Shadow Warrior

Grafika: Habár a Shadow Warrior mindössze egy remake, ami 1997-es önmagához képest nyilván elképesztően szép, de a mai követelményekhez mérten sajnálatos módon csak a középmezőnyben tud érvényesülni. Ezen a téren természetesen csalódás lett a végeredmény, de tekintve, hogy nem egy tripla-A kategóriás költségvetés állt mögötte, nincs okunk panaszra. A játék eredetijét ismerők számára egyébiránt kicsit szokatlan lesz a teljesen átalakult küllem és stílus, ami annak ellenére is igaz, hogy a pályák többsége igyekezett megtartani az eredeti hangulatot és felépítést.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület terén szintén drasztikus változásokat tapasztalhatunk a Shadow Warriorban, hiszen eltűnt a kilencvenes évek műszerfal-elrendezése, helyette pedig egy divatos és teljesen mai felület kapott helyet, ami könnyedén átlátható. Az irányítás terén szintén nem vár ránk túl sok meglepetés, így a szokásosan letisztult FPS-klisékkel találkozhatunk majd, amivel kapcsolatban külön jó pont, hogy nem csak a hagyományos lövöldözések, hanem a kardozás is nagyszerű kivitelezést kapott.

Játszhatóság: A Shadow Warrior játékideje a legjobb esetben is legfeljebb 8-10 órára rúg, miközben újrajátszhatósági faktora sajnos rendkívül alacsony, így sem egy kooperatív mód, sem egyéb többjátékos lehetőség nem kényszerít minket arra, hogy újfent betöltsük. Holott ezen a téren egy kicsit modernizálhatták volna a fejlesztők az alkotást, de főleg a kooperatív mód hiányozhat majd a legtöbb rajongónak.

Intelligencia, nehézség: A Shadow Warrior nehézsége nagyszerűen skálázható, ellenben a mesterséges intelligenciáról már semmi pozitívumot sem lehetne elmondani, így az olyan, mintha megragadt volna a kilencvenes években. Az ellenfelek tehát szó szerint bugyuták, eszükbe sem jut taktikázni, netán fedezéket használni, mindössze a támadás fogalmát ismerik, amit szeretnek csapatban kivitelezni.

Hangok, zene: A Shadow Warrior teljes egészében újravett hangokkal, szinkronokkal és zenékkel rendelkezik, de sajnálatos módon egyik sem lett olyan kiemelkedő, hogy azt jobbnak tekinthetnénk az átlagosnál.

Összegzés: Ha csak egy szimpla feldolgozásként tekintünk a játékra, akkor kijelenthető, hogy a küllemet leszámítva a Shadow Warrior egy nagyszerű remake lett, de a mai igényeknek sajnos a közelébe sem ér. Ennek köszönhetően sem a játékmenet, sem az általa közvetített élmények nem tekinthetők túl érdekesnek, de amennyiben szeretsz karddal kaszabolni, és imádod az olyan FPS-játékokat, mint amilyen a Painkiller vagy az egykori Doom volt, akkor nem hibázhatsz vele nagyot. A Flying Wild Hog saját ötletein alapuló műve, avagy a Hard Reset azonban ennél sokkal emlékezetesebb volt!