Ez a cikk arról szól, hogy ha sikerül valamit létrehozni, akkor megdõlhet a húrelmélet. De ez csak feltevés, tehát jó lenne, ha cikk ezt a feltevést nem tényként kezelné, mert mindezidáig még nem sikerült a ha..., tehát a húrelmélet még egyáltalán nem dõlt meg.
Aha, de az asztalomon levõ tulipánnak ezt meg ne mondd!;)))) Még a végén elszáradna.
Neki alacsony rendezettségû környezetbõl kell magát felépítenie, CO2, H2O, némi nitrogén meg nyomelem a földbõl, meg egy kis napfény (gyak 5785K hõmérsékletnek megfelelõ sugárzás, leszámítva a szinképvonalakat) aztán ennyi.
Ahhoz képest, hogy kemény 5 napja sikerült beregisztrálnod (ez neked hányadik fikanicked?), meglehetõsen kötekedõ a stílusod. Valószínûleg csak provokálni akarsz, de erre nem leszek vevõ. Maradj el magadban, keress más balekot. Egyébként a méréstechnikáról halvány fogalmad sem lehet, ha ilyen kérdéseket teszel fel.
A wikivel nincs gond, én is szoktam szerkeszteni, és talán itt, az SG-n néha beidéznek engem is, ismeretlenül. Az persze más közeg, de ott is vannak vitalapok. Szerintem az a baj az emberekkel, hogy túlságosan patikamérlegre teszik egymás szavait. Nem biztos, hogy a vitapartner azt épp úgy, komolyan gondolta, lehet, hogy csak gáncsoskodni akart - én is szoktam - meg mit tudom én mennyi oka lehet. Igazából - és ez élettapasztalat -, a legegészségesebb taktika az, hogy megõrzi az ember a humorérzékét, kimazsolázza mindenünnen az értékes, hasznosítható részleteket, oszt' szépen követi jó álmainak a megvalósítását. Persze, ha vannak ilyen jó álmok, mert, ugye az ördög sem alszik, épp ezért maradunk nyilvános fórumokon a felszínen, és nem nagyon mélyedünk el a bugyrokban, ami teljesen érthetõ.
Nézd, ha nem fejted ki az érveid, a párbeszéd értelmetlen. Ilyen egyszerû. Olyan lesz, mint a hülyegyerekek az oviban, hogy de igen! De nem! Ennél még anyázni is érdekesebb.
Ez mellesleg nem hangerõ, hanem nevelés kérdése. Illene annyival megtisztelni a másikat, hogy ha õ már veszi a fáradtságot, hogy tanítson és elmondja a véleményét, akkor ezt én is megteszem. Az õ szempontjából õ is bunkókat okosít. Ha erre pedig nincs kedvem, akkor ott az opció, hogy nem szólok semmit, mint ahogy ezt sokan meg is teszik. De wanek nem. Addig ontja a véleményét, amíg valaki nem áll elé, onnantól viszont érdemben nem reagál.
A wiki nem a végsõ igazság. Tessék megcáfolni. Azért szoktam rá hivatkozni, mert nyomatékot ad, sok ember vitakultúrája elég alacsony (mint az látszik). Ha magamtól írnám ugyanazt, egyszerûen azzal intézne el, hogy az én érvem is van olyan jó, mint a tied, hiába mutatom be tételesen, miért jó az enyém, és miért rossz az övé. A wiki és más külsõ linket ezt rövidre zárják, pontosabban bemutatja, hogy az álláspont széles bázison alapul. Wanek még ilyet sem produkál.
Mindezt miattad írom le, õ nem érdemel ennyi betût, ó nem.
Stílus kérdése. Lehet nem tartja érdemesnek kifejteni érveit. Velem is elõfordult. (Miért okosítsak bunkókat?) A másik: az, hogy több wikipédiás meg más idézetet vonultatok fel igazam alátámasztására nem feltétlenül jelenti azt, hogy igazam van. A valóságban persze ezt mind nagyon jól tudjuk: nemm biztos, sõt általában nem a nagyszájúaknak van igazuk. Õk túlharsognak másokat, de a csendes embereknek általában nagyobb igazuk van.
Wanek nem vitát folytat, hanem kinyilatkoztat. Az egy másik mûfaj, semmi köze a tudományhoz, és ízléstõl függõen hinni lehet neki, röhögni rajta vagy lehülyézni. Szóval teljesen helyénvaló rebot2 reakciója.
"Akkor maradj hülye. De minek ugatsz bele abba amihez lövésed sincs?" - Hogy kettõnk közül ki a hülye és primitív, azt a hozzászólásod jól bemutatta...
