PET: Magánélet végveszélyben

A technológiai fejlődés miatt komolyan sérül a privát szféra, állítják sokan. Sőt ma már nem a fizikai önmagunk alapján ítélnek meg minket, hanem az számít, hogy milyen adatok lelhetőek fel rólunk a neten. Ez valóban ijesztő, de a reakció, hogy rejtsük el magunkat minden áron, ma már csak széllel szemben vizelésnek számít.

Csütörtökön családias körben, újságírók és szakemberek számára mutatta be Székely Iván, társadalmi informatikus, az adatvédelem és az információszabadság multidiszciplináris területeinek nemzetközileg ismert szakértője és kutatója és Gulyás Gábor György az úgynevezett "PET portált". A PET elnevezés ezúttal természetesen nem háziállatot vagy tomográfot, de nem is műanyag palackot jelöl, hanem az eredetileg "Privacy Enchanted Technologies-t" sikerült magyarban így átültetni ugyanerre a betűsorra, mint privát szférát erősítő technológia.

A projekt fókuszában egy újonnan elindított portál áll, melynek alapvető koncepciója, hogy felhívja az interneten közlekedő felhasználók figyelmét arra, hogy mennyi veszély leselkedik rájuk, mennyi rosszindulatú és kártékony program, mennyi adatturkász szolgáltatás és mennyi profilkészítő rendszer bújik meg a hálózat dzsungelében. Alapjában véve az ötlet nem rossz, hiszen valóban számos vállalat - bevallva vagy titokban, de - a lelkünket is kategorizálná, ha tudná.

Véleményük szerint a mai számítógépesített világban az emberek egyre kevésbé urai a magukról szóló információknak. Amíg az állam egyre többet tud a polgárairól, a szolgáltatók az ügyfelekről, addig az átlagember legtöbbször nem is tudja, ki és mikor figyeli meg, és milyen legális és illegális célra használják fel adatait. A bemutatót kísérő prezentációnak rögtön a legelején egy teljes felsorolást kaptunk arról, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre a privát szféránkba való behatolásra.

A felsorolásnak része volt a cookie, a tracking cookie (webbug) és a spyware programok is. Sajnálatosnak tartom, hogy egy általam egyébként nagyra becsült szakértő egyenlőség jelet tud tenni három teljesen különböző dolog közé, és egyértelmű elutasítással viseltet irántuk tartalomtól függetlenül. Ráadásul egy erősen szakmai közegben is megpróbál vészjóslóan, némileg bulvárosan hisztériakeltő módon beszámolni erről a témáról.


Székely Iván arc nélkül
Az alap cookie (süti) célja egyáltalán nem adatgyűjtés, hanem arra szolgál, hogy én a felhasználó, ha meglátogattam egy oldalt és beállítottam, hogy a háttér legyen piros, az egyébként lent lévő doboz fent legyen, akkor az legközelebb is így maradjon. Továbbá megjegyezheti a beállításaim mellett a jelszavamat is, hogy azt se kelljen mindig beírni vagy éppenséggel egy flash játékban a pontjaimat menti el, így folytatni tudom a játékot legközelebb is. A cookie értem van. Azért találták ki, hogy nekem jó legyen.

A követő cookie (tracking cookie / webbug) már más tészta. Ezek képesek velem együtt élni azután is, hogy elhagytam az oldalt és alkalomadtán begyűjtik azt, hogy honnan érkezem a kérdéses oldalra vagy hová távozom. Mennyi időt töltök el a weboldalon és mely lapokon keresztül navigálok ottlétem alatt. Ezek célja már egyértelműen marketing gyökerű, célja, hogy az üzemeltető lássa, hogy mi történik az oldalán, mire és milyen módon kíváncsiak a látogatók. Ezek segítségével nyújt érdeklődési körnek megfelelő reklámokat néhány szolgáltató is. Ha korrekt módon használják, akkor ez is értem van, ugyanis minőségi, az én igényeimre szabott szolgáltatást fogok a jövőben kapni. Az persze nem zárható ki, hogy egyes trükkös emberek visszaélnek a cookie lehetőségeivel, de kérem szépen: Ne tiltsuk be a konyhakést, mert valaki embert ölt vele.

A spyware, adware, spam és egyéb dolgok pedig a harmadik kategória. Ezek egyértelműen rosszindulatú dolgok. Segítségükkel gyakorlatilag bármilyen katasztrófa megtörténhet. Olvasóink között bizonyára sokan vannak hozzáértők, akiknek az ismeretségi körében hetente ismétlődő akció, hogy valamelyik haver, ismerős, szomszéd, kolléga gépe összeomlik, mert az illető agyatlanul klikkelgetett és gépét ellepték a kártevők. A hármat semmiképp nem keverném össze, sőt azt sem állítanám, hogy káros, ha adatokat közvetítünk magunkról a világhálóra.

Miért is széllel szemben?

Másfél héttel azután, hogy a világ legnagyobb szoftvercégének feje bejelenti, hogy a jövő a testre szabható szolgáltatásoké, azokban az években, mikor a világ legnagyobb online keresőcége feltalálja a soha nem látott pontossággal célozható reklámot, akkor mikor a közösségi szolgáltatások virágzanak, azt mondani, hogy dugjuk a fejünket a homokba, ne vegyünk tudomást arról, hogy merre folyik a folyó, hanem ignoráljuk az egészet, egyszerűen butaság. Ugyanúgy butaság, mint ahogy feltétel nélkül elfogadni mindazt, ami jellemző az internetre manapság. A PET portál és Székely Iván tanácsai alapján mindenkinek anonim böngészőket kellene használnia, senkinek nem kellene saját néven, saját mail címmel regisztrálva megjelennie online és senkinek nem kellene nyomokat hagyni maga után, mert az nem jó neki.


