Látom sokaknak félelmetes élménye fûzõdik az AvP játékokhoz, nem véleltenül :) Én nem vagyok FPS párti, de az AvP2-t direkt azért szereztem be, hogy rámhozza a frászt. Sikerült neki. Este játszottam mindig, de egy este csak egy pályát vittem végig. A következõt másnap kezdem, mikorra lenyugodott az elmém :)
Íme az élmények: Marine küldetés elsõ pálya, a pálya elsõ kétharmada: ekkor még nem rontanak rád az alienek, de már az a frászt hozza rám, amikor az elsõ ajtón bemenve, beomlik ott az alagút. Aztán a folyosóban tovább menve néhány sarok után újabb ajtó. Kinyit. Hallom a predátor hörgését, megállok. Épp lenéztem a földre, hát a predátor célkeresztje (a 3 piros pötty) épp a lábam elõtt pásztáz. Na az nem volt semmi. Az alagútból kijutva tovább a szabadban, fel a dombra. Hallom a közelbõl megint hörög a predátor, aztán valami furcsa "csapódó" hangot hallok (elsõ játékkor még nem tudtam, hogy az predátor plazmavetõjének a hangja), csak azt látom, hogy egy égõ teherautó zúg az arcomba bele. Egy másodpercre leizzadtam rendesen, mire újra beindult az agymûködésem, hogy oldalra ki kellene térni de nagyon gyorsan. Aztán a pálya vége is maradandó, mikor felkapcsolom a mittudoménmármit, hogy segítsek a többieknek, és akkor hirtelen elkezdi vadul küldeni rám az alieneket.
Az alienek halála sem egyszerû elsõre, mert amikor lelövöd, akkor még rendesen vonaglik a földön, pedig ártani már nem tud. Valamelyik nagy cselesen még egy feléd kapaszkodó mozdulatot is tesz, de a félelemben a játékos úgy is csak pumpálja-pumpálja bele az ólmot. Nagyon hatásos ez a "feature" szerintem :)
Aztán az a pálya se semmi, amikor az alienek elfogják az egyik társunkat, és persze mi vagyunk azok a tökös katonák, akik önszántukból utánanéznek a dolognak a többiek tiltakozása ellenére. Na annak a pályának a vége ütõs, amikor kiderül, hogy a társunk menthetetlen, és akkor tonnaszámra rongyolnak ránk az alienek. Nekünk meg egyetlen dolgunk van: rohanni. Aztán amikor visszaáll a rádiós kapcsolat, akkor harckocsiban maradt társaink is ordibálnak, hogy "rohanj, rohanj, hátra ne nézz!". Aztán még átvergõdni a zsilipkapun...
Na ezek után elárulom, hogy a predátor küldetés igazi felüdülés volt. Ott egyértelmû volt, hogy én vagyok a rettenthetetlen ragadozó, aki probléma nélkül széjjelkeni a puhány emberek orcáját, meg a nyûves alieneket széjjelcsapom, jól :)
Huh végig olvastam az összes hsz-t...
nekem az avp-krõl az jut eszembe h osztálytársam bratyóját megkértem h írja ki kiírta ráklikk megnézem mivan rajta és véletlenül találtam 2 pornót egész jókis filmek:D
2002 után ugorjunk 2007-re! Mivel a téma aktuális mindenkor, így aki szeretné itt továbbra is megoszthatja játékostársaival az élményeit. Példák alant, élményeket várjuk újfent :)
Civilization3:
Én sokkal elõrébb jártam mint az ellenfelek (én már tankokkal nyomultam, mikor õk még a középkor derekán jártak) és épp szén nem volt a vasúthoz az én területemen. Viszont láttam, hogy az ellen épp ott melenget egyet a fõvárosa mellett. Na gondoltam jó kis móka lesz. Gyorsan legyártottam 20 tankot és megindultam. Poén volt nézni, ahogy a lovasok megpróbálnak ellenállni a modern tankjaimnak. Kicsit a Lengyel-Német háborúra emlékeztetett. Persze a poén kedvéért mehagytam egy városát és sikeresen elintéztem, hgy évi 50 aranyat kapjak pluszba. Persze hamar csõdbement a szegény, mivel egyetlen várossal nehezen tudta finaszírozni az évi 50 aranyat, de megérte, mivel egyetlen egységet sem veszítetem.
Rendhagyó módon most nem írásban, hanem képek formájában ''mesélek'' el maradandó élményt a Pc-s játékok világából. A játék neve Dark age of Camelot és MMO RPG a drágám. :) Na szóval:
Klántali az istálló tetején. Megbeszéltük az RvR részleteit:
Elméleti oktatás az esõben, avagy a faltörõ kos rejtelmei:
Az elmélet kipróbálása gyakorlatban :)
Gyülekezõ a teleportnál:
Rohanás Midgard kies tájain :)
A vár, egyelõre még az ellenfél kezén:
Persze nem sokáig... :)
Hehe, no comment... :)
Hopp, jönnek a Midik visszafoglalni :)
Az egyszem túlélõ (Lacc ezen a fórumon) :DDD
Átélni kicsit nagyon jó volt és közben végig poénkodtunk, már szinte könnyeztem a röhögéstõl, szóval nagyon jó volt! :)
u.i.: bocs a modemesektõl!
Gyerünk srácok, írjatok!!!
MAradandó élmény még: Amikor megnéztem Stephen King 'It' címû regényének filmváltozatát.... Brrrrr. A mai napig itt van a fülemben Pennywise a 'szörny' bohóc hangja amikor mondja: "Gyereeeee!...."
Köszi! Pont ezt kerestem. Megnézem a Crokin által ajánlott oldalt is. Megathx---
Egyik kedvencem: A vs. P 1: Megyek mari-val. Csipog az a szar, szivem majd kiesik, fosok mit a hülye. Látom, hogy konvergál a nullához a távolság, asztán el is éri azt. Nézek elõre semmi, hátra semmi (nyáladdzik nekem meg hülye hangot hallat az alien mindeközben), jobbra semmi, ballra semmi. Gondolkozom fél másodpercig, felnézek...kár volt...Majd leestem a székrõl és persze LowFormat meg format c: meg uninstall meg egyebek. Nincs nekem szükségem arra, hogy szívrohamot kapjak!!! Azóta se merek játszani Alian vs Predator játékokkal...félelmetes!!!
Maradandó élmény? Sok volt, legtöbbet már le is irták, viszont van még egy gamma, ami nagyon bejött anno. Ez pedig a Wing Commander 3. A filmrészletekkel, interaktiv történettel, sajna elég silány szimulátorral eléggé megfogott. Még csajozni is tudtál a küldetések között ugy, hogy te döntötted el kinek csaptad a szelet ;] Ha a technikus csajnak, akkor a hopponmaradt pilota-társad harc közben néha szépen otthagyott egyedül fedezet nélkül, ha meg a pilotának, akkor a technikus dolgozott ugy bosszubol, hogy akár szét is eshetett a hajód kinn az ûrben ;] És mindez tele filmstudioban készült filmrészletekkel (B-kategóriás szinészekkel persze), alakithato párbeszédekkel 4-5cd-n. Akkoriban ez a 4-5cd marhasoknak számitott. ;]]
Diabloval aki komolyabban akar foglalkozni annak ajánlom figyelmébe ezt az oldalt . Sok hasznos info, forum, stb.
