igen...csak a naprendeszer esetében a gravitáció, avagy a nap tömege görbíti a teret,és ezen a görbült téren mozognak a bolygók... az atomok esetében a gravitáció tudtom szerint hanyagolható.... Elméletileg ha a klasszikus fizika egyenleteiben gondolkodunk, akkor az elektronok az atommagba kéne zuhanjanak.Ugyanis a klasszikus fizikában az energia nem kvantált, így folyamatosan érkezik.Az elektron és proton közti töltés inverzió miatt a kettõjük között a vonzás akkora lenne, hogy legyõzné a gyenge kölcsönhatást, így az elektron az atommagba kéne zuhanjon. ...vagy valami ilyesmi...
És bocs TMS, hogy nemtudok korrekt választ adni kérdésedre, de szerintem ha magadelé képzeled az atom szerkezetét rögtön egy miniatûr naprendszer jut az eszedbe.A bolygók miért nem esnek bele a Napba , vagy a Hold a FÖldbe.
Sziasztok!
Az imént írtakhoz még annyit, hogy ha a gravitációs fotonoknál nemis , de a fényfotonoknál mindenképpen kellene érzékelnünk tömeget. Ezt a kérdést azért nem hagyom szónélkül, mert ha mégis nekem van igazam ,és a fotonok valójában térhullámok, akkor azzal érthetõvé válik, hogy miért van mozgási energiájuk kimutathatatlan tömeg mellett.Hiszen a vezetõ közeg ltal átvitt energia is munkát végez a befogadón, mégsem változtatja meg annak tömegét. A biliárdgolyós elméletemhez meg csak annyit,hogy ha a biliárdgolyó beleesett a lyukba, akkor maga is az asztal része lett.
Továbbra is várom számomra értékes és érdekfeszítõ kritikáidat.
732-re pedig:A fotonnak mekkora a tömege?
Na mert ha a puskából kilõtt lövedékhez hasonlítjuk,akkor tömeggel kell rendelkeznie.És ha tömege van, akkor hogy lehet, hogy sem a gravitációs, sem pedig a Nap által kisugárzott fotonok nem változtatják meg sem a kibocsájtó, sem pedig a befogadó tömegét?
A gravitációs fotonok nem lehet, hogy apró lyukacskák a térben?Olyan tömeg a térben , ami nem szét próbálja feszíteni a teret jelenlétével, hanem inkább összehúzni próbálja azt?(Labda a trambulinon!)(Két trambulin egymással párhuzamosan elhelyezve, közepén egy ponton összekötve!) Ehez az elgondolásomhoz egy kép vezetett az egyik tankönyvemben, ahol egy ködkamrában egy elektron és egy anti elektron, pozitron látható. Ez a könyv azt is írja, hogy a pozitron nagyon rövid életû.Ugyanis amikor találkozik egy pozitív társával, akkor fény formájában eltûnik mindkettõ.
Vagyis a biliárdgolyó bele esik a lyukba. De neeeeem?
Szia albertus! A 730-as hozzászólásoddal kapcsolatban Nekem az a véleményem, hogy nemválaszoltál az általam felvetett kérdésre.Nevezetesen arra a kérdésre, hogy a fénysebesség elérésének korlátja a test térhez viszonyított sebessége, és nem egy tetszõlegesen kijelölt ponthoz viszonyított sebessége.
Bár most , hogy újra és újra elolvasom és értelmezem amit írtál, szavaidból én azt veszem ki ,hogyha két test egymással szemben a fény sebességének a felével közelítenek egymáshoz, akkor mind a kettõ még esetleg növelheti is a sebességét,egymáshoz képest átléphetik a fénysebességet.
Ha teszem azt, elindítok egy rakétát a Földrõl és folyamatosan gyorsítom a fénysebesség feléig,aztán a már kilõtt rakétáról ismét kilövök egy másik rakétát,majd azzal is elérem a fénysebesség felét és így tovább,akkor a fénysebesség többszörösét is elérhetem?
Ezt nem hinném.
elmagyarázná valaki -eygszerûen-, hogy mi is az oka annak h az elektronok miért nem esnek bele az atommagba?....másszóval mi volt a hibája a klasszikus fizikának, és kelett ide a kvantum elmélet...?
A gravitáció sem más, fotonok gigászi csapatban, csupán amíg az összes többi sugárzás impulzusa becsapódáskor-befogódáskor "tovább" löki a befogót, addig a gravitációs fotonok negatív impulzusa "visszahúzza" a befogó tárgyat. Hogy ez miért van így? Elõször is nézzük, hogy miért nem hût és miért nem melegít a gravitáció? Vagyis a gravitáció fotonjai sem a kibocsájtó sem a befogó energiakészletébe nem szólnak bele. Így az asztalra tett alma nem gyorsul, nem melegszik, mert annak ellenére hogy elnyeli és kisugározza a gravitációs fotonokat, azok az alma energia készletét nem változtatják meg. Hogy lehet ez? Ha a kilépéskor pontosan akkora "negatív" impulzust hordoz egy foton, mint amekkora az energia készlete, akkor egyszerre hordozza a zéró összeget.. Vagyis a hozott energiát és ezzel teljesen azonos energia értékü impulzust. Így energetikai szempontból olyan mintha ki sem lépett volna, valamint a befogó szempontjából, pont annyi energiát ad át, mint amennyit el is vesz a negatív impulzusával.
Ha tulajdon képpen fotonok árama a gravitáció, akkor miért nem e.m. hatásként (e.m.= elektromágneses) érzékeljük? Nos éppen azért mert az elektronok számára az impulzus elvonással azonos értékû, de ellentétes elõjelû energia átadás nem változtat az elektronok energia készletén sem, így nem okozhat elektronáramlást, vagyis elektromos polarizálódást sem..
Mekkora hullámhossz-frekvencia felelhet meg a gravitációs fotonoknak? Figyelembe véve, hogy a nagyon nagy hullámhusszú, vagy másként fogalmazva az extrém alacsony frekvenciájú e.m. hullámokkal azonos az áthatolási ill. elnyelési tulajdonsága, így kézenfekvõ következtetés, hogy a gravitációs fotonokhoz extrém nagy hullámhosszot rendelhetünk.. Egy másik megközelítés: A csillagászoknak sikerült kimutatniuk fekete lyukakra utaló röntgen-forrásokat. Vagyis, ha egy fekete lyukból fény nem lép ki, de a gravitáció igen, annak mi lehet a magyarázata? Induljunk ki onnan, hogy ha egy foton egyszer elindult, akkor semmi sem érheti utol. Így egy másik, de késõbb indult foton sem, hiába követi fénysebességgel az elöbb indult fotont.. Ebbõl következõen hatással sem lehet rá.. Na jó, de a fekete lyuk egyik ismérve, hogy felszínén a szökési sebesség számított értéke fénysebesség vagy nagyobb.. Na igen, de a fotont ez nem hatja meg..
