"A tökéletes vákuum sem üres, anyag-antianyag részecskepárok alakulnak át folyamatosan egymásba." Valóban, ez a vákuum-fluktuációs folyamat a Heisenberg-féle határozatlansági relációnak megfelelõen zajlik, és szintén egyik bizonyíték arra, hogy a fizikai vákuum valójában nem üres. De nem azért nem üres, mert benne ilyen virtuális részecskék-antirészecskék is vannak (vagy pláne megfelelõ energiájú szabad részecskék is), hanem mert ilyenek keletkezhetnek benne. Hogy gerjeszthetõ.
"A folyékony héliumról annyit tudok, hogy felmászik a tárolóedény falára, legyõzve a gravitációt." Nem feltétlenül mászik fel, de könnyen felmászhat, ugyanis a súlya viszonylag kicsi, a súrlódása pedig szuperfolyékony állapotban úgyszólván nulla, ezért elég egy parányi lendületet vennie, és már fut is, a legkisebb résen keresztül is, ami lehet csaknem atomi vékonyságú is. Számunkra mindebbõl az a fontos tanulság, hogy bár az anyagokról csecsemõ korunktól megtanuljuk, hogy "ellenállást tanusítanak", ez mégsincs mindig így. Lehet olyan helyen is anyag, ahol a súrlódás hiánya miatt nem érzékeljük. És ilyen a fizikai vákuum is.
"fény-anyag" átalakulás: Bombasztikus, szenzációhajhász megfogalmazás, és ennek megfelelõen eléggé félrevezetõ is. Hogy minél nagyobbat durranjon az állításuk, igyekeznek az anyag fogalmát úgy leszûkíteni, hogy a fény már valahogy ne férjen bele. Aztán megállapítják, hogy a fény és az ilyen szûkebb értelemben vett anyag mégis át tudnak alakulni egymásba. Ez kb. olyan szellemi produkció, mintha valaki amellett kardoskodna, hogy a potenciális energia nem is energia (csak a kinetikus), aztán nagy attrakcióként elõhúzná a kalapjából, hogy ezeket mégis át tudja alakítani egymásba.
A fizika valójában úgy "gondolkodik", hogy ha átalakíthatók egymásba, akkor a lényegüket tekintve azonosaknak kell lenniük, vagyis mindkettõnek energiának KELL lennie, csak legfeljebb különbözõ formájúaknak. Pl. a relativitáselmélet szerint a távolságokat és az idõtartamokat is átkonvertálhatunk egymásba (mindössze a vonatkoztatási rendszer megváltoztatásával), ezért a belsõ fizikai lényegüknek azonosnak KELL lennie. (Ez a tér és az idõ egyesítése téridõvé!) Mindkettõ olyan, hogy a magasabb dimenziós téridõben bírnak kiterjedéssel, és a szokásos térbeli, illetve idõbeli kiterjedésük ennek csak olyanfajta vetületei, mint a botnak az árnyéka. (Utóbbi nagysága függ attól, hogy milyen felületre vetítünk, miközben a botban nem áll be semmilyen változás.)
********* "Viszont nem értem szerinted miért nem lehet üres a tér." Egyszerûen azért, mert ha tényleg üres lenne, akkor NEM KÜLÖNBÖZHETNE az a 2 eset, amikor csak a másik bolygó forog a salyát tengelye körül, illetve amikor csak mi keringünk körülötte. (Persze lehetnek kevert esetek is, de AZOK SEM különbözhetnének.) A helyzet viszont az a fizikai valóságban, hogy ezek az esetek VILÁGOSAN MEGKÜLÖNBÖZTETHETÕEK. (Eltekintve nagyon kevés speciális esettõl.)
Akkor is forogni látszana a test, ha mi keringünk körülötte és közben tényleg forog is. De ilyen mozgásokról a geodetikus precesszó meg a Lense-Thirring effektus árulkodik. Viszont nem értem szerinted miért nem lehet üres a tér. Kvantummechanika stb szerint nem is az, meg lehetnek gravitációs hullámok is, de most ezekrõl nem esett szó.
Anyagból foton lesz részecske annihilációnál: pl elektron-pozitron találkozásánál azok eltûnnek és 2 fotont kapunk. Fordítva meg a párkeltés, amikor 1 fotonért kapunk egy ilyen párt. A fotonnak nincs tömege, de van energiája, és ennek az energiának megfelelõ tömegû részecskét kapunk, plusz esetleg még mozgási energiát is. Itt egy kis olvasmány
Apropó wikis cikk: "Hau and her associates at Harvard University have since successfully transformed light into matter and back into light using Bose-Einstein condensates."
Mi az, hogy a fénybõl anyagot csináltak? A foton nyugalmi tömege nulla.
Amit a vákuumról én tudok (Marx György cikkét olvastam régen):
A tökéletes vákuum sem üres, anyag-antianyag részecskepárok alakulnak át folyamatosan egymásba.
A Bose-Einstein kondenzátum viszont számomra teljesen misztikus valami, bár elolvATSAM RÓLA egy Élet és Tudomány cikket, csak átment a fejemen.
A folyékony héliumról annyit tudok, hogy felmászik a tárolóedény falára, legyõzve a gravitációt.
Hasonlattal élve: - Az Oraculum azt mondja Neonak, hogy nincs kanál. - Morpheus viszont azt mondja Neonak, hogy az Oraculum csak azt mondja, amit Neonak hallania kell. (Vagyis nem feltétlenül "az igazat"...) - Szóval bár van kanál, de különös tulajdonságait legkönnyebben úgy foghatjuk fel, ha elképzeljük, hogy nincs (:-).
Amit anno éternek neveztek, azt a mai fizika leginkább fizikai vákuumnak, vagy kvantumvákuumnak nevez. Ez az anyag alapállapota. (Szóval távolról sem "a semmi".) A fizikai vákuum, vagyis az alapállapotú anyag normál körülmények között SZUPERFOLYÉKONY viselkedést mutat. A szuperfolyékony viselkedést legelõször He4 folyadékban észlelték (Bose-Einstein kondenzátum), és szerintem egyike azon fizikai viselkedéseknek, amit érdemes volna mindenkinek megtapasztalnia (legalább egyszer az életben). A benne egyenletesen mozgó (és kellõen hideg) test nem érez közegellenállást, ezért nem érzi, hogy egy közegben halad! (Pedig a mérleg kimutatja a közeg tömegét.) Ha gyorsuló mozgást próbálunk meg elérni, akkor a gyorsulás idejére észlelhetõ egy bizonyos ellenállás (mintha kissé megnõtt volna a test tömege), de ez eltûnik, amint abbahagyjuk a gyorsítást. Ha gerjesztjük a szuperfolyékony anyagot (pl. melegítéssel), akkor megjelenik a fékezõdés (disszipáció).