Elöször is welcome to the club! :-) A magyar valtozatat letöltheted a hcgamer letöltesei közül. Megpedig a patch reszlegböl.
Nah a történet: 97-ben olvastam, hogy van valami über király zombi hentelõs game, hát mondom ezt megszerzem (de nem tudtam, hogy horror). Game megvan, telepítés... Kicsit gyanús, hogy a telepítõ képernyõjén egy "csinos" zombi vicsorít rám :) Na mind1 irány a game. Intró után már nem gyanakodtam, tudtam már, hogy ez nem lesz egy rambó játék. Tudni kell rólam, hogy én sem vagyok egy ijedõs… De egy párszor felugrottam a székbõl :) A zene eleve kikészít, kényszerít, hogy parázzál miközben meg hallgatom, a zombik hörgését… Aki már játszott az elsõ részével az tudja, milyen az, amikor a játék elején az elhagyatott ház egyik szobájában két rohadó kutya beugrik az ablakon… hát én úgy beszartam, hogy csak napokkal késõbb mertem elõvenni a residentet.
Ja meg a 3-ban a Nemesis, mikor a rendõrállomáson rámtör, nameg a templom tetején léped és halloom, hogy odafenn van, de parázok és nemmerek kimenni :)
Engem az Undying 1x sem tudott igazán megijeszteni, mert valahogy nem volt hihetõ a sztorija, így nem tudtam beleélni magam 100% -osan…
Elíndítottam a Diablo II-t egy órával ezelõtt. Maradandó. Már most érzem, függõ leszek. Kééész..
Aliens vs. Predator 2-ben rendre összepiszkítottam magam. Marine-nal a sötétben csak az Alienek sziluettjét láttam, meg a mozgásérzékelõn szenzoráltam a genyókat. Lõttem, mint az állat, a torkolattûztõl semmit se látva, tárcsere, még egy sorozat, leállok, azt hiszem mindegyik bedájolt, erre egy rohadék a földön kúszva odajön hozzám, és megkarmol és közben adja azt a féreg hangot. Ismét tárcsere....
Counter: Megamansion: Sniper: ellenfél, a túloldalról: Carlos a ku**va anyád!!! Ez is felejthetetlen!!!
Elsõ csók, eslõ szex...
NOLF: Lelövöm az egyik gyári munkást. Elindulok tovább, de megállok. Valami nem stimmel. Mintha valaki motoszkálna mögöttem. Lassan, lekuporodva, osonok a dobozok mellett a hulla irányába. Egyszer csak egy fegyveres õr közelíti meg a hullát, lassan még a lépteire is vigyázva!!! Ez a jelenet a mesterséges intelligencia remekét jelzi- Nagyon kircsi volt.
Pláne úgy, hogy az õr járõrözés közben szúrta ki a hullát, de úgy, hogy az kb. 50 méterre lehetett tõle, ami azt jelenti csak sejthette, hogy valaki vagy valami van a földön. Na végül is mind1.:) Lényeg, hogy ez maradandó:)))
Legközelebb kipróbáljuk a The Thinget mert ez lesz a Jubileum Lan Party és a hangulatot megint szeretnénk hozni.
a kólát megittam természetesen. :DD
Pont egy éve az elsõ LAN-Party-n amin résztvettem, 2 osztálytársam volt még rajtam kívül.Az egyik gyereknél voltunk, aki Az udvarukon álló "kisházban" lakik. Azt tudni kell hogy én és a másik haverom irtóra paráni tudunk a horror cuccoktól, erre kitaláltuk kb hajnali 2-kor hogy játszunk a Nocturne Demojával! Képzelhetitek vak sötét, síri csönd. Na elkezdtem az elejérõl (még sosem játszottam vele de õk sem). Annál a résznél ahol valami szûk folyosón kellett menni le közvetlenül az elejénél futok mint az õrült lefelé és azt látom hogy 2 db kar villan meg a kamera alján amikor váltott a következõre. Sikítás, minden. Lövök ezerrel. Kész legyaktam. Adrenalinunk 200% Idegzet kész :DD Na leértem. Valami moziterembe értem. Nézek körbe és a világított vászon mögött elment egy zombi!!!!! Na erre én meg a haverom már szabályosan remegtünk!!! A másik gyerek is parázott rendesen. kb 2 percet ott vártam a teremben mert nem mertem továbbmenni. Mikor elszántam magam nekiindultam és kiléptem az ajtón. Na nem kellett volna. Kinn várt 2 zombi. Ha hallottatok már torokhangú sikítást akkor tudhatjátok mi volt :D Elkezdtem ész nélkül lövöldözni közben önkívületi állapotban üvöltöttem: "Retkes kurva zombik a kurva anyátokat csapkodjátok basszátokmeg!!!".....stb. Nos egy lövésem sem talált õk meg kinyírtak.
A Nocturne-t azóta sem vettük elõ, sõt még most is szoktuk emlegetni.De az akkor olyan hangulatot teremtett hogy na. A haverjaim mivel dohányoznak 3 cigit elszívtak egymás után énmeg egy liter kólát. És még egy 2 órán keresztül remegtem :DDD
Fõiskolai évek alatt volt. 14-15 :)) Azért nem. 20 körül...
Hát azé több! Mikó vót az? 94-95 körül talán. 14-15.
Ennek folyományaként sírva rohant az Abonyihoz, aki a docens volt. Végül kitiltottak a számtechterembõl minket. Velem az élen.. De sebaj. Azért bejártunk ha tehettük, meg aztán a koliban is volt már jó sok gép. Namármost ha az én példámból indulok ki, akkor Görögben is lazán áthidalják ezt a problémát a betíltással. Meg lehet oldani mindent....
Dark Forces: Jó régen volt, de jó is volt, talán az egyik legkiemelkedõbb FPS volt.
Azt szerettem benne a leginkább, hogy egy pályán max. 4-5 ször lehetett menteni. Mivel elég nagyok voltak a pályák, igazi kihívásként jelentkezett a dolog.
Az egyik szinten már éppen a vége fele jártam, szinte 0 ammo-val és kicsit leamortizálódva, mikor meghaltam (lelõtt egy rohamosztagos) és kezdhettem elõlrõl az egészet-
De akkor is nagyon jó volt. Az embert rákényszerítette arra, hogy lopakodjon, ne fejetlenül henteljen, mivel akkor igen hamar kifogyott a lõszerbõl és sebzõdõtt rendesen. Márpedig jól voltak elosztva a lõszer és egészségügyi csomagok (bacta rulzz). Tehát ez is egy nagyszerû gém volt.
Szintén régebben a Commanche és a Tie Fighter is hosszú órákra letudott kötni. Pont a Commanche-al történt meg egy jópofa sztori, mikor is a fõsuli számtechtermében nyomultam és nagyon rá voltam hangolódva a játékra.
Bejött egy fazon.
Gondoltam nem törõdöm vele, még sose láttam és leghátúl ültem a monitor meg neki háttal volt. Egyre közelebb jött, de nem érdekelt. Mikor meglátta, hogy játszom, felszólított, hogy kapcsoljam ki a gépet. Nem értettem mi köze hozzá:) Aztán kiderült. Õ volt a következõ évben a hidraulika tanárom.
Egyszer meg egy haverom ült a gépteremben és valamit nem értett a feladatával kapcsolatban, mire egy középkorú nõ (Rózsika) bejött és mondott valamit neki. Erre õ egy kicsivel késõbb: Mi van már a takarítónõ is belepofázik ??