Ha ez így van akkor a fekete lyuk miért fekete ? Vagy miért nem látható fényt sugáriz ki? És ! Miért csak gravitációs fotonokat?
Na igen, de ehhez az ált.rel által leírtakat is figyelembe kell venni.. Vagyis ha extrém nagy a gravitáció, akkor extrém nagy az idõlassulás is! Így bármilyen sugárforrás-foton forrás számára is végtelenül lelassult idõ miatt a kibocsátott frekvencia is extrém alacson rezgésszámú, vagyis a hullámhossza a gravitációs hullámoknak megfelelõen rendkívûl nagy..
Így ami "bentrõl" eredetileg pl. kék vagy akár sárga fényként keletkezett volna, az idõlassulás miatt még a jelenleg általunk használt több ezer km-es hullámhosszú e.m. hullámoknál is nagyobb hullámhosszúként képzõdik.. Így természetesen számunkra már gravitációs fotonként jelenik meg...
Szóval, akkor az elejétõl: hiába lenne két test egymáshoz viszonyított sebessége c, vagy c-nél nagyobb, az egy-egy tömegnövekedése a saját sebességük függvénye.
Mirõl is van szó? Lorentz képletét (Lorentz-transzformáció) A.Einstein is átvette a specrelhez, majd a Cern-i ill. más gyorsítókban is ellenõrizték
99,9998 % fénysebességig!!
Gondolom tudod, hogy ha egy függvény 0-99,9998 % tartományban tökéletesen azonos értéket ad a méréssel és nincs szakadási helye, akkor semmi okunk sincs azt feltételezni, hogy a maradék két tízezred % -os szakaszon ez másként lenne,
vagyis helyesnek fogadjuk el.
Mi is az idézett képlet?
m=m0*gamma ahol gamma=1/(gyök(1-(v/c)^2)
ahol: c fénysebesség vákumban v a test sebessége m a megnövekedett tömeg m0 a nyugalmi tömeg
Szavakban: a saját sebesség függvényében az m0 nyugalmi tömeg megnövekszik a saját sebesség négyzetének és a fénysebesség négyzetének hányadosa arányában.
Mi a saját sebesség?
Van egy óra és egy méterrúd a kezedben, a méterrudat valamely pontodhoz illesztve elengeded, majd v sebességre gyorsítod magad. Így amikor már egyenletes sebességgel mozogsz, akkor leolvashatod a méterrúdról, hogy a Te órád szerint a Te által letett méterrúdhoz képest mennyit mozdultál el.. vagyis mekkora Te szerinted a Te sebességed.. ez a v sebesség.
El lehet-e érni a fénysebességet?
A válasz egyszerû: IGEN ! A bizonyíték? Igen minden foton c-vel halad, vagyis valahogy elérte a fénysebességet..
No, de hogyan? Mert ha a gyorsítással, ahogy egyre közeledik a v sebesség c-hez annál kisebb lesz a gammában a hányados, vagyis annál jobban közeledik a gyorsított tömeg a végtelenhez.. akármilyen parányiból is indultunk ki..
Tehát ha gyorsítással nem érhetjük el a fénysebességet akkor trükközzünk, pontosan úgy mint ahogy a természet teszi minden egyes fény (e.m.) forrásban.
Mi lehet a trükk?
Mi is a sebesség? A saját óránkon mért idõegység alatt mekkora utat tettünk meg..
Na igen! De! Mi van akkor ha valami lelassítja az összes fizikai folyamatunkat, így az óránkat is? Hogy hogyan? Azt tapasztalati tényként tudjuk, hogy a nagyobb gravitációs erõtérben lelassulnak az órák.. Akkor már pofon eccerûûûû! Rohanjunk bele olyan térbe ahol pl.:99%-os az idõlassulás.. Akkor ha elötte a sebességünk a zóna elött 1 % c-t elérõ, vagy meghaladó volt akkor a zónában pontosan c-nek mérhetõ... És utána? Van egy kis bibi.. Amint a relatív sebességünk c, az idõnk az 1%-os zóna idejérõl (99%-os a lassulás a zónában..), zéróvá válik..vagyis megáll, vagy másként fogalmazva: értelmezhetetlenné válik. Így sajnos addig haladunk fénysebességgel amíg valamibe beleütközve, ismét le nem fékezõdünk c alá...
Az idõt meg békén lehet hagyni. A téridõ csak egy modell. NINCS OLYAN HOGY JÖVÕ.
Mi ez a sok vaker? Apró csomag a foton? A foton egy kattanás a detektoron, egy pont a fény útjába tett tárgyon. Nem tudod mi is a foton repülés közben. Senki nem tudja és nem is fogja soha megtudni. Mert ha útközbe nézed meg, akkor beteszel egy detektort vagy egy akármit. Innen meg tudod-
Remélem nem vagyok túl fárasztó.Tudjátok én szeretem a fizikát, de senkit nem érdekel a környezetemben, így nincs kivel megvitatnom elméleteimet,gondolataimat.
