Csak hogy javítsak, a Guderian-kacsa a Jagdpanzer L/70-es változatának volt a neve, mert hogy orrnehéz lett a drága. Viszont nagyon hatékony volt, ha egyszer célra tudott fordulni, mivel a hossza is elég nagy lett a hosszú löveg miatt.
A Jagdpanzer IV. #ambasa - a vinyómon találtam merõ véletlenségbõl. =)
Mi az a Guderiankacsa? Egyébként inkább annak van értelme, hogy az összes harcoló fél olaláról megnevezni a leghatékonyabbat. Nyugatról a legcombosabbak az M-10, Achilles és M-36 voltak, ha jól emlékszem.
Ilyesmire gmdoltam, bár szerintem ugyan annyi adat áll rendelkezésre róluk, mint a harckocsikról, azokról mégis komoly vita folyik sok helyen. Más Én a véleményetakre vagyok kiváncsi, de akkor szûkítek: Jagdtiger, Jagdpanther, Guderiankacsa, SzU.100, ISzU-122, ISzU-152, M-36 stb...
Erre így önmagában nem lehet válaszolni, mert ha pusztán egyetlen példány képességeit nézzük akkor a Jagdpanher. Mozgékony és dönött és vastag páncélzattal bírt és volt egy fincsi 88 mm-es lövegge is.
Viszont egy fegyvert az is meghatároz, hogy mennyire bonyolut és nehézkes legyártani, tehát az, hogy mennyi jut a frontra. Így nézve azért elég nehéz megmondani, mert tudni kéne, hogy egyes páncélvadászokból mennyit gyártottak és mit lõttek ki vele.(na ezt lehetetlen megmondani) Még az is bonyolítja a helyzetet, hogy egyes típusokból sok más fejlesztett típus készült.
Pl.: Az háború eleji rövidcsövû StuG III-ast összevetni a késõbbi pl.: '44-es hosszúcsövû kötényezettel elég sportserûtlen, de a megfelelõ idõben levõ típusai elég jól jeleskedtek ebben a szerepkörben az aktuális ellenfeleik ellen. (leszámítva '41-'42-ben a rövidcsövû nem sokat ért a KV-1, KV-2 és T-34 ellen) A StuG III-ast példul nagyon könnyû volt elõállítani, Guderian ezért is preferálta nagyon a típust. Azért õ tudta, hogy nem csak a minõség, de a mennyiség is sokat számít.
"A háború istene nem az észt, hanem a jó nagy hadseregeket szereti." Bár tudnám, hogy ezt kitõl idéztem...
A szovjet páncélelhárító fegyverek sem voltak rosszak '43-tól kezdve. A SZU-100 volt az elsõ igazán jól sikerült darab, de az ISU-122 talán a Tiger II és Jagtiger-t leszámítva minden német páncélosra nézve halálos fenyegetést jelentett. Kategóriájában igen kiemelkedõ volt.
Ezt a kédést ha jól emlékszem nem is olyan régen kitárgyaltuk, de Én is öntéspárti vagyok a homogén szemcseszerkezet miatt, természetesen azonos anyagminõség mellett.
Ellenben azt már sok topikban olvastam ki-ki szerint melyik harckocsi volt a legjobb. Ellenben Én arra lennék kíváncsi, hogy szerintetetek melyik rohamköveg, illetve vadászpáncélos volt volt a világháború legjobbja és miért?
Ezt a kérdést nemegészen értem, de ha arra gondolsz, teljesen logikus, hogy az illesztések gyenge('bb)pontok. Úghogy például egy T-34-es "féle" öntött torony nagyobb védelmet nyújt, mert nincs illesztés.
meghal a topik, indítsuk be: melyik jobb: öntött páncél vagy hegesztett (a szegcseltet hagyjuk mert az...)?
Igen, a T34 is egy Christie változat, csak ott a tengelytávok nem állandók, hanem a terhelésnek megfelelõen osztották be õket, emiatt ahol nagyobb a terhelés, ott van alatta egy tengely. Egyébként a T54/55-ös széria, sõt még talán a T62 is Christie rendszerû futómûvel készült.