Késõbb itt is kiderült, nem a takarítónõ, hanem Rózsika volt a Számtechosztály egyik alkalmazottja. Rulez::))
Egyszer vele történt meg, hogy a terem végében ülõk miért huzogatják olyan nagy elánnal körbe, körbe az egerüket. Nem értette ez milyen Windows alkalmazáshoz kell. Megmondom: Tie Fighter :))
Persze mikor odaért ALT-TAB és mintha mi sem történt volna word-be nyomultak a srácok, de nem jött rá, hogy mi a titok nyitja. Késõbb már tudta mi az az ALT-TAB, de akkora már másodikosok voltunk és kiküldtük a terembõl :)))))))
Kis hülyegyerekként játszottuk a játékot a szomszéd scrácnál. Baromira bírtuk ezt a gémet, délutántól késõ estig simán nyomtuk (mivel leírás nélkül játszottunk). Egyszer már este 10 óra felé lehetett, ülünk a gép elõtt egymás mellett, felvettük a hangulatot, de nagyon. Szoba ajtaja csukva, csak egy kicsi halogén lámpa világított a monitoron kívül. Én irányítottam éppen a játékot, és bementem abba a szobába, ahol a flintát lehet kivenni a szép kelengyeládából. Amikor bemész ebbe a szobába, becsukódik mögötted az ajtó. Szóval szépen kicsomagolom a ládából a rájfölt, az ajtó felé fordulok, kinyitom, és sikítok egy kurva nagyot, mert az ajtóban ott áll a szimpi zombifiú. Kedves haverom is kiabált egy szépet, õ is rajta volt a játékon ugyebár. Gyorsan levertem a holtat, majd nagy röhögésben törtünk ki a sráccal, hogy mekkora idióták vagyunk. Éppen ránéztem és röhögtem, amikor azt láttam, hogy õ egyszercsak hátrafordul a sötét szobában, szemei kitágulnak, és akkorát ordít, hogy majd' behugyozok. Erre én is hátrafordultam, és úgy ráordítottam az anyjára, aki idõközben teljesen hangtalanul jött be a szobába, hogy zengett a lakás. Az anyja elég kúlosan csak egy félmosollyal mondta: "Ti nem vagytok normálisak.".
Mert nem olvasod a manualt!! A diablo kettöben ha rakattintasz egy monsterre es nyomva hagyod a gombod akkor addig veri mig bele nem pusztul...marmint a monster :-)
Nameg az is eléggé bennem maradt, amikor Q3-aztunk egy lanparty-n és egy kis zöldel turbósítottuk a hangulatot. Akkor én marhára bepörögtem. Olyan voltam, mint egy robot. Minden lövésem talált. Kélsõbb rájöttem, hogy rail gun-nal kéne nyomulni, mert az a legerõsebb. Ne tuggyátok meg!!!! Visitottam, röhögtem, ordibáltam minden egyes frag után. Kb 10az egyhez arányban értem el frag-eket és haltam meg. Az egy ámokfutás volt... Nagyon szivesen emléxem vissza rá
Mellesleg Undying-ra visszatérve, az a játék számomra is a horror überkirálya. Max az AvP ami még ekkora hatást képes gyakorolni az emberre, de ott is hamar eltünik a para és átmegy agyatlan megagyilokba. De az tény, hgy marha parás részek vannak benne.
Még egy eset: AvP2: Rohangálok az éppen kiürítésre váró bázison (milyen egyedi sztori...:-))) Keresek valamit. Erre beérek egy laborba. Meglátok egy 80 fokban beállított üveg koporsót. Benne egy predátorral. Mereven néz felém. Mondom magamban: "nnnna ez minijárt kitör innen..........vagy halott????? Jaaaa..... ez halott....huh." Nézelõdöm tovább a laborban, de néha rápillantok a "tetemre", nehogy már mégse legyen halott. Az 5. hátrafordulásomnál, amikor már kezdtem megnyugodni, akkor vettem észre, hogy a Predi épp RÁM mered. Az elöbb is rám meredt, de akkor szemben álltam a kalickával. Mostmeg mellette voltam.... Na kész.... "ez még él, a k*rva annyát...." és FIRE. De kiderült, hogy nem kell aggódnim, a Prdi le van kötözve, az üveg golyóálló. Azért nem volt semmi...
Én is ezuen a véleményen vagyok azzal a különbséggel, hogy kipróbáltam egy fél óra erejéig, de aztán sikoltva uninstalláltam, mert mert már görcsölt az ujjam és még mindig nem történt semmi... :DDD
Sajnos én nem tudok neked objektív tanácsot adni, mert hányok ezektõl a klikkbajnokságoktól... A Diablo II számomra gáz! Én az Istennek sem telepíteném fel....
NP :) Csak mielõtt nekiállsz add meg a megfelelõ hangulatot (sötét szoba, este, egyedülét, ilyesmik), mert nappal, haverok társaságában elveszik a borzongás. :)
Mindenkepp probald ki!!! Most levittek az arat! A hivatalos ajanlott ar 14,95 Euro. (addon nelkül)
:)))) Ez jó!!!! Hadd legyen egy off kérdésem:
-Szerintetek megéri ha most elkezdek játszani a Diablo II-vel? Mert anno az egyet kipróbáltam és a kettõt is láttam már, de idõ hiányában, úgy voltam vele, nem szabdna belekezdeni. Most viszont meg úgy érzem, nem szabadna kihagyni. Nos?
Hogy legyen egy jatekelmeny is: En a Diablo1-nel mikor ott alltam a pentagramm elött, ahol le kell menni Diablohoz, minden alkalommal (meg egy ev utan is) azon rinyaltam, hogy le merjek-e menni? Az a zene a gyermeksikolyokkal a hatterben annyira brutalis volt...