Most pedig ejtsünk néhány szót a kvantumokról.Legjobb tudásom szerint ez a szó apró energiacsomagocskákat jelent.Na már most az energiának a megjelenéséhez szükség van valamilyen anyagra.Gondoljunk és beszéljünk bármilyen formályáról is az energiának.Helyzeti,mozgás,hõ stb.STB, mert rég tanúltam ezekrõl és más most nem jut az eszembe.De most gondoljunk arra az energiára , amely a legjobban kapcsolódik a témához.A kozmikus sugárzásokból származó energiára.Valójában minden sugárzás valamilyen közeg hullámzásából ered.Ezalatt azt értem,hogy a sugárzást egy anyagi jellegû , úgymond gerjesztett állapotban lévõ objektum hozza létre.Az objektum alkotóelemei (részecskéi)rezgõ mozgást végeznek.(Minden abszulut nullafoktól kulöbözõ hõmérsékletû anyag gerjesztett állapotban van.)A rezgés átadódik más részecskéknek amik aztán ismét tovább adják azt.Nyílvánvaló tehát,hogy a részecskék az objektum frekvenciályának megfelelõ frekvenciában fogják továbbadni a sugárzást.Vagyis a részecskék kinetikus formában adják át egymásnak az energiát.DE MINDEN SUGÁRZÁSHOZ SZÜKSÉG VAN KÖZVETÍTÕ KÖZEGRE!Énszerintem.Mindezekbõl következik, hogy a teret igenis apró részecskék sokasága tölti ki, különben nemjutna el a napfény a földre. Az itt leírtak még nekem is sok volt.Remélem mindent úgy írtam le , ahogy azt gondoltam.
Ez jó!De az imént felvetettekhez is van egy gondolatom.Ugye a fénysebességet nem lehet sem elérni, sem pedig megközelíteni.De ha két test az ûrben egymássalszemben egyaránt a fénysebesség felénél egy kicsit gyorsabban halad?Akkor mi van?Szerintem a fénysebességet is csak egy közeghez lehet viszonyítani.A TÉRHEZ!Különben a fenti kérdésem alapján a fénysebesség igenis átléphetõ.Két test egymáshoz képest relatíve átlépheti a fénysebességet.Viszont a tömegnövekedés egyik sem kerülheti el a térhez képest,ami töbnyire mindenhol azonos mértékben van jelen.A fentiekbõl következik, hogy a mozgás helyét és mértékét az ûrben,A folyamatosan táguló világegyetemben, az õsrobbanás helyéhez és idelyéhez kell megadni.
Az egyensúly pedig igenis fennáll, csak mi túl kicsik vagyunk hozzá, hogy érzékeljük.Valóban mozgásban van az egész univerzum,de ezeknek a mozgásoknak is megvannak a szabályai és mivel ez a mozgás örök, szerintem nyugodtan tekinthetjük egyensúlyi állapotnak. Ehez még egy apróság.Ugye hallottunk már arról, hogy az univerzum folyamatosan tágul?Ha a kezünkbõl leejtünk egy marék üveggolyót,szerintetek mi történik?De elképzelhetjük másképpen is!Pl egy robbanásként.Hirtelen hatalmas nyomás alakul ki,ami utána ha megfelelõ mennyiségû tömeget tudott megmozgatni, akkor átcsap vákumba minek hatására mondjuk elolt egy hatalmas tüzet.(égõ olajfinomítót)Na szerintem ezt nevezhetjük õsrobbanásnak, és ennek következménye a táguló univerzum.És ha több ilyen is van?És az egyik tágul , a másik meg éppen zsugorodik?Na errõl az állandó mozgásról és egyensúlyról beszélek.Ehez azonban szükség van magára a térre , ami ugye hasonlóképpen viselkedik mint a víz,csak sokkal ritkább.(Szilárd,Folyékony,Gáz,Plazma,És TÉR)Ezek persze csak az én fantáziálásaim.Az antigravitációs meghajtás viszont szerintem ezeknél sokkalreálisabb.Hallottatok már a Gravity Control Technologies-rõl?Kerestessetek rá a neten!
Ja és még valami az egymás hatását kioltó irányú elektronpályákhoz.Az egész csak akkor mûködik, ha minden elektron pálya megeggyezõ irányú.Na mármost ezt elég nehéz elképzelni egy téralakzatban.(rúdmágnes)De próbáltátok már?Én igen és rájöttem egysmásra.PL hogy miért igazodik a kismágnes a nagyhoz.Mint említettem az elektronok által keltett nevezzük úgy,mágneses örvénylés,egy önmagába visszaforduló folyamat.A rúdmágnesnek a felszínén mind az északi, mind a déli pólus felõl a rúdmágnes közepe felé történik az áramlás.Ez a térben elképzelve két gömböt jelent, amiknek a középpontjaitól távolodva a héjjakon egyre gyengülõ mágneses tér tapasztalható.Azonban ezeknek a héjszerû mágneses vonalaknak is van irányuk.Mondjuk az asztalon fekvõ lapon az irány a rúdmágnestõl elfele mutató, a plafon felõli oldalon pedig a mágnesrúd közepefelé mutató.Ha egy kisebb rúdmágnest erre párhuzamosan ráfektetsz két lehetõség áll fenn.Az egyik az amikorészaki pólus déli felé kerül.Ekkor az erõvonalba becsatlakozik a kisebb mágnes is (ekkor ugyanis a kisebb mágnes gömbjének az irányaegybeesik a nagyobbéval), és része lessz a nagyobb mágnesnek.Fordítva viszont az erõvonalak pont szembe kerülnek egymással,így nyílvánvaló , hogy eltaszítják egymást.
Ezt úgy értsd, hogy hiába lenne sok rögzített pálya(mint a mûanyagoknál) HA EGYMÁS HATÁSÁT KIOLTÓ IRÁNYÚAK.Tehát azt te is elismered, hogy az elektronok mozgásából származik a mágneses,(gravitációs) erõhatás az elektromágnesekben és a természetes mágnesekben.Remek.Akkor nyilván azt is belátod , hogy a mágneses kölcsönhatás résztvevõi között valamilyen közvetítõközegre van szükség.És ezzel el is jutottunk a nagy kérdésig,nevezetesen hogy mi is az a TÉR.Nos ha valaki olvasta AZ elegáns univerzum címû könyvet, akkor már lehet némi fogalma a kérdés súlyáról.Vagyis hogy tényleg az elektronoknál is sokkal kisebb elemek alkotják a teret?A könyvet vissza kellett adnom a tanáromnak, de állítólag az atomokban lévõ részecskéket összekötõ ,úgymond teret, a glüonoknak keresztelt apró részecskék tartják össze.Na én nemhiszem , hogy részecskék mágnesmódjára képesek lennének összekötni más elemeket,azonban elképzelhetõnek tartom,hogy a teret glüonok és más hasonló részecskék alkotják,mint valami hatalmas tengert.Nem atomok, részecskék.Ha ez valóban így van, akkor mi ezekbe belekapaszkodhatunk, akár egy evezõ a tó vizébe.
Szia! Nagyon egyszerû!
