Én az mellett állok ki, hogy aki egészséges életmódra törekszik (elõbbiekben leírt), jó körülmények között, abban nem alakulnak ki pánikrohamok, és hogy sokkal hatékonyabban ki lehet gyógyulni ezek nélkül - mégha valakinél hatásosak is.
A videó nem demagóg faszság, csak nagyon túloz. Hozzáteszem, miután ilyen betegségeket találnak ki, hogy hiperaktivitás - amivel gyakorlatilag az összes gyerek életét tönkre lehetne tenni, én jogosnak is találom. És nem ez az egyetlen, amivel eszméletlennagy hasznt húznak miközben életeket tesznek tönkre. Azt mondod, hogy nincs olyan szer, ami tényleg ártalmas késõbbiekre nézve?
Jézusom, ekkora bõdületes, demagóg faszságot is régen láttam. Persze elég nyilvánvaló, hogy szcientológus videókról van szó...
A legjobb rész az, mikor arról beszélnek, hogy micsoda erõs drogokkal, milyen barbár módon kezelik ezeket a "kitalált" betegségeket - közben ott figyel a felirat: xanax :D:D:D:D Én is szedtem xanaxot ill. más benzodiazepint, és a legdurvább hatás amit tapasztaltam az volt, hogy nagyon enyhe betépettség-érzést tapasztaltam, de ezt is csak a legelsõ alkalommal. És bármilyen hihetetlen, a pszichiátria (fuj-fuj) barbár módszerei nálam beváltak, mert nem jelentkeztek újra a szorongásos tüneteim a gyógyszeres kezelés abbahagyása után sem.
Akik teljes mellszélességgel kiállnak a videókban hangoztatott baromságok mellett, vajon akkor is ennyire ágálnának a gyógyszerek ellen, hogyha napi 2-3 pánikrohamuk lenne, vagy valamelyik családtagjuk a téveszméitõl vezérelve öncsonkításba fogna? Ugyanis van mikor már nem segít a placebo, a hit, meg az ilyen baromságok...
Sok igazság van abban,a mit írsz. Nekem a hétvégén volt egy homloküreg-gyulladásom, ami nálam nem ritka, fõleg, ha megy a légkondi a kocsiban, akkor majdnem biztosan elõjön. Rettenetes amúgy, és próbálom kúrálni magam. Most összeszorítottam a fogaim, és azt mondogattam magamban, hogy ilyen nincs, hogy azok a nyavalyás patogének erõsebbek legyenek nálam, és nagyon dühös voltam rájuk. Sikerült megijeszteni õket. Az önsajnálat, a behódolás a legrosszabb ilyenkor - ez saját tapasztalat. Pedig az ember hajlamos az önsajnálatra. Ki ne emlékezne a gyerekkori trükkre, hogy betegnek lenni nem is olyan rossz, mert ilyenkor többet foglalkozik veled az anyuci?
Tényleg nem látom semmilyen megalapozottságát ennek a "kutatásnak" - legalábbis ez alapján a cikk alapján. Nem volt olyan csoport, amiben nem megfelelõ pontokat nyomkodtak - kizárni a placebo hatást pedig csak így lehetett volna. Emellett az akupresszúra is igen régóta ismert módszer, a kutatás kijelentése mégis úgy hat, mintha ez valami világrengetõ felfedezés lenne. Érdekelne hogy ilyen kutatásokat milyen cégek szponzorálnak, lehet kapnék egy vaskos köteg pénzt én is végre mondjuk a spanyol viasz kutatásáért és elõállításáért.
Kár volt lehozni. Színvonal zéró.
Igazából teljesen mind1, hogy miben hiszünk, az a lényeg, hogy legyen elég lelkierõnk bízni magunkban, a szervezetünkben, és ennek megadni minden természetes erõforrást. A modern világban eltávolodtunk a természetes életformától, nagyon sok nem "normális" tápanyagot juttatunk be, és negatív gondolatokkal hülyítjük magunkat. 1 dolog a fontos, kûzdeni. Aki nem "kûzd" az egészségéért, nem lesz az. Az egészséget meg lehet tartani (kivéve tényleges vírusok, illetve születési rendellenességek ellen) helyes táplálkozással, rendszers testmozgással, és pozitív gondolkodással. Ha jól él valaki, akkor 100 évesen is a nyakába tudja rakni a lábát, és élhet mindenféle fájdalmak, meg betegségek nélkül. Sokan gyógyultak már ki rákból, és minden olyan betegségbõl, amit még mindig halálos betegségként tekintünk. A sportolás (kûzdés) erõsít lélekben is, és segít a betegségek lekûzdésében, általában olyanoknak nincs szükségük egyéb kapaszkodókra.
