te jó ég, mi megy itt. kedves salsoul. még most az egyszer kifejtem neked a véleményem minden egyes támadási ponton. Puszta logikát fogok használni, és nem pakolok egymásra olyan szavakat, amelyeknek együtt csak hangzásuk van, értelmük nincs.
szerelem. Éltél már együtt egy lánnyal úgy, hogy tényleg szerelmesek voltatok egymásba? Nem csak szerettétek egymást. Tudod a szeretet egészen más. Szeretet az, amit a családod, a barátaid iránt érzel, esetleg embertársaid iránt. A szeretet lehet teljesen önzetlen, a szeretet odaadó. És hogy miért? mert ha a fiúbarátod más lányokkal szórakozik, nem leszel rá féltékeny, hiszen feltételezem nem vagy buzi. A fiúk és a lányok viszont dugni is szoktak egymással, ezért vannak egymással kompatibilis testrészeink. Remélem idáig érted. Van egy lány, akihez csak olyan szinten vonzódsz, hogy meg szeretnéd dugni. Megdugod. Elmegy, leszarod. Utánad az dugja, aki akarja. Azért tudod csak így elengedni, mert nem köt hozzá semmi. Nyers leszek, de tudományos tény: Miért ilyen a formája egy férfi nemi szervnek, miért ilyen alakú egy makk? Már az õskorban is gyakori volt, hogy egyetlen nõre sokan rájártak. A férfi megtermékenyítõképesség hatékonyságát az evolúció azzal szûrte, hogy ezzel a formával a nõbõl, akibe beleélveztek már elõtte, a következõ férfi képes volt "kikaparni", és a sajátjával felülírni a dolgot. Mert már az õskorban is ment a verseny, és a legversenyképesebb adta tovább a génjeit. Na most, hogy ez ne legyen ilyen egyszerû: Létrejött az emberben egy kémiai folyamat, melynek neve: szerelem. A szerelem lényege, hogy az adott nõt, mivel rendkívül ragaszkodott hozzá, a férfi igyekezett minden áron megvédelmezni, és mivel különösen vonzódott ehhez a gyönyörû ideához, úgy érezte, hogy ezt a nõt csak neki szánta az ég, és ha megpróbálta más férfi megdugni ezt a nõt, a férfi talán meg is ölte azt. A férfi nem engedte messze magától a nõt a törzs egyéb tagjaival privátban idõt tölteni, mert már akkor is tudta, hogy a férfi társainak egyetlen gondolata ha szép nõt lát, hogy miképp dughatná meg. Meg akarta védeni attól, hogy a génjeit netán más örökítse tovább ez által a nõ által, mert úgy érezte, ezt csakis neki kell megtennie. Mint mondtam, ezért már az idõk kezdetén öltek. Ha a nõ nem szerette viszont, a férfi feleslegesen akarta maga mellett tartani, a nõ elment, vonzották más férfiak. Ha a nõ viszontszerette, nem akart elmenni. Azt akarta, hogy zárja egy kalitkába, hogy szeresse, hogy foglalkozzon vele egész nap, hogy ne menjen más nõkhöz, ez a férfi csak neki csináljon gyereket, mert ilyen tökéletes gyermeke egy ilyen férfitól pont neki kell, hogy legyen. Ez a szerelem lényege: a szerelem nem más, mint önzés, és minden lélegzettõl való védelmezés. Senki sem mondta, hogy a szerelem erõs rokonságban van a szeretettel. Szeretet az, amit akkor érezhetsz, ha elmúlt a szerelem. Az már lehet önzetlen, kivéve, ha erõs ragaszkodással, a másik megszokásával párosul. De míg világ a világ, az ember a szerelmét valamilyen szinte ki akarja majd sajátítani. Nem úgy, hogy lekorlátozza teljesen a személyi szabadságát, és egyéb szélsõséges dolgok, hanem úgy, hogy ennek az õsi ösztönnek eleget tegyen: õ az én nõm, õt más férfiak hagyják békén. Ha a lány nem örül rendkívül annak, hogy ez így van, és hogy ennyire féltik, óvják és szeretik, akkor a lány közel sem szerelmes annyira, mint a fiú. És ez fordított esetben is ugyanígy van. Aztán jössz itt azzal, hogy sajnálod a barátnõmet, akit kalitkába zárok. buta gondolat. A barátnõmmel (tudomásom szerint) nagyon jól elvagyunk, és boldog mellettem, mert úgy szeret engem ahogy én õt, és ezért nincs ellenvetése, ha más srácoktól meg akarom õt óvni. Õ is aggódik és féltékeny, õ sem nézi jó szemmel, ha szerinte szép lány közelében vagyok. Ez ösztön, a nõ és a férfi részérõl is. Felesleges bárkit sajnálni, mert JÓL érezzük magunkat így, és tetszik ez a tudat, hogy a másik szeretné, ha csak az övéi lennénk. Szebben ki sem lehet fejezni a szerelmet.
Ezzel a szabadság vs. szolgaság dologgal kapcsolatban: manapság nagyon divatos lett úgymond "felvilágosultan", liberálisan, szabadon gondolkodni. Cselekedj úgy, hogy senkinek ne korlátozd a szabadságát, azét fõleg ne, akit szeretsz, legyen a te gondolkodásod is mindig szabad. a nyugati média, a nyugati ezoterika, a nyugati "bölcs" tanítások min egytõl-egyig ezt sugalmazzák. A probléma ott van, hogy a szabad akarat elve önmagában is egy ELV. Egy elvhez vagy láncolva, a szabadság elve nem engedi meg neked, hogy néha NE legyél szabad. Szóval mégsem vagy szabad - mert tudod ki szabad igazán? Aki megengedheti magának, hogy bizonyos helyzetekben ne gondolkodjon szabadon, és bizonyos helyzetekben korlátozni akarja mások szabadságát. Mert õ annyira szabad, hogy szabadnak sem muszáj lennie. Ezen gondolkodj el.