Induljunk ki abból, hogy az elektronok mint önmagukban is meglévõen, kicsiny mágneses tér források, szeretnének kitérni a külsõ mágneses tér hatása elöl. Így már csak az a kérdés, hogy meg tudják-e tenni vagy sem? Vagyis, ha olyan pályán mozognak, ami szabadon elfordulhat az atommag körül, akkor simán kitérnek és erõhatás nem jelenik meg, ha viszont olyan kötött pályán (fém-oxigén, fém-fém, stb rács) amikor nem lehetséges a pálya kitérítése, akkor megjelenik az erõhatás.. Az erõhatás annál nagyobb, minél több ilyen elektronpálya van, valamint ezek minél nagyobb eredõt képeznek.. (Ezt úgy értsd, hogy hiába lenne sok rögzített pálya(mint a mûanyagoknál) ha egymás hatását kioltó irányúak.
Egy nagyon OFF kérdés: Azt el tudja-e mondani valaki, h mi idézi elõ a mágneses kölcsönhatást? Mármint mibõl áll az az erõ, ami ( mint elektromágnes) képes sok tonnányi súlyokat is "öszeragasztani" És miért csak a ferromágneses anyagokban hajlandó fellépni? A többi nagyobb atomszámú fémben is vannak szabad elektronok, ott miért nem mûködik? De csak egyszerûen, saját szavakkal thx elõre is nem olvastam a topikot , ha lentebb foglalkoztatok vele, akkor sry ON
Szia!
A "megszámlálhatatlanul sok", az a naprendszerben két napkitörés közötti idõszakban 3-5 atom/m3 nem igazán illik rá a megszámlálhatatlan jelzõ..
A másik, sajnos nincs olyan egyensúly, mint amilyet emlegetsz..ill. csak adott (nagyon szûk) térrészekben találunk kiegyenlített erõket. És az sem biztos, hogy ezekben a térrészekben élvezhetnénk e csodás kiegyemlítettség hatását, hiszen pl. a Föld-Hold tömegrendszer súlypontja a földfelszín alatt van..
Az anyag -energia ekvivalencia Lebegyev óta (Ezt vette át Einstein is!)
E=m*c^c ahol c a fénysebesség vákumban m/s, és az m az anyag tömege kg-ban.
Albertus.Köszönöm a kritikádat, de az ott felvetettekre máris tudok reagálni.Elõször is a térben megszámlálhatatlanul sok , különbõzõ méretû és tulajdonságú részecske van.Szerintem ez alkotja a teret és nem valami üresség.Ebbõl következik, hogy ezeket áramlásba lehet hozni, beléjük lehet kapaszkodni.Másodszor pedig igazad van abban is , hogy a vezetõnek csak kisrészét alkotják elektronok ,de mivel is egyenlõ az energia? E=M X V (ha jóltudom)Vagy v négyzet.A lényeg az, hogy a kis tömegnek is lehet hatalmas mozgásienergiája.Persze erre rögtön rávághatod:Jó Jó de az elektromos vezetõknek van ellenállása , ami ezt a folyamatos gyorsulást akadályozza, sõt, behatárolja, hiszen a túl nagy áramerõsség miatt a vezetõ megolvad. És mi van a szupravezetõkkel?HM? Kint a világûrben , ha a kozmikus sugárzásoktól leárnyékoljuk a vezetõt, akkor elvileg abszulut 0 fokot kell hogy elérjen, és mint tudjuk , ezen a hõmérsékleten minden vezetõ szupravezetõ.(Remélem nem írtam túl nagy marhaságot.)Vagyis lehet akár sárgarézbõl is a hajtómû, nem fog megolvadni a hatalmas áramerõsségtõl.Bár az tény , hogy a földön bizony igencsak hûteni kell a SZUPRAVEZETÕbõl készült hajtómûvet a felszálláshoz.
Még valami. A világûrben elvileg az égitestek gravitációs mezõi egyensúlyt tartanak fenn.Tehát a legkisebb hatásfokú hajtómû is képes elindítani bármekkora tömeget.És az impulzushajtómûrõl most hallok elõször.Megnézem azokat az oldalakat.
Légyszi Albertus Egy picit tisztázd elõttem ezt az inerciális vagy impulzus meghajtást! (legalább mákhéjban!)
Nincs idõm végig böngészni a cuccokat(készülök az emelt fizika és matek érettségire...) csak hogy képbe legyek hogy eszik e avagy isszák...
Elolvastam. Nézzük lépésrõl-lépésre: A matematikai modellek szerint a tér még a mai napig éter szerû tömeggel rendelkezõ, görbíthetõ, fúrható valami. Ez a hiba egyrészt abból adódik, hogy az éterelmélet túl egyszerûen elképzelhetõ a vizes analógiával. A másik ok, hogy a matematikai modellek alapjait az 1890-es években az éterelmélet tombolásának csúcsán rakták le. A harmadik, hogy az üres semmi fogalma az alkotók nyelvébõl és gondolkodásából hiányzik. Helyette "a valami helye" a tér. A "valami helye" pedig nem jelent ürességet. Többek között ezért is olyan nehéz megtisztítani az erõmezõk, erõterek felfogásától a tudományos gondolkodást.
Megnyugtatlak: a semmi (az üres tér,) nem sûríthetõ, nem görbíthetõ ! Semmilyen hatással sem, így elektromos ill. mágneses hatásokkal sem.
A másik nagy probléma a részecske hajtómûvel: A vezetõ elektronok csupán parányi részei az össz töltésnek, ill. az össz tömegnek. Olyan ez mint a tenger. Ha teljes a szélcsend, akkor nem látsz jelentõs különbséget az egyes molekulák között, hiszen egy szinten vannak, ugyanúgy mint a töltéshalmozás nélküli vezetõkben az elektronok. Amikor viszont külsõ hatás elmozdítja az elektronok egy részét, a változás nagyon szembetûnõ, mint a sok méteres hullámok a tengeren. Csak hogy! Ugyanúgy mint ahogy a tengernél a 100 méteres szökõár is elenyészõ eltérés a mélység 5-6000 vagy 10 000 méteréhez, úgyanúgy az extrém nagy elektromos hatásokkal is csupán a tömeg elhanyagolhatóan piciny részét lehet megmozdítani.
DE! Mi szükség lenne egyáltalán erre? Hiszen az inerciális vagy impulzus hajtómûvekkel szinte energia befektetés nélkül meghajthatók repülõk, ûrhajók..
