Ez esetben a Tankcsapda - Örökké tart és a Monty Python - A Megfeszítettek dala (Brian élete filmzene), esetleg a "Szeressük egymást gyerekek" c. örökzöld slágert tudnám ajánlani.
Kisregény, depim története (az orvos válaszol) Elõször is, mi a depresszió? Fizikai vagy lelki betegség? Hiszitek vagy nem: bizony fizikai, de lelki válság okozza. Gyógyítható-e? Egy depressziós ember már sosem fog teljesen kigyógyulni, max. a tünetek tûnnek el, de egy esetleges balsiker újra ki fogja hozni a borúlátást, az ürességet. Normál körülmények között - beszélgetések, szórakoztatás, az élet értelmének bizonygatása - csak "helyi érzéstelenítés" érhetõ el, amennyiben a depressziós személy magára marad, újból elõjönnek a kérdõjelek, amelyek megválaszolatlanul egyre nagyobbak és félelmetesebbek, a beteg helyzete pedig egyre kilátástalanabb lesz.
Depim története Mindezek engem is érintenek, kb. 3-4 éve kezdtem érezni magamon az erõtlenséget, a kételkedést, az egyre jobban eluralkodó félelmet. Nem tudtam elképzelni, hogy mi értelme bárminek, pénznek, jólétnek, ha egyszer nyom nélkül eltûnünk a sárgolyóbisról, és a helyünkre lépõ generáció azt sem fogja tudni, hogy egyáltalán éltünk. Mi értelme gyûjtögetni, ha egyszer mindent, még a kölcsönkapott testünket is vissza kell adni a földnek, semmit nem vihetünk magunkkal oda, ahonnan nincs visszaút. De talán... talán nem ok nélkül vagyok itt. Nem emlékszem, hol voltam ezelõtt, de valamiért csak ideküldtek a Földre. Ha az élet értelmetlen lenne, mit csináltak emberek milliói az elõzõ néhány évmilliárd alatt? Céltalanul éltek? És most, ez a hatmilliárd ember is csak él, minden cél nélkül? Egy kedves ismerõsöm adta meg a választ: Isten. Õ teremtett bennünket, és célunk, hogy "szaporodjunk és sokasodjunk, megtöltsük a Földet". Istennek mindannyiunk teremtésével célja van, még akkor is, ha nem hiszel benne.
Ezen felbátorodva újult erõvel folytattam életemet, most már volt fegyverem a kérdõjelek ellen. Elolvastam a Bibliát, amely a legtöbb kérdõjelet keresztté változtatta, és furcsa dolgot tapasztaltam: mosolygok. A depimre a végsõ csapást egy utazásom során mértem, amikor megláttam Õt. Csak leült mellém, és újságot olvasott a vonaton, majd a számomra azóta mindennapi ajándékká vált hangon hozzámszólt: "Te is Miskolcra mész?" "Igen" - válaszoltam, és aban a pillanatban jött a felismerés: Igazam volt Istennel kapcsolatban. Ha angyalok léteznek, többé nem vonhatom kétségbe Isten létezését sem. Azóta nevetek akkori önmagamon, amikor még naplót is vezettem az élet kilátástalanságáról. Nemrég újra kezembe vettem - és egymás után húztam át akkor megrendíthetetlennek látszó gondolataimat.
de a súlyos h komolyan be is írtam,..... íííííííííííí
már nem is emléxem h találtam rá
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
ennyire unatkozol, hogy egy 2éve inaktív topicba válaszolgatsz? o.O
mindenki örüljön él!!! hogy nem üldözik! jelenleg nincs még háború Magyarországon, a lakosság zöme(!!?!) tanulhat és dolgozhat ha akar.....na ez mind kb a világ népességének a 90%-ának nincs megadva!!!!
szerintem nem kéne magyarországot hibáztatni. olyan a környezeted amilyen te vagy!!! te alakítod azt! ha szépnek látod a világot, akkor az is lesz! (legalábbis többnyire)
én sem bírom a depis embereket, mert az egész olyan színpadiasnak tûnik. és bizony elég nehéz megállapítani, pláne neten keresztül, hogy ki mond igazat és ki az aki színészkedik. de viszont tény, hogy vannak olyan emberek, akik hajlamosabbak a depire mint mások. én probálom megérteni ôket, nekem se mindig megy, mert talán én genetikailag nem vagyok bekódolva a depire. de azért meg lehet probálni! de abban is igazad van, hogy ez a depi mostanában nagyon divatos... pláne ilyen szöveggel: "ooo! tegnap buliban voltam, és úgy leittam magam!!! és most olyan rossz feelingem van! rájöttem, hogy szar az életem!! nincsenek barátaim! és a cigi sem segít!"
