Nem "keringünk" ebben a körben, az idõrõl beszélünk.
Nem fogjuk ugyanezt a pillanatot mégegyszer átélni. Ez nem mozgás, hanem egy állandó kör, mint amikor papirra felrajzoljuk. Az sem mozgás. Nincs kezdete se vége.
Az idõt tudod rajta definiálni, teszemazt eltakarod egy másik papírlappal a lerajzolt kört, és lassan láthatóvá teszed. Azt mondod, hogy ahol metszi a kört a másik papírlap széle, az a jelen. De a kör ettõl még nem fog változni.
(csak mint lehetõséget írom le, nem így gondolom a világ mûködését)
Szerintem attól, hogy abszurd a te(mi) valóságodban(valóságunkban) még létezhet egy másik valóságban. És így veszti el értelmét mindennemû okfejtés az univerzum keletkezésével kapcsolatosan. Nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen okfejtésnek gyakran végtelen ciklus majd fatal error lesz a vége :). Ergo valószínûleg a Crysis 23 kiütné a Windows 17-et, majd a fejlesztõknek egy patch-el kellene lebutítani az MI-t.
Amúgy mivel foglalkozol, hogy ennyire benne vagy a témában?
Jó tegyük fel, hogy így van. De akkor ki hozta létre ezt a két univerzumot? És hogy lehet az, hogy körbe körbe történnek meg benne a dolgok? Ez a körciklus ahhoz hasonlatos, mint ahogy egy szupravezetõ mágnesben kering a végtelenségig, ellenállás nélkül az elektromosság.
Csakhogy ugyebár, ezt az elektromos impulzust, elõbb bele kell vezetni a mágnesbe, magától csak mert TUDNA a végtelenségig körbe keringeni ez az impulzus, nem jelenti azt, hogy magától megtörténik.
Csak úgy lehetséges, hogy egy mindent elindító esemény következtében megtörténik a cselekmények egymásra ható folytonossága.
Számítsd be, hogy a dolgok nem jönnek létre maguktól, és nem történik semmi sem magától.
Már maga az, hogy semmibõl valami elõáll is abszurd, számomra.
Olyan mint 0+0=1 Van a világon x mennyiségû létezõ dolog "energia,tömeg" ezek honnan a fenébõl jöttek elõ?
Vagy egy olyan másik világból származnak végsõ soron közvetlenül, vagy közvetetten, ahol nem érvényes a kauzalitás, nem érvényes a tömegmegmaradás, és ahol a "0+0=1" is helyes matematikailag "a matematika a létezõ világunk egy modellje".
Vagy pedig eleve nem is létezik ez az egész. Mert ha csak ideképzeljük, akkor bárhogy elképzelhetjük.
Olyan helyzetben is lehetünk akár, mint mondjuk a Crysis 23. remakejében az egyik MI-vel rendelkezõ ellenfél egyszer csak elgondolkodik magáról és környezetérõl, hogy akkor most mi is ez... Csak annyit lát, hogy egy szép táj veszi õt körül, és csak történnek az események, és nem tudja, hogy mitõl van ez, hiszen õ nem lát ki a játékon kívülre, és fogalma sem lehet arról amit mi élünk meg valóságosnak, nem tudhat a számítógéprõl, processzorról ami folyamatosan számolja õt, minden egyes gondolatával együtt. Nem tudja, hogy került oda, de egyszer csak ott volt, és nem tudja, hogy kihúzhatom a számítógép tápkábelét is.
Õ is elkezd gondolkodni ezeken a kauzalitási paradoxonokon, és õ is csak arra a következtetésre jut, hogy kell lennie valaminek ami ezt az egész állapotot elõidézte, amit õ valóságosnak él meg.
Egy másik kedvencem arról, hogy az energia káoszban miképp vagyunk manipulálva az illúzió világunk teremtésében. (lehet, hogy már az nwo ról ez is ismert) The Matrix Of Illusion
Ebben az esetben kapunk egy végtelen ciklust, egy olyan rendszert ami körciklusban hozza létre az eseményeket.
DE, még ebben az esetben is kell, hogy legyen ennek a ciklusnak egy belépési pontja, ahol amikor megtörténik az elsõ esemény, és amelytõl fogva körciklusra áll a kauzalitás. Gondolom.