Ja, hogy ezt még nem használjuk tömegesen? Ennek a mérhetetlenül végtelen emberi butaság a fõ oka. Nézd csak meg, hogy az index.hu/forum/tudomány/"Mi az energia?" topicban mi folyt kb fél évvel ezelött ! Egyszerû és érthetõ magyarázatok és "csak azért is" vakon ellenzõk tömény hülyesége.. Pedig valóban mûködnek az ott leírtak.
Bocs albertus.Énnekem csak érettségim van egy szakmunkás és egy technikusival megtûzdelve.A részecskehajtás alatt egy az általam a korábbiakban leírt, elképzelt antigravitációs hajtásra akartam célozni.Talán te is olvastad.(659. hozzászólás)Ha nem , hát kérlek tedd meg! Szerintem a te véleményedre már lehet adni, kíváncsian várom.Amúgy igyekszem naponta ellenõrízni ezt az oldalt.
Szia!
Miután másodszorra gépelem, így csak a lényeg: Maxwell egy generációval Einstein elött, 25 évesen megalkotta az éterelméleti levezetéseivel az em. terek leírására használt egyenleteit. Igaz, hogy éteri síkhullámokra, és nem 3D-re, de semmiképpen sem 4D-re. A 3D-s ekvipotenciális felületeket szuperponálódott síkhullámoknak tekintette, de leírni nem tudta.. Így a ma butább tudósai inkább Maxwell egyenleteit használjak..
A valóság egészen más! Energia kizárólag kvantumok alakjában sugárzódik a térben. Így a gravitáció kvantumjai is a gfotonok.
A garvitációs fotonokat minden anyag, minden részecske kisugározza. Rendkívûl kis energiáju fotonok lévén, a hozzájuk tartozó hullámhossz óriási. Így gyakorlatilag bármin, bármekkora vastagságon áthatolnak. Csak a gigantikus számuknak köszönhetõ a rendkívûl alacson számú elnyelõdés miatti gyenge kölcsönhatás amit érzékelünk. Gondolom tudod, hogy az összes ismert sugárzásnemben a fotonok a haladási irányukkal egyezõ irányú impulzust hordoznak, így a befogó részecskét "továbblökik".. Nem így a gfotonok. Õkelmék ugyanis pont akkora negatív irányú impulzust hordoznak, mint a kilépésük energia szükséglete. Ezzel a trükkel elérte a természet, hogy úgy a kibocsátó, mint a befogó energiakészlete változatlan marad. Nincs lehülés, nincs felmelegedés.. Viszont a befogót nem eltólja hanem visszafelé húzza..
Lehet-e szigetelni? Nos a szigetelésre használt anyag részecskéit mivel szigetelhetnénk?? Hiszen õk is ugyanúgy sugároznak mint az eredeti forrás részecskéi..
A részecskék polarizációjával elérhetõ lenne egyirányú nagyon koncentrált grav erõ.. Na igen, de sajnos ez a technológia nem áll rendelkezésre. Igaz ugyan, hogy elektronok polarizálásával lézer-effektust tudunk létrehozni, de az atommagokkal nem ennyire egyszerû a helyzet..
A részecske hajtáson, a hatás-ellenhatás (rakéta) elvû eszközöket érted. Ezek a kínai feketelõporostól, a nukleáris hajtóanyaggal ionizált és elektromos térrel gyorsított részecskékkel mûködõ rakétákig.. nem igazán modern eszközök..Ürkutatásunk kõkorát jelentik.
Ez nagyon szép gondolatmenet volt albertus, de a mi témánk most nem ez.Inkább valamit szólj az antigravitációhoz, és a részecskehajtáshoz.Egyébként elég nehéz úgy tudományos vitához hozzászólni, hogy az öcsém egyfolytában szabotál itt mellettem.Mivel õ túl egyszerû ehez.
Szia!
Biztosan hallottál már arról, hogy 4D-s téridõben létezünk. Így a világ létezése a folyamatos mozgáson-változáson keresztül történik meg. Minden energiaáramlás egyetlen irányban zajlik. Most mondhatnád, hogy ez egy ex-katedra kijelentés minden alap nélkül. Nos, nem az. Einstein óta tudja a mûvelt világ, hogy az energia kicsiny csomagok (kvantumok-fotonok --kinek, hogy szimpatikus) formájában akként terjed, hogy ha valahonnan elindult, akkor már soha senki nem éri utol.. Az egyszerû megérthetés kedvéért, gondolj arra, hogy a legtávolabbi csillag felé küldesz egy villanást. Amíg oda nem ér, addig biztosan nem ütközik senkibe bele. Így ha utánna indulsz, csak max. ugyanakkora sebességgel haladhatsz, és mivel késõbb indultál, nem érheted utol a cél elött.
Mi kellene a múlt megváltoztatásához? Csupán az, hogy ezt az utolérhetetlen fotont valaki visszagyömöszölje a forrásába. Az energiát pedig ami kilõtte, valaki a "drótba" tunkolja vissza..
Ugye belátod lehetetlen. Akkor ha azt is tudjuk, hogy az idõutazáshoz nem egyetlen egy, hanem a világ összes fotonjával meg kellene csinálni...húúúú..
Így már belátható, hogy az is buggyant aki komolyan beszél idõutazásról...
De mondjuk tévedek és, megoldja valaki, hogy láthatóvá teszi a múlt vagy a jövõ 4D-s pontjaibani észleléseket a mi téridõnkben.. És?? Ez lehetséges lehet, legalább is ami a múltat illeti. De beavatkozni ??? A hírhozó fotonokat visszatömködni lenne értelme??? Szerintem, semmi, mert az a pár foton, nem szorozna és nem osztana.. Hiszen különben is, nem csak parányi töredéket jelentenének, de tetejében csak a múlt jövöjébe érhetnének vissza, azaz a mába. Akkor pedig minek?
PLS .. térjünk vissza a QM-hez. Nagy érdeklõdéssel figyelem a témát.