A szemellenzõid bizonyos esetekben nagyon hátrányosak lehetnek... Te már voltál ott? Nagyon tájékozott ember benyomását kelted. Próbáltál repülni is? :)))
A sejt NEM zárt rendszer. Energiára van szüksége, hogy kimossa az entrópiát a struktúrájából. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy kaja nélkül elpusztul. A kajában van az a rendezettség, amit felhasznál, ebbõl tudja ismét csökkenteni a saját nagyobb léptékû rendezetlenségét. A kakija meg egy magas entrópiájú hulladék. Elég sokat foglalkoztak ezzel a fizikusok, hidd el, értjük, hogy egyeztethetõ össze az élet a termodinamikával, olyan Maxwell-démon pedig, ami nettó energiát termel, nem létezik. Az entrópia teljesen jó fogalom összetett rendszerekre is, azok sem tudják megkerülni a második fõtételt.
Tök jó hogy szóbakerült ez az entrópia, meg ez a Maxwell démon.
És marha jó hogy úgy teszel, mintha nem létezne ez az utóbbi, pedig a tested minden sejtje az (féligátersztõ hártyák, katalizátorok, körfolymatok)!;)
A klasszikus entrópia egyszerú statisztikus rendszerekre egy nagyon jó fogalom. Összetett, információ feldolgozó, körfolyamatokkal jellemezhetõ rendszerekre már kevésbé. Szal a kis hangyák egy zárt univerzumban simán összehordhatják nekem a morzsákat és még az energia megmaradást sem sértik meg;)
A különbség az hogy egy pohár kiöntött víz simán lefolyik az asztalon, amíg energetikailag a legkedvezõbb állapotba kerül, függetlenül attól hogy mi van az asztalon. Egy kisegér, aminek a 70%-a víz meg némi energiát is felhasználva a rendszerében máshol tartalékoltból simán odamegy a sajthoz és lakmározik belõle sõt vissza is fut oda, ahonnan kijött. Szal az élet makroméretekben is képes egyfajta alagúthatást elérni, ráadásul tudja is hogy mit kell ahhoz tennie, hogy fenntartsa ezt a képességét;)))
"A gravitációs hullámok egy indirekt kimutatása sikerült Russell Hulsenak és Joseph Taylornak, a Princeton Egyetem fizikusainak. A két tudós az 1974-ben felfedezett kettõspulzár, a PSR 1913+16 sok éves megfigyelésével igazolta, hogy az egymás körül keringõ két tömeg pályája az idõ folyamán egyre szûkebbé vált, azaz energiát vesztett a rendszer. Az megfigyelt energiaveszteség pontosan egyezik az elméletileg számolt értékkel, amelyet a gravitációs sugárzás veszteségére kaptak. Hulse-t és Taylort felfedezésükért 1993-ben fizikai Nobel-díjjal tüntették ki."
Oh, bocs mester, ha te ilyen profi vagy akkor miért nem hallottnuk rólad semmit? Sehol egy publikáció, szabadalom vagy hasolnó. Ennyi erõvel te is csak puffogtatsz a levegõbe...
Nem érted az egészet :) Pont azért állítjuk fel a szuperszimmetrikus elméleteket, mert szimmetriasértést akarunk kihozni belõlük, a kettõ egyáltalán nem mond ellent egymásnak.
Például tapasztaljuk, hogy több függetlennek tûnõ erõhatás létezik. Szeretnénk õket egyetlen jelenségre visszavezetni, ezért feltesszük, hogy amit látunk, az valójában egy szimmetriasértés. Az egész a fázisátalakulások elméletébõl jött, ahol ugyancsak azt tapasztaljuk, hogy ugyanaz az anyag magas hõmérsékleten homogén, alacsonyabbakon pedig esetleg kétféle nagyon különbözõ állapotot vesz fel. Ez nem azért van így, mert az eredeti anyag lényegileg másmilyen lenne, hanem olyanok a kormányzó törvényei, hogy alacsonyabb energiaszinteken több különbözõ stabil formája van. Ilyenkor az anyag eredeti állapotának valamilyen szimmetriája megsérül, ezért hívják ezt szimmatriasértésnek. Pontosan ezt akarják ráhúzni a kölcsönhatások elméletére is, több-kevesebb sikerrel.
Az energiamegmaradás, mint azt már írtam, matematikai következménye egy szimmetriának. Egyszerûen abból következik, hogy van egy extra feltételed: rendszer(t) = rendszer (t + dt). Magyarán ha van egy matematikai modelled egy rendszerrõl, tehát fizikát csinálsz, és ez a rendszer az idõeltolásra szimmetrikus, az energia megmaradása levezethetõ. Csak akkor tudod megsérteni, ha megmutatod a valódi világról, hogy másképp viselkedik az idõ elteltével. Nem arról van szó, hogy pl. Big Bang, meg változhat a fénysebesség, mert az benne van az egyenletekben. Kellene lennie egy beépített, "isteni" órának, ami folyamatosan ketyeg, és befolyásolja a törvényeket, a t paraméter változásával. Pl. ha egy test mozgása v = v + ct alakû lenne, ahol t -t valami nullponttól kellene számolni, nos, akkor valóban nem maradna meg az energia. Ilyet egyelõre nem tapasztaltunk, de én szurkolok a parakutatóknak.
