Miért lenne periodikus, megméred vagy erre áll vagy arra. Menet közben nem tudod megmérni, tehát nem tudsz periodikusságot kimutatni, hogy na ilyen volt, de mikorra megérkezett ilyen lett. Nem így van. Amikor elkaptuk, akkor erre áll a spinje . Ennyi. Ezért nem szeretik ha forgással hozzák kapcsolatba. Forgott valami? Én nem láttam forgást.
akkor mia spin, és egyáltalán mi a fenéért híjják így, ez csak egy ötlet volt
"Ez az átütõ erejû siker, amit a tranzakciós értelmezés a kvantummechanika összes rejtélyének megoldásában elért, egyetlen, a józan ész felfogásával homlokegyenest ellentétesnek látszó ötlet elfogadásának köszönhetõ - nevezetesen annak, hogy a kvantummechanikai hullám ténylegesen képes az idõben visszafelé haladni. Elsõ pillantásra ez szöges ellentétben áll a józan ész diktálta felfogásunkkal, amely szerint az oknak mindig meg kell elõznie az okozatot. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a helyzetet, akkor kiderül, hogy az idõutazásnak a tranzakciós értelmezés által megkövetelt fajtája végsõ soron nem sérti meg az okság mindennapi fogalmát. Hasonlóképpen, ez a Világegyetemen keresztül létrejövõ kézfogás nem szükségszerûen foszt meg bennünket attól, amit emberi sajátosságaink közül a legfontosabbnak tartunk: a szabad akarattól."
Akkor idézek még " De vajon mi a helyzet a Bell-egyenlõtlenséggel, az Einstein-Podolsky-Rosen-kísérlettel és az Aspect-kísérlettel? Végül is ezek keltették fel újra az 1980-as években a kvantummechanika jelentése iránti érdeklõdést. Az abszorberelmélet szempontjából semmilyen nehézséget sem okoz a történések megértése. Képzeljük el (továbbra is a pszeudoidõ fogalmaiban gondolkozva), hogy a két fotont kibocsátani készülõ, gerjesztett atom különbözõ irányokba különbözõ polarizációs állapotú ajánlati hullámokat küld ki. A tranzakció csak akkor fejezõdik be, és a fotonokat ténylegesen csak akkor sugározza ki, ha a megfelelõ abszorberpár az idõben visszafelé haladó avanzsált visszaigazoló hullámot visszaküldi a fotonokat kisugárzó atomnak. Mihelyt a tranzakció teljessé válik, a fotonok kisugárzódnak, megfigyelik õket, miáltal kettõs detektálás következik be, jóllehet a két észlelt foton egymástól térben távol tartózkodik. Ha a visszaigazoló hullám nem felel meg egyik megengedett polarizációs állapotnak sem, akkor ez a tranzakcó nem valósulhat meg, vagyis elmarad az egyezséget megpecsételõ kézfogás. A pszeudoidõ szempontjából nézve a fotonpár mindaddig nem sugárzódhat ki, amíg nem születik megegyezés arról, hogy a fotonok el is fognak nyelõdni, amely elnyelõdés során meghatározódik a kibocsátott fotonok polarizációs állapota, bár kibocsátásuk az elnyelésük „elõtt” történt. A szó szoros értelmében lehetetlen, hogy az atom olyan fotonokat bocsásson ki, amelyek állapota nem felel meg a detektor által megengedett abszorpciós állapotoknak. Valójában az abszorber modell szerint az atom csak akkor tud fotont kisugározni, ha megegyezés született a foton elnyelésérõl."
Szerintem ilyesmi egy foton kibocsájtás-elnyelõdés: Elõszõr az idõben visszafele haladó/megerõssítõ/ hullám látszik, utánna jön a rendes.
Én szerintem a mult is halad elõre, vagyis 12 órakor a Nap fenn van az égen és elhuzzák a sötétitõt az üvegmenyezeten, s én ott ülök a gép elõtt, s közbven itt már eltelt 7 óra hossza pontosan.
