"Ebben az esetben egy ûrhajós elméletileg még az elindulása elõtt megérkezne a célállomásra."
Ez Einstein elméletének hibás értelmezésébõl levont hibás következtetés. A téridõ egy modell, ha szigorúan veszem, és az idõt valós térbeli dimenzióként kezelem, akkor ilyen baromságok jönnek ki belõle.
A téridõt stopperórák és fényjelek alkotják. Ezekre vannak mérési utasítások a modellben. Se sárga villamos se más egyéb nincs a modellben.
De továbbmegyek. A newtoni fizika kiegészítve a véges fénysebességel kiadja a speciális relativitás téridejét. Nem egyszerûen arról van szó, mint ahogy itt is leírták más, hogy a Lorentz-elmélettel teljesen megegyezik. A newtoni fizikából szükségszerûen következik a speciális relativitás.
A speciális relativitás lényege, hogy elfut a mozgó megfigyelõ a hátulról érkezõ fényjel elöl. Emiatt a fénysugár szétnyilik, és a távolságok transzformálódnak. A tárgy közelebbinek fog látszani.
Ha a fényjel elölrõl érkezik, akkor ráfut a megfigyelõ, emiatt az kevésbé tud szétnyilni, a tárgy távolabbinak látszik.
Az idõ pedig azért relativ, mert ha egy mozgó vonat közepébõl elõre és hátra kiküldök fényjelet, akkor a végéhez hamarabb fog odaérni, mint az elejéhez. Ugyan az történik mint az elõbb, az eleje elfutott a fény elöl a vége meg belefutott. Ha ez a jel azt jelenti, hogy most 12:00-ra kell állítani az órákat, akkor a végében hamarabb fogják 12:00-ra állítani az órát, mint a vonat elejében. Mert ugye a vonat KÖZPÉN állok, és azt hiszem hogy mind a kettõ ugyan olyan távol van tõlem. Sõt azt is látom, pedig nyilvánvaló, hogy a végébõl érkezõ fény jóval hamarabb indult, mint az elejébõl hozzám érkezõ. De mint alább írtam a távolságok torzultak.
És mindez sima newtoni fizika és optika. És mindez a specális relativitáshoz vezet.
Most nevess hatudsz.
nem ugyvan hogy a vonatban ülõnek ez nem tûnik fel?...mert neki olyan, mintha a a vonat nem mozogna. Csak a külsõ szemlélõnek.
Mert einstein szerint relatív hogy a vonat megy az állomásba vagy az ékkomás a vonat alá, szvl aki a vonatban annak a vonat állónak tûnik, s mivel c mindig = c az órák számára ugyanannyit fognak mutatni.iker paradoxon
Akkor kédezek én. A két világoskék vonal találkozásánál álló megfigyelõ szerinted mit lát? Nem a két világoskék vonalon érkezõ fotont?
Mert akkor a vonat végét meszebb kellene hogy lássa, mint az elejét, mert az a foton távolabbról indult. De mégse látja meszebb, mert elfut a fény elöl, ami emiatt jobban szét fog tartani. Nem egy foton, hanem mondjuk a hátsó ajtó képe. Pont annyival fogod nagyobbnak látni, mint amenyivel meszebb vagy. A két végét egyforma nagyságúnak fogod látni a közepérõl, pedig nyilvánvalóan a vége meszebb van. De számold ki, a Lorentz-transzfomáció ugyan ezt adja.
Idehozom a képet: http://img0.tar.hu/foton888/img/28106662.gif#3
Szóval. Fogok egy zseblámpát. Kettõt. Állok egy majdnem fénysebességgel haladó vonat közepén. (haha) Villantok egyszerre elõre és hátra. Ezután azt látom, hogy EGYSZERRE megjelenik a fényfolt a kocsi elsõ és hátsó falán. Nem csodálkozom ezen, hiszen tudom hogy a közepén állok, és a fény hozzám viszonyítva halad fénysebességgel. Csakhogy az ábrán is ugyan ez történik, pedig nem hozzám képest halad a fénysugár c-vel, hanem az állomáshoz viszonyítva. Látszik hogy a két jel egyszerre indult és egyszerre érkezett vissza hozzám. EGYSZERRE LÁTTAM A FÉNYFOLTOKAT A VONAT VÉGEIBEN pedig nem egyszerre tükrözõdtek vissza. Ez az egyidejûség relativitása.
Az ábrán látszik, hogy a végérõl visszapattanó foton hosszabb utat tett meg visszafele, mint az elejérõl érkezõ. Távolabbinak kellene látnom a vonat végét, mint az elejét. Kérdés, láthatom az elejét és a végét egyforma távolságra ha minden az ábra szerint történik, és az állomáshoz képest halad a fény állandó sebességgel? A válasz, igen. A világoskék vonalak találkozásánál még nem látom a fotont, ott még csak átment a szemem lencséjén. Itt egy pontba kerül az összes foton, olyan ez mint egy fotógép. Ezután még át kell haladnia az üvegtesten, és ezután éri el a látóidegeket. De ez idõ alatt már szétnyílik a fénysugár, egyre növekedni fog a kép mérete. Én eközben tovább mozgok a vonattal együtt, emiatt hosszabb utat kell megtennie a fénysugárnak, mintha állnék. Nagyobbnak fogom látni a vonat végét, mintha állnák.
