Ha minden nap ilyenem lenne, akkor rögzítenék valamit a hátamra, hogy ne azon fekve aludjak, mert alvásparalízis legtöbbször akkor ér, ha háton alszol.. de tény hogy borzalmas lehet. Ahogy a csajszi is mondja, minden egyes éjszaka mikor lefeküdni készülsz, tudod hogy egy újabb küzdelem lesz..
Megpróbálom más megvilágításból megközelíteni az auralátásod. Te azt állítod látsz valamit, ahhoz az a valami hatást kellett, h kifejtsen az érzékszerveidre, agyadra. Ha erre képes volt, akkor képesnek kell lenned olyan kísérleti eszközt elõállítanod, amire szintén hatást gyakorol, mégpedig pontosan az általad látottak analógiájára. Ha csináltál egy ilyen kísérleti összeállítást és az ott kifejtett hatást meg lehet magyarázni az eddig ismert fizikai törvények alapján, akkor semmi újat nem találtál és megmagyarázható, h mit látsz. Azt, h te pedig tényleg azt érzékeled úgy tesztelhetõ, h ránézel egy csomó olyan dologra (kísérleti tárgyra), amire a kísérleti eszközöd jelez valamit. Ha látod te is, akkor virulhatsz, mert már tudod, hogy konkrétan mit látsz. Ha pedig olyan dolgot találsz, amit az eddigi felismerések, törvények nem bírnak igazolni, akkor elég sokan örülnek majd neked, mert felfedeztél egy új jelenséget és lehetõvé tetted annak további vizsgálatát és felhasználását az emberek számára.
"Légyszíves linkelj már be pár igazolást a tekintetben, hogy mi honnan ered és hogyan mûködik az agyban!"
-Ja, hogy linkeljek, de ha linkelek, akkor az nesze semmi, fogd meg jól.
A tudomány tele van ám ilyen nesze semmi fogd meg jóllal, Bohrnak is osztottak érte Nobel-díjat, meg Einsteinnek is. 2000-es év orvosi Nobel-díjasai:
megosztva: -Arvid Carlsson: "annak bizonyításáért, hogy a dopamin felelõs az agyban az idegsejtek közti jelátvitelért, és csökkenése Parkinson-kórhoz vezet" -Paul Greengard: "annak felfedezéséért, hogyan befolyásolják a neurotranszmitterek az agymûködést és hogyan aktiválják a DARPP-32 nevû központi molekulát" -Eric Kandel: "a hosszú és rövid távú emlékezet mûködésének molekuláris szintû leírásáért"
Ezek lehet, hogy neked nesze semmi fogd meg jól, nekik meg sokszor egy élet kutatása van benne. Ha tényleg annyira meg akarod ismerni a témát, akkor nosza.
"Megint nem írtál semmit arról, hogy az "álom" az ún. valóságban is megtörtént nem is egyszer. Ezt is szimpla hallucinációnak neveznéd?"
Nem, én szimpla belemagyarázásnak...
"Miért mûködne jobban a te agyad az enyémnél?"
Egy szóval nem mondtam, hogy jobban mûködik. Csak ha nagyritkán tapasztalok ilyesmit, akkor elsõsorban nem a világban kezdem el keresni az okát, hanem magamban, az érzékelésemben, a tudatomban. Én is hallucináltam már. Bokorból krokodil volt a "legjobb", a másik kettõ inkább ilyen ájulás elõtti kép-szétesés volt. Egyszer a színek fogytak el, a szembejövõ ember arcvonásait nem láttam pl, mert kettõ szín volt az arcán, meg a napsütötte utca elfehéredett, meg ilyenek. A másik meg teljes látóteres narancssárga-zöld zaj volt, olyan, mintha a tévé hangyaháborúját láttam volna narancssárga-zöldben. Ennek a végén, a másikkal ellentétben, el is ájultam pár másodpercre) Illetve egyszer, még kiskoromban nagyon lázasan éreztem azt, hogy összeroppant a szoba. Megkértem a bátyámat, hogy vigye ki a bútorokat, mert nem tudok kimenni az ajtón. :)
Nem érzem, hogy a te élményeid alapvetõen más kategóriák lennének. Fõleg, hogy az alvási paralízis ismert tüneteit produkáltad.
Egyébként én nem mondtam, hogy skizo lennél, tekintve hogy alvási paralízist az emberek 90%-a megtapasztalja élete során. Én már nem fogok meglepõdni, ha találkozom vele. Épp ezért nem is fognak semmi sérülést, elváltozást találni nálad. Mert ez egy természetes dolog, egy teljesen hibátlan agy is képes ilyet produkálni. Ezt valamiért nem akarod megérteni.
A másik fele a halálközeli élmény, ami meg majdnem biztosan hallucináció. Valódi halál esetén is, de nem kell hozzá haldokolni, hogy átéld.
De ezért mondom, hogy olvass utána, és lehetõleg ne hülye ezós oldalakon, mert ezekre az orvostudománynak is vannak ám elméletei és véleményem szerint sokkal jobban magyarázzák ezeket a dolgokat (értsd: összefüggõbb, és több részletre ad választ), mint a misztikus katyvasz.
"A te agyad adhat csak "tiszta képet" a valóságról?"
