Szóval nem hiszek a halálra ítéltségben. A változás létének és elkerülhetetlenségének tagadása viszont mind egyéni vonatkozásban mind civilizációs mértékben halálra van ítélve. Tehát ha nem szokványos módon használod a "halálra ítélt" kifejezést, akkor végül is van értelme annak a kijelentésnek, hogy "a civilizációnk halálra van ítélve". Na de ha ezt csak így leírod, akkor mindeni a szokásos módon fogja érteni, azaz kb. azt fogja érteni, hogy eljõ a civilizációnk halálának pillanata, az összedõl, az emberek eltûnnek, kihalnak, akármi. Én ebben nem hiszek, mert ennek nem látom jelét.
Az "új korszak kezdete" is értelmezhetõ és elfogadható számomra, de megint csak átértelmezés után. Hisz ahogy írtam, szerintem minden folytonos, minden pillanat egy új korszak kezdete. Az, hogy az ember kinevez napokat kezdetnek, sokszor nem szerencsés. Mert pl. van hivatalos dátuma a II. VH kezdetének, de közben mindenki azért tudja, hogy az nem úgy van, hogy egyik nap még minden a régiben van, aztán másnap felkelnek az emberek, és bejelenti számukra a vezetõ, hogy na most akkor háború van. A változás mindig folyamatos, és nem ugrásszerû, még akkor is, ha bizonyos változások gyorsabbak, mások lassabbak.
De a lényeg az, hogy valamirõl írsz, ami "fölöttünk" van. Nem tudom pontosan mire gondolsz, de nekem erre is van egy értelmezésem, amibõl kiindulva azt mondom, hogy ez ami holnapután fölöttünk lesz, ez tegnapelõtt is fölöttünk volt, és hatással volt ránk, és a hatás kiváltotta változás folyamatosan jelen volt. Ahogy a hatás és kisebb-nagyobb változás is folyamatosan jelen van az egyén életében is, attól függetlenül hogy tudatosul-e ez benne, vagy attól függetlenül, hogy a gyorsabban, vagy a lassabban változók közé tartozik-e. (Persze a változás ritmusa egy életen belül is változik, ahogy az ember bioritmusa is más körülményeket biztosít egy napon belül is és egy éven belül is, eh, kezdek megint csapongani, ebbõl is látszik, hogy szerteágazó témáról van szó.)
Mivel jól elveszítettem a fonalat, így egyelõre itt be is fejezem.
Szerintem nincs értelme szélsõségekben gondolkodni. Lesznek krízisek, változások, avagy törésvonalak, ez kétségtelen. Minden ember életében is megvannak ugyanezek az események. A civilizációnk tekintetében is voltak/lesznek ilyen események. De szerintem kétféleképp lehet ezekre a dolgokra tekinteni, annak függvényében, hogy hogyan éli meg az adott ember az ún. krízist vagy változást.
Ezért én azt mondom, az én sajátos szemszögem, értelmezésem és megtapasztalásom miatt, hogy abban az értelemben, ahogy egyesek terjesztik a civilizációnkkal kapcsolatban, semminek se lesz vége, és semminek se lesz kezdete. Ami változni fog, az pedig tegnap is ugyanúgy változott, mint ahogy ebben a pillanatban is, és ahogy holnapután is. A változás, a fejlõdés folyamatos. Aki változik, az látja, és az nem lát se krízist, se törésvonalat, se világvégét. Akit pedig csak sodornak az események, az kínjában úgy fogalmaz, hogy jaj itt a világvége. Igen, az õ kis világának tényleg vége van.
Egyelõre kettõtök közül te ugatsz, õ pedig egy elképzelést vázol fel. Ebbõl értelemszerûen következik, hogy kettõtök tevékenysége közül az övé az értékesebb. (Nem piszkálni akarlak, csak leszögezem az álláspontomat. Ne vedd azt sértésnek.)
Direkt írtam fölöttet.Minden szónak meg van az értelme.Azért fogalmazok így,hogy megakadjon a figyelmetek a lényegen.Sokak szerint 2012 a világ vége/ja meg 2000/.Viszont a többség,egy új korszak kezdetérõl beszél.Amikor azt írom "fölötte" úgy értem,hogy elszáll az idõ fölötte,pálcát törnek fölötte. "Akinek van szeme,lássa Hallja meg kinek füle van." Még az sem biztos,hogy lesz jövõje ennek a halálra ítélt "civilizációnak".Tehát az Emberiség elõtt egy nagy ûr tátong,ha viszont felemelik ebböl az anyaghoz kötött létformábol,nem elõtt hanem fölött lesz.
