"viszont én kialakítottam egy kemény megközelíthetetlen álarcot! egyes haverok azt mondták (lányok) is, hogy úgy nézek ki mint aki ölni készül, s nem is mertek hozzám szólni mikor nem ismertek ugyahogy! :-) de ki jobban ismer az tudja hogy kenyérre lehet kenni! :-) "
Pont errõl beszélgettem ma egy Hölggyel. Errõl is. Van egy kifelé irányuló arcunk, amit felveszünk ha munkahelyen, vagy egyáltalán a kinti életben tevékenykedünk, megyünk. És van egy másik arcunk, amit otthon mutatunk a párunk felé. Ez a kettõ teljesen eltérõl. A külsõ, kinti az hidegebb, páncélozottabb, míg a belsõ kedves, bújós, szeretnivágyó, szeretõ.
"itt, s más fórumon chaten ki meri mondani mit gondol mit érez! mert itt el tud bújni!" - Ez egy nagyon jó meglátás. Épp ezért derül ki itt a fórumon ki milyen valójában. Mert ki meri mutatni, hogy érez, mit gondol dolgokról.
mindenki így van vele! itt, s más fórumon chaten ki meri mondani mit gondol mit érez! mert itt el tud bújni! én is ilyen vagyok azzal a különbséggel, hogy én nem emlékszem sokszor a nevekre sem! :-) viszont én kialakítottam egy kemény megközelíthetetlen álarcot! egyes haverok azt mondták (lányok) is, hogy úgy nézek ki mint aki ölni készül, s nem is mertek hozzám szólni mikor nem ismertek ugyahogy! :-) de ki jobban ismer az tudja hogy kenyérre lehet kenni! :-) de én pont ezt akartam kialakítani, és én így érzem magam "jól"! így nem kell a Hölgyekkel kik nekem tetszenek beszélgetnem.
ilyet még nem hallottam!!! én mai napig ugyanolyan vagyok mint te voltál élõben!->"Szóval, elég gátlásos, öndizalomhiányos kölök voltam. Ezért senki nem szeretett." kb most is ez a helyzet velem és 18 vagyok!!! nekem tudatt alatt gondom van nem növekszik semmitõl sem az egom pedig már teniszezem és felismertem magamba azt h bárkit lepipálok abban hogyan emlékezzek vissza a dolgokra!:P mégis félénk szerény vagyok de csak ha élõben látható vagyok itt kõkeményen megmondok, elmondok mindent:D
Inkább egomán vagyok. :D Vagyis annak tartanak sokan, a fent na jó, lent) említett, megmondom a véleményem, nem szaladok el mások elõl, nem tudnak sértegetni, dolgok miatt. De nekem jó így...
Huh, milyen depresszív ez az egész... Úgy gondoltam feldobom a dolgot... Mese következik:
Réges régen, élt egy kisfiú, akit Fantomlovagnak becéztek. NA jó nem, de maradok ennél... Szóval, elég gátlásos, öndizalomhiányos kölök voltam. Ezért senki nem szeretett. Kitaláltam mindent, biztos buta vagyok, ronda, rosz és ezért, és nagyon szomorú voltam. De aztán történt valami. FELÉBRETTEM! Ezt ilyen, fogjukráhogy spirituális értelemben. És elkezdtem látni magam, reális fényben. Ami azt eredményezte, hogy hejde, húde... Felpumpálódott az egóm. A mostani kép az hogy tudom magamról, ki és mi vagyok. Most sem szeretnek sokan, mert nagy az önbizalmam, és megmonodm a véleményem ami ugye mindenkinek van, csak van aki nem mondja el. Rájöttem hogy nem vagyok buta. Sõt... Egész okos srác vagyok. Van aki szerint zseni. Na ezért is szoktak utálni. Mert mikor elmondom nekik amit nem tudnak, azt hiszik lenézem õket. Pedig nem mindíg... Ami a rondaságom illeti, hát nem igazán. Jó, nem vagyok Apolló vagy ilyesmi, de annyira vészes sem. Olyan átlagos, bár van aki szerint a szmem elég szép... Ja, és még mindíg nincs stabil kapcsolatom, de nem nyavajgok igazán... Elérem amit akarok a szebbik nemnél is. Ami pedig a rosszaságom illeti, hát ja... Gonosz vagyok. És rohadtul élvezem.