Nemértelek de mindegy, megpróbálom bemutatni a kétréses kisérletet...
Igen, mert nem szeretem, ha félbeszakitják a gondolatmenetem, vagyis ha a gondolatom már bozon, s azt valaki megspineli, akkor én lassan bosszus leszek.
Viszont ilyen félspinû elektronokkal azután sok hasznos dolgot cselekszem, amit anélkül, meg sem probáltam volna, mert eszembe se jutna.
Tehát egy spin meg egy bozonra vágyó gondolat az két spin?
Tiberiusznak írtam... anúgy te melyik galaxisból jötték?
...még énse írok tökéletesen, nehéz ehhez a szemét bolygóhoz akklimatizálódni...
Szemléltetés a vissza fele haladó fényhez : két jobbra tartó hullám összege balra tart, ha megfelelõ a fáziskésés.
Ugyan ezt a trükköt használták, amikor 'átlépték' a fénysebességet.
Idézet Hraskotól
"Talán emlékszel a középiskolai fizika anyagból, hogy csak vákuumban terjed minden frekvenciájú elektromágneses hullám egyformán konstans c sebességgel. Más közegekben a terjedési sebesség c-nél kisebb és frekvenciafüggõ. Normális közegben a nagyobb frekvenciájú monokromatikus fény úgynevezett fázissebessége kisebb, mint a kis frekvenciájúé (fázissebesség = az egyszínû, állandó rezgésszámú fény fázisfelületeinek mozgási sebessége). Ez egyébként közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy a kék fényt erõsebben töri meg egy üvegprizma, mint a vöröset. Elõ lehet azonban állítani olyan közegeket, amelyekben bizonyos frekvenciatartományban ez az összefüggés fordított. Ezek az úgynevezett anomális diszperziójú anyagok. Egy ilyen közeg fordított szivárványként bontja fel a fehér fényt, de ez még nem nagyon különleges. Rövid fényimpulzusok idõbeli terjedésének elemzésekor azonban érdekes dolgokat tapasztalhatunk. Az impulzust felépítõ különbözõ frekvenciájú komponensek az ilyen közegben a szokványostól eltérõen viselkednek. "
ez nagyon komoly! kösz szépen. Honnan szeded ezeketa a jókis ani-kat?...
Honnan szedtem volna, rajzoltam progival...
Sajnos a kétréses kisérlet elég összetett, nem lesz egyszerû leszimulálni. De ha érdekel, megmutatom hogy törik meg a fény. Csak fogyik a hely a sajátgalériámban.
Profi vagy =) Tök jók...a két résre kiváncsi leszek...már rég próbálom megérteni =) S azt nem tudod lerajzolni, h mi zajlik olyankor mikor a fényyel szembemegyünk, vagy vele egy vonalban?...mármint h mér mindig c a v-je....? =)
Vegyük azt a helyzetet, amikor a fénnyel szembe megyünk.A forrás lõjön ki két lézerimpulzust 1 sec /másodperc/ késéssel. A forrás inerciarenszerébõl /továbbiakban IR/ nézve te 1 sec-nál hamarabb áthaladsz a két impulzuson, de a forrásnál levõ fizikus tanult specrelt és tudja hogy hozzá képest az órád lassabban jár, és ha megmérnéd a saját IR-edben a két impulzus követési idejét akkor 1 sec-et mérnél. És ha megméred ténylegesen annyit kapsz.
Viszont nemtom mit lehetne ezen lerajzolni?
Ha az elektron akármerre mehet az idõben (lásd Feynman) , akkor egy kérdés marad: Mi jelöli ki az idõ múlásának az irányát számunkra?
A. elektron eneriat veszit-masik kesõbb felveszi. B. fordítva lehetetlen. C. szétsugárzódás és késõbb párkeltés
Elég szembetûnõ, hogyha a piros vonalak mentén összehúzzuk az ábrát, akkor sima ütközésnek tünik a dolog, kivevé a B.nél. De olyan nincs is.
