de nem rágodok rajta,,most olyanomm van hogy amit elém dob a nagyszerû élet azt elfogadom,,amit pedig eldug elõlem azt kikaparom,,,
nem bánkódok..annyian vannak most körülöttem ,,és potenciális leendõbelik is hogy ezen nincs idõm agyalni...most nyár van jó idõ.erre vártunk már fél éve...jöhet a kikapcs..jöhetnek a fiatal kis nedves csajszik..majd télen ráérünk melankoliban tobzódni..most nem..most élünk...
ma meg nem csinálunk semmit..hétvégét végigittam 3 órás alással..de megvolt aminek meg kellet lennie:D
Jó lesz az..nekem is voltak ienek régen..aztán sohasem láttam töbéé a lányt pedig nagyon szerettem volna..helyette meg 1-2 ribit sodor eléd az átkozot folyó..de azokon hamarabb túlteszed magad,...
86os buszon láttam 1 hónapja 1 lányt..hazafelé ment,,,este 11körül lehetett...leszólítottam ..beszélgettünk stb..nagyon jól éreztem magam vele...talákozgattunk is ..aztán kiderült csak látogatóban van itt pesten...még szerencse hogy idõben szólt már majdenm szerelmes lettem:)
örülök neki hogy humorosnak találod. igen sokan leülnek az ember mellé, s köztük vannak hölgyek urak, patkányok s az aljadék. s abban is igazad van, ki nekem tetszik azt szinte istennõként tisztelem, s kibe belezúgtam, azt meg annál is jobban! ezvan. s hogy nem merek kezdeményezni ez is igaz. igen leírtam hogy továbbállok, de ezt csak képletesen kell érteni! csak még annyit, hogy azóta is róla álmodom! s ám nagy dolgokról ám, csakhogy megint láthatom, beszélhetek vele, esetleg egy séta fagyi meg ilyenek!
(egy Hölgy mellett született a buszon! ott ült mellettem közben!)
ne haragudj de ezen a jót nevettem..a világ legtermészetesebb dolga az hogy leülnek melléd emberek.-.nõk ..meg egyébb jószágok.. de te ezt ugy adod elõ mintha magát jézus krisztust engedeted volna oda...
hja...nem szabad hátrálni...oda kell menni..lépni kell,,ha nem ok a dolog akkor tovább állsz..
köszke,,,hétvégén kis zorallkoncerten voltam ..azt még bennem van:D...
egyszer 1 kullancs is bennem volt de kiharaptam magamból..miért??azé mer kemény vagyok:)..igazából nem vagyok kemény...ártatlan vagyok minden ellenem felhozott vádban és van vmi a levegõben mer a szokásosnál is gyíkabb vok:)...csaknem
látom a nyálam a szád szélén.. ettõl gerjednek az út végén kimerít sexuális vágyad dobd már le a tangádat
csak térdelj elém,,szépen ahogy szoktad vesd a tintát..mutasd magadból a rossszat csak legyél ma velem dög..forrósitsd az ágyat ne hidd hogy így vegzed be,,nem hagyom szárazon a szádat
na ennyire tellet...köszönöm..
Szerelemtõl vérzõ szívvel bandukolok, S a híd közepén a vizet bámulva megállok, S nézem hogy a folyó csendesen csobog, Õ csak folyik megállíthatatlanul s nem zokog, S én én mint halandó csak arra vágyom, Hogy ebben a pillanatban jöjjön el halálom, Mert már nembírom e kínzó szenvedést, Nem bírom elviselni ezt az üres érzést, Hallom a halál engem szólít, S a híd korlátjára felállít, S Tõle már csak egy lépésre vagyok, S a fájdalmaktól végre megszabadulhatok, Megteszem lépek egyet elõre, S pecsétet nyomok a szerelemre, Mert tudom hogy Õ velem nem lehet, Így könnyen eldobom az Életet.
gart a versekhez! ;-)
Köszönöm,hogy vagy nekem, Én egyetlen szerelmem, Köszönöm,hogy vigyázol rám, Minden magányos órán!
Köszönöm!
