2010. február 27. 21:22, Szombat
Súlyosbítja a helyzetet a korábban már említett nagyfokú linearitás megléte. Az első részben valóban úgy érezhettük, hogy egy hatalmas, lélegző, végnapjaiban járó városban kalandozunk, a folytatás azonban a küldetések egymásra fűzéséről szól, lehetőségeink pedig abszolút korlátozottak. Ami viszont továbbra is remek hangulatot kölcsönöz a játéknak, az a cselekmény ügyes felépítése, folyamatos hömpölygése, melynek valóban jó érzés a részesének lenni.
Az elénk táruló építőkockák, a különböző hanganyagok mind-mind egy külön, epizódokra bontott sztorit mesélnek el, amik végül a játék végén állnak össze egy teljes képpé. És eközben ismét komoly, morális döntések elé állítanak minket, melyeknek íve a játék során folyamatosan felfelé halad, a játékos pedig tényleg olyan lényegi, a későbbiekre kiható döntéseket hoz, amik alapvetően határozzák meg hősünk jellemét, a történet későbbi alakulását.
A folytatásban is megmaradtak az úgynevezett plazmidok, amik segítségével speciális képességekre tehetünk szert. Könnyítés, hogy az első résszel ellentétben nem kell váltogatni fegyver és "varázslat" között, hősünk ugyanis a két kezét használva akár kombinálhatja is őket. A plazmidok terén nem sok változás történt, egy-két új képesség ugyan felbukkan, de igazán említésre méltó változásokat itt nem végzett a 2K Marin.
Szerencsére megmaradtak a tulajdonságokat turbózó tonikok is, amivel a játék során igazán spéci karaktereket kreálhat a játékos. Például a Drill Specialist hatékonyabbá és kisebb fogyasztásúvá varázsolja plazmidjainkat, ellenben a fegyverek oldalán csak a fúrógépet használhatjuk. Tehát a lehetőségek határtalanok, mert aki a csúzlik között érzi jobban magát, az értelemszerűen arra gyúr majd rá jobban, és a plazmidok közül is kialakulhatnak személyes kedvencek, amik szintén meghatározzák, milyen fegyvereket használunk majd.
Megmaradt a biztonsági rendszerek és robotok meghekkelésének rendszere is, bár az első résszel szemben, jóval könnyebb lesz az oldalunkra állítani a kis robotokat. A korábbi rendszert színekre időzített gombnyomogatás váltotta fel, de akár előreküldött kis kütyüvel, az esetleges golyózáporokat elkerülve is hekkelhetünk. Érdekesség, hogy a művelet során nem áll meg az idő, vagyis egy komolyabb párharc során nem biztos, hogy lesz időnk még ezzel is foglalkozni. A többjátékos mód inkább egyfajta "kötelező" elemként van csak jelen, valódi élményt sajnos nem kínál, ugyanis egyszerűen nem passzol a játékhoz ez a fajta játékmód.
A BioShock 2 közel sem annyira kellemetlen élmény, mint ahogy az a cikkből elsőre lejöhet az olvasónak. Az első rész nem kiáltott folytatásért, a 2K Marin mégis csinált egyet, melyben több hiányosságot is felfedeztünk: az igazi nagy csavar, a grafikai elnagyoltságok, a komoly újítások hiánya sajnos egy második rész esetében komoly negatívumként kezelendőek, pedig az összhatást tekintve Big Daddy bőrében is piszkosul jól éreztem magam Rapture-ben, csak az első rész által magasra emelt lécet nem tudta átugrani az új epizód.
Grafika: 
A játék egyik legkomolyabb hiányosságait itt véltük felfedezni, a látvány ugyanis közel sem annyira művészi, mint amit az első rész alapján elvártunk volna. Sok helyen igénytelen megvalósítást kapott a BioShock 2, ami nehezen megbocsátható.
Kezelőfelület, irányíthatóság: 
Az első rész óta ezen a ponton semmit nem változott a folytatás, továbbra is letisztult kezelőfelület, egyszerű tápolás jellemzi a BioShockot, ami egy-egy komolyabb harc közben nagy előnyhöz juttatja a játékost.
Játszhatóság: 
Meglepően nehéz játék lett, mégsem javasoljuk, hogy közepes nehézségi fokozatnál gyengébb szinten vágjatok neki a nagy kalandnak, ugyanis hatalmas élményektől fosztanátok meg magatokat.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia sokszor okozott bosszúságot, az egyes meghekkelt robotok például nem mindig az ellenfeleket, hanem saját őrtornyainkat torpedózzák. Ennek ellenére nem nagyon lehet panaszunk a játékra, sok nehéz, izzasztó percet okozott.
Hangok, zene: Az első rész minőségét minden tekintetben hozza, egy rossz szavunk se lehet rá.
Összegzés: Az összképet tekintve a BioShock 2 kellemes játék, azonban annak ismeretében, hogy két évvel ezelőtt az első résszel milyen franchise alapjait fektette le az Irrational, közel sem olyan megnyerő a folytatás által nyújtott teljesítmény. Vannak hibái, amiket simán el lehetett volna kerülni, és az újítások is elmaradtak, de ettől még egy remek játék lett.
Kapcsolódó letöltések:
Videó #1
Videó #2
Videó #3
Informatika és tudomány