És akkor mi a rákot lehet lehet csináln, ha az embernek nincsenek barátai, csak haverjai?
a moderátor meg azért van, hogy a személyeskedést és a kemény offtopicolást elpucolja. még1x megkérlek, hogy ha nem tudsz értelmes, témába vágó hozzászólást elkövetni, akkor ne szólj bele. köszi.
És téged ki kért fel arra hogy itt sírd ki a hülyeséget magadból???? Hát komolyan mondom ami sok az sok! ÓÓÓÓÓ....
Amúgy mindenkinek szuverén joga, hogy oda ír ahova akar errõl szól ez az egész...
azért vannak itt 14 felettiek is... és pont a szûk baráti kör vagy nincs meg, vagy velük nem tudja-nem meri megbeszélni. kb 10évet éltem ilyesmikben, tudom mirõl beszélek.
Megdöbbentõ hogy egyesek mekkora faszságokat tudnak beképzelni maguknak! Hát egy normális ember nincs ezen a fórumon? Tudom nem kell ideírni ha nem tecc, de ez bassza a csõrömet! Ez a világfájdalmas jajjdeszarnapomvan meg jajj 14 vagyok és szarazélet! Ki a faszomat érdekli??? A saját szûk baráti köreitekkel beszéljétek az ilyet meg ne ilyen fórumokon mert ez annnyira lámer hogy csak úgy recseg!
BE HAPPY!!!!!
igyá' egy sört... vagy egy whiskyt. Tényleg
Csak jól hangzik, hogy elmondhatja magáról az ember, hogy depi. Az olyan sikk.
Nos a bringázás nekem pont abban segít, hogy megadja a szükséges siker élményeket és azt az érzést, hogy ez egy jó nap volt. Ebbõl késõbb erõt lehet meríteni ahhoz, hogy a nehezebb helyzeteken túl lehessen lépni. Azt hiszem ez a lényeg. Amúgy a véleményemet amit leírtam, személyesen a való életben is felvállalom. A netes ismerõseim között is akadnak jó páran, akiket személyesen ismerek (pl. RtE clan tagjai). Az általam leírtakat pedig õk is olvashatják. Szóval az internet arctalansága csak addig tart, amíg az adott fórumon, chat szobán, levlistán megforduló emberek személyesen nem akarnak találkozni. De ez a kezdeti inkognitó arra nagyon jó, hogy elõítéletektõl mentesen közelíts bárkihez. Nem a külseje és az elsõ benyomások azok, amik alapján "beskatulyázod". (Errõl írtam pár gondolatot a klánunk honlapjának Elõszavában is.)
Linkelj be ide egy kepet rola, hatha nekunk is tetszene
"Katasztrófához vezethet a depresszió A stressz visszaszorítja az immunfunkciókat RTL KLUB Online 2002-11-26 22:43:34
"Ha nem lépünk közbe, a krónikus depresszió a társadalom számára a legtöbb gazdasági terhet, anyagi veszteséget okozó betegség lesz" - nyilatkozta Arató Mihály pszichiáter professzor a családorvosoknak, szociális munkásoknak, védõnõknek Sopronban tartott szakmai konferenciáján.
A szaktekintély éppen ezért fontosnak tartja, hogy az alapellátásban tevékenykedõ háziorvosok a testi panaszok mögött felismerjék a lelki okokat. A pszichiáter rámutatott: a stressz visszaszorítja a természetes immunfunkciókat, árt a keringésnek, az anyagcserének, a daganatos sejtek elleni védekezésnek. A feszültség, a szorongás korai felismerése, tudatosítása azonban hozzásegíthet a stressz befolyásolásához, csökkentéséhez.