PET: nem palack
Mégis kinek jó a teljes anonimitás? Egy fórumban név nélkül regisztrálni az akar mindenáron, aki anyázni jön, aki egyébként nem vállalná a véleményét, aki fél valamitől. Online identitását az akarja elrejteni, aki egyébként is rejtőzködik. Nyilvánvaló, hogy minden szolgáltató, akivel kapcsolatba kerülünk, legyen a termék mobiltelefon, villany, gáz vagy autópálya, sokkal többet tud rólunk, mint gondolnánk. Tudják a pontos nevünket, minden fontos adatunkat, a termékük fogyasztásának alapján pedig sok esetben azt, hogy hol vagyunk, kikkel állunk kapcsolatban, mikor és mit csinálunk.

Ugyanez online is működik. Egy portál szeretné tudni kik az olvasói, hogy a hirdetőknek, akikből bevételére szert tesz, akik által ingyen nyújtja a tartalmat, megmutathassa a statisztikákat. Egy korábban feldolgozott anomáliára emlékezve, a Webaudit Webprofil szolgáltatásával sem az volt a baj, hogy egy cookie alapján a látogatásokat összekötik az iWiW-ről és egyéb helyekről származó demográfiai adatokkal, hanem az, hogy erről elfelejtettek szólni a felhasználóknak.

Legyünk önmagunk a neten!

Azért, hogy bizonyos információkat megosztunk a szolgáltatóval, a Google-nél például komoly, jó minőségű alkalmazásokat használhatunk teljesen ingyenesen. Más esetben vállalva, hogy a bevitt személyes adatainkat használják, személyre szabott hirdetéseket látunk majd és végre a férfiaknak nem kell tampon reklámot bámulni, a nőknek meg sörreklámokat. Székely Ivánnak abban teljesen igaza volt a beszélgetés során, hogy sajnálatos, hogy nincs választási lehetőség, hogy én az adataimat adom ki marketing célokra vagy fizetek az adott szolgáltatásért. Nincs fizetős SG.hu, nincs fizetős Index, tehát választani kell, hogy vállalom reklámokat vagy lemondok a szolgáltatásról.

Saját véleményem szerint a megoldás mégsem a hátraarc, hanem a tudatos fogyasztás. Nekem speciel nem kell anonim böngésző, mert nem esek hanyatt, ha egy weboldal tudja rólam, hogy melyik országban vagyok, vagy éppen látja a képernyő felbontásomat és arra optimalizálja a tartalmat. Nem érdekel, ha látja, hogy milyen böngészőt használok, mert körülbelül olyan információ, mint hogy látszik, hogy milyen márkájú autóval közlekedem.


Nem újdonság
Bújkálni a Thief III játékban szerettem, a neten szeretnék szabadon mozogni. Éppen ezért nem töltődnek be automatikusan a javascriptek egy oldalon, csak ha kézzel engedélyezem örökre vagy átmenetileg. Ezért értesít a böngészőm ha egy másik szájtra linkel át egy script, ezért kérdezi meg, hogy nyissa-e meg az új ablakot vagy éppen egy fájlt. Biztonságban érzem magam, mivel a mail címemet nem írom be ész nélkül mindenhová, és ennek eredménye, hogy alig-alig kapok spam leveleket. Mivel nem sok rejtegetni valóm van, de annál fontosabbnak tartom, hogy elérhető legyek, ezért iWiW-en is ki van töltve a profilom. Persze nem töltök fel tivornyázós képeket, mert nem akarok a Subbára kerülni.

A PET kezdeményezés így részemről egy fontos kérdéskörben induló, de rossz szögből megvilágított projekt. A legtöbb fogyasztó sajnos fel sem fogja, hogy mi történik vele, hogy mit tesz mondjuk egy kattintással és a konzum idiotizmus áldozatai képtelenek is feleszmélni ebből. Ők többnyire elvesztek. Az okos, de laikus embereknek viszont valóban szüksége van edukációra, támogatásra, hogy bátran létezzenek ők is a netes világban. A támogatás viszont nem megfélemlítés kell, hogy legyen.

A portálon jelenleg még alig találunk tartalmakat, de az ígéretek szerint számos tanulmányt, szakcikket olvashatunk Privacy témában. A blog rovatban egy interaktív hírfolyam keletkezik majd, ahová nem kizárólag a szerkesztők, de az arra érdemes olvasók is posztolhatnak. A jelenlegi kissé egyszerű dizájn helyett egy csinosabbat igértek, de a linkgyűjteményre is ráférne még egy kövér bővítés. Idővel nyilván gazdagszik majd a tartalom, de vajon lesz-e hozzá érdeklődő látogató?

Minden tiszteletem Székely Iván úré, illetve a támogató ITTK-é, Infinit-é, de a személyre szabott szolgáltatások jók, mert kényelmesek, hatékonyak, rugalmasak és nekem szólnak. Ráadásul egy lelkesedésből létező portál ne vegye fel a madárijesztő szerepet, hanem érdeklődést generáljon. Tanítson meg disztingválni. Azzal a tudással és tapasztalattal, amivel a projekt részvevői és támogatói rendelkeznek, bizonyára nem lenne nehéz a radikális aktivista kép helyett a szakértő segítség képét felvázolni a felhasználók előtt. Ez utóbbihoz kívánunk sok sikert nekik.