A foton számára nincs elindulás, vagy megérkezés, mert egy pontszerû térben lebeg, melynek nincsenek kiterjedései. Nincs idõ sem amiben felépülhet az idõbeli iránnyal rendelkezõ ok-okozati kölcsönhatás.
De talán elképzelhetõ, hogy a megoldás kulcsa a foton lesz, mivel a foton olyan állapotban van, ami lehet akár az elsõ dominó is, az idõ és tér bármely pontján. Mert mint ahogy megbeszéltük, a foton számára minden térbeli pozició egy pont, és minden idõbeli pillanat "múlt jelen jövõ" egyszerre történik.
Az idõbeni visszahatás, ugyan egy kicsit kacifántossá, kuszává teszi a dolgot, és engedélyezi azt, hogy az elsõ mindent kiváltó dominó nem csak a sor elején, hanem bárhol máshol is elhelyezkedhet. Tehát megtalálhatjuk a világ létezésének a legvégén, vagy a létezésének közepén is.
Az szerintem akkor is biztos marad, hogy kell lennie egy mindent kiváltó, a világ eseményeit elindító behatásnak.
Ha engedélyezzük az idõbeni visszahatást akkor is egy paradoxonhoz jutunk, mint normális esetben, mert ugyan ha vissza is tudunk hatni az idõben, és idõben visszafelé mûködõ eseményeket is ki lehet váltani az számunkra ugyan úgy jelentkezik mint az idõben elõre ható cselekmény, csak mi úgy látjuk mint egy visszafelé játszott filmet. Ilyenek az avanzsált hullámok. A kvantummechanikában bizony nagyon nehéz megállapítani, hogy az ok, vagy az okozat volt e elõbb, mivel ez a szint nem olyan mint a video felvételek. Az események idõbeni állapota sem abszolút, hanem itt is érvényes a határozatlansági reláció. Ezen a szinten maga az idõ is fluktuál, mint minden más állapot jelzõ. Egy KM entitás mozgása is olyan határozatlan mint egy részeg ember az utcán. Miközben elõre látod mozogni, közben akár visszafelé is mozoghat, sõt akár össze vissza véletlenszerûen, de az állapotai összegezve meghatározhat egy kitüntetett irányt. Tehát ha tudjuk egy ilyen entitás pontos állapotát a térben, már semmi információt nem kaphatunk haladási irányáról. Fordítva, ha tudjuk egy entitás haladási irányát, nem tudhatjuk biztosan hol van a térben pontosan. A részecske térbeli helye és impulzusa Heisenberg féle határozatlansági relációt mutat. Több ilyen állapotmutató között is van ilyen határozatlansági reláció. Heisenberg-féle határozatlansági reláció Az idõ is ilyen határozatlanságban van.
Hiába az idõbeni visszahatás, az ok-okozati kapcsolatokra nincs kihatással, de viszont innentõl idõbeli irányban már nehezen tudjuk felgöngyölíteni az esemény láncot. Össze vissza kellene ugrálgatnunk az idõben, de akkor is csak egyetlen dominót keresnénk, amit nem egy másik dominó indított el.
Amit írtál az "idõtlen" fotonról az azt is jelenti, hogy a foton számára az indulás és az érkezés ugyan az az esemény. De akkor azok akár fel is cserélhetõek.
Van még egy számomra nagyon érdekes filozófiai gondolati kísérlet, okfejtegetés.
A világunk leg alapvetõ építõköve, a kauzalitás. Magyarul, az ok-okozat kapcsolata. Semmi sem történik magától. Minden eseményt egy másik esemény vált ki. Ez az ok-okozati kapcsolat, összefüggés.
Ezt szemléltetni a dominó hatással lehet a legegyszerûbben. A világunk olyan mint egy nagyon nagyon hosszú, nagyon sok elemû, és több szálra szétágazó dominó sorozat. Minden eseményt egy dominó reprezentál.
Egy dominó, hogy egy atom nekimegy egy másiknak, egy másik esemény, hogy ennek hatására az utóbbi atom megváltoztatja haladási irányát, és egy detekorba kerül, ahol végül az ok-okozati láncban felvillan egy lámpa, amire a megfigyelõ oda fordítja a tekintetét, amely cselekedet több milliárd neuront aktivál, és amelyeket egyenként is több milliárd atom épít fel.