Ezt is már leírtam sokszor, hogy szerintem _senkinek_ az agya nem ad tiszta képet a valóságról. Ez volt az elsõ dolog, amin kiakadtál. Hogy a szubjektív tapasztalat valamiféle ellenõrzés nélkül _semmit_ nem ér.
"Hogy írhatsz olyat, hogy nem adnak információt a valóságról ezek a szerinted hallucinációk?"
Miért? Adnak? Tényleg keletkezett oda egy krokodil, amikor láttam?
"Ja, sosem iszom, nem drogozok...még gyógyszereket sem szedek."
Hát pedig lehet, hogy rádférne némi pszichedelikus élmény... Csak hogy egyszer szándékosan haluzz, és lásd, hogy teljesen valóságosnak tûnik, miközben végtelenül abszurd. Lehet, hogy a gömbvillámodra is más szemmel tekintenél...
Most megint megpróbálsz elmisztifikálni egy hétköznapi dolgot? Ja, van ilyen, hogy pupillareflex. Ha bambulod a szemed a tükörben, nyilván olyankor nem világít a szemedbe lámpa, kevesebb fény kerül bele, ezért kitágul a pupillád. Kipróbáltam, NEKEM IS ezt csinálja. Myth busted.
Emellett ha erõltetem a szemem, nekem is káprázik. Na bumm. A kedvencem, amikor ilyen fekete-fehér színváltós fénybogarak rohangálnak a látóterem külsõ kétharmadában. Az tök jól néz ki.
Ja, vérvételi eredményekben sem találtak semmit, csak az egész életem során fennálló vashiányomat. Se hormonális eltérést, se hiányt semmi másból...
Ja, a temporális lebeny tünettana? Nem válaszoltam, mivel nálam nem mutattak ki semmilyen sérülést sehol, az EEG sem jelzett semmit azon a területen...Nesze semmi fogd meg jól-ra mit válaszoljak? Ott betegségként említi az auralátást, ami szervi károsodásból ered szerinte, mit írjak erre, ha nekem meg nincs ilyenem? Vagy mire céloz azzal, hogy mûködésbeli zavarok? Ha befolyásolom, az mûködési zavar? Akkor is, ha alapjáraton "hagyományosan" mûködik? Nézd, nem vagyok beteg ennyi. A GV hatás elmúlt, egyszer volt Budán kutyavásár. Azóta valahogy tudok rajta változtatni ennyi maradt az egészbõl. Na és? Nem foglalkozom vele, nem is akarok. De beszélni azért lehet róla, nem? Csak egy kérdés még: hol van az leírva, hogy mûködik nem "zavartan"? Ahogy a többségé és kész? Sajnálom, hogy nem ír konkrét okokat, amik ilyen "zavarokat" okozhatnak konkrét sérülésektõl eltekintve. (Ha vannak egyáltalán ilyenek, mert itt csak ilyeneket említ) Így nem tudok mit reagálni...Lehet, hogy ott hatott a GV a legerõsebben, de elmúlt, akkor ez mégiscsak csodaszámba megy? Mit írjak? Meggyógyultam magamtól, vagy mit? Attól amiket mások is láttak megtörtént valós dolgok maradnak...A képek meg sok alkalommal bejöttek prekognícióként. Tényleg hagyjuk már, kár volt megpróbálnom ilyesmikrõl beszélgetni... Ha onnan indult az egész, akkor is igaz, hogy a tudomány bizony nem sokat segített "rendbetenni". Ha meg nem, akkor sem. Nem tudom miért hinném azt, hogy csak "baj" eredményezhet pl. auralátást. Azt sem igen tudják, milyen az álmodás mechanizmusa, miért hinném, hogy mindaz amiket tapasztaltam vmilyen "bajból" ered? Melyik állapotot kell "normálisnak" tekinteni? Ja, tudom egyszerû: az átlagosat. Hát nálam nem ilyen egyszerû a képlet... Tényleg érdekes amiket az álmodásról írogatnak sok helyen és sok a kérdõjel benne... A felsorolt hét "tünetbõl" kb. egy stimmel, vagy ha az álmokat is ide vesszük és hallucinációként mondjuk, ahogy páran akkor kettõ. És sérülés meg nincs...Ennyi.
Mire fel akkor a "tudományos tévedés" "áltudományos tézisek" topicban a tudományos módszer kétségbe vonása, a tudományos megállapítások féligazságozása, ha elfogadod igaznak az állításait?
"Látszik, hogy a te istened a tudomány és ezért nem objektíven szemléled a dolgot..."
"A legalapvetõbb tudományos áltézis, hogy az összes jelenlegi tudományos tézis igaz és nem fordulhatnak elõ ezekhez nem "igazodó" jelenségek."
-csak hogy egy párat idézzek tõled.
Tessék egy cikk az idegsebészetrõl, amit már belinkeltem neked egyszer, csak nem nagyon jött rá válasz. Nyilván egy rakás dolgot nem ismerünk még az agyról, éppen ezért vizsgálja sok-sok tudós a mûködését.
