen megjelenõ stealth képességgel.
Ez alatt viszont a potenciális ellenfelek, oroszok, kínaiak már kifejleszthetik a saját ilyen képességeiket.
A stealth kérdés önmagában is érdekes. Minnél jobban elterjed egy gép, annál jobban lehet és érdemes a szenzorokat rá optimalizálni. Ezek az optimalizált szenzorok, radarok, IR/lézer, akármilyen szenzorok várhatóan pár éven belül megjelennek a a potenciális ellenfelek még nem stealth gépein is. Így aztán az USA stealth potenciálja már az elött elényészik, hogy igazán kiteljesedhetne.
Másrészt a passzív, struktúrális/felületi kialakításon alapuló lopakodó képességnek, amelyet az USA követ jelentõs korlátai vannak az aerodinamika és a fegyverzet tekintetében is.
Az aktív, a levegõ ionizálásán, plazmásításán alapuló ilyen képesség viszont sokkal kevesebb hátránnyal és több elõnnyel jár: az aerodinamikát nem kell annyira hátrányba szorítani, sõt a plazma csökkenti az ellenállást, javítja a levegõ sárkány körüli áramlását, nem speciálisan csak cm/mm hullámhossztartományban hatékony, mint a jelenlegi technológia.
Egy gond van vele, hogy jelenleg jobbára csak paperware formában létezik, mert hogy iszonyú áramellást igényel.
Másrészt az oroszok azért elértek már némi eredményt ezen a téren, ha nem is az egész gépet, de a gép sárkányának egy részét érdemes lehet ezzel a technológiával árnyékolni.
A T-50-es bemutatója után a szakújságírók el kezdtek cikkezni arról, hogy milyen lopaxó az már, aminek szembõl rá lehet látni a turbina lapátjaira, ez hatalmas probléma.
Erre az orosz illetékes a légierõtõl azt a talányos választ adta: igen, probléma annak aki nem tudja kezelni.