Tehát az egyértelmû, hogy egy esemény csak akkor történhet meg, ha ezt az eseményt valamilyen másik esemény, mint ok, kiváltja.
Most kövessük visszafelé az eseményeket. Bontsuk vissza a dominó láncot. Ha megtaláljuk az elsõ dominót amely mögött nincs újabb eldõlt dominó amely kihatott volna az elõtte állóra, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy itt történt EGY olyan ESEMÉNY ami elindította az egész folyamatot.
Ugyanígy ha visszakeressük az "elsõ eseményt" a világunkban, az elsõ mindent kiváltó OKOT akkor megállapíthatjuk, hogy paradoxonhoz jutottunk. Mert az elsõ esemény nem történik meg magától, azt valaminek ki kell váltania, kell lennie olyan valaminek ami ezt az "elsõ eseményt" kiváltja. És ha így van, akkor megyünk tovább a szálon, és soha nem találunk olyan elsõ okot amely mögött nem találhatnánk másik eseményt. Ha ez a lánc a végtelenbe fut, az hibás következtetés lenne mert így soha nem találnánk olyan kiváltó okot, amely valóban elindítaná az események láncát.
Magyarul. Minden féle képen kell egy kéz amely eldönti a legelsõ dominót. Ha végtelen hosszú a dominólánc akkor nem indulhat el a dominó láncesemény.
Az, hogy a jelenünkben események történnek, az arra ad szerintem bizonyítékot, hogy az ok-okozati lánc véges hosszú, és amelynek a végén találunk egy "kezet", amely elindította az elsõ eseményt "innentõl megy minden magától" és amely kéz mentes a mi világunk ok-okozati korlátaitól. Ez a kéz "esemény" úgy tudott beavatkozni "elindítani a világot" a világunkban, hogy az nem volt része ennek a világnak, egy kívülrõl ebbe a világba behatoló cselekményrõl "eseményrõl" lehet szó talán.
Más magyarázatot nem tudok. A világunk egyszerûen nem létezhet magától. Ezt kizárja az ok-okozat. Ugyan ide jutunk, ha nem eseményekrõl beszélünk, hanem tömegrõl, és energiáról gondolkodunk. Az energia megmaradás szerint, ami a teljes világunkban szintén alapvetõ megállapítás, energia nem jöhet létre, és nem is veszhet el.
De ha nem jöhet létre, akkor az univerzumunk tömege, energiája honnan származik? Ki hozta ide? Ha mindig is volt, akkor az hogy lehetséges? Ha meg valahogy ide került, akkor elõtte hol volt, és egyáltalán volt e olyan, hogy ez az energia, és tömeg nem létezett?
Igy mûködik az agy, felépíti az univerzumnak egy verzióját, variációját. Ez az univerzum olyan, amilyennek az agy önmagát látja.
Ahogy hallottuk, egy csak egy elmélet, de szerintem nagyon érdekes. Számunkra az agyunk hozza létre az univerzum "érzetét", de ez nem azt jelenti, hogy az agy hozta létre a külsõ univerzumot is. Elképzelhetõ, de elég meredek gondolat.
Vigyázz a koppenhágai értelmezése a kvantummechanikának már elavulttá vált.
Igen jó közelítése a valóságnak, de hibás. Niels Bohr azt feltételezte, hogy a kísérleti berendezésben a megfigyelt entitás vagy hullám állapotban, vagy mint pontszerû részecskeként prezentálódhat. Az, hogy melyik állapotban tartózkodik a kvantummechanikai objektum, az a kísérleti berendezés egészétõl, és a megfigyelés körülményeitõl függ. A teljes holisztikus rendszer hatására változik a megfigyelt entitás állapota.
Már akkor is megváltozik a részecske-hullám tulajdonság, ha minden mérõ mûszer be van kapcsolva, de mi egyszerûen nem vagyunk ott hogy tudomást szerezzünk a mért eredményekrõl, és ha nem is szerezhetünk tudomást a mért eredményekrõl. Ez azért lehetséges, mert maga a kísérleti berendezés, és maga a megfigyelt, objektum is mind együtt egy valószínûségi hullámmá épül le, amint nem jut hozzánk a kísérletrõl semmilyen információ.
