vagy védelemrõl van szó, légköri hadviselésre is alkalmas, és emellett képes arra, hogy az ûrben is ténykedjen szükség esetén. Ha van egy már legyártott eszköz miért kéne újat gyártani, ha a régit is fel lehet használni?
Te most egy légûr vadászról beszélsz? Egy olyan vadászgéprõl, amely képes önerejébõl a világûrbe feljutni?
Ember, tisztában vagy te azzal mit jelent ez? Ahhoz, hogy legyõzd a Föld gravitációját, közel 10km/s deltaV-t kell elérj. SSTO (egy fokozattal a világûrbe) esetén, tehát ha a vadászgépedet nem egy hatalmas rakéta orráráról juttatod a világûrbe, ez jelenleg olyan 1:10 tömegarányt kíván meg. Tehát ha 10 tonna a vadászgép tömege üzemanyag nélkül (a gép üres tömege, a fegyverzet, a pilóta és a létfenntartás is ebben benne van!), akkor 100 tonna üzemanyagot kell vinni, csak, hogy eljusson alacsony Föld körüli pályára (LEO). De ez után snitt, nincs semmi üzemanyag-tartalékod további pályamódosításra. Minden egyes kg, amivel többet akarsz felvinni, legalább 10kg plusz üzemanyagot igényel, a nagyobb tömeg miatt erõsebb szerkezet kell - ördögi kör tehát.
Ha visszafelé megy a dolog, tehát a világûrbõl akarsz a légkörbe belépni, majd vissza, még rosszabb a helyzet. A visszatéréshez továbbra is szükséged van a 10km/s deltaV-re, de viszont ezt a tömeget végig, a belépéskor is magaddal kell cipelned. Tehát úgy kell a légköri vadászgépekkel megküzdened, hogy a vadászgéped üres tömegének 10x-esét is magaddal cipeled üzemanyag formájában. Egy légköri vadászgép sokkal jobb tolóerõ-tömeg aránnyal fog rendelkezni, mivel könnyebb, ezért sokkal kisebb lesz, és ezek miatt jóval mozgékonyabb, jobb manõverezõképességû lesz. Az ûrbõl érkezõ vadászgép ha vissza is akar térni a világûrben, egy féltégla repülési tulajdonságaival rendelkezhet - harci értéke tehát a nulla felé fog közelíteni.
Hiába indítanak el egy torpedót 10.000 km távolságból, ha ez effektív lõtávja pl 1000km, mert 2000km rõl az elhárítórendszernek elég ideje lesz arra, hogy kisüsse a szenzorait. Igen, a vadász szenzorait is kisüthetné és akkor már nem lõne rakétákra, de az ember még mindig képes lehet visszatérni a bázisra.
Mi az, hogy "effektív lõtáv"? A világûrrõl beszélünk. Ha egy rakétát kilõsz, akkor az addig halad, amíg egy gravitációs kút (bolygó, hold, vagy csillag) magához nem vonza. Már leírtam, hogy ha kilõsz a Szaturnusz pályájáról egy rakétát (mondjuk a Szaturnusznak elég nagy a gravitációs ereje, szóval a rakétának kell egy jó 30+ km/s deltaV), akkor az elérheti simán a Földet, de megfelelõ pálya esetén keresztülszelheti az egész Naprendszert is. A világûrben nincs "effektív lõtáv". Van egy DeltaV érték, és a kérdés az, hogy te azt mire használod fel. Gyorsításra? Pályaváltoztatásra? És így tovább.
A rakéta ellen az a vadász elõnye, hogy a célzórendszer sokkal könnyebben téveszti össze az elhárítótestet a vadásszal, mint a csatahajóval.
Összetéveszti? Miért tévesztené össze? Már írtam, hogy az "elhárítótest" csak akkor összetéveszthetõ, ha azonos a hozzávetõleges tömege, és a hõkibocsátása. Magyarul egy vadászgép akkor téveszthetõ össze egy csalival, ha a csali akkora, mint a vadászgép, kb. azonos a tömege és hajtómûvel is rendelkezik - effektíve egy másik vadászgép tehát!
Humán és ergonómiai szempontokat nem értitek.
Milyen humán és ergonómiai szempont kell ahhoz, hogy megértsd a világûrben való mozgás alapjait?
Linkek
Ha elolvastad, és meg is értetted amit ott írtak, akkor azt is tudod, hogy ezek pont azt erõsítik meg, amit én is állítottam eddig.
Tömeggel rendelkezõ test nem képes elérni sem a fény sebességét.
A fotonnak nincs mérhetõ tömege, ezért képes a fény sebességével haladni. Így már talán érthetõbb...
Ha az ellenséges csatahajóra tíz torpedót lehet felrakni, és tizet kilõtt, akkor oda lehet menni. Persze majd támadó szépen visszamegy Földre új torpedóért.
Hogy megy vissza? Ez nem olyan, hogy elmész a Föld-Mars között félúton, majd megfordulsz és hazamész!
Vedd már a fáradtságot, és nézz utána mi az a Hohman-pálya, miként viselkednek az ûrhajók a világûrben, és mi az a DeltaV. Amíg ezeket nem érted meg, nem fogod sose átlátni azt, hogy is zajlana le egy ûrcsata!
. Lézer eléggé kompatibilis, gépágyúba olyan golyót kell rakni, amihez nem kell külsõ oxigén.
Légy olyan kedves magyarázd el, hogy milyen az a "gépágyú golyó", amihez külsõ oxigén kell. Én eddig ilyenrõl nem tudok, pedig elég sokat foglalkoztam különféle lõfegyverekkel, olvastam különféle szakirodalmat, és írtam pár ismeretterjesztõ cikket, meg típusleírást a Haditechnika magazinba.
Én eddig csak olyan gépágyúról tudok, amelynek a hajtótöltetének nincs szüksége külsõ oxigénre. Még a fényjelzõ lövedékek fényjelzõ pirotechnikája is saját oxidánst (általában valamilyen nitrogén-oxidot vagy peroxidot) tartalmaz.
Szumma szummárum: tényként kezelsz dolgokat, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. A valós dolgokat nem érted (például ûrbéli mozgás alapjai) és láthatóan nem is akarod megérteni õket. Ha egy kicsit is alázatosabban közelítenéd meg a témát, akkor legalább feltennéd a kérdést, hogy mégis mit nem értesz a leírtakban.
A felvázolt csatahelyzetek terén nem számolsz a keringési pályákkal, nem veszed figyelembe azt, hogy miként mozog egy ûrhajó a világûrben. Még csak azt sem próbálod meg, hogy végiggondold, milyen hajtómûvet is használna az ûrvadászod. Kémiai rakétahajtómûvet? Esetleg egy nukleáris-termikus hajtómûvet, vagy ennek oxigén-utánégetõs változatát? Mennyi üzemanyag kellene a vadászgépre az adott hajtás esetén, hogy legyen X deltaV értéked?
Amíg ilyen dolgokat nem akarsz átlátni, felesleges azon görcsölni, hogy egy railgun eltalálja-e a vadászodat, vagy sem.
Mibõl gondolod, hogy te jobban tudsz valamit azoknál, akik ezzel keresik meg a fizetésüket? Nagyon csodálkoznék, ha akár egyetlen lényeges egyenletet fel tudnál írni a relativitáselméletbõl az E=mc^2-en kívül...
A csatahajóknak CSAK ágyúik vannak, rakétájuk nincs. Azért avultak el, mert már nem túl "menõ" ágyúzni. Továbbá repülõgéphordozóról beszéltem, nem csatahajóról.
Bolygót elfoglalni soha a büdös életben nem fogsz. Soha. Mennyi katonát tudsz magaddal vinni? Öööö, nullát? Gondolkozz már, ember! Minden egyes embernek kell oxigént, élelmiszert, vizet vinni, kell nekik lakótér. Ha építesz egy ûrhajót, ami ezeket elbírja, akkor az elbaszottmód lomha lesz, és olyan kurvanagy célpont, hogy még egy vak félhülye lövész is eltalálja.
