2016. február 5. 11:38, Péntek
A nagyon alacsony fogyasztású chipet beágyazott rendszerekbe szánják, segítségével gyorsabban tanulnak az eszközök.
Az MIT kutatói által megalkotott Eyeriss nevű chip 168 magos és a San Fransiscóban megrendezett International Solid State Circuits Conference keretében
mutatták be.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia terén elért legtöbb fejlődés a neurális hálózatoknak köszönhető, melyek hatalmas virtuális hálózatba kötött egyszerű információ feldolgozó egységekből állnak, melyeket az emberi agy kapcsolódása alapján szerveznek. Eddig tipikusan grafikus chipeket használtak erre, melyek bármely képernyővel rendelkező számítógépben megtalálhatók. Most viszont speciálisan a neurális hálózatok számára készült egy chip, az Eyeriss, mely ezen a területen tízszer hatékonyabban dolgozik napjaink System-on-Chipjeinek integrált grafikus egységeinél, ezáltal lehetővé teszi, hogy a különböző készülékek sokkal gyorsabban tanuljanak, így komoly távlatokat kínál számos területen.
Az új chip képes helyben elvégezni a számításokat, így sokkal gyorsabb, mint a ma alkalmazott megoldások, amikoris az információkat először az internetre feltöltik, majd egy szerver segítségével feldolgozzák és az eredményeket visszaküldik. A minél több mag azért hasznos, mert kiválóan használható különálló, hálózatba kötött processzorok szimulálására. Az Eyeriss alkalmazható akár okostelefonokban vagy a dolgok internetéhez kapcsolódó eszközökben, például önállóan közlekedő autókban, különböző berendezésekben, multicopterekben vagy robotokban.
Az információk keresése vagy feldolgozása jelentős mértékben felgyorsulhat, különösen olyan egyébként bonyolult dolgok, mint az arc- és a hangfelismerés, vagy az objektumok azonosítása. További előnyt jelent, hogy a chip rendkívül keveset fogyaszt, ami szintén elősegíti az okostelefonokban és más mobil készülékekben való felhasználását és elterjedését. A szakemberek azt ugyanakkor egyelőre nem közölték, hogy az első Eyeriss chipeket mikor és milyen termékekbe építhetik be. A fejlesztési munkát egyébként részben a Defense Advanced Research Projects Agency (DARPA) amerikai kutatóügynökség finanszírozta.