STALKER: Call of Pripyat

A STALKER: Call of Pripyat több fronton is a kevesebb jobb elvet követi, így a Zónában felbukkanó frakciók, sztalkerek és egyéb szörnyek jóval kevesebb számban képviseltetik magukat, mint korábban. Hogy ez jó-e? Részemről sokkal jobban segítette a beleélést, hiszen egy kihalt iparvárosnak alapvetően nem kellene frakcióktól hemzsegnie, így a magányosság érzete, az, hogy valóban magamra vagyok utalva, sokkal jobban átjött, mint valaha. A felhozatal ennek ellenére változatos, a GSC Game World ugyanis rengeteg elemet vett át a rajongók által készített módosításokból, köztük az Oblivion Lostból is.

Így bukkanhat fel az új részben a sztalkereket zombivá változtató, különös törpe, de bele fogunk botlani olyan rémségekbe is, mint a vérszívók, manipulátorok vagy a kimérák. Az NPC-kből is kevés van, azok háttere azonban gondosan kidolgozott, nincsenek unalomig ismételt párbeszédek, a karakterek által kiadott feladatok pedig változatosak, érdekesek. Emellett rengeteg visszatérő arcba vagy frakcióba futunk bele, bár Szidorovics és a C-tudat távolléte kissé fájó, viszont visszatért a Freedom és a Duty frakciópáros, akikkel a creeki hajóroncs menedéket nyújtó rozsdás falai között futhatunk össze, és persze küldetéseket is vehetünk fel tőlük.


Régi ígéretek közül végre megvalósult az alvás, a játékban ugyanis elfáradunk, ami komolyan kihat a koncentrációnkra. Ezt a tevékenységet mindenképpen egy jól megválasztott, csendes, nyugodt helyen tegyük, lehetőleg olyanon, ahol ágyat is találunk, ugyanis nem lenne jó, ha álmunkban valaki megtámadna, és ezzel véget vetne kalandjainknak. Az alvás mellett étkeznünk is kell, szintén az erőnlétünk és koncentrációnk függ tőle.

Az MI meghajtásáért felelős A-Life rendszer még mindig bukdácsol, döcög, de kézzel fogható a fejlődés, a sztalkerek ugyanis támogatják, fedezik egymást, meglepően pontosan céloznak, taktikáznak, fedezékeinkből folyamatosan özönlő gránátesővel próbálnak meg kiugrasztani. Ezenkívül az se mindegy, milyen súlyú felszereléssel vágunk neki egy párbajnak vagy túrának, hiszen ez mozgásunkat is befolyásolja. A tűzpárbajok elhúzódhatnak, ha pedig egy komolyabb társaságba botlunk bele, akkor csak vért izzadva tudunk továbbjutni. Az NPC-k pedig valóban élnek, társaságokba verődnek, vadásznak, táboroznak.

A STALKER: Call of Pripyat fő sodra közel nyolc órás játékidőt kínál, a mellékküldetések makulátlan teljesítésével azonban bőven több tíz órára tolható ki a játékidő. A játékmenet építőkockái ügyesen épülnek egymásra, nincs köztük gyenge láncszem, így mind a lövöldözés, az NPC-k kívánalmainak teljesítése, a fegyverek javítása, a fejlesztések és mind a világgal való interakció nagyon jóra sikeredett. Mindemellett a játéknak van egy sajátos, egyedi, nagyon komor és nyomasztó hangulata, ami a magányos barangolásból és a látványból fakadóan ráragad az emberre. A játékos végre valóban úgy érzi, hogy egy katasztrófasújtott vidéken kalandozik.

Grafika: Sajnos még mindig ütős vas kell a játék szemkápráztató látványának meghajtásához, azonban a Zóna különböző, teljesen más hangulatot árasztó vidékei egytől egyig gyönyörűen festenek. Az animációkra, a karakterek kidolgozottságára se lehet panaszunk, bár a régi motort lassan időszerű lenne lecserélni.

Kezelőfelület és irányíthatóság: A hibrid játékmenet ellenére teljesen átlátható kezelőfelületet kapott a játék, az inventoryban való böngészés gyors és egyszerű, miközben az akciószekvenciákat jellemző irányításra továbbra se lehet egy rossz szavunk sem.

Játszhatóság: Szavatosságát tekintve az egyjátékos mód fő szála nem túl hosszú, de ahhoz, hogy mindent bejárjunk és teljesítsünk, több tíz óra szükséges, így rengeteg időt tölthetünk a Zónában.

Intelligencia, nehézség: A házon belül kifejlesztett A-Life rendszer még mindig nem tökéletes, de látványos előrelépések történtek az előző részekhez képest, így az MI már egészen ügyes dolgokra is képes.

Hangok, zene: A játék angol szinkronja semmi kiemelkedőt nem mutat fel, nem is értjük, miért kellett a nemzetközi verziónak több hónapos késéssel megjelennie.

Összefoglalás: Az új STALKER beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A sok-sok évvel ezelőtti ígérgetések listájáról lassan minden lekerül, hiszen a kiegészítőkkel teljesítették céljukat az ukránok. Állítólag a csapat már fejleszti az új motort használó STALKER második részét, így látva a mostani eredményt, kíváncsian várjuk, mi sül ki a folytatásból.