Jó ég, ha az ostoba tahóság fájna, itt emberek ordítoznának. Úgy írtok, hogy fogadni mernék egyszer nem nyitottátok ki a bibliát, hogy esetleg modern értelmezéseket olvassatok, vagy ne adj isten! ti magatok gondolkozzatok, azt meg feltételezni sem merem. Giordano Bruno azt mondta: Minden csillag olyan, mint a nap, mindegyik körül keringenek bolygók, mindegyiken vannak emberek (értsd jól!) és együtt dícsérjük az Istent. Ne korlátozzuk már a Mindenhatót! Ez a baja a világnak is, mindig az a rohadt nagy EGO. csak én, csak mi. Ki foghatná fel egy végtelen szuperintelligencia tervét? Lehet, hogy az emberi létezés is csak egy állapot egy magasabb szint eléréséhez, hogy azon is tovább lehessen lépni, hogy végül egyre közelebb kerüljünk Istenhez. Ha vannak más értelmes fajok, az legalább olyan csoda, mintha nincsenek.
Az meg, hogy valaki természettudománykönyvként fogja fel a többezeréves szövegeket, elég szánalmas, már ne haragudj. Itt egy aspektusról volt szó. A csillagok talán nem világítanak éjszaka? Hazudott a Biblia? Akkor minek fényévekrõl, és magnetúdókról, meg ilyenekrõl beszélni? Mármint a régi szövegekben természetesen. Pandákról sem esik benne szó, attól még léteznek, a kettõ nem zárja ki egymást!
Ha már nincs semmi és senki, akiben hihetnél, végül kénytelen leszel hinni magadban!:)))
Na most itt van mellettem a macskám, nem csinál semmit csak néz, direkt felveszi velem a szemkontaktust, ha nem figyelek akkor macerál és addig nem hagy békén amíg ki nem megyek a konyhába vele. Még fel sem álltam, de õ már örül, hogy kimegyek vele, mert leleste a mozdulataimról, a szemerõl. Nem kell neki enni adni, mert kinn van a kaja, de imádja amikor ott vagyok és soxor csak úgy hajlandó enni.
Ezek azért már önmagukban is hihetetlen összetett lelki folyamatok, és azon kívül hogy szavakkal fejezte volna ki a szándékát gyakorlatilag minden olyan magasabbrendû szellemi mûködést produkált, amit általában csak az emberre tartanak jellemzõnek.
A lélek kifejezés régebben összefoglalta a tudatot, a magasabbrendû szellemi képességet, illetve magát azt a különös testet, amit elvileg a test elhagyásakor birtokolunk. Az állatoknak szinte nyilvánvalóan van egyfajta tudatuk, sõt öntudatuk. Társas viszonyaik nem sokkal maradnak el az ember mögött, rengeteg fajta intelligenciát mutatnak, bár azokat a speciálisakat, amik az embernél megvannak nem, beszéd képesség, bonyolult elvont rendszerek konstruálásának képessége. Biológiailag, fizikailag nem különböznek lényegesen az embertõl, van egyfajta mérhetõ elektromágneses tulajdonságokkal rendelkezõ aurájuk, szal szellemtestük is valszeg.
Ufók márpedig léteznek, ne higyj a sok kóklernek!:DDD
most nem az lenne a lényeg itt h létezik e a bibliai isten mert az nyilván nem, hanem h valami egyéb természetfeletti valami, ami létrehozta ezt az egészet
persze egyesek itt idéztek már bibliából mindenféle részleteket, erre az elméletre fókuszálva, konkretizálva érveltek... hát azt el sem érdemes olvasni :D
Nem akarok senkit megsérteni a hitében. A halálközeli élmények az agy víziói. Sokan Istent emlegetik, pedig a vallás egy többezer éves elavult ideológia. A kereszténység meg egy 2000 éves irányzat.
Mi csak egy csillag körül keringõ bolygó lakói vagyunk. Ha sokak által hitt Istennek bármi célja is lenne az emberiséggel, akkor elég lett volna egy csillagot, meg egy bolygót teremtenie. De csak a mi galaxisunkban legalább százmilliárd csillag van, és szerény becslések szerint is ebbõl százezer az életnek megfelelõ körülményekkel rendelkezik, tehát csak a mi galaxisunkban százezer bolygó van, amelyiken van élet. És galaxisból is van legalább százmilliárd. A kereszténység meg arról beszél a Bibliában, hogy megteremté a csillagokat, hogy éjszaka azért ne legyen annyira sötét, itt a földön meg az embert, és állatokat, növényeket. Ha velünk volt célje, akkor meg a képmására formálódtunk. (itt megkérdezném, hogy miért is kell, hogy Isten emberformájú legyen...)