A zárt rendszer azért zárt rendszer, hogy hõ sem szabadulhat ki belõle. Valamiért a hõt nem tekinted energiának, pedig pontosan ugyanolyan mozgási energia, mint az eldobott kavicsé, csak rendezetlen. Az entrópia növekedésébõl következik az, hogy a válogatásod több energiát fog elemészteni, mint amit nyerhetsz a seprûzéssel. Lásd bõvebben a Maxwell-démont:
http://en.wikipedia.org/wiki/Maxwell%27s_daemon
Maxwell imagines two containers, A and B, filled with the same gas at equal temperatures, placed next to each other. A little "demon" guards a trapdoor between the two containers, observing the molecules on both sides. When a faster-than-average molecule from A flies towards the trapdoor, the demon opens it, and the molecule will fly from A to B. Thus, the average speed of the molecules in B will have increased, while the molecules in A will have slowed down on average. However, since average molecular speed corresponds to temperature, the temperature in A will have decreased and in B will have increased; this is contrary to the second law of thermodynamics.
[...]
Several physicists have presented calculations that show that the second law of thermodynamics will not actually be violated, if a more complete analysis is made of the whole system including the demon. The essence of the physical arguments is to show by calculation that any demon must "generate" more entropy segregating the molecules than it could ever eliminate by the method described. That is, it would take more effort to gauge the speed of the molecules and allow them to selectively pass through the opening between A and B than the amount of energy saved by the difference of temperature caused by this.
Én azt látom, hogy a fizika viszonya a szimmetriákhoz elég ambivalens. Egyrészt szuperszimmetrikus modellek felállítására törekszik, másrészt nyilvánvaló, hogy a jelenségek egy szuperszimmetrikus modell szimmetria sértéseiként értelmezhetõk, ami elõre vetíti, hogy talán nem is alkotható meg ilyen szuperszimmetrikus elmélet. Szal valahol félúton vagyunk a végsõ elmélet magalkotásában, és nem eldönthetõ, hogy a végsõ szimmetria az elsõdleges, vagy inkább valahogy másképp kéne az egész univerzumot értelmezni.
Pl az energia, mint a rendszerek idõbeni szimmetrikusságának használata, makroméretekben nagyon hasznos tud lenni - pl ha egy hõerõgépet akarunk készíteni. De vajon nem-e olyan analógia, metefóra ez, amit -mint minden analógiát- egy határon túl nem célszerû eröltetni, mert nem vezet reális világképhez.
Erre persze lehet mondani, hogy de hát az energiamegmaradás megsértését még senki nem tudta igazolni. De vajon Pl. a részecske gyorsítók teljes betáplált, illetve a szétrepülõ részecskék, hõ, rezonancia, szinkrotron sugárzás, meg egyéb formákban kijövõ energiáját kiszámolta/összehasonlította valaki egzakt módon?
"Sajnos a második fõtételbõl az következik, hogy mindig több energiába kerül összegyûjteni a kicsiket, mint amennyit nyerhetsz vele... "
Igen, csak a második fõtétel olyan rendszerekre vonatkozik, ahol van egy kisrendszer, amit egyfajta kvázi zártrendszernek tekíntünk, ahonnan mégiscsak hõ formájában kiszökik az energia a már eleve meglevõ térbe. És ennek a térnek a létrehozásához nem kell semmi energi, nem kell munkát végezni.
Az univerzum viszont abszolút zártrendszernek tekínthetõ, nincs rajtakívül tér, ahonnan összekéne söpörni a morzsákat, ergo a morzsák mindíg ott vannak és akár össze is söpörhetõk, és "kenyérré" visszaalakíthatók!;)))
Gratulálok, megoldottad elméleti síkon, ami a legjobb elméknek sem sikerült. Hülye NASA mit tököl itt a Gravity Probe-bal, amikor csak egy mérleg kellene. Aztán vigyél majd kesztyût, ha kezet fogsz a svéd királlyal.
Ó jaj, hogy interferencia csak két pontszerû forrásnál észlelhetõ ilyen könnyedén? A Föld felszíne inkább egy medence vizéhez hasonlít, amiben egy ponton mérve aztán meg nem mondod, hogy hullámokat látsz vagy zajt. Másrészt meg garantálom, hogy a mérleged ingadozni fog. Annál a kilengésnél egészen biztosan jobban, mint amit a gravitációs hullámok okoznak. Lássuk pl. mit ír a wiki a témában:
The great challenge of this type of detection, though, is the extraordinarily small effect the waves would produce on a detector. The amplitude of any wave will fall off as the inverse of the distance from the source (the 1 / r term in the formulas for h above). Thus, even waves from extreme systems like merging binary black holes die out to very small amplitude by the time they reach the Earth. Astrophysicists expect that some gravitational waves passing the Earth may be as large h\approx 10^{-20}, but generally no bigger. For an object 1 meter in length, this means that its ends would move by 10^{−20} meters relative to each other. This distance is about 1 billionth of the width of a typical atom, and roughly one one-hundred-thousandth the width of a proton.