A professzor kifejtette: a megelõzés szükségességére ráirányítja a figyelmet az Egészségügyi Világszervezet felmérése, amely szerint 1990-ben a depresszió világviszonylatban negyedik volt abban a sorban, amely a legtöbb kárt okozta a produktív évek számában. Tíz év alatt ez a betegség-együttes a második helyre került és az elõrejelzések szerint 2020-ra az elsõ helyen lesz, ha nem sikerül a veszélyeztetettekkel megértetni, hogy az elsõ intõ tüneteket segítõ jelnek fogadják el és lazítsanak a túlterhelésen.
A pszichiáter beszámolója szerint a depressziót illetõen Magyarország világviszonylatban tizedikként végzett reprezentatív szûrõvizsgálatot. Ebbõl kiderül, hogy a depresszió Magyarországon is népbetegség, de nem gyakoribb, mint más országokban.
Magyarországon a felnõtt lakosság 15 százaléka legalább egyszer szenved klinikai depressziótól élete során. Napjainkban a lakosság 5-6 százalékát sújtja ez a betegség.
Arató Mihály pedagógusok, szociális munkások, civil szervezetek bevonását szorgalmazta a depresszióban szenvedõk megsegítése érdekében, mivel szerinte a szakképzett pszichiáterek hiánya fenyegetõ méreteket öltött. "
De, már tavaly is leírtam volna. Pontosabban tavaly nov. 4 volt az utolsó csepp a pohárban, bár voltak még fellángolások.
Nem akarok durva lenni, mert tényleg megértelek, de mondhatni vmilyen szinten még jó is, hogy ilyen fiatalon (mondom én ezt a 17 évemmel) megtapasztaltad a dolgot, mert ezek szerint már fogalmad bizonyos dolgokról, amik bizony sokkoltak elsõre, ami természetes.
utolsó sor: ezt se írtad volna le az elõzõ nick-el :o)
Mindenhol nehéz az élet bizonyos szemszögbõl. Országtól, származástól és nemzetiségtõl függetlenül. Politikát meg ne is említsük. Felesleges ön-és mások idegelésére szolgáló eszköz.
hu, hát tudnék mesélni én a 8oszt. gimi hátrányairól... 10-18éves korodig ugyanazok közt, és már majdnem felnõttként egy váltás... vannak akik (pl én is) igencsak rosszul viselték a megszokott környezetbõl váltást. nem kellett soha megtanulni idegen környezetbe beilleszkedni, stbstb.... de kétségtelen, ahogy írtad megvannak a pozitív oldalai is.
a politikát (legyen nemzetközi vagy hazai vagy bármilyen) lécci hagyjuk innen ki...
tudod mitôl tudok a legidegesebb lenni? attól, hogy vki kijelenti: "elegem van Magyarországon élni!" persze tökéletesen megtudom érteni, hogy nem mindig könnyû és a hazai politika igenis egy nagy szemetesláda. de ez, legfôképp rajtunk, "polgárokon" múlik...meg azon, hogy mit hiszünk el a médiának és mit nem. de ehhez fenekestül fel kéne forgatni az egész ország felfogását... de ennek ellenére, hidd el, hogy ha magyarként kûlföldön élnél, sokkal nehezebb lenne. én külföldôn élek, és nem fenékig tejfel az egész! attól még, hogy magtanultam a nyelvüket (jó pár évnyi kínlódás után), egypáran még mindig csak legyintenek és elkönyvelnek "idegennek". és én minden nap ez ellen küzdök, de vhol nagyon bûszke is vagyok, hogy nem olyan a felfogásom, mint a "nyugatiaknak". a honvágyról már nem is beszélek. ez az egyik, a másik, hogy pontosan a 8 osztályos gimi az, ahol igazi barátokra lelhetsz. mert pont azokat az idôket vészelitek át, amikor szükségetek van összetartásra. míg 8. ált.