Arra hogy beregel, beugat 20-30 topikba aztán várja a madarakat akik bejönnek az utcájába, hogy azután azokat is leugathassa. Ezen a fórumon soha nincs a fajtájából kettõ egyszerre, jön az egyik eljátssza a fentieket, eltûnik, aztán jön a következõ. Azért nem veszem már a fáradságot hogy keressem a dolgaiban, mert az elsõ pár komment után nyilvánvaló, hogy ez is csak egy afféle.
Már régóta foglalkoztat, hogy mit jelent a "nick kép"-ed? Nem találom az írásaid és a kép között a kapcsolatot. Segítenél megfejteni a rejtélyt? Egyáltalán mi van a képen? Ez valami keleti istenségrõl készült szobor?
Én csak azt a részt nem értem, hogy "Talán tényleg egy új korszak nyílik meg,az Emberiség fölött." Ez most egy véletlen elírás, vagy direkt írtál "fölött"-et?
Nem vagyok "szektás".Nem akarok senkit meggyõzni,az idegenek létezéséröl vagy nem létezéséröl.Mindenkinek van véleménye a témárol,nekem lehet,hogy egyesek szerin"összefüggéstelen"bocsi. Nem tudok a ti agyatokkal gondolkodni,ti sem tudtok vele!Akinek nem inge,ne vegye magára.
Jó, realtíve lehet, bár az õsember mondanivalójára annyira nem figyeltem, hogy keressem benne az összefüggést. Már csak ezért sem.
Csak tippelek, de szerintem ez ismét Okkultist. Bár azt nem értem mibõl gondolja hogy számít valamit ha új nicket regisztrál, aztán nyomja tovább a régi stílusban.
Én mint boldog tudatlan ha már beleszólnék ebbe a topicba:D
Ezeket az úgynevezett Paranormális jelenségeket legtöbbször talán minden alkalommal az agyunk kreállja. Érdekes h mindig bele kell magyarázni iylen oylan természetfelettit, ami nem gond mert önmagába szórakoztató a misztikum és jól esik azt hinni h nem olyan átlagos ez a világ. Igen durva olyanoakt hallani akik szívbõl hisznek ebbe, holott legtöbb esetbe nagyon egyszerû magyarázat is van a nagy paranemnormális jelenségre. Velem is történtek már olyan dolgok amire azt is mondhatnám h paranormális meg miegyéb, de ez egy nagy baromság.
Jók az ábrák.Különösen a Denevér ember sziluett! Igen kedves Ember Föld Bolygó társaim,hülyének néznek minket. Az Emberiség biztonságát,jobblétét,elodázva ûlnek a szarcsimbókos segükön ezek a pöcs politikusok!Meddig várjunk? Várjunk addig amíg elbaltázzák az igazi kapcsolatfelvételt?Teljesen más az õ világnézetük,mint az enyém.Nagyon kemény munkával keresem meg a betevõt!Bízok a 2012.-évben.Talán tényleg egy új korszak nyílik meg,az Emberiség fölött.
Csak porosodnak, újra meg nem fogom olvasni õket. Hátha valaki szeretne "nosztalgiázni" UFO témában...
nocsak, megváltozott a véleményed? vagy a válság miatt? :/
UFO-s témájú könyveimet eladnám. Árban megegyezünk. Budapesten átvehetõek.
Hargitai Károly
UFO szenzációk és bizonyítékok Atlantisz 1990 Negyedik tipusú találkozások Atlantisz 1990 Az apokalipszis ûrhajói Atlantisz 1990 Társbérlõk a naprendszerben Akadémiai kiadó 1988 És akkor jöttek az UFO-k magyarországra Ko-libri kiadó És akkor jöttek az UFO-k… III. Ko-libri 1991 És akkor jöttek az UFO-k… 1989
S. P. Alex
Ufóbia Zrinyi kiadó 1991
Nemere István
UFO-k a láthatáron Eszperantó 1989 Tikok könyve 3. Tintahal kiadó 1997 Új titkok könyve Eszperantó 1988 Tények és talányok Eszperantó 1989 Rejtélyes elõdök, a világûr vonzásában Eszperantó 1989 Titkok könyve
ohhh és még gyorsabban rájössz hogy milyen gyorsan is tudsz valójában futni XD
"Mert te készpénznek veszel egy betegséget lehetõségként" - Szép mondat :D Nem készpénznek, hanem lehetõségnek, a kettõ nem megy együtt: -Leírtam, hogy lehet 1, objektív valóság 2, halu A pszichodokik többnyire viselkedés alapján diagnosztizálják a mentális rendellenességeket, emellett a skizofréniának az agyban is kimutatható jelei vannak.
Nem ugyanarról beszélünk, mikor érzékelésrõl beszélünk.