Az általunk részecskéknek, illetve antirészecskéknek észlelt dolgok tulajdonképpen a kvantumvákuum gerjesztései, amelyekre egymás között már nem igaz a szuperfolyékonyság. Ezek könnyen összeütközhetnek, súrlódhatnak, átalakulhatnak, és közben az energia szétoszlik közöttük.
Meg kell különböztetnünk a relativitási ELVET és a relativitáselméletet. Utóbbi persze onnan kapta a nevét, hogy Einstein fölhasználta benne a relativitási elvet _IS_ (mégpedig a Galilei félénél általánosabb értelemben), ami csak azért érdemelt ilyen különös kihangsúlyozást, mert AKKORIBAN egyre több fizikus gondolta azt, hogy az elektrodinamika terén sokasodni látszó problémák forrása éppen az, hogy NEM IGAZ A RELATIVITÁSI ELV.
Vajon kinek van igaza?
Nos, Einstein alapgondolata az volt, hogy vannak olyan fizikai igazságok (tények, abszolút fizikai mennyiségek), amelyek igazsága EGYSZERÛEN NEM FÜGGHET attól, hogy milyen vonatkoztatási rendszerbõl szemlélõdünk. (Ha netalán függeni látszanának, akkor bizonyosan rossz formában, rossz struktúrában írtuk fel azokat.)
De az elõbbiek mellett vannak olyan fizikai mennyiségek is, amelyek csak a vonatkoztatási rendszer megadásával együtt értelmesek/érvényesek. Ennek klasszikus példája a "sebesség", amely csak úgy értelmes, ha tudjuk, hogy mihez képest mérték/viszonyították. (Ilyen a "távolság" is.)
Hogy melyik fizikai mennyiség melyik kategóriába sorolandó, az nem a mi tetszésünk kérdése, hanem alapos (tudományos) vizsgálódást igényel. És elõfordulhat, hogy pl. korábban abszolútnak gondolt mennyiség relatívnak bizonyul.
Einstein a továbbiakban így gondolkodott: - A fény terjedési sebességének feltételezett viszonyítási rendszere az éter (ha egyszer a fény ennek a hullámzása). - Ám a Michaelson-féle interferencia kísérlettel LEHETETLEN volt kimutatni, hogy magának az éternek mi volna a hozzánk viszonyított sebessége. Így viszont felettébb problémás az éter felõl elmélkedni. - Ekkor Einsteinnek zseniális ötlete támadt: Ha nem kimutatható az éter(hez viszonyított mozgás), akkor talán nincs is éter! Ha pedig nincs éter, akkor az ûrben a tárgyak között nincs semmi! Ha viszont nincs semmi, akkor nem is tünteti ki semmi egyik test mozgását és pozícióját a másik rovására, vagyis ezeknek teljesen egyenértékûeknek kell lenniük, bármelyik lehet ugyanolyan jó vonatkoztatási rendszer! A jelszava ez lett: "a semmihez képest nem lehet mozogni". Ez az ABSZOLÚT VONATKOZTATÁSI RENDSZER ELVETÉSE.
Mindez nem lenne érdekes, ha nem vette volna észre, hogy a "c" határsebesség posztulálásából, kiegészítve a testekhez kötött vonatkoztatási rendszerek elõbbi RELATIVITÁSÁVAL egy csinos kis elmélet rakható össze (ti. a speciális relativitáselmélet). De észrevette (:-). Mint ahogy azt is, hogy az elmélete nem mûködik bizonyos gyorsuló mozgásoknál, ezért ezeket ki kellett rekesztenie, és csak az ún. inerciális rendszerekre szorítkoznia. Késõbb, az általános relativitáselmélet keretein belül kifundálta, hogy bizonyos gyorsulásokkal mit lehet kezdeni, ha figyelembe veszi még a gravitációt is. Ez azonban nem változtat azon, hogy amibõl a relativitáselmélet indult ("nincs kanál"(:-), akarom mondani "nincs éter"), az valójában téves (mindjárt meglátjuk). Így hát a relativitáselmélet létrejötténél is érvényesült az, hogy téves gondolat is vezethet helyes eredményre, néha még gyorsabban is, mint a logikailag kifogástalan gondolkodás.
Van-e éter? Einstein szerint (1905) nincs éter, sõt, a semmi van a testek között, ezért ha 2 test egymáshoz képest mozog valahogyan, tökéletesen lehetetlen megmondani, hogy melyik mozog "inkább", mert hiszen csak az egymáshoz képesti mozgásukról beszélhetünk, és bármelyikük tekinthetõ ugyanolyan joggal mozgónak, vagy állónak. Egyenesvonalú egyenletes mozgásoknál ez igaz is.
Na de most tekintsük a következõ esetet (gondolat kísérlet). Legyen 2 db égitestünk és közöttük a nagy semmi! (Más égitestek sincsenek.) Az egyik égitesten állunk, és figyeljük a másikat, miközben az látszólag forog a tengelye körül. De vajon valóban õ forog-e, vagy mi keringünk õ körülötte?!? Ha "A SEMMI" van az égitestek között, akkor e 2 lehetõségnek fizikailag egyenértékûnek, MEGKÜLÖNBÖZTETHETETLENNEK KELLENE LENNIE!!!
A valóság viszont az, hogy nagyon is megkülönböztethetõ az elõbbi 2 eset, hiszen: 1.) Ha csupán a másik égitest forog a saját tengelye körül, az nem csökkenti a közöttünk lévõ gravitáció látható gyorsító hatását, ám 2.) ha valójában mi keringünk a másik égitest körül, akkor akár észlelhetetlen is lehet a gravitáció (megfelelõ körpályán).
Tanulság? A testek közötti tér bizonyosan nem üres, és az éter létezését sem lehet ilyen alapon elvetni. A korrekt eljárás az lenne, ha meg tudnánk magyarázni, hogy miért olyan az elektromágneses hullámok hordozó közegének viselkedése, mint amilyen (ti. egyenértékûnek mutatja az egymáshoz képest egyenletesen mozgó testeket). Éppenséggel vannak is elõremutató elméletek, de egyelõre(?) nem jutottunk velük messzebb, mint a relativitáselmélettel, amelynek az itt a fõ elõnye (most tessék megkapaszkodni!) hogy EGYSZERÛ. Amolyan hüvelykujj szabály módjára (:-).