Ja, és ha a generáló objektum ütemesen mozog, mondjuk fél másodpercenként összehúzódik meg kitágul, akkor a hullámhossz kb. 50 földátmérõnyi... de azért interferálj csak nyugodtan.
Az még elnézhetõ, hogy abszolút gõzöd nincs a témáról, de hogy arra sem veszed a fáradtságot, hogy legalább az alapdolgoknak utánanézz és ennek ellenére úgy beszélsz, mintha ovis kérdésrõl lenne szó, sõt, mintha elvégezted volna a kísérletet ("ilyet viszont nem fogsz tapasztalni", hát könyörgöm, azon kívül, hogy levitted nagyi szobamérlegét az emeletrõl, milyen pontosságú kísérleted erõsíti ezt?), szóval ez több mint beképzeltség.
"a két testet összekötõ egyenes mentén haladva" "egyes helyeken erõsebb, egyes helyeken gyengébb a gravitáció", de ilyet nem tudsz kimutatni. Gyk: menj fel egy magas toronyba, és lassan eressz le egy nagyon pontos, nagyon érzékeny mérleget, rajta egy súllyal, egyenletes sebességgel, a mérleg által mért értéket folyamatosan regisztrálni kell. Ha hullámjelenség a gravitáció, akkor az interferencia miatt lefele haladva a mérlegnek nem azt kéne mutatnia, hogy a mérlegen lévõ tárgy súlya folyamatosan nõ, hanem idõnként a súlynövekedés mértékének ingadoznia kéne. Ilyet viszont nem fogsz tapasztalni. Emiatt kizárható, hogy hullámjelenségrõl legyen szó.
"Gravitációs hullámok vannak" - ha ez így lenne, akkor kéne látnunk interferenciát is. Az viszont azt jelentené, hogy egyes helyeken erõsebb, egyes helyeken gyengébb a gravitáció (a két testet összekötõ egyenes mentén haladva). Ez viszont nincs így. (ennek a mérése roppant egyszerû itt a Földön is, csak egy nagyon pontos mérlegre van szükség :)
"Egymáshoz nagyon közel lévõ testeknél aztán összeroskad, és lesz egy lyuk, egy nagy fekete lyuk." - vagy nem. Erre sincs még bizonyíték, ez csak egy feltételezés.
Mintha nem olvastad volna végig, amit írtam. Miért nem jó magyarázat neked az invariancia léte? mint írtam, lehet úgy tekinteni, hogy az energia és a többi megmaradó mennyiség egy mélyebb dolog következménye, nevezetesen, hogy a fizikánk olyan, hogy bizonyos paraméterektõl nem függ.
Mégegyszer: az energia léte következik abból, hogy az idõre nézve invariáns (közömbös) a fizika, tehát mindegy, hogy most ejted le a golyót, vagy öt perccel késõbb. Hasonlóképpen, az impulzus megmaradása a térbeli transzlációra vett invarianciából következik, azaz hogy mindegy, hogy itt dobod el a golyót vagy a Marson (persze nem számítva a gravitációt). Jól érzed, az impulzus az energiához nagyon hasonló fogalom. Az irány közömbösségébõl pedig az impulzusmomentum (perdület) megmaradása következik. Vannak más, magasabbrendû szimmetriák is.
Más szóval: egy szimmetriatörvény -> egy megmaradó mennyiség. Ha elfogadod, hogy az idõ értékére nézve a fizikai törvények mindig közömbösek, ami azért többé-kevésbé kézenfekvõnek látszik, akkor ebbõl matematikailag következik, hogy kell lennie egy paraméternek a rendszerben, ami az idõtõl független. Ez pedig az energia.
Egyébként nem csodálom, hogy nehéz a dolog, fõleg ahogy a magyar alapozó fizikaoktatás próbálja ezt elmagyarázni, eléggé érthetetlen. Munka? Energia? Minek két parallel fogalmat ugyanarra bevezetni? Mellesleg az energia fogalmának történetébõl látszik, hogy a fogalom egyáltalán nem egyszerû. Például amikor az ember megtanulja a termodinamika elsõ fõtételét, akkor röhög egyet, hogy nahát, a tétel azt mondja ki, hogy az energia megmarad. Valójában a tétel azért fontos, mert azt mondja ki, hogy a hõ valójában energia. Ez úgy két-háromszáz évvel ezelõtt egyáltalán nem volt nyilvánvaló! Egész alternatív elméletcsaládok léteztek, amelyek próbálták a mechanikai energiát valahogy belegyömöszölni a hõtan képleteibe, nem sok sikerrel.
Nem lehet tudni, hogy vannak-e gravitonok. Gravitációs hullámok vannak, erõs ráutaló magatartás figyelhetõ meg néhol az univerzumban. De hogy kvantumosan adódik át az energia, azt ilyen ki energiájú sugárzásnál nem valószínû hogy valaha is ki lehet majd mutatni. Még a rádióhullámoknál is nehéz, mert ott már egy kvantum energiája kisebb mint a vevõben a hõ miatt keletkezõ zaj energiája.