Bocs nem így akartam, ezt még gyakorolnom kell. A lényeg az elsõ számok a teljes állomány, a második a teljesen ép, a harmadik a kis javításra szorúl, a negyedik a nagyjvításra szorúl, míg az utolsó kategóriát újjáépítendõnek titulálja. Ez azt jelenti, ha jól értelmezem a számokat, hogy a Szovjetúnió hadszíntéren tartózkodó harckocsi állományának csak mintegy 1/6-a volt teljesen ép, míg a másik 1/6-a harcképtelen kategóriába tartozott. A fentmaradó 3/4-e pedig kisebb-nagyobb hibákkal küzködött.
Ha a Cristie futómûvet úgy nézzük, mint nagygõrgõs futómû, akkor igen is bevált, és még év tizedekig használták. Azonban, ha úgy nézzük, mint kombinált kerekes-lánctalpas futómû,akkor lássuk be megbukott, és a néhány BT típuson sehol nem került sorozatgyártásra.
Egy kis adalék a szovjet harckocsifölényhez 1941.június 1-ei adatok (sajnos az eredeti forrást nem találtam meg hírtelen, ezét így kellett bekopiznom) Szerintem azért elég megdöbbentõ adatok a szovjet harckocsipark hadrafoghatóságáról.
Military District Total Intact Small Large Rebuild repair repair repair is is is required requied requied Leningrad Military District 1857 7 1536 210 104 Baltic Special Military District 1549 378 896 203 72 Western Special Military District 2900 470 1722 385 323 Kiev Special Military District 5465 1124 3644 298 379 Odessa Special Military District 1011 178 565 151 117 Total 12782 2157 8383 1247 995
Ja, hogy a T-34 -es is ilyen? Én úgy tudtam, hogy az alapján készült, de egy "butított" verziója.
Elöször is a T-34 futómûve is Christie-féle konstrukción alapult, azt meg nem nevezném éppen sikertelennek. Számos angol típus is ilyent használt.
A BT sorozat a II.vh. harcaiban valóban rosszul szerepelt, de ez nem magát a harckocsit minõsíti. Szolgálatba állításuk idején (BT-5: 1932, BT-7: 1935) egyenrangúak voltak hasonló típusokkal. Persze mindíg is érzõdött rajtuk a sajátos szovjet szemléletmód (ergonómia = 0, híradástechnikát, célzóberendezést nem túllihegni), de ettõl még összemérhetõek voltak egy Panzer II-vel vagy egy angol "cirkáló" hk.-val. Azt a szemléletmódot képviselték, amely szinte mindenhol megjelent a 30-as években, vagyis hogy sok kis harckocsi kell, mert az jól mutat a dísszemlén és olcsó. A szovjet doktrina szerint ráadásul a páncélosoknak egyfajta lovassági szerepet is szántak. Erre a gyors és erõs fegyverzetû BT-k alkalmasak is lettek volna, ha Sztálin ki nem végezteti a haladó szemléletû vezérkart. Az életben maradt dillettáns pártfunkcionáriusok megszüntették a harckocsi-magasabbegységeket, mondván hogy a tankok a gyalogságot támogassák. Ezzel megtették a németeknek azt a szívességet, hogy szétosztották az amúgy sem ilyen célra tervezett harckocsikat a front teljes hosszában, így a támadók egyenként elpusztíthatták a jármûveket. A vékony páncélzat pedig a frontális támadásoknál hozott katasztrófális eredményt.
Vagyis a BT-k is jók lettek volna, ha a nekik megfelelõ módon használják õket (olaltámadásra, megkerülésre). A németek fõ erejét is PzKpfw II -esek alkották Franciaországban, csak õk tudták, hogyan is vessék be hatékonyan.
Igen, mert azon méretû harckocsik amikbe a tömeg miatt bele lehetett tenni nem voltak alkalmasak komoly harctevékenységre. BT-k. Tehát hiába sikeres techinakilag, ha nem tudod olyan cuccba beépíteni ami hadászatilag is jó valamire.
Ha egy weboldalról akarod betûzni, akkor ott a hozzászólásszerkesztõ alján egy [kép] gomb. A felugró ablakba becopyzod a kép url-jét, és ennyi. A képet fel is töltheted az Sg.hu-ra a [képfeltöltés] gombal, ha 20 kbyte-nál nem nagyobb (VIP regisztráció esetén 200kbyte).
Egyébként nem csak szovjet sajátosság volt a többtornyú harckocsi:
De hogy ne csak kritizáljak, itt egy könnyû és gyors orosz harckocsi:
Antonov A-40(KT) vitorlázó "izé". Egy T-60-ból. Állítólag tényleg repült, fegyverzet nélkül és csökkentett üzemanyaggal.