Könnyû belátni, hogy az elölrõl érkezõ fénysugarakkal pont fordítva történik a dolog, ráfutok a szememben haladó képre, ami miatt az kisebb lesz.
És ez nem csak valamiféle biológiai effektus, hanem optikai. Ez történik a fotógéppel, és MINDEN MÁSSAL, AMIVEL TÁVOLSÁGOT TUDOK MÉRNI. Mert távolságot vagy háromszögeléssel mérsz vagy Dopplerrel. Az utóbbival csak akkor tudsz mérni távolságot, ha van referenciád. A csillagászatban fényerõvel is szokás távolságot becsülni, de arra is érvényes ez a hatás.
Ez tiszta newtoni fizika és optika. Az egészet legegyszerûbben a Lorentz-transzformációval lehet leírni, ha az idõt úgy kezelem, hogy ugyanezekkel a fénysugarakkal SZINKRONIZÁLOM az órákat, és az ezek által mutatott értékeket használom a képletben.
Semmilyen idõsíkról meg hasonló dologról szó nincs .
Akkor számoljunk.
A Lorentz-transzformáció x'=(x-vt)/(1-v2/c2) t'=(t-vx/c2)/(1-v2/c2)
Villantsunk a Holdon egy lézerrel. Az esemény térbeli koordinátája x=-384000e3 méter, az idõkoordináta t=-x/c mert az origó a jelen lesz. Tehát én az x=0 t=0 pillanatban mérek, sebességem most v=0. Most legyek a térnek ugyan azon a pontján ugyan abban a pillanatban mint az elõbb, de legyen a sebességem v=0.8c. Távolodom a Holdtól. Ekkor át kell transzformálni az elõbbi koordinátákat, amibõl x'=-1.152000e+09 . Távolabb ugrott a Hold? Nem, mert az álló mérése még mindig 'reális'. Most közeledjek a Holdhoz. v=-0.8c x'=-1.280000e+08 . Közelebb ugrott a Hold? Egyáltalán, most akkor hol van a Hold?
A három mérés ugyan azon a helyen ugyan abban a pillanatban történt. Gyakorlatilag ezt nehéz lenne megvalósítani, de ez részletkérdés. 3 különbözõ távolságot MÉRTÜNK. NEM 3 különbözõ távolságra VAN a Hold.
Ez egy látszat. Ebbõl van aki azt a következtetést vonja le, hogy akkor az idõdilatáció is az. Az idõdilatáció valós.
MINDEN ÚGY MÛKÖDIK, AHOGY A SPECIÁLIS RELATIVITÁS LEIRJA. A speciális relativitás azt mondja, hogy a mozgó óra lasabban jár. És ez így is van. Az egész következik a newtoni fizikából. Az idõdilatáció is. Hogy lehet az, mikor a newtoni idõ abszolút? Már leítram, mi a relativitás IDÕdimenziója. Órák által mutatott értékek halmaza. A kettõ nem ugyan az.
elírás történt, helyesen t=-abs(x)/c Emiatt a két x' felcserélõdött, de nem lényeg.
Szia!
Látom tanultad, de egyáltalán nem érted.. Ha esetleg egy könyvet vennél a kezedbe?? Az sokat segíthetne!
Lehet-e a gravitáció a téridõ görbülete? A speciális relativitás a fényrõl szól. Az idõt a fényúttal írja le. A távolságok látszólag rövidülnek. A mozgó testek valójában összemennek. A mozgó órák lassabban járnak. Ennek következménye, hogy az látszólagos távolságlülömbség a különbözõ sebességgel haladók számára reális külömbséggé válik. Az idõt térszerûvé tesszük azzal, hogy beszorozzuk a fény sebességével. Az idõ a speciális relativitásban a fényút. Ha ezen a négydimenziós teren görbületet veszünk fel, akkor megkapjuk a gravitációt helyettesítõ leírásmódot, ahol nincs gravitációs erõ, csak görbült téridõ, aminek a görbületét az anyag-energia térbeli sûrûsége határoz meg. Ha speciális relativitás a fényrõl szólt, akkor nem kellene-e az általános relativitásnak is a fényrõl szólnia?
Valahogy úgy szól a történet, hogy az anyag meggörbíti maga körül a téridõt. Ebben a görbült téridõben halad egyenesen a fény, amit görbének látunk. Ha a fény a legfontosabb szereplõ a történetben, akkor nem volna-e helyesebb azt mondani, hogy a fény elhajlása maga a gravitáció?
A görbült téridõ maga az elhajló fény.
Járjuk körbe a dolgot. Tud-e a fény elhajlani? Természetesen, hiszen ismert a fénytörés jelensége, ahol a fény két kölönbözõ törésmutatójú közeg határán irányt vált. Az optikailag sûrûbb közegben lasabban halad. Az Einstein egyenletek egyik megoldása statikus centrális tömegre a Schwarzschild-megoldás. Ha számolunk egy keveset, hamar rájövünk, hogy a fény sebessége mondjuk egy végtelen távoli megfigyelõ számára csökken ahogy megközelíti a tömeget. Az elsõ gyanus jel.