Az meg aztán kurvára praktikus, hogy ide-oda szerelgeted bevetés elõtt a vadászgépeidet. Kb ha nem szállnak fel azonnal, akkor ott bombázzák bele a földbe õket a hangárban.
Nem figylesz ránk. Feleslegesen tépjük a szánkat...
"Az meg, hogy valami fénysebességnél gyorsabban látszik mozogni, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy fénysebességnél gyorsabban is mozog valójában."
Attól hogy a részecskegyorsítóban látszik valami, egyáltalán nem biztos, hogy úgy is van. :D Én is olvastam a vaskalapok magyarázkodását. :)
"Kb mintha azt mondanád, hogy amikor kifogy a (tengeri) repülõgéphordozó a repülõibõl, akkor menjen oda az ellenséghez, és mint a kalózok, csáklyázza meg az ellenséges hajókat. "
A csatahajóknak vannak ágyúik, hogy ha kifogynak a nagyhatótávolságú rakétákból, azzal lõjék egymást. :) Ha az ellenséges csatahajóra tíz torpedót lehet felrakni, és tizet kilõtt, akkor oda lehet menni. Persze majd támadó szépen visszamegy Földre új torpedóért. Az igaz, hogy torpedót hurcolni kifizetõdöbb ha CSAK ûrcsata van, de ha bolygón levõ harcra készülnek, akkor magukkal kell vinni a katonákat és vadászokat, és utóbbiakat is bevetni,ha gond van.
"Légkörben azért lenne használhatatlan, mert teljesen feleslegesen cipeli magával a létfenntartó berendezéseket (tehát az ellenség szimpla légköri vadászai lelövik mint egy darab szart), az ûrben meg azért lenne használhatatlan, mert egy ûrvadászhoz képest kb 10x lenne a mérete az üzemanyagtartályok miatt, amikkel egyáltalán eléri az ûrt."
Létfenntartó berendezés : rá kell rakni nagyobb oxigéntartályt. Meg szárnyakra két tolóhajtómûvet. Légköri csata elõtt egy órás munka leszerelni õket. Ez vonatkozik a rakéták cseréjére is. Lézer eléggé kompatibilis, gépágyúba olyan golyót kell rakni, amihez nem kell külsõ oxigén.
"Nem mellesleg ha az ellenséges hajó egy viszonylag kisméretû torpedót ki tud iktatni, akkor egy sokkal nagyobb vadászgép még könnyebben kiiktatható."
Az ember azután is tud repülni a vadásszal, hogy a nagy hatótávolságú rádióhullámnyaláb kisütötte a szenzorokat. Ha kellõ közelségbe ér, elindítja a torpedót, ami addig biztonságban volt egy tartályban.
Az meg, hogy valami fénysebességnél gyorsabban látszik mozogni, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy fénysebességnél gyorsabban is mozog valójában.
A cikkben is benne van, amit linkeltél, csak gondolom az olvasásod is szelektív.
Nem, te nem értesz valamit, de nagyon. Nincs olyan, hogy "közelharc" az ûrben. Ha elfogytak a fegyvereid, akkor mégis mi a halálért mennél közel? És ha az ellenfél még tartogatott néhány torpedót, amit közeledéskor az arcodba tol? Teljesen elbaszott egy elképzelés ez. Kb mintha azt mondanád, hogy amikor kifogy a (tengeri) repülõgéphordozó a repülõibõl, akkor menjen oda az ellenséghez, és mint a kalózok, csáklyázza meg az ellenséges hajókat. Totál nonszensz. Nem mellesleg ha az ellenséges hajó egy viszonylag kisméretû torpedót ki tud iktatni, akkor egy sokkal nagyobb vadászgép még könnyebben kiiktatható. A kombinált légköri és ûrvadász meg nagyon jól néz ki a starwarsban, csak épp ilyet teljesen gazdaságtalan csinálni, meg komplett hülyeség is. Légkörben azért lenne használhatatlan, mert teljesen feleslegesen cipeli magával a létfenntartó berendezéseket (tehát az ellenség szimpla légköri vadászai lelövik mint egy darab szart), az ûrben meg azért lenne használhatatlan, mert egy ûrvadászhoz képest kb 10x lenne a mérete az üzemanyagtartályok miatt, amikkel egyáltalán eléri az ûrt. Nem mellesleg ami fegyver használható a légkörben az az ûrben szart sem ér, és fordítva is.
Én tisztelem azt amit bebizonyítottak. Azt bebizonyították, hogy részecskegyorsítóban nem lehet semmit fény felé gyorsítani. :)
Az általam felvázolt vadásznak pont az a lényege, hogy ha bolygómegszállásról, vagy védelemrõl van szó, légköri hadviselésre is alkalmas, és emellett képes arra, hogy az ûrben is ténykedjen szükség esetén. Ha van egy már legyártott eszköz miért kéne újat gyártani, ha a régit is fel lehet használni?
Hiába indítanak el egy torpedót 10.000 km távolságból, ha ez effektív lõtávja pl 1000km, mert 2000km rõl az elhárítórendszernek elég ideje lesz arra, hogy kisüsse a szenzorait. Igen, a vadász szenzorait is kisüthetné és akkor már nem lõne rakétákra, de az ember még mindig képes lehet visszatérni a bázisra.
"Mi az, hogy a nagy csatahajót eltalálja 3*, a kis vadászt meg egyszer sem? Milyen matematikai képlettel számoltad ezt ki, légyszíves oszd már meg velünk. "
Józan ész alapján. :D A torpedók elõbb utóbb elfogynak,akkor maradnak az ágyúk. Az ellen lehet kitérni. A rakéta ellen az a vadász elõnye, hogy a célzórendszer sokkal könnyebben téveszti össze az elhárítótestet a vadásszal, mint a csatahajóval. Természetesen a vadász nem hosszú, hanem rövidtávon jó. Ha kifogynak a torpedók, és közelharcra kerül sor, akkor szintén bonyolult döntéseket kell hozni. És mondom, a kibernetikai hadviselés fejlõdésével lehet hogy a robotrepülõ nagyon jó lesz, de megbízhatatlanabb, a Földön meg adva van a sok ember.
Humán és ergonómiai szempontokat nem értitek.
<i>Akkor manapság miért nem cserélik le az USA légierõt robotokra?</i>
Azért, mert nem képesek n+1 darab kamera képének értelmezésére és normális döntésre. Attól, mert egy szuperszámítógép jól sakkozik, attól még képtelen a valós könyrezetbõl nyert információk értelmezésére.
Mi alapján döntsön egy számítógép? Hogyan értelmez egy képpontokból álló képet, hogy azon mi van és mi zajlik?
BTW, már 30 éve vannak olyan vadászgépek, ahol a radar által nyert információk alapján a fedélzeti számítógép automatikus célbefogást csinál, egyfajta elõszûrést. Az ember dönt továbbra is. Ennek technikai és morális okai is vannak.
Ne vedd sértésnek, de láthatólag fogalmad sincs sem az ûr, sem a mai kor hadviselésérõl és technikai korlátairól.
Egy részére már válaszoltak, de pár kiragadott részlet.
A vasból készült hajóra is ezt mondták.
Milyen tudományos képlet alapján? Az, hogy az utca embere nem hitt a vastestû hajóban, nem tudományos tétel. Ezt kellene megérteni.
Tiszteld a tudományt! Errõl szól a topic. Attól, hogy nem érted, nem indok arra, hogy nekiállj kritizálni.
Azokat kis módosítással át lehet állítani ûrvadász gyártásra, nagyobb oxigéntartály kell, meg elölre, oldalra is rakétahajtómûvek.
Az egyik egy légköri vadász. A másik egy "ûrbéli" vadász lenne. A kettõ teljesen eltérõ körülmények között dolgozik. Kb. most azt mondod, hogy a tengeralattjáró gyár is képes repülõgépet gyártani...