Te meg ezt fogd fel: nézem magam atükörben és amikor így, másképp nézek fényhatás nélkül is tágul a pupillám, na ez orvosilag mit jelent? Több infót enged be vagy szerinted ezt is behallucinálom magamnak, hogy úgy tudok másképp látni, hogy közben valamilyen folyamat hatására kitágul a pupillám, utána meg ha nem akarok így látni visszaáll normál állásba? Hát persze, hogyne, ez a legkényelmesebb, mivel ilyenrõl még nem hallottatok, nem olvastatok, hát hülye szegény, mi? Ha pedig nem így nézem magam, akkor normálisan és jól látok, mint bárki...Voltam szemészeti vizsgálaton is, semmi.Nem tudom, hogyan, de tudom bizonyos szintig befolyásolni. Szóval mit érzékelek és hogyan ilyenkor? Ja, sosem iszom, nem drogozok...még gyógyszereket sem szedek. Ha érdekel még fogalmazásgátlót sem, nincs rá szügségem, mivel nincs senkim jó ideje. Megértenétek végre, hogy egészséges vagyok és pszichésen sincs több vagy komolyabb bajom, mint bármely embernek? Hogy írhatsz olyat, hogy nem adnak információt a valóságról ezek a szerinted hallucinációk? A te agyad adhat csak "tiszta képet" a valóságról? A jól megszokott álltalánosan elfogadott képet, amivel nem kell kibírnod, hogy ha akarod ha nem kilógsz a sorból? Miért mûködne jobban a te agyad az enyémnél? Azért mert megfelel a normáknak? Leírtad, hogy mi a baj szerinted velem. Válasz: szerintem veled meg az a baj, hogy úgy állsz hozzá a dolgokhoz, mintha minden mérhetõ lenne, holott okos vagy és te is tudod, hogy nem minden az. Azt is tudodo, hogy a tudományos eredmények messze nem fednek le minden valóságelemet, de kötöd az ebet a karóhoz. Szerintem okosabb vagy annál, hogy minden ilyen mérhetõek és bizonyíthatóak szöveget valóban komolyan is gondoltál volna. De tudod mit, számold ki, hogy most hány kiló szeretetet és hány kiló haragot közvetítettem feléd...Meg az is baj, hogy nem tudsz csak egyszerûen rábólintani, hogy oké, nem mindenki úgy gondolkodik mint én, de ez nem is baj, hisz unalmas lenne, ha mindenki mindenre csak bólogatna. Ha folyton én is azt írogatnám, hogy igazad van, tied a nagyobbik csomó, már rég nem beszélgetnénk itt semmirõl sem...Bevallhatnád, hogy baromira meguntad volna, ha folyton csak annyit írnék, hogy igen, meg ja, meg szerintem is. Konstruktív vitát is csak azzal az emberrel lehet folytatni, akinek eltér a véleménye és az ilyenekbõl baromi sokat lehet tanulni is...Már ha valaki akar tanulni, új dolgokat megismerni. Ha a suliban a tanáraid is folyton azt mondták volna, hogy nem magyarázok meg semmit, amit nem értesz hát sokkal kevesebbet tudnál ám, mint most. Azt írtad, itt ismeretterjesztés folyik, nos alapfeltétele, hogy érthetõ legyen mások számára is és tájékoztató jellegû, nem fölényes lekezelõ. Megint nem írtál semmit arról, hogy az "álom" az ún. valóságban is megtörtént nem is egyszer. Ezt is szimpla hallucinációnak neveznéd? Hát jó, éljetek csak a "lehetetlenek" hálójában, ha tetszik...Én meg tudom amit tudok, de ezek után végleg feladtam és nem fogok róla beszélni itt. Talán még nincs kész a jelen arra, hogy befogadja, hogy nem is annyira lehetetlen...Sok embernek sok ez, úgyhogy igazatok van, jobb ha nincs is ilyen, mert lehetetlen.
"Persze közben te teljesen jogosan vonsz kétségbe igazolt dolgokat."
Milyen igazolt dolgokról beszélsz? Légyszíves linkelj már be pár igazolást a tekintetben, hogy mi honnan ered és hogyan mûködik az agyban! Milyen igazolt dolgok? Csak egy cikk a sok közül:
Nagyon egyszerû a dolog. Fel kell tenni magadnak a kérdést, hogy mit képes érzékelni a szemed? Fényt. Elektromágneses sugárzást, fotonokat. Ezeknek a mennyiségét és a hullámhosszát, bizonyos tartományban. Más lát ilyen fényt? Le tudod (sima egyszerû géppel) fényképezni? Nem. Akkor nem látod. Akkor az a szín csak az agyadban keletkezett. Nem valóság, nem lehet belõle _semmilyen_ következtetést levonni. Mint ahogy a drogos hallucinációk is tökéletesen valóságosnak tûnnek, mégsem azok, és nem adnak információt a valóságról. Ilyen az agy. Ez van.
Ezt te nem vagy hajlandó tudomásul venni, ezzel meg nem tudok mit kezdeni. Olvass még pszichológiát, meg idegsebészetet, ha nekem nem hiszel. Vagy vedd fel a kapcsolatot a legnagyobb gyereked díler ismerõsével, vegyél egy bélyeget (vagy egy kis gombát), nyalogasd el, aztán fogsz még cifrábbakat is látni.
Én is láttam már bokrot krokodillá alakulni, aztán mégsem gondoltam, hogy az ott egy igazi krokodil...
Én úgy látom, hogy a történeteid elég jelentõs része arról szól, hogy igyekezel igazolni, hogy a tapsztalataid alapján teljesen jogosan sértõdhetnél meg, háborodhatnál fel, érezhetnél ellenszenvet, azokkal szemben, akik nem hisznek el mindent bemondás alapján, viszont az erkölcsi fölényed miatt ezt mégsem teszed. Persze közben te teljesen jogosan vonsz kétségbe igazolt dolgokat.
