Annyi biztos, hogy a löveg nem 'közvetlenül' került át az egyikbõl a másikba. A Jagdtigerbe - tudtommal - a Mausba tervezett löveg módosítását építették be, de hogy az a Sturer Emilbõl jött-e??? Most akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad :(
Nem teljesen , ha volt azonos lõszerük az azt jelenti , hogy a huzaghossz - és valószínûleg a megengedett töltõûri nyomás is - megegyezik , ami a ronkonságot valószínûsíti .
"Betonizált" T-34-es, a teste köré betonból rá egy kiegészítõ páncélzatot, de nagyon nehézre sikerült...
LOL! Szendvicspáncél '43. Ehhez képest a homokzsákos Sherman -ek nincsenek sehol.
Az alábbiak közül egyik sem volt túl sikeres konstrukció. Nmelyiken a USA -ból licenszelt Chrisite-féle meghajtást használták, de a könnyû, gyors harckocsi koncepció nem vált be..
Te most valamit nagyon elnéztél. A T-35 -t a legkevésbé sem lehet könnyû vagy gyors harckocsinak nevezni. A méretetek érzékeltetésére:
Ráadásul semmi közük sem volt a Christie-féle felfüggesztéshez, azt ugyanis csak könnyû vagy közepes hk.-nál használták. Jellegzetes példa erre a szovjet BT-széria (lehet, hogy ezzel keverted?):
A Christie-féle futómûvek jól megkülönböztethetõek, mivel nagyméretû futógörgõkbõl állnak, visszafutó görgõk nélkül (pl. ilyen a T-34 is). Néhány típusnál meghajtott futógörgõ is volt, ezeket közúton lánctalp nélkül, nagy sebességgel is használhatták. De a T-35 jól láthatóan nem ilyen.
Ennek ellenére igazad van abban, hogy a nem volt sikeres konstrukció. A többtornyos harckocsik nem válltak be, a tornyok súlya miatt lehetetlen volt rendes páncélt tenni a jármûre, és még így is lassú és megbízhatatlan, túlterhelt lett. A személyzetnek baj esetén esélye sem volt a menekülésre. És hát amikor kényszerûségbõl bevetették õket, akkor még a sokkal jobb konstrukciók is hatástalannak bizonyultak a harcokban, elsõsorban az alkalmazott taktika és stratégia miatt.
Bocs próbáltam róla képet is feltenni, de ezek szerint nem sikerült, valaki elmagyarázná, hogy mi a módja?
Ha egy weboldalról akarod betûzni, akkor ott a hozzászólásszerkesztõ alján egy [kép] gomb. A felugró ablakba becopyzod a kép url-jét, és ennyi. A képet fel is töltheted az Sg.hu-ra a [képfeltöltés] gombal, ha 20 kbyte-nál nem nagyobb (VIP regisztráció esetén 200kbyte).
Egyébként nem csak szovjet sajátosság volt a többtornyú harckocsi:
Igen, mert azon méretû harckocsik amikbe a tömeg miatt bele lehetett tenni nem voltak alkalmasak komoly harctevékenységre. BT-k. Tehát hiába sikeres techinakilag, ha nem tudod olyan cuccba beépíteni ami hadászatilag is jó valamire.
Elöször is a T-34 futómûve is Christie-féle konstrukción alapult, azt meg nem nevezném éppen sikertelennek. Számos angol típus is ilyent használt.