Így néz ki egy légköri vadászgép:
Hosszúkás test, nagy félszárnyak, aerodinamikai vezérsíkok
CGI kép az 1960-as években tervezett katonai Gemini (Blue Gemini) programról, se szárny, se vezérsík, még távolról sem emlékeztet egy repülõgépre
Így néz ki egy "Hard Sci-fi" ûrvadász, közel gömb alakú test (térkihasználás minimális felülettel), nincsenek szárnyak, vezérsíkok
Viszont van radiátora (piros színû itt), amelyel a hulladékhõtõl megszabadulhat.
Ha egy csatahajó elpusztításához átlag 10 torpedó kell, azokat fel lehet rakni 10 vadászra. Ha a 10 vadász legyártása harmadannyiból megvan, mint a csatahajóé, és rövidtávon teljesen jók, akkor vajon mit fognak alkalmazni?
Még mindig nem vagy tisztában a világûrben való mozgással. Egy torpedót, ahogy te hívsz, el lehet indítani a Szaturnusz pályájáról is, ha tudod, hogy nagyságrendileg hol lesz az ellenfeled akkor, amikor a torpedó a közelébe ér, például azért, mert a Föld körül kering végig. Az út lehet akár több hét is, ebbõl a szempontból lényegtelen. Nincs légellenállás, ami lassítaná a lövedéket. Ezért nincs értelme sem a vadászgépnek. Irdatlan távolságokból lehet tüzet nyitni egymásra, és irányított lövedéknél van esély arra, hogy el is találd az ellenfelet.
Minek raknád akkor a torpedókat vadászgépekre? Szerelj rájuk még egy gyorsító fokozatot, így több DeltaV-t érhet el a torpedó...
Az is szempont, hogy a railgun a nagy caatahajót 3* eltalálja, míg a kis vadászt egyszer sem,
Mi az, hogy a nagy csatahajót eltalálja 3*, a kis vadászt meg egyszer sem? Milyen matematikai képlettel számoltad ezt ki, légyszíves oszd már meg velünk.
Ahogy azt már korábban leírtam a topicban, pár tíz km-nél távolabbról nincs értelme irányítattlan lövedékeknek. Még ha 15km/s torkolati sebességre is képes az a kinetikai ágyú (railgun), akkor is 100km-rõl már több, mint 6 másodperc kell, amíg a lövedék a célhoz ér. Ráadásul a közeledõ lövedéket lehet észlelni (Infravörös tartomány, hiszen a sebesség eléréséhez energiát kell befektetni, ami a termodinamika törvényei szerint hõtermeléssel jár, tehát a lövedék fel lesz melegedve, de például egy radarral is kényelmesen képesek lennének rá már ma is), tehát elég egy apró manõver, és a lövedék már el is véti a célpontot (mondjuk 5 másodpercre van a lövedék, mikor a pályáját már azonosították, egy 10m/s deltaV manõver, ami 2 másodpercet vesz igénybe (0,5g-s gyorsulás) esetén több, mint 30 méterrel tér el a hajó poziciója attól, ahol az eredetileg számolt becsapódáskor lennie kellene).
gyorsabb is lesz, mint a csatahajó, mert a képzett vadászpilóta huzamosabb ideig el tudja viselni a több g-s gyorsulást
Gyorsabb????
A világûrben relatív sebesség létezik. Ha valaki a Mars felõl érkezik például Hohman-pályán (alacsony energiájú pálya), akkor is bõ 7km/s sebességgel közeledik a Föld felé. Mi értelme akkor a "gyorsabb" fogalmának. Korábban már felvázoltam a 10 tonnás "ûrvadászt", hozzávetõleg 6km/s deltaV-re képes, mit akar a vadászgép a közeledõ hajótól? Gyorsít felé? Oké, a deltaV sebességének a felét felhasználja, hogy elõbb érjen a közelébe, mint a vadászgép hordozójához, ekkor 10km/s relatív sebességrõl beszélünk. A vadászgép elindítja a "torpedóját", egy irányított rakétát a közeledõ hajó felé, a rakétának legyen mondjuk 3km/s deltaV sebessége, így összesen 13km/s sebességgel közeledik a rakéta a hajó felé. A vadászgép nem tud innentõl kezdve semmit sem tenni. Haladhat tovább a közeledõ hajó felé, de egy "rácsapás" után, mikor 10km/s relatív sebességgel elhúz a hajó mellett, már többet nem tud tenni az ügy érdekében. Mindössze 3km/s deltaV-je maradt, tehát nem érheti utól a Mars felõl érkezõ hajót, azt pedig nem tudja, hogy a Mars felõl érkezõ hajó mit fog csinálni. Föld körüli keringõpályájára áll? Csinál egy "parittya" manõvert, és visszaindul a Mars felé? Akárhogy is, a 3km/s túl kevés, hogy bármit is tegyen, ezt amúgy is csak arra használhatja fel, hogy megpróbáljon az indító "anyahajójához" visszajutni (eközben pedig zajlik az élet! A vadászgép 3km/s relatív sebességgel egy nap alatt 259'200km-re jutott az anyahajójától (amennyiben az nem mozgott), ha nem számoljuk a gravitációs kút hatást, tehát már a Hold pályáján is bõven túl volt induláskor).
Mihez kell nagy g terhelés? Hát esetleg a közeledõ lövedékek kitéréséhez. A probléma annyi, hogy egy emberrel a fedélzetén teljesen mindegy, hogy vadászgéprõl vagy ûr-csatahajóról beszélünk, a rakéta mindig sokkal élesebb manõverre lesz képes. Egy vadászgéppilóta egy-két másodpercig képes 10g-s terhelést elviselni. Egy levegõ-levegõ rakéta akár 20, egyes típusok akár 50g-s manõvert is képesek megcsinálni. A korlátozó tényezõ ez esetben az, hogy az éles manõvernél a légellenállás miatt keletkezõ terhelés ne tépje szét a rakétát. A világûrben viszont nincs légellenállás. Tehát az ûr-ûr rakéták akár 50g-s manõverrel is követhetik a vadászgépet. A vadászpilóta tehát akármennyire is igyekszik, kimanõverezni egy ûr-ûr rakétát aligha fog tudni...
A vadászokat továbbra is alkalmasnak tartom arra, hogy közelrõl torpedókra vadásszanak.
Miért? Közeledik egy rakéta 10km/s sebességgel. Hogy fogod kilõni? Hát nem úgy, hogy a pilóta ráviszi a célkeresztet, és meghúzza a ravaszt. Ilyen sebességgel közeledõ tárgyat már csak elektronikus tûzvezetõ rendszer képes követni és ellene hatékony lõelemszámítást végezni. Tehát akkor miért kell oda ember?
Akkor manapság miért nem cserélik le az USA légierõt robotokra? Pedig már egy C64es is übereli az embert a ballisztikai számítások terén.
Hát a vadászpilóta nem is céloz már szemmel. Már az 1970-es években is digitális számítógép mutatta az F-16 és F/A-18A pilótájának, hogy a gépágyújának a lövedékei hova fognak becsapódni, ha most meghúzza az elsütõbillentyût.
Jelenleg azért kell a vadászgépbe ember, mert a döntést õ hozza meg. De a Reaper és hasonló pilóta nélküli gépeken már nincs ember. Az USAF és az US ARMY pedig egyre több és több ilyen pilóta nélküli gépet üzemeltet. Távolról, távirányítással adnak neki tûzparancsot. A világûrben is így lenne értelme "vadászgépeknek", de ez esetben nem vadászgépekrõl beszélünk, hanem drónokról.
Jelenleg a légiharc az, ahol nincs még reális megoldás az ember kiváltására, mert a távirányítás pár tizedmásodperces lagja egy fordulóharcban megengedhetettlen. De BVR (látóhatáron túli) légiharc már most is megvalósítható lenne.
Belefáradtam már abba, hogy ezen a fórumon mindenkit én korrepetáljak fizikából, tudományfilozófiából és tudománytörténetbõl.