"Nyilvánvaló, hogy amikor vadászott és primitív eszközöket használhatott csupán kifinomutabbak lehettek az ösztönei, kellett a túléléshez, ahogy fejlõdött ez a terület visszafejlõdött."
Én azt nem tudom megítélni, hogy milyen képességei voltak egy "õsembernek". De nézzünk valami mást: Pusztán azzal, hogy az ember városba költözik, elvész a képessége, hogy megfelelõen érzékelje a természetet, ami a valóság egy darabja. Helyette megtanulta érzékelni az újfajta mesterséges (ember alkotta) valóságot, ami a város maga. Na most a természetet mint valóságot nem azért (helyesen: nem feltétlen azért) nem érzékeli, mert képtelen érzékelni, hanem azért, mert a természet jeleit elfedi (~kitakarja) a mesterséges közeg által gerjesztett jelzéstömeg. Tehát a képesség elvesztése nem (feltétlen) jelenti azt, hogy valami az emberben magában alakult át. Szimplán jelentheti azt, hogy mivel idejét teljesen más tevékenységekkel tölti, így a képességei közül azok kerülnek elõtérbe, amik ezen tevékenységekkel kapcsolatosak.
Ez kb. olyan, mikor megállsz a tengerparton és nézed a vizet. Mit látsz? A tengert. Most fordulj meg. Mit látsz? A partot. Meg tudod figyelni mind a kettõt egyszerre? A példában nem. Mert vagy erre nézel, vagy arra. De nem azért nem tudod megfigyelni a másikat, mert az ahhoz szükséges képességeket elveszítetted, hanem mert hoztál egy döntést ("megfordulok") minek következtében olyan helyzetbe kerültél, ahol "képtelen" vagy a megfigyelésre, még akkor is, ha a képességeid meglennének hozzá.
Ezért szerintem az, hogy mire képes az ember vagy mire nem, az nem vezethetõ le onnan, hogy összehasonlítasz egy városban élõ embert egy "primitív" körülmények között élõ emberrel. Az õsemberrel meg pláne nem, mert arról nehéz információt szerezni, hogy milyen képességei lehettek az akkor élõknek.
"Ja képesnek sokmindenre képes lehet ebben az értelemben, csak minek ma már? A hangsúly az "értelmes gondolkodásra" tevõdött át. (na ezt szépen megfogalmaztam:))"
Lehet hogy erre terelõdött át a hangsúly, na de ez nem ilyen fekete-fehér dolog, hogy akkor ma ez az elsõdleges, ez így van jól, és kész. Két problémát fogalmaznék meg: egyrészt az "értelmes gondolkodás" nem mindig értelmes, másrészt néha a "megérzések" többletinformációt eredményezhetnek de mi ignoráljuk õket. Ezek azok az érzékeléssel kapcsolatos kérdések melyeket felvetettem. Egyrészt az "értelmes gondolkodást" negatívan befolyásolhatják (de nem feltétlen) az "ösztönök", avagy más rejtett, elnyomott, háttérbe került képességek, másrészt ezen képességek elõnyt is jelenthetnek bizonyos esetekben, ha az ember megfelelõen használja õket.
Tehát lehet, hogy a tudatosság az elsõdleges, de ennek túlhangsúlyozása annak a nézetnek a kialakulásához vezethet, hogy nem csak hogy a tudatosság az elsõdleges, de csak az létezik, és se a feljebb említett probléma nem létezik, se az említett elõny nem létezik. Megvan a "józan paraszti észnek" és a lelkiismeretnek is a szerepe a mai napig, sõt, énnél tovább is lehetne menni, de a lényeg az lenne, hogy ezeket vonjuk be legalább a beszélgetésbe, mikor "érzékelésrõl" beszélünk. Ha a lelkiismereted "jelez", akkor "érzékelsz". Ne csináljunk úgy, mintha ez semmi se lenne.
"Az a bizonyos szûrõ meg lehet torzító, elfedõ vagy feltáró is."
Igazad van.
"Ne kövesd el azt a hibát, hogy csak egy oldalát gondolod végig a dolgoknak csak azért, mert az ember már csak olyan, hogy ha valamit nem tud biztosan igyekszik valahova besorolni, betuszkolni, hogy megnyugodhasson a kicsi lelke, hogy na ez a kérdés is le van tudva...."
Érdekes dolog saját magamat visszahallani. Tanulságos!