A relativitás elv, amire épül az elmélet, az feltevés. Olyat mond, hogy a fizika törvényei ugyan olyanok minden inerciarendszerben. Ezt persze elõre nem tudhatjuk, csak jól hangzik, meg elegáns meg stb. Kísérletekkel lehet eldönteni, hogy igaz vagy nem. A fénysebesség el nem érhetése szerintem csak a tömegnövekedés következménye. Ez pedig független a spec relativitástól, mert a jelenség mérhetõ, kísérleti eredmény. Már vagy 20 évvel a spec relat elõtt ismert volt, hogy gyorsan mozgó részecskéknek nagyobb a tömege. Tehát klasszikus téridõ fogalmakat használva is az jön ki, hogy nem gyorsíthatunk fel testet fénysebességre. És persze a gyakorlat is ezt mutatja. Fénysebességgel gyorsabbnak tûnõ mozgásra vannak kísérleti meg elméleti példák kvantummechanikában alagúteffektusos jelenségeknél. Csak az a baj,hogy részecskénél a mozgás ideje nem mindig definiálható egyértelmûen,a számításokban is közelíteni kell, és azt is meg kellene vizsgálni, hogy információt lehet-e továbbítani ilyen módon. Szóval annyira nem stabil a tudásunk, mint amennyire tûnik esetleg.
gyerekek, nem úgy van, hogy a relativitáselmélet csak egy feltevés amire bazisok bizonyiték van? úgy értem korábban simán össze adtunk két sebességet, hiszen az eltérés olyan minimális volt hogy mérhetetlen. ma általánosan elfogadott dolog a rendszer invariáns feltételének tekinteni a (ct)^2-r^2 képlet eredményét. piszok sokmindent megmagyaráz, de azt nem, hogy miért pont c szerepel a képletben. piszok sok kényelmetenségtõl megkimél minket, ha azt hisszük, hogy nem lehet a fénynél gyorsabban menni... szóval... nem vagyok fizikus, de talán nem kéne az egekbe magasztalni a dolgot, mert könnyen meglehet, hogy az egész eddig rendszer a kukában fog landolni amikor kiderül hogy egy ötdimenziós görbült téridõ van, és kicsit nagyon más szabályok vannak...
Manók? Milyen manók?
Ha láthatatlan manókkal magyarázza az is kb. annyira megalapozott. Van egy halom egyenlet ami leírja jelenséget. Kreáltak hozzá egy mesét történetesen nem manókkal. B-féle dolgonak is a "manókra" kéne utalinia az jelentene valamit a mese javára, fõleg, ha B-féle dolog egyenletei és az "A" dolog egyenletei között van összefüggés.
Szerintem lenne jövõje ennek a plazmon alapú chipnek. De ezeket a lencséket egy az egyben elvetném. Egy prociba nem építhetünk több tíz, száz ezer mikro lencsét. Ez olyan drága gyártás teknológiát követelne szerintem hogy nem érné meg gyártani.
B-féle bizonytalansági tényezõ: Amit pontosan le tudunk írni, tudjuk mi az, hogy mûködik, az nem létezik. Ami létezik arról meg fogalmunk sincs. C:
na, akkor elárulom mért kérdezrem: olvastam, hogy vki ilyennel csinált LED-es csillagos égbolt világítást.
Az optikai kabel kb 50 Ft-tol kezdodik, a legdragabb amit igy hirtelen talaltam az 3190ft/m volt. Az ara sokmindentol fugg (minoseg, szalak szama, hitelesitett hullamhossz, kivitel(belteri, kulteri fold, kulteri legkabel stb)). Egy optikai konverter sem draga mostmar, normalis halokartya kivitel 100BaseT/fx korulbelul 4-5e Ft-ot kostal, jo helyrol beszerezve. A kenyes pontja az optikai kabelnek a krimpeles (csatlakozok felszerelese), ha az ember nem tanulta, nincs hozza megfelelo eszkoze kozel lehetetlen megcsinalni.
dcsabas: jé, egy értelmes ember frayer: micsoda arrogáns kretén
Lehet. Úgy halottam kb. 500 Huf/m. 5kHUF/m-ért fektetik fõldbe. De media konverterek drágák.
Különben én egy másik világban vágom a rel.elméletet, és a kvantumechanikát, és lepipálom Einsteint. -)
Tessék mondani: üvegszálat bótban lehet venni (pénzért)?
Nem kell elhinni mindent az mondern mitológiának. Méses magyarázatok kiválóak a sci-fi sorazatokhoz.
"A" kisérletsorozatból felkarcolsz valamit, ami jó rá Kitalálod "B", kisérletet és ott is jó amit karcoltál, akkor jó :)
M -theroihoz nem volt türelmem, talán majd egyszer.
Topichoz is valamit : Régen láttam mindentudáson róla egy elõadást, ígeretesnek tûnt akkor is.
Méret számít :) Mekkora méretben lehet megcsinálni (elvileg), két kapcsoaltban álló "tranzisztort", tehát, hogy az "eredmény" átkerül rá (közte lévõ elemekkel együtt) és kimentet is pordukál ami tovább feldolgozható (+n tranyó) , vagy kiszedhetõ a rendszerböl ?
A relativitáselmélettel kapcsolatban fontos megkülönböztetni a sebességek ÖSSZEADÁSÁT és a TRANSZFORMÁCIÓJÁT. Az a bizonyos relativisztikus formula NEM ÖSSZEADÁSI, hanem TRANSZFORMÁCIÓS formula. Ha egy könyv ezt "relativisztikus sebességösszeadásnak", vagy más efélének nevezi, bizton állítható, hogy ROSSZ, FÉLREVEZETÕ könyv.
Na most a lényeg a következõ:
1.) Igenis lehet sebességeket összeadni (vagy kivonni) a relativitáselméletben is, mégpedig az általános iskolában megtanult módon, de csakis és kizárólag UGYANABBAN A VONATKOZTATÁSI RENDSZERBEN ÉRTELMEZETT (vagyis ugyanahhoz a dologhoz viszonyított) sebességeket.
2.) A klasszikus vonatos példa viszont NEM ILYEN sebességeket tartalmaz. Ugyanis a vonat sebességét az állomáshoz képest adjuk meg, a vonaton gyalogló emberét pedig a vonathoz képest. Ezek a sebességek közvetlenül NEM ADHATÓK ÖSSZE és NEM IS VONHATÓK KI egymásból. Ha viszont az egyik sebességet áttranszformáljuk a másik vonatkoztatási rendszerébe (mindegy melyiket), akkor már lesz 2 db, azonos rendszerben értelmezett sebességünk, amit a szokásos módon összeadhatunk, vagy kivonhatunk.
3.) Hogy a transzformáció miért olyan furcsa, mint amilyen (Lorentz-transzformáció), azon éppen lehet csodálkozni, de logikai ellentmondás a továbbiakban már nem lesz. (Amúgy a Lorentz-trafó a 4D téridõ forgatásait írja le, vagyis azt fejezi ki, hogy az egymáshoz képest mozgó objektumok a 4D téridõben el is fordulnak. Avagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a dolgok úgy képesek mozogni egymáshoz képest, hogy a 4D téridõben elfordulnak.)
Konkrét kérdésedre visszakérdeznék(:-): Szerinted, ha a hang terjedési sebessége szembõl érkezve "u", viszont egy jármûben 1/3 u-val mész vele szemben, akkor a jármû ***belsejében*** mekkora sebességgel hallod majd közeledni? (u!!!)