lol haver írta:
mit ne mondjak az egész emberiségen látszik hogy egy kibaszott veletlen olyan 98%-ra azt mondanam hogy felesleges
az álmok is nagyon hasonlóak ki ne álmodta volna h zuhan egy szakadékba, majd vagy felkel mielõtt leesik vagy nem :D vagy h tud repülni vagy h leesett a fasza stb stb... ráadásul nagyban függ attól h mi történt veled a napokban h mirõl álmodsz akkor tegyük azt egy halál közeli esetnél nem véletlen h mindenki hasonló dolgokat 'álmodik'
Tegyük fel,hogy van lélek vagy valami hasonló.Vajon akkor az állatoknak is van?Vagy õk csak vannak és kész?Esetleg egy féregnek is?Stb. Szerintem csak álmokat kergetnek egyesek.Én 15-16 évesen hittem mindenben Ufok,Uri Geller,piramisok,és még sorolhatnám.Most ,hogy öregebb lettem és van internet szinte mindegyikrõl kiderül az igazság.A nagy mágus egy csaló.A piramisokban sincs semmi extra.Az ufók meg elmehetnek a picsába. Az viszont furcsa,hogy akik átélték ezt a halál közeli élményt,szinte kivétel nélkül mindenki ugyan azt tapasztalta.Legalábbis a doki szerint.Ha csak simán az agy ökörködése lenne akkor valószinuleg olyanok lennének ezek az élmények mint az álamok.Mindenkinél más.De ebben az estben sok az egyforma élmény.
"Isten a maga képére megteremtette az embert, és lelket (összetett tudatot, leki képességet?) adott neki" Ennyit tudunk Istenrõl. Mivan? mer valaki leírta ezt valami papírra? vagy evvel valami mást akartál mondani?
"Valszeg mert a bennünket "teremtõ" lény is csupán egy biológiai létezõ valaki volt."
és azt ki teremtette?
a Földön most azért vannak növények meg állatok mert szaporodnak. logikus mer ha nem szaporodnának akkor nem lennének :D tehát jó rég kialakult valahogy véletlen egy egysejtû, ami sejtosztódott, meg továbbfejledt stb... (evolúció) na de ahhoz kellett a Föld. ahhoz meg az õsrobbanás (?)
és akkor itt el is akadtunk h az honnan van, mert most akkor arra mondjuk h isten teremtette. eddig meg a Földre mondtuk ugyanezt. aztán 1000 év múlva meg lehet h valami másra.
Egyrészrõl a Világ komplexitása valami hihetetlen mértékkben haladja meg egy ember, az emberi agy összetettségét. Feltételezve, hogy vannak olyan folyamatok, amelyek lehetõvé teszik, hogy az univerzum távoli részei kapcsolatba kerüljenek egymással, már is elõállhatnak olyan folyamatok, amelyek ha nem is automatikusan teszik Isten létét szükségszerûvé, de legalább lehetõvé teszik, hogy ha létezik valamifajta kozmikus tudat, és az a képesség, hogy bárhol beavatkozhasson.
Másrészt humánetológiai szempontból a környezethez, más élõlényekhez való viszonyunk visszatükröz egy már már ösztönszerû folyamatot, amit újra és újra ismétlünk. A környezetünket átalakítjuk, háziasítjuk, annak gazdáivá válunk. Tudat alatt folytatjuk ezt a láncot, kiterjesztve magunk fölé, és szüntelenül keressük azt a valakit, valamit, ami/aki minket is kiemelt a természetbõl, gyak "háziasított". Egyrészt nem biztos, hogy ilyen fizikailag is valóban létezik, létezett. Másrészt ha igen, nem biztos, hogy az olyan fajta végtelen képességgel rendelkezik, mint amit egy Istennek tulajdonítunk.
"Isten a maga képére megteremtette az embert, és lelket (összetett tudatot, leki képességet?) adott neki" Ennyit tudunk Istenrõl. A kérdés az, hogy egy kozmikus szuperlény miért hasonlít leginkább öregapámra, és miért nem adott szupermen képességeket is emellé? Valszeg mert a bennünket "teremtõ" lény is csupán egy biológiai létezõ valaki volt.
de most komolyan, el tudjátok képzelni h az újságok címlapján ott lenne h: VAN ISTEN!!!
le lenne írva h mi célja az emberiséggel meg hogy keletkezett a világ és hova tart és mér meg ilyesmik...
ilyen úgyse lesz sose
Nincs többféle Isten. legfeljebb többféle Istenkép
itt most persze nem a keresztény istenre gondolok, mer abból is van több fajta ha jól tudom :D mert annak is van több fajta vallása vagymi szal nem ez a lényeg
Nem mondhatnám, hogy kifejett vallásszakértõ vagyok, így csak általánosságban tudok beszélni, illetve abszolút keresztény vallási alapokról indulhatok ki. Nem azért mert segít. Az ember független lény, azt hiszem magának kell a legtöbb dolgot megtenni. Van egy jó mondás: "Tedd meg, ami tõled kitelik. Ami azon túl van, bízd Istenre!" Mindenkivel van úgy, hogy a legváratlanabb helyzetekben történik éppen valami, éppen azért, mert akkor történt valami, ami azt eredményezte hogy és ígytovább... az már rajtad múlik miként fogod fel: véletlenek sorozatának, vagy isteni gondviselésnek, csodának. Ellenben úgy gondolom, a legtöbb Istenhit célja az Isten tökéletességével való együtlét, beteljesülés. Nem itt van a helye, hogy vallási vitákat folytassunk, a részletekrõl, vagy hogy melyik vallás miért és miben igaz, de a céljukat tekintve azt hiszem megegyeznek.
"Ha igaza van, akkor ugye nem kell kifejteni, miért jó neki" de miért is jó neki? mer akkor õt segíteni fogja amúgy meg aki nem hisz benne annak nem segít? vagy hogy értetteD?