Hát, ha feltételezzük hogy azt akarom bebizonyítani amit te feltételezel hogy én be akarok bizonyítani, akkor valóban, az érvelésem kétélû. Érthetõ? Feltételezés feltételezés hátán. Ez adja ki az emberek világképének döntõ szeletét, MÉG A TIÉDET IS! (Bocs, ebben semmi személyeskedés nincs, ezzel én is ugyanígy vagyok, csak lehet - de nem biztos - hogy én nagyobb jelentõséget tulajdonítok ennek a felismerésnek mint te.)
"Ha valaki lát valamit, az addigi ismeretei és a vágyai mennyiben befolyásolhatják, hogy hibás következtetésre jusson? Bármelyik az adott valóságszeletre vonatkozó megállapítás lehet ugyanolyan téves."
Pontosan errõl beszélek. A probléma az, hogy minden egyes kérdéssel kapcsolatban vannak akikkel kapcsolatban feltételezzük, hogy félreértik azt amit látnak, és vannak más valakik akikkel kapcsolatban feltételezzük hogy õk viszont jól látják, amit látnak. Miközben a valóság az, amit magad is megfogalmazol, hogy bárkinek az értelmezése lehet hibás, mi mégsem tekintünk az egyes elméletekre úgy mintha azok egyenlõ súlyt képviselnének. Nem, helyette súlyozunk, azaz egyes forrásokat automatikusan hitelesebbnek másokat hiteltelenebbnek mondunk. Automatikusan. Hallgatunk a megérzéseinkre. Ami megérzések egyrészt valós tényeken alapulnak, másrészt viszont programozhatóak.
Valós tényeken is alapulnak, mert nyilvánvaló, hogy egyes megfigyelések hitelesebbek mint más megfigyelések, és egyes következtetéseknek több közük van a valósághoz mint más következtetéseknek, de ez elmélet marad, mert az esetek többségében, mikor konkrét példákkal kapcsolatban kellene eldönteni hogy az adott megfigyelés hiteles-e vagy nem, mégse tudjuk megfelelõen elhelyezni a megfigyeléseket a hitelességi skálán. Mert nem lehet. Mert nem lehet racionális tudatos ítéletet hozni mindegyik kérdésben. Mert hogy is lehetne? Egy halom elméletet hallunk, amit nem tudunk magunk leellenõrizni, és ha le is tudnánk, nem tesszük meg. Inkább egyeseket elhiszünk, másokat visszautasítunk. Ezt a mintát követjük gyerekkorunk óta. Ott vannak mindjárt a tankönyvekben olvasottak. Nem próbálgatjuk végig a dolgokat, hanem elhisszük. Ebbõl nem következik az, hogy mindaz hamis, ami a tankönyvekben van (egy részük hamis), csak azt kellene megérteni, hogy hogyan alakítja ki az ember a valóságképét, azt, amit aztán a valósággal azonosít (vagyis az esetek többségében összekever, azok után is, hogy tudja, hogy a kettõ nem egy és ugyanaz).
Látom te sok anyagot végignyálaztál már, ami azt bizonyítja számodra, hogy itt nincs mit látni, nincs mit megfigyelni. Az érdekes dolog az, hogy én egyáltalán nem foglalkozok ilyen anyagokkal. Elsõsorban olyan dolgokkal foglalkozom, amit saját magam le tudok ellenõrizni, és amivel kapcsolatban saját magamnak vannak tapasztalataim. Mert ezek azok a kérdések, melyeket nagyobb eséllyel tudok elhelyezni a "hitelességi skálán".
Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban is vannak saját tapasztalataim, hogy mi a valóság és mi nem, meg hogy képesek vagyunk-e meglátni a valóságot és képesek vagyunk-e eltorzítani a valóságot, stb. A wikipédián is olvasgathatsz hasonló kérdésekrõl: konformitás ("A csoport tudatalatti folyamatok és explicit csoportnyomás révén tudja befolyásolni saját tagjait."), Asch-kísérlet ("Asch megdöbbentõ eredménye az volt, hogy a kísérlet résztvevõi még teljesen egyértelmûen helytelen válasz esetén is hajlandóak voltak a többség oldalára állni."), Milgram-kísérlet. De errõl lehet inkább sz4bolcs-al kellene beszélgetnem.
Ez utóbbi, a Milgram-kísérlet, ez kifejezetten érdekes, mert témájából adódóan nagyon is jó képet ad magának a társadalomirányításnak a módszereirõl és a társadalomirányítás elõtt álló kihívásokról. Fõleg így, hogy a kísérlet olyan régi, hogy a mai társadalmi modellben szerintem nem csak a módszer maga, hanem a kihívásokra adott válasz is megfigyelhetõ.
De ez egy másik topikba való dolog lenne. Pl. NWO. Vagy akármi.
