Engem nem vígasztalhat sem a tegnap, sem a holnap! A fény pedig csak ígér, minden szava költemény. S mi az est nekem? Az is csak illúzió. Hol van hát az én helyem a világ ketrecében? Álomvilág sose volt, fényben égett reggelemben pedig sose létezett csupán a szívemben, de ha az meghasad, álomvilág s akarat nem marad
s ha álmok nincsenek, akkor én ki legyek? Azok nélkül sírhalom, azokkal meg meghalok, hisz igaz nem lehet.
Én a kezeid kérem, álmokon is túl, kérlek, fogadd el; mert bennem is megszakad a lét, s nem leszek más, csak õrült szökevénye a zúgó világnak..
aludni nem merek. Hátha elragadnak magamtól kéklõ kísértetek.
Lélektelen tóból fakad egy mindenhol kilógott gondolat.
Keresi lelkét szökött könnyekbõl lopott igék között, de csak ígéret láza mindnek, s nem falak mögött.
Völgyek mélyében egy hang elakadt pedig körötte sziklás hegyek vonulata sûrû köd takarja az egész tájat nem engedve látni a világra.
Pedig csak egy, egyetlen hegy kellene melyhez eljutna a visszhang üzenete de a köd mindent ellep,eltakar nem engedve látni a világra.
Add nekem a hitedet de ha itt élsz bennem mondd hol van? miért nem érzem?
Add nekem a lelkedet mert ürességet érzek mondd hol van? miért nem érzem?
Add nekem a szívedet érezzem szép az élet mondd hol van? miért nem érzem?
Add nekem két kezed utamon mehessek mondd hol van? miért nem érzem?
Hited,lelked szíved,kezed mondd hol van? miért nem érzem?
Sehol sem éltél csak a képzeletben sehol sem voltál az is messze szállt de jó volt míg itt voltál....
lol...tudok ilyet is:
Rág az idõ,marcangolja testemet belémkap és húzza belemet mindenhol véres cafatok ha kell belõle nektek is adok kezeimmel magamba marok kitépek egy-két darabot földre dobom nesztek egyétek ha kell,még magamból tépek egyenek kutyák és farkasok kiket én jól lakatok véremmel festek képeket ha kell a csillagos eget kést magamba vágok legyen vértócsátok abban fürödjetek járjátok a halál táncot zenét ha kell szolgáltatok elhúzom utolsó nótátok.
Lázálom, fogsz még írni? Már hiányollak nézd ni..
Sikoly a városon át. Ki lehet?
Folytatom utamat, bár szívem megremeg Ki lehet?
Aztán egy fájdalom átrezzen megfáradt arcomon s megrévedek utamon Jaj ég, az én sikolyom.
Testetlen...
Maradt csontváz vékony bõr ruhája belsõ szervei lüktetõ zónában szíve tartja maroknyi lelket külleme öltené fel a testet gyáva a lét gyáva a remény látni lehet archúsa üregét...
Kósza szélben hallom a hangod éji csendben nyögdécsel tudatod szívem nekem a helyén van nem lopta el azt még senki fia mert azt ellopni nem lehet csak annak adom ki erre érdemes adom léleknek:nem egynek...száznak belsejét csak egy hívó szavának mert féltem én azt:ez egyetlen kincsem csak annak adom ki erre érdemes kósza szélben hallom a hangod éji csendben nyögdécsel tudatod...
Forró csókokkal borítsam el tested? "imádlak és szeretlek" kiáltsam az éjben? húzzam magamhoz a megfoghatatlant? legyek én a végzetes játszma? sakkot adjak ismeretlennek? mattomat eltegyem emlékbe? ...hát nem és nem!
Végtelen a játsza végtelen az agy is végtelen a lélek ...és a szeretet is végtelen a minden végtelen a szív is végtelen a lélek ...és a szerelem is végtelen a remény végtelen az éj is végtelen a lélek ...és az érzelem is végtelen a holdfény végtelen az imádat is végtelen a lélek ...mert bennen lakozik
Felkúsztam a csillagos égre vittem ablakpucolót gondoltam egy csillagot én jól kisubickolok de mire végeztem rájöttem a létre rossz csillagot fényesítettem mert én nem az vagyok hanem ott a távolban az a fekete folt sötét lyuk a neve na megyek felfedezem ...nem jössz velem?
