Az USA keleti partvidéke szenvedi meg leginkább a globális felmelegedést

Az Egyesült Államok keleti partjainál emelkedik a leggyorsabban a tengerszint magassága, a globális átlaghoz képest négyszer gyorsabban. Az eredmény alátámasztja annak a modellnek az előrejelzéseit, ami szerint a keleti part szenvedi meg az egyenetlenül emelkedő vizek oroszlánrészét, egyben egy nagy Atlanti-óceáni áramlat lassulását is jelzi, ami hőmérséklet csökkenést eredményezhet Európában.

Az emelkedő tengerszinteknek kitett kritikus terület, úgynevezett hotspot több mint 1000 kilométerre terjed ki az Észak-Karolinai Cape Hatterastól északi irányba a Massachusetts állambeli Bostonig, vagy akár egészen Kanadáig. Ezt Asbury Sallenger és munkatársai azonosították az Egyesült Államok Földtani Intézetében az 1950 és 2009 közötti, a tenger szintváltozásait önműködően feljegyző mareográf adatok alapján.


A hotspot híre meglepetésként érhette Észak-Karolinát, ahol az állam vezetése nemrég fogadott el egy törvényt, ami megtiltja a gyorsuló tengerszint emelkedéseket magukba foglaló földtani modellek alkalmazását. Azóta az állam képviselőháza hatályon kívül helyezte a rendelkezést.

A tengerszintek világszerte emelkedő tendenciát mutatnak, aminek a hátterében az éghajlatváltozás áll. Az emelkedés nagy része a víz melegedés hatására bekövetkező tágulásának köszönhető, de az olvadó jégsapkák is hozzájárulnak a folyamathoz. Az emelkedés üteme gyorsul, a 20. században a szintek átlagosan évente 1,7 milliméterrel emelkedtek, ami 1993-ra elérte az évenkénti 3 millimétert.

A tengerszint azonban nem egyenletesen emelkedik a világon. 2009-ben Jianjun Yin, aki jelenleg az Arizona Egyetemen dolgozik, egy olyan éghajlati modellt alkotott, ami szerint az USA keleti partvidékét nagyobb mértékben sújtja majd a tengerszint emelkedés, mint a világ egyéb részeit. Sallenger adatai megerősítik, hogy mindez már folyamatban van.

A tengerszint emelkedési hotspot kialakulása egy nagy áramlat, az Atlanti Meridionális Fordulóáramlás (AMOC) lelassulásának eredménye lehet. Az AMOC meleg trópusi vizeket szállít az Atlanti-óceán északi területére, melegebben tartva Nyugat-Európát a többi északabbi területtől.

2005-ben a brit Southampton Egyetem tudósa, Harry Byden vezette oceanográfus csoport is beszámolt az áramlat lassulásáról és a kontinens nyugati területeire gyakorolt hűtő hatásáról, a rákövetkező tanulmányok azonban azt állították, hogy az áramlat rendkívül változékony, ezért a brit eredményeket figyelmen kívül hagyták.

Egy lassuló AMOC egyértelműen a tengerszint gyors emelkedéséhez vezetne Észak-Amerika keleti partjainál, ezért Sallenger hotspotja arra utal, hogy az áramlat valóban veszít az erejéből, mivel a többi számításba vehető tényező képtelen lenne az észlelt folyamat előidézésére. Bryden szerint az AMOC lelassulása egészen a viszonylag messze délen fekvő Floridáig hatással lehet a tengerszintre, ezzel ellentmondva az amerikai kutatás északi irányú terjeszkedéséről szóló eredményeinek.

"Lehet, hogy az AMOC okozza, de lehet, hogy nem" - tette hozzá Stefan Rahmstorf, a német Éghajlat Kutató Intézet szakértője, aki szerint az áramlatok és szelek természetes változékonysága is magyarázhatja az eseményeket. Munkatársaival elkészített tanulmányukban 2300-ig modellezték le a tengerszinteket különböző forgatókönyvek fényében, melyekben az üvegházgáz kibocsátást lecsökkentették a globális hőmérsékletemelkedés kordában tartására. 1,5 Celsius fokra lekorlátozva a hőmérséklet emelkedését megközelítőleg 1,5 méteres tengerszint emelkedést kaptak a szimulációkból, 2 Celsius esetében 2300-ra 2,7 méteres emelkedés volt az eredmény és semmi jelét nem látták a tendencia megállásának.

Rahmstorf kipróbálta egy utópisztikus változatot is, mely szerint 2016-ra minden üvegházgáz kibocsátást megállít az emberiség, de még így is több mint 1 méteres emelkedést kaptak. "Semmit nem tehetünk ellene azon kívül, hogy aktívan kivonjuk a széndioxidot" - összegzett. "Ez jól tükrözi a globális felmelegedés egészen hosszú távú hatásait"