-ban elszakítanak a barátoktól, itt megmaradnak az érettségiig. és ez "cool"! én imádtam a 8 osztályos sulimat. de persze mindig vannak jó és rossz napok, egyszer fenn, egyszer lent. persze, azzal is tisztában vagyok, hogy otthon vért pisilsz mire nagy kegyesen megadják a négyest (mondjuk itt sem egyszerûbb, de vmivel szbadabb vagy tanulás terén). hülye porosz rendszer... de ehhez, megint csak egy nagyon nagy reform kellene az oktatásban. de majd a felnövô generáció...:-) ennek ellenére, vannak szép napok is az életben. és a legfontosabb: carpe diem!! (ég akkor is ha meg kell játszanod a boldogságot:-))
dikki azt ne mondd hogy erre most jöttél rá :o) amúgy nem csak az internet, csak itt bárki könnyebben vállalja önmagát. (és alapvetõen a netezés magányos sport :) )
rövidtávon normális. pont abban a korban vagy amikor meglátod a világot körülötted :) de ha elhúzódik akkor sürgõsen változtass. a világ igenis szép, és van miért felkelni reggel :) (reggel a tükörbõl néz vissza rád)
Bazzeg beteg az egész internet :D
Nekem néha szokott csak elõjnni a fepresszióm. Nem tudom mennyire normális ez 14 évesen. Bajom van ezzel a rohadt világgal, bajom van azzal, hogy itt élek Magyarországon, ahol az egész politka szenny, el is felejtették milyen volt, és mibõl lábaltak ki, és megint egymást marják. Elegem van abból, hogy ilyen rohadt nehéz, és az is idegesít hogy vannak helyek, emberek ahol nem így van ez. Az iskola is idegesít, hogy ilyen rohadt nehéz iskolába jráok, és állandóan teljesíteni kell. Nem igazán van lehetõségem semmire, mert el kénne menni ismerkedi, osztályból nem lehet, mert pont Dzsini tudja a legjobban, hogy 8 osztályos gimnáziumba járok, és elkönyveltek olyannak, amilyen voltam, és nem lehet ezen már változtatni. Lehet csak egy barátnõ kéne. Ebbõl a rohadt életvitelbõl is elegem van. Bár el kezdtem sportolni, ami tényleg felvidít, eltereli a gondolataimat, és tudok valamire koncentrálni. A számítógépezés egyáltalán nem megoldás, hogy ott üljek egésznap. Komolyan mondom, kezdek rájönni hogy milyen világban élek, és, hogy mennyire szar. A világ nagyobb gondjait nem is említem, mert az emberiség úgy is meg fog halni, mert rajtunk már csak egy csoda segíthetne, csodák márpedig nincsenek. Minek éljek, suliba járok, néha szórakozok, aztán egyetem, ha jót fogok ki akkor szórakozás, utána meló, család stb. Reggelente arra kele fel, hogy átgondolom mit fogok csinálni, és nem akarok felkelni. Normális ez ilyen korban?
a barátnõ dologgal azért vigyázni kell :) ha túlságosan ragaszkodsz hozzá és akármi történik akkor baromi nagyot lehet esni... ne más tartson egyensúlyban, te tartsd önmagad.
(fincsi pánikos napok-hetek.... arrrrrg)
Na Hi!
Én nem depressziós vagyok, hanem pánikbeteg! Na..az se jobb! Mivel a pániktünetek már majdnem teljesen elmúltak, jött helyette (miatta) egy fasza kis depresszió szerû valami! Ez sem jobb, de próbálom megtalálni a kiutat. Sokan mondták, hogy sportolj! Igen! A sport felszabaditja a boldogsághormonokat, mellesleg jobban is alszol utána! Más...keress egy barátnõt! Nekem már csak az hiányzik, és már ki is jöttem a depibõl!
Üdv: PEACE LOVE & SEX
Dzsini: Így van. Tényleg meditációhoz hasonlít a dolog és kb. olyan a hatása is. Nem csoda, hogy teljesen függõ lettem.