Szia!hát itt vagyok te olyan sötét vagy hogy még magamat sem látom várjál...egy kicsit tapogatok ja,meg vagyok...világosodik tudatom! fény gyúl az éjszakában és jön nekem a remény sugára jött velem egy kóbor lélek is mely állítólag itt bennen lakozik de arca új elbújt szorosan mögém hogy azt soha ne lássam meg én állítólag õ a legjobb barátom na,ilyenkor egy kicsit magamba szállok állítólag õ csak velem együtt él ...te az nem lehet más csak ÉN!!!!!
TESSÉK MONDANI ITT LEHET EGYMAGAM UTÁN KÖVETKEZNI?????????????????????? EL NE RONTSAM AZ OLDALATOKAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! MERT AKKOR VÁROK KÖRÜLBELÜL KÉT HETET,HÁTHA VALAKI ÍR IDE!!!!!!!!!!!!! TE BÉBI!!!!!!!!!!!!MOST MINDEGYIK CSAK ÚGY JÖN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! KAPÁSBÓL............... NEM ELÕZÕ ÉJSZAKA ÍRTAM ÕKET..............UNALMAMBAN.................
...lol...ez tök király
Imádom,amikor átkarolsz imádom minden gondolatod imádom,ha hazudsz nekem imádom a tekinteted imádom,ha sunyin nevetsz imádom becsapott lelkedet imádom,ha megcsókolod szám gyûlöllek,mert becsaptál
Tudod,csak úgy mert miért is ne tudod,csak mert,hogy mert csak úgy ha te szeretsz akkor én miért ne...
Kitépem szívedet összetöröm lelkedet kitépem karodat azzal ne harcolhass ...másért elveszem lelkedet összetöröm tükrödet kitépem lábadat meg ami közte van ...értem
Májusi éjszakában karjaidba zártál ajkamra ezer csókot loptál langyos éji dallam szólt az éjszakában elkísér most is minden pillantása elém varázsolja az együttlét képeit mikor két karod nem akar elengedni simogatásom testeden hagyom ha nem vagy velem rád vigyázzon itt érzem minden csókodat testedet és varázsodat mikor bennem éltél és éreztél fáj,hogy ez már mind csak emlék ...már mind csak emlék új utakon járunk már van új társunk ...csak az az emlék ...csak az az emlék elmúlt 10 év,s mégis hiányzol minden egyes részedre vágyom ...már mind csak emlék ...már mind csak emlék hiányzik karod,s ölelésed minden egyes lopott percek ...már mind csak emlék ...már mind csak emlék hiányzik szíved és a lelked önkéntelenül suttogom a neved ...csak az az emlék ...már mind csak emlék
...lol...most ilyet
Depis vagyok tébolyulok reszket kezem talán halott vagyok? nem talán még élek de nem kell ez az élet! szaladok konyhába kést elõrántva vérvörös képeket látva emelem kezem és kés a kezemben ilyenkor még jobban megremegek megtegyem Istenem? kérdésemre csönd a válasz Isten talán ezzel nyugtázza lehunyom szemem gondolkodom de hát azt nem lehet tébolyulok! téboly az élet! téboly a világ is! téboly a szellem! téboly magam is! mé te látsz valami mást? ha igen akkor szóljál! és szólt valaki egy belsõ hang a kést megállítva a fiókba dobva egy kép,nem...két kép rádöbbensz ez fontosabb mindennél!!!
Két kezembe egy lepke suhanó tekintete rezzen képzelt lelkemben mint kér pórszem oly titok és bûvölt két szárnya ha lebben
Középre vetült szemek kifordult gondolatom de akarom, ha verembõl is
de kitépem ezerszer
keblembõl felednek szívek s kételyek de hagyom fogadom ezerszer
ha kell szemembõl kifodult képeket
mezõbe rejtett nem keresett szélsõséget de akarom
villani látni megfürdött arcát
de akarom még minden gondolatát ha szakad is állati ösztönébõl a meghallgatott két üres kéznek
akarom üres rohamát
akarom szélütött vidámságtól ázott hiéna szív - hidegét ha kellembõl tépett is kérem
kifakadt bundáját fogd és tépd szavakba szét mert akarom
kegyelem.