Te most valamit nagyon elnéztél. A T-35 -t a legkevésbé sem lehet könnyû vagy gyors harckocsinak nevezni. A méretetek érzékeltetésére:
Ráadásul semmi közük sem volt a Christie-féle felfüggesztéshez, azt ugyanis csak könnyû vagy közepes hk.-nál használták. Jellegzetes példa erre a szovjet BT-széria (lehet, hogy ezzel keverted?):
A Christie-féle futómûvek jól megkülönböztethetõek, mivel nagyméretû futógörgõkbõl állnak, visszafutó görgõk nélkül (pl. ilyen a T-34 is). Néhány típusnál meghajtott futógörgõ is volt, ezeket közúton lánctalp nélkül, nagy sebességgel is használhatták. De a T-35 jól láthatóan nem ilyen.
Ennek ellenére igazad van abban, hogy a nem volt sikeres konstrukció. A többtornyos harckocsik nem válltak be, a tornyok súlya miatt lehetetlen volt rendes páncélt tenni a jármûre, és még így is lassú és megbízhatatlan, túlterhelt lett. A személyzetnek baj esetén esélye sem volt a menekülésre. És hát amikor kényszerûségbõl bevetették õket, akkor még a sokkal jobb konstrukciók is hatástalannak bizonyultak a harcokban, elsõsorban az alkalmazott taktika és stratégia miatt.
Az alábbiak közül egyik sem volt túl sikeres konstrukció. Nmelyiken a USA -ból licenszelt Chrisite-féle meghajtást használták, de a könnyû, gyors harckocsi koncepció nem vált be..
"Betonizált" T-34-es, a teste köré betonból rá egy kiegészítõ páncélzatot, de nagyon nehézre sikerült...
Nem teljesen , ha volt azonos lõszerük az azt jelenti , hogy a huzaghossz - és valószínûleg a megengedett töltõûri nyomás is - megegyezik , ami a ronkonságot valószínûsíti .
Annyi biztos, hogy a löveg nem 'közvetlenül' került át az egyikbõl a másikba. A Jagdtigerbe - tudtommal - a Mausba tervezett löveg módosítását építették be, de hogy az a Sturer Emilbõl jött-e??? Most akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad :(
Ezt nem tudom , mindenesetre a Sturer Emil PaK40-es még L/61 es lövege volt. A Jagtiger PaK44(80) lövegének hossza már csak L/55 lett. Azonban mindkét lövegharckocsi, és a légvédelmi löveg rendszeresített löszere volt a PzGr.39, vagyis a lövedék ûr megegyezett.
Az azonos ürméret nem feltétlenül kapcsolja össze a két löveget , jó lenne néhány kép , esetleg metszetrajz . Persze aztán lehet , hogy tényleg rokonok .
Azért csak volt a 128mm-es lövegnek tengerészeti vonatkozása is. :) A Zerstörer 1936C osztályt akarták 6 db 128 mm-es légvédelmi löveggel felfegyverezni, ami közvetlenül a Luftwaffetõl érkezett volna. A hajók építését 1942-1943-ban kezdték volna meg. Szóval a 128mm Flak 40, vagy 128 mm AAA (Anti Aicraft/Armor) igen univerzális ágyú lett, a nehézlégvédelem alaplövege 1942-tõl, közben a hajók nehéz FLAK lövegének szánták, plusz beépítették harckocsiba is.
Úgy néz ki, tényleg ez volt az eredetije, legalábbis a francia wikipedia szerint. Bár egy másik angol oldal szerint a Kripp és a Rheinmetal a 88-as után egy erõsebb atg-t akart kifejleszteni a megjelenõ nehéztankok miatt, és 1943-ban fogtak neki. Ezt szánták a Mausba is, és ez lett az eredménye.
A Tortoise-ben egy 650 LE-s, benzines Rolls-Royce Meteor V12 dübörgött. Ez eléggé kevésnek tûnik, de az angol harckocsik egyébként is vagy alulmotorizáltak vagy alulpáncélozottak voltak. Még a Centurion és a Chieftain is ettõl szenvedett.
A T-28 -t egy Ford GAF V-8 hajtotta, amely kemény 410 LE-t produkált. Nem csoda, hogy nem rángatta az istrángot.
A híd probléma biztosan felmerült volna, de azért az angolszász logisztika sok mindent megoldott. Végsõ esetben ott a németek válasza - mélyvízi átkeléssel.