Na ez megint jellemzõ válasz volt: mondasz egy dolgot úgy, hogy ne mondj vele semmit. Fura asszociációim vannak, a válaszodról egy idézet jutott eszembe:"Nékem üres fecsegõt fest az üres fecsegés.":) Bocs. És mi benne a reális esehetõség? Mert te készpénznek veszel egy betegséget lehetõségként, amelyrõl nem sokmindent tudnak, de legalább vannak az esetek között egyezések, meg elnevezték? Egy pszichésnek tartott betegség reális? Ha jól dom a pszichológia elbeszélgetésekre alapoz fõleg, meg az alanyok õszinteségére. Hoh, de tényekre, meg mérésekre alapozó tudomány...Na és a pszichológia, meg az ovoslás miért nem tudja megmagyarázni, hogy pl. villám súlytotta embereknél bár nem találtak szervi elváltozást mégis évekbe telt, míg fájdalmaik megszûntek...stb? Rengeteget kerestem az ilyen esetekre tudományos indoklást, nemigazán találtam sem NET-en, sem könyvekben, se máshol. Nekem úgy tûnt, hogy az ilyen emberek szerveetében a tudomány számára még megfejtetlen folyamatok zajlanak és késõbb rendbejönnek, ha mázlijuk van. Ismeretterjesztõ filmben láttam egy hapsit, akinek a gerincét találta el egy villám 16 évébe telt, míg rendbejött teljesen, de azon kívül, hogy fájdalomcsillapítókat kapott (ha jól emlékszem) sokmindent nem tudtak vele csinálni. Azt meg csak szerényen megjezem, hogy furcsállom, hogy nem vizsgálták ki a lehetõ legalaposabban. Klasz, hogy készíthetnek CT, meg MRI felvételeket, csakhogyközel sem alaposak. Ne mutatják meg az apró idegsejteket, az idegszálakat, nem lehet tudni, hogy a vizsgálat elõtt konkrétan az az idegrendszer milyen volt, tehát nincs konkrét ellenõrzési lehetõség, hogy önmagához képest sérült-e, változott-e, esetleg csak pár idegszál , bár fotosak elszakadt-e...stb. Az idegrdszer bonyolult és érdekes dolog, de a megismerése és a hagyományos vizsgálatok messze állnak attól, hogy megnyugtató eredményeket mutassanak. Tény, pont. Szerintem sok olyan esetben, amikor az MRI sem mutat különösebb elváltozást fennál a tévedési lehetõség, hogy mégsincs minden rendben, csak látszólag tûnik úgy. Az embernek bele kell törõdni, hogy ennyire képes a mai álltalános vizsgálat: többre, mint régebben, de messze áll a tökéletestõl. Ilyenkor meg jön a pszichológia...Talán sok ilyen betegség azért "gyógyíthatatlan" mert nem ott keresik a megoldását, ahol kellene...A normális kifejezés meg csak annyit jelent szerintem, ho a többséghez igazodó. Ha azt mondják, hogy egy idegrendszer normálisan mûködik az annyit jelent, hogy a többséghez igazodóan, a jelenlegi tudáshoz képest és annak elvárásainak megfelelõen mûködik. Amennyit változott az ember agya, idegrendszere méretben, barázdáltságban...stb. ez a változás ma is zajlik. Ki tudja milyen lesz pár száz év múlva...Mellesleg az idegrendszer pont az a terület, ahol csak óvatosan lehet sablonizációval próbálkozni, ugyanis idegsejtek darabszámában, szinapszisokban sõt az agy barázdáltságában is minden ember egyedi. (ja, ne keresd NET-en ezeket a dolgokat könyvekben olvastam pár éve) Pár olyan esetrõl is sikerült olvasnom, amikor pl. egy nõt évekig kezeltek pszichiátrián, aztán felfedezték "véletlenül", hogy cisztája van a fejében, megmûtötték és zspsz megszûntek a panaszai, már csak egy gondja volt:leszokni a pszichiátriai gyógyszerekrõl. A tévedések bizony ott vannak a pakliban. Ez is tény s se vitatkozni, se megsértõdni nem kell. Senki sem tévedhetetlen. Még te sem. Nem tudhatod, hogy amit te illúziónak, hallucinációnak nevezel annak van-e kö a valósághoz, vagy nincs. Hiszed, amit hiszel. Én is, meg mindenki. Erre a vitára nemigazán érdemes több idõt fecsérelni.