Korai volt a hajnal becsületemnek
Késõ sose volt még olyan, mint aznap este
Sajnáltam a földön mért van két kezét, támasztva megfáradt testét legfõképpen
lázadni sose mert tekintetét
...lol...most szépet
Hajnali fény terül a tájra jó reggelt kívánva az egész világnak fényét szikrázva szórja szét érezzük az élet leheletét mert az oly csodás az oly megfoghatatlan a felkelõ Nap sugarával mind nekünk, szívünknek adja hát érezzük a varázst,a reményt hisz értünk vannak e föld kerekén...
Hangolódunk zenére,filmre egymás lelkére vagy ha te írsz á-t én írok b-ét de elrejtve lelkünk belsejét mert utánzunk és majmolunk vagy ellenségek vagyunk divatot majmolunk sznobot játszunk de szívünk nem adjuk olvastam valahol "te nem ismersz én nem ismerlek téged" elmondhatjuk ez örök érvényû minden emberre...
Kéjes csókokat suttogva adj éjjel és nappal és még élek enyém légy!
lázasan ölelem testedet, még leheletted se engedem másnak nem! Nem lehet!
Forró vágyak elég minden csak mi maradunk: te meg én
Mond a nevem, csak az enyém, csak te és én meg az éj és titok marad a pillanat, hogy csak Te, meg én
Remegõ testemet védelmedbe adom gondolat nélkül és hagyom hogy urald, s mint hatalom megszûnsz a kéjjel, leszel velem egyenlõ egész éjjel
Félek. Még mindig. Mert mit érzek majd ha elragad a halál?
A semmit Õt érzem. Közeleg. Ha meghalok, mivel érzem õt?
semmivel Ez az érzés megfogott, és nem ereszt el
Fojtogat, megrémiszt, felriaszt, eltévedsz ha a legszörnyûbb dologra a semmibõl ráébredsz mire az élõ csak rálelhet, és utána megdermed, és mert tagadja mi fáj, eldugja a legszörnyûbb titkot - mely egyben tény - egy lyukba, a lelke mélyén.
És csak bízhat benne hogy jó mélyre tette
Mert ha egyszer erõt nyer és felülkerekedik Ott minden életkedv örökre elveszik legrosszabb esetben
Az utolsó kenetben minden benne van Ami az életed veheti Minden benne van
Életem volt a szenvedés trónja, Mindennapos munka,lelkem megrontója. Szomorú a szívem,mert nincs vele a párja, Kivel õt örök boldogság várja.
Egy nap,mi ugyanúgy indult, A reggel bús,rossz kedvre virult. Megláttam õt,kit szívem mindíg várt, A reggeli napfényben kecsesen járt.
Szeme pillantása azonnal megigézett, S úgy éreztem,nem érdekel a végzet. Kecses lépteivel elindult felém, Léte nyomban szerelmet öntött belém.
Lassan közeledett,majd megállt elõttem, S a szenvedést nyomban kiûzte belõlem. Bájos tekintetével kedvesen rám mosolygott, S többé nem éreztem fájdalmat s gondot.
Gyengéden megragadta kezemet kezével, Életem szenvedése nyomban itt ég el. Szerelmes ölelése,lelkem örömének lénye, Mint az életet adó áldott Nap fénye.
Szerelmes csókjai az égbe röpítettek, Már akkor tudtam,hogy boldog vége vala ennek. Szívünk s lelkünk e szent percben egyesült, E napon boldog szerelmünk beteljesült.
Álom és valóság határképek és határvonalak vannak és múlnak és lesznek képzetek és tévhitek benned,bennem örökkön örökké csalódás és remény fájdalom és fény mély sebek és elvesztett hitek vannak és múlnak és lesznek kínok és nevetések benned,bennem örökkön örökké ...