Mi van akkor, ha fejreáll az A, ábra? Hogyan tudhatjuk meg, hogy melyik pont a foton kibocsájtás melyik az elnyelés? Nem csak mi hisszük ennek vagy aknnak? A foton számára nem telik a specrel szerint az idõ, tehát neki mindegy. A törés szöge mindig a foton fele mutat, mert B. nem létezhet, akkor pedig mi mindig azt látjuk, hogy elõször az az esemény jön ahol az elektron elveszti az energiáját. És ez akkor is igaz ha visszafele haladunk az idõben. Avagy mi magunk definiáljuk az idõt az által, hogy az adott esemény-párt milyen TÉRBELI irányból közelítjük meg. Egyre jobb...
Tehát a foton kibocsájtás-elnyelõdést vehetjük egy ütközésnek, vagyis a két esemény egy.Ekkor nyilvánvalóan 'valójában' pillanatszerûen játszódik le. Emiatt nem is érhetjük el a fény sebességét, hiszen az végtelen. Ok.De..
Számunkra mégiscsak két esemény látszik. Miért? A fény sebessége pedig véges, sõt állandó. Miért?
Az anyag avagy az energia meggörbíti a téridõt. hmm.... A téridõ jelen esetben pedig a foton..
Bocs hogy itt gondolkozok, de így valamiért hamarabb jön a válasz ...:DD
Miaz hogy meggörbíti a tömeg a foton? Máshol látszik a kibocsájtás helye...közeledünk...
Miért lenne végtelen, hiszen nem tett meg távolságot...akkor nulla? Nem. Akkor mennyi?
Mi van akkor ha az adott elektronnak az idõ irányát a térbeli /4d/ haladási iránya határozza meg?
Kár hogy senkit nem érdekel. Szóval 2me*c2 energiával visszafordítható az idõben az elektron. A Lorentz transzformáció azt mutatja, hogy a tér és idõkoordináták keveredhetnek. Mivel az elektron önmagához képest nem mozog, logikusnak látszik, hogy számára az idõkordináta az, amerre halad a téridõben.
Legyen a téridõ most 3 dimenziós. Legyen a szoba légtere, és legyen a tér a padló síkja. Tehát xy a tér, z az idõ. Mozogjon az egyik elektron egyenesen felfele, egy másik ferdén, egy harmadik a padló síkjában. Ha mindnek egyforma hosszú a 3d sebességvektora, akkor látszik, hogy a merõlegeshez képest a második ferde lassabban halad az idõben. A harmadik pedig sehogy sem halad. Azt mondtam hogy jelölje az idõ irányát az elektron 4d haladási iránya. Ekkor ha a második elektront vesszük, annak a sebessége mesõleges egy másik síkra. Most ez a vetrok az idõ vektora, az elsõ elektronnon pedig látszik hogy ebben az idõkoordináta-rendszerben lassabban halad az idõben. Tehát mindkettõ sajátideje lassult a másikhoz viszonyítva.A transzformáció pedig a forgatás. Na 4d ben ez a Lorentz transzformáció.Tér-koordinátákból idõkoordinátákat csinálunk és fordítva.
De mi van a sokrészecskés rendszerekkel? Mint pl az ember. Számára merre mutat az idõ vektora? Mi történik az idõvektorokkal ha sok elektront összeragasztunk?
Szia!
11, ez középiskola harmadikat jelent? Nos ez esetben azt javaslom a tananyagot értsd- és jegyezd meg. A többit, (mint amit itt is olvashatsz,) tekintsd úgy mintha egy filmet néznél...
Én még nem tudom, hogy ki vagy.. Bár bevallom kíváncsivá tettél..
A hullámokból ha nagyon sokat interferáltatunk, akkor valóban létrejöhetne pontszerû hullámfront.. Bár az a gyanúm, hogy ennek nincs meg az alapfeltétele nagyon sok esetben, így pl. a 21 cm-e H kvantumjainak létrejötténél sem...
Tudod, mi a peremfeltétele egy gömbvillám létrejöttének? Vagy, hogy miért marad stabil valamennyi ideig??