Az alábbi példákat azért hoztam fel, hogy meglehet gyógyulni önakaratból (akkor is, ha kivetítik valami csodára, szentekre, igazából az is az, hogy elhiszem hogy megfogok gyógyulni általuk), tehát nem az orvosok által felírt szerekben kell hinni.
Egyébként nem arról van szó, hogy kellemesebb ezt gondolni, hogy saját hibájukból haltak meg. Általában az alternatív gyógyászok is felmérik a helyzetet, és tanácsot adnak - gyógyszerekkel kapcsolatban is, hogy meddig szedjék. Nyilván tapasztalatok is közrejátszanak (hiszen nem most alakult ki a természetgyógyászat), és tudják mikor lehet abbahagyni a kezeléseik mellett azt, ami nélkül a kezelésük elõtt meghalnának. A videóban is ami van, lehetett volna, hogy nincs elég "belsõ energiája", hogy helyreálljon a szervezete, és meghalt volna. Ettõl függetlenül nem lehetetlen meggyógyulni, mint ahogy láthatod, hiába volt, aki belehalt.
-Béééjla vagyok. Mééérleg. És inkább kijöttem ide a Varázshalomra, minthogy óórvoshoz meenjek. Sóókkal jobbanis vagyok máár. [hüpp] -ÕÕÕ ...hagyjuk most Bélát, hadd szívja magába a Halom csodálatos energiáját.
Aztán valakinél meg bejön a Varázshalom, mert sokkal kellemesebb az érzés, hogy az életüket saját maguk irányítják. Sokkal kellemesebb az a gondolat, hogy akik mégis elhullanak, azok nem tettek meg mindent az életükért, hogy valamit rosszul csináltak. Mert õrjíti õket a tudat, hogy õk is ugyanúgy elbukhatnak. Ezért kellenek ilyen kapaszkodók. Nagyon kevés ember van, aki kibírja ilyen kapaszkodók nélkül, és aki nem keres menedéket (legyen az bármi). Olyan kicsi lehet a számuk, hogy belõlük soha nem fognak statisztikát gyártani egy-egy "természetes gyógyulás" után. Abban igazad lehet, hogy aki nem bírja kapaszkodó nélkül, annak apátia, elkeseredettség, és kétségbeesés helyett még mindig jobb egy menedék, másrészt az én szememben mindez csak gyermekjáték.
Ezt az "általában elhallgattatják" -ot milyen tapasztalatból, vagy forrásból mondod? Én amiket olvastam/hallottam, jóval a kezelések utáni beszámolók voltak. Ezekmost bár nem mentális betegségek - vagyis az is nagyon fontos természetesen, de jó példa az alternatív gyógymódok hatásosságára. Példa; cukorbetegség (Táltos egészség), akkor Beata Bishop (rákból gyógyult meg) Csodás (természetes) gyógyulás Szûzmáriaforrás - csodálatos gyógyulás De keress rá youtube-n, google-ban, forumokon vagy akárhol, egyáltalán nem az fog lejönni, hogy sikerült valami, aztán nem lehet halani egyikrõl sem. Szemben pszicihátriai kezelésekrõl nagyon sok rosszat lehet. Persze, ha egy alternatív gyógymód sikertelen, akkor azt egybõl reflektorfénybe helyezik - pedig általában a páciensen múlik. Olyankor persze nem számít, hogy a többi meg meggyógyult.
Milyen bogyókat kell élete végéig szedni, és milyen betegségben szenvedõnek? Ez elég sarkított megfogalmazás. Ha depresszióra írnak föl antidepresszánst, és szorongásoldót, akkor a szorongásoldót pár hónap elteltével tanácsos elhagyni. De ez is függ a beteg állapotától. Skizofréniára meg nem ismert pszichiátriai gyógymód, a tüneteket lehet csökkenteni, vagy megszüntetni. A bogyó még mindig csekély ár egy skizofrén epizódhoz képest.