RÍMTELEN VERS ...dilemmák
-az ember élete zárt koporsó, halálunk pillanatától kezdõdik életünk... -az ég csatornái kiszáradtak, elhullattunk minden könnycseppet... -igaz mosoly,s könnynélküli életünk, elnyelte a mindenség,belõlünk táplálkozik... -kiáltásokra süketek vagyunk,suttogásokat meghalljuk, fejlõdik hatodik érzékünk,tompul az öt...modernizáció... -a megfoghatatlan és elérhetetlen dolgoktól várjuk válaszainkat, a mindenség zöreje nõ,egyre több a sóhaj... -egyre kevesebbnek érezzük az idõt, kopik a föld felszíne...nem halunk korábban...
CSAK ÚGY...
Szálltunk éj sötétjében táncoltunk messzeségben némaságba burkolóztunk titkok völgyébe eljutottunk életünk globalizációne ne...ne...csak azt ne vélhetné gondolatod kérdem én minek és kinek? írtam:látatlan világban látatlan tárgynak ...tárgyak vagyunk a szeszélyes élet bábui tábláján elõléptet vagy félretesz unva a játszmát ha kell egy mozdulattal leseper unva magát új partira hív ...egy valakit mondj ki benne hisz! ...hisz anya anyja szavában szülõ újszölötte mosolyában aszály esõ erejében haldokló ember Istenbe vetett hitében ifjú szív reményében,szerelmében... magát az embert ki érti meg? ...holdsugár csendes éjjelen? fénysugár a végtelenben? keserved könnye arcodon? palástoló,kényszer mosolyod? titkok völgyében álmod? ...talán õk vagy õk sem? bizonytalan ez az élet...
Az éj szava válaszra sem méltat engedd szaladni a holnapokban jövõd útját lelked sebén át eléd varázsolja minden éjszakán...
nem jó béby,rosszul írtad:
Az éj szava válaszra sem méltat engedd szaladni a holnapokban jövõd útját lelked tükrén át eléd varázsolja minden éjszakán...
Ó te,ó te aura kicsi,kicsi Laura mitõl fényes a hajad? török gyerek nem látta látta,látta Allahra! lélekvándorlás a technika.
Hitetlenek
Mitõl félnek a hitetlenek, Mitõl rettegnek? Új hold felé szépen néznek, Minden bokrot úgy becéznek, Mint aljas földet hazug népek, De Õk....Õk mitõl félnek?
Hová mennek,hová térnek, A boldogtalan hazug népek? Merre futnak,merre lépnek, Ha élet helyett halált kérnek? Megváltást már nem remélnek, De Õk...Õk mitõl félnek?
Sírjuk felé lopva néznek, Sötétségbe könnyen lépnek, Szerencsétlen hazug népek!! S mégis szépen,bajban élnek, Testeik közt vért cserélnek, De Õk...Õk mitõl félnek?
Te barátom,arra kérlek, ne menj arra,nem menj,kérlek, Mert gyilkos ösvény,amin lépnek, Eltévedett hitetlenek! Nem tudják,hogy mitõl félnek, Nem tudják,hogy miért élnek, Gyilkos úton lassan lépnek, De Õk...Õk mindig félnek...
Sziklakert
Minden szikla nyugvó álom, Sajátomat nem találom, Más erõ,mi oda szédít, A szél amott egy árkot épít.
Árkot nekem,vagy magának? Hogy hidjek a szavának, Ha halkan röppen, semmit nem kér, Csak elsuhan a teremtett szél...
Ezernyi sok szikla áll ott, S nézd az égen nyugodt Felhõk virrasztnak felettük, Nincs már helyem közöttük...
Bárcsak lennék földnek része, Testem egybe beletéve Feküdnék ott közöttük, Bárcsak lennék közöttük...
Puha fû,mi körül terül, Sziklakertbe porszem kerül, Kemény talpam elterül ott, A föld alattam megnyugodott...
Kemény sziklák sokat éltek, Belõlük gazdáik beszéltek, Egy halk nótával búcsúznak tõlem, Könnyt ontanak belõlem...