Ehhez a fajta viselkedéshez nem kell semmiféle különleges dolog tapasztalása, ilyet a hétköznapokban is meg lehet figyelni, mondjuk ha megmondod a pincérnek, hogy nem izlik a kaja, õ erre bepöcen, és belehugyozik a levesedbe, aztán jól lehúz. Miért ne? Minden oka megvan rá.
A jövõbelátásos históriával meg az a gond, hogy ha elegendõ képzelõerõd van, akkor utólag bármi értelmet nyerhet. Én a bárányfelhõkbõl (is) jósolok, de mindig csak utólag derül ki. Múltkor egy Michelin bábúhoz hasonló alakot láttam, hazaérek, hát nem a Szellemírtók ment a tv-ben?
Hát példa lenne bõven, egy érdekesség: Lényeges megjegyeznem, hogy ez akkor történt, amikor volt egy fix hétvégi programom. Úgy volt, hogy utazni fogok valahova. Lényeges, hogy én totál abban a hiszemben voltam, hogy elutazom. Azon filóztam, hogy fog sikerülni a hétvégém. Ja, tényleg fekve, pihenve.A következõ "álomképet" láttam bár nem aludtam: áll egy ember csípõre tett kézzel csak kontúrok, mintha az egész jelenetet két színnel megfestették volna se arcvonások, se egyebek, csak mint egy két színbõl megalkotott videórészlet, mellete a jobb oldalán egy függõleges osztopszerûség. Nem beszéltem errõl senkinek. Eltelt másfél nap mégsem utaztam sehova, hanem itthon mentünk rokonokhoz. Egyszercsak azt látom, hogy áll velem szemben a tesóm csípõre tett kézzel és beszél, a jobb oldalánál meg ott van az ereszcsatornát tartó rúd, pont mint "álmomban"...Meg sem tudtam szólalni, csak hebegtem, de nem mondtam meg miért. Akkor már túl voltam jópár lehülyézésen, úgyhogy bölcsebbnek láttam hallgatnom. Hát, ha azt mondják, hogy ezt én szugeráltam be magamnak, akkor tévednek, mert én azt hittem, nem ott leszek abban az idõpontban. Ha meg azt mondják, hogy becsapott az agyam akkor is tévednek, mert jobban megmutatta, hogy mi lesz, bár csak részletet, mint én akkor feltételeztem. A becsapás kicsit nem ilyen.. Nagyon sokminden volt és nem ráhúzható egy kaptafára... Ha érdekel írhatok még ilyen meg hasonló példákat...Nekem ez is valóság volt. És valóságosabb volt a "hallucinációm", mint az elképzeléseim abban a pillanatban, hiszen én totál abban a tudatban voltam akkor, hogy elutazom. Na mindegy, de szerényen megkérdezném, mi valóságos és mi nem? Lehet így érthetõbb, miért tiltakoztam hevesen az ellen, hogy az ember agya becsapja az embert. Engem nem csapott be. Akkor sem és sok alkalommal nem. Nevezhetik paralízisnek, meg neurotikus problémának, de az én esetemben messze nem magyaráznak meg ezzel sok "élményt", más esetekben lehet, hogy igen. Na akkor lehet érdekes beszélgetés belõle, ha vannak egy ilyen beszélgetéshez itt partnerek. Én elfogadok olyan indoklást, amely megmagyarázza ezen tapasztalatokat a tudománytól. Sajnos még nem találtam olyat, ami pontosan leírná, mi történt, miért láttam a jövõmbõl képeket meg egyebeket. Egyszerûen nem szimpla fantazmagórikus hallucinációk voltak, úgyhogy a dolgok ilyen leegyszerûsített indoklását ahogy itteni zsargonnal szokták megfogalmazni nem kajálom be.
Keress rá gugliban "aura neurológia" kifejezésre. Ott agyi mûködéssel fogják magyarázni. Én akkor szoktam ilyeneket látni, ha sokáig koncentrálok egy tárgyra, vagy relaxálok, de randomra is elõ tud jönni. Meg van mégegy érdekes dolog. Szürkületben amikor sétálok, akkor azok a tárgyak, amik a látóterem külsõ részén vannak ilyen "árnyékot" húznak maguk után, de olyan, mint ha az árnyék "akadozna". Tehát nem egy folyamatos mozgásuk van, mint amikor a kezed gyorsan elhúzod a szemed elõtt hanem szaggatott, darabos.
Mire nincs elfogadható tippje a tudománynak? És miért kéne az ezohoz futni? Ha ló nincs, jó lesz a szamár is? :-)
Ja, nem akkora gáz számítottam rá, hogy ezért be leszek támadva...Kezdelek kicsit megismerni benneteket meg a gondolkodásmódotokat...