Egyebkent az a jatek nagyon mely nyomokat hagyott bennem. Gyakran meg nappal a munkahelyen vagy az utcan is hallottam a penz csördüleset amint kiesik a ladabol :-)))
Ez még leírva is félelmetes. Szinte magam is félek. Nem semmi. Sajnos az Undying kimaradt az életembõl, de így olvasva lehet (sõt biztos) bepótolom. Thx Rince
Na megpróbálok én is valamit összehozni, bár nincs valami nagy írói vénám... :) Még mindig Undying, valamikor hajnalban a sötét szobában (természetesen szinte 100%-osan beleélve magam a játékba):
Egy föld alatti labirintusban vagyok, kijáratot persze nincs és a fegyvereim is kezdenek vészesen az ’’empty’’ állapot felé közelíteni, így kezd eluralkodni rajtam egyféle szorongás. Valami õsrégi temetkezési hely lehet, a mennyezet alacsony, körös-körül õsrégi csontok nagy kupacokba halmozva, a fali fülkékben többé-kevésbé ép csontvázak. A világítás kimerül abban a pár szál gyertyában, ami a falikarokban pislákol, látni nem nagyon lehet, a távolban homályba vész a járat. De a legrosszabbak mégis a hangok! Pontosabban azok teljes hiánya, ugyanis egy pisszenés sem hallatszik. Kezd eluralkodni rajtam a klausztrofóbia és a rettegés! A játék hatására a testem is kezdi azt hinni (az agyam már régóta), hogy valóban ott vagyok abban a rohadt kazamatában (totális beleélés!). Ennek velejárói a következõk: heves szívverés, kiszáradt szemek, enyhén remegõ kéz és fõleg pattanásig feszül idegek! :) Sokáig nem mertem elindulni, mondván, ha most ugrik nekem valami dög, akkor menten szívrohamot kapok. Aztán csak elindultam szépen lassan, araszolva, közben forogtam össze vissza, nehogy a hátamba kapjak pár véres karmot. De nem történik semmi! Ez kezd kicsit idegesítõ lenni és természetesen a feszültég ezzel csak tovább növekedett! A távolban feltûnik egy elágazás és valami megmoccan a sarkon, de szinte rögtön el is tûnik! Pár pillanatra leállok. Most mi legyen? Töltényem már alig van. Aztán pár másodperc múlva nekigyûrkõzöm és elindulok. Megállok a sarok elõtt hallgatózok, hátha hallok valamit. Kaparászás vagy valami ilyesmi. Legalább tudom, hogy ott van. Az idegeim lassan elpattannak, úgyhogy nem húzom tovább gyorsan kiugrom a sarok mögül felkészülve, hogy lelõjem, bármi is van mögötte. De ott csak pár patkány van (ezt láttam távolabbról) és nekik köszönhetõen el is pazarolok vagy 2-3 golyót. Franc essen bele, hátrafordulok, közben újratöltöm a fegyverem. És itt jött az, amitõl majdnem idegrohamot kaptam! Ugyanis pont a hátam mögött ott állt egy Howler és már mártotta is belém az agyarait!!! Namost ott úgy megijedtem, hogy ugrottam egy nagyot székestõl és beletérdeltem az asztalba, közben megróbáltam megölni a dögöt, de az ijedtségtõl nem bírtam eltalálni. Mire végre kinyírtam, alig maradt HP-m, lõszerem meg szinte semmi. Az idegeimet szerintem nem kell ecsetelnem és a szívverésem is kb. háromszorosa volt a normálisnak. Ott álltam a katakombában félholtan, szinte fegyvertelenül, idegileg totál készen és akkor több irányból is vonyítások hangzottak fel és dobogó lábak vetettek visszhangot... Na ennél a pontnál döntöttem úgy, hogy mára elég és köszönöm szépen majd nappal végigviszem ezt a részt, mert éjszaka kicsit rizikós a további ’’normális’’ fejlõdésemre nézve! :))
Ez kb. 7-8 evvel ezelött volt. A Trocadero Center-ben volt a Piccadilly Circus-on. Sajnos bezartak. Ugy hallottam Skociaban akartak ujra kinyitni, de azota semmi hir felölük...
Az allitolagosan hivatalos oldaluk itt van http://www.alienwar.co.uk/ Bar ez eleg primitiven nez ki, ugyhogy szerintem nem ez a hivatalos, de azert megtalalsz rajta minden infot ami annak idelyen aktualis volt.
Szoval nem tudom voltatok-e Londonban az Alien War nevü elmenyshow-t megnezni (sajna mar bezartak) de ha nem akkor elmeselem.
Bemegyünk a kasszahoz az elöterben ahol mar teljes monturba öltözött Marines rohangalnak es csinaljak a hangulatot. Az egesz hely tökre lepusztultnak nez ki, mintha a Bolygo neve halal c. film bazisan jarkalnank. Mikor összegyülünk vagy tizen, akkor egy Marine kisereteben bemegyünk egy elektronikusan nyilo femajton egy töksötet szobaba aminek a közepen egy nagy vasalt falada all, a falakon csak veszfenyek egnek es egy nöi hang folyamatosan pofazik a hangfalakbol. A ficko elmeseli, hogy a ladaban egy fogjulejtett Alien van es nekünk ezt el kell vinnünk az ürhajohoz, hogy avval elszallithassuk a földre. A bazist termeszetesen mar elleptek a lenyek, igy most ö elmegy megnezni, hogy tiszta-e a terep. Addig mi lapuljunk a falhoz es ne mozduljunk, mert lehet, hogy ki akar törni a szörny a ladabol . Na erre a ficko eltünik, mi meg ott lapulunk a falnal es a szemünk kocsanyon log a felelemtöl es csak a ladat bamuljuk. Mikor a sötet csend es a feszültseg mar majdnem elviselhetetlen, egy qrva nagy csattanas hallatszik, feltepödik az ajto es a katona rohan be üvöltve mint akit epp nyarsbahuznak. Ordibal mint a sakal, hogy azonnal rohanjunk, mert a szörnyek mar itt vannak a nyakunkon. Mi kirohanunk utana egy folyosora, ahol a falbol jön a göz, villognak a veszfenyek, üvölt a szirena es a nöi hang monotonan hajtogatja, hogy a bazis evakualasa megkezdödött. Rohanunk vagy 50 metert mikor egy saroknal a ficko megtorpan es ovatosan leselkedik kifele. Mi felsorakozunk mögötte egymast taszigalva, erre ö mondja, hogy menjünk be abba mellekfolyosoba. Elrohan, a tavolbol lövöldözes es kibalas hallatszik. En pont ott allok a folyoso bejaratanal es elkezdek elsökent bearaszolni a fal mellett. Egyre sötetebb lesz. Hatodik erzekem azt sugja, hogy a folyosonak mindjart vege, ezert megallok falhoz vetett hattal. Probalom magam kilihegni, mikor felgyullad egy sztroboszkop es 1 meterrel mellettem egy nyalat csöpögtetö 2 meteres Alien all es hadonaszik felem. Egy hatalmas sikoltassal megprobalok az ellenkezö iranyba rohanni, de megakadok a mellettem allo fickoban. Fellököm, ö meg a többieket. Egy masodperc alatt a földön fetrengö halomma valik a csapat es en a földön ülve probalok hatralni a szörny elöl, ami mar ram csöpögteti a nyalat. Mivel mögöttem a többiek is avval probalkoznak, hogy kibogozzak magukat, nem tudok hatrebb menni. Megprobalok feltapaszkodni, ami nagy keservek közepette, jo nehany kek folt kisereteben sikerül is. Rohanok sikoltozva, semmivel sem törödve mint az allat. Jön a katona velem szenbe es lö ami belefer. Csak a fegyver torkolattüzet latom. Az egesz csapat rohan mint az eszeveszett Miközben a falba epitett racsok mögül Alien-karok probalnak elkapni minket. A mellekjaratokban felbukkano szörnyeket a Marine lövöldözi.
Elerünk egy hidhoz ami alatt tolyasok tömkelege gubbaszt. Nemelyik lassan nyilik ki es mar szinte latni, ahogy azok a karmos valamik ugranank ki, hogy ratelepedjenek az arcunkra. A katona ovatossagra int minket es mi ataraszolunk a hidon. Utana futas tovabb, mig elerünk egy lifthez. Mindenki bent van, az ajto csukodik, egyszercsak megjelenik egy szörny es az ajtohoz legközelebb allot kirantja a liftböl. Mindenki idegösszeroppanast kap es a lift elindul felfele. Csikorgas hallatszik. A lift egy remegessel elakad. Ujra lefele megyünk es miutan kinyilt az ajto, rohanunk egy folyoson tovabb. Kinyilik egy ajto es a katona beterel minket, mondvan, hogy ez az ürhajo. Bemegyünk es egy szobaban talaljuk magunkat, ahol egy vezerlöpult es szekek allnak. Mindenki leül es bekapcsolja a biztonsagi övet. Az ürhajo elkezd remegni es mindenki boldog, hogy vegre elindulunk a föld fele, mikor az egyik sötet sarokbol elöjön a szörnyek kirajnöje es hatalmas dulakodasba kezd a katonaval. Az lö mint az istenverese es üvölt, hogy azzonnal hagyjuk el az ürhajot. En a biztonsagi övemmel szenvedek. Remeg a kezem es az istennek nem tudom kikapcsolni. Közben remült tekintetemet le sem veszem a kiralynöröl. Vegre sikerül feltepnem az övet es rohanok ki a tuloldalon megnyilo ajton.
