tömeg,emergia, anyag ugye.. a vége (hxf)/c azaz egy állandó érték és a foton frekvenciája(hullámhossz) szorzatának fénysebességgel való hányadosa. mindent belekalkuláltak.
Jelenleg az alábbi elképzelések vannak a Pioneer-anomáliával kapcsolatban. Szerepel benne a fénynyomás is - de a Nap sugárzása ott már kicsi (és más irányt fejtene ki).
Sztem igenis mindenre van képlet (a matematika hatalma nagy), legfeljebb még nem ismerjük a pontos képletet, vagy egyes részeit. Ez lehet amiatt hogy az ismeretlen tényezõ(ke)t - még nem fedeztük fel, - annyira közismert, annyira az orrunk elõtt van hogy nem látjuk, - több dolog egybevágásánál fordul csak elõ.
A Te verziód miszticizmus, pesszimista, az enyém tudományos, optimista. Nem tudom, melyikünknek van igaza, de bízom benne hogy nekem :)
a matematika csak úgy van..az 1+1 akkor is 2 ha nincs tudat ami leképezze azt.. de természeti törvénynek inkább nevezném a jelenséget..vagy az Univerzumunk állandóinak...
Optimista? Ha alapból nem fogadod el, hogy van olyan tényezõ ami még ismeretlen hogy fogod megtalálni? Ha abból indulunk ki, hogy van amit még nem ismerünk és nem mérhetünk felfedezhetünk, ha abból, hogy amit nem tudunk mérni nincs is csak topogunk egyhelyben. Szerintem van abban némi igazság, hogy az okos ember tudja, mennyi mindent nem tud és igazi felfedezõ, nem fontoskodó. Rejtvényt fejt, nem alapból tagad. Én ilyennek képzelem az igazi tudományos hozzáállást.
Ja, csak élõ szervezetek esetében a matek nem mindig mérvadó: hiába mondja a matematikai statisztika, hogy a dohányosok között több a rákos megbetegedés vannak kivételek és a többi. Ha élõlényekrõl van szó a matek néha úgy van, hogy 2*2=5. Számold már ki hány évig élek az alapján, hogy jelenleg mit eszem...stb. És még mennyi terület van, ahol a matek nem alap. Számold ki, hogy a születendõ gyerekemnek milyen lesz a génje az enyém, meg a majdani páromé alapján...Számold ki, hol lesz egy ûrszonda 10 év múlva, ha véletlen 1 év múlva találkozik egy aszteroidával sutba vághatod a számításod...Jaj, ne már, azért nem gépek vagyunk és a világ sem az.
A miszticizmus az élet része. Tudod miért? Mert ahol a tudomány csõdöt mond ott is keres az ember elfogadható indokot. A tudomány klassz dolog, de sokmindent nem fejtett még meg és az ember valahogy olyan, hogy magyarázatot keres mindenre és ha a tudománynál nem talál, máshol igyekszik megtalálni, hát hajrá tudomány, ha majd mindent megfejtett akkor nem lesz misztifikálás, de az aszem még nem holnap lesz.
de az nem matek amirõl beszélsz hanem statisztika. ami neméppen egzakt dolog..
az úrszondást viszont ki lehet számolni elég nagy pontossággal. fõleg ha látjuk az aszteroidát.. de lécci ne térjünk már el a témától, ez egy tök jó fizikás topik
Igen fizika csak még nincs rá képlet, értem én. Elméletileg görbülhet, de hogy hogyan s mikor az kérdés. Egyébként a húrelmélet érdekes, csak ha jól emlékszem pl. az idõutazásról azt állítja, hogy akkora energiamennyiség kellene hozzá, hogy gyakorlatilag lehetetlen. Bocs ha pontatlanul fogalmazok, de rég láttam róla a mûsort. Egyébként az a problémám, hogy az idõ és tér görbülését pont csak fizikálisan próbálják megfejteni. Tárgyakat juttatni el ide-oda. Vmelyik topicban volt egy cikk a jövõ érzékelésrõl elõször azt kellene sztem "megfejteni" hátha közelebb vinne a probléma megoldásához, de mindegy. Kár hogy nem veszik kicsit komolyabban a GV eseteknél elõforduló zömében fém tárgyak mozgását. Nem azért említem, mert ez a mániám, hanem mert valahogy az az érzésem, hogy az elektromos, elektromágneses hatás meg a fémkötések fontosak lehetnek. Na mindegy, nem fárasztalak az agymenéseimmel....