És remélem érzed, hogy hová vezet a szabad gondolkodás, hogy hová vezet az, ha mindent megengedsz, arra hivatkozva, hogy az illetõnek jogában áll mindent önmaga eldönteni. Egy elvtelen világhoz. Egyre több kurvához (hivatását tekintve és beállítottságát tekintve egyaránt, értsd, ahogy akarod), stricikhez, egyre több drogoshoz, egyre züllöttebb vidékhez, hazug politikusokhoz, korrupcióhoz, és az emberek IRÁNYÍTÁSÁHOZ. Ugyanúgy beállsz a sorba te is, mint mások. Szélsõliberális maszlag folyik a csapból is, ezt nyomja a privát média, ezt olvasod a könyveidben: egy énközpontú világ tucattermékeit, amik mind arról szólnak, hogy hogyan ismerd fel önnön nagyságodat. Már a tinimagazinok és tömegesen nyomják, hogy ha nem tudsz jól szopni, ha 15 évesen még szûzlány vagy, az ciki, és ha netán ki akar sajátítani a pasid, dobd egybõl, mert még fiatal vagy. Ugye nem kell különösebben vázolnom a felnövekvõ generációt, érzed te is. Az embereknek elvek szerint kell élniük. Az embereknek szükségük van korlátozásokra, és ezeket a korlátozásokat nem csak magunk, de az emberi kapcsolataink hasznára is fordíthatjuk.
Tanuljatok meg szeretni, és tanuljátok meg értékelni azt, ha valakinek olyannyira fontosak vagytok, hogy nem akarja engedni, hogy mással legyetek. És szeressétek ezt a helyzetet, mert ilyen az életben csak egyszer, szerencsés esetben talán kétszer van. És higgyétek el, ez ad neki értelmet. Ezáltal érzitek csak, hogy összetartoztok valakivel úgy igazán. A mai nyitott kapcsolatok világa ezt minden bizonnyal nem fogja nyújtani nektek. És egyébként is: férfi legyen a talpán, aki el tudja fojtani erõszakos gondolatait, ha a szerelme éppen más férfiakkal van. Õsi ösztön, amirõl az elõbb beszéltem: örülnötök kellene neki, ha valaki így érez irántatok, és fordított esetben: én örülök. A barátnõm NE hagyja, hogy más lányokkal szórakozzak, ne nézze jó szemmel, ha más lányokkal jól elvagyok, hanem szeressen, és akarjon magának. Hogy érezzem, hogy mi fontos neki, és hogy érezzem: vannak még elvek a világon.
na úgy néz ki írtam egy regényt, de aki eddig lehordott hogy faszságokat beszélek, mindenképp olvassa el, hogy megismerje a gondolatmenetemet.
Ohh már értem, te még mindig az õskori barbár világban élsz. Így már minden világos a szeretet és a szerelem tekintetében - mármint az ahogy látod.
Tudod a szabadság azért kell, hogy az emberek szabadon önállóan dönthessenek mindeféle kérdésben, és akár milyen káosszal is járjon a módszer eleinte, a lényege és célja az, hogy az emberek pl ne azért ne gyilkoljanak mert azt a tízparancsolat vagy bármi más tiltja, hanem mert a gyilkolás problémásságát saját maguk, szívükben személyesen érzik.
Az aki azért nem gyilkol, mert megkötik mindenféle külsõ dolgokkal az amint szabadul gyilkolni fog. Sõt szívében állandóan embereket gyilkolászik. Csak beszari a kivételezéshez. A megkötés lehet köteles megkötés is, de lehet törvény is.
És ide a gyilkolás helyébe beteheted a paráznaságot sat.
Hogy ennek a lényegét sikerül e átlátnod, abban nem vagyok biztos... Az õsi barbár korokban nem látták át.
Ki van zárva, hogy béke és boldogság és egység legyen a világban, ha az emberek amit tesznek azt nem szabadon szívbõl teszik, nem saját belátásból teszik vagy nem teszik hanem mert kivülrõl elõírják, szabályozzák, erõszakolják.
Az ön mûvelésnek, az ember felülmúló ember megalkotásának, az önnemesítésnek, a szív gazdagításának, az õskori barbárság felszámolásának mûvelete személyes (szabad) mûvelet.
És nem a barbárságnak kell külsõ gátat szabni, hanem a barbárságot kell felszámolni, amit csak úgy lehet hogy az egyes emberek szabadon belátják ennek szükségességét, és elkezdenek munkálni rajta.
Minden külsõ fék, a szabályozás végsõ eredménye a szétrobbanás, felrobbanás, forradalom.
Az médiának és a sok maszlagnak, striciknek és kurváknak, sok hülyítõ újságnak és szopatásnak a lényege az, hogy az emberek térjen végre a saját eszükhöz, és vegyék kezükbe a rohadt életüket, és saját maguk is kezdjenek már vele valamit.
Nincs az a törvény ami észt adhatna az embereknek.
Ha egy jó királyt, ki felvirágzást és gazdagságot hoz, vakon és gondolkodás nélkül követ a nép az ugyan úgy gáz, mint ha egy dilettáns barmot követne, függetlenül attól, hogy az egyik uralkodása alatt építés van a másikén pedig rombolás.
Miért? Mert a népnek mindkét esetben fingja nincs arról, hogy mit miért csinál valójában, mi miért értékes és követendõ és szükséges. Ha elmegy a király, megy vele együtt minden...
Egy centit nem vágtál le abból, amirõl én végig magyaráztam neked. Az egésznek semmi köze az õskori barbár világhoz, amit te fejtegetsz nekem. És ugyanakkor mégis rengeteg köze van. több mint hinnéd. A te bölcsõd õskori barbárok földje.
"Az ön mûvelésnek, az ember felülmúló ember megalkotásának, az önnemesítésnek, a szív gazdagításának, az õskori barbárság felszámolásának mûvelete személyes (szabad) mûvelet."
ami nem szolgál mást, csupán annyit, hogy hagyd el a gyökereid, hogy ne gondolj arra, ki vagy valójában, hogy honnan származol, hogy mint ember, miféle értékeket kellene vallanod, és hogy csak magaddal foglalkozz, és hogy azt hidd, többé válhatsz másoknál, ha megvalósítod önmagad. Az egoizmus legfinomabb, legnépszerûbb érvényesítési formája. TE is ezt mûveled. Magyarországon is ez folyik. Ez párhuzamos az ember saját csoporténjétõl, a saját hazájától való elidegenítési folyamattal.