Nem mondtam hogy hullám a fény, csak azt, hogy haladhat egyirányba is. A gömbvillámokat szerintem hagyjuk. Nehéz õket vizsgálni. Természetesen itt nem oktatás folyik. Jól is néznénk ki, ha akárki oktathatna. Én is mint te vagy a többiek csupán a valóságot akarom megérteni.
De azt úgy nem lehet, ha pl az interferencia felett behunyod a szemed.
" haladhat egyirányba is." a hullám.
ez lemaradt
Viszon jelenleg a specrel elfogadott, és az úgy mûködik ahogy leírtam.
A másik amin itt elmélkedek, az a Wheeler-Feynman-féle abszorberelmélet 1940-es évekbõl. Nem hasraütésre találta ki Feynman, hanem mert a kisérletek wewdménye miatt szükség volt rá. Lehet hinni, hogy a foton egy golyó, de ha a kisérletek másik fele kiterjedt hullámnak mutat egyetlen foton is , akkor mivan?
Különös dolog, hogy amikor 1905-ben Einstein közzétette csodálatos elméletét, akkor még õ is és az egész világ az elektront pozitív töltésûnek gondolta.. És így tovább.. Minden eddigi elmélet kiagyalója nálunk lényegesebben kevesebbet tudott. Ez nem nagyképûség, hanem szomorú tény...
Nézzük ha sok elektron halad akkor saját mágneses terük kölcsönösen egymásra hatva körpályára kényszeríti õket, így erre a síkra merõlegesen is ugyanekkora erõvel "görbítik" tovább egymás pályáját. Ez pedig gömb alakú.. Mik a peremfeltételei a folyamatnak? Nos ha egy hatás fénysebességgel terjed akkor a gömb átellenes pontjára átérõ hatás fázisa biztosan más lesz mint az erre a pontra a köríven átérõ eletronnak. Na igen, de az elektron sokkal lasabban halad mint a fény! Ez igaz, de! Minden elektron hat a környezetében lévõ összes elektronra. Így a kölcsönös hatások szinkronizálódnak. Ezért a sajátfrevenciájuk, a de Broglie frekvenciájuk és a gömbhéjon terjedõ "szinkronizálást végzõ" hatások együttes rezonancia frekvenciáin minimális a rendszer energia vesztesége és fennmarad... No persze az energia sûrûség minimuma a még szükséges alapfeltétel.
Különben, ezt az egészet, már nagyon régen Schrödinger nagyon szépen leírta. Csak nem számolt a GW teljesítményû elektroncsomagok kölcsönös hatásaival...
Nos azért lenne érdekes, hogy megértsd az elektron viselkedését, részben a "szerkezeti" jellemzõit, mert akkor könnyen megérthetnéd, az energia leadási és felvételi folyamatait is..
Az index/fórum tudomány/ Mi a fény? topicban Habárnak épp ma reggel írtam egy szemléletes példát..Javaslom olvasd el.. Vagy másoljam ide??
Jocó egy nagy vagány.. Szeret sétálni és villogni a különös cuccaival. Gyakran sétált úgy, hogy a kulcsait hosszú zsinorra függesztve, maga elött pörgette. Így amikor egy elemet és egy mágneses kulcsot is kapott, ezeket is feltette a kulcstartójára,de külön zsinórokra 90 fokos szögben.. Így amikor sétál akkor a mágnes és az elektromos térerõsség a haladási irányára merõlegesen pörög. Ha kívûlrõl nézzûk akkor egy csõpaláston körbefutó szinuszos lefutású mindkettõ, így a vetületük oldal irányban tisztán szinusz... Jocó a fény...
"Nos azért lenne érdekes, hogy megértsd az elektron viselkedését," Nagyon vicces..
Másold.Lássuk.
Nem zavar, hogy az EM elmélet a sok foton statisztikából vezethetõ le?
Az, hogy valami statisztikusan ellenörizhetõ és az, hogy a statisztikából elméletet kreálunk két külön út. Ami magában hordozza a félreértés és a hiba lehetõségét..