térgörbülettel és azt leíró matematikával már a 1910-20as évek óta folyamatosan foglalkoznak a tudósaink. a húrelmélet pedig azért forradalomszerû, mert egyesítheti a kvantummechanikát a relativitáselmélettel. még belegondolni is durva, mi lesz ha ez sikerül, meglesz a nagy képlet, ami leírja a világegyetemünk minden szeletét..hajrá LHC :D
Te mirõl beszélsz? "Optimista? Ha alapból nem fogadod el, hogy van olyan tényezõ ami még ismeretlen hogy fogod megtalálni?" Egy szóval sem állítottam, hogy nem fogadom el a számunkra még ismeretlen tényezõk lehetõségét, épp ellenkezõleg. Elõbb értelmezd amit írok, aztán válaszolj.
Én sem vagyok pesszimista. Nem tudom ez neked miból tûnt logikus következtetésnek, talán félreértelmeztél vmit... Köszönöm a kioktató hangnemet, majd ha ráérek viszonzom...
Minek mond ellent? az M elmélet eddig feltárt része (Witten és társai) alapján pont simul a dolog! max annyi, hogy a többletdimenziók léte elengedhetetlen(de ezek elvileg az õsrobbanáskor planck-hossz alá csavarodtak fel, és a harmadik dimenzió tágult ki)
Oké, legyünk realisták a jelenlegi emberi gondolkodásmódhoz a tér meg idõugrás kicsit még korai. Sokan akarnának visszaélni vele, ha lehetséges lenne, úgyhogy bocs, de ebben én nem hajrázok senkinek.
Bocsesz, de most nem olvasgatok vissza. Olvastam már eleget és az elméletek igen ellentmondásosak tudnak lenni. Elméletet mindenki tud alkotni. Pl. van egy elméletem a téridõ spontán görbülhet olyan extrém hatás következtében mint egy gömbvillám, de mivel ennek a jelenségnek a természetét sajna nem ismerik elmélet itt megakadt. De mi van, ha nyit egy kaput egy másik dimenzióba pl. a negyedikbe ahova átlép egy tárgy majd a hatás elmúltával máshova pottyan vissza. Na szépen hangzik? Jaj, akkor én most okos vagyok, mert van egy elméletem rá? Nem görbül semmi, csak átlép egy másik dimenzióba és nem ugyanott landol, mert ott nem számít a tér, sem idõ. Bizti neked is van fantáziád, te is tudsz elméletet alkotni és alá is tudod támasztani ezzel azzal, ha szorgalmasan keresgélsz... Ne érts félre, nem a tudomány ellen érvelek, csak ti írogattátok folyton, hogy mérhetõ, meg bizonyítható kell hogy legyen. Hol a bizonyíték arra, hogy létezik téridõ görbület? Volt ilyen eset, márhogy dokumentált, ami alapján megalkották az elméleteket? Vagy nem valós eseménybõl indultak ki? Hogy is van ez?
ez nem nevezhetõ elméletnek..bizonyítanod kell. ha kísérletileg is igazolod, akkor meg már tény lesz. ezek csak kitalációk, ne haragudj, semmi alapja, hülyeség..
téridõ görbület mindenütt létezik. ha hiszed ha nem, még körülötted is van. nézd meg a filmet, 50 percet megér.
És tessék mondani hogy mérik azt a görbületet? És hol a bizonyíték? Hiszem-e? Hinni kell benne, nem tudod nekem bebizonyítani?!? Pedig azt hittem, ha már azt mosdják létezik be is tudják nekem bizonyítani....Jaj, tudom nõi logika...
Az amirõl Te beszélsz, az a statisztika. Az csak egy része a matematikának, ráadásul olyan része, amely nem elõre számol, hanem a már megtörtént dolgok utólagos leírásával foglalkozik.
A matematika, a számok, és a velük végzett mûveletek mindent behálóznak. Minden tudományágban ott vannak, sehonnan sem hiányozhatnak. Számok, számok, számok. Értékek, melyek egymástól függõen vagy függetlenül változnak, olykor csak lassan, néha viszont iszonyú sebességgel.