Látom, a nehéz kategória felé ment el a társalgás. Valójában a nyugati szövetségeseknek is voltak terveik nehéz vagy szupernehéz harckocsikra, de ezek lekésték a háborút:
A39 Tortoise - angol nehéz rohamlöveg
Közel 80t-s tömeg, 225mm-es páncélzat, 19 km/h végsebesség (!) valamint egy 32 fontos (105mm-es) fõ löveg jellemezte.
T-28 - amerikai szupernehéz tank (szvsz. rohamlöveg)
95t-s tömeg, 300mm homlokpáncél, 105mm-es löveg. A Siegfried-vonal áttörésére akarták felhasználni. Külön érdekesség a kettõs lánctalp, amelyet azért alkalmaztak, hogy minél több alkatrészt tudjanak felhasználni a meglévõ típusokból (és megkönnyítette a szállítást is). Ja, és ez is jó gyors volt, 13 km/h-t tudott:)
Amennyire én tudom az elsõ sorozatú Tigerek voltak a H változatok, amiket javarészt (ha nem mindet) Afrikában vetették be. Sejtésem szerint a H elnevezés még a fejlesztési fázisban ragadt rá amikor a Tiger P (Porsche) és a Tiger H (Henschel) versenyzett. A Henschel nyert. Hogy a H elnevezést miért változtatták meg E re, arra ötletem sincs. Amúgy a németek a fejlesztés alatt álló harckocsiknál használtak E (Entwicklungstyp) betüjelzést, de ez után egy szám következett Pl: E-100, ami egy 140 tonnás 15 cm-es ágyúval felszerelt 200mm-es homlokpáncélú harckocsi lett volna, és az alváz valamilyen készültségi fokig el is jutott.
A német 128 mm-es nem is haditengerészeti, de talán ebbõl fejlõdött ki: 128mm FlaK 40 L / 61 Caliber : 128mm Country : Germany Roll : Heavy Anti-Aircraft Gun Date : April 1941 Manufacturer : Krupp Number Produced : 1125 Crew : 10 Weight (Deployed): 13000 kilograms Elevation : +88° / -3° Traverse : 360 Ammunition Type : High Explosive Ammunition Weight : 26020 grams Ammunition Feed : Single Shot Manual Reload Muzzle Velocity : 879 meters per second Cyclic Rate of Fire : 12 rounds per minute Practical Rate of Fire : 12 rounds per minute Effective Ceiling : 10675 meters
Én úgy tudom, hogy a Jagdtiger 128mm-es Pak 44-es lövege friss fejlesztés volt, aféle válasz az új szovjet nehézharckocsik (JSz-1, JSz-2) ellen, a német hadihajókon 105mm-es lövegeket használtak kiegszítõ tüzérségként.
128-as volt benne? Ilyen löveg szerintem nincs is. Az alábbiak ismertek elõttem és ezek (voltak) a legeltejedtebbek), néhány példával.
460mm (Yamato volt ekkora, ha jól emlékszem.) 406mm (16 inch, Iowa) 381mm (15 inch, Royal Oak, Hood) 380mm Bismarck 356mm (14 inch, King Geroge V) 343mm (13.5 inch, Lion, Tiger, I.Vh-sak) 305mm Dreadnought 280mm Scharnhorst, Graf Spee 240mm (Na sepeciel ez asszem nem volt túl elterjedt, németeknek volt ilyen.) 234mm (Lásd fent, csak angol. Hogy ez hogy jött ki? Hüvelykben nem stimmel...) 203mm (8 inch, Cumberland, Dorsetshire) 152mm (6 inch, angol könnyûcirkálók) 102mm (4 inch, angol könnyûcirkálók)
ennél kisebbeket nem pakoltak nagyon komoly hadihajókra. Hagyományos szárazföldi tüzérségnél meg az alábbiak vannak a páncéltörõ lövegeket is beleértve:
203, 155, 152, 125, 122, 120 (125 és 120 a mai harckocsiknál van és sokszor simacsövûek, nem huzagoltak) 105, 100, 88, 75, 57, 40, 35, 20, 12.7 (utolsó három az már gépágyú/nehézgéppuska)
Ha valakinek mág jut szébe és ismer mást is nyugodtan tágítsa horizontom. :)
Valószínûleg felrobbantották a visszavonuló németek, csak helyre van pofozva. Így ez is megsemmisültnek mondható, de mégis van a múzeumokban belõle. ;) Bár a ruszkiknak lehet, hogy van mûködõ példánya is.