Gravitonok nincsenek, a gravitációs mezõ maga atér, amely egy kocsonyás közeg, nyúlik, mint a pertligumi. Egymáshoz nagyon közel lévõ testeknél aztán összeroskad, és lesz egy lyuk, egy nagy fekete lyuk.
Én azt szoktam mondani, a mozgás az, amit mi leírunk képletekkel.
Ezt több tulajdonságra, vagy dimenzióra bonthatjuk a problémától függõen. Ha impulzussal számolunk, akkor összevonjuk a tömeget és a sebességet. Számolhatunk tömeg nélkül, ekkor sebesség, gyorsulás, út és idõ dimenziókban számolunk. Ez mind ugyan úgy a mozgást írja le, csak különbözõ nézõpontokból.
Az energia munkavégzõképesség. Szinte minden esetben visszavezethetõ valamilyen mozgásra. Mondj olyat ahol van energia de nincs mozgás.
Ha az anyag alapvetõ tulajdonsága, akkor hogy lehet csak egy kényelmi formula a számolásokhoz? Ha pedig az, akkor miért nem lehet visszavezetni másra? Tökéletesen rugalmas ütközésnél le lehet vezetni mindenféle trükökkel a mozgási energia megmaradását az impulzusmegmaradásból, de nem értem, ebbõl pl. hogyan következik az Fs meg a többi fajta energia.
- big freezee: az univerzum tágulása miatt túl hideg lesz hogy bármilyen élet is fennmaradjon - heat death; hõhalál: az entrópia a maximumra növekszik, tökéletesen eseménymentes lesz az univerzum - big rip: az univerzum a fénysebességnél gyorsabban tágul, így a belátható univerzum elõbb utóbb kisebb lesz mint két molekula távolsága , így nem lesz interakció köztük - big crunch: az univerzum egyetlen pontba sûrûsödik össze - false vacuum / vacuum metastability event: a lentebb leírt világvége eset
Alaptörvény: az energia mennyisége zárt rendszerekben lezajló folyamatoknál állandó. Csakhogy: nincsenek zárt rendszerek! Max jó megközelítéssel zártnak tekínthetõk.
És valóban, az energia (de akár az impulzus is) valójában egy abszrtrakt mennyiség, számoljuk, nem pedig mérjük, pláne ha relativisztikus viszonyok között vizsgáljuk.
Eközben a kisgyerköcnek a suliban szinte beleverik a fejébe, hogy ezt szinte látni kéne, mert az anyag legalapvetõbb tulajdonsága.
A legtöbb reális rendszer eközben nem tud 100%-ig elszámolni az energiával, azt mondjuk hõvé alakul, meg ilyenek. Szerintem viszont van valaki, aki az így elszökött kis energiákat összegyûjti és elteszi magának hogy értelmes dolgokat csináljon belõlük. Valahogy úgy mint az a bizonyos programozó, aki a banki szoftvernér a kerekítések után kijövõ kis feleslegeket mindíg átutaltatta magának. Valszeg ez is van annyira tudományos.
Más jellegû a problémám az energiával. Így önmagában el tudnám fogadni, mint pl a tömeget, az idõt, vagy a távolságot. Csak nem értem, hogyan jön ki ez az F*s vagy 1/2mv^2, meg hogyan következik ezekbõl az energia, és annak megmaradása. Nem értem honnan lehetne levezetni, ha pedig sehonnan nem lehet, miért nem úgy tanítják, mint pl. a tömeget meg az idõt, hogy van azt csá, elfogadjuk alapként. Ehelyett nekem mindig az jön le, hogy az erõvel és az úttal próbálják magyarázni, vagy mittomén, azt mondják, hogy munkavégzõ képesség. Természetesen matematikai szempontból a dolgok világosak, tudok a képletekkel dolgozni; elfogadva a törvényszerûségeket, meg tudom oldani a feladatokat. Inkább filozófiai jellegû az én bajom. Már az impulzusnál is problémám volt, hogy mi a fene az. Elsõ hallásra én is elfogadtam, ám ahogy jobban belemerültem, vagy elkezdtem rajta gondolkozni, rájöttem, hogy nem teljesen világos minden. Lényegében talán az a bajom, hogy próbálom másra visszavezetni, a szavaidból pedig úgy tûnik, hogy nem kell. Lehet, ha azt mondják van távolság, idõ, sebesség, tömeg, impulzus és energia, nincs ilyen gondom, ehelyett nekem egy olyan érzésem van, mintha következne valamibõl. Ja, és ha nem következik semmibõl, ugyanakkor nem is olyan kézzelfogható dolog, mint pl a távolság, vagy akár az idõ, honnan lehet tudni, hogyan jöttek rá a tulajdonságaira?