A világ alapját a fizika, és azon belül is a magfizika képezi: a részecskék (elektronok, neutronok, protonok, stb.) mozgása, kölcsönhatása, õk az elemek, és így az univerzumunk építõkövei. Ezek változásával, egymásra való hatásával foglalkozik a fizika. Tér, idõ, kölcsönhatások, mozgás, nyomás, feszültség, stb. A következõ lépcsõfok a kémia, ezen elemek egymással történõ kölcsönhatása, reakciója, különbözõ molekulák, vegyületek létrejötte. A vegyületek lehetnek szervetlenek, vagy szervezõdhetnek is egyre bonyolultabb formációkba. Ha ez elér egy megfelelõen bonyolult formációt, akkor létrejönnek a szövetek, szervezetek, és innentõl már biológiáról beszélünk. Ez a tudományág a következõ lépcsõfok. És innentõl foglalkozik a tudomány az élettel.
Ennek az egész folyamatnak a leírására, számokba foglalására alkalmas a matematika. Mindenhol ott van, a magfizikában, a fizikában, a kémiában, és ugyanúgy a biológiában is. Csak éppen az élet már olyannyira bonyolult kölcsönhatások sorozata, hogy jelenlegi technikai felkészültségünk határai is messze, nagyságrendek x nagyságrendekkel alulmúlják ezen folyamatok matematikai leírását.
Ha lenne olyan irdatlan sebességû és kapacitású számítógép, amely képes a Földünket képezõ összes atom egy pillanatbeli elhelyezkedésével indítva azok mindegyikének mozgását, egymásra való hatását modellezni, akkor jó eredménnyel lenne képes elõre meghatározni egy jövõbeli pillanatot, mondjuk egy nyúl teljes életútját elõre kiszámítani a születésétõl egészen a haláláig. Persze csak bizonyos valószínûséggel, mert itt is lehetséges olyan tényezõ, amellyel nem számol a program (pl. meteorbecsapódás, napszélhatás, stb.). És ez a tényezõ minél korában következik be, valamint minél hosszabb idõn keresztül minél több atomra van hatással egyidejûleg, annál nagyobb lesz a pontatlansága a programnak, az általa számolt értékek eltérése a valóságtól.
"Számold már ki hány évig élek az alapján, hogy jelenleg mit eszem...stb."
Ez csak egyetlen tényezõ a somilliárd közül, amely változást indukál a létedben. De jó felé tapogatózol. Minden pillanatban somillió kölcsönhatás történik a szervezetedben, a sejtjeidben, az azokat alkotó vegyületek között, az összes, téged alkotó atom között. És ez még mindig csak az egyik fele a dolognak. A másik a téged körülvevõ, folyamatosan változó környezet hatásai, az ingerek amik érnek, a levegõ amit beszippantasz majd átalakítasz, és végül kifújsz, satöbbi satöbbi. Ha írsz egy olyan képletet, amely képes mindezt realtime feldolgozni, és fabrikálsz alá olyan vasat, amely képes ezt a programot realtime futtatni, akkor elég mély bonyolultság esetén igenis ki fogja tudni számolni, hogy mikor mit fogsz enni, inni, vagy bármi mást csinálni évek mútán, és azt is ki tudja majd számolni, hogy mikor hol és hogyan fogsz eltávozni az élõk sorából.
de az itt a hiba, hogy kvantum(/alatti)szinten nincs ok-okozat, csak rezgés, valószínûség..és ez csak egy részecske, komplex folyamatoknál még neccesebb.. ejj, ki van ez találva :D
És ha a tömegvonzás annak a következménye mekkora erõ kellene egy olyan híd létrejöttéhez az ûrben a semmi közepén, hogy annyira görbüljön? Ha a Föld tömegvonzása régebben írogatottak alpján csak ennyire görbíti, ahhoz mekkora erõ kellene? Milyen anyag lenne képes elviselni az átkelést (a mûsorban is errõl regéltek)? Ennek kicsit ellentmond, hogy vannak esetek, mikor tárgyak itt ott felbukkanak és nincs ilyen extrém hatás itt a Földön. Tudom, laikus vagyok, de ebben azért van némi logikai hézag.
két különbözõ dologról van szó. a térgörbület az nagy tömeg(anyag) hatására jön létre. mekkora erõ? iszonyatosan sok. emberi aggyal fel nem mérhetõ.. jelenleg mikroszkópikus fekete lyukakat tudnánk csak kreálni, amik egybõl elpukkannak.
a tárgyak spontán eltûnése pedig a kvantummechanika határozatlansági elvének következménye, iszonyat kicsi az esély rá, de be-bekövetkezhet azért. ha milliárd évenként van egy, az már jó..