És azt hiszed én örülök neki, hogy ilyen élményeim voltak? Szétcseszték az életemet kéretlenül. Hidd el, hogy szíves örömest visszaforgatnám az idõt, csakhogy "normálisan" teltek volna ezek az évek. Garantálom neked, én örültem volna neki a legjobban a fájdalmakon kívül rengeteg attrocitástól megkímélhettem volna magam és családomat. Sajna a múlton már nem tudok változtatni, de talán válaszokat tudok találni, hogy miért történtek ezek a dolgok és érthetõvé tehetem magam és mások számára is. Akkor talán megint visszarendezõdhet az életem a "normális" kerékvágásba...Ezt ti tudományosan gondolkodó emberek meg tudjátok valyon érteni? A szándékot, hogy minden rendesen, normálisan "mûködjön" mert különben nem biztos, hogy befogad bármilyen közösség? Nektek nem voltak "kiközösítésrõl" tapsztalataitok mások klassz elméletei miatt, egyáltalán mit tudtok felfogni ebbõl az egészbõl? Pszichológiáról magyaráztok, miközben fogalmatok sincs milyen érzés, hogy nem csak fájdalmakkal, de megalázással és sokmindennel egyszerre egy idõben kell megküzdeni egy embernek és természetesen az elvárásoknak megfelelõen "normálisan" viselkedni....Nektek csak elméletek, nekünk az életünk, hát bocs, hogy igyekszem érte küzdeni, hamár egyszer életben maradtam...Nem akartok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, oké. Miért nem, mert nem akartok, vagy mert nem tudtok hozzászólni...végül is mindegy...Tudomásul vettem...Lehet, hogy tudományosan gondolkodtok, de nem felfedezõként, nem kerestek válaszokat csak annyit szajkóztok, hogy hülyeség....Minden hozzám hasonló nevében köszönjük de ilyenbõl nem kérünk...Mégiscsak igaza volt a kedves fórumtársnak, bár szerettem volna hinni, hogy nem, de mégis: ide nem tudós emberek írnak, csak ehhez ahhoz konyítók és a bebetonozott álláspontjaikat védõk. (Tisztelet a kivételeknek). Mellesleg igen tudom én is, hogy ha véletlenül igazam van és hatással volt rám a GV és ott, ahol én "hiszem" az a falilebeny egy részét is érintette, amely ugye a látásban játszik szerepet, csakhogy ezzel még nincs megmagyarázva az, hogy mik ezek az általam rendszeresen látott dolgok, miért más színûek. miért láttam elõre részleteket a jövõbeli valóságomból és még ezernyi kérdés, amit nem lehet csak annyival elintézni, hogy megsérült és meggyógyult mert nem jól mûködött...Mi az, hogy nem jól mûködött? Ha rendszeresen a feltételezett aurát láttam az emberek körül, bár nem arra koncentráltam meg jövõbõl felvillanõ képeket azt hogyan lehet egyetlen ponton elszenvedett sérüléssel és "hibás mûködéssel" memagyarázni? Azért ez egy kicsit érdekes...Nem valószínû, hogy minden ilyen folyamat az agyaban csak egy pár négyzetcentiméteres területrõl irányítódna. Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan...Merjetek már gondolkodni is, ne csak mások elméleteit szajkózni!
Nem a szerint döntök, hogy tetszik-e. Az meg hogy osztást kapok nem zavar, az, hogy milyen stílusban az néha igen. De nem akkora gond, amikor egy ezos szerû portálon kifejtettem a véleményemet, miszerint a fej körül világító tányér nem jelent semmit, attól senki nem lesz különb ott is kaptam. Mindegy, én már csak leírom a véleményem mindegy milyen nézetû portálon vagyok...Nem nyaltam be az aura elméletet, de az tény és való, hogy sok alkalommal láttam színeket emberek körül. Nem odaképzeltem, nem képzeltem el semmilyen színt sem, mégis le kellett vonnom a következtetést, hogy bár a hajuk, bõrük színe nem változott, a körülöttük lévõ színek nem voltak standardek. És még mielõtt gúnyolódna bárki is, nem akartam semmi ilyet begyakorolni....Tisztában vagyok vele, hogy ez is lehet baleseti melléktermék, de tény, hogy nem azt tapasztaltam, hogy egyes emberek körül mindig ugyanazok a színek jelentek volna meg. Mint említettem válaszokat keresek, nem közröhely tárgyát akarom képezni. Valahol valamelyikõtöktõl azt olvastam, hogy a tudomány adhat választ az élet kérdéseire. Hát én pont válaszokat keresek...Szomorú, ha bár szidják egyesek az ezos vonalat mégis oda kellene futni, mert a tudománynak még elfogadható tippje sincs a kérdésekre...Kérlek írj egy tippet, mitõl van az, hogy saját magam körül különbözõ színû "fénylõ" rétegeket láttam. Csak szeretném megérteni a dolgokat minden részletre kiterjedõen. Ha ez az "igazságkeresés" infantilis dolog, akkor legyen az...Már túl vagyok azon, hogy bepöccenjek kritikán, vagy gúnyolódáson. Látod, így lehet embereket "elkergetni" a tudományos szemlélet közelébõl...
"de én már csak ilyen vagyok: van amit elhiszek innen is onnan is, van amit meg nem hiszek el innen se meg onnan se..."
Na látod ezért kapod itt az osztást. Mert téged nagyon nem az érdekel, hogy mi _valóságos_ vagy nem, hanem aszerint döntöd el, hogy mi valós, hogy neked tetszik-e.
Aztán még ragaszkodsz is a neked tetszõ, de valótlan dolgokhoz, és csodálkozol, hogy kissé infantilisként kezelünk. Hát akkor tudd, hogy ezért.
