Eltűntek az Europa gejzírjei

Volt, nincs. A Jupiter holdjának gigantikus, 200 kilométeres magasságú vízsugarai a nagy felfedezésből nagy rejtéllyé alakultak. Állítólag további kutatásokra van szükség, a tapasztalt megfigyelők azonban nem igazán hisznek a létezésükben. Egyesek azon elmélkednek, hogy a jelenség a vártnál ritkább lehet, mások szerint soha nem is voltak ott.

"Ez most már egy igazi rejtély" - mondta Donald Shemansky, a Los Angeles-i Dél-Kaliforniai Egyetem kutatója, aki az Amerikai Geofizikai Egyesület december 18-i konferenciáján tárta tudóstársai elé az űrszonda-adatokon alapuló elemzését, ami megkérdőjelezte a rendszeresen előtörő gejzírek elméletét.

Miután belevágtunk a dolgok közepébe, vessünk egy pillantást az elejére is. Viszonylag régóta feltételezik, hogy a jeges Europán a fagyott kéreg alatt hatalmas óceán terül el. Az izgalmakat fokozta Lorenz Roth, a San Antonio-i SWRI tudósa és munkatársai tavaly tett bejelentése, mely szerint a Hubble űrtávcső egy kis "vízdudort" észlelt a hold déli sarkánál, ami azt jelzi, hogy az Europa vízkészletének egy részét kilövelli az űrbe. Mindezeknek köszönhetően a hold ideális célpontja lehet a különböző szondáknak, amik átrepülve a sugarakon akár az élet jelenlétét is kereshetik. A gejzírek azonban eltűntek, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is léteznek, viszont "sokkal múlékonyabbak, mint reméltük" - tette hozzá Roth.

Shemansky eredményei csak még zavarosabbá teszik a képet. Csapatával a NASA Cassini űrszondájának adatait vizsgálta, ami 2001-ben elhaladt a Jupiter mellett, útban a Szaturnusz felé.

Egy másik jupiteri hold, az Io rendkívül aktív, folyamatos vulkánkitörései töltéssel rendelkező kén és oxigén részecskéket lövellnek az űrbe. Ezek az ionok a Jupiter erős mágneses mezejének köszönhetően egy plazmagyűrűt alkotnak a gázóriás körül. Amennyiben az Europa sugarai 2001-ben is aktívak voltak, vízmolekuláik egy részét a Jupiter sugárzásának szét kellett bontania, hidrogén atomokat szabadítva fel az űrben. Egy rövid időre ezek a hidrogén atomok csatlakozhattak a Jupiter plazmagyűrűjéhez, lehűtve a többi részecskét. Shemansky és munkatársai azonban semmi hasonlót nem észleltek a Cassini adataiban, sőt szerintük az Europa légköre kétszer vékonyabb a korábban hittnél, ami lehetetlennek tűnik, ha rendszeresen újratöltődik vízzel a hold belsejéből.

Lassan a testtel - vallja Kurt Retherford, ugyancsak az SWRI kutatója, aki részt vett Roth felfedezésében. Szerinte a Cassini jelentős távolságra haladt el a Jupitertől, ahonnan igen nehéz a hidrogén atomok észlelése. "Úgy véljük technikájukkal nem lehetséges a víz észlelése" - mondta.

Retherford, Roth és kollégáik jelenleg egy tanulmányon dolgoznak, amivel alááshatják Shemansky elemzését, elsődleges támadási pontjuk a Jupiter körüli plazma Shemansky általi modellezése lesz. "Ez ellentmond mindennek, amit eddig felfedeztek az Europa környezetével kapcsolatban" - mondta Roth.

A vízsugarak eredeti észlelése is a Hubble határait feszegette, újra észlelni több okból is bonyolultnak tűnik, ugyanakkor újabb észlelés nélkül az elmélet támogatóinak elég rosszak a kilátásaik. "A Hubble észlelés annyira a határon volt, hogy talán megtévesztette őket, vagy szerencséjük volt és egy olyan eseményt csíptek el, ami nem annyira gyakori" - vélekedett Robert Pappalardo, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának szakértője.

A NASA jövőre dönt arról, küld-e robot expedíciót a jeges holdra, ezért is lenne fontos valamilyen perdöntő bizonyíték a gejzírekről, mivel a kutatók ennek fényében terveznék meg a szonda műszerezettségét. Pappalardo azonban a gejzírek lététől vagy nem lététől is rendkívül értékes tudományos célpontként tekint az Europára. „Akárhogy is legyen, az Europa bevésődött a köztudatba”