Az egészben pedig csak a barbár részt kommentáltad. Ha számodra az irányítatlan, természetbõl fakadó csodás emberi érzések barbárok és elnyomnivalóak, sajnállak. Részemrõl befejeztem, mert egyik füleden be, a másikon ki- mintha szándékosan nem akarnád meghallani, amit mondok. És ezt nem csak velem csinálod. Kialakítottál magadnak egy illúziót, ami valami emberfölötti, de mégis emberi érték létrehozására törekszik, és ez az illúziód tele van önámítással és ellentmondással. Többet nem baszom erre az idõm, mert csak az agyam cseszi fel, hogy szélsõséges eszmékkel dobálózol, és közben nem AKAROD megérteni azt, amirõl írok. Vedd már észre magad. Te boldog vagy? mert én igen. Te átélted már a szerelmet, minden örömével együtt? mert én igen. Te úgy érzed, ez így szép, és rendben van? Mert én igen. Akkor kérdem én: mi a franc lehet a problémád, amiért belém kötsz? Mit szeretnél elérni nálam, ha jobban érzem magam az életemben, mint te a sajátodban? Viszlát.
1. bekezdés: pár évesen még ágyba peseltem, ma már nem teszem. Hiába a gyökerem... remélem érted mirõl van szó...
2. bekezdés: nem az egoistát felülmúló egoistáról beszéltem... s hogy miért ezt látod bele azon mihamarább el kellene gondolkodnod.
3. bekezdés: az ember az aranykorból származik, a gyökere az, és mára lezülött a vaskor legmélyebb bugyraiba. Ha az ember nem az aranykort tekinti származási helyének hanem az állati barbárkort ahova vissza kéne nevelnie magát, annak következménye beláthatatlan.
4. bekezdés: ha ez valóban így lenne akkor disznónak teremtették volna az embert, akinek nincs más dolga mint moslékot zabálni és szarban hemperegni a maga csodálatos érzéseivel.
"Hogy érezzem, hogy mi fontos neki, és hogy érezzem: vannak még elvek a világon."
Szóval szövegértelmezésbõl 1-es. Ez már több, mint szánalmas. Na tényleg ez volt az utolsó kommented, amire reagáltam, Képtelen vagy bármit is befogadni.
"hogy az emberek térjen végre a saját eszükhöz, és vegyék kezükbe a rohadt életüket, és saját maguk is kezdjenek már vele valamit."
Na de miért kell a lányok fejlõdését mindenféle tini magazinnak, nõi magazinnak befolyásolni? Mert ez nem szabadság, hogy az újság nagyon burkoltan, virágnyelven ráerõlteti a lányokra, hogy mit kell csinálni. Régen mikor húgom fiatalabb volt, akkor vette õ is az ilyen szarokat, hogy Bravo Girl, Popcorn meg tudja az ég hogy mik voltak még. Beleolvastam egy két ilyenbe, és már ott is voltak ilyen teszt szerû kérdések a párkapcsolatokról, szexualitásról, ami besorolta a lányokat egy kategóriába a végén, és tanácsot adott, hogy mit kéne csinálniuk. Érdekes, hogy a fiúknak nincs nagyon ilyen magazin, nekik pornó, autós meg tudom is én milyen újságok vannak, de egyikben sincsen idióta teszt, vagy hogy mit kéne csinálnod hogy menõ légy. Jó persze, nem veszi minden lány ezeket a szarokat, de biztos van rá kereslet. Tehát én nem nevezném szabadságnak azt, mikor egy külsõ erõ (jelen esetben az újság) megmondja, hogy mit kell csinálnom. Az addig szabadság, amíg eldöntöm, hogy akarom-e azt csinálni, vagy nem. De a befolyásolás szándéka fenn áll az újság részérõl. Sokkal jobb lenne, ha a lányok ilyen téren maguk fedeznék fel a dolgokat, és nem egy újságból informálódnának a dolgokról. Pl én nem olyan kérdést tennék bele egy tini lányoknak szóló magazinba, hogy "Milyen vagy a párkapcsolatban?", hanem pl hogy "Mennyire vagy segítõkész otthon?" Nem, nem rabszolgákat akarnék nevelni a lányokból, de eljön az az idõ egy egészséges gondolkodású lány életében, mikor családot akar alapítani, elakarja magát kötelezni egy fiúnál. De jelen pillanatban semmi nem táplálja a lányokba ezeket a dolgokat. Jó, egy fiatal lányt nem erre kell ösztökélni, bulizik, kikapcsolódik, jön megy, tapasztal, stb. De szerintem félig meddig azért az arcuk elé kéne rakni, hogy legalább gondolatban ott legyen, hogy bizony egyszer eljön az az idõ, mikor WC-t kell pucolni, pelenkázni, stb, stb. Tehát nem érzem azt a mai lányokban, hogy õk ezzel tisztában lennének, nagyon úsznak ezzel az éljünk a mának életstílussal. Lehet ez is egy korszak, de azért vannak lányok, akiken azt látom, hogy élnek meg minden, mint egy tini lány, de nincsenek ennyire eleresztve, mint a nagy átlag. Tehát ha a szülõ azt mondja, hogy kislányom nem, akkor nem és kész. Nincs utána hiszti, meg könyörgés, meg nem tudom mi. Hanem felfogják hogy oké, most, nem, majd máskor. Sajna nem sok ilyen lánnyal találkoztam eddig. Már magam sem tudom mire akartam kilyukadni, de ezek a gondolatok jártak most a fejemben. :D
A könyvtárakban porosodva parlagon hever Szókratész. És itt van nekünk Darwin is: végül csak az életképesebb marad életben. És itt van amit a #325-ben írtam.