És mint minden mesének, ennek az unalmas kis bibliográfiának is van ám tanulsága: Fel a fejel emberek. Ne pozitívak legyetek, csak REÁLISAK! Ja, és ne feledjétek, hogy az önbizalom attól lesz, hogy elkezdesz úgy viselkedni mintha lenne. Elõször szar érzés a gyomorban. De utána már csak a jót éreni.
ok lehet hogy akkor sem lenne, de sokkal nagyobb volna az esély rá hogy lenne valakim.
"Csak az a baj, hogy nem állja meg a helyét...." én a magam nevében beszéltem! azt hogy más hogy gondolkodik és hogy cselekszik az más!
"Ha valaki ki akar lépni egy kapcsolatból, ... nem gondolják komolyan ...." igen ez így van! ebben nem tudok vitatkozni!
s utolsõ két mondat is telljesen igaz! kettõn áll a vásár!
én végig csak magam elképzeléseit, gondolataim, mondtam, s nem általánosítottam! én ezt íggy képzelem, s ehhez is tartom magam!
"nem vagyok az az udvarlós hódítós típus! az lennék, akkor nem lennék magányos!" - Ezt te csak hiszed. Én már egy ideje ilyen udvarlós, hódítós stílusban nyomom és mégsincs párom!
"de egy kapcsolat az szent, s ha még papír is van róla akkor sérthetetlen." - Szép a hozzáállásod. Csak az a baj, hogy nem állja meg a helyét. Feleségemet kvázi elhódították tõlem. Volt papír, volt kapcsolat, nem is akármilyen, mégis! Ha valaki ki akar lépni egy kapcsolatból, tökmindegy hogy van-e papír vagy nincs. Ha nem gondolta komolyan annó a holtomiglan-holtodiglant - annyi, kampó! És oly sokan nem gondolják komolyan .... Az a ritka, aki még megbecsüli a kapcsolatot és tenni is próbál érte, hogy ne menjen tönkre! Ráadásul ha egy kapcsolat megromlik, oda 2 ember kell, hogy visszahozzák a halálból!!!
hmmm magamat ismerve megfutamodnék. tod nem vagyok beszari ember! mindent bevállalok ami azon a bizonyos határon belül van! nem véletlen dolgoztam a nemzetvédelemnél, s nem véletlen voltam anno alkoholist! (bár ott asszem túllöttemn a határon! :-) ) szóval ha kell balhézok ha kell leülök beszélgetni egy pofa sör mellet! remélem érted! VISZONT!!!! a Hölgyektõl rettenetesen rettegek! ha tetszik egy csak akkor elfutok, megsértem stb hogy ne kelljen szóbaállni Vele! eddig egyetlen kivétel a feleségem volt! Õ is úgy lett hogy Õ kezdeményezett, sõtt még a kezem is megkérte, mert nem mertem! :-) de ezt asszem már írtam! tudod én nem vagyok a szavak s a tettek embere ha olyan Hölgyrõl van szó ki nekem bejön! nem vagyok az az udvarlós hódítós típus! az lennék, akkor nem lennék magányos! száz szónak is egy a vége biztos nem mernék kezdeményezni a Hölgynél! de ha Õ kezdeményezne akkor sem mennék bele a dologba addig biztos nem még el nem vál! mert láttam már tárgyalásról visszatérõ s azóta is boldog házasságot élõ baráti házaspárt! igaz csak egyet, de egy kapcsolat az szent, s ha még papír is van róla akkor sérthetetlen.
dehogynem! már volt rá példa, hogy tetszett egy Hölgy kiderült, hogy van pasija, s a pasija az ismerõsöm, s akkor elkezdtem magamba sulykolni a kisebb hibákat (mi minden emberben megvan)s egy kis idõ után rádöbbentem, hogy hiába találkozok Vele nem úgy nézek rá, hogy aki kell nekem!