Mindenesetre egy élénk fantáziájú író képzeletébõl kipattant jól hangzó fantáziakép soha nem lesz egyenértékû egy matematikai alapokon nyugvó tudományos elmélettel.
Mire jó egy mai vadászgép? Jó gyors, és repül. Miért rossz? A pilota fülke nem hiszem hogy 10 óra múlva is kényelmes lenne. :D Rövit hatótáv. Mire jó egy hadi hajó? Jó sok fegyver, hatalmas hatótáv. Miért rossz? Lassú, és "csak" a vizen tud "menni".
Ûrvadász, lassabb mint a nagyhajó, rövidebb hatótáv, kevesebb fegyver. És ugyanugy az ürben repül mint a nagyhajó (Szóval nincs meg az elönye mint a vadászgépnek ami a levegöben repül, mig a hajó a vizben van)
Ûrvadász vs. nagyhajó az nem más mit, Motorcsonak vs. csatahajó.
Ha hülyeséget irtam akkor elnézést, de fáradt vagyok, meg mérges is, mert kevesen seedelnek, és lassú a biztonsági másolat készitése. :D
"A húrelmélet nagyon frankón levezet matematikailag dolgokat, amiket aztán nemigen lehet megfigyelésekkel igazolni. "
Ja bocs, az utóbbira nincs is szükség. :D A hipertér meg antigravitáció semmivel nem nagyobb hülyeség mint a szuperhúrelmélet. :)
Jaj, hagyjuk már ezeket a baromságokat, kérlek! Komolyan mondom, ehhez képest a StarWars egy tudományos disszertáció.
Másik fele, hogy a tudomány meg sajnos nem úgy mûködik, hogy kiragadsz egy neked tetszõ mondatot egy tudományos ismeretterjesztõ szövegbõl, és ebbõl kiindulva aztán azt fantáziálsz, amit jól esik. A húrelmélet nagyon frankón levezet matematikailag dolgokat, amiket aztán nemigen lehet megfigyelésekkel igazolni. Viszont ha sikerülne igazolni, akkor sem következne belõle, hogy lehetséges a térugrás.
A mögékerülés egyelõre csak akkor, ha a csatahajók már közel érnek, mert kifogytak a nagy hatótávolságú pusztítóeszközökbõl.
Egyébként a közeljövõben olyan sugárpajzsot tudok elképzelni, hogy valami szuper tükrözõ bevonatot raknak a páncélra. Azt is elsõsorban a vadászra érdemes, mert a csatahajóra úgyis railgunnal lõnek általában.
Az is növelheti a vadász értékét, ha egy védekezõ hajó egy óriásbolygó mellé húzódik védelmi célból, akkor a vadász a légkörben haladva is támadhat. Ami az ûrbeli álcázást illeti, szerintem nem teljesen lehetetlen a hõjelek leárnyékolása sem. Mondjuk a torpedó elejére rakunk egy nagy fémlapot, amit mágnesesen abszolút nullára hûtünk. Így persze nem is lát és nem is manõverezhet... de a távolságokat észrevétlenül lecsökkentheti. Ez mondjuk álló célpont, mondjuk ûrbázis ellen lehet jó elsõsorban.
A szenzorzavarás kapcsán még arra gondoltam, hogy attól még hogy 2000km -re nem lehet érdemi kárt tenni a hajótestben lézerrel, attól még lehetséges, hogy parabolaantennával fókuszált rádióhullámnyalábbal megrongálják a szenzorokat. Egy ilyen fegyó nem egy kategória mint a millió kilométerre levõ napkitörés.
"A húrelmélet elnevezést mind a 26 dimenziós bozonikus húrelméletekre, mind a szuperszimmetria felfedezése után annak hozzáadásával nyert szuperhúrelméletre szokták használni. Újabban gyakran a szuperhúrelméletet mondjuk húrelméletnek. Az 1990-es években Edward Witten és mások meggyõzõ bizonyítékokat találtak arra, hogy a különbözõ szuperhúr elméletek (öt különbözõ változata van) egy M-elméletnek nevezett 11 dimenziós elmélet határesetei. "
Ezek szerint vagy az elméleti fizika állít jó nagy hülyeségeket, vagy nem csak az általunk ismert tér a valós. :D :D
Nem. A sok balfasz mondta, de semmiféle termésszettudományoasn igazolható dologgal nem támaszották alá. Röviden, gyökér emberek szájkaratéztak. Pont annyira validak voltak azok a kijelentések, minthogy 100 km/h elérésekor az ember meghal.
Tényleg ilyen nehéz felfogni? Semmiféle tudományosan igazolható fizikai összefüggés nem korlátozta le, hogy legyen fémhajó és legyen levegõnél nehezebb repülõszerkezet. A fénysebesség elérésénél nem ez a helyez. Õszintént szólva nem értem Cifu türelmességét. Az, hogy egyszer még nem érted, az egy dolog. Hogy még mindig ezen lovagolsz, az már kicsit röhejes...
Egyébként tovább gondoltam a dolgot, és arra jutottam, hogy az ûrvadászok alkalmazása is ok lehet, ha figyelembe vesszük a humán és ergonómiai szempontokat is.
Vegyük a már említett Mars-Föld konfliktust. Ok a Mars tényleg úgy fog gondolkodni, hogy intelligens torpedók, robotrepülõk, majd orbitális bombázással térdre kényszerítjük a Földet.
Mi lesz a Földön? Sokmilliárd ember, nagy túlnépesedés, éhezés, munkanélküliség. A politikusok némi népességcsökkentést kifejezetten jónak fognak tartani. Ott lesznek a repülõgépgyárak. Azokat kis módosítással át lehet állítani ûrvadász gyártásra, nagyobb oxigéntartály kell, meg elölre, oldalra is rakétahajtómûvek. Tömegesen lehet ûrvadászokat gyártani és azokat harcba küldeni.
És mit tudnak elérni? Pl azok is tudnak torpedókat cipelni. Ha egy csatahajó elpusztításához átlag 10 torpedó kell, azokat fel lehet rakni 10 vadászra. Ha a 10 vadász legyártása harmadannyiból megvan, mint a csatahajóé, és rövidtávon teljesen jók, akkor vajon mit fognak alkalmazni? Az is szempont, hogy a railgun a nagy caatahajót 3* eltalálja, míg a kis vadászt egyszer sem, gyorsabb is lesz, mint a csatahajó, mert a képzett vadászpilóta huzamosabb ideig el tudja viselni a több g-s gyorsulást. Sokkal könnyebb olyan elhárítótestet is építeni, ami koncentrált infranyalábbal a kis vadász jelét fedi el, mint a böhöm nagy csatahajóét.
Aztán a Föld célja az lesz, hogy visszafoglalja a gyarmatát, nem az hogy porig bombázza. Arra is gyalogság meg légifedezet kell, nem ûrágyúk.
A vadászokat továbbra is alkalmasnak tartom arra, hogy közelrõl torpedókra vadásszanak. Meg tudják tenni ezt a lézerek effektív lõtávján túl is. Mondjuk még azelõtt, hogy a torpedó elérné a végsõ fokozatot, ahol tucatnyi apró robbanófej leválik a fõ hordozórakétáról.
Aztán elõbb utóbb kifogynak a torpedók, a rail gun munició. Vagy túlmelegszik és meghibásodik az ágyú. A csatahajóknak közel kell menniük, hogy a lézerrel bármit is elérjenek. 1000km es távot a vadász már megtesz pár perc alatt. A csatahajó lézerek egymással lesznek elfoglalva. Az is lehet, hogy egyik oldalon már egyáltalán nem lesz lézer, hála egy korábbi találatnak.
Akkor a vadász megkerüli a csatahajót és hátulról támad a gyengén páncélozott részre, megrongálja a hajtómûveket, hogy ha a csatahajó gyõz is, akkor is vissza kelljen vonulnia nagyjavításra.