Például ez a sárga glória, meg hosszas fejtegetés az auráról... Istenem... Röhejes, és rettentõen szánalmas, hogy ilyeneket te benyalsz. Kb mintha arról tartanál értekezést, hogy a Balaton környékén meg búcsúkban látható (mûanyag) kõfej milyen pontosan mondja meg a jövõdet, ha beteszed a kezed a szájába... Szal ez már az a szint, ahová én már nem akarok lesüllyedni.
Nem neked vázoltam, felõlem azt gondolsz magadról, amit akarsz. A tudattalant jungiánus értelemben használta, akitõl idéztem. Tulajdonképpen mire vársz reakciót? Ez kb. olyan, mint ha beírnám a mai menüt a "mi volt ebédre?" címû topicba, aztán várnám, hogy valaki kommentálja. Válassz ki egy konkrét élményt azok közül, amiket írtál, írd le, hogy számodra mit jelent, és akkor talán valami építõ jellegû beszélgetés is kisülhet belõle.
Azzal nem tudok túl sokat kezdeni, hogy "sárga glóriám van, de nem vagyok szent". Oké. :-) Nekem meg pohár van a kezemben, mégsem vagyok pohártatró.
"Ha valaki le tudja kezelni a tudattalan betörését az õ kis valós világába az lesz a vallásalapító a próféta a sámán, guru szentember stb, de ha valaki nem tudja az lesz a diagnosztizált skizofrén, és nagyságrendekkel több skizó van a világon, mint vallásalapító" Ugye ezt a két lehetõséget nem nekem vázoltad?! Skizi nem vagyok, az elsõ verzió meg naon nem szeretnék lenni. Nem lehet csak egyszerûen "sokat tapasztalt embernek" lenni? A tudattalant a tudatalattira érted? Nos az fix, hogy a tudatalattink annyi infót raktározhat, vagy tud lehívni innen onnan, amibe lazán bele lehetne õrülni. Volt egyszer egy álmom, tényleg álom volt de igen szokatlan: egymás után képek villantak be csak önálló, sosem látott képek kb. 50-100 között. Megsaccolni is nehéz annyi volt. Ritkán emlékszem az álmaimra, de általában összefüggõ sztorik voltak. Ez az egy különbözött. Mintha egymásután levetített összefüggéstelen diafilmkockák vetítõdtek volna le álmomban a szemem elõtt. Rengeteg kép és totál vegyesek. Nyugisak, szépek, csúnyák és ilyesztõek egyaránt. Egy valami volt közös a sok képben: mindegyiken általam ismeretlen emberek voltak... Én is olvastam képességfejlesztõsdi nézetekrõl, sokkal nem értettem egyet. Van amit nem tartok sem hülyeségnek, sem értelmetlennek. Ott is szelektáltam, szelektálok most is. Ott is vannak dogmák az egyik kedvenc dolog amin kikattantam az volt, hogy akinek misszionárius réteg van az aurájában annak kell a legnehezebb utat bejárni, meg az, hogy a sárga színû glória a fej körül valamilyen szentséget vagy micsodát jelent. Ez már csak azért is hülyeség szerintem, mert nekem is van, mégsem vagyok se szent, se semmi ilyesmi. Na meg indigó is vagyok (állítólag), de ettõl én csak szimplán embernek érzem magam, bár igen jók néha az intuícióim. Nos ott is vannak dogmák az tuti, de pl. a reikit, meg ilyen gyógyítási módszerek egy részét jónak tartom. Ott sem értek egyet mindennel amiket leírva olvastam, de én már csak ilyen vagyok: van amit elhiszek innen is onnan is, van amit meg nem hiszek el innen se meg onnan se... Kíváncsian várom a reakciókat. Az álmok nálam tényleg valóra váltak néha, de nem magas szinten, csak egy-egy ábra, amiket késõbb tényleg láttam...Nem nagy kaland és meg is szûnt hála Istennek! marhára örülök neki, mert igen nem szerettem volna belekavarodni a múlt-jelen-jövõ álombeli és valóságbeli hálójába. Jobb így, hogy már nincsenek ilyen álmaim...Ha ez azt jelenti, hogy a tudatalattimat gyõztem le, akkor örülök, hogy sikerült. Jó dolog az akaraterõ.
Van egy nagyon kedves idézetem, ami talán másoknak is a hasznára válik:
"Hát igen... Szép dolog a küldetéstudat, de nem véletlenül beszél minden vallás szent irata a keskeny útról, a kevés kiválasztottról, 10000000 bõl 1000 és 1000-bõl egy stb... A tudattalan folyamatokat mesterségesen a tudatra szabadítani, annak felkészületlen állapotában kitöltött beutaló a lipótmezõre. Ha valaki le tudja kezelni a tudattalan betörését az õ kis valós világába az lesz a vallásalapító a próféta a sámán, guru szentember stb, de ha valaki nem tudja az lesz a diagnosztizált skizofrén, és nagyságrendekkel több skizó van a világon, mint vallásalapító.
Én ezen elgondolkodnék a sok "megváltó" helyében....
Az embernek történelmi küzdelme van a saját tudattalanjával, és a sok vallás ezoterikus hókuszpókusz azt a téveszmét igyekszik az emberekben elültetni, hogy a transzcendest bizonyos praktikák (ima, mise, koncentrálás, igézés...) kontrolálni, befolyásolni neadjisten ellenõrizni tudjuk... ó ostoba halandó... ha Istenbõl bolondot csinálsz, Õ százszordeinkább bolondot csinál belõled...