Elhagytam már messze õket, A sziklakerti halott fõket, Sírjuk felett virágfa nõtt, Fû köréjük lepedõt szõtt...
Sok szikla közt nyugodt lélek, Visszatérni mostmár félek, Mert ki onnan könnyezve fut, Sziklakerti sírjába jut...
Nagyon jók a verseitek!
GYÖNYÖRÛ ÁLMOTOK VÁLJON VALÓRA... SZÍVETEK TALÁLJON RÁ A BOLDOGSÁGRA... ...NEM MEGY... LÉNYEG:MINDENKINEK CSODÁLATOS VALENTIN NAPOT KÍVÁNOK... NEM CSAK A MAI NAPRA... ÉLETETEK MINDEN NAPJÁRA...
Sziasztok!
Új verses fórum nyílt, ahová feltöltheted saját verseidet is, valamint értékelheted, hozzászólhatsz a feltöltött írásokhoz!
www.reformvers.tvn.hu/reformvers.php
Mindenkit szeretettel várok!
ámulok bámulok verset írni nem tudok de látom nektek megy olyan ez mint a hegy valaki fél tõle valakinek viszont az õre de én ezt rátok hagyom és csak bámulok milyen gyönyörû az én fajom
Ébredés
Hallgas. Hallgasd a dallamot, Mely a csend ölelésébõl kap szárnyra. A hang, mely feléleszti a napot, A vágyé, az újjászületés vágya.
A remény halott, üres szó csupán, A tett élõbb és igazabb. Láncait ledobva valósítja meg önmagát, Az elhatározás kemény szava.
Fénysugárként vág az új cél, A bizonytalanság mezejére. Elindul végzete felé, S valahol, valaki rálép a tettek mezejére.
A szánakozás gondokkal terhes, Az álmodozás csak elszomorít. Elindulok, s tudom is, hogy merre, Jövõm a múltra fátylat borít.
S ha útszéli bámészkodók hangja biztat, Vissza sose nézz. Hátad mögött a bánat démona baktat, S ha meginogsz a lelked is elvész.
És ti akik nem tesztek semmit, Legyetek tanúim e napra. Mögöttem még mindig halljátok, Hogy szól ébredésem hangja.
..igen, az idõ nem létezik... nincs és mégis van, megfoghatatlan mindig csak egy pillanat ...igen az idõ nem létezik... nincs és mégis van,felfoghatatlan mint felvillanó képek álmainkban ...igen az idõ nem létezik... nincs és mégis van,megállíthatatlan mindig csak egy apró mozzanat ...igen az idõ nem létezik... nincs és mégis van,láthatatlan nézz szembe a léttel,a térrel rájössz:mellette semmi vagy ...te vagy az a röpke pillanat....
Jertek zarándokoljunk Jeruzsálem templomához, hol Nizán hónap jeles estéjén bemutathassam áldozatomat... ...hallgass meg Uram... ...hallgasd meg imám... e bárányi vért oltárod elé hintem, mint utunk megtisztulásáért,mi feléd tér... ...hû szolgáid vagyunk... ...bocsáss meg Istenem... mint mikor te vitted keresztedet, s vérreddel mostad lábad nyomát bûnösök elõtt... ...halld meg imám... ...bocsáss meg Istenem... kövérjét elégetem,mintha házad füstjének melegét látnám tõled eltévelyedett lélek... ...halld meg imám... ...bocsáss meg Istenem... kovásztalan kenyerem elõveszem, mi íztelen élet sójától,keserú termése hiányzik e földi életbõl a legszentebb termése... ...bocsáss meg Istenem... itt vagyunk asztalodnál,mint tanítványaid valant, az utolsó vacsorán... ...halld meg imánk... ...bocsáss meg Istenem...
Lelkem két kezemben tartom, az Úrnak áldozatként az ég felé nyújtom, hisz csak én öleltem, én vígasztaltam, sebeit újra és újra gyógyítgattam. Szavai szívemben ürességre leltek, naponta Te mégis ebeknek vetetted, véres cafatjait marcangolva szedtem, öleltem magamhoz, s újra dédelgettem.