"És minõ meglepetés, hogy aljas emberek kitaláltak olyan terápiás rendszereket, ahol a "gyógyíthatatlan" betegek kék bogyók nélkül 3-18 hónap alatt meggyógyulnak." - Ja, csak õket általában elhallgattatják, ezért sokkal többet nem lehet róluk tudni, mint hogy léteznek.
Így utólag a cikkrõl jut eszembe, hogy nagyon régen, jó tizenakárhány éve volt a tévében egy Kínáról szóló dokumentumfilm, amiben volt egy rész az akupunktúráról is. A kínai orvosok nem altatógázzal érzéstelenítettek (annak is ugye, milyen ''veszélytelen'' szövõdményei lehetnek), hanem akupunktúrával. Az a volt a durva, hogy a koponyáját gyakorlatilag teljesen szétnyitották(!!!) a bácsikának, hogy (asszem') egy vérrögöt távolítsanak el az agyából. És közben mutatta a kamera, hogy tudatánál volt a tag, és közben beszélgettek vele...
Meg mondjuk az ún. ''halálos érintés'' technikája is elég érdekes. (Csak Nóri-sz.)
De mivel a nyugati orvosi kézikönyvekben nincsenek pirossal bekeretezve, hogy ezek igazak lennének, TUTI, HOGY KAMU!!!;)
Jah és még ehhez. Szerinted a számítógépes vírusokat kik csinálják, a szemüvegeket miért írják fel mindenkinek (mikor szemtréningel simán lehet javítani a látást, még a kancsalságot is), fogászatokon szintén mi a helyzet? EGy magánorvos egyszer többszázezer Ft-ért akarta tönkretenni az egész fogazatomat, valami nemtommilyen mûtét meg híd meg mittudomén mi (nemtudom pontosan, mert tudtam, hogy hülyeség, és nem is figyeltem oda), aztán másik fogászaton megcsinálták a gyökérkezelés, tömés és kész, még vmi védõ réteget is tettek rá. (persze fogammal sok problémám volt, de már nagyrészt rendben van). Aztán nézz körül az energetikai iparban, ott is hasonló összeesküvéseket találhatsz - meg még sok helyen.
"sõt én úgy hallottam hogy a tûzoltók szokták felgyújtani a házakat"
Nos, ilyet én még nem hallottam, van tüzoltó ismerõsöm is, talán a tüzoltóság az ahol nem lehet találni összeesküvéseket. Ezzel szemben ha az egészségüggyel kapcsolatban tájékozódsz egy kicsit, végigolvasod a topikomat, rájössz hogy rengeteg csalás van, és az egészségügy egyáltalán nem úgy mûködik, ahogy kellene. Elég csak néhány dolognak utána nézni, pl. hiperaktivitás, placebo és sok mellékhatású gyógyszerek, gyógyszergyártók haszna, és sok alapvetõ dolgok megcáfolása. Olvasd végig az EGgészségtopikomat.
"És ahhoz mit szólsz, ha a pszichés okokat meg tudják szüntetni gyógyszerrel?" Nem tudják, és nem is fogják tudni. Vagy megtudják, úgy hogy más problémákat alakítanak ki helyette (kábítószer meg ilyenek). A legtöbb gyógyszeres kezelés (psichés problémák esetén) placebo-hatásként segít - de nagyon kevés sikerrel, általában csak ideiglenesen hatnak, és visszatérnek. Az okot meg lehet szûntetni egyéb úton is, nem véletlen, hogy akik gyakran gyakorolnak meditációt, jógát, nagyon ritkán járnak ilyesmivel orvoshoz - sõt egyéb betegségekkel is.
Nos, én úgy gondolom, hogy minden gyógymódot -- ha hatékony -- be kell vetni. De. Hadd hívjam fel a figyelmet egy olyan szempontra, ami nem gyakran hangzik el.
Az a gond, hogy sok ember nagyon sokfélét állít. Az egyik a Pí-vizet isteníti, a mási a horoszkópokra esküszik ... meg még az ördög tudja mire. Van ám nagyon sokféle többé- vagy épp kevésbé kipróbált módszer, amelyre valaki naggyon esküszik. Hogyez ilyen tökéletes... meg ollyan hatásos... csalánteától a macskafarok-fûig, meg bio-mágnestõl amit a bõrre kell ragasztani, a pattogatott ágybetétig..