Bohr, azt állítótta, hogy a megfigyelt objektum vagy csak hullám, vagy csak részecske tulajdonságot mutathat a kísérlet egészét tekintve. Erre építették fel a komplementaritás elvét, és a hullám-részecske dualizmust.
Ez a principiuma a koppenhágai tanoknak megbukott valamikor a 1990 években, mikor a japánok bekavartak egy olyan kísérlettel amiben egy fotont egyszerre figyeltek meg hullámként és részecskeként is.
Már olyan dolgokat is tudunk a fotonról, hogy a foton egy nagyon vegyes tulajdonságokkal rendelkezõ energiaszállító entitás, amely rendelkezik minden létezõ elem tulajdonságaival egyszerre, ezek szuperpoziciójában van. Mutathat lepton, elektron, mutathat bozon, kvark és más tömeggel rendelkezõ tulajdonságokat is, amely tulajdonságaival kölcsönhatásba is léphet más dolgokkal, de csak igen igen rövid ideig, amennyit a kvantum fluktuáció még megenged, mert a foton energiája is idõben változó számunkra, fluktuál.
Új dolgok még, hogy kísérletek szerint bármely dolog kölcsönhatásra csak részecske állapotában, ha megfigyelünk egy ilyen kvantummechanikai entitást az mindaddig amíg megfigyeljük, részecske állapotában van, mivel maga a megfigyelés állapot is egy különleges kölcsönhatás a részecske és a megfigyelõ között. De állapot, tulajdonság változásra csak hullám állapotában képes az objektum.
Tehát kísérlet szerint ha nátrium atomokat gerjesztek rádió hullámokkal, amíg megfigyelem az állapotukat nem változik meg, nem gerjesztõdnek. És ez így is történik kísérletek szerint.
Ha leveszem a megfigyelõ mûszert, azon nyomban elkezd a valóság lebomlani egy valószínûségi hullámmá, minden, nem csak a részecskék, minden amivel nincs kapcsolatban a megfigyelõ. Ebben a valószínûségi-hullám állapotban történnek a változások, energia állapot változás, tömeg változás, helyzet, mozgás állapot változás, de amint visszatesszük a megfigyelõ mûszert, a valószínûségi hullám összeomlik és a valóság "szilárd" pontszerû részecskék állapotában jelenik meg számunkra.
Mikor a hullám összeomlik, szerepet kapnak a valószínûségek, mert nem lehet tudni, hogy a részecske hol bukkan fel újra megint a semmibõl. A valószínûségi hullámok a végtelenbe terjednek, ezeket a végteleneket akarta megszüntetni Feynman is, amikor az avanzsált hullám elméletét kidolgozta.
Mondhatni, hogy semmi sem létezik mindaddig amíg, meg nem figyeljük, kölcsönhatásba nem lépünk a környezetünkkel, hogy abban a pillanatban a valószínûségek káoszából a semmibõl elõálljon a valóság.
Ha ez így van, és mi, mint megfigyelõk meghalunk, akkor a tudatunk nem léphet kölcsönhatásba a halott testünkön keresztül semmi világival "ami nem létezik, nem léphet kölcsönhatásba" akkor mi megszününk megfigyelõk maradni, és gyakorlatilag a teljes világ összeomlik számunkra, minden egyes atomja egy valószínüségi hullámmá.
Egyáltalán létezik e a világ, vagy ez csak egy illúzió a megfigyelõ "tudat" számára???
Csak azt tudom, hogy a tudatom létezik a többirõl nincs fogalmam. Nem tudhatok semmi biztosat. Lehet, hogy ez a világ csak ide van festve a szemünk elé. Lehet, hogy mi generáljuk az egészet, saját magunknak.
Hogy egy a hivatalos agykutatótól is halljunk errõl a témáról
http://www.youtube.com/watch?v=LS3wMC2BpxU
Szerintem is jól képzeled, hogy a világ csak a mi számunkra létezik, mivel ezt a holografikus világot mi teremtjük. Az anyagi világ amit valóságosnak ismerünk, az az, amit az agyunk gyárt. Az agyunk jelek billióit fogja percenként, és rendszerezi egyrészét, majd mint hologrammot vetíti ki, és ez a hologramm számunkra a valóságos világ.