Ha ez nem lenne elég itt van Konfúciusz:
"Kung hazatért. Ekkor ötvenéves volt. Az állam tanácsadója lett, fõminiszter. Rövid, de ragyogó idõszak következett. A hihetetlen megtörtént. A bölcs ember az állam ügyét csodálatos egyszerûséggel, könnyen, kevés tettel, még kevesebb szóval annyira helyreállította, hogy a szomszéd tartományok elkezdtek félni. Mi lesz, ha ez a miniszter ennyire megerõsíti államát? A nép máris kezd seregleni hozzá. Mindenki ott akar élni. Rend van. Erkölcs van. Jólét van. Mûveltség van. Mindez alig néhány hónap alatt. Kung-cénak sikerült az, ami Platónnak nem. A bölcs az államot rendbehozta.
A szomszédok között féltékenység támadt. Tsi hercege, Kung ellensége, többször el akarta csapatni. Azt el is érte, hogy kancellári állásából elmozdították. Kung most igazságügyminiszter lett, de befolyása a népre és a szellemi emberekre egyre nõtt. A kis hercegség uralkodója pedig bízott miniszterében. Ekkor Tsi hercege Kung urának ajándékba színésznõket küldött. A színésznõk az udvar érdeklõdését annyira lekötötték, hogy az uralkodó három napig nem áldozott, nem tartott kihallgatást és a kormányzói palotában meg se jelent. Egész udvarával, összes minisztereivel a színházat bámulta. Kung látta, hogy megbukott. Állását feladta és visszavonult."
"Õ az, aki tudja, hogy nem megy, mégis tovább csinálja? Igen. És õ a nagy harang. Mindig tudja, hogy mit kell tenni. Az egyetlen helyeset. És soha nem teszi meg senki. Egyetlen ember volt, aki megtette, õ maga. Mikor kancellár volt, megvalósította a helyes kormányzás lényegét. "Akik közel voltak, örültek, akik messze voltak, odajöttek". Az uralkodónak azonban a színház kellett. Késõbb, amikor valaki azt mondta: a Mester nagy ember, de nem tett semmi híreset, nevetve szólt: kocsihajtó leszek, vagy íjlövész! Azt is mondhatta volna: színész. "A bölcs nem azért szenved, mert az emberek nem ismerik, hanem, mert nem tudja õket megváltoztatni.""
De ha még ez sem lenne elég nézd meg ezt itt és figyeld meg, hogy milyen ellenérzések támadnak benned mikor el kell olvasnod. És hogy mennyire hátad közepére sem kívánod.
És talán így már érthetõ lesz, hogy a helyzet miért úgy áll, ahogy áll.
Sok dologban igazad adok Neked (Ahogy Fbn Lx-nek is), de azt szerintem nagyon benézed, hogy az "õskorban" "barbárság" volt. Kérlek, definiáld ezt a szót! Ugyanis akármerre nézek, NEM voltak sem rosszabbak, sem alulmûveltebbek az emberek, CSAK technikailag fejlettebbek. Sõt, bizonyos szempontból elõremutatóbb és természetközelibb, nyugodtabb életet éltek, amiben eleve nem volt _szükség_ az "önmegvalósítás-baromságra". Legalábbis, én sem a Közel-kelet csillagászatát és matematikáját, sem a sztyeppék mûvészetét és mitológiáját, sem a nyugat építészetét és tengerészetét, sem a, sem a, sem a... nem tudom "barbárnak" tekinteni. Abban is igazad van, hogy ez nem "egoizmus". Ez sznobizmus. Én az... és itt most gondban vagyok, mert az az út sem nem "helyes", sem nem "jó", sem nem "követendõ" és végképp nem "igaz" - utamat (talán még így a legszabatosabb) "kettõtök között" látom.
igen... a teszkós huszonéves pénztárosnõ, aki teletetovált karral húzogatja végig az árukat a gépen. Egyszer mindenki rájön, csak valaki túl késõn, és rengeteg lány fél, hogy nem használja ki a fiatalságát eléggé, hogy nem partyzik eleget. Tetoválás, pirszing, nyúzott arc. Árulkodik arról, hogy hogyan élt. A teszkónál ül a pénztárgépnél: árulkodik arról, hogy késõn jött rá, hogy hogyan kellett volna. Sokan túl nagy jelentõséget tulajdonítanak a kor divatjának, és legfõképp a gyermekeket ezek a dolgok nagyon könnyen átverik. Úgy érzik, olyan dolgokra van szükségük, amikre valójában nincs.
Ja, barbárság: Nehogy valaki azt higgye, hogy az õstársadalmak barbárabbak voltak nálunk. Nagyon rendezett, szoros szabályok szerint mûködtek hajdanán az õsközösségek. Ami a mai társadalomban megy az pedig finoman szólva is mentális barbárság. Az ember ugyanolyan maradt, úgymond a f@szság megjelenési formái alakultak át. Talán agresszióból masszív manipulációvá. Az ember ösztönei megmaradtak, ahogy ezzel együtt az ember viszonyulása a szeretethez, és egyéb alapfogalmakhoz is. Ezeket puszta önfejlesztés-terápiával nem lehet kiûzni, de ha valaki képes is rá: felesleges. nem válik tõle senki sem értékesebb emberré, ha megfosztja önmagát genetikai, faji mivoltától. Ezeket pusztán szabályozni kell, eltörölni nem lehet. Másrészt meg itt van ez az önmegvalósításos sznobizmus: az egésznek az az alapgondolata, hogy az ember valamiféle perverz hallucinációnál fogva magát feljebbvalónak helyezi az állatoknál. Bizonyos dolgokat állatiasnak, alantasnak, emberhez nem méltónak neveznek. Én azt mondom: az állatok legalább nem tudnak hazudni. Ez az egyetlen képesség, aminek az ember a dominanciáját köszönheti. A ravaszság, hazugság, manipuláció. Ahogy a jó öreg George Carlin is mondta: Miért bántjuk szegény csirkéket? A csirkék rendes emberek. Láttatok már csirkét, aki hazajön délután a munkából, leordítja a gyereket, és felpofozza az asszonyt? Hagyjátok békén a csirkéket.