Köszönöm ,hogy vagy nekem, Köszönöm! Most élek! Köszönöm ,hogy mellettem vagy, Köszönöm ,mert nem kell ,hogy féljek, Köszönöm ,hogy szeretsz, Köszönöm ,mert veled teljes az élet, Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Te vagy minden örömöm!
számomra a szerelem egy lételem, nélküle nem tudnám élni az életem, nincs jobb ,ha van melletted egy ember, ki szeret és midnenkinél jobban ismer.
mikor a magány küzd a szerelemmel, megtölti reszketõ lelked félelemmel, félsz az újabb fájdalomtól ,csalódástól, hátrálsz és álmot faragsz a valóságból.
s mikor már féktelenek az érzelmek, eltünnek ,megszünnek a félelmek, lelked felderül ,kiszabadul a fogságból, örökre elfeledkezel a magányos órákról.
Ertekeli am! :) Mindig orul neki es feldobja a napjat.
Koszi a dicseretet! :)
Gratulálok! Nagyon jó! :) Szerintem nincs vele probléma. Remélem a Hölgy is hasonlóan vélekedett róla. Hát sajnos igaz, hogy manapság nem nagyon értékelik (tisztelet a kivételnek), s többre tartanak más dolgokat... :( De nem baj, majd egyszer rájönnek, hogy mit is kell értékelni... remélem... :) Én csak bíztatni tudlak, hogy írj még. Még, ha más (a személy akinek szól) nem értékeli, de önmagad miatt érdemes írni.
bocs! csak tegnap megjöttek a vendégek s nem tudtam erre reagálni! :-(
szóval:
érdekes! szép is, s ki is fejez egy olyan dolgot miben én nem hiszek! szóval gratula hozzá! csak így tovább!
szo szerint onnan jott. ugy irtam ezeket ahogy az esemenyek alakultak a mostani parommal. mivel nem tudtam neki mindent elmondani amit erzek ezert leirtam neki versben.
Elõsszõr féltem ,újabb szerelmet reméltem Legalábbis azt hittem ,hogy újra átélhetem Hittem a világnak ,hittem ,hogy vagyok Vidámnak hittem és a sors írogatott.
Azt írta ne félj ,higyj nekem és tedd amit tenned kell Ha eljön az idõ akkor eljön és te a fényben boldog leszel Fényes volt örültem ,hogy ragyog , végre vagyok aki vagyok Minden szép volt álmodtam az életem ,nem ismertem el a végzetem.
Aztán sötétedett .. s már távolabb ragyogott Kezdtem úgyérezni ,hogy hiába vagyok Láttam a sötétséget behajtották a rácsot Lehet ,hogy ragyogást soha többé nem látok...
Rácsok mögött gondolkodva a remény hatott S nem adom fel ,lehet kinyitja az ajtót Ajtó mögött ragyogás ,fényes csillogás és két szem Õ segít rajtam szívemben érzem.
Belül érzem ,hogy összeér az õvé és az én lelkem Ezért nem kellett ,hogy jól ismerjem Ismertem ,hisz lelkünk hasonlóan tüzes ,de fagyott. De tud az ,ha akar lobban ám nagyot.
Kis batoritas utan akkor:
Néztelek reggel ,néztelek este Olyan ez ,mint amikor feltekintünk az égbe Szavak nélkül tudjuk milyen ez az érzés Vágy ,szeretet, bizalom s megértés.
Elfeledni nemtudom azt a pillanatot Mikor átöleltél és a sötétség öltött szív alakot Boldog volt a szívünk boldog volt minden Remélem soha nem múlik és marad minden.
Érezni ajkadat ,forróságot áraszt Ámor csak keresgél és minket választ Eltalált a nyila s kacagva mondta: Megvagy végre...szerelem fia.
Mond ki kérlek! S mond ki újra Gyönyörû érzés ,tán kicsit fura Fura ,mert szívem nem érzett még ilyet Én átadom s ,ha elfogadod örökre a tied.
Vissza soha ne add már mindíg a tied Ha utadra mész vigyed csak! Vigyed! Csókod felhevít ,éget olyan mint egy másik élet Közben rájövök ,hogy mennyire szeretlek téged!
van meg rajta javitani valo (jelen-multido keverese miatt)
Fuh.. nagyon szépeket írtok! Itt van kettõ az enyéim közül.. nem olyan szépek ,mint amit Ti írtok. Otthon vannak még ,de ezek csak spontán jöttek.. amolyan "iwiw meglepetés" :) ____ Tudom önzõ vagyok ,de nélküled nem találom a helyem Ha távol vagy és nem látlak elvesztem a fejem.
Te vagy nekem a ma ,Te vagy nekem a holnap Te vagy az éltetõje bennem minden jónak.
