Venetica

Grafika: Ezzel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. Egyrészt néhol meglepően szép a grafika, részletes textúrákkal, máshol meg elnagyoltak és elmosottak, ráadásul rengeteg helyen látszanak a textúrák szélei is. A karakterek is felemás képet mutatnak. Scarlett például gyönyörűen kidolgozott, és a többi nevesített karakterre sem lehet panasz, a mezei NPC-k viszont nem túl részletesek, ráadásul a műfaj rákfenéje, az ikerhatás is igencsak erős. Ráadásul nagyon darabosan mozognak, ami eléggé zavaró. A rajzfilmes karakterábrázolás meg ízlés kérdése, hogy tetszik-e valakinek vagy sem, nekem bejött, bár a szörnyek egyáltalán nem hatottak félelmetesen, inkább aranyosak voltak. Ezeket leszámítva egész kellemes a képi világ, csak optimalizálhatták volna a motort kicsit jobban, mert Velence utcáin néhol pofátlanul leesett az fps, pedig nem lett volna rá oka.

Kezelőfelület és irányíthatóság: Ezen a téren nem lehet panasz a Veneticára. Az irányítás egyszerű és gyorsan megtanulható, ráadásul a program elején hasznos információkat is kapunk a kezelést illetően.

Játszhatóság: Az irányításhoz hasonlóan könnyen meg lehet tanulni a játék kezelését, a szintlépést, egyszóval mindent. Ráadásul mindez egy gombnyomással elérhető, ugyanis a karakterlapot behozva kis fülecskékkel váltogathatunk a panelek között, épp amire szükségünk van (tárgyak, képességek stb.). Küldetéseink során és a könyvekből, beszélgetésekből összegyűjtött információk egy jól átlátható naplóban tekinthetők meg, így mindig megtalálhatjuk azt, amire épp szükségünk van. A közel 24-25 óra játékidő tartalmas kikapcsolódást nyújt, csak sajnos a játék nem túl nehéz, viszont így mindenki bátran próbálkozhat vele.

Intelligencia, nehézség: Mint írtam, sajnos nem túl nehéz a játék, elakadni sosem fogunk. A térképen bejelölhetjük az adott küldetés célpontját, idézhetünk hollót is, hogy mutassa az utat, tehát nem okoz túl nagy problémát ezek megoldása. A fejtörők sem túl nehezek, ez mondjuk nem is baj, de lehetett volna több belőlük. Ellenfeleink egész jól harcolnak, védekeznek, amikor kell, kitérnek csapásaink elől és így tovább. Viszont a látásuk és a hallásuk nem a legjobb, néha szinte előttük kell megállnunk, hogy egyáltalán észrevegyenek minket. A főellenségek viszont kellően kemény kihívást biztosítanak.

Hangok, zene: Itt is vegyes érzéseim vannak. A hangok jól sikerültek, a zene is kiváló, azonban a szinkronhangok némelyike csak felolvassa a szövegét és kész, teljesen élettelen. Szerencsére nem sok akad az ilyenekből. Scarlett szinkronja viszont nagyon jól teljesít, tökéletesen illik a karakteréhez. A német játékok tipikus hibája itt is jelen van, miszerint a hallható szöveg és a felirat néha eltér egymástól, de ez csak apróság.

Összefoglalás: Mindent összevetve egy jól sikerült játék lett a Venetica, ami nem váltja meg a világot, de kiváló szórakozást nyújt a műfaj kedvelőinek. Aki túl bonyolultnak találja a Bioware programjait, de érdeklődik a szerepjátékok iránt, az is nyugodtan kipróbálhatja. Én nagyon élveztem a játékot a jól eltalált hangulat, történet és főszereplő miatt. Szerintem megér egy próbát, ha el tudunk siklani a program hibái felett.