Én csak felvetettem, hogy amire te azt írtad az elsõ három sorodat követõen, hogy elképzelhetetlennek tartod, addig ez egy nagyon is reális eshetõség. Amúgy szoktam skizofrénekkel beszélni, mert lenyûgöz az "illúzió/valóság" téma, és ezt legjobban õk tudták eddig számomra visszaadni az irodalmon kívül. És mivel remark írása is erre vonatkozott, amire te reagáltál, én így tudtam továbbfûzni a gondolatmenetet. Amúgy te vetetted föl a hallucinációt. Hogy mivel mérik, hogy valaki skizofrén? Egyszerû: Ugyanazzal, mint amivel azt mérik, hogy valaki nem-skizofrén.
Neked a mániád a skizofrénia? Miért nem ilyen emberekkel beszélgetsz? Engem nemigazán érdekel ez a téma.Tényleg, ha érdekel miért nem keresel skizofrén barátot magadnak, miért fárasztasz mindenkit ezzel? Mellesleg nem lehet az, már megint nem fogalmaztam jól, vagy megint szándékosan máshogy értelmezed? Mindegy ezt én részemrõl letudtam. Ideje lenne neked is továbblépned a skizi témakörbõl... Veled nem vitatkozom mániásan mindig ugyanehhez a témához lyukadsz ki. Ilyen szemellenzõsek az ismereteid, vagy ezt akarod bedumálni magadnak, meg másoknak? Mellesleg mivel mérik, hogy skizofrén egy ember, vagy sem? Úgyis ez a heppetek, hogy mérhetõek legyenek a dolgok...
"Az elsõ mondatodhoz kapcsolódóan: akkor mit mondanak, ha nem csak egy ember tapasztalja ugyanazt a dolgot? Egymástól függetlenül, ugyanazon a helyen, annélkül, hogy tudnák a másik, harmadik...stb ember mit tapasztalt?" -körítéstõl függetlenül egybõl két dolgot is mondhatnak rá:
1, skizofrén epizód 2, objektív valóság
Az elsõ mondatodhoz kapcsolódóan: akkor mit mondanak, ha nem csak egy ember tapasztalja ugyanazt a dolgot? Egymástól függetlenül, ugyanazon a helyen, annélkül, hogy tudnák a másik, harmadik...stb ember mit tapasztalt? Nem mondja el, mások a környezetében mégis ugyanazt tapasztalják, ugyanakkor, akkor mi van? Tömeghipnózis, azonos hallucinációk? Na ne röhögtessenek már! Egy GV felbukkanásának helyén többen is tapasztalnak furcsa történéseket, meg többször éreznek bizsergést, tászúrás szerû érzéseket...stb. és ezt meg is mondják vkinek, úgy hogy nem tudnak róla, hogy más is ezt tapasztalta? Egy ember hallucinációja? Hibás következtetés, hogy valós dologról van szó? Egyszerû példa: GV bukkan fel bekavarja egy ember idegrendszerét idõlegesen, átmenetileg, okoz nála hallucinációkat, de okoz a GV furcsa jelenségeket is, amiket nem csak õ tapasztal. Ha a kettõ egyszerre fordul elõ persze könnyû ráfogni, hogy minden csak ezvolt, vagy csak az, szerintem meg ilyen esetben ki lehet válogatni mi volt valós és mi nem. Nem kell végletesen gondolkodni. A dolgok össze is adódhatnak. Hamupipõkeként ki kell válogatni a lencsét a hamu közül és megvan a közel objaktív állásfoglalás. Lehetséges, hogy valahol ez történhetett? Lehetséges. Akkor meg minek akarnak "végletes" igazságokat mindenre ráerõltetni?
De azt ugye tudod, hogy ez az érvelés kétélû? Ha valaki lát valamit, az addigi ismeretei és a vágyai mennyiben befolyásolhatják, hogy hibás következtetésre jusson? Bármelyik az adott valóságszeletre vonatkozó megállapítás lehet ugyanolyan téves. Technológia és varázslat, meg a busman és a kólásüveg. Vagy a cargo-kultusz. Például.
Még szebbek azok a youtube videók, ahol az "észlelést végzõ személy" meg van gyõzõdve olyanokról, hogy a felhõk álcázott ûrhajók, a csapvíz-permeten képzõdõ szivárvány is része a világ-összeesküvésnek, a villanydrótokon láthatatlan idegenek közlekednek (és közben az arc percekig filmezi a remegõ levegõt), stb... A saját értelmezési tartományában mindegyikük tudja, hogy amit hisz, az egyetlen helyes, és készek bárki máson számon kérni a széles látókört, aki nem azt gondolja, amit õk.