Ja és még valami. Azt hiszem az itt magukat ateistának valló egyének valamivel nincsenek tisztában. Az emberek nem elsõsorban azért hisznek egy Teremtõ Istenben, mert akarnak tõle ezt-azt, vagy mert félne tõle. Éppen ellenkezõleg: csodálják mindazt, amit tett (vagy ha az ateistáknak van igazuk: neki tulajdonítanak). Egyszerûen arról van szó, mit veszít aki hisz, ha téved? (Ha igaza van, akkor ugye nem kell kifejteni, miért jó neki.:)) Bízik valamiben, egészséges, emberhez méltó életet él, megpróbál megbecsülni másokat, és természetes módon megbecsültté válni. Vagy ezek ma már nem számítanak elismerésre méltó dolgoknak?
Majd õk is tudnak, ha megengedjük nekik, és tudom, hogy akkor is lesznek sokan, akik azt mondják, hogy jaj ez úgyis csak ál-értelem, meg nem létezõ, de akkor ennyi erõvel mi is ugyan annyi eséllyel lehetünk azok. Mellesleg szerintem milliókat, milliárdokat sért vallási alapon az, ha tényként kezeljük azt, hogy hasonlítunk Istenre (értem ez alatt az összes nem keresztény vallást kb.). És nincs kedvem ebbe belemenni, mert a végtelenségig lehetne folytatni.
AKkor mi az öntudat? A simeknek is van öntudatok: evés, WC, társaság, szórakozás, életcélok stb. Ez bizonyos szintû öntudat, kb egy papucsállatka szintjén ugyan, de mûködik. az öntudat nem hiszem hogy egyenlõ a lélekkel. inkább csak eszköz. mellesleg, ha azt mondom: TUDOM, hogy van lelkem, akkor ki vehetné a bátorságot, hogy azt mondja, tévedsz, nincs lelked, hazudsz.?!
hát ezen ne múljon. simán leprogramozhatták volna h tudjanak új házat építeni maguknak stb.stb. nem nagy dolog szal valamilyen szintû MI-t vihettek volna a játékba h maguktól csináljanak ezt azt.
ja csak azt kifelejtettétek h nincs öntudata a sim-nek. de ha mondjuk egy külön szálon 100msec-enként mindig ellenõrzi minden sim objektum h az isAlive változója true-e, az már öntudatnak számít?
Jó kérdés, csak mi tudjuk, hogy a Simek nem élnek, hanem bizonyos irányelvek alapján mûködnek. Viszont sosem fogják átépíteni maguktól a házukat, és sosem fognak csak úgy viccbõl olyat csinálni, amit még soha senki sem. Mi viszont igen, és ha maradunk az analógiánál, akkor a mi Programozónk többször is kifejezésre juttatta már, hogy hasonlítunk rá. Elsõsorban abban, hogy tudunk új dolgokat kitalálni.
"Hogy lehetne egy Simnek igazán elmagyarázni, hogy õ csak sim." Hogy lehetne elmagyarázni egy embernek (akár egy isten szemszögébõl), hogy õ csak egy ember? Annyira lehet létezõ egy ember, mint egy sim, és annyira lehet Isten isten, mint mi a simeknek.
Nem olvsatam végig minden hozzászólást, de már az elején felhúztam magam, úgyhogy ha lehet visszakanyarodnék az Isten témához.
Mivel az emberiség világról felfogott össztudása a megismerhetõ tudás mindössze kb.: 0,00000000000000001%-a, ostobaság lenne BIZONYOSAN kijelenteni bármit is Istenrõl. Ugyanakkor ha mind a 100%ot ismerjük, akkor sem biztos, hogy találunk meggyõzõbb bizonyítékot, mint amik most a rendelkezésünkre állnak. Ha például egy Ford motorban élnénk, hiába ismernénk minden egyes alkatrészt H. Ford létezését semmi sem bizonyítaná. Lenne aki azt mondaná, hogy véleltlen, más pedig Fordban hinne.
Úgyhogy: A tudás hiányában semmilyen biztosat nem állíthatunk Istenrõl, csak azokat, amiket õ jelentett ki magáról. (Most ezt el lehet hinni, vagy nem, de objektív bizonyítékok nincsenek, legfeljebb közvetettek) De még lehet, hogy ezeket is rosszul értelmezzük, vagyis az emberek Istenképe nagyon hiányos, és semmi köze nincs valószínûleg a teljes valósághoz, ugyanakkor ez nem jelenti azt sem, hogy nem igaz. Mindössze meglehetõsen hiányos.
DE! Isten biztos nem ilyen: NEM nyúl saját kezével a hópelyhekhez és nem saját kezével csinálja a villámokat. Nem saját kezûleg választja szét a vizet, és nem sajátkezûleg gyújt a csillagok alá. Viszont egy programozó egy futó program minden pillanatában mindent irányít, vagy létrehoz egy komplex szabályokból álló virtuális világot, akár EXCEL, akár WOW. Hogy lehetne egy Simnek igazán elmagyarázni, hogy õ csak sim. Fájlokból épül fel, amik bájtokból és bitekbõl állnak. A bitek az elektromos áram lététõl és nemlététõl függnek, mindenféle szilícium dolgon folyik az áram, amit máshol termelnek. Winchesteren tároljuk õket, mágneses módszerekkel, programozói elvek mentén épülnek fel a programok. Szóval ezek után, aki azt képzeli, hogy az Isten bábfigurákat teremtett, meglehetõsen szegényes fantáziáról, és szûklátókörûségrõl tesz tanúbizonyságot.