persze ha bejönne, akkor lehet nem állnám meg az udvarlást! de szerintem ellen tudnék állni! mivel én rendkívült tiszteletbe tartom a kapcsolatokat! :-)
s az akaraterõm erõs annyira hogy ellenáljak az udvarlásnak! :-)
"az tény, hogy külsõre nekem nem jön be!" - Itt van a kutya elásva. Mert mi van, ha bejön? Nem fogsz arra gondolni, de jó lenne vele? Nem hiszem. Az más kérdés, hogy meg tudod-e tartóztatni magad az udvarlástól. De a kisördög még mindig ott lesz.
nemtom mért nem hisztek a férfi - nõi barátságban! nekem az egyik legjobb Barátom Hölgy! van férje, meg gyermeke is! sosem gondoltam arra, hogy megfektetném, vagy valami szeretõi kapcsolatba lépjek Vele! mondjuk az tény, hogy külsõre nekem nem jön be! de a belsõ értékei nagyon jók! szóval én ehhez csak ennyit akartam hozzátenni!
Doog: ne ess abba a hibába, hogy az érzéseid eltakarod! úgy jársz mint én! befordult magányos ember leszel! s én nem hiszem, hogy mindenkinek van olyan szerencséje mint nekem volt, hogy kit szerettem az kezdeményezett, sõtt még annó a kezem is megkérte! :-) mert ugyebár féltem azt is megtenni! :-) s most ide rakjuk ki a pontot! a többi jelen esetben nem fontos! :-) szóval állj elé s mond meg Neki mit érzel, mit szeretnél! s megsúgom a Hölgyeknek van egy olyan nemis tudom 6. érzékük, hogy megérzik ha valakinek naon fontossak, s ezért is érdemes e téma végét lezárni úgy hogy beszélsz Vele! aztán meg majd alakul!
én is:) ugyanilyen helyzetben voltam én is, megpróbáltam, nem jöt be :) csak aztán a csaj nem tudta mi legyen, pár hét mosolyszünet, aztán haverkodtunk, én meg rájöttem, hogy ez nem gyerebe..., úgy hogy azóta nem is nagyon láttam csak néha, ha megyek be volt sulimba és õ is ott van
Azért arra készülj fel, hogy az is kisülhet belõle (rosszabbik esetben), hogy többet nem lesztek barátok (haverok), mert nem tudja majd kezelni a helyzetet
na éled a topik! áá ez szar dolog lehet! ezért nem kell a "barátjuk" lenni ezért tartom hülyeségnek a fiú lány barátságot...:S
Szóval próbáld meg bevallani az érzéseid neki, igaz könnyû ezt mondani:S de akkor is próbaszerencse aztán...csak lesz valami! más nem tudok mondani tudom h sablon szöveg
Hát most talán nem is bíztatásért hanem tanácsért írok. :s Már régebben megismerkedtem egy csajjal csak volt pasija de most szakítottak... Közbe én dumálgattam vele meg ilyenek, de most meg mondom bepróbálkozok nála, de állandóan egy pasit keres akivel egy busszal jár... Tõlem kérdezte, hogy nem-e tudom ki. Most úgy elment mindentõl a kedvem mint a szar. Nem hinném, hogy akkor lenne nála esélyem. :(
ja hát igen! múlttal nagyon szeretek foglalkozni nem véletlen lettem tavaly töribõl 5-ös és most idén 4-es lettem de kb olyan szinten h 3-4 oldalakat írunk, volt olyan osztály ahol 11-en buktak meg töribõl ugyanennél a tanárnál az ofõmnél:P:D de lényeg nagyon konzervatív vagyok sosem a jövõre gondolok az majd kialakul ugy vagyok vele, vagy pedig meghalok engem már az sem izgatna!!!
A problémát (legalább is egy részét) már látod. Most már csak az a kérdés, hogy akarsz e változtatni. Ha igen, hagyd a pitsaba a mult dolgait. Elmúlt, nincs. Nem a múltból kell élni.