Az ember fejlõdött, bizonys területen pl. ösztön (az állatoknál ezt a kifejezést használják, ha furcsán viselkednek pl. egy természeti katasztrófa elõtt..stb) terén visszafejlõdött. Nyilvánvaló, hogy amikor vadászott és primitív eszközöket használhatott csupán kifinomutabbak lehettek az ösztönei, kellett a túléléshez, ahogy fejlõdött ez a terület visszafejlõdött. Ja képesnek sokmindenre képes lehet ebben az értelemben, csak minek ma már? A hangsúly az "értelmes gondolkodásra" tevõdött át. (na ezt szépen megfogalmaztam:)) Az a bizonyos szûrõ meg lehet torzító, elfedõ vagy feltáró is. Ne kövesd el azt a hibát, hogy csak egy oldalát gondolod végig a dolgoknak csak azért, mert az ember már csak olyan, hogy ha valamit nem tud biztosan igyekszik valahova besorolni, betuszkolni, hogy megnyugodhasson a kicsi lelke, hogy na ez a kérdés is le van tudva....
Érzékelés? Az egy komplex dolog. Nem csak érzékszervekrõl beszélünk, ugye? Hanem az információfeldolgozó részekrõl is, abban meg az ember "jó" (papíron).
Szerintem az ember nagyon sok mindent képes érzékelni. De ezzel együtt képes arra is, hogy saját gondolataiból olyan szûrõt építsen (jó kis áltudományos pongyola megfogalmazás ), ami teljesen eltorzítja vagy elfedi a valóságot. Na erre nem képesek más földi fajok (vagy képesek, de mégsem teszik).
Az ember hisz a saját szemének, jobban mint másoknak.:) Pedig tudja, hisz általánosban is tanítják, hogy az érzékelése igen fejletlen más fajokhoz képest. Évezredes paradoxon, de ma is alapja a szkeptikus véleményeknek.:) Intelligens faj vagyunk.:)
Engem nem is az érdekel, hogy megfigyelhessek egy UFO-t, inkább az érdekel, hogy te, vagy akárki más, ha látna egy UFO-t, akkor elhinné-e, hogy UFO-t lát?
Ugyanez a kérdés feltehetõ a valóság bármely szeletével kapcsolatban: az ember hisz-e a saját szemének, és ha nem, akkor miért nem?
A valóság egy paranormális/földönkívüli/földi-valóságon-kívüli dolog. Nem? De errõl már beszélgettünk, csak más volt a megfogalmazás...
Jó, akkor nyilván te nem tartozol bele az "Annyi mindent megoldanak helyettünk a gépek, hogy nincs szüksége egy átlagembernek, fõleg, ha van rá pénze, hogy ilyen irányban gondolkodjon, és elõ tudja kaparni magából ezt a fajta kreativitást. Túl sok a készen kapott dolog, kevésbé kell agyalni a problémák megoldásán." kategóriába.
-Mert te mindent gépek nélkül csinálsz, a boltban sem veszel olyan dolgokat, amik végletekig specializált gépek, és feltalálóik nélkül nem is léteznének számodra, nincs se rádiód, se tévéd, se porszívód, se mobiltelefonod, se szémítógéped, ha pedig mégis lenne, azt saját magad sufnizod össze. Ha kell, cserepet égetsz, szappant fõzöl, ha kell, fejsze-fejet kovácsolsz magadnak, persze elõtte elmész bányászni hozzá ércet, és nem gépekkel, nehogy elkényelmesedj. Így gondoltad?
hát abban hatalmasat tévedsz, hogy én készen kapnám a dolgokat... Érdekes, edig pont az volt velem a bajotok, hogy mi mindent kitalálok...:):) Pedig nem is....:):)
Üdv! Aki teheti olvassa el az alábbi linken olvasható toborzást! Egy paranormális dolgokkal foglalkozó blog keres szerkesztõket! Legenda vadász
ennek mi köze a paranormális jelenségekhez? legyen már realitásérzéketek, nem igaz hogy mindenen elkezdtek okoskodni meg vitatkozni
Nem kategorizálnám, hogy butábbak vagyunk-e, vagy sem. Inkább azt mondanám, hogy elkényelmesedés. Annyi mindent megoldanak helyettünk a gépek, hogy nincs szüksége egy átlagembernek, fõleg, ha van rá pénze, hogy ilyen irányban gondolkodjon, és elõ tudja kaparni magából ezt a fajta kreativitást. Túl sok a készen kapott dolog, kevésbé kell agyalni a problémák megoldásán. Minél kevesebb volt az ilyen készen kapás, nnál jobban kellett gondolkodni rajta, hogy lehetne megoldani az adott eszközökkel. Nézd meg a gyerekek jó részét alig tudnak játszani. Odaadsz egy csomag legót és meglehetõsensablonos, hogy miket raknak össze belõle, milyen formájú dolgokat...stb. Készen kapnak egy csomó infót, mi hogy KELL hogy kinézzen. Sablonizáció, etalonok, elvárások és ha vannak is új ötletek a megszokás, a szájba rágott "így van és punktum" elnyomják függetlenül attól, hogy ezen ötletek jók-e vagy sem. Pedig, az ötletek x százaléka nem szokott jó lenni, hisz nem vagyunk tévedhetetlenek, de míg elgondolkodunk rajtuk születhetnek jók is. Ezt a folyamatot állítják le már az elején azzal, ha pár nem jó ötletet végig sem gondolnak, csak gúnyolódnak, meg fogd be a száb ezt hangoztatják. A Nosztradamuszos topicban nálam is ez volt: volt egy ötlet, talán jó, talán nem, de ha nem kezdtem volna olvasgatni és gondolkodni rajta, nem tûnt volna fel, hogy említ még két bolygót... Nincs az ember annyira rákényszerítve arra, hogy annyit gondolkodjon bizonyos területeken és így evidens, hogy ez fajta kreativitás visszafejlõdik, míg másfajta elõtérbe kerül. Nem összehasonlítható.