Nexusnak igaza van én is ki akartam térni erre, de nem akartam túl hosszúra nyújtani. Igen a legnagyobb problémát én is ebben látom, jelenleg a világunk befele forduló, és kapitalista. Ha jó üzletnek tûnik, akkor tönkretesszük a földet is. Ezen kellene egy kicsit túllépni, önmagunk gyámoltalanságából újból kitörni. Ennek mindíg is voltak buktatói, az ember mindíg is tartott bizonyos dolgoktól, legyen az atombomba, intelligens számítógépek, meteorok, vagy olyan világháború amiben az egész világ elpusztul. Én csak azt próbáltam az alábbiakban alátámogatni hogy optimista vagyok ilyen szempontból, hosszú utat tettünk meg és képesek voltunk tanulni, szerintem ez a jövõben is így lesz.
Sajnos én is inkább csak filozófiai szinten (sem) nyilatkozhatok errõl a témáról igazán.
"Véleményem szerint, ha ezt ki merjük jelenteni, hogy egy tûszúrástól legalább olyan folyamatok jöhetnek létre mint egy szupernova robbanás, akkor kijelenthentnénk hogy elég instabil unibverzumban élünk ami nem garantálja az ember biztonságát."
Pont errõl van szó. És szerintem igazából csak a folyamatok idõtartamában van különbség. A környezetszennyezés ehhez egy nagyon aktuális példa. Az a technológia, amit használunk több évszázados technológiáknak a finomítása, a környezet szennyezés ugyanis nem most kezdõdött ugye, monnyuk 20 éve. Az a mód, ahogy a környezetünkhöz viszonyolunk katasztrófához vezetett, és az emberiség pusztulásához vezethet. Kisebb civilizációknál ilyen már megtörtént pl Húsvét sziget vagy a középamerikai indiánkultúrák.
Egy nagyon dúrva járvány is kitörhet.
De ugyan így egy aszteroida is a Földbe csapódhat.
Vagy lehet hogy az LHC-ban fog olyan bekövetkezni amit nem láttunk elõre. Bár valszeg télleg ennek a legkisebb az esélye.
A környezetünkkel való viszonyunk csak részben tudatos. Sokszor nem vagyunk tudatában azzal, hogy kis beavatkozásra nagyságrendekkel nagyobb reakciót is kaphatunk. Mindegyik katasztrófa ellen lehet valamilyen szinten védekezni, bekövetkezését elkerülni, de az emberiség nem fog örökké létezni. A káoszelmélet szerint nem egyensúlyok, kitüntetett állapotok vannak, csak egy összetett rendszer viselkedését leíró egyszerûbb és bonyolultab mintázatok.
Okostojás! A világegyetem - emberi léptékben - azért stabil, mert különben mi meg sem jelenhettünk volna benne és te azt a sok helyesírási hibát el sem tudtad volna követni, ha olyan gyorsan végbemennének a változások, vagy lenne egy, minden bûnért azonnal büntetõ, megtorló Isten. De úgy látszik, ha van, nagyon elnézõ, vagy az általunk érzékelt idõ szerint hosszú ideig enged vétkezni.
"Vajon hagyhatott e benne olyan hibát, ami végül a mi pusztulásunkhoz vezet?" - már eleve a születés magában hordozza a halált, vagyis a pusztulást. Ez elég nagy "hiba", nem? Isten meg nem volt soha.
lehetságes, de csak azért nem zárom ki teljesen ennek lehetõségét mert én lennék az utolsó ember aki be tudná bizonyítani az ellenkezõját. Ez már inkább filozófiai kérdés, valyon isten teremthetett e olyan világot, amelyben az ember önhibáján kívül is képes elpusztítani magát, szerintem nem. Gondoljatok csak bele milyen nehéz volt elõállítani az atombombát. Véleményem szerint, ha ezt ki merjük jelenteni, hogy egy tûszúrástól legalább olyan folyamatok jöhetnek létre mint egy szupernova robbanás, akkor kijelenthentnénk hogy elég instabil unibverzumban élünk ami nem garantálja az ember biztonságát. Itt meg kell jegyeznem, hogy valahol az univerzumnak meg van ez a rendje, noha nem a szó legszorossabb értelmében. Vagyis a fennt említett dolog szerint ezek szerint bármi elpusztíthat minket. Gondoljunk csak bele, az atombomba is természetes reakció, persze olyan környezetben mint a föld nem jöhet létre enberi beavatkozás nélkül, de ha már szupernovák nagyságában gondolkodunk akkor igen. Ha ez igaz tehát az alábbiakban említett módon létre jöhet a folyamat a földön is, de mégegyszer le kell szögeznem hogy nem hinném hogy ennyire durvák lennének azok a számok, amellyekel a képletet fel kellene írnunk. Azt hogy miért nem találtunk eddig földönkívüli életet sokfajta magyarázat létezik, szerintem ez is inkább filozofia kérdés, és nekem is csak sejtéseim lehetnek etéren, de én mindíg is azt gondoltam, hogy az univerzum nem olyan kegyetlen hely mint amilyennek elsõ látásra talán tûnik. Vegyük például az univerzum keletkezésének elméletét. Én sohasem értettem azzal egyet hogy az univerzum egyszer majd a gravitáció hatására összeroskad, az én szembemben (ameddig nem létezett más elmélet) valahogy mindíg is sántított. Valyon isten ilyennek képzelte az õ világát ??? Vajon hagyhatott e benne olyan hibát, ami végül a mi pusztulásunkhoz vezet? A nyitó mondatommal zárom a hozzászólásomat, és leszögezem mégegyszer szerintem nem. Természetesen mint az látszik én nem értek a gyenge antropikus elvel.
