Street Fighter IV

Grafika: Ugyan a játék kinézetét vétek lenne egy Crysis-hoz hasonlítani, hiszen nem említhetőek egy lapon. de kétségkívül a Street Fighter-sorozat legszebb és legelragadóbb darabjával van dolgunk. A három dimenzió még mindig csak csalás útján elevenedik meg, de éppen ezt vártuk tőle eredetileg is. A kombók, a mozgások, a pályák felépítése nagyon változatos és részletesen kidolgozott, a hátterek ráadásul még interaktívak is. Érdemes többször a háttérre pillantani; például a japán utcarészletet ábrázoló pályán, ha sikerül padlóra küldenünk egy ellenfelet, a háttérben kerékpározó uraság ritka nagyot esik a kétkerekűvel, de más pályákon is megfigyelhetők hasonló vicces momentumok. Mindemellett szemkápráztató effektekkel is szembetalálhatjuk magunkat, de az egész ábrázolásmódban elsőbbséget élveznek az anime fanatikusok, főleg az átvezetők esetében.

Kezelőfelület: Hiába is próbálnánk tagadni, nem csak a kezdő menü, hanem a játék közben látott képernyő is hiánytalanul hozza a klasszikus arcade gépeken megtapasztalt hangulatot, csak kicsit szebben és színesebben. A főmenü és maga a menü kezelése viszont egyáltalán nincs billentyűzethez igazítva, ami roppant nagy hiányosság, és sokaknak zavaró is, ezért mindenképpen jár a pontlevonás.

Játszhatóság: Azért van a training mód, hogy tanuljunk. Ha itt elég időt szentelünk a játéknak, és személyre szabjuk az irányítást, akkor az égvilágon semmi gondunk nem lehet vele, persze ehhez kellő kitartás és türelem is szükségeltetik. A Street Fighter IV ugyanis nem az a verekedős játék, ahol ész nélkül csapkodhatjuk a gombokat, ugyanis egyes kombók, valamint egy jó ellentámadás kellő időzítést és pontosságot igényel. Ezt megtanulni nem lehetetlen, ha pedig memorizáltuk magunkban a gombokat, valamint a hozzájuk rendelt opciókat, semmi gondunk nem lesz. Nyilván egy kontroller (főleg a klasszikus arcade forma) sokkal könnyebbé teszi az irányíthatóságot, de billentyűzeten is megállja a helyét.

Intelligencia, nehézség: Hiába választhatunk számos nehézségi fokozat közül szinte mindegyik játékmódban, a fejlesztőknek sikerült néhány ellenfelet olyan nehézre alkotniuk, hogy legyőzésük szinte egyenlő a lehetetlennel. Éppen ezért nehéz lesz minden játszható karaktert feloldani, de azért a feladat nem reménytelen. A nehézség mindenesetre közel áll a klasszikus Street Fighter-hez, így aki ott megszokta a szinte leküzdhetetlen ellenfeleket, az most teljes nyugalommal nézhet a kihívások elé.

Hangok, zene: Mikor felcsendült a menü zenéje (hallgathatatlan japán pop), négy csillagos értékelést is könnyen ki lehetett volna osztani ide, de aztán a karakterek kemény beszólásai, a hatalmas ütések, a kombók és a puffanások effektusai könnyen elfeledtették a kezdeti borzalmakat. Szintén teljesen klasszikus hangulatba kerülhet általuk az ember, így ez a rész is megérdemli a maximális értékelést.

Összegzés: Igen, a Street Fighter IV remek játék lett! Egyrészt azért, mert már elég régen kaptunk PC-re ilyen minőségű arcade verekedős játékot, másrészt pedig azért, mert amit kaptunk, az minden tekintetben múltidéző, és közel jár a kiváló minősítéshez. Aki nem ismeri a sorozatot, mert nem abban a korban nőtt fel, amikor az arcade játékgépek jelentették az egyik legjobb szórakozást, nyilván nem így néz az új Street Fighter-re, de akik már hosszú évek óta várnak egy ilyen alkotást (és pont ezt) PC-re, azok hasonló véleményen lesznek.