"Abban is igazad van, hogy ez nem "egoizmus". Ez sznobizmus." Erre:
"Midõn Zarathustra a legközelebbi városba ért, a mely az erdõk mellett fekszik, nagy tömeget talála ott a piacon egybegyûlve: mert híre ment vala, hogy kötéltáncost lehet látni. És Zarathustra szóla a néphez: Hirdetem néktek az emberfölötti embert. Az ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni. Mit tettetek, hogy fölébe kerüljetek? Eleddig minden lény teremtett valamit, õt fölülmulót: ti pedig ennek a nagy árnak apadása akartok lenni és inkább váltok megint állattá, semhogy az embernek fölébe kerüljetek? Mi a majom az embernek? Nevetség avagy fájdalmas szégyen. És kell, hogy ugyanez legyen az ember az emberfölötti embernek: nevetség avagy fájdalmas szégyen. Megtettétek az utat a féregtõl az emberig és bennetek még sok van a féregbõl. Egykor majmok voltatok és még most is az ember majomabb akármelyik majomnál. De még a ki a legbölcsebb köztetek, az is csak szakadék és felemás lény növény és kisértet közt. De vajjon azt mondom-e néktek, hogy kisértetekké avagy növényekké legyetek? Ime, én az emberfölötti embert hirdetem néktek! Az emberfölötti ember a föld értelme. Mondja akaratotok: az emberfölötti ember legyen a föld értelme! ... Mikoron Zarathustra e szavakat mondotta volt, ismét végignézett a tömegen és hallgatott. "Állonganak" - monda szivének - "röhögnek: nem értenek engem; nem vagyok száj, ezeknek a füleknek való. Avagy elõbb össze kell zúzni fülüket, hogy megtanuljanak szemükkel hallani? Avagy peregni kell dobok és kerepelni bûnbánat-prédikátorok módjára? Vagy talán csak dadogónak hisznek? Van valamijük, a mire büszkék. Hogy is hívják azt, a mi fölfújja õket? Mûveltségnek hívják; ez tünteti ki õket a kecskepásztorok elõtt. Ezért nem szeretik magukról ezt a szót hallani: "megvetés." Igy hát hadd szóljak büszkeségükhöz. Igy hát szólok nékik arról, ami legméltóbb a megvetésre: ez pedig az "utolsó ember". És Zarathustra im-ígyen szóla a néphez: Ideje, hogy az ember kitüzze célját. Ideje, hogy az ember elültesse legmagasabb reménysége csíráját. Földje még elég kövér erre. Ámde ez a föld egykoron sovány és kimerült lészen s nem bír majd belõle nõni egyetlen magas fa. Óh jaj! Eljövend az idõ, mikoron az ember vágya nyilát már nem veti az emberen túl és íjjának húrja elfelejt zúgni! Mondom néktek: kell, hogy még khaosz légyen az emberben, hogy táncoló csillagot tudjon szülni. Mondom néktek: bennetek van még khaosz. Óh jaj! Eljövend az idõ, mikoron az ember már nem szül csillagot. Óh jaj! Eljövend az ideje a legmegvetettebb embernek, a ki már magát sem tudja megvetni. Ime megmutatom nektek az utolsó embert. "Mi a szeretet? Mi a teremtés? Mi a vágyakozás? Mi a csillag?" - ezeket kérdi az utolsó ember és hunyorgat. A föld akkoron kicsinynyé lõn és rajta ugrándozik az utolsó ember, a ki mindent kicsinynyé tészen. Fajtája kipusztíthatatlan, valamint a földi bolháé; az utolsó ember él legtovább. "Föltaláltuk a boldogságot" - mondják az utolsó emberek és hunyorgatnak. Odahagyták vala a tájékokat, a hol kemény volt az élet: mert melegség kell nékik. Szeretik még a szomszédot és hozzá dörgölõznek, mert szükségük van a melegre. Megbetegedni és csalódni: ezt bünnek tartják; nagy vigyázva járnak-kelnek. Balgatag az, a ki még kövön vagy emberen megbotlik! Koronkint egy kevés méreg: ez kellemetes álmokat okoz. S utoljára sok mérget, kellemetes halálra valót! Még dolgoznak, mivelhogy a dolog szórakozás. Ámde szorgoskodnak, hogy a szórakozás ne támadja meg õket. Nem szokás már elszegényedni se meggazdagodni: mind a kettõ túlságosan megerõltetõ. Ki akar még uralkodni? Ki még engedelmeskedni? Mind a kettõ túlságosan megerõltetõ. Nincs pásztor és egy a nyáj! Mindenki egyet akar, mindenki egyenlõ: aki máskép érez, önkéntesen bolondokházába vonúl. "Valamikor mindenki bolond volt" - mondják a legnagyobb rókák és hunyorgatnak."
Ohh a nõk is, minek öltöznek ki, minek a sok festék, minek a szõrtelenítés, borotválkozás, a szolárium. Amikor ott a teljes természetessége, amit ne tagadjunk már meg...
Minél alpáribb és primitívebb egy ember annál közelebb van állati ösztön önmagához.