Csak az a kérdés, hogy én (meg ti, egyenként) hogy tudjuk eldönteni, hogy ki mond igazat, ki HISZI azt hogy igazat mond de téved, és ki a tudatos szélhámos? Hogyan tudjuk eldönteni??
És még valamit: ezek a módszerek egyáltalán nem ingyenesek ám! (Nem merem természetgyógyászatinak nevezni ezeket, mert annál szélesebb a spektrum) Például egy azaz 1 db akupunktúrás kezelés (a magán reumatológusnál, lézerrel) 6ezer forintba kerül. És ahogy elnéztem a várószoba közönségét, hát NEM EGYSZER jártak oda vissza, hanem rendszeresen. (Pedig nem is "kék bogyókat" szedegettek... de úgy tûnik, hogy ez se nyújt végleges gyógyulást)
"Ehhez azért hozzájön az is, hogy a gyógyszeripar nem érdekelt a betegségek gyógyításában, mert a tünetek élethossziglani "kezelése" sokkal több pénzt hoz."
sõt én úgy hallottam hogy a tûzoltók szokták felgyújtani a házakat
Azt, hogy KAMU. Így csupa nagybetûvel. Minõ meglepi, hogy mihelyst feltalálták a skizó és depresszív betegségekre a "gyógyszert", egybõl 20-30x-ára nõtt az ilyesmire diagnosztizált betgek száma. Meg az is fura, hogy állítólag (nem ám szponzorált okokból ugye) a hivatalos álláspont szerint örökre kell szedni a bogyókat a betegnek ... és persze sose lesznek gyógyultak, de akkor mire is a bogyó? És minõ meglepetés, hogy aljas emberek kitaláltak olyan terápiás rendszereket, ahol a "gyógyíthatatlan" betegek kék bogyók nélkül 3-18 hónap alatt meggyógyulnak. Nem tudom miként merészelték. :D
"...de nem zárható ki egy egyszerû placebo hatás sem, azaz a páciens egyszerûen csak hisz a kezelés hatékonyságában." Hát persze. Az összes kezelt fejbõl ismeri az akupunkturás pontok hatásait és tudja, hogy most a hátfájásának kell elmúlnia, vagy a vesegörcsének. Lol. :D Eseteg kontrolcsoport? Ahol pl. valami nem veszélyes, de teljesen más pontokat kezeltek volna? Miféle kutatás ez, ha nem volt placebo teszt benne???
És ahhoz mit szólsz, ha a pszichés okokat meg tudják szüntetni gyógyszerrel?
-- Egyik hogy nem igaz. Gondolj például az antibiotikumokra, amelyek közül a legkevésbé mérgezõeket gyógyszernek használják. Az ember és fajunk korábbi õsei nem termeltek penicillint a szervezetükben. Sõt, a szervezet sajnos még a vitaminokat sem képes maga elkészíteni.
-- Megállapításod gyakorlati használhatóságát nem látom. Ugyanis: mi következik belõle logikusan? Olyan közvetkeztetésre gondolok, amely befolyásolhatná valamely cslekedetünket (gyakorltai alkalmazás)
Megnéztem ezt a videót:-)))) Az aranyrudacskákat elõször tompahegyû töltényeknek néztem:-))
Nos, ez egy kissé bulvárszagú videó, bár pusztán ettõl még nem vonom kétségbe az általa (és általad:-)) közvetített megállapítást az akupunktúra hatásának objektív létezésérõl.
Szerintem ha megpróbáltak volna tárgyilagosabbak lenni a filmecske készítõi, akkor étékesebb film-alkotással lennénk gazdagabbak. A következõ kérdések vetõdtek fel bennem:
-- Meglehetõsen nagy létszámú és nagyméretû aranyrudat láttam. Megpróbálom elképzelni a mûtétet... hát nem lehetett 10 perces, az biztos.
-- A "reuma" szót a hétköznapi nyelv meglehetõsen SOKFÉLE betegségre használja, ez amolyan gyûjtõfogalom. Sajnos, errõl egy picivel többet tudok, mert nekem is van valami hasonló mint ennek az oroszlánnak (pedig jóval kisebb vagyok:-)) Szóval itt 4féle betegségre tudok tippelni hirtelen: a.) idegbecsípõdés b.) inhüvelygyulladás c.)izomgyulladás d.)valódi reuma, azaz megfázás miatti izületi vagy egyéb gyulladás, ez utóbbi is lehet kopásos eredetû, lehetne csontkinövés jellegû (de akkor arra mûtötték volna), mikroba eredetû vagy autoimmun eredetû...