A fénytörés képlete a sin1/sin2 = v1/v2 ami annyit jelent, hogy a beesési szöget szinuszainak aránya egyenlõ a közegbeli sebességek arányával. Számoljuk ki, igaz-e ez a gravitációra?
cx2=cx;cy2=cy;/* gyorsulas utani sebessegvektor lesz ebben */
a=-m*g/(r*r);/* newtoni gyorsulas, nagy a tavolsag a tomegtol, kozelitoleg jo ez is, minusz mert lefele hat */ cy2+=a*dt;/* csak lefele, a Fold most X-ben vegtelen sik, a gravitacio csak Y-ban hat */
dr=cy*dt+a*0.5*dt*dt;/* dr ujraszamolva a gyorsulas miatt, csak Y-ban */ /* dt ido alatt ekkora utat tett meg a feny */ printf("fenyut : %.30Le \n",dt);
t=sqrtl(cx*cx+cy*cy);/* sebessegvektorok hossza */ t2=sqrtl(cx2*cx2+cy2*cy2);/* a masik */
sin1=cx/t;/* szogek szinusza a sebessegekbol (szogek a merolegeshez) sin(a)=x/t */ sin2=cx2/t2;
Rs=m*g*2.0/(c*c);/* schwarzschild radiusz */ /* oszto a schwarzschild metrikabol, egyenlo a gravitacios idodilatacio mertekevel */ /* ez aranyos a feny sebessegenek a csokkenesevel, mivel a fenyora jarasanak az utemet */ /* a feny sebessege hatarozza meg */ c1=c/sqrtl(1.0-(Rs/r));/* kozegbeli(vakuum) fenysebesseg r tavolsagban */ c2=c/sqrtl(1.0-(Rs/(r-dr)));/* es dr-el lejjebb */
A számok azt mutatják, hogy a gravitáció lehet hogy egyszerû fénytörés. Ismert hogy a gravitáció megközelítõleg a fény sebességével terjed. Kell lenni valamilyen közvetítõnek, ami c-vel halad. Nyilván valahonnan tudnia kell a fénynek, hogy el kell hajlania. Ezt a lokális vákum sürûsége határozza meg. Mi határozhatja meg a vákum sürüségét? Az egyik lehetséges megoldás, hogy a gravitáló anyag mindenféle részecskéket sugároz ki magából. Ezek lehetnek akármik, nem ezek a fontosak, ezek csak a vákum sûrûségét fogják meghatározni. Lehet hogy nem is kell graviton a gravitáció mûködéséhez, akár a neutrinók is megadhatják, hogy milyen sûrû legyen a vákum egy adott helyen.
Mivel ezek térben szétszóródnak, ebbõl származtatható a távolságnégyzetes függés. A fény a sûrûbb közeg fele törik meg a beesési merõlegeshez képest, és a sûrûbb közegben halad lassabban. A gravitációnál ugyan ez történik.
Na jó, de ha áll a térben egy atomokból álló tömeg, ott hol van fényelhajlás? Minden anyagot bozonok tartanak össze. Ezek a foton rokonai, csak némelyiknek tömege is van. Ez azt jelenti, hogy minden anyag felfogható egy fényórának, amiben folyamatosan oda-vissza mozog a fény. A fényt itt, és általában, nem csak a látható fényre értem, hanem az egész frekvenciatartományára. Nyilván ha így nézünk egy atomokból álló tömeget, akkor abban a 'fotonok' folyamatosan a gravitáló tömeg fele fognak eltérülni, ami az egész test elmozdulását eredményezi. És ennek az energiáját nem a közvetítõ részecske szolgáltatta, hanem maga az anyagban mozgó fény(fotonok, és bozonok). Az anyag belsõ energiája, pont úgy, ahogy a relativitás leírja.
Továbbá nem állítom hogy tényleg így van, odaírtam, hogy LEHET...
Einstein nyert.
Hali, Nemtom hallotad-e állitólag egy Kaliforniai faszi megtalálta a mindenség egyenletét. Tudsz hozzá egy linket? Köszi.
Üdv mindenkinek!
Fõiskolai filozófia dolgozat kapcsán foglalkoztam a témával (ezt a forumot még nem néztem át, de érdekesnek tünik).
Én úgy látom, hogy egy kicsit rosszul magyarázzák idõnként az idõ fogalmát, vagy a kvantumállapotokat (bár én csak laikus vagyok).
A dolgozatom ezen a címen elérhetõ: http://www.sumegi.eu/doc/
Szerintem a probléma a fény helytelen értelmezésében van. Maxwell ugyanis valójában nem EM sugárzást, hanem EM-Vákuum sugárzást írt le. És mert a vákuum=semmi, elkezdték keresni, hogy vajon mi lehet az EM (elektromágnesség) oszcilláló párja a sugárzásban? Mert az elektromos és mágneses tér együtt növekednek és tünnek el! De mi az, hogy ...eltünhetnek? Hogy bármilyen megmaradás ne sérülhessen, kellett valami, amibõl, és ahová ezek a terek jönnek, mennek. És egy kis csavarral, -ez lett a vákuum (ami nem semmi)! És aminek mára már 100x több energiája és tulajdonsága van, mint bármely anyag-rendszernek! Nemcsoda, hogy elkezdték keresni- azt a semmit, ami mégiscsak valami! Volt aki éter formában, volt aki kvantumfizikában, ki- hol? De kétségtelenül: mára a leganyagibb anyag: a VÁKUUM!
Ami azért megmosolyogtató.