Deja vu és érzéki csalódás nem lehet, mivel az ember olyan információk birtokába juthat egy ESP élmény során, mely információkhoz elméletileg (a hivatalos álláspont szerint) nem juthatna.
Egy haldoklo talan utolso remenye, hogy a halal utan varja meg valami. Nem ertem mi erdeke fuzodhet barkinek is ahhoz, hogy ezt elvegye az emberektol. Mert ennek a kutatasnak mas celjat nem latom. Ertelmetlen es bizonyos szempontbol talan meg erkolcstelen is.
Hát nem igazán arról van szó csupán, hogy TPS módba vált a kamera. Merthogy ilyenkor is van egy tested csak az teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik.
A gond az, hogy testelhagyás nem sima deja-vu/érzéki csalódás szerû valami. Rengeteg a beszámolókban hasonló módon megjelenõ motívum van, ami minimális, mondhatni zéró változatosságot mutat. Az ilyenkor megszerzett információtról, a kornyezettel való interakcióról nem is beszélve.
Talán valóban kicsit korai még kijelenteni, hogy igen akkor bizonyított, hogy a tudat elhagyhatja a testet, valami szellem formában, és hallelúja akkor sose halunk meg. De csupán csak azért korai, mert a tudomány nem tud egyetlen dolgot megmagyarázni, ami megmarad, ha kivonunk minden elméletbõl minden eltérõ extra feleslegesen bevezetett, dolgot, változót, de ez az egy még is ott marad! A tudatról, az érzékelõ szubjektumról magáról, van szó, mint minden a testenkívüli élménnyel foglalkozó elmélet halmazának közös metszetét.
OK szal a tudat a testben marad, és minden csak valami roppant trükkös átverés természetõsanyánktól, de akkor is: mi a tudat, az én maga, akinek fontos ez az élmény?
Én ezekben a hópelyhekben Isten csodálatos világát látom. Ha egy "sima" hópehely lehet 12 féle, akkor elképzelhetõ és érthetõ, hogy mennyire sokszínû a világ amiben élünk.
Aki nem hisz Istenben - annak egy dolgot kívánok. Legyen elég bölcs ahhoz, hogy egy adott pillanatban felismerje az isteni gondviselés jeleit. Mert AKKOR boldog ember.
"Amíg az adott hívõ legalább azzal képben volt, hogy mi az az Olympos, meg hol van. Na meg amíg ki nem derült, hogy nem laknak ott, ahol mondták..."
-Az anekdóta szerint az elsõ ember, aki eljutott az Olümposz csúcsára, és nem találta meg az isteneket, felkiáltott: "ÁÁÁ! Biztosan felköltöztek.. a jó égbe." A hit így kergeti az Istent, aki hártál.
Nekem is volt testelhagyásos álomélményem, elég rég, kb 5-7 éve. De pontosan meg tudtam mondani, szüleim mit csináltak a másik szobában (sõt még anyám szavait is tudtam idézni), miközben "én" a szobámban aludtam.
Egyébként én nem vagyok Istenhívõ, nem hiszek a szakállas-mennydörgõ hangú-kegyelmezõ és büntetõ Istenben.
"Ha valaki pl. kívülrõl látja magát, az csak az agy szüleménye, valójában szó nincs ilyesmirõl."
"Igazából értelmetlen ez a vita. Én valódi tényekrõl beszélek, te beleviszel rengeteg filozófiát."
na most a két állításod erõs konfliktusba áll egymással.
semmi másról nincs szó, csak arról, hogy te ÍGY HISZED.
Továbbá tessék megfigyelni, hogyan láttatja a tudat az önmagukban se nem tökéletes, se nem tökéletlen jelenségeket ilyennek, vagy olyannak.
Tessék megfigyelni, hogyan hoz létre a természet milliárdegy tökéletes jelenséget, tessék megkeresni, hol avatkozik közbe Isten ezeknek a dolgoknak a létesülésekor. És akkor lesz intelligens eséstervezõ.
Amikor ébren vagy, tudatos, és tökéletesen tiszta, akkor az agyad a valóságot _álmodja_. Tehát a tudatod nem közvetlenül a valóságot érzékeli, hanem egy virtuális világot, amit az agyad az érzékszerveid alapján állít össze.
Ha ebbe az "álomba" bug csúszik, akkor vannak ilyen testelhagyások, halálközelik, deja vu-k, hallucinációk. Testelhagyásnál nem FPS módba helyezõdik a "kamera", deja vu-nél a tudatod lemarad egy picit az érzékszervekhez képest (ezért van az "ez már megtörtént egyszer" fíling: igen, megtörtént, egy századásodperccel ezelõtt), hallucinációknál meg szétesik a modell.
Szal végülis igen, nagyjából úgy van, ahogy mondod.
De teccik tudni!:) És volt is már ilyen élményed, vagy csak olvastad?
Amúgy jó kis bug ez a testelhagyás, amikor becsukott szemmel más perspektívából látsz mindent. Van ilyen! Kb olyan valószínû ez a halus elmélet szerintem, mintha feldtelpíted a Vistát aztán azt látod, hogy Ubuntuval bútol a géped.