" miszticizmus az élet része. Tudod miért? Mert ahol a tudomány csõdöt mond ott is keres az ember elfogadható indokot."
Ahol a tudomány már biztos alapokon nyugszik, az emberek túlnyomó többségének ott is misztikusnak nevezhetõ a dolog. Lásd pl. biológia. Láttál már vesét, miközben épp kiválaszt? Én még nem. Mégis elhiszem hogy úgy van; egyrészt mert ezt tanították, másrészt mert ez logikusnak tûnik, harmadrészt pedig mert viszonylag könnyen bizonyítható. Nem a saját tapasztaltalataimon nyugszik, mégis hiszem és tudom, hogy van két vesém, és azok minden nap minden órájában a dolgukkal törõdnek, kiválasztanak.
én még annyit hozzáfûznék, hogy 30-40 év múlva már nem lesz az élet része a miszticizmus, mert a világ ismeretlen része eltávolodik majd a mindennapi ember közelébõl..hála az égnek :DD:_d
Na de, ha igaz, hogy akkora energia kell hozzá, hogy történhet meg itt a földön bizonyos körülmények között? Ekkora erõhatás nem cincálna szét pár dolgot minimum a környezetében? Sajnálom, nekem ez az elmélet akkor sem OK.
Tárgyak spontán eltûnése ennél sokkal gyakrabban is elõfordul. Nekünk volt két "kisebbségi" az osztályunkban, na ott elég gyakran történtek ilyen spontán eltûnések, fõleg radír, ceruza, toll, vonalzó, meg ilyesmik voltak a szenvedõ alanyok... :D
És valyon a tudomány megismertetni igyekszik-e majd a világot a mindennapi emberekkel, vagy eltitkolni a nem elméletbe illõ felfedezéseket, nehogy mi szegény egyszerû emberek összezavarodjunk? Hiszen a miszticizmus pont abból ered, hogy nem tudunk a bizonyított tudományos magyarázatról, vagy nincs is ilyen. Bárki életében történhet bármikor olyasmi amire nem talál magyarázatot, lehet 30-40 év múlva is. Totál logikátlan amit írsz, bocs. A világ, a természet nem hagyja feltétlen magát, csak mert te, vagy bárki matematikai rendezettséggel szeretné hogy mûködjön és kiszámíthatóan. Ez van.
Na akkor, ha nem téridõgörbület okozza tárgyak eltûnését GV eseteknél és elõkerülését máshol, akkor micsoda? Nem off. Vagy igen? Attól, hogy nem tartjátok hiteles beszámolóknak az ilyen eseményeket még lehetnek igazak, és ha igazak, akkor mi van? Elméletileg?
én a Földrõl beszéltem. az emberi léptékekrõl. amit észreveszünk, érzékelünk.. ez még kb. ennyi idõ, ha nem kevesebb, annyira felgyorsult a technológiai fejlõdés és az információáramlás. a többi ismeretlen dolog ezután csak annak lesz ismeretlen, aki eljut addig, hogy "tudjuk, hogy mit nem tudunk"
Na ez megint olyan, mint közölted, hogy lehetetlen a jövõt érzékelni, most meg több cikk meg mérés is arra utalt, hogy nem is annyira lehetetlen. Túl szkeptikus vagy, vagy jól játszod, mindenesetre átestél a ló túloldalára.Sztem.
mondtam már, hogy ez kvantummechanikai dolog 110-es hozzászólás, olvass utána, vannak dolgok amiket nem lehet hétköznapi nyelven elmagyarázni, de ha utánaolvasol és nem értenéd megpróbálhatom, de az már nem az igazság lesz _D:
a jövõt PONTOSAN érzékelni lehetetlen, én errõl beszéltem. az a baj, hogy egyáltalán nem is érted, mirõl is szól a dolog. más kiszámítani meg más elõrejelezni, körvonalazni.