Üvöltesem megtörik, mikor eszreveszem, hogy a szuvenir shop-ba kerültem es vege a veszedelemnek.
Eletemben annyira nem feltem, mint az alatt a fel ora alatt, amig a tour tartott :-)))
egy kis Ufos élmény, ha nem gond! (1xer ezt már leírtam a másik topikban, de most részletezve) Haveromnál régen, tök üres lakás, éjszaka, külváros, nyár, éjszakai envájorment, ciripcirip stb. UFO 2ztem. Elsõ shipping routnál, nagy mellszélességgel, mert sikerült kifejlesztenem a Gauss teknolodzsit, mentem ezerrel, itt semmi gond, de amikor a sarkon szembefordultam a Bio-dronnal, aszthittem kiszaladok a szobából, nekem akkor nagyon félelmetes volt csöpögõ undorító élien lebeg ide-oda... na mondom másik emberemmel lazán-kazán átküldöm a másvilágra 1 lövés(talált!), 2 lövés(talált ez is!) semmi. kész, RIP my friend... ott ültem és nem tudtam mozdulni kb 10 percig, emléxem kaptam egy kis sokkot, na azóta ilyen feelingben nem volt részem, csak asztal körûli RPG-ben COC-zva... de az mááás. hy.
Én csak egy, a Freak-kel és végülis velem történt esetet tudnék leírni, mert asszem õ is leírná, annyira készen volt tõle:
Battlefield, multi. Én japán, õ szövetséges. Repülök befelé. Látom, valaki géppuskázik a sziget csücskében a gépemre. Meg is pörköl, miközben felette elrepültem. Na mondom ennek adok. Már füstöl a gépem, de szarok rá. Ráfordulok Freak-re!
(és itt jön az õ szemszögébõl a lényeg)
Lõtt baromi keményen, de rájött, hogy észrevettem. Hasra vágja magát, bele egy kb. fél méteres gödörbe. Szóval nem volt valami mély. Géppuskázik tovább én meg zuhanok felé és szintén lövök. De nem sikerül, mert szétlövi a gépem motorját. Az meg ugye zuhanásban volt, így felemelnem nem sikerült. Idézek: -bazeg lövöm, lövöm, de csak nem történik semmi és nem is kapta fel a gépet. Erre látom, hogy robban. 4-5 méterrel a fejem elött csapódik be. Bazzeg. Na gondolom itt vége. Erre pattant egyet a roncs és fél centivel a fejem felett zúgott el. Ha nem fexem abban a rohatt gödörben, végem lett volna....
Nem lehetett szar látvány, mi????
Nagyon jó Csacsis!
A többiek hasonló vagy nem hasonló élményeit is várom. Ne kerüljön süllyesztõbe a szoba! Elõre is köszönöm a játékos lelkületü egyéneknek a színvonalas hozzászólásaikat, melyekkel emelték a szoba fényét (á lá Fábry) a jõvõben, most és a múltban is:)
Tegnap betöltöttem a Battlefield-et. Tobruk. Elsõ bunkerek egyike. Onnan egymagam kikilleltem az egész német hadsereget. Mikor már azon voltam, talán meg is kéne hallni:), akkor kispisztollyal kikolbászoltam (no persze hasonfekve) a géppityus Hans elé és õt már nem tudtam másvilágra küldeni, de ha nagyon alkartam volna még az is ment volna. De 3% élettel már nem nagyon. Jó ez a játék. Tényleg sok álmatlan éjszakát fog okozni ha megjön a full.
CSAK ERÕS IDEGZETÛEKNEK!!! Alien vs Pradator 2 Sokadik tök sötét pálya. Este 9-10 óra teljesen sötét szobában játszok :) Belépek egy széles folyosóba, melyen 2 út fut párhuzamosan 2 szinten. Elindulok. A játék zenélye átvált, Alien van a közelbe. Nemsokára megjelenik a kijelzõn is (ekkor már a folyosó feléhez értem). Közeledik. Nem is egy! 3 db. Szana széjjel lövöm õket, közben persze hátrálok. Már azt hiszem gyõztem, de a zene csak nem nyugszik, továbbra is feszült vagyok. Kijelzõn semmi, elõre megyek, semmi nem jön. Hol lehet???... és ekkor megfordultam... Közvetlenül a képembe órdított, és vicsorgott... azthittem kiesek a székbõl ilyettemben, de ehelyett nekikeztem hátrálni és rémülten nyomtam az egér tûz gombját. Persze lelõttem, és továbbmentem. De utána az ADRENALIN szintem magasan vólt az biztos!
Hát ennyi. Hogy tetszett? AVP RULEZ!!!
Irjatok!:)
A Battlefield-ben nekem is volt egy-két (sõt több tucat) meghatározó élményem.