Nem zárom ki én sem 1000 %-ra, de ha a tökéletesen tiszta fej, zéró dezorientáltság, érzelmi/értelmi zavarmentesség is halucináció, akkor lehet, hogy az élet is az!
Szerintem a legtöbb ember az Isten elleni érvelésben a hibát ott követi el, hogy összemossa olyan dolgokkal, amiknek igazából semmi közük ehhez (például a tudománnyal).
Azaz, nincs isten, mert a világot nélküle is meg tudjuk magyarázni. De mi köze a fizikai világ mûködésének istenhez? A tudomány nem állíthat arról a dologról semmi biztosat, amíg az adott jelenséget nem tudják reprodukálni-kimérni stb. Jelenleg egyetlen tudományos tétel, törvény stb. nem állít olyat, hogy "Nincs isten, mert ..." Mert istent nem lehet tudományosan megközelíteni, hiszen egyetlen tényleges jelenség vagy kísérlet nem támasztja õt alá.
Olyan ez, mintha a tudós be lenne zárva egy szobába, születésétõl fogva. Megvizsgálhat minden jelenséget, ami a szobában zajlik, feltérképezheti az egész szobát, tökéletesen leírhatja a szoba minden részecskéjét, akkor sem tud semmiféle következtetést levonni hogy mi van a szobán kívül, hiszen semmiféle tapasztalata nincs arról, hogy a szobán kívül mi van.
Persze ez visszafelé is igaz: tudományos kérdésekre nem kereshetjük a választ a hitbõl vagy vallásból.
és ha megmagyarázná az elektronokat, akkor a kvarkokat is meg kéne, aztán meg a szubatomi részecskéket stb stb. na és azok honnan vannak? õsrobbanás? és az honnan van? valami felsõbbrendûtõl, istentõl! na de az honnan van? :D de lehet h nem az van h létrejött valamikor, hanem mindig is volt :D
most minek ebbe belemenni? nem tartom kizártnak h van valami felsõbb energia, hatalom, akármi amit nem tudunk felfogni. de hogy könyörögjek neki? nem hinném h így mûködik mások máshogy gondolják. én speciel nem látom azt h akik istenhívõk nekik sokkal jobban mennének a dolgok.
na de kanyarodjunk vissza a fõtémához. hogy akkor van e valamiféle élet a halál után? merthogy mi is következik a fentebb írtakból? semmi :D
az a gondolatmenet, hogy az van a halál után ami születés elõtt volt, tényleg hibádzik. ugyanis attõl még h nem emlékszünk rá h lett volna valami attól még lehetett. mert pl vannak esetek amikor az embernek kiesik a memóriája, pár nap, vagy csak pár óra. akkor még teljesen tudatuknál voltak, éltek, cselekedtek, gondolkodtak. másnap már nem emlékeznek rá de attól még _megtörtént velük_ mindaz amire nem emlékeznek. (de ha pl jól bebaszol, bármikor kísérletezhetsz a jelenséggel :D csak akkor a "teljesen tudatuknál voltak" és a gondolkodtak rész nem igaz teljesen, de pl balesetnél más a helyzet)
Nos tehát az aktuális pillanatban, egy ember személyisége nem más, mint amire emlékszik, átélt, tapasztalt. az lehet h mások emlékeznek rá de az más kérdés. így tehát az ember és az általa látott világ minden pillanatban változik, én is más ember lettem mint még mikor nem írtam le ezt a sort. de emlékszek rá milyen voltam akkor. most még :D
Tehát mivel nem emlékszem arra ami születésem elõtt volt, az nem én vagyok. De még arra sem emlékszem amikor már 1-2 éves voltam. És már nem is vagyok az aki 1-2 évesen, kikérem magamnak :D
Tehát lehet h éltem "én" a születésem elõtt, de az már nem én voltam, tehát tök lényegtelen.
Vagyis olyan szempontból lényeges, h mindaz a sok fasság amiket meg kellett tanulni zh-kra stb, vagy az a sok hasznos dolog ami kellett az életben, tapasztalat, emlékek stb, az mind meg a /dev/null -ba amint nem jutnak megfelelõ mennyiségû oxigénhez az agysejtjeim. Ha csak rá nem jövünk hamarosan hogy lehet backup-ot csinálni az agy aktuális szerkezetérõl, állapotáról, és halál után visszatölteni egy újonnan létrehozott agyba. Akkor megint a régi énünket kapnánk vissza -> örök élet
Na igen, csak nekem az már nem egy mindenható isten, aki ahelyett, hogy "Nesze neked villám, baszod!", inkább elkezd mindenféle töltéseket gyûjtögetni, meg légtömegeket suvickolni egymáson, és aztán ha már jó, akkor kisütni...
Az (általános és közép-)iskolában meg a leghülyébbek számára készítik a tananyagot. Ott csak a tudomány legegyszerûbb, legfelszínesebb eredményeirõl van szó. Csak annyit tanítanak ott, amennyit mindenkinek illene tudni. Mélységeiben semmibe nem mennek még bele. Az már a fõiskola/egyetem dolga. Ez azért jusson eszedbe, amikor az "iskolában tanított" dolgokról beszélsz.
Idõzõjel kezdi az idézetet és az is zárja le, tehát ami saját az az, hogy eztet tanáltam teccik éteni. Egy másik fórumon folytatott beszélgetés egyik hozzászólása volt annó.