Sorry érte, csak egy tudományos eszmecserében a mondanivaló értelmének kicsavarása, ellenkezõ értelmûre fordítása nagyobb bûn mint az anyázás :) Az onnantól nem tudomány, hanem politika :P
És ráadásul totál megbízhatatlannak mondot tapasztalatra alapoztam. Na meg szubjektívre, na meg nõ is vagyok. Na sziasztok fiúk. Legközelebb azért nem kell egy nem szakfineszt lehurrogni. Mással azért majd ne játszátok le, légyszííííí.
nem tehetünk arról, hogy lövésed sincs a témáról, és amikor felvetsz még ezerféle más dolgot még a mi számlánkra írod..
mellesleg én is csak egy közgazdász vagyok, csak érdekelnek a természettudományok na most képzeld el mi lenne ha egy fizikussal kellene ezekrõl a dolgokról beszélj. valószínû már bannoltak volna :_D:_D
mutasd meg hol tévedek. a jövõt kiszámítani lehetetlen, ez szent és sérthetetlen, nem én találtam ki, nem az ujjamból szopom amiket írok, ez egy tudományos topik...
Félreértettük egymást, de ami itt folyik mint annó tudományos felfogás az nem egyezik az én felfogásommal. Attól, hogy egy jelenséget nem tudok szép hosszú tudományos idegen szavakkal meg képletekkel leírni még érthetem, lehet jobban is mint más. Se nem pesszimizmus, se nem miszticizmus. Semmi gond én is kökemény realista voltam, míg meg nem történtek velem bizonyos események. Bárkivel elõfordulhatott volna...
a jövõt PONTOSAN érzékelni lehetetlen, én errõl beszéltem. Ebben spec tévedsz. Érzékelésrõl írsz, nem számításról. Mellesleg akkor aki erre képes az tudományosan nem létezik szerinted? Ne játszd már meg szerintem, mint a tudományos hírek topicban volt is szó róla a tudományt nagyon is érdekli ez a téma és nem tartja ÁL-nak. Te nem olvastad az errõl szóló cikket?
Szerintem kiszámítható a jövõ. A módszer is megvan rá, csak jelenlegi technológiánk mai leggyorsabb számítógépei is csupán annyit érnek ez ügyben, mint a kõbaltás õsember maréknyi tigrisfoga meg kavicsa.
már megint másról beszélsz. a pontosan elõrejelzés az nem azt jelenti, hogy -esni fog az esõ -2:1-re nyer a mencseszter -3 év múlva meghal a szomszéd kutyája
hanem: az anyag alkotói, részecskék megfigyelhetõ mozgása alapján egy olyan modell létrehozása, ami a megfigyelt és igazolt törvények következtében alkalmazható, leképezhetõ a jövõre..ezáltal minden világosan és kristálytisztán determinálva lenne
Nem számítható ki. Ez biztos. Még akkor se, ha minden elõre meghatározott. Képzeld el, hogy van egy világod aminek az alkotóelemi szabályosan "teszik a dolgukat" semmi olyan nem történik aminek nem kell megtörténnie. Ha ki akarod számolni a jövõt, mérned kell. Mivel minden kapcsolatban áll mindennel, mindent meg kell mérni, és rögzíteni az információt. Ilyet sajnos nem lehet. Egszerûsíteni kell. Csak körülbelül tudhatjuk a jövõt. Minél pontosabb a modell, annál jobb a jóslat. Néhány tudomány egész látványos dolgokra képes. Pl. a meteorológus egész jól jelzi az idõjárást, és egy statikus is elég jól meg tudja mondani, meddig biztonságos még egy épület, az orvos meg sejti mennyi van hátra egy halálos betegének, stb...
Na konkrét példa: "megálmodok" egy festményt, amelyet a büdös életben nem láttam még, 5 nap múlva a televízióban pont egy mûsorban azt a festményt mutatják, mint most megtalált elveszett mûremeket melyrõl nem tudtak. Ez szerinted pontos jövõérzékelésnek minõsül? Csak elméletileg...Vagy te mit nevezel pontosnak? Csak kérdem, hogy megértsem szerinted mit jelent ez a fogalom...