Ha egy elektron energiát vesz fel akkor megváltozik a sebessége és ezzel a sajátfrekvenciája is. Ha egy hidrogénatom egyetlen elektronját vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy csak kitüntetett energiaszinteken (frekvenciákon, sebességeken..) láthatjuk az elektronokat. Ennek az oka a statisztikus szemléletbõl következõen az elektron jellegzetessége. Pedig ez nem úgy van! Mert nem vettük figyelembe, hogy a proton elektromos mezejében úszik ez az egyetlen elektron. Így kizárólag a rezonancia pályákhoz tartozó energia szinteken lehet stabilan, az összes többi energiaszint lassulással vagy gyorsulással jár együtt. Vagyis energia felvétellel vagy leadással.
Beleolvastam az indexbe. 'Eltünik az energia'.Vicces. Ha valaki egy mozgó hullámot nem tud elképzelni...:DD
Pontszerû és nem mozgó... És nem elképzelés, hanem kõkemény mérési adatok.. Fogalmi zavaraid vannak? Vagy nagyon félreértettél valamit?
Különben nem tûnik el az energia. Hanem az impulzusmegmaradás tétele pontatlan definíciót tartalmaz. Ami miatt hamis az impulzus tételt tartalmazó energia megmaradási tétel is.. Ki kellene javítani õket...
Szóval igazán az a harmadik elektron az érdekes. Számára nem telik az idõ.Lehet hogy a határon rezeg és csak a fele látszik a pozitiv idõben lévõknek? Mégis csak az a foton?
Egy probléma van vele, az adott megfigyelõ rendszerében a sebessége végtelen.
Ne nagyon éld bele magad... Az idõ fogalma szerint a bekövetkezõ periódikus jelenségek ismétlõdése az amivel érzékeljük, mérjük.. Így mivel nincs és nem lehet hátrafelé - visszaható jelenség, így az idõ csak egy irányban haladhat.. Nincs három elektron..
Ezt úgy érdemes szemlélni, mintha mi magunk fénysebességgel haladnánk.. Bármi amit teszünk az egy-egy hatás, ami szintén csak fénysebességgel haladhat -hozzánk képest- az ellenkezõ irányba.. Így mi soha nem juthatunk visssza a múltunkba, még akkor sem ha "megállnánk" és a korábban történt esemény hatása után erednénk. Mert a mi sebességünk abba az irányba is csak fénysebesség lehetne, így a megforduláskori távolság soha nem fogyhatna el.. Nem érhetnénk utol a múltunkat...
Tegyük fel, hogy egy fénypercnyi távolságból szemléli valaki a földet és vele együtt minket is. Akkor õ mindent egy perc múlva lát. Így az õ jelene a mi múltunk, az õ jövõje a mi jelenünk. Így ha vissza akarnánk menni a saját múltunkba, akkor oda kellene ugranunk mellé egy percnél gyorsabban és akkor a saját múltunkba léphetnénk.. Na igen, de az számunkra a jövõnkben történõ múlt lenne...Paradoxon..
Jó neked, van idõdefiníciód. Még Hawking se mert ilyen határozzott álláspontra lépni. Valami olyasmit mondott, hogy nem tudjuk valójában mi az idõ, de mint matematikai modell jól használható.
A specrel szerint a térkoordináták idõkoordinátákkal válhatnak. Ez hülyeség? Az hát. Kimérték, így mûködik a világ? Igen. Akkor most elvetjük a specrelt és a valóságot , mert nem tetszik az agyunknak?
Hmm ...nem végtelen a sebesség, ha az elektron mindig c-vel megy akár idõben halad akár térben. Igy amikor 90 fokban halad a megfigyelõhöz képest, akkor sem végtelen a sebessége, hanem c, de ez tisztán térben halad, idõdimenzióban nem, ami megfelel a foton idõtlenségének. De hogy jön össze az, hogy mi tér/idõ sebességet mérünk, miközben a foton idõben nem halad?