Visszatérve egy kicsit a kvantummechanikához és a gravitációhoz, én már gondolkoztan rajta, hogy meddig tartana antigravitációs meghajtással egy út a Vénuszig.Amennyiben feltételezzük, hogy gépünk képes folyamatosan gyorsulni és úgymond légvonalban közlekedni az értékek a következõk:G-vel 1,478126983 nap ami 35,47504759 órának felel meg. 3G-vel ez az érték 0,853397011 napra redukálódik, ami20,48152826 órának felel meg.Természetesen csak az út feléig gyorsítunk, hiszen szeretnénk megállni is a Vénusznál,ezért az út második felén végig lassítunk ugyanekkora gyorsulásokkal.Ezért a fenti értékek megállás nélkül mégkevesebbek lennének.A folyamatos gyorsításokból származó utasokra gyakorolt erõhatások kiküszöbölésén is gondolkoztam.Az antigravitációs meghajtással egy az utasokra ható erõkkel ellentétes irányú (kompenzáló) erõt is létre lehet hozni.Ez persze lassítólag hat az ûrjármûre is, ezért csak kis kabinokban lenne érdemes alkalmazni.Így viszont már nem az emberi tûrõképesség szabná meg a gyorsítás felsõhatárát, hanem a szerkezet teherbírása.Így már lehetõség nyílhat nagyobb távolságú kiruccanásokra is.15-20G-s gyorsulásokkal.Problémát jelent viszont az energiaellátás.Tiszta és világos, hogy ilyen utakra nem vihetünk magunkal fosszílis energiahordozókat.A napenergia pedig édeskevés.Én a megoldást az örökmozgókban látom.Ha a neten a googléval a free energyt kerestetitek,akkor valószínûleg rátaláltok majd egy-két fazonra, akik mágnesekkel játszadoznak, és talán már meg is találták a megoldást az ingyenenergiára.
De mivel a természet megáldott minket egy kis IQ-val no meg mérhetetlen kíváncsisággal,ezért mindig megtaláljuk a módját a túlélésnek.Új, hatásosabb, takarékosabb eszközök, gyógyszerek, eljárások stb.A fõ probléma mostmár nem a természet legyõzése, hanem az új élõkörnyezetünk kialakítása.Ezt megtehetjük erkölcsi kötelességünkbõl fakadóan, vagy egyszerûen azért , mert muszáj.Sokan vagyunk,nagyok az igényeink,és a Föld csak korlátozott mennyiségû élet eltartására alkalmas.Ezért új szabályokra van szükség.Szabályokra, melyek segítségével mégtöbben elférünk ezen a parányi égitesten.Legalább addig , amíg nemtudunk máshova menni mindenképpen muszály megbecsülnünk,hiszen itt élünk.
Azért , mert az embert úgymond nem ilyen hosszú idõre tervezték.
Szerintem ha nem vagy autószerelõ, akkor ha belenézel egy mostani autó motorterébe, akkor az maga a káosz.De amint megtanulod , hogy mi micsoda, rögtön világos lessz elõtted minden.Viszont igazad van abban, hogy bármelyik komponense valamilyen változást szenved el, az kihat az összes többire is.A világnak rengeteg szabálya van, de minél többet értünk meg belõlük annál jobban beleszólhatunk a jövõbe.Sõt! Új szabályokat is alkothatunk.Házat építünk, ezért nemfázunk télen,nyugodtan alszunk mert biztonságban érezzük magunkat, ezért tovább élünk, mint a természet más teremtményei.Gondolj csak bele! Miért van az, hogy a cápáknak , amelyek köztudottan hosszúéletûek,mindig új foga nõ, míg az embernek csak két fogsor adatott meg?:)
Túlságosan komplex a világunk ahhoz hogy akár egy molekula is elõbb létezzen mint hogy létrejött volna. Ez a tiszta káosz elmélet. Amit élsz ezen a világon az a határoazatlanságokállandója. Az idõutazás pedig nem illeneegy ilyen a káoszra alapuló világba. Akinek valaha lesz esze a földön ahhoz hogy idõgépet alkosson akkor elég bölcs lesz ahhoz is hogy még használat elõtt szétcsessze a gépet. Különben nem lenne alkalmas arra hogy megcsinálja. A világunk (az én laikus véleményem szerint) a káoszra épül. (Ami szoros kapcsolatban van a jelenidejû téridõvel.) És ha ezt egy nagyon alap kis összetevõnél megváltozatjuk akkor az EGÉSZ RADIKÁLISAN VÁLTOZIK MEG. (lsd.: fraktálgeometria). Egy molekula ami rosz helyen van rossz idõben vagy csak máshol ahol kéne abban a pillanatban egy olyan alternatív jövõ kezd kialakulni amelynek semmi köze nem lesz ahhoz világhoz ahová küldték (elõre vagy hátra) ERGO Megszünik az a világ is ahol keletkezett és innen jönnek a paradoxonok. szerintem...
úgymond képtelenek vagyunk realizálni jelentéktelenségünk hatalmas mértékét:)
Tulképp minden viszonyítás kérdése. Mi rohadt okosnak tartjuk magunkat. Azt hisszük, hogy az általunk felállított tézisek szinte véglegesek. Csak hát évek múlva kiderül, hogy ez sem, az sem az igazi. És biztos, hogy a saját szintünket helyesen értelmezzük? Természetesen én is, mint bárki más, elfogadom a mai tudósok magyarázatát, legfeljebb néha kételkedem.
Hát lényegében minnél többet tudunk meg valamirõl, mindig kiderül mennyi mindent nem tudunk még, végtelen idõt véve is csak konvergálhatunk a saját szintünk megértéséhez:)
No igen az idõutazás nemcsak idõben hanem térben is elmozdítana, valószínüleg fizikai formában lehetetlen alapvetõ törvények miatt, de okkultista megközelítésbõl olvassátok el Lovecraft: Árnyék az idõn túlról c. novelláját:) Az õ elmélete is érdekes:) Ja a halmazos kérdés a miskolci egyetem egyik elõadásán jött fel dr Tóth Tibor professzor nál:)
másik fórumon, amit olvasgatok van egy olyan topic, hogy "milyen anyagból van a gondolat?", még nem mertem beleolvasni, de elsõ ránézésre a 700 hozzászólása mellett meddõ lehet...
Soha nem fogják feltalálni az idõgépet, ugyanis ellenkezõ esetben már tele lennénk jövõ-túristákkal. A halmazos felvetésed érdekes. Sokat gondolkodtam rajta, hogy anyag hogy hozhat létre tudatot. Ez a kettõsség egy alapvetõ filozófiai probléma (volt(?))-ugye mert nyakunkon a materializmus. A tudatod, amiben minden dolog megjelenik maga lehet olyan természetû, mint a dolgok, amik megjelennek benne? Mi a tér, amiben az anyag (ami amúgy szerintem önkényes megkülönböztetés, mivel érzékszervi korlátja van a felfogásának) helyet foglal?