A BT sorozat a II.vh. harcaiban valóban rosszul szerepelt, de ez nem magát a harckocsit minõsíti. Szolgálatba állításuk idején (BT-5: 1932, BT-7: 1935) egyenrangúak voltak hasonló típusokkal. Persze mindíg is érzõdött rajtuk a sajátos szovjet szemléletmód (ergonómia = 0, híradástechnikát, célzóberendezést nem túllihegni), de ettõl még összemérhetõek voltak egy Panzer II-vel vagy egy angol "cirkáló" hk.-val. Azt a szemléletmódot képviselték, amely szinte mindenhol megjelent a 30-as években, vagyis hogy sok kis harckocsi kell, mert az jól mutat a dísszemlén és olcsó. A szovjet doktrina szerint ráadásul a páncélosoknak egyfajta lovassági szerepet is szántak. Erre a gyors és erõs fegyverzetû BT-k alkalmasak is lettek volna, ha Sztálin ki nem végezteti a haladó szemléletû vezérkart. Az életben maradt dillettáns pártfunkcionáriusok megszüntették a harckocsi-magasabbegységeket, mondván hogy a tankok a gyalogságot támogassák. Ezzel megtették a németeknek azt a szívességet, hogy szétosztották az amúgy sem ilyen célra tervezett harckocsikat a front teljes hosszában, így a támadók egyenként elpusztíthatták a jármûveket. A vékony páncélzat pedig a frontális támadásoknál hozott katasztrófális eredményt.
Vagyis a BT-k is jók lettek volna, ha a nekik megfelelõ módon használják õket (olaltámadásra, megkerülésre). A németek fõ erejét is PzKpfw II -esek alkották Franciaországban, csak õk tudták, hogyan is vessék be hatékonyan.
Ha a Cristie futómûvet úgy nézzük, mint nagygõrgõs futómû, akkor igen is bevált, és még év tizedekig használták. Azonban, ha úgy nézzük, mint kombinált kerekes-lánctalpas futómû,akkor lássuk be megbukott, és a néhány BT típuson sehol nem került sorozatgyártásra.
Egy kis adalék a szovjet harckocsifölényhez 1941.június 1-ei adatok (sajnos az eredeti forrást nem találtam meg hírtelen, ezét így kellett bekopiznom) Szerintem azért elég megdöbbentõ adatok a szovjet harckocsipark hadrafoghatóságáról.
Military District Total Intact Small Large Rebuild repair repair repair is is is required requied requied Leningrad Military District 1857 7 1536 210 104 Baltic Special Military District 1549 378 896 203 72 Western Special Military District 2900 470 1722 385 323 Kiev Special Military District 5465 1124 3644 298 379 Odessa Special Military District 1011 178 565 151 117 Total 12782 2157 8383 1247 995
Bocs nem így akartam, ezt még gyakorolnom kell. A lényeg az elsõ számok a teljes állomány, a második a teljesen ép, a harmadik a kis javításra szorúl, a negyedik a nagyjvításra szorúl, míg az utolsó kategóriát újjáépítendõnek titulálja. Ez azt jelenti, ha jól értelmezem a számokat, hogy a Szovjetúnió hadszíntéren tartózkodó harckocsi állományának csak mintegy 1/6-a volt teljesen ép, míg a másik 1/6-a harcképtelen kategóriába tartozott. A fentmaradó 3/4-e pedig kisebb-nagyobb hibákkal küzködött.
Igen, a T34 is egy Christie változat, csak ott a tengelytávok nem állandók, hanem a terhelésnek megfelelõen osztották be õket, emiatt ahol nagyobb a terhelés, ott van alatta egy tengely. Egyébként a T54/55-ös széria, sõt még talán a T62 is Christie rendszerû futómûvel készült.
meghal a topik, indítsuk be: melyik jobb: öntött páncél vagy hegesztett (a szegcseltet hagyjuk mert az...)?
Ezt a kérdést nemegészen értem, de ha arra gondolsz, teljesen logikus, hogy az illesztések gyenge('bb)pontok. Úghogy például egy T-34-es "féle" öntött torony nagyobb védelmet nyújt, mert nincs illesztés.
Ezt a kédést ha jól emlékszem nem is olyan régen kitárgyaltuk, de Én is öntéspárti vagyok a homogén szemcseszerkezet miatt, természetesen azonos anyagminõség mellett.
Ellenben azt már sok topikban olvastam ki-ki szerint melyik harckocsi volt a legjobb. Ellenben Én arra lennék kíváncsi, hogy szerintetetek melyik rohamköveg, illetve vadászpáncélos volt volt a világháború legjobbja és miért?