Mert ez szerintem is igaz, no de nem így- egy ilyen csavarral! Kétségkivül, nem illik, hogy "eszet osszak", pont én, aki kellõen sem képzett, sem képzetlen nem vagyok. De hátha beszélhetnék végre valakivel errõl a modellrõl? Tehát: A fény egy "gravinerciális- elektromágneses" sugárzás. (=GI-EM sugárzás) Vagyis a gravitációs-inerciális mezõt létrehozó tömeg, és az elektromos-mágneses mezõt létrehozó töltés egymásba átalakulása, oszcillációja. Ami egyuttal egy "töltés és tömegsûrûség ekvivalencia elv" alapja. Töltés=tömeg Vagyis hogy mindenféle kölcsönhatás egymásba alakulhat? Ezért kell legyen a fény: GI-EM sugárzás, és nem valamiféle EM-Vákuum sugárzás. "EM" sugárzás meg végképpen nem lehet, mert az sületlenség, (még az enyém se lehetne nagyobb...) mivel nincsen oszcilláló párja az elektromágnességnek, csak közege. Olyan ez, mintha a vízhullámban nem lenne a mozgási energiának párja a helyzeti! Semmilyen oszcilláló párja nem lenne!
A fény szerintem a fizikai világmindenség építõköve- az anyag és energia, töltés és tömeg, tér és idõ, és információ autonom hordozója. Ahol nincs fény, ott nincs világmindenség, és megfordítva. Nincs se tér, se idõ, se tudat, se emlékezet.
Bizonyításként például levezettem a gravinerciális Poynting vektort, az elektromágneses mintájára.
Szerkezetileg ugyanaz, és a kettõ összege- 90o fáziseltolással (sin^2+cos^2=1) konstans lehet. A fény tehát önfenntartó, s így nincs szükség a Jolly Joker szerepû vákuumra, amire mindent, amirõl fogalmunk sincs, rákenhetünk.
Én is tudom, hogy Maxwell fényelmélete az elektrodinamika, az SRE, ARE, kvantum mechanika és sok mai technológiánknak biztos alapköve. Pont annyira jó, és biztos, mint amilyen a geocentrikus világkép is volt! Amíg fel nem váltotta azt a heliocentrikus, ami pontosan olyan pontos, mint az volt, csak lényegesen áttekinthetõbb. Bár ugyanaz az eredmény, mégsem mindegy,hogy a kört a közepébõl, vagy valamelyik pontjából akarjuk meghúzni. Egész más szerszám kell hozzá. Hirtelen, eszembe se jutna olyan körzõ... Tiszteletre méltó, ha valakinek mégis sikerül. De használni nem azt kellene.
Mert hiába van külön anyag, energia, tömeg, és töltés! Kinek is tetszhetne egy ilyen massza...,már csak kezdenének valamit egymással! Legalább oszcilláljanak, hogy valamiféle kis rend lenne végre, no...
Legyen VILÁGOSSÁG!
Rég jártam erre. Üdítõ olvasni az újabb beírásokat. Ezen a szinten nem tudok érdemben hozzászólni a témához, de feltûnt egy elõremutató fejlemény, amit már régebben forszíroztam. Ez a szemléletmód változása.Az hogy a jelenségek leírása és értelmezése a triviális matematikai szemlélettel nem ad lehetõséget a továbblépésre, de ha ugyanazon triviális egyenleteket úgy rendezzük át, hogy az antropomorf mennyiségeket kiváltjuk azok matematikai függvényeivel ( értelmezésével) az egyenletek ugyanazt az értéket adják, viszont jelentõsen megnövekszik az átrendezés lehetõsége olyan formulákra, amelyek megfogalmazásukban közelebb állnak a reális fizikai valósághoz, mint az emberi érzékelés behatároltsága alapján megalkotott mennyiségekkel történõ felírása a dolgoknak. Az antropomorfizmustól való elszakadás felszabadítja a gondolkodást, és megmutat olyan dolgokat, amelyek eddig is nyilvánvalók lettek volna, ha nincsenek elrejtve a történelmileg kialakult matematikai és fizikai formalizmusok által. További jó gondolkodást. Üdv: shakwill
A mindeség elmélete:
http://wtfmatrix.blog.hu/
http://arxiv.org/abs/0711.0770
Ameddig nem számolja ki miért annyi a részecskék tömege amennyi, addig nem a végsõ elmélet. De ha a gravitációt nem a görbült felületek egyenleteivel kell számolni, akkor nem is fogja megtalálni...
"A nagyhírû professzor vendégelõadóként tartott elõadásainak részletei digitalizált formában megtekinthetõek a http://www.lilli.hu/ weboldalon. A felvételek a '90-es évek elején készültek az ELTÉ-n, melyeken a világhírû "marslakó" közérthetõ módon avatja be a hallgatókat a fizika legnehezebb kérdéseinek: relativitáselmélet, kvantumfizika atomreaktorok biztonsága rejtelmeibe. Az elõadásokon elhangzottak szervesen kapcsolódnak a nemrég kiadott Teller Ede: Üzenetek egy marslakótól c. könyvéhez, annak mintegy virtuális mellékleteként."
Zseniálisan magyaráz az öreg! Más, egyszerû és érthetõ módon tanítja a "vaskalapos" definíciókat is. Még gyakorló fizikusoknak is érdemes megnézni az elõadásokat.