Üdv, végigrágtam magam a topicon, nagyon sok elgondolkodtató dolgot olvastam, rá kellet jönnöm mien hiányosak az ismereteim:)Felmerült bennem egy gondolat, ami inkább folzófiai iraányból közelit meg egy kérdést:
Merész kezdetnek tegyük fel hogy az idõutazás lehetséges a gyakorlatban. Ekkor is adódnak problémák, ugyanis nemigazán tudunk mértékegységet az idõre egyrészt, másrészt a térbeli probléma, ugye x idõvel ezelõtt a Föld nagy valószinûséggel nem ott volt az univerzumban, ahol most van, nincs semmi viszonyitási alapunk, harmadrészt testünk múltba kerülésével felborulna az anyagmegmaradás. Ha felteszzük hogy ezektõl eltekintve sikerül a múltba kerülnünk, akkor: Mi garantálja hogy minden ugyanúgy fog történni mint ahogy azt mi megtapasztaltuk? Létezik a véletlen? Ha igen akkor sok minden taljesen másképpen történik. Honnan tudjuk hogy a legkisebb cselekedetünk, vagy már maga a jelenlétünk mien láncreakciót indít be? Hogyha feltételezzük hogy a véletlen nem létezik, és minden determinisztikus, akkor tulajdonképpen semmiképp sem tudunk változtatni semmin, sõt kellemetlen feltételezés hogy elegendõ infomáció birtokában "megjósolhatjuk" a jövõt, de semmit sem tehetünk a bekövetkezése ellen. Mi egy rendszer(halmaz) részei vagyunk, de jól tudjuk hogy a rendszer egy része soha nem értheti meg teljesen a rendszer egészének mûködését, lényegét, okát, céljait. Mégis minden erõnkkel azon dolgozunk hogy közelebb kerüljünk egy célhoz, amirõl tudjuk hogy lehetetlen elérnünk? Elég paradox dolog...
ezek jártak a fejemben, bocs hogy nem kapcsolódik szorosan a fõ témához:)
Patiang. Olvastad az elõzõekben ismertetett elméletemet az antigravitációs meghajtásról?Ha nem, hát olvasd el, kíváncsi vagyok a te véleményedre is.(Az elsõ hozzászólásomról van szó.)Amúgy bárkinek lehetnek jó ötletei,én ezzel a témával kapcsolatban mindegyikre kíváncsi vagyok.
Látod Te is úgy fejezed ki magad "még az is lehet". Tehát TE is felállítottál egy hipotézist, mely vagy valós vagy nem. Egyébként un. törvényt csak a körön belüli térre tudsz felállítani. A többi ismeretlen. De amit létrehozol sem biztos, hogy megállja a helyét. Párizs!!
De visszatérve a térhez, szerintem az elõzõekben általam ismertett antigravitációs meghajtás megmagyarázná a repülõ csészealjakat akár ember gyártotta, akár nem.
(Még az is lehet , hogy a bibliai ÍTÉLETNAP nem más, mint egy újabb õsrobbanás, ami elõl csak közös erõvel és akarattal tudunk megmenekülni.A PARADICSOMOT pedig nekünk kell létrehozni és a BIBLIA nem más, mint egy emberi nyelvre lefordított útmutató a tökéletes világ megteremtéséhez.A történetek pedig csak szimbólikusak.
A kör sugarának a pontjait is megtudjuk határozni végtelen pontossággal.Miért ne alkothatnánk egy mindenre kiterjedõ elméletet, általánosítva az általunk ismert részeire?Amúgy meg szerintem az univerzum a phonix madárhoz hasonlatos.Mindig vannak elpusztuló részei és kialakuló részei.Az egész olyan mint egy végtelen háborgó tenger.Szerintem amikor ebben a háborgásban két hatalmas hullám összecsap, akkor keletkeznek új anyagok, univerzumok stb.Aztán meg jön a hullámvölgy, és az univerzum tágulni kezd.És mivel végtelen nagy térben és idõben egyaránt,végtelen ilyen hullám van.Gondolj csak bele!Az univerzumban csapongó szabad részecskék tömkelege csapódik ilyenkor egymásnak. Szerintem az õsrobbanás is csak egy volt a sokközül,és akkor is két, vagy esetleg több hullám összecsapásának eredménye lett az általuk észlelt galaxishalmaz.
Hi.
Azt biztos tudod, hogy megmérték a világegyetem "súlyát". Ebbõl csak 5% az általunk is észlelhetõ, a többi sötét anyag mely itt van körülöttünk. Nem képzelhetõ el, hogy ez maga a rezgés?
Az, hogy mi az igazság szerintem soha nem fogjuk megtudni. Véleményem szerint a világegyetembõl, s annak törvényeibõl, csak annyit tudunk meg amennyi megadatott. Mert vegyük csak az un. feketelyukat. Mindenféle elméletek születnek, amelyek soha nem lesznek bizonyíthatóak. Matematikával? Nos hát Párizsban tudósok MATEMATIKAILAG bebizonyították, hogy a repülés /nekünk/ fizikai képtelenség. És most? Kb. ez olyan mintha mi egy kétdimenziós világban élnénk. Ebbe a térbe egy háromdimenziós térben élõ lények bedobnak egy gömböt. Te mit fogsz látni belõle? Mindig csak egy-egy szeletet, s ha rettentõ okos vagy felállítasz egy elméletet, mely vagy helytálló, vagy sem. A húrelmélet szerintem többé-kevésbé érthetõ is. Ha igaz, hogy a Nagybumm elõtt minden egy matematikai pontban létezett /melynek nincs kiterjedése /, akkor a mostani fizikai anyag csak mint energia létezhetett, melyrõl elképzelhetõ az oly mértékû tömörödés. Csak hát mint minden elmélet, ez is megkérdõjelezhetõ. Azt mondta az egyik prof.: Fiaim tudjátok ez úgy van, hogy én hülyébb vagyok mint ti. Miért? Azért mert, ha a tudást egy körnek vesszük, s minél jobban tágítjuk az átmérõjét, annál több lesz a még ismeretlennel érintkezõ része. Természetesen mivel a tudósok a tudósok, kénytelen vagyok az õ igazukban hinni. Olvastam, hogy a világegyetem /ez lehet többrétegû is / tulajdonképpen a végtelen nyugalom és a végtelen rezgés között egzisztál. Hogy most az általunk észlelt része hol helyezkedik el, ki tudja. Az un. kritikus tömegû csillagok, melyek önmagukba robbannak, hova teszik anyagukat? Nem-e egy magasabb energiaszintre jutnak, mely számunkra érthetetlen? Végsõ elmélet nincs, és nem is lesz soha.