Erre így önmagában nem lehet válaszolni, mert ha pusztán egyetlen példány képességeit nézzük akkor a Jagdpanher. Mozgékony és dönött és vastag páncélzattal bírt és volt egy fincsi 88 mm-es lövegge is.
Viszont egy fegyvert az is meghatároz, hogy mennyire bonyolut és nehézkes legyártani, tehát az, hogy mennyi jut a frontra. Így nézve azért elég nehéz megmondani, mert tudni kéne, hogy egyes páncélvadászokból mennyit gyártottak és mit lõttek ki vele.(na ezt lehetetlen megmondani) Még az is bonyolítja a helyzetet, hogy egyes típusokból sok más fejlesztett típus készült.
Pl.: Az háború eleji rövidcsövû StuG III-ast összevetni a késõbbi pl.: '44-es hosszúcsövû kötényezettel elég sportserûtlen, de a megfelelõ idõben levõ típusai elég jól jeleskedtek ebben a szerepkörben az aktuális ellenfeleik ellen. (leszámítva '41-'42-ben a rövidcsövû nem sokat ért a KV-1, KV-2 és T-34 ellen) A StuG III-ast példul nagyon könnyû volt elõállítani, Guderian ezért is preferálta nagyon a típust. Azért õ tudta, hogy nem csak a minõség, de a mennyiség is sokat számít.
"A háború istene nem az észt, hanem a jó nagy hadseregeket szereti." Bár tudnám, hogy ezt kitõl idéztem...
A szovjet páncélelhárító fegyverek sem voltak rosszak '43-tól kezdve. A SZU-100 volt az elsõ igazán jól sikerült darab, de az ISU-122 talán a Tiger II és Jagtiger-t leszámítva minden német páncélosra nézve halálos fenyegetést jelentett. Kategóriájában igen kiemelkedõ volt.
Ilyesmire gmdoltam, bár szerintem ugyan annyi adat áll rendelkezésre róluk, mint a harckocsikról, azokról mégis komoly vita folyik sok helyen. Más Én a véleményetakre vagyok kiváncsi, de akkor szûkítek: Jagdtiger, Jagdpanther, Guderiankacsa, SzU.100, ISzU-122, ISzU-152, M-36 stb...
Mi az a Guderiankacsa? Egyébként inkább annak van értelme, hogy az összes harcoló fél olaláról megnevezni a leghatékonyabbat. Nyugatról a legcombosabbak az M-10, Achilles és M-36 voltak, ha jól emlékszem.
A Jagdpanzer IV. #ambasa - a vinyómon találtam merõ véletlenségbõl. =)
Csak hogy javítsak, a Guderian-kacsa a Jagdpanzer L/70-es változatának volt a neve, mert hogy orrnehéz lett a drága. Viszont nagyon hatékony volt, ha egyszer célra tudott fordulni, mivel a hossza is elég nagy lett a hosszú löveg miatt.
"Ezt az elképzelést hevesen ellenezte Guderian tábornok, szerinte a tankok gyártása lett volna az elsõdleges, ezért az új jármû a Guderian kacsa gúnynevet kapta."
"Guderian ezért is preferálta nagyon a típust. Azért õ tudta, hogy nem csak a minõség, de a mennyiség is sokat számít." by Molnibalage
Szerintem ez utóbbi inkább az igaz. A kacsa gúnynév hogyan köthetõ a fenti kijelentéshez? Szerintem vizuálisan alakult ki a gúny tárgyáról. Lövés és megállás után elõre billenhetett, majd vissza. Hisz orrnehéz volt. Ezért úgy nézhetett ki oldalról, mint egy kacsa.
De mind1. Akkor alakult ki a neve, bármi miatt lehetett.
A fõfegyverzet eléggé alacsonyan volt elhelyezve, meg az egész jármû eléggé "talajfogós" volt, nem hiszem, hogy nagyobbat bólintott volna, mint egyéb vadászpáncélosok, vagy akár harckocsik. Na meg a hátrasiklatás, illetve pár variánson a csõszájfék sem dísznek volt ott. Orrnehéz? Akkor a Jagdpanzer V. miért nem "kacsa"...?