Sziasztok, kaptam ma egy érdekes levelet:
"Gondolj csak a lebegésre. Most igen, az ufo-kra gondolok, mert szerintem gyarlóság azt gondolni, egyedûl vagyunk. Nem is beszélve arról, hogy jómagam is szemtanúja voltam nem egynek. Szóval. A lebegés nem más mint a gravitációs mezõ megfordítása. Hogyan? Ha töröd egy kicsita fejed a kérdésen nem nehéz kitalálni a zúgó hang mibõl ered. Ha elhaladsz egy trafóház mellett ugyan olyan hangot hallasz. Tehát. Az elektromosságnak igenis köze van a gravitációhoz, és miért ne lehetne akkor a feltevésem igaz? Csak a méretek mások.
"Szóval amint mondottam az elektronokat NEM a gravitáció tartja keringésbe az atommag körül" Nem értek egyet ezzela mondattal."
most erre mit is lehetne válaszolni, hogy meg se bántsam...
"Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul!" Persze én is csak a konyhanyelv egyes elemeit beszélem. Hi! Szerintem a tudatlanságot lehet gyógyítani, a sarlatánságot nem. A levélírónak téves elképzelései vannak a fizika alapjairól. Sztem egy próbát megér, hogy nagyon egyszerûen fogalmazva, egy rövid válaszban próbáld helyretenni a fogalmakat. Persze csak akkor van némi esélyed, ha ez nála nem hit kérdése. Amire õ gondolhat, azok a kísérletek, ahol nagyfeszültségû elektromos tér felhasználásával lebegést, illetve inerciális hatást lehet elõidézni, amely teljességgel nem magyarázható a tradícionális tudományos megközelítéssel. De ebbe ne menj bele, mert a sarlatánok a homájos határeseteket öntik nyakon "tudományos" szakfrazeológiávalamit õk sem értenek, és ebbõl kreálnak "elméleteket".
homályos-basszus
az a baj, h kezdem úgy látni, h a nõk nagyrészébe benne van ez a "sarlatánság"...vagy nevezzük akárhogyanis; sztem nem csak ezt takarja, a fizikusok által tényeknek kezelt fogalmakban való kételkedésük valószínûleg csak az egyik következménye a gondolkodásuknak....vagy felfogásuknak.
ha az élet értelmét megtaláltuk, elkezdhetjük megérteni a nõk életének értelmét a mi életünkben...
Amikor az egyesített elmélet ókori történelem lesz, és mi a saját ûrhajónkkal visszük a csajokat ezerötszáz fényéves hétvégi kiruccanásra, akkor is hülyék leszünk a nõkhöz! Mert a sötét anyag, és a sötét energia mellett létezik a "sötét hatalom" is, amely éltet és ural minket férfiakat, és ezt a nõk uralják. Igazából ez a hatalom világos, csak mi vagyunk hozzá sötétek, mert logikusan gondolkodunk. Ez bizony a "Big Csöcs"!
A gravitáció befolyásolja egy bolygó légkörét?Példuául a mars rendelkezik megfelelõ gravitációs mezõvel a légkör megtartásához?
Szia! Igen, a gravitáció befolyásolja egy bolygó légkörét. Szakszerû válaszhoz kevés az ismeretem, de azért megpróbálok válaszolni. A gravitáció magyarul tömegvonzás. Minden anyagi tömeg a saját tömegközéppontja felé görbíti a tehetlenül (inerciálisan) mozgó testek pályáját, másképpen térgörbületet hoz létre. Ezt mi vonzásnak érzékeljük. a gracitáció a tömeggel arányos. Ez a vonzás tartja össze az égitesteket. Ha egy bolygó tömege kicsi, akkor a tömegvonzása is kicsi. Tehát a szökési sebesség is kicsi. A gázoknak halmazállapotuk miatt nagy a mozgási szabadsága, így könnyen megszöknek a világûrbe, amit a napszél hatása is jelentõsen fokoz. A gravitáció hatással van a légkör kémiai összetételére is, hiszen a könnyebb gázok könnyebben szöknek el. A Marsnak is azért renkívül ritka a légköre, mert a kis gravitáció miatt az évmilliárdok során a napszél nagyrészt "lefújta" róla az õsi légkört. A víz nagyrésze az UV sugárzás hatására disszociált Oxigénre és hidrogénre. Az oxigén egyrésze reakcióba lépett a felszín anyagaival, (pld a vasoxid adja a Mars vörös színét) a hidrogént pedig a napszél kisodorta a világûrbe. A maradék víz megfagyhatott, és a felszín alatt lehet esetleg. Ha mesterségesen sûrû légkört juttatnánk a marsra, azt is elvesztené néhányszáz millió év alatt, mert a kis tömegvonzás nem sûríti be, kicsi lesz a légnyomás, a légkör határa sokszáz kilométeres magasságba terjed, és ott már a napszél elvégzi a munkáját. A föld is folyamatosan veszít a légkörébõl, de ez elhanyagolható mennyiséget jelent. Minél nagyobb a tömegvonzás, annál több és könnyebb gázt tud megtartani az égitest, ezért van, hogy az óriásbolygók légköre, túlnyomóan hidrogénbõl ill. héliumból áll. Érvényes ide a bibliai mondás, hogy: Akinek van annak adatik, akinek nincs, azt is elveszik tõle amije van. No, hirtelen ez jutott eszembe. Remélem sok butaságot nem hordtam össze neked. Azért jó lenne, ha hozzáértõ is írna a témáról.