Csak azt ne felejtsd el, hogy valójában nem tudjuk pontosan, hogy mekkora energiájú részecskék, milyen intenzív részecskezáport váltanak ki, amikor a légkörbe érkeznek!
A részecske záport mérik és abból számolják ki a jelenlegi modellek segítségével, hogy mekkora volt a kozmikus részecske energiája.
Én inkább arra gondoltam, hogy ezek a bazi nagy energiájú részecskék olyan folyamatokból kapták az energiájukat, amit nem ismerünk.
Azért a gammakitörések a big-bang óta lezajló legnagyobb katasztrófákkal kapcsolhatók össze, pl jó pár fényévnyi körzetben maguk körül elpusztíthatnak minden életet.
"Érdekes lenne, ha minden gamma-kitörést egy-egy LHC felrobbanás okozná. xDDDD" Nem lenne ebben semmi újdonság, mivel az ûrben keringõ gamma obszervatóriumokat a hatvanas években éppen hogy értelmes lények tevékenységének megfigyelésére lötték fel, pontosabban a másik nagyhatalom kísérleti atomrobbantásainak detektálására;)))
Pont ezt feszegettük lejjebb... Már akartam írni egy sci-fit, ahol egy civilizációban egy ritka pechszéria miatt a szupergyorsító több évszázados késést szenved, és hamarabb készül el az elsõ csillagközi ûrhajó, akik úton levõ utasai a közvetítést figyelik, amint bekapcsolják a gyorsítót, és eltûnik az anyabolygó... :) Ezek után pedig úgy döntenek, megpróbálják a figyelmeztetést eljuttatni a többi értelmes lényhez is.
Ilyenkor vissza szokás kérdezni, mégis milyen magyarázatot vársz? Az ebsztrakt fizikai fogalmak nem könnyû feladványok, nem lehet megnyalogatni, megszagolni õket. Lehet azt mondani, hogy a gravitációs tér olyan, mint egy gumilepedõ, de ezzel vajon megmagyaráztuk a gravitációs teret? Az energiát az definiálja, hogy viselkedik. Idõnként nem is létezik explicit formában, csak egy extra kényszerfeltétel a képletekben. A relativisztikus elméletekben tömege van, gravitál, egy speciális, tulajdonképpen ritkább formája az anyagnak, szóval ha az anyagot érted, az energiát is. Mélyebb okaként szokás említeni az idõdilatációra vett invarianciát, azaz azt, hogy a fizikai jelenségek nem tesznek különbséget aközött, hogy most vagy öt perc múlva játszódnak le. Ha ezt elfogadod, az energia létét "le lehet vezetni". Minden ilyen invariancához tartozik egy megmaradó mennyiség, az idõhöz az energia kapcsolható. De ízlés kérdése, hogy ez mélyebb magyarázat-e, vagy csak más szavakkal mondtuk el ugyanazt.
Az LHC-ben keringõ részecskecsomag energiája kb. 150 kg TNT-nek felel majd meg.
"The size of the LHC constitutes an exceptional engineering challenge with unique safety issues. While running, the total energy stored in the magnets is 10 GJ, and in the beam, 725 MJ. Loss of only 10−7 of the beam is sufficient to quench a superconducting magnet, while the beam dump must discharge an energy equivalent to a considerable quantity of explosives. For comparison, 725 MJ is equivalent to the detonation energy of approximately 157 kg (347 pounds) of TNT."
Az atombomba is csak egy fémdarab önmagában... a nukleáris robbanás azért tud lérejönni, mert a Természet rengeteg energiát tárol az atommagban. Ezt az ügyes emberi tervezés átugorja, pont úgy, hogy ezt a fémdarabot speciális elrendezésbe hozza. Senki sem garantálja, hogy nincsenek hasonló, nehezen átugorható energiagátak más szinteken is.
De elfelejted, hogy a nagyenergiás kozmikus sugárzásnak is ilyen hatása kellene legyen. Pusztán egyetlen ütközésbõl nem származhat vákuum-lebomlás, mert a természet rengetegszer lejátszotta már.
Gondok olyankor jelentkezhetnek, ha az ütközést alacsony entrópiás elrendezéssel (tehát emberi tervezéssel) párosítjuk.
De ennek az esélye kicsi, mert akkor már valahol az univerzumban bekövetkezett volna.