Védelek ,õrizlek míg bennem van az élet Ha rólad van szó a haláltól sem félek.
Ez azért van ,mert NAGYON SZERETLEK TÉGED! ____ Névre szóló:
Szemedben ragyog az égbolt összes csillaga Zene a szívemnek a szíved ritmusa Ajándék veled minden nap ,Te vagy az életem Nincs ember ki fontosabb volna...Édesem Dúdold a fülembe szíved gyönyörû dallamát Imádlak! Szeretlek! Örökké ,egy életen át!
Ha beülsz egy vitorlásba selinditod a motort megmenthetsz mejd valakit s nem leszel szomorú holt. Észreveszed nem egyedül rád esik csak az esõ észreveszed ha majd õ a vizen járva eljõ. Megtalálod ha nyitod a kajütöd kapuját, észreveszed ha szived nem lesz már olyan bezárt.
Vedd elõ távcsövedet, tekints szét a világban Meglátod megtalálod Õt a ködös homályban:)
A szerelem taván evezek, Hiába evezek elõre nem megyek, Csak egyhelyben állok sehova nem jutok, S még partot sem látok!
Evezek de nem haladok, Körbenézek s semmit nem látok, Csak egyhelyben ringok a tavon, Egyhelyben vagyok egy hullámon.
De ez a hullám sem halad semerre, Mintha az Idõ csak megfagyva létezne! Mintha semmerre sem haladna, Itt a reménytalanségbe ragadva.
Várok. Hátha történik végre valami, Hátha valaki majd felém úszik, Hátha majd rámtalál itt valaki, S ladikom innen kiveti.
Várok, de már aggastyány vagyok, S lassan már itt szétporladok, De felém nem jött már senki, Itt a tavon nem vett észre senki.
De hogyis vehetett volna? Hiszen nem volt itt a remény partja, Csak az átkozott fekete tó vize, Melynek majd lassan elnyel a felszíne.
Szerelem! szerintem gyötrelem, Mely tönkreteszi az életem, Mely megalkotja majd a sírom, S csak egy néma üzenetet hagy a fejfámon.
"Itt nyugszik ki meghalt, Kirõl senki sem hallt, Itt nyugszik egy szív mely magányos volt, Itt nyugszik egész életében szerelmes volt, Itt nyugszik kire nem emlékeznek, Itt kit soha nem is szerettek."
Szenvedni? mért kell mond el nekem, Mért jó az ha sokat szevedem, Mért jó hogy a lelkemen a fekete lepel, Melyen a szerelmek neve szerepel, S nincs egyetlen kis piros folt sem rajta, Mely egy picike kis reményt adhatna?
Tudom a remény hal meg utoljára, De eltemetve már nem vár a feltámadásra, Már elûztem megöltem elhantoltam, S csendesen kihülni hagytam, Mert csak kínzott s csak ártott nekem, S az ilyet megbosszulom, mert ilyennek születtem.
Engedjétek meg nekem, Hogy egyik álmom elmeséljem, Van egy lány kit szeretek, S soha el nem feledhetek.
Borbálának hívják Szerelmem, Középiskola óta Õt szeretem, Bár Neki már egy gyermeke született, De e gyermek csonka családba nevelkedett.
Borbála elhagyta az apját, S magával vitte a lányát, S én velük álmodom, Én velük álmodozom.
Álmomban az utcán találkozunk, S egy egész délutánt együtt mulatunk, Együtt játszunk beszélgetünk mi hárman, S a nap végén együtt vacsorázunk hármasban.
A nap végén nehéz szívvel elbúcsúzunk, S megadjuk a másiknak telefonszámunk, Majd szinte minden nap összefutunk, S mindig egy jót hármasban játszadozunk.
Aztán egy szép reggel telefonra ébredek, Hogy menjek el hozzájuk s ott ebédeljek, Az ebéd fantasztikusra sikerült, Az asztal körül szinte egy család ült.
S ebéd után a gyermekkel játszottam, S szemébe gyermekemként pillantottam, Belefelejtkeztünk valami szép játékba, Még Borbálát sem vettem észre a szobában.
Aztán mikor befejeztük a játékot, A Drága átölelt s puszit adott, S megkérdezte máskor is eljövök e játszani, Vagy nem akarok e hozzájuk költözni.