Mért gondolod, hogy nem Isten csinálja, mért ne csinálhatná/csinálhatta volna õ. A villám még a mai napig sincs teljesen megfejtve, tudom mit tanítanak az iskolában csak hát a legújabb kutatások nem igazolják 100%. Most a legújabb feltételezések szerint a földön kívülrõl ható dolog miatt (is) jönnek létre.
Én nem mondtam, hogy logikus vagy ésszerû lenne a tudományos eredményekhez igazítani az istenhitet... Szerintem sem az. De ez a helyzet. Ma már senki nem hiszi, hogy a villámokat isten csinálja. De régen meg hitték. (Lásd még: tüzes istennyila)
Mondjuk szerintem eleve az istenhit se nem logikus, se nem ésszerû...
Eztet tanáltam: "Ez még nem érv Isten léte mellett vagy ellen; csak azért írom, mert egy csomószor próbálsz meggyõzni másokat arról, hogy "ha feltételezed, hogy van Isten, akkor arról ezt és ezt kell gondolnod, ha logikusan gondolkodsz; ami pedig képtelenség/abszurdum/stb.", ezért gondolom, "érint" egy ilyen érv is, még ha te spec nem is feltételezed Isten létét.
Amit egyébként "tudománnyal" bizonyítani vagy cáfolni nem a tudomány "alacsonyabb/magasabb rendû" mivolta vagy korlátoltsága miatt nem lehet: mondok egy gagyi példát.
Van a villám. Józsi számára a villám érthetetlen. Józsi valamiért betéved fizikaórára, és ott a tanárbácsi elmagyarázza a felhõkben felhalmozódó töltéseket meg a feszültségeket és a többit. Józsi "hitével" a következõk történhetnek: 1. Józsi eredetileg sem hitt Istenben, korábban a villámot nem magyarázta sehogy, vagy azt hitte, hogy a nap süt át hirtelen a felhõkön, és mivel olyan kevés hely van neki arra a sok fényre, sokkal élesebben világít.(a dörgésen már régóta töprengett, az éjszakai villám meg eszébe sem jutott ) Ebben az esetben Józsink pont olyan "ateista" marad, mint elõtte volt.
2. Józsi eredetileg hisz Istenben, mert nem tud más magyarázatot a villámokra, ahogy egy csomó minden másra sem. a. Józsi magyarázatot kap a villámokra, ezért úgy gondolja, hogy ez az okos tanítóbácsi biztosan meg tudná magyarázni a többi érthetetlen dolgot is, vagy ha nem õ, hát valamelyik másik tanítóbácsi... ezért úgy dönt, nem kell tovább Istenben hinnie. b. Józsi magyarázatot kap a villámokra, ezért úgy gondolja, azokat nem Isten csinálja, viszont van még ezer dolog, amit nem ért, és azokat a villám nem magyarázza meg; tehát tovább hisz Istenben. Mivel mindig lesz olyan dolog, amit nem ért, valószínûleg ez így is fog maradni élete hátralevõ részében. c. Józsi magyarázatot kap a villámra, de sajnos kezdõ tanárbácsival akad dolga, arra, hogy mitõl van elektromosság, már nem tud neki felelni. Mivel Józsi nem érti az elektromossátot, tovább hisz Istenben. Lásd b./ d. ?
3. Józsi eredetileg hisz Istenben, mert úgy gondolja, hogy ez jó dolog (valami oka csak van rá... de már megint túl sokat írtam). Azt, hogy nem érti a villámot, saját tudatlanságának tudja be (hogytudjahogytudom hogytudjahogytudod ). Elmagyarázza neki a tanítóbácsi. a/Józsiban fel sem merül, hogy emiatt ne higyjen Istenben. Mi köze ehhez a villámbak? b/ Józsiban felmerül, hogy korábban azt gondolta, a villámot Isten csinálja. De miért ne csinálhatná Isten az elektromosságot, ami a villámot csinálja? c./ d:/ ... itt aztán tényleg van bõven mit gondolni... viszont arra az egyre nem nagyon fog "szubjektív" egyéb behatások nélkül jutni, hogy "ha van magyarázat a villámra, akkor nincs Isten", mivel korábban nem azért hitt Istenben, mert nem volt magyarázata a villámra. Látszik, hogy a tudomány azokat tudhatja meggyõzni, akik AZÉRT hisznek Istenben, mert vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Még azokat sem mindig. Ja: és azt az állítást, hogy "ha nincs magyarázat a villámra, akkor van Isten", mellesleg nem cáfolja az az állítás, hogy "van magyarázat a villámra". Elemi logika." Teccik éteni.
Nem mintha tippeket akarnék adni aki bizonyítékot akar a túlvilágról fojtsa meg magát vagy kérjen meg valakit.
Isten létezését ill. nem létezését csak saját magad, magadnak tudod "alátámasztani" Isten segítségével. Aztat akartam kérdezni, hogy inkább valószínû, hogy létezik mint az, hogy nem, hiszen több száz ezer éves távlatából több milliárd ember, több ezer kultúra, vallás, õsi tudás, emlékezet errõl tesz tanúbizonyságot nem?