A tesztnek vege, mindenki megbukott.Ennyit nem tudtatok kiszamolni? Foglalkozzatok inkabb valami massal, ha mar egyszeru haromszogekkel sem tudtok szamolni.
Na akkor játszatok egy kicsit a gravitációval: (Meg lehet fogni és lehet huzigálni és forgatni az elemeket.)
Sziasztok! rég nem írogattunk ide...
Azt kérném, ha valaki tud jó oktató videókat/szövegeket on-line, ami érthetõen elmagyarázza a témát, kérem linkelje be.
Nekem az Elegáns Univerzum nagyon tetszett. ITT az elsõ része a Tubeon...(tudom nem annyira szakszerû)
Régebb a CERN honlapján volt egy olyan flash program amivel részecskéket lehetett csinálni, nem ismereitek?...nem találom sehol
Érthetõen elmagyarázni? Hm , Feynman szerint a kvantumfizikát például senki nem érti.
A szakszerû leírás, az a matematikai leírás. Ha átültetem szövegbe, már nem ugyarról beszélek. Hasonlatok kerülnek a leírásba, amitõl az már nem lesz hiteles. Ebben a topikban is érdekes dolgokat olvashatsz, csak épp olyan nyelven lett megfogalmazva, ami miatt abszolute nem hitelesen hangzanak.
Azt kéred, olyan link kellene, ami érthetõen elmagyarázza a dolgokat. Rendben. Azt mondod, az elegáns univerzum tetszett, ez is rendben. Megnéztem újra, tényleg jó.
De vajon tényleg megértettél valamit a sorozatnak köszönhetõen? Mondott olyat neked, amit eddig is tudtál, csak nem értettél? Ha igen, mi az?
Brian Greene a húrok vibrációjáról és rezonanciájáról beszél. Mennyiben segített a megértésben, hogy õ ezt elmondta? Az általános relativitásról is beszélt, ahol görbült a téridõ. Ez mint mond neked? Mi az, hogy görbült a téridõ?
Nem kötözködök, csak ha már megnyitottad ezt a topikot, akkor használjuk ki az alkalmat.
Érthetõ leírást akarsz? Vagy nem egy olyan leírást, ami számodra misztikus szavakat használ? Szerintem te az utóbbira vágyol. Mert a valóság az pofonegyszerû, majd meglátod..
Hogy lehet a gravitációt és a kvantummechanikát egyesíteni?
Fel kell írni a másik topikban leírt hullámcsomag refrakcióját egy olyan vákumon, aminek változik a törésmutatója az einsteini egyenleteknek megfelelõen.-
Már sokan próbálják,
Elõször is, köszönöm, hogy írtál (-:
A kvantumfizika érthetetlensége bennevan a videóba is.Ha nem lehet érteni, nem baj, akkor csak tudni akarok pár dologról, ahogy a fizikusok is; persze képletekkel bajban lennék; nem tudom mennyire lehet ezeket megjeleníteni.
Igazad van, tényleg a képletek a legszakszerûebbek, elragadtattam magam. Biztos csak kevés ember értené, ha azokat másolnál be. Arra gondoltam, hogy hátha ismertek olyan anyagokat, melyek képletek nélkül, de mégis "komolyan" magyarázza el a fizikát; úgyis érted mire gondolok. A fizikatanárom egyszer kölcsönadta "Az isteni a-tom" címû könyvet, az nagyon tetszett; erre a stílusra gondolok.
A görbült téridõt el tudom képzelni egész jól, a húrokat is. Amit most nem értek az az, hogy miért van szükség Higgs bozonra?... Még sok kérdésem van...
mindjárt megnézem, amiket belinkeltél (-: nem olvastam el, mééég...
Sok elõadást találsz a youtube-on, akár Feynmantól is. De a képletek sokkal jobban vezetik az intuicíót, mint akármilyen profi elõadás. Ott a baj, hogy egy mondat mögé akármit elképzelhetsz, a képletek egyértelmûbbek, amiatt is a fizika nyelve a matematika. Az volt mindig és az is marad.
Ha átmész a másik topikba, megmutatom neked, milyen is az a vibráció amirõl Greene beszélt. És hogy lesz az egész teret betöltõ hullámok összegébõl részecske. Látni fogod, hogy a részecske-hullám dualitás se teljesen úgy van, ahogy e két szó alapján gondolnánk. A hullámcsomag(részecske) kialakításához mindig szükség van hullámokra, csak sokféle frekvenciájú hullámot összeadva eltünik az ezek interferenciaképessége. De ekkor kissebb térrészbe fog nagy amplitudót adni a függvény, ami miatt a részecske jelleg erõssödik.
#1190 Én még messze vagyok a Higgs-tõl, elõször a kvarkokat kellene rendesen megérteni. Lehet, hogy a Higgs az isten-részecske, avagy az isteni atom, ahogy Lederman írta. Ekkor minden részecske ennek a rezonanciája. Persze a dolog nem ilyen egyszerû amennyire egyszerûen hangzik.
Az is lehet, hogy a kvarkokat és a leptonokat egy még kisebb egység alkotja. Az egyik ilyen modell a preon modell.