A fotonok életérõl: A különféle struktúrák mozgását úgy lehet elképzelni, hogy a belsõ mozgás transzformálódhat át külsõvé, ezért minél gyorsabb a külsõ mozgás, annál lassúbb a belsõ. Ennek egyik határesete a c határsebességgel haladó foton, amikor is belsõ mozgás (struktúrális átalakulás) már nincs is. Ha c-nél kisebb sebességgel halad a fény, akkor VAN belsõ átalakulás, pl. megváltohat a fényhullám-vonulat alakja.
Na igen. :| Barátom. Üdvözöllek kvantum mechanika világában ahól olyan dolgok zajlanak le valóságosan amilyeneket egy sci-fi író se tudna kitalálni. Olyan abszurd dolgok ezek hogy sokan csak a fejüket fogják, mert épp ésszel fel nem foghatóak a TÉNYEK. Mikor Bohrék kidolgozták K.Mechanika alapjait és a koppenhágai conf-on bemutatták Shrödinger kikelve önmagából ugrott fel a székérõl azzal a kiáltással, hogy mi a fene folyik. Káromkodott meg minden baja volt, és asszem mondott valami olyant is hogy ha ezt elõre tudja soha nem fordult volna a fizika felé. Az a lénege a dolognak hogy minden dolognak a világban két arca van, van egy fizikai valója és egy valószínûségi hulláma.
Hihetetlenül hangzik de számodra a dolgok csak akkor léteznek amikor valamilyen kölcsönhatás folytán információt kapsz felõlle. Van ez a Thomas Young, 1801 kísérlet, akkor kezdett mindez körvonalazódni és egészen 90 évekig formálódott, most nem tom merre haladunk, de elméleti fizikusok sokan azon az elgondoláson vannak, hogy nem csak ez az egy valóság van. Miután kicsit beleástad magad nézz utánna az M elméletnek. Baromi érdekfeszítõ téma ez. Tehát azok a dolgok amikkel nem vagy kölcsönhatásban azok számodra ( te mint inercia rendser) szuperpozicióba kerülnek saját alternatív párjaival. Tehát a Young féle két réses kisrletben ha az elektron lehûtöd oly annyira hogy ne nem lép kölcsönhatásba a környezetével akkor szuperpozicióba kerül egy másik világban létezõ saját magával, de ez a párja nem ugyan azon az útvonalon halad hanem (mivel kettõ juk van a mérõ készüléken) a lehetséges alternatív útvonalak közül a másikon. És így válik lehetségessé hogy önmagával interferál. Ez a kettõs természet egy megdönthetetlen effektusa az alternatív világ létezésére. Képzeld el hogy van olyan világ amiben te megnyered a lottó ötöst, és mivel a fizika törvényei nem tiltják hogy megvalósulhasson, biztos hog van egy olyan alternatíva amiben így is van. Ma már úgy áll a tudomány hogy ez tényként van elfogadva. Ezzel nagyon sok anomália feloldódik, de még több kérdés születik.
olvasgattam a relativitás elméletrõl jó sokat, csak valahogy a sebességösszeadódás dolgot nem vágom... Ha egyszer jön szembõl a fény c-vel és én megyek felé mondjuk 1/3c-vel, akkor miért c-nek "látom" a közeledését a fénynek és miért nem 4/3c-nek?
más: relatív az idõ, nagy sebességnél neked a kinti világ "elsuhan" idõben. Fénysebességnél a fenti dolog (nem fejtem ki jobban, aki érti mire gondoltam, az érti) teljesen leredukálódik annyira, hogy (ha jól sejtem) a fény "végignézi" a világegyetem végét... mert ugye c-nél elér ez a "dolog" egy olyan szintet, hogy pillanat alatt (0 sec) eltelik a külsõ világban minden (végtelen gyorsan eltelek az idõ). Nos ha ez van, akkor elvileg a fény (foton) szempontjából egybõl mindennek vége. Ellenben mégis itt van mindenhol a szemünk elõtt 1000 bizonyíték, hogy egy foton "elpusztul". Õ mégse élt annyit, amennyi a világegyetem jövõbeli léte, tehát 0 sec-nál kevesebb idõ telt el az õ szempontjából... (mert 0 sec alatt végig tudta volna nézni a világegyetem végét)
sry, ha valamiben csúszott a dolog, de a 2. dologra is holnap hozom a példát egy leírásból (abból leszûrhetõ mire gondoltam)
A fotonnak csak az ún. NYUGALMI tömege =0. Egyébként van energiája (E=h*f), van tömege (ti. mozgási tömege, m=E/c^2=h*f/c^2, és van impulzusa is (P=m*c=h*f/c).
jah jah. Az elektro-mágneses hatások közvetítõ részecskéje a foton. Ennyivel össze is lehet foglalni és megoldani ezt az egész egyetnemértést. Minden ami elektromágneses kölcsönhatást szenved az a foton nevû részecske közvetítésével teszi. Mivel a modern fizikában minden kölcsönhatásnak megfeleltethetõ egy közvetítõ részecske "üdv a bozonok világában", ami a fermionok anyagi részecskék között cseréli ki az állapot leíró információkat. A foton meg fénysebességgel terjed. Most az hogy más más közegekben gyakorlatilag más más sebességet MÉRNEK, annak már a kvantum mechanikai és relativitás elméleti okai vannak. Legyen elég annyi,hogy a mért eredmény az éppen mérõ egyén inercia rendszerében annyi, a foton saját viszonyítási rendszerében a közegben akor is c vel halad.
Saját kis naiv kérdésem: bár már állítják fel az újabbnál újabb elméleteket, de még mindig valahol ott vagyunk a fénnyel kapcsolatban, hogy hullám is meg részecske is stb... Nos a kérdés: HA nincs tömege a fotonnak (nemtom mondjuk elképzelni, hogy mi a rákért is nincs VALAMINEK tömege, dehát annyira furcsa a világ, hogy ebbe nem megyek bele :D) akkor miért is hat rá a tömeg, vagyis ezek miatt a gravitáció?
Ide lehet nem nézek vissza, nagyon megköszönöm a választ (ha tudjátok :D) pm-ben :)
Aza baj itt, hogy ez az "áram sebessége" nagyon szerencsétlen megfogalmazás. Mert az áram az a töltések áramlása. Itt elektronokról van szó, azok meg nyílván nem mehetnek fénysebességgel, esetleg megközelíthetik extrém helyzetekben. Fénysebességgel a fotonok mennek, amit az elektromágneses kölcsönhatás közvetítõ részecskéi. Tehát ha egy drót végében megvátozik a töltéskonfiguréció, akkor fénysebességgel terjed ennek a hatása a drót másik végéig. Ennek megfelelõ idõt kell várni, hogy ott is meginduljanak a töltések (de azok nem fénysebességgel haladnak a vezetõben, fõleg nem, ha váltóáramról van szó). A processzorokban/hoz sem maguk az elektronok viszik az információt (lassú is lenne) hanem áramimpulzusok, ezek meg ugye (szinte) fénysebességgel haladnak.