Senki nem piszkál... magadat piszkálod. Te vagy aki piszkál és akit piszkálnak. Mellesleg te kezdted a piszkálást, mint Jákob, aki átment a folyó túloldalára, de õ le tudta bírkózni Istent, illetve Isten nem tudta lebírkózni õt. Isten nagyon kevés embert nem tud lebírni. A transzcendesben a mindennapi tudat talaját veszti, és felbomlik az axiómarendszere, amiben mûködni tud, ahol kapaszkodókat talál. Én inkább visszajöttem a folyónak ere az oldalára, mert nem vagyok Jákob..."
Nem így értettem. Amit te írsz, az még mindig nem esik kívül az álomszerûségen, pont ezekre a jelenségekre értettem, hogy "mainstream igazságok megkérdõjelezése". Amirõl beszélek, az az, amiben még ez a valóság is csak egy álom.
Errõl már írtál, én is. Ezek az álmok addig nevezhetõek egyszerûen álmoknak, míg nem teljesülnek késõbb a valóságban is, ill. míg nem a múltról szólnak csak és kizárólag fantáziaelemek nélkül. Akkor már feltételezem másképp kellene nevezni õket...
Az nem. Amennyire én látom, a mainstream igazságokat meglehetõsen sokan megkérdõjelezik. Szerintem nem is nagy cucc. De én úgy érzem, hogy ennél még sokkal tovább is vezet út.
Az életem szerintem bõven kimeríti a kiábrándító fogalmat, szóval a motiváció megvan, nem beszélve a kíváncsiságról. Most hogy iskola van, nem igazán tudom kialudni magam, és én úgy vettem észre, hogy az álmaim emlékezéséhez ki kell pihenjem magam rendesen, úgyhogy majd nyáron, szünetben próbálkozok ezzel, mert nagyon érdekel ez a dolog. Ilyenkor egyébként akármit bele tudsz vonni az álmaidba és magad irányítod, korlátok nélkül?
"Ahogy öregszik, egyre kevésbé kételkedik az igazságaiban, az érzéseinek, és gondolatainak a valóságában. Egyre jobban megszilárdul a kép benne a valóságról."
Na erre élõ cáfolat vagyok. Iskolásként, huszonévesként kevesebbet kételkedtem, mint mostanában....Akkor én nem is öregedtem?
Keress valamit, ami eléggé motivál. Legjobb motiváció, ha elég szarnak, kiábrándítónak, és sivárnak érzed az életed ahhoz, hogy az álmaidba, meg különbözõ tudatállapotokba menekülj. Vagy ha van egy ezzel arányos kíváncsiságod. Én ezeket a tudatállapotokat konkrétan nem akartam, "melléktermékek" voltak, nem akartam egy rajtuk kívül esõ hasznot, vagy értelmet találni hozzájuk. Olyan, mint amikor nézek egy fát, és közben elgondolkodom valamin, közben nem keresem az értelmét, vagy a hasznát. Ez is az egyik alapja az egésznek, ahogy az ember öregszik, egyre kevésbé tud úgy mûködni, mint egy gyerek, aki csak úgy elrajzolgat magában bármiféle cél, vagy meghatározottság nélkül. Ahogy öregszik, egyre kevésbé kételkedik az igazságaiban, az érzéseinek, és gondolatainak a valóságában. Egyre jobban megszilárdul a kép benne a valóságról. A tudatos álmodás lényegét teljesen éberen is ugyanúgy lehet gyakorolni, mint alvás közben. Kételkedni abban, hogy amit éppen tapasztalsz az a valóság lenne. Folyamatos figyelemmel és (ön)elemzéssel nullára járatni a gondolkodást amég néha fel nem csillan, ami mögötte van, ami nem meghatározható. A zen szerzetesek erre találták ki a koanokat, amik nem oldhatók meg egyszerû hétköznapi gondolkodással. Talán ez jó kiindulópont, de majd Aquir remélhetõleg ír valami értelmesebbet.
Én régebben sokáig próbáltam tudatosan álmodni, pontosan nem tudtam hogyan kellene hozzá kezdenem, de az álmaimra egyre gyakrabban emlékeztem, szinte már minden éjszaka. Több embert megkérdeztem hogyan kell, de nem sikerült, pedig szerintem bõven teret engedtem a kíváncsiságnak.. Nekem ez az egész testbõl kilépés dolog olyan értelmetlennek tûnik.. mi haszna van? Mert a tudatos álmodásról kimutatták hogy jelentõs fejlõdést eredményez, abban témában, amiben a tudatos álmodó érdekelt, esetleg amivel dolgozik, plusz jó szórakozás is, mert azt tehetsz amit akarsz.