A következõ kérdés úgy hangzik, hogy lassulhat-e a fény a gravitáló tömeg fele közeledve? Mert ahhoz, hogy a gravitációt valamiféle fénytörésnek lehessen nevezni, le kellene lassulnia a fénynek erõs gravitációs térben.
A fénysebesség konstans, azaz állandó mint a speciális, mind az általános relativitás elméletében(és a valós mérésekben is)
De ez az állandóság a gravitáció elméletében (az általános relativitásban) már csak lokális, a megfigyelõ környezetében érvényes, hiszen nem tudunk felvenni globális koordinátarendszert.
Ez azt is jelenti egyuttal, hogy globálisan szemlélõdve NEM állandó a fény sebessége. Mivel nagyobb gravitációs térben lelassulnak az órák, ebból már sejthetõ, hogy a fény sebessége is kisebb ott. Hiszen lassabb órávan mérünk ugyanakkora sebességet. Ha 300000km-ert csak 2 másodperc alatt teszünk meg, akkor már csak 150000km/s el haladunk('valójában' egy távoli pontról szemlélõdve). De ha nekünk ez a 2 másodperc az óránk szerint 1 mertt lelassult, akkor 'valójában' 300000km/s-et mértünk.
Tehát a fény lassul erõsebb gravitációs térben, egy TÁVOLI MEGFIGYELÕ SZERINT. Ez a lassulás belsõ méréssel kimutathatatlan, mivel az mindig c(300000km/s) értéket ad.
Eddig minden rendben, de hogy lehet az, hogy a zuhanó testek gyorsulnak, ha a fény lassul?
A legegyszerûbben úgy lehet fényelhajlást számolni, ha két nem túl távoli pontot ugyanazon irányba mozgatunk különbözõ sebességgel, és az végpontokból a tangens irányt újraszámoljuk.
Az ábrán egy zölddel rajzolt ellipszis pálya van newtoni gravitációval számolva és a hozzá, és a hozzá tartozó pályamenti sebesség görbe, és pirossal a fénytörés modellel számolt pálya. Ja, hogy csak piros van? Persze, mivel pontosan fedi a zöldet, emiatt se a zöld pálya sem a zöld sebességgörbe nem látszik. A lassabb fény ellenére ahogy közeledünk a tömeghez, a tér gradiense egyre nagyobb lesz, emiatt nagyobb a 'gyorsulás'. Habár egyenlõre csak sebességváltozást számol a program.
A fénytöréses modell kis körpályákat számol, mintha a test csavarvonalban mindig fénysebességgel haladna. A modell függ a fény sebességétõl, amíg a newtoni nem.Ki lehet próbálni, ha T*c*0.99-el számol a program, már jelentõs az eltérés a newtoni pályától. A newtoni szimuláció egyszerüsített, de teljesen helyes is ugyan ezt a pályát adja.Ilyen skálán nem számottevõ a különbség.
typedef long double float1;
float1 g,c,m, Rs,r1,v1,scale, dr, dtime,geom_unit; float3 position, speed; int n;
A refraktív gravitációs modellt az einsteini gravitációhoz illeszteni kicsit bonyolultabb lesz, egyenlõre nem meggyõzõ egyik próbálkozás sem. A görbült téridõ egy tenzormezõ, nem egyszerû skalármezõ, mint amivel a modell jelenleg számol.
(vektorkezelés a másik topikban, minden float-ot cserélni kell float1-re )
A részletek. u=12; ennyi szegmensbõl áll a kis körpálya, ahol az anyag c-vel halad. Lehet több is. (Minimum 4 lehet.) A szegmensek miatt dtime-ot u darab részre kell osztani, ez lesz dtime2. Régebben emiatt hittem azt, hogy átlagot kell számolni a végén. Mostmár nem kell átlagolni, a fénysebességû vektorok közvetlenül a sebességhez adódnak vektoriálisan.
T a tangensvektor a körpálya: position + N*dr*2.0; (N*dr*2.0 a sugár) Ehhez jön +- N*dr, amibõl két pontot kapok, ez p1 és p2. Ezek mozognak dtime2 ideig T irányban c1 ill c2 sebességgel, ami a fény sebessége az adott térbeli ponton.
Ezután jön a tangens irány újraszámolása, végül Tc hozzáadódik a sebességhez.
A refraktiv gravitációs modell hullámokkal dolgozik, emiatt beleillik a kvantummechanika matematikai formalizmusába.
Válasz a #1180ra, nem egészen úgy van ám, van néhány hiba a számításban.