Nem volt ilyen élményem, a dejavu pedig nem ezt jelenti. Konkrét álomképrõl beszéltem az elméleti példában, nem arról, hogy olyan érzésed van, mintha már....Hé azért mert nyitottabb vagyok nálad még nem kell belõlem SG-mumust csinálni, se rámkenni olyasmit ami meg sem történt. Egyébként meg befejeztem az off-ot.
Képzelj el egy programot egy számítógépen, amely képes arra, hogy az univerzum összes részecskéjének elhelyezkedését és mozgását modellezze. Ezen kívül ismeretében van minden olyan kölcsönhatásnak, ami csak atomok és részecskék között lejátszódhat, figyelembe véve bármilyen mértékû nyomást, hõt, mágneses teret, mindent ami csak hatással lehet egy részecske viselkedésére. Namost, ha van két idõpillanatod, és hozzá tartozó két képed (egy kép = az univerzumunk minden alkotórészének pontos tér- és idõbeli elhelyezkedése), akkor könnyen kiszámítható a két állapot közt lejátszódó változás mértéke. Minél rövidebb a két állapot közötti idõszelet, annál pontosabban modellezhetõ le egy adott részecskecsoport által megtett út A-ból B-be. Valamint minél több a kép, annál gyakoribb a mintavételezés, ismétcsak a pontosság javára.
Ha ezt mondjuk egymillió éven keresztül vizsgálod, másodpercenként egymillió képet rögzítve, akkor kábé egymillió kilences pontossággal meg fogod tudni határozni az elkövetkezendõ egy másodpercre a világunk összes történését. Ha növeled a jövõbelátás idõtartamát mondjuk egy órára, akkor a pontosság lecsökken mondjuk százezer kilences pontosságra, ha pedig egy évre növeled, akkor lesz egy kilences pontosságú az elõrejelzésed.
Analógia: egy kilõtt puskagolyó röppályája. A lövéstõl számítva 1 percig repül, ennyi az idõtartam (világegyetemünk születése és halála közti idõmennyiség). Semmit nem ismersz a kísérlet körülményeirõl: sem a skuló induló sebességét, se az anyagát, se a közeget amiben halad, se a gravitációs hatásokat, semmit. Viszont van egy fényképezõgéped, amivel mondjuk másodpercenként 1000 képkockát tudsz rögzíteni, de csak az elsõ 10 másodperc folyamán. Hiába nem ismersz semmiféle körülményt, mégis, a felvételek alapján a 11. másodpercre 99,99%-os-an meg tudod határozni, hogy hol fog elhelyezkedni a térben a lövedék. A 15. másodpercre már csak 99,6%-os lesz a pontosság, a 30. másodpercre pedig már csak 95%-os. Ahogy halad elõre a kísérlet az idõben, természetesen úgy romlik a pontosság is.
ezért írtam ezt. "SchumiBacsi - 2009. április 20. 17:03:16 Döbbenetes... Ha már dejavu, nekem is voltak érdekes szituk: a telefon "elõérzése" nem annyira jellemzõ nálam, de a következõ zene, igencsak gyakori. Olyan is elõfordult hogy utazva, valahol az országban, soha nem látott helyeken át, ismerõsnek tûnt a környezet, pedig SOHA nem voltam ott. A legrémisztõbb viszont az volt amikor játszottam egy máig kedvenc PC játékkal, és egy pályarésznél egy az egybe tudtam mi jön, pedig se demót, se bemutatót nem láttam róla. Ez igencsak érdekes··"
Sztem ez egy furcsa dolog, de a legvalószínûbb magyarázat az, hogy láttad már elõtte a képet (vagy valami nagyon hasonlót hozzá), de tudatosan nem tudsz rá visszaemlékezni. Se a képre, se az idõpontra, se a helyszínre. Egy példa: Utazol valahová apuddal, kocsival. Te vezetsz, és épp beszélgettek valamirõl, ami mindkettõtök figyelmét leköti. Közben kinézel az ablakon, látod az elsuhanó fákat, bokrokat, a távoli felhõket, amint épp esõfüggönybe burkolják az egyik távoli hegyvonulatot. Közben elsuhantok egy reklámtábla mellett, amin reklámoztak egy képkiállítást, és épp ez a kép van felfestve ízelítõnek. Tkp. fel sem figyelsz rá, hiszen csak átsuhant a látókörödön, és amúgy is épp apud mondókáját hallgatod. Mégis, a tudatalattidban megragad a kép, mint minden más (ezt használják ki egyébként a reklámokban, médiában, ez egy bizonyított dolog már). Az pedig csupán a véletlen mûve, hogy épp öt nappal az azóta eltûnt kép megtalálása elõtt álmodsz ezzel a képpel. Ha nem öt nappal, hanem öt hónappal elõtte álmodtál volna a képrõl, akkor eszedbe sem jutna összekötni az álmot a két évvel késõbb megtalált képpel.