Tobruknál gyalogosan araszoltam a hátsó bunkerek felé, mikor egy német tank kiszúrt magának. Gyorsan hasra vetettem magamat, szerencsémre egy dombocska is volt mellettem, így védve maradtam. Persze a tankból rendesen szórta Hans az ólmot, amik pár méterrel elõttem csapódtak be a homokba. Közelített a monstrum, tetején a tüzelõ Hans-al. Gyorsan kispisztoly, négy lövés és Hans már feküdt a géppuskán. Huhh... Gondoltam magamban a nehezén már túl vagyok. Mivel az agyúcsõ forgási sebessége nem túl gyors, így ide oda szaladtam a tank elõtt. Viszont kiszúrtak még néhányan a németek közül és tûz alá vettek. Igy megint hasra kellett dobnom magamat. Ekkor a szemét náci tankos el akart taposni!!!!!! Ott iparkodtam, hogy nehogy a lánctalpa alá kerüljek. Volt nálam 2 gránát, de nem tudtam úgy bedobni, hogy én ne sérüljek. Szenvedtem, mert közben meg jöttek a fritzek is. Maradtam a tank alatt és kivártam. Lábra céloztam a szemben jövõ katonákra, ez be is jött, aztán gyorsan kimásztam a tank mögé és elkezdtem rohanni, közben eldobtam a gránátjaimat. Egy robbanás, kettõ, de a torony már fordult! Na nekem annyi itt nincs esély, mikor is már majdnem lõtt a német, ekkor egy bajtárs kezelésbe vette, hála az istennek és a szemem láttára robbant szét a tank. A poén az volt, hogy még futás közben is lõttem kispisztollyal és az egész úgy nézett ki, mint a Ryan-be mikor Hanks a pisztolyával lövi a tankot, utolsó esélyként. Persze azt mondanom se kell 2 perc múlva már kilõttek, de azért jó móka volt ez.:)
Azaz nem egy, hanem egy-két. : )))
Nos ez egy jó kis topic. Akkor én is leírom egy maradandó élményem:
Battlefield 1942:
Amerikai oldalon harcoltam. A csapatomból a legtöbben elmentek bázist foglalni. Én inkább ottmaradtam a reptéren, hátha jön egy-két japán és megpróbálja elfoglalni. Ezért hát felmásztam egy toronyba és sniperrel a terepet pásztáztam. Láttam, hogy jön egy japcsi repülõ. Gyorsan kézbevettem a felszerelt gépágyút. Mielõtt kikerült volna a tûzvonalból, sikerült füstölésig lõnöm. Miután megfordultam, belelõttem még két golyót a hátába, de sajnos a bombáit már ledobta és skierült neki két repülõt felrobbantania. Ekkor meghallottam, hogy egy jármû közeleg. Megfordultam és láttam, hogy egy teli japán csapatszállító közeleg. Közben félfüllel hallottam, hogy a repülõgép zúgása egyre hangosabb, vagyis valószínûleg nekem akart rohanni, mivel a feladatát már úgyis elvégezte és a gép szinte használhatatlan. Gépfegyverrel sikeresen kilõttem a csapatszállító lövészét, de a jármût nem tudtam kilõni. Pont mikor a kocsi befarolt a torony alá, az orrom elõtt robbant fel a repülõ, mert nekiütközött a toronyak. A pilóta katapultált. A repülõ roncsa rázuhant a csapatszállítóra és felrobbantotta azt. A kocsiban mindenki meghalt, és a repülõ pilótáját még sikerült ejtõernyõzés közben kilõnöm a sniperrel. Ugyan frag-et nem kaptam, de hatalmasat ugrott az adrenalin az ereimben. : )))
Uplink:
Elérkezettnek láttam az idõt, hogy megcsapoljak egy zsíros bankszámlát. Ígyhát bevásároltam mindent amit kellett. Viszont nem volt annyi pénzem, hogy olyan felszerelést vegyek, amivel észrevétlen tudnék maradni. Ezért aztán kb 20 szerveren áttükrözve a ténykedésem, rácsatlakoztam a bank szerverére. Gyorsan regisztráltattam magamnak egy helyi számlát. Mivel egy küldetésben láttam, hogy az egyik helyi számlán 1000000 Cr van be is léptem ahhoz a számlához. Szerencsére nem kellett feltörnöm a kódot, mivel a küldetésben ez már megtörtént. Beléptem az átutalás menübe és felkészültem testileg-lekileg a gyors cselekvésre. Bekapcsoltam a Proxy_Disable V3.0-ás programomat. Felénél tartott a folyamat, mikor a lekövetésjelzõ programom jelzett, hogy észreverrek és elkezdték lenyomozni a saját szerverem IP-jét. Még 40 mp idõm volt. 35 mp-nél a Proxy sikeresen ki lett iktatva. Gyorsan átutaltam a pénzt a helyi számlámra és töröltem minden bejegyzést, ami az átutalásommal kapcsolatos. 25 mp. Behoztam a saját számlám és ott is töröltem minden bejegyzést, ami az elöbbi átutalásra vonatkozott. 15 mp. Gyorsan bontottam a vonalat. De nem pihenhettem, mivel tudtam, hogy a banki hackerek azonnal elkezdik manuálisan visszakövetni az IP-met és azt is tudtam, hogy a veszettül gyorsan képesek dolgozni. Minden másodperc számít. Gyorsan rácsatlakoztam egy tükrözõ szerverre és kénytelen voltam feltörni az admin kódját, mivel az elõzõ ittlétemkór megváltoztatták. Mikor a kódfejtõ program végzett gyorsan kikerestem a rám vonatkozó bejegyzéseket és töröltem õket. Ekkor következett a feszült várakozás. Vártam egy 10 percet és még mindig semmi nyoma annak, hogy sikerült volna lenyomozniuk. Ekkor jött egy e-mail, hogy az Uplink cég elégedett az elõbbi munkámmal és növelték a rangom a cégnél. Ezután csak annyi volt a dolgom, hogy átutaljam a pénzt a saját számlámra és kedvemre megvásároljam a nekem tetszõ gépeket és programokat. : )))
Egyenlõre ennyi jutott eszembe (illetve ennyire volt erõm : ))) ).
Egyszer ramesset egy virag cserep a masodikrol. Asse felejtem el soha:)
Jah meg egyszer Perizsba ultem a asztalnal a diszkoba es odajott egy csaj es lesmarolt:)
Nem :)) alien vs. Predator 1., Marine része okozott némi szorngást még, de az se volt az igazi... :)
Volt egy-két ilyen mikor halottam hogy hörög a zombi de nem mertem kinemmi az utcára nehogy észrevegyen de a legdurvábbak a pókok voltak. Aki játszott vele az tudja milyen IDEGTÉPÕ hanga volt a pókoknak, mikor a lábu csattogott a kövön...teljesen beparáztam álltam a sarkon és vártam mikor megy el mellettem. Nem jött már épp azon voltam hogy kiugrok és lesz ami lesz... és akkor hirtelen MÖGÖTTEM ráugrott a fejemre a nagyobb fajta pók. Ugy megijedtem, hogy esc-et benyomtam és kimentem leönteni magam hidegvízzel... de ilyen Thiefes dolgokat oldalakon keresztül tudnék sorolni.. Meg System Shock 2 söket is, mikor a fejem felett a plafonon kinyílt egy méheket tartalamzó kis tojás...
MÁsik nagy élmény a GTA3 höz kötõdik de ez jóval bébksebb.. 4 haverral kimentünk a nyaralóba, kivittük a gépet és 4 napig GTA3/ dstrandoltunk...király volt. reggel kelés délben :). du 5-6 ig tópart utánna hajnal 4 ig GTA3... naggyon naggyon feelinges volt :D
John Carmack: "Nem szeretnénk még egy E3-on bemutatni a DOOM III-at..."
Rince: A Wolfentstein utolsó pályáin én is remegtem. Te ott nem? :) Most komolyan.
a doom3 úgyis késni fog :PP amúgy az undying tényleg isten volt. az lba etalon :) red alert 1 se volt rossz sokat toltam anno. (na lehet beszólni ;) MAx Payne grafikai etalon. GURU GAMER elõre!
Undying tudni kell rólam, hogy se filmen, se könyvön, se játékon nem szoktam félni. Végig nézek egy brutál horrort úgy, hogy mégcsak meg se ilyedek, egyszerûen ilyen vagyok (néha nagyon sajnálom)... :/ Az Undying volt az életemben az elsõ, amiben nemcsak, hogy féltem, de egyenesen rettegtem. Mondjuk ebben nagy része volt a körítésnek is, ugyanis öntudatlanul is hajnalban kezdtem el vele játszani. Mindenki aludt már, csendes volt a lakás, csak a monitor villogott, én meg szépen lassan teljesen beleéltem magam a játékba. És onnantól kezdõdött az, hogy izzadtam, a gyomrom görcsben állt és szinte remegett a kezem. :))) Voltak részek ( a földalatti katakombások), ahol a hangok, a képi világ egyszerûen szt eredményezték, hogy kikapcsoltam a gépem és inkább nappal folytattam... :D Azóta se volt olyan játék, amiben igazán féltem volna, ami nagy kár, mert szerintem nagyon jó... :)
Aztán nagy élmény volt még az elsõ MMO RPG-m is! :) Nameg azok 3-4 napos folyamatos LAN-partyk, szinte alvás nélkül! Meg persze vannak más maradandó élményeim is, de az nem a játékosok fórumába tartozik... ;D
Még élek! Amit láttam nemrég, az már most olyan meghatározó, hogy lazán lehetne a minden idõk egyik legnagyobb hatása a játékfronton.