int main() { double x_ccd,x2,x_targy,y,y2,y_targy,b,t,v,c,tan_a;
c=3e8; //fenysebesseg v=c*0.3;//fotogep sebessege
x_targy=5000.0;//targy tavolsaga allo IRben (terbeli koordinata) y_targy=100.0;//targy nagysaga, magassaga, nem koordinata t=-fabs(x_targy/c);//ido koordinata, a fenyjel ekkor indult minusz, mert //amikor a lencsen atmegy a targyrol indult feny az lesz a (0,0) koordinata
printf("tavolsag:%f \n",x_targy);//targy tavolsaga allo rendszerben
b=1.0/sqrt(1.0-(v*v)/(c*c)); printf("specrel:%f \n",(x_targy-v*t)*b);//Lorentz transzformacio //megvaltozott tavolsag a mozgo inerciarendszerben a specialis relativitas szerint
x_ccd=1000.0;//ccd-lencse tavolsag, (ccd a kep keletkezesenek helye)
x_targy*=b;//a hosszak rovidultek, emiatt az esemenyek tavolsagai megnottek mozgasiranyban x_ccd*=b;
tan_a=y_targy/x_targy;//tangens alfa, ilyen szog alatt latszik a targy allo IRben (szog tangense) t=x_ccd/(v+c);//ido ameddig a mozgo ccd es a feny talalkozik
x2=c*t;//feny-ccd talalkozasi pont a lencsetol szamolva //x2=x-v*t; // ugyan az a ccd mozgasabol szamolva y2=x2*tan_a;//keletkezo kep merete /kisebb mint az allo kep /
tan_a=y2/x_ccd;// a lencse is mozog jobbra, mint a ccd, emiatt a fotogeppel egyutt mozogva a szog atan(y2/x_ccd) printf("foto :%f \n",y_targy/tan_a);// megvaltozott tavolsag a mozgo fotogep kepe alapjan
}
Nem volt tisztázva, hol van az események origója. Ez bárhol lehet, én azt a pillanatot választottam, amikor áthalad a fény a lencsén. Ez lesz a (0,0) koordináta.
Ekkor a fénynek x_targy utat kell befutnia, ami miatt t=-fabs(x_targy/c) annak az eseménynek az idõkoordinátája, amikor elindult a fény a tárgyról.
A tárgyak rövidülése valós, ahogyan azt a Michelson-Morley kísérletbõl levonható (a Lorentz elméleten belül), emiatt az események térbeli koordinátái távolabbra kerülnek egymástól. Ez a x_targy*=b;x_ccd*=b;
Emiatt a két módszer szinte teljesen egyforma, nem eldönthetõ, hogy a távolságok megváltozását egy látszat okozza, vagy tényleg a téridõ torzul.
Nemtom hogy van-e isten, de ha létezik, akkor nagy matematikus.
Mielõtt bárki azt a téves következtetést vonná le, hogy az egész relativitás egy látszatot ír le, tisztázni kell, hogy a mozgó tárgyak valójában megrövidülnek és a mozgó órák valójában lassabban járnak. (amihez képest mozgást végeznek)
Amit kiszámoltam, az a koordináta-transzformáció háttere a Lorentz-elméletben. Két esemény közt különbözõ térbeli távolságot kapunk,ha egymástól eltérõ sebességgel mozgó inerciarendszerekben mérünk.
:) Vicces vagy!
A rövidülés csupán látszat! Egyetlen oka a fény véges és állandó haladási sebessége a térben.
Ha egy rendszerbõl egy megfigyelõt indítunk útra, kezében a rendszer hiteles méterrúdjával, akkor ez a megfigyelõ azt fogja tapasztalni, hogy amikor sebessége a nyugvó rendszerhez relatívan pl. v=0,8c akkor a rendszerben maradt méterrúd hossza csupán 0,6-od része a kezében tartott méterrúddal.
És csak a nagyon hülye megfigyelõ hinné azt, hogy a nyugvó, változatlan rendszer csupán attól, hogy Õ a megfigyelõ eljött onnan "bánatában" összezsugorodott volna! Nem! A nyugvó rendszer hosszai nyugalomban vannak. Változatlanok.
Még akkor ha a nyugvó rendszerbõl elõbb elindult megfigyelõ méterrúdját a forrás rendszerbõl nézve megrövidültnek látjuk, akkor talán hihetnénk, hogy attól mert felgyorsult v sebességre a méterrúdja lerövidült. Hihetnénk, ha nem lenne egy fényórája amit Einsteintõl kapott.
Ezen jól látható, hogy a v=0,8c sebességgel halad a megfigyelõ ûrhajója a zöld vektor irányába, a narancssárga vektor irányába egy tükör felé elinduló fény 10 db hullámát a megfigyelõ rendszerében is 10 db hullámnak tapasztalja. Miután két egymást követõ hullám mindegyike egyenként is c sebességgel halad, így távolságuk csak akkor változhatna ha relativ sebesség lenne köztük, de dv=c-c=0 azaz a hullámok közötti távolság állandó, és mindkét rendszerben 10-10 db egymástól azonos távolságra lévõ hullám van. Így a látszat ellenére a forrás és a tükör közötti távolság pontosan ugyanakkora mindkét rendszerben.
Ha a kollégának igaza van, akkor csupán látszatot ír le az Einstein féle relativitás. Nagyon meggyõzõ, mégis egyszerû, érthetõ a bizonyítása.
Tud valaki érvet a levezetése ellen?
Kis ízelítõnek lementettem két egymással Einstein szerint egyenértékû jelenség animációját. Az egyiken egy villanást követõen a lámpától távolodó rendszerben látjuk hogy a fényrõl miért hiszi a lámpától távolodó, hogy a saját rendszere Y tengelyén halad. Persze így a távolodót rövidültnek és lassultnak látja:
A másik ugyanezt mutatja a lámpától távolódó szemszögébõl. Õ úgy látja, hogy a lámpás rendszer tõle -x irányban x= -0,8ct függvény szerint haladva azt hiszi, hogy a lámpájától halad a tükör felé a fény.
Õ viszont a lámpájával száguldozót felgyorsúltnak és megnyúltnak látja.