-- A barlangból kisétáló oroszlán tényleg eléggé kábának tûnik... vagy reumásnak. Érdekelne, hogy hogy van MOST. (a filmbõl, amit megnzétem 4szer, nem derül ki hogy mikori a tévémûsor) Nem akadékoskodni akartam, csak óvatosság, szkepticizmus. Én örülnék a legjobban ha lenne BÁRMILYEN gyógymód
Ez azért így nem egészen igaz. Avagy szerinted a kígyómarásra beadott ellenméreg egy olyan szer, ami hiányzik az egészséges ember szervezetébõl? Az akut gyulladásos betegnek adott szteroid is az egészséges ember szervezetébõl hiányzó anyag?
Jól hangzik, amit írsz, de túlzott leegyszerûsítés, a szervezet ennél összetettebb, amint a betegségek is azok.
Valahogyan mindig elfelejtik az emberek, h nem a beadott kémiai szer gyógyítja meg a szervezetüket, hanem az a szer egy (orvos által) feltételezett hiányt pótol. Aztán a szervezet ezen hiánypótló segítségével vagy anélkül meggyógyul. Tehát nem maga a szer gyógyít, hanem a szervezet saját magát.
Mindig is tudtam, hogy az oroszlánok nem túl okosak. :D
Régen aki "bugos" volt nem maradt életben a természetben, sõt vszínûleg talán kicsi korában meghalt. Most a civilizációban szinte támogatunk minden betegséget, egyrészt könnyebben terjednek a betegségek, másrészt megmentenek mindenkit aki nem lenne életképes. Logikusan ezek a hibák tovább öröklõdnek. Ráadásul túl sokat segítünk a szervezetünknek (antibiotikumok, tüneti kezelések), valahol olvastam, hogy az allergia miatt azért szenvednek ILYEN sokan. Ráadásul nem táplálkozunk megfelelõen, nem mozgunk eleget, stb.
Az orvosok egyébként inkább csak kémiai módszerekkel kezelnek, arra nem tekintettel, hogy sok esetben a szervezetnek kéne meggyógyítania önmagát, vagy a problémákat megelõzni kellene... vagy eleve nincs is gond, csak pszihés oka van a tünetnek - amire szintén nem jók ezek.
Egy reumás oroszlánt mûtöttek meg úgy, hogy apró aranyhengereket helyeztek be a megfelelõ akupunktúrás pontokba. A mûtét sikeres volt. Bebeszélték az oroszlánnak, hogy meggyógyul, az állat meg jól elhitte. :D
Na meg az is szerepet játszhat, hogy az emberi faj sok százezer, sõt 1-2 millió éves történelme során meglehetõsen új fejlemény a bõségesen rendelkezésre álló élelem.
Egy-egy szelekciós tényezõ nem önmagában alakult ki, hanem kényszerûen a többiekkel együtt alkot egy komplex szabályzó mechanizmust. Ennek értelmében nem szükséges, hogy az általad említett felsõ korlát ugyanazon mechanizmuson (testsúly/élelemhasznosítás) belül alakuljon ki, bõven elegendõ, ha a nagy rendszeren belül létezik egy ilyen szabályzás. Ilyen pedig van, épp te magad írtad, hogy a túlsúlyos ember nem tud felmászni a fára és rosszabbul vadászik, menekül, vagyis kisebb eséllyel lesznek utódai.
Az evolúció többnyire - bár nem mindig - "igyekszik" a lehetõ legtakarékosabban megoldani a faj fennmaradását. Minek alakulna ki két "szabályzó kör", ha egy is elég? Ráadásul az elhízás igen sokszor (bár ez manapság már nem annyira igaz) a reproduktív idõszak után alakul ki, az pedig a faj fennmaradása szempontjából már lényegtelen, talán ezért is nincs hatékonyabb mechanizmus az elhízás ellen.
"Ha valaki elkezd fogyókúrázni, akkor a szervezete ÁTÁLL TAKARÉKOS ÜZEMMÓDBA, és attól kezdve neki annyi: bármit eszik, az lerakódik."