"1944 augusztusa és 1945 márciusa között összesen 278 Panzer IV/70(A), valamint 930 Panzer IV/70(V) épült. A Panzer IV/70 vadászpáncélosok gyártási üteme jóval elmaradt a tervezettõl, amiért a szövetséges bombázások és az anyaghiány mellett Heinz Guderian, a páncélos fegyvernem fõfelügyelõje (General Inspector der Panzertruppen) volt okolható. Guderian teljesen elégedett volt a StuG III-asok páncélvadászként nyújtott teljesítményével, így felesleges pazarlásnak vélte, hogy erõsforrásokat (alvázakat) vonjanak el a Wehrmacht páncélos erejének gerincét adó Pz.Kpfw. IV harckocsik gyártásától. Az új vadászpáncélos ebbõl, valamint a nehézkes mozgásából kifolyólag a "Guderian-kacsa" ("Gudrian-Ente") gúnynevet kapta."
Csak annyira tedd, amennyire bármiféle történelmi "tény" elõtt szabad meghajolni... ;] a #275 a véleményem, a #276 meg forrásszemelvény. Többet nem is szabad rá adni. Meg úgyis lesz, aki "kiigazít" :D
Ez alatt értsd azt, hogy minden elindulás ás megállás közben a hosszú löveg és a túlterhelt Pz IV-es alváz miatt folyamatosan fennállt a veszély, hogy beleveri a löveg csövét a földbe, valamint a 9 méteres fix hossz miatt nehézkes volt a fordulása a harckocsinak.
Tömegileg a IV-es és az V-ös Jagdpanzerek között éppen kétszeres a szorzó, és a tömegközéppont kiszámításánál ez a lényeges. Az V-ös szériánál ez közelebb esett a középponthoz, ezért kevésbé billegett.
Az viszont tény, hogy a Pz IV-es volt a Wehrmacht alapvetõ harckocsija, míg a Stug3 az alapvetõ rohamlövege. Tényleg felesleges volt a IV-es szériából vadászpáncélost csinálni, bár 44-45-re a harckocsiknál könnyebben gyárható vadászpáncélosok sokkal hasznosabbak voltak. Ekkoriban a legnagyobb tiszteletnek a Hetzer örvendett, mivel kicsi volt, de potens fegyverrel bírt, és azt a bár hibáját elnézték neki a felhasználói.
Idéznék az AchtungPanzerrõl, ami szerintem a legkorrektebb szájt ilyen témában.
"Heavier long barrelled gun and thick frontal armour made the nose extremely heavy and both vehicles less mobile (especially in rough terrain) and difficult to operate causing drivers to gave them the nickname "Guderian's Duck" ("Guderian-Ente"). This problem was partially rectified by fitting steel-rimmed wheels at the first two wheel stations in IV/70(V) and on the first four wheel stations in IV/70(A) instead of rubber ones that could not handle the weight. Another problem was the length of the gun that caused problems during driving through rough terrain as it often vibrated and even got stuck in the ground during manoeuvres. "
magyarul: A nehezebb hosszab löveg és a vastagabb frontpáncélzat az orrot különösen nehézzé tette, valamint emiatt a két jármû kevésbé volt mozgékony (különösen nehéz terepen), és szintén emiatt bonyoluilt volt a vezetése, ami miatt a vezetõk (drivers) a Guderian Kacsa nevet adták neki. A problémát részlegesen megoldották, hogy az elsõ két (IV/70(V)) / négy (IV/70(A))tengelyen (???? wheel station) acélperemû kerekeket alkalmaztak a gumi helyett, ami nem tudta "kezelni a súlyt". A másik probléma a löveg hossza volt nehéz terepen történõ haladás közben, mert gyakran vibrált, és a földhöz ütõdött manõverezés közben."
"mert gyakran vibrált, és a földhöz ütõdött manõverezés közben."
Akkor most ezt úgy kell érteni, hogy nagyobb szinteltéréseknél ütõdött bele a földhöz, vagy szimplán úgy, ahogy én írtam, hírtelen megállásnál?