Itt lenn a porban térden állva kérlek, Hisz tudod!...Már semmim nincsen ! Ó, Uram !...Hallgasd meg imám ! Fogadd el!...mit kezeimben nyújtok át !
Képzeld azt mondták Isten verése vagyok, e napon felülkerekedni nem tudok, tudom,hogy agyam néha zokni, a mosógép sem használ neki, na...ilyenkor magamba szállok, a lelkemmel diskurálok, de arra is legyintek, mert képzeld azt mondták: második tini koromat élem, így hát magamon nem aggódom, inkább gömbvillámként elgurulok....
...mikor csillagok fényében elhunyt szeretteink mosolyát keressük... látva arcukat, létüket felidézzük ...akkor vagyunk nagyon egyedül... ...mikor a holdsugárban elhunyt szeretteink ölelését keressük... érezve szeretetüket,újra élünk ...akkor vagyunk nagyon egyedül... ...mikor a csendben elhunyt szeretteink szavait keressük... hallva dallamát az éjnek ...akkor vagyunk nagyon egyedül...
...nem kell a fény, hisz úgy is elvakít a realitás talaján nem látnék semmit... nem kell a szó, mi hazug, s csaló kitartom kezem, s fénnyel áradó... nem kell a lélek, sem tiéd, sem másé üres szavakkal mit sem érnék... nem kell az élet, mi csalfa, s csak játék bohócod nem leszek, mint többi másé... nem kell az álom, sem veled, sem mással holdfény tartsa azt csillagragyogásban... nem kell a hajnal,mely áltat és bíztat hisz Isten vezet napjaimban... ...nem szavak, nem csalfa fények, mit nem érõ hajnalok, s üres beszédek... ...lelkem, s szívem helyén, két lábbal állok a Föld felszínén... ...szememmel elõre tekintek...van célom... ... segíts Istenem !!! ...
...idézésemhez zenét az idõ táblájának halk,bús hangja ad recsegve,s ropogva küzdve feltámadó fuvalattal mert az idõ megállni,s visszaforogni nem akar elég volt a múltból temetve jajj szavakkal... de én korbácsommal ütök rajta egyet ...szellemeim gyertek...
...és az idõbe kapaszkodva a föld mélyérõl lelkeim vándorolnak harcol az idõ múltjába ne essen szellemi kezek húzzák a mélybe õt okolják a szenvedésben... jõni e világra nem akarnak pusztultak õk itt napjaikban s ha az idõ már eltemette õket,hát hadja õket föld mélyében ...gyertek... ...gyertek... ...szellemeim gyertek... ...mormolom az éjben...
...és gyõzõk én,van segítõ társam,õ a szellemek hajcsára ûzi õket úttalan utakon lelkük soha ne nyugodjon sátáni kacaj ajkamon,halomnyi lélek áldozati asztalon... és gyújtok tüzet,átkot szórok rájuk tûzben hamuvá és porrá váltok mintha élnétek véretek elõtte lecsapolom... ...az idõ vastengelyére csorgatom...
...éjfélt ütött az óra... jó és gonosz szellemek jöjjetek megvadult kutyák csaholására ...érzem jöttüket... jönnek,s csak jönnek egyre közelebb érzem hideg, dermesztõ leheletüket a levegõ megdermed, s minden, ami él ...a rokon lélek nem fél... mert tudják õk, merre kell, hogy jöjjenek testvériségben testvéri szeretet lepraságban fekélyes sebek ...gyógyítanak és fertõznek... én nyújtom kezem, már vártam õket elestem, s õk felsegítettek lelkembõl ilyenkor csípnek egyet ...én adom, üres kézzel ne menjenek...