Csak véletlenül keveredtem ide, de ha már itt vagyok:
1.) A fény sebessége bármely megfigyelõhöz képest vákuumban és tömegektõl távol "c" határsebesség nagyságú (kb. 3*10E8 m/s).
2.) Ámde, ha tömegek, illetve közeg van jelen, akkor (a kölcsönhatás miatt) a fény terjedési sebessége lelassul. A "c" határsebesség és a közegbeli terjedési sebesség hányadosa adja ki a közeg törésmutatóját. A törésmutató tehát a lassulás arányát fejezi ki. Közönséges anyagok (víz, üveg, plexi, stb.) törésmutatója normál fényre általában 1-nél nagyobb, de azért 1.5-nél kisebb.
3.) A törésmutató (a lassulási tényezõ) függ a fény frekvenciájától (is). A rezonanciaabszorpció (elnyelés) környékén nagyon naggyá is válhat, ami erõsen lelassult fényt jelent. Speciális anyagokban (bizonyos Bose-kondenzátumokban) elértek már 10000-szeres lassulást is.
4.) Változatlan frekvencia mellett a kisebb haladási sebesség arányosan kisebb hullámhosszat is jelent. Ha egy mikroszkópnál a hullámhossz produkálja a felbontás legszigorúbb korlátját, akkor ilyen módon lehet javítani a felbontást! A klasszikus módszer az, hogy ún. immerziós folyadékot juttatunk a vizsgált tárgy és a mikroszkóp objektíve közé, mire fel a törésmutató nagyságának arányában javulhat a felbontás.
5.) Egy adott közegben a fény terjedési sebessége döntõen az elektronszerkezettõl függ. A cikkben idézett felületi plazmonoknál ez úgy látszik elég kicsi ahhoz, hogy talán egy jobb fajta információfeldolgozó eszközt is lehessen készíteni belõle (:-).
6.) Visszatérve 2.)-re, minthogy közegben a fény is lassabban megy, mint a c határsebesség, ilyenkor pl. egy részecske (pl. elektron) könnyen mehet nála gyorsabban. (Lásd Cserenkov-sugárzást)
7.) Ami az elektromos áramot illeti: az általánosságban NEM AZONOS az ún. szabad töltéshordozók (pl. elektron, proton, ionok, atommagok, stb.) áramlásával (ahogy azt az általánosban tanítják). Az elektromos áramot az általa keltett mágneses tér definiálja (lásd a 4. Maxwell egyenletet). Vagyis ahol van mágneses tér, ott van elektromos áram is. Mágneses tér viszont mindenhol van, ahol változik az elektromos tér (mezõ).
8.) Hogy szabad töltésektõl mentes helyen is lehet elektromos és mágneses tér, továbbá hogy ezek egymásba át is átalakulhatnak (akár ismétlõdõ jelleggel is), arra Maxwell jött rá, miután felfedezte az elõzõ pontban már érintett ún. dielektromos áram létezését. (Az elméletébõl következõ elektromágneses hullámok létezését Hertz pedig kísérletileg is kimutatta.)
9.) Minthogy az elektromos áram az elektromos tér változását (illetve ennek terjedését) jelenti, ez triviálisan fénysebességgel terjed (mert hogy a fény nem más, mint a hullámként oda-vissza konvertálódó elektromágneses energia), de ez NEM keverendõ össze a c határsebességgel, mert hiszen itt az aktuális közegbeli fénysebességrõl van szó, ami kisebb c-nél.
10.) A cikkbõl úgy veszem ki, hogy a felületi plazmonokkal kapcsolatos fénysebesség (ami azonos az ottani elektromos áram sebességével), 1/5-e lehet a c határsebességnek. Ezért ha a felszínen végigsöpör egy fénysugár (közel c-vel), az 5-ször annyi alkatrésszel kerülhet kapcsolatba, mint egyébként, vagyis ennyiszer több infó kiolvasását, illetve beírását teszi lehetõvé (legalábbis elvileg).
11.) Az elektronok és más szabad töltéshordozók haladási sebessége mindeközben sok-sok nagyságrenddel kisebb.
"- azt olvasom itt lentebb, hogy az elektronok nem fénysebességgel mennek. lassabban." Az szabadelektronokra vonatkozik - lásd rádióhullám. Rokonságot mutat a fénnyel (az is elektromágneses rezgés). Egy szemléletes kísérlet.
"- az áram, ami az elektronok mozgásával jön létre fénysebességként terjed. - így az áram, mint hatás is fénysebességgel terjed." Nem az áram, a feszültségváltozás.
Be kell látni azt hogy a fény sebessége és a proci frekvenciája az nem össze egyeztethetõ. Ezek a kommersz procik szinkron mûködésûek. Van egy ütemadó táp ami egy jelet táplál az áramkörnek, ehez szinkronizálnak az áramkör elemei. Több funkcionális elemeknek kell együtt mûködniük egymással, ezért fontos a szinkron mûködés. Lehet építeni baszott gyors asszinkron áramköröket is persze. Na a lényeg hogy a vezetéken kiküldött jel fénysebességgel terjed, de nem kell megvárni ennek a lecsatlakoztatását ahoz hogy újabb jelet tudjon küldeni ugyan azon a vezetéken az áramkör. Fõleg procin belül van ez így hogy egyik elem egy teljes adatcsomagot küld ki, stream szerûen folyamatosan, és a vezeték másik végében még csak meg sem jelenik az elsõ impulzus. Persze nagyon szigorú szinkronitások mellett dolgoznak az elemek egymással.
Van ez a sima koaxkábeles hálózat, 10megabites asszem. Azt tudom hogy ezekhez azért kell a BNC lezáró ellenálás hogy ne verõdjön vissza a jel a rézvezeték végérõl (víszhang) és ne interferáljon a mögötte haladó jellel. A Token Ringes megoldásnál is az van hogy sok sok bitet küldenek ki egymás utánban és a fogadó áramkör egyenként veszi le a jelet. Ilyen hatalmas sebességeknél nem úgy megy a dolog hogy jelet adok a vezetékre és egybõl látom a hatást a másik végén. Itt már számolni kell a fénysebességgel is. Kiküldöm a jelet, várok semmi. Kiküldöm a másik jelet is, megint semmi. Kiküldök egy egész jelsorozatot, ugyan arra a vezetékre, olyan távolságokra egymástól hogy ne zavarják egymást az impulzusok majd várok pár nano secet és lám, megjelennek sorban az impulzusok , kis csomagocskák a vezeték másik végén.