Igen, ezen sokat gondolkoztam én is, és arra jutottam hogy vagy egy óriási "bug" van a szervezetben, vagy nem úgy müködik ahogy feltételezzük. Ugyanis a jelenlegi elképzelések szerint azért hizik a szervezet bõséges idõszakokban, mert igy elkerülhetõ az hogy az egy-egy "lakomák" közti éhezésekben éhen haljon az élõlény. Csakhogy a dagadt ember (de bármilyen más élõlény is), nehezen mozog, lassú lesz, nem fog tudni felmászni a fára, könnyen elfárad, nem éri utol a "kaját" vagy nem tud elfutni a ragadozó elõl stb stb. Szóval a túlhizás legalább ugyanannyira káros az élõlényeknél mint a soványság.
Ezekbõl meg az következik, hogy nem igazán érthetõ, hogy miért nincs egy felsõ korlát az elhizásban, miért lehet több száz kilósra is meghizni, hisz ha egy másik példát nézünk, attól hogy a napi 3 liter viz helyett 6 litert iszok meg még nem fog a szervezetem örült módjára vizet felhalmozni, hanem egyszerüen csak 10 percenként fogok wc-re járni.
És végül, az is meglehetõsen fura, hogy egy elhizott embert sokkal hamarabb tacsra vág az éhezés mint egy soványabb embert, tehát egyszerüen nincs logikus oka, hogy miért tud jelentõsen meghizni az ember, miközben annak régen és most is csak hátránya van.
Jelentõsen csökkenti a hivatalos orvostudomány iránti bizalmat néhány nagyon elterjedt betegség illetve mûködési zavar iránti teljes közömbösség.
Elsõ helyen az elhízást és az évekig-évtizedekig tartó, igen súlyos szenvedésekkel járó fogyókúrát említeném. Itt az orvostudomány -- ahelyett, hogy kikutatná az állandó éhségérzet és az elhízás igazi okait -- hantázik, placebózik, meg az "egészséges életmód" dumákat szajkózza.
Pedig volna mit megkutatni! Miért éhes folyton az egyik ember, miért megy le a vércukra, és miért nem éhes a másik? Ha valaki elkezd fogyókúrázni, akkor a szervezete ÁTÁLL TAKARÉKOS ÜZEMMÓDBA, és attól kezdve neki annyi: bármit eszik, az lerakódik. Ez az átállás hormonális tényezõket sejtet. Mik ezek? Mikor fogják végre ezt is kutatni???!!!!
Megjegyzem, hogy még nem hallottam, hogy az elhízásra való hajlamot akupunktúrával BIZONYÍTOTTAN HATÉKONYAN kezelték volna.
Aztán itt van a mozgékony emberek egyik réme: valami reumás tünetegyütteshez hasonlót produkáló inhüvely- vagy izomgyulladás jellegû nyavaja. Mondanom sem kell, hogy az orvostudomány ezt is SZARIK MEGKUTATNI, például hogy miért lép fel az egyik emberben és miért nem lép fel a másikban, mi a különbség a két ember között... például ez is lehetne a kutatások kiinduló alapja.
Más kérdés, hogy a természetgyógyászat sem tudja ezeket megoldani. Az, hogy éljünk egészségesen, IGAZ ÉS HELYES, de nem minden embernél mûködik egyformán, fõleg a kor elõrehaladtával válik egyre nehezebbé a helyzet. Továbbá, aki például egész nap (egyoldalú) fizikai munkát végez, minimálbérért, attól nem várhatjuk el az egészség-megóvó testmozgást, meg a bio-bigyók fogyasztsát, mert nincs rá pénze, ideje, energiája.
Ugyanakkor, a teljesen eltérõ alap-betegségek hasonló tüneteit a természetgyógyászat sem igazán kezeli le. Õk is az ÉSZLELT tünetek alapján próbálnak gyógyítani. Ugyanakkor az õ gyógyszereik kevésbé bevizsgáltak, és kevésbé szigorú ellenõrzési eljárásokon mentek keresztül.
Tudom, ilyenkor sokan a gyógyszeripari lobbi érdekeit és befolyásoló erejét emlegetik... és lehet hogy igazuk van sok esetben. Mindannyian ismerjük ennek a mai világnak a "mûkõdési anomáliáit" (Húú de finom és költõi voltam!), amelyek sajnos egyre fokozódnak.