pusztaságomban Lahai-Roi kútjánál megpihenek erõm alkonyán kérlek angyalom jöjj, s itass meg... mint Izsák, harcomat nem bírom életem árnyékában halálom kívánom... mély álomba zuhanok kérlek etess,s itass meg vándorolhassak téged látva Hórebig... hegyed lábánál rituálémat elõadhassam mint valant' õseink Atlantiszon... kérlek küldd angyalaid hisz valamikor szerették ezt... lehessünk jövõ zálogai,mint ábrahámi gyermekek lássunk szívünkkel és lelkünkkel... fakasszatok Isten hegyébõl mély forrás vizet e kietlen tájon tündérvíz terüljön el... teremtsen pusztaságunkban virágzó életet esõként reánk áldásod legyen... bocsásd meg,ha ajkaim életet gyalázva fellázadt intésként rajta angyalok izzó parázsa... éjszakámból fáradtan ébredek téged látva új napomhoz te adt ál hitet... köszönöm Istenem...
Uram, lelkemet országod kapuja elé letettem melyet tõled kaptam,de tovább már nem kell... te világodban teremtetteid szív nélkül élnek szívtelen világodban harcomat elkezdem...
új választott Uram szolgájaként lesben állok éj sötétjében az eltévedt lelkeket menedékházunkba tereljem... közelségük megbabonáz lehelletem méregként halál mely beszívódik sejtjük belsejébe élemen õket utolsó útjukra kísérve...
tébolyult sikoly énemben, üdvrivalgás létemben pusztuljon a földi nyomor vele együtt kárhozzatok... lelketek Isten kapuja elé viszem, mint egy kutyának úgy vetem... mit tettél e földi létért nincs miért,hogy majd ítélkezzél...
Jöjj Ördögöm,,jöjj én Uram én itt õrzöm hûn kastélyodat... tudom minket a lét,a szféra összeköt lelkem új napra csak veled köszön...
sóhajok zúgnak éji szélben elvesznek fenn a mindenségben... kóborolnak ezernyi évet Isten országába csak néhányat engednek...
...én jövök értetek...ne féljetek...
HÍVLAK...
...vért izzadva bolyongok létem sötétjében... ...lelkemmel és szívemmel e világban kitaszított lettem... ...nem volt senki ki lelkére ölelne...
a Föld korongja gyertyalángként izzik Fekete Kõris szigetének rejtélye a múlba veszlik.. haldokló angyalt tartok kezemben utolsót dobbanó szívét húztam lándzsám hegyére...
gyere...leveszem álarcom palástját vértestvérem ordítva hívlak az éteren át... forr az erem új vadra éhezve bûnhõdjön több bûnös ember ezen az éjjelen...
apám,hozzád szólok, ki bazalttrónon feltámadtál ellenem akkori szavaidat soha el nem feledtem: "Mind átkozottak lesztek,ahogy Isten engem megátkozott Láttam a vérrel írt jövõt,akkor véget érnek az éjszakák, És eljõ az Ítélet Napja. Nem az Istené,hanem az enyém,és az én feloldozásom." megátkoztad saját véredet,hogy jó legyek emberek közé ezért jöttem... de ezerszerte átkozottabbak õk minannyiunknál jöjj ördögöm...érzem a vér szagát...
menjünk bûnös lelkekhez,kiket asztalunk fölé megcsapolva akasztjuk keresztjére... friss meleg vér csepegjen kelyhünkbe átkozottak vére frissítse átkozott vérünket...
vérlakománk asztalán lévõ vértócsában eggyé válj velem öleld lelkememet bûnös lelkedhez neked legalább kellek,hisz senkinek nem kellettem...
kárhozatban egyesüljön kárhozottak lelke, mert eljövõ Itélet Napja csak e lelkek harca lesz... a Földön már nem lesz jóság,sem szeretet,sem béke átkozottanként születtünk,s úgy is halunk meg...
Ketten jegyben (kisvers)
ketten. csakis ketten élték át aznap az élet tán legnagyobb áldását lenn a tónál, mert míg beesteledett, a festõi táj ringatta el a szerelmeseket
Akkor és ott csak egymásnak éltek nem számít mi lesz majd, semmit nem reméltek! És már mindegy, a Sors nekik mily utat teremtett Mert õk már megtapasztalták az Igazi Szerelmet
Régebbi DARAB elsõ szelete, de ide még nem postoltam:)
az utolsó sorokat most irtam..