Visszatérve a kétréses kisérlethez, az egyik tény, ott mindig fotonokat észlelünk, sohase szétterjedt hullámot. Másik, ha két lyukon átmehet a foton, interferenciakép keletkezik. Namost számomra eddig az volt az egyetlen feloldása ennek a lehetetlen helyzetnek, hogy a fotont kiterjedt, akár több irányba haladó, az EM hullámhoz hasonló valaminek képzeltem el,de ez a valami EGY egész, mint egy billiárdgolyó. Ha bárhol ütközik, akkor abban a pillanatban eltünik az összes többi része. Mikor olvastam a lentebb megadott könyvet, azt hittem végre valami egyszerûbb megoldást találtam. Sajnos semmivel sem ad többet az idõben oda-vissza haladó hullámmokkal történõ leírás, mivel ott is szétterjed a hullám, emiatt ugyan azt a megszorítást kell tenni amit az elõbb említettem. Tehát semmiképp nem alkalmazható a hagyományos hullámfogalom a fotonra. Ráadásul a "retardált" és az "avanzsált" hullámok helyettesíthetõk a foton idõtlenségével, ugyan azt kapjuk. A foton már kibocsájtásakor tudni fogja hogy fog elnyelõdni. Ekkor pedig felesleges plusz kimutathatatlan hullámokat feltételezni. De az hogy a jövõ is befolyásolhatja a múltat ugyan úgy megmarad, sõt a késleltetett választásos kisérletek ezt meg is erõsítik.
A lényegi különbség az általam bemutatott 3d téridõ és a Minkowski téridõ között, hogy az utóbbiban bárhogy is forgatjuk a fénykúpon belüli eseményeket a Lorentz transzformációval, mindig a fénykúpon belül maradnak. Sõt ha fényszerû események mindig a a kúp palástján maradnak.
Senkinek nincs annyi esze , hogy beszóljön: hé haver, az összes Földi foton elnyelõdik pár tized másodperc alatt. kb ennyi az a távolság az idõben ami visszahathat...
érdekes, matematikai trükk, vagy fizikai valóság??? vmi bõvebb a fénysebességátlépés hatásairól?
"Matematikai trükk, vagy fizikai valóság???"-kérdezik a fizikust. "Természetesen matematikai trükk, de nem zárhatjuk ki a lehetõségét, hogy a valóság is így néz ki.":-)
Se információ se energia nem megy visszafele. Csak látszat az egész. Bûvészkedés. Ilyenekre pazarolják a pénzt..
Mert ha megkérdezik, ugyan mire fordították azt a sok kutatásra szánt pénzt, nem mondhatja azt hogy találtam az egyenletemben még egy dimenziót... Az olyan snassz. Visszafele megy a fény. Ez igen. Ezt tudják értékelni a politikusok.
"nem mondhatja azt hogy találtam az egyenletemben még egy dimenziót..."
Milyen rendes az sg.hu. Kerestek nekem egy ilyen cikket.-
A dolgok csak úgy megtörténnek, de mi logikát látunk mindenben...
Visszatérve a szoba hasonlathoz, nyilvánvaló, hogy a téridõben haladás kifejezés sántít. Ráadásul nem lehetne értelmezni azt, hogy az idõben visszapattant elektron hogy látszik egy adott pillanatban kettõnek. De ha az események hálózatát fix gráfnak veszem, akkor megint ott a kérdés, mi jelöli ki az idõ múlását. Régebben gondoltam arra, hogy a négydimenziós gráfon egy 3d brán halad keresztül, ami kimetszi a gráfból a 'jelent'.
Mintha teleöntenénk a szobát vizzel, a jelen mindig a viz felszine lenne. Az elemi események világvonalai pedig mint az ágak behálózzák a szobát. Itt még hullámok is kialakulhatnak, de asszem a modell szempontjából ez érdektelen...
Annyi kapaszkodó van csak, hogy ahol sûrûbben vannak az események, ott lassabban telik az idõ.