Nem mintha tippeket akarnék adni, de aki ilyen oxigénhiányos dolgokat szeretne tapasztalni, az könnyen elérheti, úgy hogy kifújja a levegõt a tüdejébõl és megkér vkit, hogy jól szorítsa a bordái mentén néhányszor 10 másodpercig. Eredmény az ájulás és gyors felébredés, tehát annyira nem veszélyes. Ha kicsit tovább tartanak eseteg még haluzhacc is.
Legalábbis azokkal az idiótákkal, akiket megfigyeltem ez történt. És amikor feleszméltek egész vidámak voltak.
"Ez körkörös érvelés, egy vallási tételt akarsz megmagyarázni egy másik vallási tétellel. Nem vezet sehová." ezt fejstd ki milyen vallási körkörös érvelést csináltam, meg állítottam? De igazából már nem is érdekel.
Egyébként nekem is volt néhány halálközelinek mondott élményem és tényleg hihetetlen nagy élmény és annyira valóságos, hogy aki átéli az tényleg valóságnak fogja fel. Érdekes nekem órákkal késõbb visszatekintve egyértelmûnek tûnt, hogy az egész csak hallucináció volt, lehet, hogy én vagyok nagyon földhözragadt, de nekem eszembe sem jutott, hogy természetfeletti magyarázatot keressek a dologra. Fulladás nálam is több alkalommal jelentkezett, de nem tudtam eldönteni, hogy valóságos volt-e, vagy az is csak része volt a hallucinációnak. Többen írták, hogy oxigénhiány közben hallucináció jelentkezhet, így valószínûleg valós volt a dolog. Mennyivel izgalmasabban hangzik ennél a párhuzamos univerzum és a téridõ-lenyomat:D
Hehe, a krokodilt én láttam. :P Én már itt vagyok, nem "jövök". :D
Tekintve, hogy nem fejtetted ki bõvebben, így csak tippelni tudok, hogy mire gondolhattál. Talán akkor kifejthetnéd jobban, mert egy felsorolás, kérdõjellel a végén gyakorlatilag bármi lehet.
Vagy épp azt tesztelted, hogy gondolatolvasó vagyok-e?
Mindjárt jönnek a drogosok, akik elmondják neked, hogy láttak bokrot krokodillá változni és tökre valóságosnak látták. Csak volt annyi eszük, h rájöjjenek, csak haluzták.
1.Nem tudod az egész agyadat egy feladatra összpontosítani. Az agyterületek specializálódva vannak. A felépítésük is más. Nem lehet képet feldolgozni a beszédért felelõs részekkel.
2. Habpatront csak is tejszín kíséretében használj!! Ha túlzásba viszed visszafordíthatatlan károsodásokat szenved az agyad.
"de mi lenne akkor HA az intenzitást a különbözõ területeken egy idõben(!) növelnénk (célirányosan valamilyen képességre)?"
Nem sok. Mondjuk ülj le a tévé elé közvetlenül (hogy az egész látótered kitöltse a képernyõ), kapcsolj hangyafocira, meg hangosítsd fel csutkára. Közben szavalj verset, és vegyél fel egy két számmal kisebb búvárruhát, közben igyál teát, meg nyalogass sót.
Ezzel a módszerrel a lehetõségekhez képest maximumra járatod a látó-, halló-, beszéd-, tapintás-, ízlelésközpontodat. Csak azt nem tudom, miért lesz ez jó neked.
Mert ugye az agyi aktivitás a feldolgozandó információ mennyiségétõl függ leginkább.
"Ami meg a testelhagyást illeti.. akkor fura hallucináció volt, ugyanis mikor "visszatértem" teljesen kivert a víz, és a levegõt is kapkodtam... percekig csak feküdtem utána és próbáltam megemészteni az "átélt jelenetet""
Ja, én is izgulok számítógépes játék elõtt(víz kiver, felgyorsul a szívem, elönt az adrenalin, stb), pedig az egy elég gyatra mûélmény egy hallucinációhoz képest. A halluciná
Olvasgass orvosi, pszichológiai kutatásokat a témában, ez a testelhagyás élmény érdekes ugyan, de ne gondold, hogy _tényleg_ elhagyod a tested. Az agyad az érzékszerveid alapján felépít egy _álmot_, amiben elhelyezi a tudatod. Általában ugye a homlokod mögé. Ha rossz helyre helyezi magát, akkor van testen kívüli élmény. Igazából ez egy bug.
Egyébként keresd meg a tudományos eszmecsere topicban Anaidot, vele biztosan jól megértenétek egymást, õ is ugyanezt mondja. Csak õ gömbvillámot haluzott, meg halálközelit. De azóta õ is aurát lát, meg mittudomén.
Csak ott a bibi, hogy a hallucinációnak az a legfõbb tulajdonsága, hogy teljesen valóságosnak tûnik, viszont nem a valóságot érzékeled.
Ha befalsz egy peyote-t, vagy elnyalsz egy bélyeget, akkor is láthatsz érdekes dolgokat, amik teljesen valóságosnak tûnnek... Csak mondjuk egy 10cm-es táncoló törpérõl könnyebb eldönteni, hogy az valóságos-e...
Ami az agy kihasználtságát illeti magam is azon véleményen vagyok, hogy teljesnek kivan használva, és tudom, hogy változó intenzitással, de mi lenne akkor HA az intenzitást a különbözõ területeken egy idõben(!) növelnénk (célirányosan valamilyen képességre)?