Jagdpanther: A Panther alvázára épült 45 tonnás páncélvadász, a torony helyére egy merev felépítmény került, amibe egy 88mm-es pct. löveget szereltek.
Jagdtiger: A Tiger II. meghosszabított alvázára épült, mind a Porche, mind a Henchell féle alváz elõfordult. A torony helyére egy nagy dobozszerû felépítény került, amibe egy 128mm-es löveg került. A felépítmény frontoldalán 250, a test frontrészén 150, oldalán 100, hátul pedig 80mm vastag volt a páncélzata, így szinte elpusztíthatattlan dög volt, a tömege mintegy 70 tonnára növekedett viszont, ami miatt a túlterhelt futómû és hajtáslánc sok mechanikus gonddal küszködött. Ne feledjük el, hogy az oldalirányú irányzáshoz az egész harckocsinak kellett elfordulnia.
A Panther II. alapvetõen egy erõsebb páncélzattal felvértezett (homlok: 100m, torony front: 100mm, oldal: 60mm, hátfal: 30mm), új, keskeny tornyal és hosszú csövû 75mm (esetleg 88mm-es) fõfegyverzettel felszerelt harckocsi lett volna. A tömege cirka 47 tonnára nõtt, és egy új, 900 lóerõs motor mozgatta volna. Gyakorlatilag a Panther II. is már egy komoly nehézharckocsivá vált, és ennek megfelelõen lassú, nehézkes és üzemanyagzabáló monstrummá vált. A prototípust egy Panther Aus G tornyával szerelték fel 1945 Márciusában, mivel a végleges torony nem készült el.
robotrepülõ meg nem lehet, mert csak egyszerhasználatos és cirkálórakéta sem, mert nem cirkál és nem rakétahajtómûve van..)
Én is a robotrepülõgép besorolást használom rá, és amennyire én tudom, ez a hivatalos magyar megnevezése... Az egyszerhasználatos repülõgépekkel mi a baj? Számtalan ilyen volt és van...
#ambasa: "Lehet, hogy tévedek, és úgy érzed hogy kötözködök veled, kérlek ne tedd, én úgy érzem jót vitatkozunk, hiszen te is rávilágitottál, amikor tévedtem. Remélem sikerült eloszlatnom ezt a félreértést, és valami más támával folytahatjuk eszmecseénket pro, vagy akár kontra." Dehogy is, emberek vagyunk, tévedhetünk, a történelem meg sûrûn olyan, hogy hiába beszélünk elvileg mûszaki dolgokról, még így is sûrûn máshogy ismerjük. ...vagy épp sehogy sem ismerjük. Én is érdekességeket olvasni jöttem ide, és új dolgokat tanulni, de természetesen ha valamivel nem értek egyet, hát beleugatok. És vagy igazam lesz, vagy nem - de ha nincs (ami sûrûn elõfordul), azt nem személyem elleni támadásnak veszem, hanem jogos kiigazításnak. :)
Abban pedig jobban nem is érthetnék egyet, hogy két harcjármûvet nem lehet összehasonlítani így, "jobb-e, vagy sem". Egy harcjármûvet lehet értékelni úgy, hogy feladatkörében, melyben bevetették, milyen eredményeket ért el, illetve hogy vált be. De így, hogy "jobb-e?" Kár volt rámozdulni erre a kérdésre, mert ezt csak hosszan taglalva lehet levezetni, és még úgy is csak úgy, hogy a kérdés nyitott marad. Nem jobb - más. :)
Mi az a Panther II? Jagpanther? Jagdtiger? Még így soha nem halottam róla. Egyéként az összes Pz IV alázra szerlet cuccnak ilyen sok variációja volt. Sokszor alig van köztük eltérés. Meg hát a fronton is születtek barkácsmûvek..
Háború végefele sérült Tigrisekbõl csintálták a Sturmtigert. Volt is összevissza vagy 13 db belõle...
tetszik a kép, nem is tudtam h a Stugnak ilyen sok változata van. De a Tigris 2 változata az Ausf E és az Ausf H még nekem nem jön össze. Az E-t ismerem, az a legelterjettebb, arról van a legtöbb kép. De a H foglalkoztatna engem, mert arról csak annyit tudok mint a Panther II-rõl (igaz arról azt se tudom h néz ki, tehát lehet a Panther II-rõl képet felrakni).