És persze ezeket robotrepülõk is el tudnák végezni. Akkor manapság miért nem cserélik le az USA légierõt robotokra? Pedig már egy C64es is übereli az embert a ballisztikai számítások terén. Jövõben a kibernetikai hadviselés igencsak komoly lesz, a megbízható katonai procik és szoftverek igencsak drágák lesznek. A komputer esetén is valahol az ember a leggyengébb láncszem, a programozók, rendszergazdák... a takarító szépen bevisz a cég épületébe kis mikrobotot, hogy fertõzze meg a gépeket...
"A fénynél gyorsabb haladás az elméleti fizika törvényeibe ütközik, nem a technikai korlátokba..."
A vasból készült hajóra is ezt mondták. Mi a bizonyíték erre? Hogy a részecskegyorsítóban, ahol elektromágneses hullámokkal gyorsítanak, még semmit nem sikerült c felé gyorsítani? Én se tudok vízszintes terepen egy autót a futási sebességemnél gyorsabban tolni, sõt... De még ha ez bizonyított is, akkor is csak az általunk ismert térre igaz.
Oké, mondjuk elég okosak lesznek ahhoz, hogy sugárzástûrõ legyen, a régi technológia is ignorálja a legújabb zavaróberendezéseket, meg minden. Akkor is : még mindig ott lesznek a vírusok, ha valaki kizárólag intelligens fegyverekben bízik, egy szép nap azon kapja magát, hogy az ellenség lefizette az egyik katonai szoftverfejlesztõt, elhelyezett egy aprócska módosítást a kódban, és a kritikus pillanatban a torpedók megszûnnek helyesen mûködni, az emberek pedig tehetetlenül fognak nézni. Valószínûleg nanobotokat is ki fognak fejleszteni direkt azért, hogy bejussanak a számítógéprendszerekbe és ott vírusokat terjesszenek.
A többi dolog politikai helyzet függõ... Ha a Marsnak olyan szuper flottája lesz ami legyõzi a földit, akkor valóban orbitális bombázáshoz fognak folyamodni. De ha a Föld akar egy lázadó gyarmatot megfegyelmezni, akkor nem fogják szarrá bombázni azt, amit egyszer már milliárdos összegekért felépítettek, benépesítettek...
Ha több nemzet is lesz az ûrben, akkor nem lesz közömbös az egyik számára, ha az összes többi azt fogja mondani, hogy te szarrá bombáztál egy bolygót, oké akkor mi is ezt tesszük a tieiddel.
A földre lehet olyan óriás lövegeket telepíteni, amik egy kilométeres aszteroidát is szétszednek messzirõl. A csatahajó kitérhet, de akkor fogy az üzemanyag, fogy a munició, kopnak az ágyúk, közeleg a felmentõ sereg...
Sokszor jobban megéri a felszíni támadás, úgyis rohadtul túlnépesedett a Föld, a munkanélkülieket besorozzuk tömegesen és azokat küldjük harcba, ahelyett, hogy a csatahajókat pazarolnánk.
Ha a jövõben már nem fognak régi processzorokat gyártani egyáltalán, csak hiperfejlett kvantumchipeket, akkor ott elég ha 1-2 atom elmozdul és meghülyülnek.
Szerinted a mai vadászgépekben, rakétákban talán a sarkon kapható procik találhatóak meg? Egy fenét. Az F-22A Raptor számítógépe a CIP (Common Integrated Processor) köré épül, Intel i960-on alapul. Az Eurofighter új procijai pedig specifikusan a géphez készültek.
A fénysebesség nem átléphetõ, levegõnél nehezebb repülõ szerkezetet készíteni meg képtelenség, azt is teljesen komolyan gondolták... Egyébként érdekesnek tartom, hogy mennyire bizonyítottnak tekintenek olyan dolgokat is, amiket semmilyen kísérlet nem igazolt.
Rossz a hasonlatod. Leonardo is foglalkozott a levegõnél nehezebb repülõ szerkezetek problémájával. Esetében azonban nem az ismert fizikai törvények akadályozták meg a megalkotásban, hanem a hiányzó technikai megoldások (mint például a belsõégésû erõforrás).
A fénynél gyorsabb haladás az elméleti fizika törvényeibe ütközik, nem a technikai korlátokba...
Ûrbombázással nem lehet elfoglalni városokat, bolygókat, gyárakat, ha a szembenálló felekben kicsi józanság is lesz, valszeg meg is tiltják, hogy tömegpusztító fegyvereket alkalmazzanak az élõerõ ellen.
Hogy egy, az általam felvázolt aszteorida-eltérítés mikor elfogadható katonai / politikai döntés, az az adott szituációtól függ. Ahogy Raptor rámutatott, bizonyos esetekben életképes megoldás, mert például megszállni képtelenek lennének a Földet, ellenben a sorozatos aszteorida-bombázásokkal még is ki tudnának csikarne egy számukra kedvezõ békeajánlatot.
Egyébként a bombázás is csak addig olyan hatékony, míg nincs bolygóvédelem. Oda nyugodtan le lehet rakni óriási lövegeket, amik szanaszét szedik a csatahajókat.
A Föld felszínérõl igazából csak a LEO pálya érhetõ el "kényelmesen", egy magasabb pályán keringõ ûrhajó már könnyedén megvédheti magát a közeledõ rakétától. Földi telepítésû lézerrel nem túl hatékony lenne támadni az ûrbéli támadókat (a légköri torzítás rájátszik a fókuszra...). Kinetikai ágyúval pedig egy magas pályán keringõ ûrhajót eltalálni nem túl esélyes.
Persze lehet olyan távolságból is lövöldözni, ahol már nem tudják eltalálni a hajókat. Akkor viszont elég idõ marad arra, hogy a lövedékek pályáját miliméterre pontosan kiszámítsák, és aztán megsemmisítsék õket.
Egy több km-es aszteroidát úgy megsemmisíteni, hogy a felsõ légkörben elégjen már lehetõleg a nagyja nem egyszerû manõver... Nem véletlen, hogy az ilyen aszteroida-védelmi elképzelések elsöprõ többsége ûrbéli megoldást (mint a Mass Driverek használata) javasol.
A railgunok meg lézerek élettartama valószínûleg nem lesz ám végtelen, X lövés után karbantartásra szorulnak, addig a csatahajók védtelenek maradnak, a felmentõ flottára is gondolni kell.
Ez megint szituáció függõ. Ha a Földet ostrom alá venné mondjuk az Egyesült Marsi Kolóniák flottája, akkor feltehetõen felmentõ sereg aligha jön a Külsõ Naprendszerbõl, és ha jön, akkor is elõször szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a Föld körül keringõ flotta védekezés szempontjából elõnyben van. Persze az EMK flotta is valahogy legyõzte akkor a Földi Flottát. :)
De mondom, a genfi egyezmény is létrejött, valószínûleg a jövõben is követelni fogják, hogy ne lehessen élõerõ ellen tömegpusztító dolgokat alkalmazni, aki mégis megteszi, annak számolnia kell a diplomáciai következményekkel.
Az egyezmények elõször is csak arra vonatkoznak, aki aláírja õket. Aki nem írja alá azokat, és nem ratifikálja, azokra nem vonatkozik.
Másfelõl ha valaki kilométeres aszteroidákkal dobálódzik, akkor feltehetõen kevésbé aggódik a politikai követkemények miatt. :)
"Harcban nem a másik elfoglalása a cél, hanem a legyõzése. "
A legtöbb háborúban a másik területének az elfoglalása volt a cél...
Egyébként a bombázás is csak addig olyan hatékony, míg nincs bolygóvédelem. Oda nyugodtan le lehet rakni óriási lövegeket, amik szanaszét szedik a csatahajókat.
Persze lehet olyan távolságból is lövöldözni, ahol már nem tudják eltalálni a hajókat. Akkor viszont elég idõ marad arra, hogy a lövedékek pályáját miliméterre pontosan kiszámítsák, és aztán megsemmisítsék õket.