Az õs társadalmakról pedig pont te ne beszélj aki baromságnak bélyegzed minden fennmaradt szellemi hagyományukat, tudományukat.
baromságnak bélyegzem zarathustrát, baromságnak bélyegzem platónt, baromságnak bélyegzem marxot. De nem bélyegzem baromságnak a konkrét tudományainkat, és azokat az embereket, akik eszükkel hozzáadtak ehhez, és nem elvont baromságokon elmélkedtek, aztán pedig cáfolták meg egymást, amíg el nem jutottak oda: senkinek sem volt igaza. Ennek aztán értelme nincs. Volt idõ, amikor beleástam magam a buddhizmusba és a taoizmusba, de ez nem tartott sokáig - számomra túl sok a megválaszolatlan kérdés. Önmaga teljességében persze minden filozófiai rendszer rendkívül okosnak tûnik - de nincs olyan, amit ne lehetne csõbe húzni. Szóval ha ezt érted szellemi hagyományok alatt, akkor nem, nem becsülöm. Azt a szellemi hagyományt, amit az õseink konkrét értékekként hagytak ránk, nem írásos okfejtésekként és agymenésekként - szintén becsülöm. Zarathustra és az összes barátod meg azt az értelmet adja az emberiség létének, amit szívébõl szeretne. Én is adok egyet neki. Ezt csak azért mondom, mert önmagában, az emberi tudat minõsítését lecsupaszítva semminek nincs értelme. Amint alkalmazod az emberi tudatod, máris mindennek van. Az, hogy mi - az egyén dönti el. Ha számodra ez az emberfeletti ember létrehozásában merül ki (baromság, ellentmondás, elképzelni is nehéz, megvalósítani pedig lehetetlen), akkor éld ki magad benne. Én megmaradok a klasszikus tapasztalás útjánál, és eldöntöm magamnak, hogy mi az amit befogadok - és úgy selejtezem le a véleményedet, ahogyan te leselejtezted a számodra lényegtelen részt a kommentjeimbõl. Különbözõek vagyunk, és egyikünknek sincs igaz - saját szemszögünkbõl pedig mindkettõnknek igaza volt. Ez az egész vita arra volt jó, hogy megismerjük: ilyen ember is van a világon. Ezt valahová elraktuk mindketten, része mindkettõnk útjának, de egyikünket sem mozdította meg. Szóval ennyi a történet.
No, átfolyt ide is a filozofálgatás.........de ráértek ti. Nekem még arra sincs idõm, hogy elolvassam, nemhogy írjak is...
Azért mert valamit nem tudsz megérteni, vagy azért mert valaminek a megértéséhez nincs sem türelmed sem energiád, sem kitartásod az nem jelenti azt, hogy az baromság. S csak attól sem lesz valami baromság, hogy azt pár okos ember kikiálltja baromságnak.
És fordítva.
Ha szétnézel a világban láthatod a mai rendszer totális csõdjét, ami állítólag olyan príma. Itt van hazánk is. Egy rakás ember aki minden eszményi értéket eldobott, leselejtezett, mert semminek semmi értéke, és értelme, azt csinálok amit akarok, kussolj paraszt ne pofázz bele... Nem számít sem Isten, sem természet, sem nemzet, haza, sem ember sem semmi. (Az rész kb amit a tesco-s pénztárosról írtál...)
Persze a növényeket, virágokat nemesítjük, érceket finomítjuk és dúsítjuk... s közben elfelejtjük, hogy magunkkal sem ártana hasonló dolgokat tenni.
ui: nincsen teljesen kidolgozott filozófiai rendszer, mindegyi továbbgondolásra és finomításra szorul
Egy olyan társadalomban ahol értékek vannak - nem pedig sehol és bizonytalanság, önkényeskedés és nihil - attól sem kéne tartanod, hogy lenyulják a barátnõdet, mert a férfi kollégák tiszteletben tartanák azt, hogy egy nõnek épp kapcsolata/házassága van és nem nyomulnának...
Ez kedves ...és valahol igazán tréfás, hogy egy olyan vallással hozakodsz elõ, amelyet a szaszanida "állami konszern" hozott létre nagyon is világi hatalom megszilárdításának céljából. ...mondjuk, a "civilizált" vallások zöme ilyen, ez is igaz. Maga az idézet érdekes és magával ragadó, leszámítva, hogy amit hirdet, lehetetlen. Speciálisan ezt úgy hívják, ha jól emlékszem, hogy "élethazugság". Nincs "emberfeletti ember", soha nem is lesz, mert akár elfogadod, akár nem, az az "állati porhüvelyed" korlátoz, amit kizárólag a halállal lehet átlépni, most az mindegy, hogy milyen irányban. Noha, mondom, "eszmének" szép. De hát eszmének a kommunizmus is szép... Persze, nem kívánlak hitedben megsérteni, és végsõsoron az offból is sok lesz már.
Azt, hogy ez így van, mára minden okos ember észrevette már, errõl nem is kell meggyõznöd. Szóval az utópikus nézeteid innen gyökereznek. Az én fejemben is létezik-e gy utópia, mindegyikünkében más és más, nem kell meggyõznöd a sajátod létjogosultságáról. Neked az éppen jó, de számomra olyan a helyzet, mintha Jehova tanújával vitatkoznék. Szóval ezt nem kívánom folytatni, gondolom téged is fáraszt De ha érdekel a téma amirõl most írtál, nézd meg ezt. Jó kis elõadás.
Ebben az esetben egyre csak mélyebre és mélyebre fogunk csak süllyedni, és kizárt hogy ezt meg lehessen oldani. Fölösleges és hibavaló minden válság kezelés.
Azzal ahogy romlik a világ az ember valójában önszántából a valódi lényéhez, és önmagához tér vissza. És ezt nem hogy meg akadályozni kell mindeféle békékkel és válság kezelõ programokkal, hanem gyorsítani kellene... hogy az ember visszatérhessen primitív állati ösztön önmagához.
"Nincs pásztor és egy a nyáj! Mindenki egyet akar, mindenki egyenlõ: aki máskép érez, önkéntesen bolondokházába vonúl. "Valamikor mindenki bolond volt" - mondják a legnagyobb rókák és hunyorgatnak."
#351: Igen, buta a felfogásod. A világ elkurvulásról ti írtatok, s én csak arról beszéltem, hogy ezt miként lehetne visszafordítani. Amire a válasz az, hogy mindaz ami az elkurvulást megfékezné az az amber õsi természetével ellenkezik, ezért kivitelezhetetlen és elvetendõ - kárt tesz az ember valódi (genetikailag adott, és becsülendõ) lényében. Ergó az elkurválás nem más minthogy az ember ráállt a valódi lényéhez elvezetõ útra.