na most hogy így elszabadultak az indulatok és már megint hatalmas szakik csapnak gigászi mód egymásnak, nekem lenne egy kérdésem. szóval: - azt olvasom itt lentebb, hogy az elektronok nem fénysebességgel mennek. lassabban. - az áram, ami az elektronok mozgásával jön létre fénysebességként terjed. - így az áram, mint hatás is fénysebességgel terjed. - valamint c + c = c akkor miért tudtak 500gigaherzes procit építeni IBM-ék úgy hogy szupravezetõkkel szórakoztak? tehát az elektronok cooper párokba tömörülnek, elvileg ellenállás nélkül haladnak tovább (gyakorlat is ezt mutatja) és akkor még így is "csak" fénysebességgel mennek. hivatkozva a lentebb olvasottakra, az inercia rendszer nem változott közben, mert megmérik idekinn, hogy mennyivel megy és azt látják hogy 2 nagyságrenddel gyorsabban mint ha nem hûtik. ha az áram szobahõmérsékleten, meg a lenti logika alapján szupravezetõ környezetben is "csak" fénysebességgel megy, akkor az IBM kísérleti chipje(chipdarabja, áramköre, mittomén) miért volt olyan gyors, ha az ÁRAM mint olyan ugyanolyan gyorsan ment benne? [áram szobahõmérsékleten is, meg áram igen hidegben is. igen hidegben mégis jobban hajtja a gépet.] ha lehet szeretném megtudni, hogy a fenti logika, vagy netán a következtetésem hibádzik-e. tehát ha egy argumentum ad logicam problémába ütköztem, akkor ne lehurrogjatok, hanem magyarázzátok el már a fentebbi problémát.
Ide csak annyi pontosítás kell, hogy a hullámhossz az ibolyától növekszik a vörös felé, és a tágulást galaxisok sebességének vizsgálatával derítették ki, mivel akkoriban nem sok extragalaktikus csillag spektrumát tudták felvenni.
úgy ahogy mondod, amit modasz az nem ellentmondásos azzal amit írtam. Tehát a fény hullámhossza a vöröstõl növekszik az ibolya felé. A távolodó csillag kicsit pirosabbnak tûnik, mert ott nem felgyûrõdnek a hullámok, hanem kiritkulnak, HAJÓ példázat. A felénk közeledõ csillag fénye meg az ibolya szín felé szenved eltolódást. Azt azért megjegyzem hogy távolódó csillagokból egy nagyságrendel nagyobb van mint közeledõbõl. Nem csoda, ebbõl állapították meg hogy tágul a világ egyetem.
"SA dopler hatás itt a fény hullámhosszát változtatja meg, csak annyival hogy az objektum haladásából következtében felgyûri az általa kibocsátott e.m. sugarak hullámait." Ez sántít: a vöröseltolódást a távolodó égitesteknél észlelték... A nevében is benne van, tehát megnyúltak és nem felgyûrõdtek a hullámonk. Akkor hogy van?
hát te fogyatákos vagy:D azt se tudod mi az a multivibrátor...és itt pattogsz a képzeld barátoddal:D Téma lezárva. Dj Faustus már megtalálta a lényeget.
már nem azért mondom, de ez az egész faszság, kiderül a cikk második felében található humbugból is. Azt a cikk leírja, hogy lehet csinálni fénnyel ezt meg azt, de azt nem hogyan lesz ebbõl processzor v akármi. Hamár olyan nagy az ötlet miért nem csinálnak egy mûködõ procit, ami hasonló teknikával megy. Szerintem azért mert a hírverés még mindíg fontosabb. Mindazonáltal attól hogy a proci fényel mûködõ lenne maga a számítógép még mindíg elektronikusan mûködne nemigaz ? ez újabb problémákat vetne fel.
Te állat, aszontam hogy olyan mint egy rezgõkör. Nem azt hogy az van benne, azért mondtam azt,hogy könnyen el tudd képzelni azt az állapotot amikor a tranzik egymásnak dobják körbe az elektromos jelet. Itt nincs semmiféle bistabil elem, amirõl te beszélsz az a dinamikus ramok cellái, na azok bistabilak és ahoz hogy fenn maradjon a jel aktuális állapota egy kritikus idõn belül frissíteni kell az állapotukat. Ilyen áramkörök a mai napig is vannak a memória vezérlõkben. ddr ram is így megy
Tervezzünk processzort Egy szerintem nagyon érdekes cikk, csak hardcore technikai olvasóknak. DEZ-nek sok szeretettel, ha meg már olvasta, ami valószínû akkor üdv a klubban.
Nem akarok vitatkozni veled a procik regisztereirõl. Azt nem tudom te milyen prociról beszélsz de a mai 45 nm es világban ahól tisztán tranyókból kell összekapcsolgatni a procit, tudom mibõl készül a procik tároló egységei. A regiszterek is. Már csak azért is mert pont ebben a félévben volt tárgyként, mikroarchitektúrák címszóval, ahól a sima neumann alapú SISD prociktól egészen MIMD architektúráig mindent kollektívan be kellett tanulni. Beleértve a számomra kedves open, ultra sparc procikat is. De ha nekem nem hiszel inkább kérdezzük meg Fischer Eriket, ide valósi a szomszéd városba, Dabasi és a Sun Microsystemsnél van mint fõkonstruktõr. Nehogymá te okosabb legyél egy olyan embernél aki szuperszámítógépekhez tervez multiszálas, multi magos, multi processzoros rendszereket. Szerintem te még azt a szintet sem ütöd meg,hogy pár száz tranzisztoros chipet megtervezzél egy olyan kényelmes IDE fejlesztõ környezettel mint amilyen a Xilinx, szerintem te egy sima fpga-t sem tudnál felprogramozni, nemhogy egy több millió tranzisztoros komplett architektúrát megírni VHDL vagy Verilog nyelven. Én sem tudnék, de én nem is vitatkozok olyan emberekkel akik ezt csinálják napi rendszerességgel.