Nekem ez a magyarázat sokkal kézenfekvõbb, logikusabb és hihetõbb, minthogy a jövõérzékelésnek tulajdonítsam. Ettõl függetlenül létezik jövõérzékelés, csak nem ilyen formában: bizonyos madarak képesek elõre érzékelni nagyobb természeti katasztrófákat, pl. földrengéseket.
egyébként a madarak "jövõérzékelése" is csupán a folyamat elsõ sodrásának megérzése. mindenképpen ingert kapnak, nem a semmibõl érzik meg a katasztrófát. vsz. megváltozik a mágneses tér
Na igen, a tudatalatti világa érdekes. Pl. a fantomfájdalomnál a tudat tudja, hogy nincs egy végtag, de a tudatalatti, az agy emlékszik még rá, "tudja" milyen volt, amikor onnan is érkeztek impulzusok. Tudat alatt tudja és reprodukálja, hogy volt. Tudná azt is, hogy lesz? Á nem kell rá válaszolni, csak költõi kérdés...
A zenét nem tudod elõre kitalálni, ha véletlenmódban van a lejátszó. Ez a jelenség nemcsak itt, hanem sokfelé megfigyelhetõ: pl. valakinek fáj az egyik ujja. Napjában 3x beüti, a következõ felkiáltással: "Baccameg, mindig a fájós ujjamat ütöm be!" A többit miért nem? Nos, a többit is ugyanannyiszor üti be, csak az nem tûnik fel neki. Egy bizonyos nagyságú ütés egy normál ujjra fel sem tûnik, ha az ember el van foglalva valamivel, nem tûnik fel neki, észre sem veszi. Viszont ha ugyanekkora ütés éri egy az átlagosnál jóval érzékenyebb, fájós ujját, az természetes, hogy hirtelen belehasít, lüktetni kezd, így tényleg úgy tûnik, mintha mindig csak azt az ujját verné be.
Ugyanez jellemzõ a zenére is: van 11 zene az albumon. Érzem, hogy most a We well rock You c. alkotás fog elkezdõdni. Ha nem az jön, rá se rántok, nem tûnik fel, mert ez sokkal gyakoribb (10x gyakoribb). Viszont ha "beesik" a We well, akkor az feltûnõ, és jön a "húúú de megéreztem" érzés.
Az út felismerése (tipikus deja vu érzés) egy picit másabb. Az agyunk mintavételezéssel mûködik. Mintet vesz a látottakból, hallottakból, és ezek alapján ismeri fel a minket körülvevõ környezetet, ezek alapján emlékszik. Pl. látok egy asztalt, aminek négy függõleges lába van, és egy nagy vízszintes lapja a tetején, valamint nagyjából 1 méter x 2 méteres. Az agyunk megjegyzi a formáját és arányait. Ezután ha látok egy másik asztalt, akkor képes vagyok azt felismerni, függetlenül attól, hogy az másféle színû, másféle anyagból van, más helyen van és még a mérete is más. Viszont arányaiban nagyjából megyegyezik az általam megjegyzettel, és a környezet is hasonló amiben elhelyezkedik (konyha, szoba, mellette székek, rajta terítõ esetleg). Ha ugyanezt az asztalt oldalára borítva látom valahol egy erdõben szürkületkor, még akkor is viszonylag könnyen felismerem, pedig ott már se a környezetre, se az elhelyezkedésére nem tud támaszkodni az agyam. Viszont ha úgy látom, hogy a négy lábából kettõ a lapjába van szúrva, a másik kettõ meg két darabba van törve és ráragasztva a lapjára, valamint az egész asztallap meg van görbítve mint a horgászbot, és ez az egész egy villanyoszlop tetejére van erõsítve, akkor már nehézségekbe ütközhet agyunknak a látott tárgy felismerése.