Rejtett energia felszabadulásáról volt szó. Az atommagban is a kötési energiát szabadítjuk fel láncreakciószerûen. És a beindításához nem kell sok energia. Ha a kvarkok is összetettek, és a kötési energiája láncreakciószerûen felszabadítható, akkor bekövetkezhet nem várt esemény.
Mi az az energia? Egy sg-s fizikus légyszi magyarázza el, mert a gimnáziumban csak tanuljuk, hogy energia így, munka úgy, de azt nem, hogy mi az.
Hát igen, valahol olvastam, hogy egy gyorsítóban keringõ részecskék energiája kb akkora, mint ami egy doboz gyufában van. Persze ha valakit eltalál egy ilyen sugár, annak azért baja lehet.
De ha így nézzük az atombombában is csak néhány deka TNT van, ami az uránium/plutonium töltetek implóziójára szolgál.
Amirõl itt kukacossal beszélünk, az valami olyasmi ami az atombombánál is van. Az atombombában levõ tnt mennyiségétõl pl nem függ az atombomba valódi hatóereje, mert az energiáját másból nyeri.
Szal a gyorsítókkal eddig eljátszogattunk, de most érünk el annak a határmezsgyéjére, amit anyagnak nevezünk. Régebben mindíg úgy gondoltuk, hogy nem lehet bajunk, mert a nagy változások már lezajlottak, az univerzum egyfajta egyensúlyban van , lineáris folyamatok jellemzik, és nem történnek olyan megrázó változások, amilyen az õsrobbanás volt.
De azóta ismerjük pl a gammakitöréseket, az eszméletlen nagy energiájú kozmikus sugárzást és egyéb nyalánkságokat. Plusz rájöttünk, hogy nem vezethetõ minden vissza lineáris folyamatokra, ahogy azt a kaotikus folyamatok mutatják, kis változások a rendszerek alapvetõ, akár katasztrófális változásaihoz vezethetnek.
Igen is ki lehet engedni a szellemet a palackból. Ellene pedig az egyetlen ellenérv az, hogy eddig még nem tettük meg (azonkívül hogy szétbasztuk a légkört) és eddigi létünkre kivetítve ezért kicsi a valószínûsége, hogy megtesszük.
De vajon nem-e azért nem találtunk még értelmes lényeket magunkon kívül, mert nincsenek is, merthogy mindenki így gondolkodik, amíg nem lesz késõ?;)))
ha féltek a gyorsítótól akkor nem sok tudományos dolgot olvashattok, bár csak átfutottam a hozzászólásokat. A gyorsítónak épp azért a neve gyorsító, mert elemi részecskéket gyorsít fel. Ez olyan mintha tûvel próbálnánk megvizsgálni az univerzum szerkezetét. A tû ezesetben az a parányi részecske, amelybe rendkívül sok energiát fecolunk, hogy egy adott pillanatig hasonlítson valamely az univerzumban lejátszódó folyamathoz. Amint ez az energia elvész a folyamat megsemmisül. Vagyis képtelenek lennénk annyi energiát elõállítani ezzel, ami bármit is elpusztítana. Arra ott van az atombomba. Persze aki megpróbál józan ésszel gondolkodni könnyen rájöhet. A tudósok is csak ezt tehetik akkor, amikor olyan területre tévednek, amit már nem lehet kísérletekkel alátámasztani.
"Gyakorlatilag ennyi a fontos: a kvantumgravitaciot mar most is lehetne szamolni, csak az a gond, hogy az egy nem renormalhato kolcsonhatas. Ilyen esetben pedig az osszes nemrenormalhato kolcsonhatast figyelembe kell venni, Xmillio kolcsonhatasi allandoval..."
Vagy éppen alátámasztja, úgy értem a lokális világvégéket. Tegyük fel a szupernova robbanás, illetve a hozzákapcsolódó gamma kitörés annak eredménye, hogy az energia sûrûség a vákuumot deformálja. Az egész elindítója nem annyira az energia sûrûség, mint inkább a sûrûség grádiens! Vagy is nem a sok energia egy heylen, hanem az energia eloszlásának egyenetlensége, ami egyfajta nagyléptékû párkeltéshez vezet. Létrejön egyfajta gravitációs doménfal, amin a részecskék kilépnek az egyik és a másik oldalon is. Az egész folyamatot nem ezek az egyes reakciók jellemzik, hanem sokkal inkább a terület/térrész topológiája és geometriája, amit egyfajta szimmetriasértés jellemez. A folyamat egészen addig tart, amíg egy új egyensúlyi állapotnem alakul ki.
Ha a lényeges paraméter az energia sûrûség grádiens, akkor nem kell nagy energia, elég rettentõ kevés is, csak rövid idõ alatt nagyon kis helyre kell koncentrálódnia, úgy hogy a környezetével se legyen egyensúlyban. Pl mikor a részecskéket ütköztetik, vagy amikor valami tranzens folyamat játszódik le.
Informatika és tudomány