#352: Aminek a lényegét nyilván nem láthatja át minden jött ment. (Bocs, hogy így fogalmazok)
#347: Az elõadás kapcsán: a team tüneteket tekint oknak. S így próbálja "kezelni" a problémát.
a párhuzam valóban árulkodó... :] de én már abbahagytam, szerintem hagyd abba te is. Ez így olyan, mint pl. egy keresztény és egy muszlim vitája. Puszta hitvallás kérdése az egész, meggyõzni úgysem tudjuk.
Habár ha valaki nagyon fölértékeli önmagát, annak legalább egy elõnye van: sosem lesz borderline személyiségzavaros.
A pervasive pattern of grandiosity (in fantasy or behavior), need for admiration, and lack of empathy, beginning by early adulthood and present in a variety of contexts, as indicated by five (or more) of the following:[1]
1. has a grandiose sense of self-importance 2. is preoccupied with fantasies of unlimited success, power, brilliance, beauty, or ideal love 3. believes that he or she is "special" and unique 4. requires excessive admiration 5. has a sense of entitlement 6. is interpersonally exploitative 7. lacks empathy 8. is often envious of others or believes others are envious of him or her 9. shows arrogant, haughty behaviors or attitudes
"Áj no szpík inglis" Lehetne németül, vagy magyarulleírni, mirõl szól ez a szöveg? Nem muszáj.
Én nem magamról szóltam, hanem errõl, hogy az, hogy honnan eredeztetjük az emberiséget nagyban befolyásolja azt, hogy milyen emberek leszünk, és milyen világot hozunk aztán létre.
Nyilván ha az aranykorból eredeztetnénk az emberiséget, akkora mai viselkedésünkbe és hozzáálláásunkba a dolgokhoz nem nyugodhatnánk bele, és nem mondhatnánk azt, hogy minden így szép és jó. És akkor az embernek az aranykori világ lenne a mérvadó, s nem pedig a görény állati.
Aki pedig az állati ösztönlényhez való viszonyulást tartja mérvadónak, az saját emberségét ássa alá, degradálja. Saját magát nem becsüli. És ehhez semmilyen vallás vagy szekta nem kell.
Végezetül bocsánatot kérek, hogy nemesebb élõlénynek tekintettem az embert a világon egy görénynél, egy gilisztánál, egy hiénánál, majomnál. És elnézést kérek mindenkitõl, akit ezzel a feltételezéssel - róla - megsértettem. Nem volt szándékos.
Amúgy kérdés, hogy mit tekintünk emberiesebb viselkedést és milyen szinten. Mert azért a sznobok szerint aki nem úgy viselkedik, mint õk, azok már nem viselkednek emberien, pedig az emberek többsége szerint nem az a normális amit õk csinálnak. És ha valaki természetesen viselkedik, próbál a természethez közeli módon álni, netán védi a környezetet, vagy néha ruha nélkül mászkál, esetleg nem fog megvenni ennek érdekében egy állatbundából készült kabátot, akkor az hiába kevésbé emberi, én mégis többre tartom, mint azokat, akik csak azokat nézik embernek, akik a protokollt megfelelõ szinten ûzik.
Ti meg ne hitegessetek, ne játszadozzatok velünk, ne vágjatok át a palánkon, és akkor talán mûködne is a dolog. :D Általánosítok, tudom. Nem minden nõ ilyen, tudom. De most nem tudtam máshogy leírni, még ha egy kicsit csúnyán is jön le a rendes nõknek, elnézést tõlük.
Ok. Jogos a felháborodásod...nagyon sok ilyen nõ van sajnos...mint ahogy köztetek is vannak "díszpéldányok", akiket az állatkertben kellene min. mutogatni. Az a probléma,h egyre kevesebb a korrekt ember.
Csak az elõzõ mondatról jutott eszembe, hogy tisztelt fórumozó kollega azt írja, hogy mindenki h.... Fordított szemlélet. Sok okos ember, bizonyos fokig igazuk is lehet, mégsem mindig sikerül a véleményeket közelíteni. Mind okosak, "normálisak", csak annyi a probléma, hogy más szemszögbõl közelítenek a dolgokhoz. Szal, mindenki annyira normális, mégsem mindig értjük meg egymást. Hát, lehet most filozófiából megbuktam?
A témához kapcsolódva: Vannak nõk, hogy sóhajtoznak, de jó lenne egy rendes pasi, lesné minden kívánságomat...stb. Ha meg dob az élet egy "papucsot" egy idõ után kiakadnának, hogy de uncsi, meg milyen pipogya alak. Én nem kérnék "papucsot". Az egyéniséggel, erõvel és saját véleménnyel rendelkezõ férfiakat szerintem nem csak én becsülöm többre. Azért a másik véglet sem "gyere be", a zsarnok típus. A középtájon elhelyezkedõ pasik szerintem a legnyerõbbek. Egy randevún sem rossz, ha a pasi udvarias figyelmes, de nem folyton azt szajkózza: ahogy akarja hölgyem....
Nincs olyan fórum, hogy mit várnak a férfiak a nõktõl? Érdekelne. Nekem ez a terület kicsit relytéjesebb.
- Ne nézzetek minket hülyének. Feleslegesen ne szédítsétek az embert. Én sem teszem. Ezért is vetettem véget az elõzõ kapcsolatomnak. Nem vezetett volna sehova sajnos. Felesleges lett volna egymást kínozni és aztán nagyobb fájdalmat okozni. Legyen meg a kölcsönös vonzalom. Ha nem jövök be, akkor mondja meg hamar és akkor sok baj és szenvedés elkerülhetõ.
- Tûrjétek el azt is, hogy minden vonzalom ellenére a kapcsolat elõtt is volt életünk, hobbink és barátaink és valószínûleg hülye szokásaink. Szeretnénk továbbre is ûzni. Persze nem éjjel-nappal és nem feltétlen a hülye szokásokat. :) Ez kétirányú! Nevezzük türelemnek ezt.