Ami meg a testelhagyást illeti.. akkor fura hallucináció volt, ugyanis mikor "visszatértem" teljesen kivert a víz, és a levegõt is kapkodtam... percekig csak feküdtem utána és próbáltam megemészteni az "átélt jelenetet" Csak közismert közhelyeket tudok mondani az átélt élményrõl, de azt megélni.. nem lehet szavakba (de inkább szövegen keresztül az érzést) öntve visszaadni! Az esemény elsõ alkalommal ijesztõ is volt (a legijesztõbb az volt amikor "visszatértem" ... mint ha valami láthatatlan erõ, egy kéz(sic!) visszarántott volna).. összesen eddig 4 alkalommal hagytam el a testemet, ebbõl az elsõ az egy teljesen jól sikerült tudatos volt, a második és harmadik az két egymás utáni fél siker (nem jutottam messzire...) az utolsó pedig kicsit más volt.. ott csak azt vettem észre, hogy Magamon kívül vagyok... (a négy esemény nagyjából 2 évet fog át eltelt idõben...)
Ha ezt valaki (bárki!) átéli, az nem fogja azt mondani, hogy hallucináció... bár az lenne.. de nem hiszem... Az elsõ az sokkoló volt és utólag ijesztõ... egy világkép dõlt össze.. Napokig csak gondolkodtam, hogy akkor mi is a valóság.. mára már azt hiszem ez ügyben sejtem, hogy nem feltétlen az amit mindennap tapasztalunk... fura módon az elsõ eset után kicsivel elkezdtem látni valami mást az emberek, állatok, tárgyak körül.. (azt hiszem ezt nevezik egyesek aurának, de nem tudom biztosra, mert mindennek van, és nincs az a mindenki által mondott színe.. nem látom, hogy lenne bármilyen színe a látott "jelenségnek").
Nagyjából itt tartok most.. egy romokba döntött Materialista világnézettel egy testelhagyásos "hallucináció" után... (ami sokkal nagyobb valóságnak tûnt mint amit hétköznapokban átél az ember..)
"Hmm.. vajon ha az egészet (vagy közel egészet) egyidõben használja valaki, az mihez vezethet.. "
Elárulom, hogy az egészet egyszerre használod. Csak változó intenzitással.
Ez egy nagyon közkeletû _tév_hit, hogy az agykapacitásunk x százalékát használjuk ki. Mindenféle agyi leképezõrendszerek korában, nem is tudom, hogy lehet ebben hinni. Amikor a képernyõn egyértelmûen látni, hogy _az egész_ lüktet, aktív, él...
"egyszer tudatosan magam is csináltam egy testelhagyásélményt, azóta nem tudom, mi lehetséges és mi nem.. de azt hiszem közel minden lehetséges)..."
Még a cikket sem olvastad el? Hallucináció volt. Biztosan. Mondjuk az igaz, hogy hallucinálni mindent lehet, de ez nem is túl nagy felfedezés....
Ez nagyon jó, csak azzal az állítással vitatkozik, hogy "létezik olyan primitív törzs, aminek nincs vallása", meg hogy szerinte ez a vallások evolúciójának az alapja.
Szerintem meg nem, szerintem az alapállapot az, hogy nem tudunk semmit, és mindenrõl csak hiszünk valamit. A másik véglet az lesz, amikor már tudunk mindent, és nem marad helye a hitnek.
Úgyhogy azzal nem vagyunk elõrébb, hogy olyan dolgokat cáfol, amit én amúgy sem tartottam igaznak.
"Az hogy születésünk elõtt nincs tudatunk az bizonyított tény (mindenki megtapasztalta) ..."
Azért ez így nem igazán egyértelmû, tapasztaltad, vagy csak nem emlékszel? a két dolog nagyon nem ugyan az! :) És bár magam sem emlékszem igazán korábbi dolgokra, vannak "tulajdonságaim és ismereteim" amik nem tudom honnan jönnek! (lehet, hogy kiskoromban tanultam, hallottam, vagy túl sok tv-t néztem, bár nem tudom hol lehet(ett) tanulni olyan érzést amivel megtudom mondani, hogy egy esemény után mi fog történni... mintha már mindent átéltem volna, vagy épp hasonlót átéltem volna korábban, és lennének ez ügyben tapasztalataim, amik tudat alól jönnek (nevezik ezt egyesek néha déjà vu érzésnek is... de nem hinném, hogy itt a memóriazavarról van szó) Vagy mi van azokkal az álmokkal amikben átélek egy napot, vagy csak egy eseményt, amire ébredés után emlékszem, majd pár nappal késõbb pont ugyan az történik? Azt hiszem itt többrõl van szó mint egy "csak az van amit látok" világról... De mi van és mi nincs valójában azt nem tudom én se.. de több van annál amit a Materializmus nyújt, ezt biztosan tudom!
Te miért ragaszkodsz annyira a nézeteidhez, nem azt mondom, hogy fogadj el mást is, de vizsgált meg a saját szemszögedbõl és ne emelj sohase falat semmi felé... az elzárkózás és tagadás ezügyben nem vezethet jóra... Ha tévednél így kisebb eséllyel vennéd észre.. Csak legyél kicsit nyitottabb :) (mindenki tévedhet, mind én, mind Te is..)