Aquir ha valami érdekeset olvasol abban a könyvben nyugodtan írd le ide, szerintem másokat is érdekel.
hú most kaptam egy könyvet szüleimtõl, gondolom mert egyszer kétszer meséltem nekik a tudatos álmodásaimról :)
Robert Moss: Tudatos álmodás
még nem olvastam mik vannak benne, a hátoldal:
"Az álmok emlékeztetnek arra, kik vagyunk és mivé válhatunk. Az álmodás során a lélek emlékezik, és visszatér kiindulásának forrásához. Az álom az ember kincse, ennél fogva az egyetlen szaktekintély a saját álmai ügyében maga az álmodó. A könyv azért született, hogy segítsen aktív álmodóvá válnunk, majd egyre több bölcsességet meríteni e forrásból, és a tudást áthozni életünk ébren töltött részébe. Ezzel gyógyítjuk és erõsítjük életünket. Megtanuljuk, hogyan lehet feldolgozni és a hétköznapi életben felhasználni az álmainkat. Robert Moss könyve különleges élmény, nem hasonlítható az eddigi álmoskönyvek szellemi rendszeréhez. Nem akarja a saját álomértelmezéseit ránk erõltetni, éppen ellenkezõleg: arra biztat, tanuljuk meg tudatos álmodásra kidolgozott módszerét, majd ismereteink birtokában fedezzük fel bátran saját álmainkat.
- Hogyan és miért emlékezzünk vissza álmainkra? - Hogyan ismerhetjük fel álmaink egyedi szimbólumrendszerét? - Miként segíthet partnerünk az álmok megfejtésében, és hogyan léphet be aktívan az álmodás folyamatába? - Hogyan lehet biztonságosan asztrális utazásra indulni? - Melyek az elõnyei és az esetleges veszélyei a holtakkal való álombeli kapcsolattartásnak? - Hogyan különböztethetjük meg egymástól a különbözõ síkokról érkezett üzeneteket? - Hogyan vehetjük fel a kapcsolatot álmunkban valódi spirituális vezetõinkkel? - Mi a módja annak, hogy álmainkon keresztül visszanyerjük életenergiánkat, vagy kilábaljunk egy-egy betegségbõl? - Miként használhatjuk az álmok teremtõ erejét?"
Szerintem igen. Sok kíváncsiság kell hozzá, hogy mondjuk valaki félálomban is éber legyen a belsõ világára. Ha valaki teret enged ennek a kíváncsiságnak, az már önmagában is gyakorlás.
Állítólag sok ember míg alszik kinn van a testébõl az ún. asztrálteste...Ki hiszi, ki nem...De mivel totál vitatott a szellemünk, lelkünk, asztráltestünk léte, vannak akik hisznek benne, vannak akik nem. Mindenesetre ha jól tudom nem "bizonyított". Szerintem ehhez kapcsolódnak bizonyos halálközeli esetek, melyeket dokumentáltak, hogy az egyén pontos leírást adott arról, mi történt körülötte míg "meg volt halva". Természetesen ezeket is vitatják, hogy megtörténtek-e....Hát igazodjon ki aki tud, én nem igazán tudok...
Najó. Buszon ültem, éppen szunyókálni készültem. Félálomban pedig ellazultam, elõször nehéznek éreztem a testem, aztán súlytalannak, ezután pedig olyan érzésem támadt, mintha kiemelkednék a testembõl a fejem mögé/fölé pár (10) centivel, és onnan sokkal nagyobb szögben látnám be a buszt. Konkrétan ennyire emlékszem az egészbõl.
Nem értem a "feszült állapot" kifejezést. Abban a bejegyzésben fázom jelenségrõl volt szó. Ezt a bejegyzést a félelemmel kapcsolatban írtad, vagy mivel?
A remegésrõl jut eszembe: amikor naon fáradt vagyok, akkor is olyasmit érzek, mintha fáznék és kicsit mintha remegnék. Feltételezem más is volt már ennyire fáradt....(ilyenkor pl. hajlamos az ember akkor is azt érezni, hogy fázik, ha máskor az adott hõmérséklet nem okozna ilyen reakciót) Hideg, félelem, fáradtság, hasonló "tünet", érdekes...Szerintem van benne logika, hogy valamely védekezõ mechanizmus, habár lehet megmosolyogható megfogalmazás...
Nálnuk úgy van, hogy a ház körül nincs kerítés mert nagyon nagy a telek és sokba kerülne, és egyik éjszaka arra keltem föl, hogy valaki mászkál az ablak elõtti teraszon. Nagyon féltem, mert egy kocsma van a közelben, és lehet hogy valami részeg odakeveredett.. aztán vártam egy kicsit, nem történt semmi, azt hittem hogy csak álmodtam az egészet, aztán hirtelen végighúzta a kezét az ablakon, és láttam az árnyékát.. nagyon féltem.. és igen.. libabõrös lettem. :) Lehet hogy így leírva nem tûnik olyan durvának, de akkor ott, sötétben, nekem az volt. Hozzáteszem, hogy ez kb 12 éves koromban volt, most gondolkodás nélkül kimennék és elküldeném a bánatba.
Fogalmam sincs nekem félelemtõl még nem sikerült, viszont ha megijedtem akkor pár pillanatra felgyorsult a szívverésem, elgyengült a lábam, de pillanatok alatt elmúlt. Ijedtségtõl már volt ilyen, de félelemtõl még nem. Ja, mielõtt megkérdeznétek szerintem mi a különbség: az ijedtség kicsit úgy mûködik, mint egy feltétlen reflex, a félelem viszont mint egy feltételes reflex. Az elsõ pillanatnyi reakció egy váratlan eseményre, a második meg tapasztalatok egyebek alapján bizonyos szintig és ideig állandósuló dolog.