A railgunok meg lézerek élettartama valószínûleg nem lesz ám végtelen, X lövés után karbantartásra szorulnak, addig a csatahajók védtelenek maradnak, a felmentõ flottára is gondolni kell.
De mondom, a genfi egyezmény is létrejött, valószínûleg a jövõben is követelni fogják, hogy ne lehessen élõerõ ellen tömegpusztító dolgokat alkalmazni, aki mégis megteszi, annak számolnia kell a diplomáciai következményekkel. A valóságban is megtehették volna hogy Vietnamban Koreában meg máshol is atombombákat vetnek be, aztán mégsem tették meg.
Hiroshima és Nagasaki mond neked valamit? :D Harcban nem a másik elfoglalása a cél, hanem a legyõzése. Bolygót hatékonyabban lehet elfoglalni bombázással mint több ezer vadászt kiküldeni.
"A számítási teljesítményük a célszoftverhez elegendõ, és sokkal kevésbé érzékenyek például az ilyen behatásokra, mint egy modern mikroprocesszor."
Most te is elismerted, hogy egy old school megoldás robosztusabb lehet. Ha a jövõben már nem fognak régi processzorokat gyártani egyáltalán, csak hiperfejlett kvantumchipeket, akkor ott elég ha 1-2 atom elmozdul és meghülyülnek. Márpedig ha fejleszteni fogják az EMP fegyvereket, akkor arra képesek lesznek, hogy egy elhárítótest közelrõl /ûrbeli viszonyokhoz képest közelrõl/ 1-2 atomot elmozdítson a Faraday ketrec ellenére is... Nem egy kategória, mint egy millió kilométerre levõ napkitörés.
A Star Trek világ szerintem is elég ellentmondásos, a Star Warst kidolgozták úgy, hogy eléggé következetes maradt. Most a belsõ logikáról beszélek, nem a jelen tudományos ismereteinkkel való összhangról.
A fénysebesség nem átléphetõ, levegõnél nehezebb repülõ szerkezetet készíteni meg képtelenség, azt is teljesen komolyan gondolták... Egyébként érdekesnek tartom, hogy mennyire bizonyítottnak tekintenek olyan dolgokat is, amiket semmilyen kísérlet nem igazolt. Pl szívesen olvastam volna olyan cikket, hogy a MIRen bebizonyították az ikerparadoxont, idõlassulást... A Hafele–Keating-kísérlet kicsit komolytalan volt.
"Az Iráni urándúsító centrifugák illetve az azt felügyelõ rendszer nem Iránban készült... "
Attól még õk is ellenõrizték a dolgokat. A jövõben is sok ember meg sok cég fog kelleni az intelligens fegyverrendszerek elõállításához, nem fogják tudni mindet elég alaposan leellenõrizni.
De igen, a jelen fejlettségi szinten én sem vadászokat, hanem railgunokat meg robotrepülõket építenék. Ettõl még a vadászgépek használata reális lehet a fejlõdés következõ szintjén. Illetve jelenleg még mindig helyük lesz a légköri hadviselésben. Ûrbombázással nem lehet elfoglalni városokat, bolygókat, gyárakat, ha a szembenálló felekben kicsi józanság is lesz, valszeg meg is tiltják, hogy tömegpusztító fegyvereket alkalmazzanak az élõerõ ellen.
A szenzor nem túl hatékony ha Faraday kalickát raknak rá.
A Faraday-kalitka egy egyszerû megoldás az adott problémára (EMP), amit példaképpen felhoztam.
Egy optikai / infravörös szenzor esetén csak magát a digitális képalkotó részt és a jelfeldogozót kell árnyékolnod, az optikát magát nem, legfeljebb a fókuszhoz szükséges mozgató részt (de ott is csak az elektromotort.
Emlékeztetnélek továbbá, hogy jelenleg is több mélyûri szonda dolgozik a világûrben, és túléltek már pár napkitörést. Megfelelõen masszívra tervezett, és kellõ sugárvédelemmel ellátott rendszerek messze nem olyan érzékenyek, mint egy utcai számítógép, amelynek a tervezésénél értelemszerûen nem készülnek ilyen dolgokra.
A katonai repülésben / ûrhajózásban viszont ezért használnak és használtak akkor is 386-os, 486-os procikat még, amikor már rég elavultak voltak. A számítási teljesítményük a célszoftverhez elegendõ, és sokkal kevésbé érzékenyek például az ilyen behatásokra, mint egy modern mikroprocesszor.
Egyébként szerintem már az is eléggé irreális, hogy a közeljövõben egyáltalán lesznek ûrcsaták...
Jelenleg mind az Egyesült Amerikai Államoknak, mind Oroszországnak, mind Kínának van saját ûrbéli hadviseléssel foglalkozó programja...
A komoly ûrprogramok nemzetközi összefogással mennek.
Kína szándékozott csatlakozni az ISS-hez, de az USA visszautasította a közeledést, ezért várható, hogy idén Kína egy saját ûrállomást kezd el építeni (idén egy, jövöre egy újabb modult indítanak, amennyire várható a dolog). Csak egy példa.
Az emberes ûrprogramok terén pedig készülõdik India, Japán és Brazilia is.
Az hogy milliárdos összegekért csatahajókat építenek hogy ott lõjék egymást az ûrben, mikor egy komputervírussal tizedannyi költséggel, 10* akkora pusztítást lehet végezni, sztem van olyan irreális mint az antigravitáció.
Senki nem mondta, hogy reális lesz egy ûrbéli háború rövid távon. De attól még az ûrbéli hadviseléssel kapcsolatos téma adott, mert sokan nem látják át egyáltalán, hogy is nézne ki a valóságban egy ilyen. A Star Trek, Star Wars, Stargate Atlantis és társai alapján sokakban kialakult egy kép arról, hogy is nézne ki egy ûrbéli harc. Viszont ez a kép hamis. Én azért álltam neki ezt a topicot megtölteni információval, hogy legyen egy kis rálátás, hogy miként is nézhet ki a világûrben egy valódi ûrcsata. Hogy átlássa, hogy mi az a DeltaV, miért nem létezik lopakodás a világûrben, és a többi...
Ehhez nem kell valódi ûrháború veszélyének fentállnia.
Ûrcsata szerintem eleve majd akkor, ha már fénysebesség feletti hajtómûvek lesznek és nagy csillagközi államok.
A fénysebesség még mindig nem átléphetõ sebességtartomány tömeggel rendelkezõ testeknek. :)
Csillagközi álom pedig aligha kell hozzá - az 1950-es évek végén, 60-as évek elején az USAF ûrbéli katonai állomást, az US ARMY pedig katonai Holdbázist tervezett...
Már most képesek voltak arra, hogy iráni nukleáris létesítményt megfertõzzék. Pedig ott nyilván elég erõsen ellenõrizték, ki a politikailag megbízható.
Az Iráni urándúsító centrifugák illetve az azt felügyelõ rendszer nem Iránban készült... Így aztán a politikai megbízhatóság bõven a határon túli ellenõrzésére nem is volt lehetõségük. :)
A szenzor nem túl hatékony ha Faraday kalickát raknak rá.
Egyébként szerintem már az is eléggé irreális, hogy a közeljövõben egyáltalán lesznek ûrcsaták... A komoly ûrprogramok nemzetközi összefogással mennek. Gerillacsaták, városi harcok, gazdasági és kibertéri hadviselés, olyanok lesznek. Az hogy milliárdos összegekért csatahajókat építenek hogy ott lõjék egymást az ûrben, mikor egy komputervírussal tizedannyi költséggel, 10* akkora pusztítást lehet végezni, sztem van olyan irreális mint az antigravitáció.
Ûrcsata szerintem eleve majd akkor, ha már fénysebesség feletti hajtómûvek lesznek és nagy csillagközi államok.
És mondok még egy fontos dolgot : a már említett vírusok. Már most képesek voltak arra, hogy iráni nukleáris létesítményt megfertõzzék. Pedig ott nyilván elég erõsen ellenõrizték, ki a politikailag megbízható. Ha valaki a jövõben kizárólag intelligens fegyverrendszerekben bízik, lehet hogy egy szép nap nagyon csúnyán megszívja.