Mivel az utak sokfelé hasonlóak (kétoldalt fák, rajtuk keresztül átszûrõdik egy kis falu képe a doboldalban, templommal, az út szélén 50 méterenként a fehér jelzõoszlopok, út közepén a csíkok, stb.), így rengeteget lát belõle az ember, az agy rengeteg hasonló kép alapján készíti el a saját maga számára felismerhetõ mintázatot. Ezt aztán a sokfélesége miatt bármikor elõ tudja szedni, déja vu érzést keltve bennünk ha hasonló helyen járunk.
A PC-játékra is megvan a magyarázat, csak már fájnak az ujjaim és nincs kedvem leírni :D
A rovarok a relatíve kis szárnyfelület miatt sokat kell csapkodjanak a szárnyukkal, hogy a levegõben tudjanak maradni. Ez eléggé megterhelõ számukra. Így ha a közelgõ esõ miatt légnyomás megváltozik, "leesik", akkor ugyanazon légmennyiség megmozgatása nagyobb energiájukba kerül, amit nem hajlandóak tartósan kifejteni, ezért repkednek olyankor földközelben.
Aludj jól! És ne foglalkozz vele, ha két böhömnagy patás oroszlánfejû gorilla vicsorog rád a sarokból tüzes lángokat fujkálva, csak jóéjt akarnak kívánni neked :D
Eslõ sorban van a hiba: "Képzelj el egy programot egy számítógépen, amely képes arra, hogy az univerzum összes részecskéjének elhelyezkedését és mozgását modellezze"
Ilyet nem tudsz csinálni. Az információt hol tárolod? Kicsit egyszerûsítve megpróbálom elmagyarázni: Ha mondjuk merevlemezen akkor egy csomó atomot el kell használnod, hogy egyetlen atomot modellezhess, és nagyon sok atom van a világban. A legegyszerûbb iformációtárolási forma az lenne, ha megcsinálnád a tükörképét, mert így csak 1 atomba kerül az információ tárolása. Ha ezt elkezded alkalmazni, gyakorlatilag a világot át kell rendezned 2 szimmetrikus részre. Így az egymásra gyakorolt hatásuk is kiküszöbölhetõ:D Nekiállnál? A világot leíró modell a legkisebb probléma. Az információ tárolásán megbukik a dolog. De az információ begyüjtése is lehetetlen feladat, azt már nem részletezném, képzeld csak el. Tehát nem láthatjuk a jövõt semmiképp.
De az elõrejelzés lehetséges, ahogy te is mondtad, bizonyos határok között belepillanthatunk a jövõbe. A reális elõrejelzést ne csak a pontosség szemszögébõl vizsgáld! A pontosság együtt jár az elõrejelzés idõtartamával. Minél távolabbi eseményrõl akarsz információt szerezni, és minél pontosabbat, annál nagyobb területet kell feltérképezni. Olyan dolgokról kell információt gyûjteni amik az eseményt befolyásolhatják a kívánt idõtartamon és pontosságon belül. Ezt feldolgozva azt is meg lehet mondani, hogy az elõrejelzésnek mekkora a beválási esélye.
"De az elõrejelzés lehetséges, ahogy te is mondtad, bizonyos határok között belepillanthatunk a jövõbe. A reális elõrejelzést ne csak a pontosség szemszögébõl vizsgáld! A pontosság együtt jár az elõrejelzés idõtartamával. ..."
Pontosan ezt próbáltam kifejezni a puskagolyós analógiával. Minél távolabbi idõpontra próbálod meghatározni az aktuális helyzetét, annál valószínûbb, hogy csökken a pontosságod.
A világegyetemet természetesen nem gondoltam komolyan, csak egy sarkított példa volt :) De egy külsõ hatásoktól nagymértékben "mentes" mikrovilágot létre tudunk hozni, ahol egy sor körülmény beszabályozható. Ha ezek állandó mértékûek, akkor nem játszanak változtató szerepet a mikroklímánkon belüli jövõ alakulásában.
Az ilyesmikkel semmi bajom. Az igazi élõ emberek kavarnak legtöbbször.