Tudtommal Frayernek igaza van, a vezetekekben a az aram hatasanak terjedese megegyezik a vezetekbeli fenysebesseggel (a gyakorlatilag a mikrohullam terjed benne). Ez viszont nyilvan lasabb mint a vakuumbeli fenysebesseg. Masreszt nem feltetlenul kell tekercs alaku eszkoznek lennie a rezgokorben, pl a mikrohullamu magnetronokban sem mindig van tekercs. Eleg ha az adott kialakitasnak van valamekkora induktivitasa.
dik nemá A dopler effektus a fény esetében másképen érvényesül. Pont a dopler effektust használják egy csillag sebességének a megállapítására. De ha egy csillag felénk száguld nem nõ meg a róla bejövõ fény sebessége, az sose változik meg, mindig c marad, vagy nem? A dopler hatás itt a fény hullámhosszát változtatja meg, csak annyival hogy az objektum haladásából következtében felgyûri az általa kibocsátott e.m. sugarak hullámait. Mint a hajónál, az orra elõtt látható hullámok elég sûrûek, kicsi a hullámhosszuk és nagy a frekvenciájuk. De a hajó háta mögött lévõ hullámoknak nagy hullámhosszuk van, ritkák és kicsi a frekvenciájuk. Nagyjából ugyan ez van a csillagok esetében is, annyi különbséggel hogy a fény minden irányba ugyan olyan sebességel távozik az objektumról bármilyen megfigyelõ szemszögébõl nézve. Tõlünk is, tõlük is nézve.
ezt a faszságot uristen:DDD te ezeket hol álmodod? mert vmi olyan szintu mesét tudsz hozzá keriteni hogy az elképeszto:D masolod a wikipediabol a sok szart,közben azt se tudod micsoda... A processzor regiszterei bistabil multivibratorokból épulnek fel. Ez csak egy külsö jellel billenthetõ át, egyébként tartja az állapotát. Ezért jól használható a két állapotot tárolására, nulla vagy egy (ha ugy tetszik magas vagy alacsony) REzgökör:DDDD LOL te tudod mi az? kondenzator, és tekercs is kéne hozza...olyat meg nem nagyon találsz a prociban:D
Ha az ürlények ellopják a napot egy pillanat alatt, a föld akkor is a nap gravitációs terében fog még repülni percekig, és csak abban a pillanatban tér le amikor az utolsó fotonok is megérkeznek a földre az ellopott napról. :) persze a gravitációs erõnek nincsen részecskéje, "elméletileg van egy hipotetikus részecske amit gravitonnak hívnak már most de nincs rá utaló jel hogy létezne". A gravitáció maga a téridõ torzulása, nincs terjedési sebessége. A fénynek a terjedési sebessége is hasonló a gravitációéhoz, azaz a fény , mint nulla tömegû foton hatása AZONNALI. Csupán a téridõ játéka az hogy a világban a hatások fénysebességgel terjednek, ha nem lenne ez a korlát akkor minden hatás azonnali lenne. Próbáld elképzelni, Az összes csillag fénye azonnal egyszerre koncentrálva érne el minket, nem számítana a távolság , abszolút IDÕ, és így abszolút TÉR lenne. Lenne egy egyetemes viszonyítási rendszer, egybõl minden megméthetõ lenne bárhól bármikor egy egyetemes egységgel, azonnal inkonzisztensé válna a világ és rögtön megsemmisülne a rettenetesen hatalmas gravitációs mezõk koncentrációjában. Egy pontszerû szingularitásban érne véget az egész mindenség, hogy aztán mi lenne, azt senki nem tudja, mert nem ismertek a fizika törvényei azon a ponton túl. Szerintem ez lenne, ha nem lenne ez a határ, korlát, ami nem csak a fény sebességét határozza meg, hanem minden mást is, idõ , tér, gravitáció, elektromosság. Csak a legegyértelmûbbeket felsorolva :)
A fény sebessége anyagonként változik. Gondoljunk csak a törésmutatóra! légüres térben a fénysebesség 299792458 m/s. Gyémántban 124000000 m/s (törésmutató: 2,417). Olvasnivaló További olvasnivaló Még további olvasnivaló - a végén a lényeg.
Amúgy valszeg ott a bibi, hogy itt 2 különbözõ dologról beszélünk. Ha bekapcsolok valamit akkor a HATÁS fénysebességgel terjed a vezetõben, de az elektronoknak ehhez nem kell fénysebességgel mennie, pláne, hogy váltóáramot használunk, ahol aztán nem kell, hogy a Pakson legyártott elektron felkûzdje magát Budapestre az északi szél és a Duna folyása ellenében mert nem ez a lényeg. Pont ilyesmirõl szól a cikk is.
"elektromos tér gyakorlatilag fénysebességgel halad." Gyakoraltilag! Nem elméletileg. :P
Amúgy eltûnik a nap a francba egyszercsak hipp hopp ellopják a gonosz ûrlények. A fény nemtudom már, hogy mennyi idõ alatt ér ide a földre de ha eltûnik a napocska akkor a föld folytatja a pályáját körbe körbe amíg az utolsó fénysugár ide nem ér vagy azonnal repül egyenesen akkor viszont a gravitációnak meg kell elõznie a fénysebességet. Tehát akkor melyik lesz?:P
Az elektrmos áram terjedési sebessége 300.000 km/mp,gyakorlatilag ugyanannyi,mint a fénynek. Pont.
"hogyha lehetséges lenne fénynél gyorsaban haladni akkor sem tudnád elkapni azokat a fotonokat mert mindig PONTOSAN c vel lennének gyorsabbak nálad. "
Na és a Doppler effektus?
Ha átszámolod az árát (kb/s)/ pénz re, azaz sávszélesség / ár, akkor az üvegszál jobban jön ki. Jobb a meghibásodási mutatója is, és nem melegszik, nincs elektromos ellenállása. Kontinenseket összekötni, gerinchálózatnak sokkal soakkl olcsóbb megvalósítani, mint rézvezetéken. Azért nincs otthonra neked optikai kábeled mert drágák maguk az interfészek és a becsatlakozók. De maga a vezeték filléres dolog, üvegszál.
"Geci nem mondod, én eddig azt hittem hogy a sávszélesség és költsgéhatékonyság miatt használnak üvegszálat." Ööö, na jah, azt hiszem XII. kerületben van üvegszálas digitális telefon. Így réz hiányában ADSL bukta ...
jajjj mester :) jajj de csintalan vagy már megint. Mond csak te hogy képzeled, hagy tanuljunk még tõled. Má olyan régen nevettem ilyen jó ízût.
Mert én tényleg olyan butuska vagyok hogy eddig én úgy képzletem el,hogy a procik regisztereit SRAM cellák építik fel. Egy bitet 6 db tranzisztor épít fel, és ezek mintegy rezgõ kör, egymásnak dobálják a jelet, mint amikor te labdázol a strandon. A jel maga nem egy elektron, hanem egy elektromos impulzus.
Ezt valhogy úgy képzelem el hogy sok sok billiárd golyót sorba álítasz, majd a végéhez löksz egy fehér golyót, mert mindig azt kell hozzá lökni :) Na aztán a ahogy a fehér golyó meglöki a több méteres sorba álított golyóláncot, abban a pillanatban ahogy hozzáér az elsõ golyóhoz, a lánc végén a legutolsó golyó kilökõdik. NA, én eddig így képzletem el. De mester , kérlek javíts ki, mert én nem jól tudom. Taníts minket a helyes tudásra.