Mirõl is van szó?
Nem tudom mennyire emlékeztek a Quake-re. Itt az elsõ részre gondolok. Szerintem a mai napig a leghangulatosabb fény-árnyékhatásokkal ott találkozunk. Csak sajna a grafikus motor mára már olyannyira ronda, hogy nem ül le senki elé. Bár az igaz, hogy még évekkel ezelõtt megjelent, elõszõr Voodoo aztán nvidia chipsetes kártyákhoz egy patch, mely jelentõsen feljavítja a 3D élményt. Jószerivel a játék egycsapásra támogatja a 3D-s kártyákat és speciális effekteket. Ez annak idején igencsak meggyõzõre sikeredett és sokadszorra vettem elõ ismét a Quake-t, bár fõleg multiban. Ott a mai napig meghatározó. Hiába a Quake3: Arena meg az UT. Az õs Quake-nek van egyfajta hangulata. Éspedig pont az amiben a DOOM III is mesterkedni akar: Fény-Árnyék hatások.
Kicsit elnyúltam a bevezetõvel. Mert miért is vagyok lassan levegõ nélkül?:)
Ma a hardwired-et olvasgatva az egyik hírnél kezdtem hidalni. Ugyanis a DOOM III-ban szereplõ per-pixel ligth-ing effektet egy az egyben átvitte egy programozó manus a Quake-be. De ez még nem is lenne egetverõ, bár nagyon cool ez már így is, a lényeg, hogy a modell-ek is fel lettek turbózva, plussz az egész pályán feszít a BUMP MAPPING!!!! Nagyon jól néz ki! Eszméletlenül jól. Olyan ez, mintha megelõlegezve játszhatnánk a DOOM III-al. Nembeszélve arról, hogy állítólag ezt a pasi megcsinálj Quake2 és 3 alá is!!!!!!
De véleményem szerint az 1 alatt lesz az igazán ütõs. És a 3 alatt is dögös lesz az tuti-
Lényeg, hogy GeForce kártyád legyen és legalább PIII 600 körüli géped. Azt nem tudom, hogy egy GeForce1-2-ön is olyan lesz mint az újabbakon, de megmerem kockáztatni, bár itt kifejezette DirectX 8-as effektrõl van szó.
Aztán a másik nagy öröm: A DOOM III pont a szülinapomon fog megjelenni. Ennél szebb ajándékot nem is kaphatnék:)))))
Információk: www.hardwired.hu
ohhh, ez nalam alaphelyzet... (mar ha van idom:) van, hogy leullok jatszani reggel, es ejjfel korul eszembe jut, hogy en mar kva ehes vagyok... :) kaja, aztan mehet tovabb... :)
egyebkent PSO-ban volt egy hasonlo kis sztori... haverral azon versenyeztunk, hogy ki eri el elobb a lv100-at... kozel fej-fej mellett haladtunk (o vezetett 1lvel) amikor is eljott a szombat reggel 7ora... megbeszeltuk, hogy irany aludni... ki is kapcsoltam a gepet... felkeltem 3kor (ugyebar akkoriban 3tol lehetett netezni:), es irany a net... rakeresek haveromra, es fent volt... nezem a karijat, es a geci vagy 10lvel elhuzott elottem... a szemet allat nem fekudt le aludni, hanem nyomta tovabb... :DDDDD
egyebkent kepes 3!!!napon keresztul egyfolytaban jatszani... :)))) pl a Shenmue2-ot nem tudta abbahagyni, es alvas nelkul vegignyomta... :D (mondjuk o ki van "kepezve" ilyesmire:)
A helyszin egy szerviz, ahol 6-an játszunk starcraft multit, team-ben! 3-3! 2 szoba volt, csukható ajtókkal, igy lehetett normálisan taktikázni, a másik oldalon tuti nem halladszott. Én akkor vittem oda az egyik friss PC-s haveromat, aki 2 hét alatt végigtólta a SC-et meg a Brood War-t is, szal melegében volt, gondoltam bedobom a mélybe! Úgy tudtunk leülni, hogy a haver 2 másik sráccal volt csapatban és én is 2 másikkal! Akikkel ültem, azok közül az egyik nagy mókamester volt, így kezdés után rám nézett, és azt mondta: RUSH!!!! És röhögött! Én meg belementem! Õ Protossal, én zergekkel! 8-10 legyártott egység után indult a roham! A haverom balszerencséjére, pont õt találtuk meg elsõnek. Ahogy azt kell, le is gyaktuk a csóringert, de mivel a terranokkal volt, utolsó erejébõl még a levegõbe emelte az épületeit! Talán 2-t vagy egyet, nem emléxem már! Mivel alap egységeink voltak, oda nem tudtunk támadni! Nyomultunk hát tovább! Aztán egy elég komoly 3 órás multi menet lett az egészbõl, de úgy, hogy irogattam a túloldalra az üziket, hogy mi lett a haverommal, él-e még vagy már nem, mert nem találtuk sehol, viszont a program még nem szólt, hogy a játékos likvidálva lenne! Tehát egy olyan 2 óra játék után hallom a figyelmeztetést, hogy enemy közeleg! A fullosan kiépitett légvédelmem valamit nagyon gyakott! A szerencsétlen haverom utolsó repülõ épületét, valamien factory-t!!!!!! Ennyi maradt csórikámnak és a többiek kedvéért nem lépett ki, hanem segitett a csapattársainak felfedezni a pályát a levegõbõl.... Majd kimúlt! Ezután összecsomagolt és ment, mert amúgy sem ért rá tovább!
A haver elsõ és egyben utolsó 3 órás SC partiján egy darab egységet nem nyirt ki, max 10 percet játszott aktívan... Ha tudtam volna, hogy vége a srácnak akkor újra kezdtük volna, hisz én is azt akartam, hogy játszon egy jót, de nem árulták el a túloldali srácok, mi van vele....
nekem tobb mint egy eve, mikor megjelent DCre a PSO (Phantasy Star Online), volt egy kb 2 honapig tarto maradando elmenyem... :)
addig nem nagyon masztam bele az online RPGk vilagaba (persze Diabloztam neten meg ilyemi, de ez mas volt)... de ezt a gamet mar nagyon vartam... 2 honapon keresztul egy haverommal minden nap este 6tol reggel 7ig neten game, 2-3ig alvas, 6ig offline tapolas, majd este 6tol reggel 7ig neten game, stb.stb...
iszonyat volt... mar almomban is csak a harc ment... :) s mivel "vilag" jatek volt, igy hihetetlen haveri kapcsolatok teremtodtek japan, francia, usa, meg spanyol kolykokkel... :DDD
szerintem ez volt az elso, es talan utolso ilyen meretu online kalandom... :) (mar nincs ido ilyesmire:)
Hasonló történt velem is, csak nálam Half Life-al. :)
Ohh es soha nem felejetem e; azokat a nyari napokat meg 1996 fele amikor haza jottem es becsuktam az ajtot es volt vagy 6 RPG-em es leultem reggel 10 kor TV-ele es jaccotam ejjel-ig Suikodent meg Final Fantasyt es mindefelet:) Azok voltak a szep idok:)
Nekem az egyik legmaradandóbb élményem mikor elõször játszottam UT-t hálóban.Elõtte nem is igazán lanoltam, max 1-2 alkalommal átvittem a szomszédhoz a gépet, összekötöttük és bohóckodtunk.De az a bizonyos este rettentõ jól sikerült.8-an voltunk és du.4-tõl másnap reggel 8-ig nyomattuk kissebb megszakításokkal(kajarendelés ect.)..Akkor lettem az fps-játékok szerelmese, szóval ez az este mérföldkõ is volt az életemben ezen a téren.