Ha valóságos, létezõ hullámoknak gondolom a kvantummechanika hullámfüggvénye által leírt hullámokat, akkor ahhoz, hogy mûködjön az egész, bizonyos esetekben a hullámoknak idõben visszafele kellene haladniuk.
A kvantummechanika jelenleg elfogadott koppenhágai értelmezése szerint ezek a hullámok nem léteznek a valóságban, ezzel megkerüli a problémát.
Szerintem a fotonok, vagy EM hullámok tulajdonságaiból megállapítható az, hogy a foton számára az idõ abban az értelemben ahogy mi értelmezzük nem létezik. Nem létezik maga a tér sem. Egy foton számára minden olyan állapotfeltétel teljesül amely végbemegy a c határsebességen. Tehát végtelen idõtorzulás, és a végtelen vektorális kontrakció. Ami szerintem azt jelenti, hogy egy foton számára úgy torzul a tér, hogy a számunkra bármilyen hosszú távolság is egyenlõ lesz a foton koordináta rendszerében a 0 távolsággal. Más szavakkal, a foton számára nem létezik 3 dimenzió, a foton egy egydimenziós pontszerû térben lebeg. Sõt azt mondom, feltételezem, hogy egy végtelen kis idõpillanatban történik mindez, ennek nem mond ellen semmi sem. Mivel ahogy közelítjük a c határsebességet, úgy torzul exponenciálisan az idõ. Ahogy egyre gyorsabban haladunk, úgy telik egyre lassabban számunkra az idõ. c határsebességben az idõ folyama megáll. Másszavakkal az idõ nem telik. Ebben az állapotban van a foton. Ha gyorsabban tudna haladni a foton "hozzánk képest" akkor számára visszafelé haladna az idõ. Az idõnek van iránya. De mivel a foton c-vel utazik a térben minden viszonyítási rendszerben, minden a világban létezõ dologhoz, eseményhez képest, számára az idõ nem telik. Így a saját ideje tetszõlegesen kicsi lehet. Vagy, tovább megyek. A foton számára nem létezik olyan hogy idõ. Így nem érvényes a fotonra a sajátidõ fogalma sem. A foton számára a világunk egy pontszerû, idõtlen "esemény", amelyben a foton számára idõtlenül egyszerre megtörténik minden esemény, és amelyben az egész világ minden idõpillanata egyszerre létezik. Ily módon, én is úgy hiszem, hogy a foton számára nincs olyan, hogy jövõ, jelen és múlt. Mindhárom állapotban egyszerre tartózkodik.
Úgy gondolom a foton maga az energia, amely idõtlenül létezik, és az, hogy átalakul más energiákká, vagy tömeggel rendelkezõ részecskékké, az csak illúzió, egy olyan jelenség amely nem a foton állapotát változtatja meg, hanem a külsõ szemlélõ számára változik meg valami amitõl a fotont tömegként, vagy más energiaállapotban érzékeli. Ilyen külsõ megfigyelõ számára végbemenõ állapotváltozás, a mindenki számára, minden vonatkoztatási rendszerben megfigyelt c állandó.
Például, egy szuper ufóval "tegyük fel rendelkezik egy foton sebességével" ami képes c-vel haladni az univerzumunk keresztül utazása, egy idõpillanatig tart. De a külsõ szemlélõk számára ez az esemény úgy torzul, hogy függetlenül a különbözõ megfigyelõk számára, függetlenül attól, hogy egymáshoz képest, hogy és milyen irányban és sebességgel mozognak ezt a szuper ufót egy véges nagy sebességnek fogják mérni, c-nek.
Úgy gondolom,hogy minden ami van, tömeggel rendelkezõ dolog, vagy más állapot, esemény mind mind egy ilyen elektromágneses hullámnak valamilyen más és másként torzult állapotai, amik más más viszonyítási rendszerekbõl mérve, számukra akár más és más állapotot is felvehetnek. Gondoljunk csak a tömegdefektusra, és a hosszúságok megváltozására, egy méter nem minden viszonyítási rendszerben jelenti ugyan azt a hosszúságot.