Akkor legközelebb úgy nyisd meg a topikot, mi az ami a KÖZELJÖVÕBEN megvalósítható, ne úgy hogy mi az ami reális.
Ott van a topic fejlécében, hogy "Avagy mi a realitás és mi az, ami csak a Sci-fikben megy el."
Azt hiszem ez eléggé jól megmagyarázza mi a topic célja. :)
A kulcsszó nem a közeljövõ, hanem a tudományos eredmények tisztelete. Ha te azt mondod, hogy valahogy meg lehet oldani az anti-gravitációt, akkor a következõ az, hogy nem okoz problémát a lézer fókuszának megtartása akár 1 millió km távolságból sem. Vagyis ilyen távolságból is pusztító lehet a lézernyaláb...
Ez az, amibõl nem kértem. Ez a topic reális megközelítésrõl szól.
Egyébként meg attól, hogy valami gyorsabban megy a fénynél, egyáltalán nem hiszem hogy visszamenne az idõben meg hasonlók.
Eisten relativításelmélete szerint ami tömeggel rendelkezik, az nem érheti el a fény sebességét. Amíg ezt a tételt valaki nem cáfolja meg, én maradnék ennél a tételnél.
Vagyis még ha megközelíteni is akarod a fény sebességét, akkor is komoly áldozatokat kell hoznod. Az Avatar film gigászi, másfél kilométeres Venture Star ûrhajója is úgy képes csak viszonylag emberi idõ alatt elérni egy másik naprendszert, hogy a Földtõl való gyorsítás (odaút), illetve a Földhöz való visszatérésnél hatalmas vitorlát bont, amelyet a Merkúr körül felálított gigászi nap-lézerek segítségével "hajtanak meg". Így képes elérni a 0,7c-t, vagyis a fény sebességének a 70%-át. A célállomáshoz közeledve a lassítás, illetve a visszaúton a gyorsítás pedig anyag-antianyag reakció segítségével valósulhat meg.
Mi a feltûnõ ebben? Az, hogy a gigászi sebesség eléréséhez hatalmas külsõ apparátot vázoltak fel (Merkúri naplézer-állomások), amelyek nélkül az út nem 14,5 év (a hajó fedélzetén 6 év), hanem 70 év körüli idõttartamig tartana.
Ez is egy reális megközelítés - ám lehet látni, hogy az ûrbéli hadviseléshez túl körülményes. Még az anyag-antianyag hajtómûvekkel is csak megközelíteni lehet a fénysebességet, és majdnem fél évig gyorsít hozzá a hajó 1,5g-vel!
A napvitorla rögzítési pontja az ISV Venture Star-on
A Speciális relativitáselmélet pompásan leírja azt a világot amit elektromágneses hullámokkal érzékelni tudunk, az a baj, hogy elhiszik hogy az egyenlõ az objektív valósággal.
Ez azonban már nem az ûrbéli hadviselésrõl szól...
Pontosan az, hogy a szenzorokat meg chipeket tönkre fogják tudni tenni nagyobb távolságból.
Nem látom a következetességet. Egyfelõl átlépsz a fantázia világába (anti-gravitáció), másfelõl nem veszed figyelembe a már most rendelkezésre álló technológiákat (miért tudnák tönkretenni nagy távolságból? Egy egyszerû faraday-kalitka képes megvédeni a töltött részecskéktõl az elektronikát...).
Röviden :
Akkor legközelebb úgy nyisd meg a topikot, mi az ami a KÖZELJÖVÕBEN megvalósítható, ne úgy hogy mi az ami reális. Mert a kettõ marhára nem ugyanaz. :)
Egyébként meg attól, hogy valami gyorsabban megy a fénynél, egyáltalán nem hiszem hogy visszamenne az idõben meg hasonlók. Visszafele érzékelhetné az idõt, mert utolérné a fénysugarakat.
A Speciális relativitáselmélet pompásan leírja azt a világot amit elektromágneses hullámokkal érzékelni tudunk, az a baj, hogy elhiszik hogy az egyenlõ az objektív valósággal.
"Milyen közel kell robbannia, hogy hatása legyen? " (a termonukleáris bombának)
Közelebb, mint bármilyen más elhárító dolognak. :)
Miféle reaktorból : fúziós reaktorból. Egyébként meg inaktív hajtómûvekkel nem lehet manõverezni...
"Mi kényszerít arra, hogy a vadászgépben másféle elektronikát használj, mint egy rakétában?"
Pontosan az, hogy a szenzorokat meg chipeket tönkre fogják tudni tenni nagyobb távolságból.
Ö egy termonukleáris robbanás a két csatahajó közt félúton azért kicsit durvább mint a sima kozmikus sugárzás.
Mekkora távolság van a két csatahajó között? Legyen 300'000 km. Milyen közel kell robbannia, hogy hatása legyen?
A magaslégköri termonukleáris robbantások az 1950-es és 60-as években alapjában véve fõleg a földi célpontok ellen hatásosak, a légköri ionizáció miatt. Egy LEO (alacsony föld körüli pályán keringõ) mûholdnak pár ezer km-en belül kell legyen a robbanási epicentrumnak, hogy az EMP kihatással legyen rá. Csakhogy a LEO mûholdak jellemzõen nem rendelkeznek sugárvédelemmel, mégpedig azért, mert a Van Allen övön belül helyezkednek el, így a Van Allen öv megvédi a napkitörésektõl (töltött részecskék, hasonlóan az EMP-hez). Ezért sebezhetõek. Itt egy viszonylag egyszerûen megfogalmazott PDF a Föld körül keringõ mûholdak nukleáris robbanás általi veszélyeztetéseinek. A konkluziója az, hogy meg kell erõsíteni a mûholdak sugárvédelmét.
Egy bolygóközi ûrhajón amúgy is erõs sugárvédelemre van szükség, hiszen a napkitörésektõl nem védi semmi külsõ hatás, csak a saját sugárpajzsa.
Szóval EMP-re építeni egy ûrhajó esetén nem túl bölcs dolog - túl sok sugárvédelme van ahhoz egy ûrhajónak, hogy esélyesen kárt okozhasson a fedélzeti rendszereiben egy EMP. Továbbá túl közel aligha kerül az EMP harci fej, hiszen ugyanúgy igyekszik kilõni a közeledõ rakétát / lövedéket, ahogy minden más harci fejet is.
Az elhárítótestek is fejlõdni fognak, pl irányított hõsugárnyalábokkal bombázni a torpedókat.
Magyarul Infravörös tartományban mûködõ lézerrel próbálod eltalálni a közeledõ rakéta optikáját, és így elvakítani. Errõl már beszéltünk a topicban. Ez egy mûködõképes dolog, a lézeres aktív védelem terén, viszont nem "fejlõdni fognak", ezek már ma is léteznek, például az AN/AAQ-24 DIRCM.
A probléma is ismert: itt is egy lézerrõl beszélünk, tehát el kell vele találni a lézer optikáját, és elegendõ energiát közölni vele, hogy megrongálódjon. Itt is probléma a fókusz, ezért túl nagy távolságból nem effektív, tehát nem fogod tudni soktízezer km-rõl megvakítani a rakétát. Pár ezer, de lehet, hogy csak pár száz km-en belül mûködõképes ez az opció. A hátránya is ismert: ezzel csak az optikai rendszert lehet tönkre tenni. Tehát ha a robbanófej végsõ fázisban más tartományban mûködõ érzékelõt használ (radar, vagy látható fény, és az optika lencséje megszûri az infravörös tartományt), akkor ellene hatástalan az eféle megoldás.
A kard és a pajzs elve mindenhol, így a világûrben is mûködik. Ha a rakéták optikáját veszély fenyegeti, akkor olyan megoldás felé fordulsz, amelyet ez a fajta veszély nem fenyeget.
