Fallout 3

Értelmetlen ötletnek érzem a fejlesztők részéről a felszerelés kopását. Minden fegyverünk és vértünk kopik a használattól, és folyamatosan javítanunk kell. Ehhez azonban más, azonos típusú fegyverekre és vértekre van szükség (az elmélet az, hogy a tartalék alkatrészeit használjuk fel; a játékmenet szempontjából ez úgy fest, hogy két fegyvert egy jobb állapotban lévő harmadikká kombinál). Ezzel még nem is lenne gond, de minden a Far Cry 2-t idéző nevetséges sebességgel amortizálódik, és így a "realitás" (nem tudom, hogy mennyire reális a fegyver ilyen gyors kopása, de az biztos, hogy a páncélé az, sőt még lassú is, hiszen pár lövéstől már használhatatlanná kellene válnia) a játékélmény rovására megy.

Ezzel, azt hiszem, beszámoltam a játék összes lényeges részéről. Már csak a végítélet maradt volna hátra, ha nem lőttem volna le az első bekezdésben: a Fallout 3 megéri a pénzét, az idei év egyik legkiemelkedőbb játéka. Bár sok dologba bele lehet kötni, ezekről az apróságokról gyorsan megfeledkezik az ember egy szürke éjszakai égbolt alatti ráérős séta közben a kihalt pusztaságban.

Grafika: Gyönyörű, hangulatos, tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, amit megcéloztak a fejlesztők. Néha csak úgy elvesztem a pusztában sétálva, és gyönyörködtem a romos tájban, a messzeségben látható összeomlott hidakban és felhőkarcolókban. Egyedül az animációkkal akadnak gondok, de ezeket el lehet nézni.

Kezelőfelület: Érezhető a konzolosság: három kategóriában (státusz, tárgyak, adatok) lapozhatunk, azokon belül további almenük vannak, melyekben még további választások is akadnak. Körülményes és gamepadra tervezett, de paradox módon mégis egérrel könnyebb a használata, bár nem annyira, mintha egyenesen arra készült volna. Az automap nagyon gyenge, de azért a célját betölti, és használható.

Játszhatóság: Hosszú, hatalmas, tele érdekes helyszínekkel. 30-40 órát könnyedén a játékba ölhetünk egy végigjátszás alatt, ráadásul ez soha nem süllyed egyszerű kényszeres keresgéléssé, végig érdekes marad. Tele van apró poénokkal, eldugott egyedi tárgyakkal és ellenfelekkel. Megunhatatlan.

Intelligencia, nehézség: Az MI felemás. Egyrészt pozitív, hogy nem csak rólunk vesz tudomást, hanem más ellenfelekről is, másrészt negatív, hogy akkor is hajlamos másnak nekiesni, amikor egyértelmű, hogy mi sokkal nagyobb veszélyt jelentünk. A nehézség viszont nem túl magas, mert a VATS-nak hála nagyon hamar a puszta rémeivé válunk.

Hangok és zene: A hangok a kellemes és az elviselhető között mozognak, soha nem válnak zavaróvá. A zene pedig telitalálat, a rádióadók megvalósítása a játék egyik legnagyobb ötlete volt, egy hatalmas lapáttal rátesznek a világvége érzésre.

Összegzés: Számomra az idei év talán legjobb játéka, és egyértelműen a legkellemesebb csalódása. Kisebb hibák ugyan akadnak, de nyugodtan el lehet felettük siklani, egyszerűen túl jó a játék ahhoz, hogy ilyeneken fennakadjunk. Aki még nem próbálta ki, annak irány a bolt!

A játékot bemutató videó