Koránt sem annyira nehezen megvalósítható, mint elsõre tûnhet. Minden csak akarat kérdése. Ha valaki szeretne változtatni az életén, akkor meg tudja tenni. Hosszú ideig, begubóztam, csak a számítógép érdekelt és azt hittem ez így rendben is van. Tavaly nyáron hosszas halogatás után úgy döntöttem, ideje változtatni és megvettem a bringámat. Szinte teljesen rákattantam a témára. Mindent átolvastam, látogattam a különféle bringás weboldalakat, fórumokat. Még kellett egy fél év, hogy letisztuljon bennem, milyen jellegû bringázás az, ami érdekel és ennek megfelelõen kezdtem átalakítani a bicomat is. Az átalakításokra kb. még egyszer annyit elköltöttem, mint amennyibe eredetileg került a bringám. (Szóval nem Corabike kategóriájú keroról van szó, de nem is csúcs modell.) Mellette még vettem bringás ruhákat, sisakot stb.. Azt hiszem látszik, hogy nem kevés pénzem ment el erre. Le kellett mondanom egy rakat dologról, többek között a számítógépem fejlesztésérõl is, de egyetlen bringázásra költött Forintot sem sajnálok vagy bánok. Mivel hét közben dolgozok, ezért bringázni nekem is legfeljebb hétvégén van idõm. De ez a lényegen, nem változtat, egyedül vagy társasággal, de tekerni kell. Néha jó egyedül menni. Nem kell igazodnod senkihez. A saját tempódban mehetsz és a gondolataidat sem zavarják. Viszont a megfelelõ társaság nem kis mértékû húzóerõ tud lenni. Amirõl egyedül azt gondolod, hogy lehetetlen megcsinálni, a megfelelõ társakkal "könnyedén" összejön. Ha bajba kerülsz, akkor pedig ott a segítség. A terep bringázás az önbizalom erõsítésére, sikerélmények szerzésére is jó. Amikor teljesítesz egy nagyobb távot, amirõl azt gondoltad lehetetlen. (Nekem ez 84 km, a végén már végkimerülés közeli élményekkel.) Amikor felmész egy olyan emelkedõn, ahol elõzõleg kifulladtál és tolnod kellett. Amikor le mersz gurulni egy rázósabb letörésen. Vagy amikor kicsit jobban neki mered ereszteni a bicot egy jó lejtõn. Ráadásul egy kiadós kapaszkodás után ott a jutalom egy szép lejtõ képében. Ezek mind-mind pozitív élmények.
Társakat pedig a neten is lehet találni. Erre jó hely a lenti két fórum: http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9006401&uq=14638 http://www.bikemag.hu/portal/index.php?board=;
Mind a két helyen remek társaságra lehet lelni.
A lényeg az, hogy bár nehezen megvalósíthatónak tûnik a dolog, ha valaki akarja, akkor sikerülhet neki.
"Próbálom nem sajnálni magam, de egyszerûen nem tudok mást tenni! Az agyamnak már csak az jelent megnyugvást, ha sajnáltathatom magam valakik elött, PEDIG NEM AKAROM!!! Miért van ez?" - tudod te is mitõl van, és tudod a megoldást is. már csak végre kell hajtani. kell egy elhatározás, hogy MOST vége, mostantól rendbenleszel, és utána bármi is történik ragaszkodni hozzá. barominehezen indul meg, és csomószor vissza lehet csúszni, de nagyon hamar tele leszel pozitív élményekkel amik utána segítenek 'fent'maradni.
"...csak az számít, amit éppen csinálok. Terepen könnyen lehet hibázni, muszáj 100%-kosan ott lenni. (...) A koncentráció, a fizikai megterhelés, valamint a természetes környezet segít kikapcsolni. " - gyakorlatilag egy meditatív állapot :) nekem legalábbis többször sikerült olyasmit elérni egy-egy alkalommal tekerve.
A bringázás tényleg jó ötlet, megpróbálom.
Nem olyan könnyû kikerülni ebbõl. Most pár napig azt hittem, hogy túlvagyok rajta, de apám rohadt falra mászó stílusa teljesen kikészített. Egyszerûen érzem, hogy mindenki ellenem van, és ami legrosszabb már kezdem látni, hogy ez így van. Azthiszik kis eltévedt bárányka vagyok, akit "jó útra kell téríteni". Mosolyognak, közben ott rugnak belém, ahol tudnak. Adják az együtt érzõt meg a segítõt, közben amint hátat fordítassz megütnek. Nehéz ebbõl kikerülni. Próbálom nem sajnálni magam, de egyszerûen nem tudok mást tenni! Az agyamnak már csak az jelent megnyugvást, ha sajnáltathatom magam valakik elött, PEDIG NEM AKAROM!!! Miért van ez?
Jó ötlet ez a biciklizés is, csak sajnos nehezen megvalósítható. Mire szerzel egy komolyabb bringát, esetleg találsz vkit, aki veled menne, meg idõ is van, addigra már esetleg nem is érdekel annyira. De az önmarcangolásnak télleg nincs sok értelme.