Nem kell olyan messzire menni. Példa: Adott egy köfejtõ. A feladat: 1*2*2m oldalhosszúságú hasábokat kell kihasítani, és elszállítani néhány valamekkora távolságra. Ami fontos, csak az a méret jó, és annál jobb, minél kevesebb utómunka van rajta. A következõ dolgok nem állnak rendelkezésedre: -munkagépek -légkompresszor -ütvefúró -robbanóanyagok -acél (de még vas se) -internet (se discovery channel:)
amid van: -víz -fa -papirusznád -bronz.
Költõi kérdés: Hogyan csinálnád? Nyilván lennének ötleteid a megvalósításra, ill. a helyszínen lenne lehetõséged kipróbálni a módszereket. És majdnem biztos vagyok benne, hogy azt a megoldást, ahogy ezt csinálni kell csak nagyon sok próbálkozás után találnád meg, ha egyáltalán. A ma élõ emberek (tipp) 99%-a nem tudná. Most akkor butábbak, vagy okosabbak vagyunk, mint az egyiptomiak 3-4000 évvel ezelõtt? Szerintem a kérdés maga butaság.
Azért az idõ, és a munkaerõ viszonylagos. Akkor is meg kellett mûvelni a földeket, akkor is voltak évszakok. Azt pedig ne felejtsd el, mennyien lakhattak az akkor ismert területeken.
Mi az, hogy hol van az építési technika? Nem volt elég nekik szerinted az az egy-két évezred a technikájuk tökéletesítésére? Az egy dolog, hogy nem volt nekik flex meg TNT meg autódaru, viszont volt rengeteg munkaerõ és végtelen idõ.
Természetesen elõny lenne, de már az tiszteletreméltó, hogy az akkori szakik egyáltalán le tudták rakni az "alapokat", és akkor még hol van a technika.
Érdekes kérdés a "tudáshoz": Megy egy ember az utcán. Nincs infój arról, hol van egy másik ember mégis biztosan meg tudná mutatni, tõle merre található meg. Az irányt. Honnan tudja, ha nem láthatja, hallhatja a távolság miatt? Hogy mûködik? Ha nagyobb a tudomány terén a lexikális tudásod pl.az enyémnél talán tudsz rá válaszolni....
Mellesleg én nemigen bíznék az ilyen dolgoka pénzért árusító emberekben...A hittel viszont úgy vagyok, hogy ki miben akar abban hisz se meg, se elítélni nincs joga senkinek.
én pedig arra, hogy az oktatásnak hála a mai ember jobban átlátja a dolgok mûködését mint anno, le merem fogadni az ókori egyiptomban sem volt tisztában a legtöbb ember a piramisépítés technikájával, csak rakták a nagy köveket úgy, ahogy azt az építész mondta
én csak arra utaltam, hogy az akkori emberek, az akkori technikával UGYANOLYAN okosak voltak, mint azok, akik majd 500 év múlva élnek..................ha élnek
igen, vannak rá elméletek, amik közül bármelyik lehet a jó, persze lehet h egyik sem az, amivel felhúzták, de lehet h igen, több mint a semmi. nem is lényeges pontosan hogyan építették, azt csak úgy lehetne kideríteni, ha lenne pontos leírás.
igen , számarányban :) az lényegtelen h több a tv, az is h mi mi vagyunk többen, mert számarányra gondolok, és nem, nem végeztem felmérést, ez csak az én véleményem. nem, nem arra gondolok h "ON" =D
számarányban? dehát több TV is van, és mi is többen vagyunk azért feldobnám az öttalálatosomat, hogy mennyi fickót találnál de, Te arra gondolsz, hol van a BE gomb?