Annyit kell csak tenned hogy a kezdebe veszed az életed irányítását, és felelõsséget vállalsz magadért. Nem gond, ha itt-ott ezt azt elcseszel, mert abból tanulhatsz a legtöbbet. (Csak ha hibázol többször ne kövesd el ugyan azt).
soha életemben nem késtem el sehonnan mindig pontos vagyok... de itt az idegességtõl késtem el, tudod miért? mert túlmentem egy megállót idegességemben aztán rohantam vissza, ritkán jártak aznap a dolgok, de nem is magyarázkodok neked semmit se lehet h ugysem sikerült volna... megtanulni meg elég szar a KRESZ-t egyszerûen unom ha olvasom a könyvet van olyan aki könyv nélkül is megcsinálja:S:S tesztlapokat is töltöttem hátha segített volna dehát...nem fogom meguszni a könyvet...
de nekem semmi ilyesmit nem sugalltak én azóta vagyok ilyen (jó sok dologban már amióta az eszem tudom) de azóta mióta elkezdödtek a gondok... apám halála meg a tesóm bûnözõ van itt 1-2 problem...ez az év is szar volt leszámítva a nyaramat mert az szuper volt, de egyre jobban lesüllyedt 5 év alatt az önbizalmam meg az ilyen nyalámságok...elõtte gyerek fejjel nem is törõdtem ilyen dolgokkal!!! mégegy dolog! ha anyám alig tudja belém magyarázni a dolgokat akkor te sem fogod:D ne is reménykedj úgyis tudom h szar az egész élet és nincs értelme a világnak
figyelj a vonatos résznél igazad van! próbáltam változtatni de túl büszke és gyáva vagyok!!!! ez van így születtem...am nem tudhatod milyen családi körülmények közül és környezetbõl jöttem! sztem hagyjuk ezt... majd megcsinálom a KRESZT ha készen állok rá! de régen még annyira félénk vki voltam (nem kell sokára visszamenni) olyan 13 éves koromban még a boltba se mertem lemenni mára azért ez más, mert mindig segítek bevásárolni a mamámnak ha odamek hozzá:) szval nehezen szokom meg az ujat, van bennem elég nagy makacsság és sztem túlságosan büszke vagyok arra amit kaptam! mert kicsit el lettem kényesztetve mint egyszem gyerek!
még valami semmiféle sírást nem csináltam csak szóltam h szánalmas h nem tudtam elvégezni én nem vártam azt h te sajnálni fogsz hogy is hihetném:D de már látom h az is baj ha csak beszélek a problémámról h még ez se jött össze!
Szerintem meg egész egyszerûen el kell mondani neki, hogy mik a megoldási lehetõségek, aztán ha eleget hallja, és akár látja a környezetében, meg is fogadja. Mert látja majd, hogyan lehet sikert elérni és ez ambicionálni fogja.
Ha valakinek azt mondják folyamatosan, hogy te hülye vagy, egy idõ után maga is el fogja hinni. Ha azt sulykolják beléje, hogy te annyira béna vagy, hogy ezt nem tudod megcsinálni, el is hiszi és ezzel be is igazolja az állítást.
Inkább pozitív dolgokat kell mondani ahhoz, hogy a reakció is pozitív legyen.
Ha kicsit visszaolvasol láthatod amint mások saját hibájukból tanulva megoldásokat javasoltak, és erre mindig csak kifogások érkeztek, hogy miért nem jó megoldások.
Campy gyakrolatilag úgy ment el KRESZ-t tanulni, hogy nem érdekelte és szíve szerint neki sem állt volna mert nem akarta.
Továbbra is nevetségs, ha valaki kiáll a vonat elé, hogy majd õ megállítja. Esélye nincs. Ugyan így felkészületlenül levizsgázni valamibõl: esélytelen. Vizsgáról elkésve levizsgázni valamibõl: esélytelen. És nevetség tárgyává válik az olyan ember aki még fel is háborodik, hogy mivel kiállt a vonat el az elütötte, és megvágták vizsgán mert nem tudott semmit. Ovodás gyerekek látják mi hasonló szitukban a megoldás.