- Nem baj, ha azért is kedvel , mert anyagilag nem a csórók közé tartozok, de ne a pénz legyen a lényeg. Ne várja el, hogy rá költsem el a vagyonom. Ha mondjuk felajnálja, hogy fizeti a mozi, vacsi, stb. felét akkor nagyon jól esik, de a nevelésem miatt nagyon ritkán megyek ebbe bele. Amennyiben jelzi, hogy ez fontos neki, akkor persze nem kekeckedem. Kisebb dolgoknál engedékenyebb vagyok.
- Kaja. Hála istennek ma már ehhez nem kell feleség, de nagyon kedves gesztus ez a másik felé. Szintén kétirányú. A férfi is fõzhet, bár inkább csak olyan dolgokra érzékenyek a nõk (amennyire látom), hogy rendetlenséget ne hagyjál magad után (mondjuk láttam már olyan csajt aki disznóolban élt..). Ha megkér valamire nagyon egyszerûre a kedves, akkor légy férfi és gálánsan csináld meg. Értem ezalatt a villanykörte cserétõl, a lámpa felcsavarozásásig a nyekergõ ajtó megolajozását és a vidde le a szemetet kérést is. Ennyire legyél te is képes...
- És az egyik leglényegesebb. Kölcsönös vonzalom esetén nálam hamar eljön az a pont ahol kívánom a szexet. Ezen nincs mit szépíteni. Ez van. Én ilyen vagyok. Nem a sötét középkorban élünk.
Hát az elvárások között tényleg nincsenek teljesíthetetlennek tûnõk. Lehettek nem épp pozitív élményeid, sajnálom. Tudod, érdekes amit a pénzrészérõl írsz. Én sajna pár pasi részérõl azért veszettem el sikeresen az érdeklõdést irántam, mert csóró vagyok, pedig nem szándékom senki nyakán élõsködni, állást szeretnék, nem engem eltartót. Na mindegy kicsit másmilyenek a tapasztalataink. Nem elvárás, de visszatartó erõ, vagy hogy is van ez? Én már nem is próbálkozok senkinél.
Amint találsz egy olyan nõt aki megfelel az 5+1 kritériumoknak, rögtön további kritériumokkal fogod bõvíteni a listát, aztán majd azt is, és így tovább ;)
Azért nekem igy kicsit gyanús, hogy semmi kritérium a külsõt illetõen? Még tisztaság szintjén sem? Van ebben a majd kiegészíted dologban némi igazság nem?
Aha. Bírom amikor egy monitor mögül ítélsz meg egy embert. Tudod ez ami egy kicsit irriától fõleg annak fügvénnyében, hogy ilyen témában ide nem sokat írtam.
A legutolsó barátnõm, csak egynek nem volt képes megfelelni. Sejthetõ, hogy melyiknek...
Én sejtem, melyiknek, de valójában melyiknek? Csak nyugi. Valamilyen okos statisztikai bigyóban azt olvastam, a férfiaknak alapvetõen lényeges a külcsín. Mégis vannak kivételek?
Triviális dolgokról nem ír az ember. :)
Legyen csinos és ápolt. Én is azért adok magamra. Nem szakadt göncben járok 1 hetes borostával (bár gyosran nõ ezért minden másnap kell vagdosni az arcomat..), nem hosszúak és mocskosak a körmeim, nem bûzlök (sajnos Bp. rárak ezt-azt az emberre akár akarja akár nem...) Mindig van nálam rágó is, hogy elkerüljem azt ami nagyon nem vonzó sokaknak.
A szépségnek sok formája van. A szépség nem csak a külcsínbõl ered, de azért lényeges összetevõ. Fellépés és ízlésese öltözködés is sokat számít. Láttam már olyan csajt aki csak szimplán ari volt, de egy nagyon ízléses felsõ résszel, jó hajviselettel és jól kiválasztott szemüveggel fél perc alatt elbûvölt bárkit pedig nem éppen a 175 cm 90/60/90 nõ volt. De jó volt ránézni és jó volt beszélgetni is vele.
Hát, igen relatív. Csak egy érdekesség: végeztek egy tesztet, hogy újszülöttek milyen arcokat néznek több ideig, mi tetszik nekik, mivel õket nem befolyásolja a társadalom divatja. Meglepõ volt az eredmény a gyerekeknek egyáltalán nem azok az arcok "tetszettek" pl. nevettek tõle..stb., mint a felnõttek hitték.
Lehet egy kérdésem? Például a legmagabiztosabb hölgyek fórumon miért nem látok egy "szimplán ari nõt" sem? Nos kedves férfi fórumozók? Én el szeretném hinni, hogy nem fontos nektek a külcsín, de azért vak nem vagyok.
Akik oda betesznek nem az olyat rakják be elsõsorban. Tettek be többször is csak nem az viszi a prímet.
Ha megnézed akkor ezek a mai csitrik részben és a nõk is. Ilyen képeket raknak fel magukról. Mert nem mi tettük fel, mi csak megnéztük azokat. Az éremnek két oldalava van. Ezek után lehet mondani, hogy amilyen az adjisten olyan a fogadjisten is.
Volt már olyan kép is, hogy ari volt a csaj, de nem tudtam, hogy miért fehérnemûs képet rakott fel. Mondjuk itt egy újabb érdekes kérdés.
Egy fehérnemû sokszor többet takar, mint egy bikin. A bikins képen senki nem akadt fent, egy fehérnemûsön igen. Értem és a stílus beli különbséget, de ha csak pusztán "tecnikai" szemmel nézed akkor nem értem mi az eltérés.
Igen az éremnek két oldala van. Miért hiheti egy nõ, hogy magabiztosabb, különb a többinél? Ha az ilyen hölgyek nem pozitív visszajelzéseket kapnának nem valószínû, hogy mernék ezt hinni, vagy képeket feltenni. Szerintem a sok plasztikai mûtét sem azért van, mert a nõk nem képesek elfogadni magukat, hanem mert igyekeznek vélt vagy valós elvárásoknak megfelelni. Hát ezek nem tõlem erednek. Mi nõk nem szoktuk "alsó tájéki plasztikázást" elvárni a férfiaktól.