Régebben olvastam egy olyan gravitációs elméletet, ahol egy c-vel táguló 4d gömb 3d felülete volt a jelen. A szoba hasonlatban ez az emelkedõ vizfelszinnek felel meg. Namost ott a tömegek a felületen helyezkedtek el, de a tehetetlenségük miatt lemaradtak a táguló felülettõl. De kiszakadni nem tudnak, mert a felülethez tartoznak. Elég szemléletes magyarázat a gravitációra és a térgörbületre. Ha átemelem a modellembe, akkor a gráfoknál le kellene maradnia a viszfelszinnek.Ahol több van ott pedig jobban lemarad az emelkedésben.
Van egy olyan sejtésem, hogy a Schwarzschild-megoldás a foton idõbeli visszapattanását írja le.
Vegyünk sok részecskét különbözõ irányú és nagyságú sebességgel és indítsuk õket nagyjából egy pontból. Mi történik?
Jól látható, hogy a fehér vonal mellet nagyjából egy irányban haladnak a részecskék, sõt a sebességük is kb egyforma. Ha ez 4d térben van, akkor az együtt haladó részecskék közös haladási iránya kijelölik az idõ idányát a 4d térben és a sebességük által az idõ múlásának a sebességét is kijelölik, ami egyben a lokális fénysebességet is meghatározza. Ekkor a lassabb, lemaradó részecskék egy másik idõhöz tartoznak, ahonan semmilyen információ nem juthat el a fehér vonalnál élõkhöz. A gyorsakkal ugyan ez lehet a helyzet. De nem biztos. Ha a múltat nézzük, nem egyértelmû, hogy a mi c=300000 km/s múltunkat látjuk, vagy valamelyik másik sebességhez tartozó multat... Pl a kvazárok nagyon furcsák a mi világunkhoz képest. hmm...
A képrõl az is látszik, hogy a tõlünk nagyon távoli objektumok idõvektora elfele mutat tõlunk, ami nagy távolodási sebességnek felel meg.
Nézzük mit ír Hawking az idõ irányáról.
"Összefoglalva: a tudomány törvényei nem különböztetik meg az idõ elõre- és visszafelé mutató irányait. Mégis létezik legalább három idõirány, amelyek megkülönböztetik a múltat a jövõtõl.
A termodinamika által megszabott irány esetében a rendezetlenség nõ és nem csökken. A másik a pszichológiai irány, ebben az irányban a múltra és nem a jövõre emlékezünk. Végül a harmadik, a kozmológiai irány arrafelé mutat, amerre a világegyetem tágul, nem pedig zsugorodik. Megmutattam, hogy a pszichológiai irány alapvetõen megegyezik a termodinamikaival, ezek ketten tehát mindig egyfelé mutatnak. A határtalansági feltétel azt jósolja, hogy léteznie kell jól definiált termodinamikai iránynak, mivel a világegyetemnek sima, rendezett állapotból kellett kiindulnia. "
Mi az hogy termodinamika idõirány az én értelmezésemben? Ha bezárunk valamilyen gázt egy dobozba, akkor az egyenletesen kitölti azt, és az atomok sebessége az ütközések miatt nagyjából kiegyenlítõdik. Most ezt vigyük át 4d téridõbe. Vegyük az ábrát. Ott a kezdõállapotban minden részecskének más irányba áll a 4d sebességvektora. Azt már mondtam, hogy ez az irány jelöli ki a részecske idõirányát az én modellemben. Ez azt jelenti, hogy kezdetben nincs meghatározott iránya az idõnek, ami nagyon hasonlít a képzetes idõ viselkedéséhez. Látható az ábrákon, hogy ütközések nélkül is be fognak állni helyileg az idõvektorok egy irányba. De ha ütközéseket is beleveszem, akkor jobban kisimítódhatnak az egyenetlenségek az idõvektorok közt. Tehát ha valami termodinamikai egyensúlyba kerül nem pusztán azt jelenti, hogy a sebességek kiegyenlítõdnek, hanem az idõ iránya is azonos lesz a rendszer tagjainál.