Én is gyõztes embereket akarok láni magam körül. Gyõztes Campy-t és nem töketlen panaszkodót. Csak az a gond, hogy Campy már többször kifejtette, hogy õ olyan amilyen, nem tud és nem is kíván változtatni magán, a sorsán. És ebben az esetben nem lehet segíteni. Max kínban sírni vagy röhögni.
Abban sem amikor az ember nem látja be a hibáit. Idõnként azt, hogy bizony-ebben abban töketlen és nem azért mert õ kevesebb mint bármelyik másik ember. És miután az ember belátta hol a hiba a saját készülékében - ami egyáltalán nem szégyen, sõt az egyik legbátrabb és legdícséretesebb tett - nekiláthat a hiba kijavításának. Ami - koránt sem lesz - kellemes. Én pl egy pálcika vékonyságú ember vagyok és a napokban fogok felkeresni egy edzõt aki összeállítja számomra azt a programot amivel elérhetem azt amit szeretnék. S ezt nyílván nem máról hónapra fogom, hanem évek alatt - ha nem hagyom, hogy bármi is eltántorítson. A legnagyobb akadályom a lustaság és a kényelem...
Egyszó mint száz: a siránkozó ám - (helyzetével titkon elégedett?) - helyzetén változtatni nem akaró embernek max annyit mondhatok: gratulálok. Úgy kell neked! Csak magadnak köszönheted!
sokkal nagyobb sportélet is volt...de ez már másik topik, "Hogyan lustult el a gyerek a gép elõtt!" bevallom én is a félkamaszkorom a gép elõtt töltöttem és miért mert nem volt kedvemre való dolog és nem volt olyan személy akiben megbízzak és eljárjak vhova!!! de mostmár a tenisz lett az életem egyik része ígyhát nemcsak a géppel foglalkozom!
ilyenek az emberek manapság! csak b*sztatni tudják a másikat, régen nem volt ilyen, ezért is vok ilyen bizalmatlan mert szar világ van és ha régebben születek arany életem lett volna mert én leszartam volna akkor is h szegény vagyok és sokkal nagyobb összetartás és vasfegyelem volt az országban...ez kellene ma is! közönséges munkakerülõ szabályt visszahozni, és sok más dolgot ami a kommunista rendszerben volt! de rájöttem h visszahozni nem lehet már, "rendszerváltás utáni bunkóságoknak isszuk a levét!"
Majd le fogod tenni te is. Nem mindenkinek megy elsõre, ennyi. De én legalább nem röhögök rajtad emiatt, meg nem fikázlak.
"Rendkívül rokonszenves" és "segítõkész" emberek vannak itt az sg-n, nem?
Bezárják az egyik topicot, elmegy röhögni egy másikba.
Pedig csak NORMÁLISAN el kéne mondani, hogy mit hogy kéne csinálni, mi a megoldás. Mert gondolom ezért jött létre ez a téma is nem? Hogy ne fikázzuk egymást, hanem épkébláb megoldási javaslatokat tegyünk. Esetleg nekünk hogy sikerült talpra állni a béka segge alól. Mit tettünk, ami segített a nem létezõ önbizalmunknak kicsíráznia. Stb.
Vagy rosszul gondolom, b..gatni jött létre ez a topic?
hmm félreértettem kicsit hiába péntek van:) Jacky: kit érdekel hadd fikázzon úgyse fogja sosem látni a képemet:D és nem biztos h õ jobb ember lesz mint én csak azért mert egy nyamvadt KRESZ vizsgát letett én vhol nem is akartam letenni dehát ha erõltetik:S:S
ezekszerint képtelen vagyok tanulni a hibáimból mivel nem vok hozzászokva! kész elvette kedvemet az egész dologtól, mert nem sikerült ez van azért nem csak lustaság hanem balszerencse is volt benne! de ne rajtam filózzatok már, megvan a magam baja
Szerinted mit kellene kiváltani az emberbõl annak, hogy vki felháborodik azért mert vizsgán azért húzták meg mert: 1. nem tanulta meg az anyagot, felkészületlenül ment vizsgázni 2. elkésett a vizsgáról