XIII: Összeesküvés, titkosügynökök és képregény

Grafika: Teljesen eredeti, mondhatni műfajteremtő megjelenítés. Nem adhatok viszont akkor sem maximális pontot neki, mert sok helyen pixeles textúrákkal találkozunk és a képregény kivitel nem mindenre vonatkozik. Néha olyan, mintha megsürgették volna kicsit a fejlesztőket, ennek ellenére lenyűgöző a látvány éppen nem az élethűsége miatt, hanem az ötletessége, kreativitása miatt. Bámulatos megoldások, illetve néhol nagyon szép kivitelezés (pl. tenger+naplemente). A videók kellemesek, a tévében nézett rajzfilm érzetét keltik.

Kezelőfelület: Az irányítás nincs túlbonyolítva, a megszokott WSAD billentyűk és az egér kombinációjára épít, így minden plusz funkciót könnyen elérhetünk apró mozdulatokkal. A menüje, mint már említettem a képregény hangulat alapköve. Egyszerű felépítésű, bár elsőre nehéznek tűnő forma. Túl sokáig ragozni nem szeretném, a lényeg, hogy teljesen rendben van.

Játékmenet: Csillagos ötös. Az utóbbi évek legizgalmasabb története számomra. Fordulatos, sohasem unalmas. Nagyon kevés helyzetben éreztem úgy, hogy lapos a játék, talán csak akkor, mikor egy részt többször csináltam végig: menteni ugyanis bármikor lehet, de az éppen aktuális szekció elejére rak vissza betöltéskor (Quicksave/load csalás kilőve). A nehézségi fokozatok nagyon jól árnyaltak. 4 szint közül választhatunk, ahol a legkönnyebb, az Arcade lehetőség arra, hogy idegeskedés és szenvedés nélkül, szinte mint egy filmet végigélvezzük a cselekményt. A kiegészítő opciók, mint a menüben a történet rövid összefoglalása, Top Secret dokumentumok gyűjtögetése, olvasgatása és a rejtély maga teszi nagyon profivá a játékot.

Az eseményeket igazából semmilyen lehetőségünk nincs befolyásolni, a játék teljesen lineáris cselekményszállal rendelkezik. A küldetések során a megadott célokat kell elérni, illetve ellenörző pontokon kell áthaladnunk folyamatosan. Ez kicsit unalmasan hangzik, de a pályák között nincs szakadás, minden cselekmény flottul illeszkedik az előzőhöz, teljesen koherens az egész történet. Barátnőm szívesen nézte például ahogy ezzel a játékkal játszom, mert úgy érezte, hogy egy akció rajzfilmet néz. (És persze büszke volt, mikor ügyes voltam :>).

Multiplayer: Lehetőség van helyi hálózaton vagy interneten keresztül játszani az Ubisoft szerverén. Szintén jellemző, hogy az eddig jól bevett szokásokat ötvözik újszerű ötletekkel. A multiplayer a játék jónéhány pályáját használja, természetesen csak azokat amik alkalmasak erre. A játékmódokból nincs hiány. A klasszikus Deathmatch és Capture the Flag változatokon kívül találunk néhány vidám szórakozást nyújtó módot, melyek a deathmatch mutációi is lehetnének. Ilyen példának okáért a csontváz vadászat. Az ellenfelek gyilkolása helyett egy véletlenszerű irányba rohangáló csontit kell minél többször gránáttal, pisztollyal vagy puskával eltalálni. Persze nem árt, ha a többieket is leszedjük ha pozicióban vannak. Összegzésképp azt mondom, hogy nem valószínű, hogy az év multi játékává válna, de a program rajongóinak kitűnő szórakozást nyújthat.

Hangeffektek: Dinamikus, élethű hangok, egészen a csobbanástól a robbanásig. A szövegek jól érthetőek és nagyon jó szinkronhangokat találtak. A menüben igen hatásos a menüpontok közti lépkedés közben megszólaló hangok, amik mintha a főhős elméjét modelleznék, miközben a rejtélyen gondolkodik. A fegyverek hangja a játék mentalitásának megfelelően árkádos, kicsit rajzfilmes, de ez nem ront az összképen, sőt!

Zene: Nem mondhatni, hogy egy örök élményt hagyott bennem. Talán tökéletes aláfestésre, de most cikkírás közben igazából nehéz felidéznem, hogy milyenek is a muzsikák. Az akciónak vagy a lopakodásnak megfelelően többnyire pontos váltásokkal gyors és lassú zenék váltakoznak, a hangeffektekre elmondott rajzfilm hangulatot tükrözve. Viszont itt a szimpla motívumok ismételgetése nem tesz ugyanolyan benyomást, mint amiről feljebb beszéltem.

Összegzés: Kétségtelenül az év (általam ismert) egyjátékos FPS-ének tartom. Brilliáns történet, eredeti megvalósítás. Ha minden játék ennyi eredeti elemet és ilyen mozgalmas cselekményt tudhatna magának, akkor valószínűleg már régen mindenki számítógépfüggő lenne a világon. Habár a save gombot gyakran nyomogattam (amíg rá nem jöttem, hogy tök felesleges), abbahagyni mindig nehéz volt a játékot. Nincs túl sok olyan pontja, ahol ne éreznénk azt, hogy ez a csúcspontja a sztorinak. Folyamatosan fent tartja az érdeklődést, és a nagyobb fejezetek lezárásán kívül nincs pihenő. Ajánlom mindenkinek, aki kicsit megcsömörlött a tartalmatlan lövöldözéstől és egy kis izgalomra, misztikus rejtélyre és magas adrenalinszintre vágyik.