Én nem hiszem, hogy sokat várnék el tõlük, de fõleg õszinteséget. Azt utálom legjobban, ha pl. komolyan akarok beszélni vkivel, és ott is a pofámba hazudik. Utána már nem tudom, hogy kirõl és mit gondoljak. Egy idõ múlva ez állandósul, és végül nem bízol meg senkiben, max. 1-2 emberben, de bennük tényleg.
Attól függ mit vársz el az emberektõl. Ha mindig a legjobbat várod el tõlük, akkor persze, h. csalódsz bennük. Minden attól függ, h. hogyan éled meg az adott dolgokat (egyéntõl függ) és, hogyan dolgozod fel magadban (ez már rajtad áll).
Jó, bocs a stílusomért, csak elég sz*r kedvemben voltam. Amugy télleg elegem van mindenbõl, ebbõl az egész rohadt kétszínû világból. Csak mindenki másképp fogja fel, engem pl. nagyon idegesítenek ezek az emberek, és szerintem nekik le sem esik. Meg mindenki jópofizik, nem látják v. nem akarják látni, hogy az egész világ "GÁZ" !!!
Olyan depi vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek ... (from Fábry :)
Yetike: Ha úgy érzed, hogy üres az életed és mindenki hátat fordít neked, akkor lépj tovább és változtass az életeden. Töltsd meg saját magad tartalommal. Keress magadnak egy új hobbyt. Például kezdj bele valamilyen sportba, ahogy azt a többiek is javasolták. Ha így változtatsz, találni fogsz új ismerõsöket is, elõbb vagy utóbb. Nekem a bringázás jelentette a kiutat. (Úszni körülményes, futáskor pedig csak izzad az ember.) Itt most ne olyan tekerésre gondolj, hogy elmész a szomszéd háztömb sarkáig és vissza. Általában 50-70 km-ket tekerek, ha túrázni megyek. Ebben vegyesen van könnyed terepbiciklizés és kiépített bringaúton való tekergés. (Cross country montainbike.) Ha meglesz a megfelelõ kondim, akkor a hegyi ösvényeket sem fogom kihagyni. A lényeg az, hogy ki kell szakadni a mindennapi környezetbõl. Hagyd hátra a várost! Budapestet kb. fél óra alatt el lehet hagyni vonattal vagy HÉV-vel és máris normális, tiszta levegõn, természetes környezetben tekerhetsz. A legtöbb ember nem nézné ki belõlem, hogy milyen útvonalakat, milyen távolságokat járok be. Ha mesélek róla, nem ritkán csak csodálkozó pillantásokra futja tõlük. Ez kicsit segít abban, hogy többnek érezzem magamat náluk. (Tudom, hogy vannak nálam sokkal jobbak is. Ez ösztönöz arra, hogy még tovább menjek.) Amikor felülök a bringámra, csak az számít, amit éppen csinálok. Terepen könnyen lehet hibázni, muszáj 100%-kosan ott lenni. (Erre térdemen lévõ sebhelyek mindig emlékeztetnek.) A koncentráció, a fizikai megterhelés, valamint a természetes környezet segít kikapcsolni. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a térképen kinézet helyet, saját erõdbõl eléred. Még akkor is igazi élmény, ha hulla fáradt, izzadt, poros és sáros vagy egy kiadós esõ utáni dagonyázás miatt. A bicikli javítgatása, karbantartása, fejlesztése szintén jó elfoglaltság. Pláne, ha érzed, hogy ettõl jobban megy a tekerés, jobban kiszolgál a biciklid. A bringázásnak köszönhetõen megismertem egy csomó új embert, illetve régi ismerõseimmel is találtunk új közös idõtöltést. (A montainbike õsatyja Gray Fisher mondta egyszer: "Aki biciklizik, az a barátom." /szabad fordításban/)
A fentiekbõl merítek erõt a mélypontok átvészeléséhez, ezzel vezetem le a stresszt és a mindennapi feszültséget. Szóval a lényeg az, hogy keress magadnak célt és élj annak. Nem kell állandóan az önmarcangolással foglalkozni, vagy azon rágódni, hogy értelmetlen lenne az élet.
Én már nem vagyok, shaaaalaaaalaaaalllaaaaaa :))))