A hatalom engem is megkísért,de a dicsõség mind mit ért, ha közben nem tudok érezni, ne röstelj hát kérni és kérdezni, de adni szeretve adj másnak, ha majd neked gödröt ásnak, Isten fog fölemelni, De ahhoz jónak kell lenni....
A föld tündérei kertünkbe jövének, Szemeink fölé álmokat szövének, De az álom nem valóság, Áttöri ablakát a halandóság, Egy út tud kivezetni, De ahhoz jónak kell lenni...
Szomorúság gyötör belül, A szél mögöttem elszenderül, A boldog élet messzi még, De nyílt kapukkal vár az ég, De szeretnék oda menni, De ahhoz jónak kell lenni...
S ha kell majd szerettimet eltemetni, Tudjam azt könnyes szemmel tenni, S még utoljára Jó Anyámat átölelni, Fülébe súgni: én csak Jó akarok lenni...
a mindenit,ez igen hosszu!Az elejet sikerült csak eddig elolvasnom,de igerem befejezem,csak most elkell mennem.Nagyon erdekesnek igerkezik:)
sziasztok! en is neveztem a versenyen néhány versemmel,és eszembe jutott,hogy mi van akkor,ha megkérdõjelezik,h valoban enyem e a vers.Ezert elkezdtem keresgelni, beirni reszleteket a versemböl,es sajna beigazolodott a sejtelmem.Találtam egy emberket,aki visszaélt a lehetöseggel,es bizony aljas modon sajátjakent allitotta be.Persze ez olyan dolog,amit csak ugy lehet megelözni,hogy elkeruljuk az internetes közzététel bármily formajat,de magam reszeröl szivesen osztom meg a virtualis valosaggal a müveimet,sajnos meggondolatlanul.Tudom,ez aproság,hisz nem vagyok költö,de ugy gondolom,mint ember jogom van ahhoz,h felhaborodjak az ilyen eseteken.És itt nem azon van a hangsuly,hogy hú,meg ha,hanem azon,h egy valamire valo embernek ilyen gondolat még dicsvágybol sem fordul meg a fejében,én legalabbis biztosan nem tenném,mert a lelkiismeretem bánná.És az illetö pofátlanul mondotta a köszönetet a kedves szavakert,mintha bármi is az õ érdeme lenne,ha mást nem is-csalni azt tud.:)Ilyen helyzetben nincs más teendõ,mint finoman közölni az illetövel,hogy leleplezödött,es közölni vele,h a jövöben ovakodjon az efféle meggondolatlan tettektöl.:)
Vagy szerintetek hagynom kellett volna?:)
Ha van kedvetek olvassátok el versemet :) http://acyw.web.elte.hu/weburafako
Egy vers a weburafakó -ról :)
A holdra lépett, csúcsot ért, minden reményt megélt. Ifjúságot, s magányt regélt, De elfelejtette a célt. Csillaga most lehull, ideje elmúl. Tettei mennyeivé lettek, a tökéletességen túl, Õ mégis a következményekbe fúl. Istenként élt, emberként végzi be. Élete csak porszem, Bármily nagyként éli le.
most látom csak h van ilyen topic is :P bár a forgalma nem olyan eszeveszett...
nem baj, azért bemutatkozok legutóbbi versemmel, hátha értékeli valaki.
Szívdobogás
Sárguló levél a fán Szellõ lefújja könnyen Esõ elmossa szépen Nyoma se marad talán
Mezõk színes virága Ahogy az õsz beköszönt Fakulnak a hegyek fönt Lassan lehull a sárba
Az erdõ, mely oly zöld volt Most hamuhoz hasonló Szürke, csendes, haldokló Nemrég még madárdal szólt
Nagy szerelmek köttetnek Dúlnak, amíg tart a nyár Halkan idejük lejár Majd kínnal romba dõlnek
A világ lüktet lassan Sokat ígér, majd leáll Indul, s újra megáll Végül mindig odavan
Én nem vagyok vészmadár Ez a természet rendje Amíg csak alszik lelke Mindent elvisz a Halál