Hiszen Édesanyja azt mondta neki, Milyen jó lenne velem élni, S Õ is azt szeretné ha itt laknék, S más pasit ide fel nem engednék.
Aztán Borbálára pillantottam, S szemébe könnycseppet láttam, Láttam boldog hogy kiderült, De a kétely az arcára ült.
Várta erre mit felelek, Mit mondok a Gyereknek, Megnyugtatom hogy beleegyezek, Vagy felállok s elmegyek.
Maradtam, bár a szavakra nem emlékszem, Csak arra hogy az Drága kérésére lefektetem, Majd Borbálához a konyhába mentem, S nem szóltam csak átöleltem.
Ezután izzat testtel felébredek, A levegõ megfolyt szenvedek, Álomra már nem tudom hajtani fejem, Csak némán a plafont nézem s elmélkedem.
Köszönöm hogy meghallgattatok, Vagy csak tovalapoztatok, Jólesett ez így kiírni magamból, Jólesett beszélni az álmomról.
köszönöm szépen! nekem is tetszenek a verseid. szerintem neon yooook! lassan már leszoktam az írogatásról, mert már megszóltak érte! de be is kellett látnom hogy igazuk van, mert nm vagyok se Petõfi se Ady!
megszültél és gyilkosommá váltál hogy védekezni tudjak, arra nem vártál elhagytál, a szívem törted össze, pedig hûséget fogadtál nekem örökre szívem köré tövis koszorút fontál megvártad hogy beledobbanjon, majd ott hagytál nem emlékként õrizted köldök zsínorom, hanem mint bitó kötelet hogy megfolytson mûvészetté faragtál majd felgyújtottál darab kõböl szobrot formáltál, majd porrá zúztál hitet adtál s megtagadtál vértet adtál s tõrként belém szúrtál lendülõ pallosként sújtottál tarkómra égnek emeltél, s taszítottál padlóra fájdalom könnyeimet meggúnyoltad a sorsomat elvágtad pedig csak élniakarás volt bennem sajnálom hogy szerelemnek születtem súlyos rögöket dobáltál rám, virág nem volt temetésemen még a harang sem kondult csak elkapartál-otthonom sekély sírhant egyre szélesedõ vértócsámban fürdesz boldogan még koplyafát sem kaptam azt akarod felejtsem el magam és felejtsen mindenki hihetnél bennem, de te el akarsz törölni törött szárnyaimat levágtad, nehogy begyógyúljon, nehpgy szárnyalhassak megöltél,GYILKOSSÁ VÁLTÁL, kiírtottál mindent, mi engem táplál felém sem nézel, le sem köpöd a síromat fájdalmas emlékként örzöm kínomat majd abból kifaragom fejfámat ha véletlenûl erre jársz akkor lássad hogy mit tettél, hogy mivel végeztél hogy kínoztál is, nem csak megöltél mit megöltél, kivégeztél. utolsó kívánság? szerinted baromság. utolsó szó joga nem volt enyém soha némán csendben kellett meghalnom, romok alatt-valamikor ez volt az én világom
és az a szerencsétlen: bárhová kap, nem talál mást csak a darbjaimat keservesen próbálja könnyeivel ragasztani s a porból ismét az égbe magasztalni. szerencsétlen hülye, tudja hogy lehetetlen megmenteni halálba torkollott életem. véres, könnyes verejték patakzik belõle, szedegeti darabjaimat, s csak azt mormolja: "megölte..."
az élet nagyon kemény, hiába is az ember szerény, mit érez azt elnyomhatja, de csak akkor ha igazán akarja.
minden érzést el lehet nyomni, s talán akkor boldogabban lehet élni, akkor nincs annyi bánat szenvedés, annyi keserûség reményvesztés.
abban is lehet bízni, hogy a körülmény meg fog változni, de ennek esélye sajnos kevés, így megmarad a szenvedés.
álmok melyek gyötörnek, csendesen kivégeznek, de ellenük lehet tenni, csak annyi hogy el kell feledni.
tudom a remény hal meg utoljára, az telepszik a szívre a bánatra, de ez egy hamis hazug érzés, s szerintem ez már nem kérdés.
el kell feledned Életed Szerelmét, el kell feledni magát a Reményt, mertr csak keserûvé teszi életed, s elveszi az életkedved.
nyomd el magadban az érzelmeket, dobd ki azokat a szép emlékeket, legyél üres egy kis idõre, menekülj el a Csendbe.