Még egyszer megpróbálok képet feltenni, ha nem sikerül akkor bocs! Szeretném a ha látnánk mirõl beszélünk:
JPz.IV/48
JPz.IV/70(V)
JPz.IV/70(A)
Ezt úgy kell érteni, hogy terepen harctevékenység közben, ha dombról haladt lefelé a rohamlöveg, akkor a hosszan elõre nyúló csõ beleütközött a talajba a lejtõ alján. Ilyen esetben a jármûnek kikellett állnia a harcrendbõl, hogy a személyzet kitisztíthassa csövet. Mivel harctevékenység közben nem lehet elõre megtervezni az útvonalat, mint menet esetén, ez gyakran elõfordult és igen kínos tudott lenni, ui a jármû gyakorlatilag harcképtelenné vált az eltömõdött csõ miatt.
Azért ez távolról sem egy szabvány "Szuka", az ugyanis ilyen:
Mint látható, az alváz és a felépítmény is teljesen eltérõ. Nekem leginkább egy Panzer III átalakításnak tûnik. Esetleg egy Su-76i lehet, amelyeket zsákmányolt német jármûvekbõl gyártottak, bár azoknál is más volt a lövegpajzs.
Az alvázban és a lövegben egyetértünk. A lövegpajzsról hiányzik az a fura "gallér". De mivel ezek átalakítások voltak, ekkora különbségek elõfordulhattak. Esetleg a #285 egy prototípust ábrázol. Ettõl még én is Szu-76i -nek mondom.
A a "gallér" nekem egy utólagos eszkábálásnak tûnik. Avagy a szovjetek által zsákmányolt német tankok átalakításából született harckocsi német újrazsákmányolása utáni állapot lehet. :)
Sziasztok! Ide is irok, hátha valaki tud segiteni Találtam egy érdekes cikket képsorral. A baj csak az, hogy oroszul van. Megtenné valaki, hogy leforditja nekem. A képen egy gyanúsan jó állapotú, "német" felségjelû T-34-et húznak ki egy tóból. Gondolom valami filmforgatás közben csúszhatott bele. Itt a link: http://fishki.net/comment.php?id=13675
elõre is köszi
"1944 nyarán visszavonuló németek süllyesztették a zsákmányolt T-34-est a Mjatasz-tóba. Igor Szedunov talált rá és szervezte meg a kiemelését. A Pojszk (Keresés) és Ihtiandr (Ichtyander, Halember) búvárklubok tagjainak három hetébe került a 6 méter vastag iszapban, 9 méteres mélységben fekvõ tankot megtisztítani. Önzetlen munkájuk nem volt hiábavaló."
http://babelfish.altavista.com/tr és akkor már csak "angol"-ból kell fordítani :)
Néhány kedvencem: Szovjet és az általuk használt technika: http://rkkaww2.armchairgeneral.com/ Német tecnnika: http://gportal.hu/portal/roncsok/
Nem nagy felbontású, de érdekes és talán kevésbé ismert oldalak: http://armor.kiev.ua/ http://www.battlefield.ru/ http://armoured.vif2.ru/main.htm http://www.tarrif.net/wwii/movies/ http://www.wf.weltkrieg.ru/main/
Na ezt nevezem tarós darabnak! Több, mint 60 évig rozsdásodott víz alatt és még a lánctalp is ép!!! A festés sem jött le!!! Lehet, hogy ha kicserélnék az aksit és megtankolnák, a saját lábán menne a múzeumba???
Csodabogár Shermanja se semmi, jó ötletei voltak a tigrisek ellen. pl, egy hosszabító csövet szerelt a tankjára, amivel a kalibere nem 76/75mm-esnek hanem akár 90mm-esnek is látszódott
Navégre Beni! Már vagy egy hónapja aggódtál, hogy leült a topickod, aztán azóta sem hallottunk rólad. Most, hogy megjöttél gyerünk pörgesd fel, dobj be sürgõsen valamit, amin rágódhatunk!