"Geci nem mondod, én eddig azt hittem hogy a sávszélesség és költsgéhatékonyság miatt használnak üvegszálat." rosszul hitted:D pont a sebesség miatt. koltseghatekonysag és az uvegszal...ezt is jol osszehoztad. Egy elektron az áramlása alatt végig elektronokba utkozik. Szerintem szállj le a magas lóról mert nagyon messze vagy a dolgoktol:D
láttál már villámot? nah, ha igen,akkor az nem volt fénysebesség:DD ne a gagyi kozepiskolas fizika konyvben nezd meg, hanem az egyetemi elektrotechnika könyvedben:D
Geci nem mondod, én eddig azt hittem hogy a sávszélesség és költsgéhatékonyság miatt használnak üvegszálat. Ezek szerint ha egy nagy ellenálású vezetéken folyatok át áramot akkor az ellenálás nagyságával fordított arányban fog változni az áram terjedésének sebessége? Ohh, mester, hogy én eddig mekkora tudatlanságban éltem életemet, kérlek világosítsd fel sötét hozzád képest õskori tudással rendelkezõ értelmemet. Ohh nagy géniusz. Hogy te milyen okos vagy, én eddig azt hittem hogy az elektromosan vezetõ anyagok a bennük áramló töltések mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható elektromos ellenállással rendelkeznek, ez az áramerõsség a vezeték két rögzített pontja között mérhetõ feszültséggel egyenesen arányos. Vagyis ohm törvénye U / I = állandó. Hogy én milyen buta voltam eddig. Kérlek mester, taníts még minket ilyen és ehez fogható nagy dolgokra.
A rézvezetéken áthaladó elektromos feszültség konkrétan fénysebességgel terjed. A feszültség nem terjed, csak esik. Nem az elektronok, hanem az áram. ez mi? Az elektronok maga az áram:DDD A procikban a jelet sem egy elektron reprezentálja hanem az áram. ezt meg foleg nem ertem:D tudod mirol beszélsz? regiszterek bitjeiben vagy van feszultseg, vagy nincs, tehat nulla vagy egy.
jah, a tömegdefektust kifelejtettem a felsorolásból, pardon.
neked kéne utána nézni...nem haladhat fénysebességgel, mindennek van ellenállása, egy rézvezetéknek meg baszotnagy. Nem véletlen találták ki az optikai kábelt,lol:D
Na azért azt szögezzük le, hogy a fénysebesség a "c" megmért sebesség különbözõ értéket ad más más törés mutatóval rendelkezõ közegekben. Ezért van az hogy más más sürûségû közegek megtörik a fényt. Más más hullámhosszok is másként viselkednek különbözõ közegekben. Most ne menjünk bele az opto-elektronikába és a fénytanba. Teknikailag az a fénysebesség amivel a foton halad. Mindegy milyen közegben. Az hogy ezt a sebességet nem mindig ugyan annak mérjük, ennek a hátterében kvantum mechanikai megfontolások álnak.
Nem azért mert kerülgetnie kell az atomokat a fénynek. Nem azért kapunk kisebb értéket. Ezeknek a fotonoknak csak azért van sebességük mert van egy olyan tényezõ ami nem engedi hogy adott inercia rendszerben fénysebességnél gyorsabban történjenek dolgok.
Egy kis fizika óra!
Egy mozgó kocsiból ami 100 al megy a haladás irányába elhajítasz egy követ, mondjuk 50 el. Te motorral utánna mész, és követed a kõ pájáját, ami tegyük fel most hogy egyenes vonalú és állandó sebességû. A motor 150 el megy. Egyértelmû.
De mi van a fénnyel??? Van egy kurva gyors ûrhajód, megpróbálsz utolérni egy nulla inklinációjú fényhullámot. Gyorsulsz, gyorsulsz és mindig azt fogod mérni, hogy bizony azok a fotonok amiket kergetsz mindig "c" vel fognak távoldodni tõled a még akkor is mikor te közel fénysebességgel távolodsz a földtõl. Na ha ezeket a sebességeket összeadod akkor az majdnem 2c. Megsúgom azt is, hogyha lehetséges lenne fénynél gyorsaban haladni akkor sem tudnád elkapni azokat a fotonokat mert mindig PONTOSAN c vel lennének gyorsabbak nálad. Akármekkora is a sebességed. Persze más kérdés hogy a c-t te sohasem érhetnéd el mert közbelép az idõdilatáció és a hosszúság kontrakció. Azaz a fizika minden törvényének ugyanaz a matematikai alakja minden viszonyítási rendszerben mert a fénysebesség értéke ugyan annyi minden viszonyítási rendszerben.
Nézz utánna a relativisztikus impulzusnak. És te is belátod hogy kár azon vitatkozni hogy a fénysebesség mekkora a rézdrótban és a vákumban.
Itt jön ki a részecskealapúság múlt rendszeri súlykolása az átlagnépességnek. Közben nyugaton már részecske/hullám kettõsség, meg kvantummechanika dívott.
Egyébként tudja valaki, miért van szükség az elektron jelenlétére az elektromos áram terjedéséhez?
I.C.ram #10-ese is errõl szól. Csak annyi, hogy #9, azaz mint ahogy a fély sem egyforma sebességgel halad különféle közegekben és anyagokban, úgy az elektromos áram sem.
Az agyamat eldobom, nem az elektromos töltést szálító -e ,elektronról beszélek, hanem az elektromos áramról.
Arról beszélek,hogy ha pakson lekapcsolják a fõkapcsolót te azt olyan gyorsan veszed észre mint amilyen gyorsan egy foton paksról átszáguld hozzád a villamos vezetékek mentén.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektromoss%C3%A1g Ez magyarul van és aszondja: "Elektromos áramra példa lehet az elektronok áramlása fémekben (vagy más vezetõ anyagokban), illetve az elektrolitokban létrejövõ áram, amikor töltött ionok áramlanak a folyadékban. Maguk a részecskék fizikailag viszonylag lassan mozognak, azonban a mozgást létrehozó elektromos tér gyakorlatilag fénysebességgel halad."
Megnéztem a középiskolás fizika könyvben is úgy megkavartatok. Bazmeg nehogy má okosabb legyél Faradaynél.
We are told, by physicists, that electricity travels the same exact speed, through a wire, that light travels through a vacuum (the famous speed c). There are two problems with that, aren't there?
1. Electricity is the flow of electrons. Electrons have mass. Relativity says that things with mass cannot travel at the speed c. Only things with no mass (zero rest mass) can (and must) travel at c. 2. Even light cannot travel at c, when it is travelling through other substances. Light slows down, to travel through glass, water, or air. So, how can electrons travel at c, through copper?
Well, it turns out that physicists are right; electricity does travel at c. Also, electrons do not travel anywhere near c, within a wire. Electricity travels at c, while electrons do not.
"Propagation speed in a copper conductor is about 2/3 the speed of light"
höhh, nézz már utánna a fizika könyvekben vagy csak a wikin. A rézvezetéken áthaladó elektromos feszültség konkrétan fénysebességgel terjed. Nem az elektronok, hanem az áram. A procikban a jelet sem egy elektron reprezentálja hanem az áram.
Informatika és tudomány