Én valahogy úgy képzelem, hogy az egész világ csak számunkra létezik, akik nem vagyunk képesek abba az állapotba kerülni amiben a foton van. De a foton számára csak önmaga létezik, és nem léteznek sem a bolygók, sem a csillagok, sem semmi anyagi dolog. Minden olyan dolog ami nem foton, az a foton által létrehozott u.n. illúzió, egy állapot defektusa a fotonnak, számunkra akik belül rekedtünk ebbe a 3 dimenziós csapdába. Mellesleg úgy gondolom, hogy csak egyetlen foton létezik, ezt világosan láthatnánk is, ha ki tudnánk törni ebbõl a 3 dimenziós korlátból. De számunkra egy idõpillanatban létezõ minden foton, egy mesterfoton önmaga reprezentációja.
Ha egy foton számára nem létezik sem tér, sem idõ, akkor azok számára akik egy téridõ korlátolt világban élnek ez a foton tetszõleges idõpillanatban, tetszõlegesen sok állapotban, kölcsönhatásban prezentálódhat. DE önmagával nem léphet kölcsönhatásba adott idõpillanatban. Ha ez megtörténhetne, akkor nem egy mesterfoton létezik, hanem több.
Tudtommal a fény, és minden elektromágneses hullám interferálhat magával. Ez is a kölcsönhatás egy formája. Ha ezt a kölcsönhatást fel tudnánk oldani, a foton számára, akkor megmaradhatna ez az elegáns mesterfoton elméletem.
A fotonok nem léteznek az idõben, pontosabban MINDIG vannak. Azok a fotonok amik az õsrobbanáskor keletkeztek és még mindig repülnek "kifelé", ugyanúgy nullidõsek.
a fotonnak ugyanúgy van sajátideje mint bármi másnak. a foton számára csak a körülötte levõ tér pontszerû, és a környezete ideje végtelen lassú, de a !saját!ideje ugyanolyan tempóban telik, mint bármi más ideje, vagyis a fény sebességével. imho
Eszembe jutott egy dolog. Oké ez az elmélet már nem aktuális. De ami belõle következik? Az univerzum ismerete, az eljövendõ események elõre megjósolhatósága. Mert ugye ha vmi fénysebességgel halad akkor a saját szemszögébõl se tér se idõ nincs. Pontosabban egy foton számára nincs különbség a között hogy a Földre kell eljutnia a naptól vagy az Androméda galaxisig. Az idõre is igaz azt hiszem, hogy a foton "nem tud külömbséget tenni" múlt jelen jövõ között hiszen ez nem is létezik számára. Így... egy teszem azt az ebben a pillanatban keletkezõ foton a saját szemszögébõl nézve a saját keletkezése elõtt is létezik? Lehet eltértem egy kicsit a témáról és lehet a feltevésem is hülyeség de... azért jó lenne építõ jellegû véleményt hallani. Köszönöm.
Felteszem pont ezért kerül manapság is elõ, mert nincs jobb erre. De én nem mozgok igazából otthonosan a fizika terén, tehát a tévedés jogát fenntartom. :)
Nagyon kösz! Más. Mi van helyette? Mert ezzel magyarázták az elõre eldöntés - két rés kísérletet -. A koppenhágai értelmezésen kívül persze. Már ha van.
Megnézve a Wikin és a Physicsforum alapján a W-F elmélet nem illeszthetõ be a jelenleg elfogadott fizikai képbe, de mint vitaalap ma is sûrûn elõkerül a jelek szerint.
Érdekes elmélet eddig nem nagyon találkoztam ezzel. Remélem értelmes vitapartnerek is lesznek a végén akik értenek hozzá mert jó lenne ilyenrõl olvasgatni.
Remélem valaki(k) segítenek nekem válaszolni erre a kérdésre. Az elmélet szerint van idõbeli visszahatás. Még olvastam olyat is, hogy a modern QM szerint nincs idõbeli visszahatás. Most akkor mi van? Mert ha van akkor, ha képes lennék szóba elegyedni egy fotonnal az megmondhatná nekem, hogy holnap mik lesznek a Tippmix eredmények. Mert ugye az idõben elõre és hátra felé kibocsájtott hullámok végett az EM kölcsönhatásban résztvevõ összes részecske egy bazi nagy háló része. Minden egyes részecske tisztában van a többi állapotával. Így lényegében az univerzum állapotával.