Azért tekintik kémiai-fizikai-biológiai gépnek, mert 95%-ban az. Erre számtalan REPRODUKÁLHATÓ, ELLENÕRIZHETÕ bizonyíték van. Persze vannak egyéni különbségek, ez a kém-fiz-biol gép nem egyforma. Ezt tudják a jobb orvosok is, de a gyakolratban nem mindig lehet ezzel kezdeni a diagnózisra és gyógyításra RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ szûkös idõ miatt.
A tudomány mostanában kezdi feltárni ezeknek az egyéni különbségeknek a genetikai hátterét, de még nem tartanak ott, hogy ez a napi orvosi gyakorlatban is érvényesüljön.
Másik probléma az emberi szervezet elképesztõ bonyolultsága. Ennek következtében GYÖKERESEN ELTÉRÕ BETEGSÉGEK OKOZNAK HASONLÓ TÜNETEKET. Itt megint több idõre volna szükség a betegség pontos megállapításához, de erre -- ez nem az orvosi és kapcsolódó tudományok hibája -- nincs idõ és pénz.
Az orvosok hozzáállása a beteghez megintcsak problémás, mint mindannyian tudjuk. A HIVATALOS orvosi hozzáállás a beteg szenvedéseit nem igazán igyekszik kezelni, egy példa, hogy mire gondolok: amikor az orvos makacsul, valóságos szent dühvel igyekszik ráerõszakolni a betegre az egyik leg-iszonyatosabb vizsgálati módszert: a nyelõcsövön át leerõszakolt optikai fullasztógépet... ha nem nyeled le, megdöglesz, másféle diagnosztikát nem kapsz!! (pedig volna)
A fejlett országok közül kb japánban van a legtöbb 100 év feletti ember, és ott nagyon sok gyógynövényt, és természetgyógyászctot használnak a sima kórházak mellett, meg sok halat, zöldséget-gyümölcsöt esznek, húst alig, sokat jogáznak, tehát ezek a dolgot kellenek az egézség megõrzéséhez...
Az ember egy hihetetlenül bonyolult szerkezet, pontos mûködését máig nem ismerjük, ezért nem feltétlenül kell elfordulni a természetgyógyászattól. Szerintem a mostani hivatalosan elfogadott gyógyításnak - eltúlozva - az a baja, hogy az pácienst egy kémiai, biológiai gépnek fogja fel, mely adott kezelésre hozzávetõlegesen mindig ugyanúgy reagál. Ezzel teljesen kiiktatják a lelki, emberi tényezõket, melyek legalább olyan fontosak, és a természetgyógyászatban jobban megvannak. Ideális megoldás lenne, ha a betegeket orvosok mûtenék, kezelnék - tehát a fõ beavatkozást tudományos alapokon végeznék -, de mellettük ott lenne egy természetgyógyász tanácsadó, aki a regenerálódást, felépülést segítené. Szerintem a két módszer jól kiegészítené egymást.
Ehhez azért hozzájön az is, hogy a gyógyszeripar nem érdekelt a betegségek gyógyításában, mert a tünetek élethossziglani "kezelése" sokkal több pénzt hoz.
A legnagyobb probléma manapság az, hogy legtöbb ember nem törõdik az egészségével, és fõképp gyógyszerektõl várja el a segítséget (vagy úgysem lehet elkerülni a betegségeket ezzel tévhit...). A legtöbb mai betegség megelõzhetõ lehetne normális táplálkozással, rendszeres testmozgással, és a helyes életvitel megtalálásával. Vannak betegségek, amikre van jó gyógyszer. Ugyanakkor a nagyobb részük placebo, csak mellékhatásokkal rendelkezik, illetve az okot sem szûnteti meg, ráadásul sok olyan van, amit élete végéig szednie kell a "betegnek". Természetesen vannak hasznos tünetkezelõ szerek is. A fejfájás csillapító jól jöhet idõnként. Csak azt nem szabadna elfelejteni, hogy az egy jelzés számunkra, hogy valami nem jó (nincs elég oxigén, mozgáshiány, vitaminhiány, vagy túl sok zaj, stressz, akármi), és ezt nem fogja pótolni a fájdalom csillapító!