Aranysasban én csak hordozókról szoktam olvasgatni, de már ott se nagyon, mert a hajózás átkerült a regimentbe. Az meg, hogy anyahajót ír modjuk egy szerzõ az nem minõsíti az egész lapot, és néha mindkét szó elõfordul a cikben. Gondolom azért amiért "cirkálórakétának" modják vagy "robotrepülõgépnek" a Tomahawk-ot és társait. A laikus is tudja elsõre, hogy mirõl van szó, mert ez ül a köztudatban, a buta híradókban is így modják a barmok. Mert cruise missile az irányíott lövedéket jelent.. A Tomahawk-ra szerintem a szép magyar megnevezés talán a manõverezõ szárnyasbomba. De még ez sem pontos, mert a bombának nincs hajtómûve. (robotrepülõ meg nem lehet, mert csak egyszerhasználatos és cirkálórakéta sem, mert nem cirkál és nem rakétahajtómûve van..) Egyébként messze a legszínvonalasabb újságok a témában a társával együtt.
Valahol láttam egy rajzolt paródia képet az igazi anyahajóról. A hajó fedélzetén volt két nagy csöcs! =)
Ez ettõl még igaz lehet, de akkoriban nem volt még fogalom a harckocsikra. S nem akarták a német hírszerzést odavonzani egy olyan névvel, hogy "antinémet fronttörõ páncélozott ágyúnaszád". =)
Szal csak úgy hivatkoztak rájuk, hogy jönnek az üzemanyag tárolók a frontra. Ez már amerikai figyelmetlenség, hogy MBT-nek hívják az Ambramst. Bezzeg a németek új névvel illették, nemes egyszerûséggel panzer/páncélos.
"Harcunak: A számokat több helyrõl vettem, de elsõsorban az Aranyasban megjelent Lánctalpas legendák sorozaból. A Sherman, T-34 és Tigrisa típussal foglalkozott a cikksorozat. "
Pontos és hiteles forrás. :) (Nem sikerült még a lelkükre beszélnem, hogy az anyahajó fogalmat hagyják már a fenébe, mert 85 éve nincs ilyen a tengereken, de nem értenek a szép szóból. Ha egy ennyire alapfogalommal bajaik vannak, akkor milyen lehet a szakmai megbízhatóságuk??? Mostanában nem is veszem, mert a szakmai része max 5%, a többi sztorizás, és abból is a gyengébb. Tegnap a kezembe akadt egy régi Háború és 49 év béke c. kiadvány 1994 augból, az utolsó szám. Mennyivel jobbak benne a cikkek, pedig az is Top Gun kiadvány volt (= Aranysas))
Végül is, ha úgy vesszük az elsõ Mark I-es brit kávédarálók voltak egyedül a tankok. Hisz önjáró üzemanyag tartálynak álcázták õket (tanknak), amikor vitték legelõször a frontra. ;)
Nem tank, rohamlöveg vagy páncélvadász verziótól függõen. Szokták önjáró lövegnek is hívni. Azért van ez a fogalomzavar, mert kezdetben inkább egy tarck volt benne, de késõbb pánxéltörö löveg került beépítésre. (Asszem 75 mm-es)
A tank szót is utálom. A laikusok hívank minden guruló vasdarabot tanknak. A harckocsi a szép megnevezés szerintem. Nem kötekedés, de egyszerûen zavar.
Ezt pontosan tudtam, de azért hasznos leírni, hogy más is tudja. :)
Harcunak: A számokat több helyrõl vettem, de elsõsorban az Aranyasban megjelent Lánctalpas legendák sorozaból. A Sherman, T-34 és Tigrisa típussal foglalkozott a cikksorozat.
"Egyébként tényleg sokan abban a hitbe élnek, hogy húúú, de mennyi tigris volt. Pedig hát a Tiger I -bõl készült 1355 a Tiger II -bõl meg 497."
Na ja, közben meg Shermanbõl 30-40 ezer, T-34-esbõl is hasonló mennyiség. A németeknél az összes legyártott páncélos mennyisége 1933-tól 1945-ig a Pz I-tõl a Tiger II-ig, beleértve a rohamlövegeket, önjáró lövegeket, vadászpáncélosokat, páncélvadászokat, stb., nem volt annyi, mint a szovjeteknél egyedül a T-34-es gyártása a háború alatt.