Ezekszerint patiang, te is olvastad Az elegáns univerzum címû könyvet?Igen igazad van.A relativitás elmélet csak egy része az egésznek.Ahogy a kvantummechanika is.Ha jól emlékszem , ezeket kapcsolja össze a húrelmélet. Azonban nekem ezzel az elmélettel kapcsolatban vannak kételyeim.Ahoz , hogy a nagy semmiben húrok vagy más alakzatok jelentkezzenek, kell hogy legyen valami, ami úgymond formálódjon.Bár ez nagyszerû elgondolás az anyag és az energia közti kapcsolat leírására.Én igazából a végsõ elméletre lennék kíváncsi.Amivel a világban történõ bármilyen eseményt elõre megjósolhatunk,akármikor és akárhol is történik.
Ezt nekem írtad? Engem fõként a dolgok filozófiai része érdekel. Abból jöhet minden.
Minden törvény csak a maga szintjén igaz. A relativitás elmélet a kvantumrészecskéknél már elvesztik törvényüket. És itt jön a húr elmélet...
Amúgy ha kinyitsz egy négyjegyû függvénytáblázatot akkor maz elektronoknál találnod kell egy sort a kvarkokról.Nevezetesen, hogy 1 elektron 3 kvarkból áll.
Hallottál már a kvarkokról?Mezonokról?Glüonokról?Ha valahonnan sikerül hozzájutnod a lentiekben ismertetett könyvhöz, akkor talán erre is találsz konkrét választ.Azt én sem tudom pontosan hogy a rengeteg , elektronnál is parányibb részecskeközül melyik lehet a leg (alapabb).A mai napig fedeznek fel új részecskéket a világon.Ezek egyre kisebb méretûek és egyre komolyabb mûszerekre van szükség érzékelésükhöz.Én csak szakközépiskolát végeztem és ez már nekem is egy kicsit magas.Amúgy más tudományos dolgokkal is foglalkozol?Scifi dolgokra gondolok mint a szkafanderek, fegyverek,jármûvek,civilizációk stb.
Érdekes. Milyen anyagot kapunk, ha összenyomjuk a teret? És miben foglal helyet az az anyag, amit térbõl nyerünk?
Ha a teret kellõképpen összesûríted akkor anyagot nyersz. Ezt pont az ellenkezõjével lehetett bizonyítani.Tömegdefektus.Na én az ilyesmikhez már piskóta vagyok, de olvastam egy könyvben , hogy bizonyos anyagátalakulásokkor a tömeg elvész véglegesen.A reakció után A kapott energia és a kapott anyag mennyiség nem stimmel.Vagyis az anyag egy része térré alakul.Még akkor is , ha az anyagmegmaradás törvénye nem ezt mondja.Aprapó!A napokban nézegettem a függvénytáblázatomat és furcsa dologra bukkantam.A világûrben ugye hogyha eldobunk valamit, akkor az a végtelenségig száll a kezdeti relatív sebességével.Na már most én azt találtam, hogyenergia kell az elektronnak kezdeti sebességének megtartásához.Akkor hogy is van ez?Azon pedig, hogy a testek egymáshoz képest relatív sebességgel rendelkeznek és a viszonyítási pontot tetszõlegesen vehetjük fel én megrökönyödtem.Ugyanis ha ez így lenne, akkor egy harmadik szemszögbõl nézve lehetséges lenne a fénynél gyorsabban utazni, hiszen az egyik test is repülhet mondjuk kétharmad fénysebességgel és a másik is egymással szembe.Ezt én valószerûtlennek tartom. Inkább az logikus, hogy van egy fix tér és ahoz kell viszonyítani. Olvastad Az elegáns univerzum címû könyvet?Sajnos én nemtudtam végigolvasni, mert csak kölcsön kaptam az egyik tanáromtól, aki már azóta nem a tanárom,hiszen elvégeztem az iskolát.
Hm de igazad van azt hiszem csillag halala utan keletkeznek.
Ami itt a foldon van az edes keves ahhoz hogy megertsuk a dolgokat teljesen. Peldaul ha jol tudom a neutron csillagok, amelyek egy bolygo "halala" utan keletkezik altalaban olyan 10-20 km atmeroju mindossze, de a tomege valami irdatlan, akar tobb naptomeg is lehet. Ezt esszel felfogni sem lehet, hogy ez hogyan is lehetseges, mifele surusege lehet annak az anyagnak es valyon mifele anyag lehet..
Na errõl sem hallottam még, érdekes ám elég khm. fura ez a fajta magyarázat, fene tudja. Esetleg bõvebb információ? Azon, hogy ha a térnek van sûrûsége az milyen hatású lehet, én is gondolkoztam.
Nos szerintem a teret össze lehet nyomni.Ezzel együtt meg lehet változtatni a sûrûségét is.Pl: Két áramátjárta vezeték vonzza vagy taszítja egymást a bennük áramló áram irányától függõen.Szerintem a köztük levõ tér sûrûségének megváltozása szükségszerû. Namármost ha eltudjuk érni, hogy egy elektromos áramkörben az egyik ágban mozgó elektronokat sûrûbb míg a visszajövõ ágban ritkább közegben mozogjanak,akkor úgy fognak viselkedni az elektronok akár egy hernyótalpas lánctalpának körmei.Ugyanis az egyik ágban megnõ az elektronok relatív tömege, míg a másikban csökkeni fog.Ezáltal nagyobb tömeget tudunk ellökni magunktól, mint amennyit visszahúzunk.Ehez persze rendkívül nagy áramerõsségekre és kicsi ellenállású vezetõkre van szükség.A Gravity Control Technologies is foglallozik a témával.Nemtudom hallotatok-e már errõl a vállalatról?Repülõ csészealjak tervezése és szupravezetõk fejlesztésével foglalkoznak.