Ez mellett nagyon sok pszihés probléma is van persze, amikre pláne nem a pszihiáterek kábítószerei a legjobb megoldások. Probléma megmarad, csak arra rájön még egy "leszarom" érzés is + a szer mellékhatásai ha van. Legtöbb esetben többet segít egy jó kis testmozgás, jóga, egy jó beszélgetés, filmnézés, vagy egyéb kikapcsoló dolgok.
Az akupunktúráról én nem igazán tudok véleményt mondani. Mindenesetre jó irány, hogy kezdenek rájönni, hogyha valami jobban hat mint amennyire a placebo-hatás lehet, akkor lehet mégis van valami más hatása is!
Mindebben persze az orvos-társadalomnak is van része, sajnos. Tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára.
Nem azt akarom írni, hogy a természetgyógyászat teljesen hatástalan (például a leghatékonyabb fájdalomcsillapító, a morfium is növényi hatóanyag) de több óvatosságot! Érdekes, hogy azok, akik annyira gyanakvóak a modern orvostudomány eredményeivel szemben (én magam inkább a módszerekben és fõleg a hozzáállásban látok gondot) nos ugyanazok meglepõen kritika nélkül fogadják el a természetgyógyászattal rokon "gyógyeljárások" ELLENÕRIZETLEN eredményeit.
Újabb apró epizód a természetgyógyászat kontra tudomány vitában
Egy kicsit lépjünk ki a napjaink (esetleges és nagyon szûkkörû) tapasztalatai közül, és nézzünk vissza a történelem bugyraiba. Az elmúlt 2000 évben, a pestis- és kolerajárványok évezredeiben, vagy a nõk sûrû gyermekágy halálozásai, vagy az elmérgedõ sebek okozta halálesetek, és még sok kegyetlen nyavalya (köszvény, bélcsvarodás, fogszuvasodás, reumás panaszok--már aki megérte azt a kort--, diftéria, tüdõgyulladás, tetanusz, stb..) nos, ezekben a régi korokban, amikor a mai orvostudomány módszerei nem álltak az emberek rendelkezésére, DE A "TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT" ESZKÖZEI IGEN, nos, asszem nem kell folytatnom, látható ezen módszerek hatékonysága akkor, ha nem csupán pszihés alapon beteg valaki, hanem mondjuk elkapta a kolerát a szomszédtól, vagy épp köszvénnyel kínlódik. Vagy épp szifiliszt kapott.... (A közép-amerikai indiánokat állítólag a bárányhimlõ tizedelte nagyon... hát igen, csere-bere)
Visszatérve a mába: a mai emberek a régi súlyos betegségek híján bizony sokszor pszihés alapon "betegek". Most nem a munkaundoritiszre gondolok, amit akupunktúra helyett az orvos megfenyegetése "gyógyít" (hadd ne ragozzam), hanem a felsõbb néposztályban gyakori, kiskutyasétáltató, unatkozó, visítozó, kiskegyed-olvasó milliomosfeleségekre. Ugyanis -- benyomásom szerint -- ezek adják a különbözõ "iskolákhoz" tartozó természetgyógyászati klinikák fõ páciens-anyagát.
Márpedig ha valaki pszihés alapon beteg, akkor annak hiába írnak fel mindenféle szuper-gyógyszereket. Akit elhanyagol a férje, annak arra van szüksége, hogy végighallgassák, elbeszélgessenek vele, a "gyógyszer" akármi lehet, krétapor, színezett vazelin kenõcs, vagy akármi.
"de nem zárható ki egy egyszerû placebo hatás sem, azaz a páciens egyszerûen csak hisz a kezelés hatékonyságában."
A plecebóhatás nem szokott egy évig fennmaradni.
De foglalkoznak vele a természetgyógyászatban, csak erre a gyûjtõ ágazatra Tihanyi Tamásnak, Gyurcsóknak és a többi nagyokosnak köszönhetõen mindenki csak legyint. Az orosz ûrkutatók létrehoztak egy olyan ketyerét ami az akupunktúrás pontokat alacsony feszültségû árammal stimulálja ezzel indítva be a természetes regenerálódást. Csak nincs mögötte semmi marketing
Érdekes hogy az ókorban találták de azóta senki nem vizsgálta be õket és 2000év alatt senki sem keresett új pontokat.
Azt tényleg érdemes lenne kipróbálni hogy ha nem az akupunkturás pontokat érintik akkor is használ e a "kezelés". Bár valószínûleg ezeket a pontokat évezredek tapasztalatával találták meg az ókorban.