Q3: Amikor megláttam a rózsaszínben és zöldben pompázó pályákat. AZt sosem felejtem el, egyszerûen gusztustalan.
Sziasztok!
Gondoltam itt meglehetne írni, mik voltak azok az élmények, melyek már soha nem fognak kitörlõdni az agyunkból és a játékokkal kapcsolatosak.
Nyilván mindenkinek van több száz ilyen kellemes, vagy akár kellemetlen élménye és akkor osszuk is meg egymással:
NOLF: Rögtön a pálya elején történt a játék vége felé. Egy doboz mögött rejtõztem el, kezemben szigonypuskával. A munkás aki mit sem sejtve gyalogolt mellém, mihelyt észrevett azonnal a fegyveréhez kapott. Én lõttem elõszõr. A pasi kb. fél méterre lehetett tõlem, mikor megkapta a szívlövését, de olyannyira, hogy a 2 méterrel messzebb levõ falra szögezõdõtt fel! Nem semmi látvány volt. De nem sokáig tudtam benne gyönyörködni, mert egy másik muksó is közeledett, de szerencsétlennek meg átlõttem a fejét egy az egybe. Szörnyû volt látni, hogy ez a majdnem halktalan gyilkolóeszköz (szigonypuska) mennyire hatásos és mennyire valószerûvé teszi az elhalálozást.
THIEF: Kimentem a folyósóra. Mindenütt fáklyák égtek. Nem törõdtem az õrõkkel és ez nyomban hatalmas hibának bizonyult. Két õr jött fel a lépcsõn a folyosóra és mikor felémfordultak, annyi esélyem maradt, hogy éppen beugorjak a mellettem lévõ terembe. 6 másodpercem maradt, hogy cselekedjek valamit. A teremben ahová érkeztem egy nagy kandalló volt, melyben lángolt a tûz, egy asztal, néhány szék és pár kép a falon. Azonnal eloltottam a tüzet (víznyíllal) és elõszõr a kandallóba akartam bemászni, de annyi idõm nem maradt (az õrõk lépteit már az ajtó mellõll hallottam, így hát beugrottam mellé. Éreztem, hogy ez nem a legjobb hely, de nem volt más választásom. Bejöttek. Feszült várakozással teltek a másodpercek. A szobában immáron tök sötét volt az egyetlen fényforrást már hatástalanítottam. Két õr elkezdett beszélni, közben kerestek. Szerencsére a szoba másik felén kezdték. De az egyik elrohant és jöttek még ketten. Teljesen reménytelennek éreztem a helyzetet. Láttam a sziluettjüket és a hatalmas kardjukat. Már négyen voltak. Én annyira féltem, hogy az egérrel a földet néztem, meg sem mertem felnézni. Az egyik vagy 40cm-re megközelített. Kész, mondtam magamban, nekem lõttek. Már annyira összekuporodtam, mint egy sündisznó, teljesen beletemetkezve a szoba sarkába. Iszonyú volt. És a pasi nem fedezett fel! Viszont amikor távolodott, ekkor felnéztem egy picit, láttam, hogy a kandallót is átnézi. Ekkor döbbentem rá, ha oda bújok végem lett volna. Igy viszont megúsztam. Az õrök elmentek én meg vettem egy nagy levegõt és kimásztam a sarokból. Folytattam a küldetésem. Ebben a játékban több jelenetet is átéltem ami nagyon megfogott, esetleg azt késõbb megemlítem.
NBA98: Már a negyedik overtime-nál jártam a Clevalend Cavaliers-el a Bulls ellen. Kõkemény meccs volt. Mindig az utolsó pillanatban lett egyenlõ az állás. Egyszerûen nem tudtam mit kitalálni, inkább a biztos kosarakra mentem rá. Az ötödik hosszabbításban jártam, annak is a legvége felé a Bulls 4 ponttal vezetett. 14 másodperccel az idõ lejárta elõtt. De én támadtam. Falt! 11 másodperc maradt hátra. Mindkét büntetõt bedobtam. Azt persze nem kell mondanom a szívem, hogy dobogott közben. 2 pontra csökkent a különbség de még mindig a Bulls vezetett. Elindultak a palánk alól. Az idõ pergett. Megpróbáltam a lehetetlent, elszedni a labdát valahogy, de a lehetõ leggyorsabban. Közben vigyázva nehogy falt legyen. Már a félpályán is áthozták, amikor 5 másodpercem maradt. És ekkor megtörtént amire vártam! Egyik játékosom megszerezte a labdát. 3 másodperc. Azonnal elkezdtem vele a palánk fele futni, de tudtam nincs idõ odaérni. El kell dobni. El kell dobni. 1 másodperc. Kint a a 3 pontos vonalon kb jó két méterrel eldobtam. A labda repült. Ez óráknak tünt ekkor. Repült és, ÉS IGEN!! Megvan, megvan a meccs! Az idõ már a labda repülése közben lement. Csodálatos 3 pontost dobtam, csont nélkülit. Ezt sosem felejtem el. A kihívás önmagáért beszélt. Nagyszerû program volt ez az NBA. És nem adtam fel. Pedig már szinte veszett meccs volt az 5-dik overtime-ban!!!
WARCRAFT III: Utolsó pálya. Utolsó pillanat. Ha a gonosz eléri a kapút, akkor elvesztettem. 00:01 és megvan! Nem érte el. Ez kb. az ötödik nekifutásra sikerült elérni és akkor is ennyire kiélezetten. Ez sem volt akármilyen.
Van sok sok ilyen élményem, de egyenlõre csak ennyit írok, mert már így is elég hosszúra nyúlt a mondanivalóm.
Irjatok ti is, szerintem errõl jó beszélgetni. Érdekes dolgok kerülhetnek napvilágra, akár a különleges screenshotokban, melyeket feltesznek a netre az emberek.
Eszembe jutott még egy:)
CS: Bombalerakós pálya. A csapatom egyik tagja elérte a lerakóhelyet, és már rakta is a bombát. Maga elé nézett így csak a bombát látta és a lerakó piros célkeresztjét. Ám pár pillanat múlva (még élesítés közben) kicsit körülnézett és ÉS!! A szemben lévõ dobozon ott ült egy Counter! Már éppen lõni akart, de ez a pillanat mindenkiben megmaradt. Tudniilik a srác még kezdõ volt. Szöszmötölt a fegyverével és már mindenki a bombás srác monitorát nézte feszülten, hogy ebbõl mi lesz. (Hálóklubban voltunk) A bombás azonnal felmérte a helyzetet, rögtön fegyverre váltott és leszedte a doboz tetején ülõ muksót. Ezen még sokáig nevettünk. Gyakorlatilag egy bónusz meccse volt:)