Kezdi elveszíteni varázsát a Szilícium-völgy

A régió ma már szinte csak régi ötleteket vesz elő és ad el újdonságként.

Adrian Daub, a Stanford Egyetem professzora 12 éve dolgozik a Szilícium-völgyben. A szakember szerint a technológiai szektor óriásai rendre előveszik a régi ötleteket, majd azokat új köntösbe bújtatják. "A Szilícium-völgy szeret magára olyan helyként tekinteni, ahol az ötleteknek nincs története, mert azok annyira újak és innovatívak, de ez nem igaz. Elég csak a diszrupció koncepciójára gondolni, amit már Marx, Engels és Schumpeter is felvetett. Ez alapvetően azt szuggerálja nekünk, hogy egy ágazatot a feje tetejére kell állítani. Ez némelyik esetben igaz is lehet, de közel sem mindegyikben. Ott van az Uber és a Lyft, amely minden taxitársaságnál több pénzt veszít, de az a pénz nem az övék, hanem más embereké. Ez pedig aligha nevezhető fejlett koncepciónak" - jelentette ki Adrian Daub.

A Stanford Egyetem professzora hozzátette, hogy a Szilícium-völgy eredeti alapítói az 1960-as évek ellenkultúrájából származnak. Közülük néhányan LSD-t használtak, de az ötleteik továbbra is velünk vannak. Még a technológiai ágazat mai nagyjai is azokra az esztendőkre nyúlnak vissza. Elég csak azokra gondolni, akik egy időben abbahagyták az egyetemi tanulmányaikat. Régen ennek üzenete volt, egyfajta lázadásnak számított.

"A mindenhol jelen lévő zsenikultusz Ayn Rand filozófiájára vezethető vissza. A kifejezés 1950-ben még mókásnak tűnhetett, de Elon Musk megpróbálja most a valóságba átültetni és azt akarja bemutatni, hogy cégvezetőnek lenni előadóművészet. Az az ezoterika és spiritualitás, amely a Szilícium-völgy számos nagy képviselőjét jellemzi, a humanista Esalen Intézetre vezethető vissza, amely az emberi tudat bővítését tűzte a zászlajára. A bukás jelentésének átgondolását pedig Samuel Beckett írta le. Ezen újra elővett régi ötletek esetében az a lényeg, hogy egy érzést közvetítsenek."

A diszrupció esetében az a mögöttes cél, hogy a hatóságoknak úgy állítsák be a dolgot, hogy valami teljesen új dologról van szó, amelyet nem szabad túlszabályozni. Annak ellenére képviselik ezt az álláspontot, hogy korábban már többször is voltak hasonló üzleti modellek. A jelenségben ugyanakkor a sajtónak is komoly szerepe van, hiszen olyan vállalatokról ír folyamatosan, amelyek viszonylag érdekesek, de valójában egyáltalán nem fontosak.

"Nem hiszem, hogy a diákjaim arról álmodnának, hogy a Google Campusán vannak. Ha a Szilícium-völgy elő is kerül az ábrándjaikban, az egy realisztikusabb és fantázia nélküli álom, valójában a szüleik álma. A diákok 250 000 dollárt fizetnek a képzésükért, ezért megértem, ha végül oda mennek, ahol pénz van. S biztos vannak olyanok is, akik egyszerűen a környéken akarnak maradni. A Szilícium-völgyben viszont megfigyelhető, hogy mindig és mindenhol negatív tapasztalatokba botlik az ember. A vállalatokból rendszeresen kirúgják a társalapítókat vagy a meghatározó munkatársakat, akik a kezdetektől ott voltak. De senki sem tesz ez ellen semmit, mert az az általános álláspont, hogy jobb ezt elviselni, hátha majd kell egy új vállalkozáshoz tőke, s legyen kihez visszamenni, még ha megalázó is pénzt kérni. Ezeket a rossz emlékeket viszont kifelé senki sem osztja meg és ezáltal politikailag sem használhatók fel. Az egész rendszer az amnéziára épül és én vagyok az elefánt, aki ott áll és emlékezik" - szögezte le végül a szakember.