Alapvetõen kérdés mibõl indulunk ki. Régen senki nem hitte volna el a vasból készült hajót, hangnál gyorsabb repülést. Ma lehetetlennek tûnik, hogy valamiféle antigravitációval kompenzálják a pilótára ható gyorsulást, ez nem biztos hogy a jövõben így lesz.
A topic indításakor kifejtettem, hogy ez a valóságot illetve a Hard Sci-fi (reális tudományos-fantasztikum) területére korlátozódik. Nem foglalkoztam és a topic sem foglalkozik a jelenleg a fantasztikumhoz, és nem a tudományoshoz tartozó dolgokhoz. Emiatt nem foglalkozom az antigravitációval sem.
Antigravitációra a gyors csillagközi ûrutazáshoz is szükség lesz, különben már a fénysebességre gyorsulás is minimum egy év.
Tömeggel rendelkezõ tárgy nem érheti el a fény sebességét a tudomány mai állása szerint. Tehát lásd mint fent.
Hogy kifújja a reaktorból a feles plazmát. Anélkül csökkenteni kell a reaktor teljesítményét.
Miféle reaktorból??? Nukleáris reaktorban nem nagyon keletkezik plazma, ha igen, akkor már régen rossz. A nukleáris reaktorra épülõ hajtómûvek, mint a NERVA vagy a Timberwolf esetén a reaktor csak akkor mûködik, ha teljesítményt vagyis tolóerõt ad le. De itt ismét visszautalnék arra, hogy a kétmódú (energiatermelõ + tolóerõt adó nukleáris hajtómû) esetén a reaktor "üzemmeleg", és a reaktortéren csak akkor nyomsz át folyékony hidrogént, ha tolóerõt akarsz létrehozni, a hulladékhõt addig radiátorokkal sugárzod a világûrbe. A hárommódú reaktor ugyan ez, de folyékony oxigén hozzáadásával a felhevített hidrogént még el is égeted, így plusz tolóerõt kapsz, de sokkal rosszabb specifikus tolóerõ (adott tömegbõl kinyerhetõ tolóeró) árán.
Plazmahajtómûnél mint a VASMIR pedig a tolóerõt adja a plazma, de éppen emiatt nem képes fizikailag sem nagy tolóerõt leadni. Ez pedig annyit tesz, hogy felesleges a hajtómûnek mûködnie, hiszen a harci manõverezésre valamilyen nagy tolóerejû hajtómû (nukleáris, vagy kémiai) szükséges.
Az antianyag torpedót a vadászra is fel lehet rakni.
Attól tartok, hogy még mindig nem olvastad el a topicot...
Nem ugyanaz. A vadászgép képes arra, hogy ellenséges torpedókat leszedjen, kihasználja a roncsok és törmelékek takarását, és így megkerülje a csatahajót.
Attól tartok, hogy a kepleri / newtoni fizika részét még mindig nem érted a világûrnek. Ha te el akarsz jutni A-ból B-be, ahhoz relatív sebességre van szükséged. A Föld körüli alacsony keringési pályán (LEO) ez hozzávetõleg 9,1km/s deltaV-t kell elérj. Ha gyorsan, közvetlenül akarsz a LEO-ról Hold körüli pályára érni (LLO), ahhoz 4,04km/s kell, ezt pedig a pálya elején kell közölnöd. Ha egyszer elindultál LEO-ról LLO felé (vagy fordítva), akkor a pályaváltoztatás deltaV-je relatív marad, nincs olyan, hogy félúton megállsz, ha menet közben úgy döntesz, hogy pályát változtatsz, és mondjuk közvetlenül vissza akarsz térni (fordulni) LEO-ra, akkor lehet, hogy kétszer ekkora deltaV-nél is nagyobb relatív sebességet kell produkálnod.
A Föld-Hold viszonylat DeltaV értékei
A világûr nem olyan, mint a légköri csata.
Visszatérve a rakéta vs. vadászgép vitára. A rakéta ugyan arra képes lehet, mint a vadászgép. Elvégre is a rakéta olyasmi, mint egy ûrszonda. Ha úgy programozod be, akkor ugyanúgy képes mondjuk egy aszteroida "mögött" dekkolni, és így megpróbálhat a célpont közelébe jutni. A rakétáknál pedig már korábban kitértem arra, hogy egy rakéta valószínûleg több kisebb harci fejet is szállít, tehát ugyanúgy képes lehet az ellenséges rakéták elfogására, mint egy vadászgép - csak éppen mivel a rakétának nem kell visszatérnie az indító jármûre, azonos tömeg esetén sokkal nagyobb a DeltaV-je.
A vadászgép irányítórendszere kibírhat olyan áramingadozást, ami egy sokkal érzékenyebb chipet használhatatlanná tenne.
Mi kényszerít arra, hogy a vadászgépben másféle elektronikát használj, mint egy rakétában? Jelenleg a légköri vadászoknál ugyanolyanokat használnak...
"Továbbá ne felejtsd el, hogy itt több ezer, tízezer, százezer km-es távolságokról beszélünk. A pilóta szeme ehhez édeskevés, neki is kell tûzvezetõ rendszer, tehát ugyanott vagyunk."
Elnézést ez kimaradt.
Ez tényleg így van, de ha a pilóta közel ér, akkor még mindig használható lesz. És elismerem a lézerek igen hatékonyak tudnak lenni közelrõl, csak épp pár robbanás szétcincálja a csatahajó védelmét, az ágyúk elõbb utóbb túlmelegednek.
Egyébként a vadászgép ugyanúgy intelligens torpedókat cipelne, de ha a termonukleáris robbanás kicsinálja a szenzorokat és komputereket, akkor a pilóta még mindig közel tudja juttatni õket a csatahajóhoz. A vadászgép irányítórendszere kibírhat olyan áramingadozást, ami egy sokkal érzékenyebb chipet használhatatlanná tenne.
Elnézést kérek, elõször csak részekre válaszolok.
"A világûrben alapból vannak káros sugárzások, napkitörések, amik töltött részecskékkel bombázzák a hajót, a Jupiter vagy a Szaturnusz körül szintén erõs a mágneses sugárzás és így tovább. Ez "sima" elektromagnetikus zavarással aligha lehet überelni. ;) "
Ö egy termonukleáris robbanás a két csatahajó közt félúton azért kicsit durvább mint a sima kozmikus sugárzás. Vagy valamiféle irányított rádióhullámnyaláb, ami hatást gyakorol az elektronikus dolgokra.
"Egyszerûen annyira érzékenyek a mai légvédelmi rakéták infravörös fejei, hogy könnyedén megkülönböztetik a csalit a valódi helikoptertõl / vadászgéptõl."
Az elhárítótestek is fejlõdni fognak, pl irányított hõsugárnyalábokkal bombázni a torpedókat.
"A vadászgépnek ekkora távot megtennie minimum egy napos idõ. "
Alapvetõen kérdés mibõl indulunk ki. Régen senki nem hitte volna el a vasból készült hajót, hangnál gyorsabb repülést. Ma lehetetlennek tûnik, hogy valamiféle antigravitációval kompenzálják a pilótára ható gyorsulást, ez nem biztos hogy a jövõben így lesz. Antigravitációra a gyors csillagközi ûrutazáshoz is szükség lesz, különben már a fénysebességre gyorsulás is minimum egy év. Ha abból indulunk ki, hogy ma már mindent nagyon jól tudunk, akkor tényleg nincs értelme a vadászoknak.
"Miért kellene a hajtómûnek folyamatosan mûködnie?"
Hogy kifújja a reaktorból a feles plazmát. Anélkül csökkenteni kell a reaktor teljesítményét.
Az antianyag torpedót a vadászra is fel lehet rakni.
" Utána már csak azt kell megoldani, hogy az orbitális bombázásra felkészüljenek. "
Úgy remekül lehet városokat elfoglalni. :P
Gázködök és aszteroidamezõk : honnan tudod hogy sehol a Galaxisban nincsenek kellõen sûrû felhõk? Egyébként a védekezõ flotta az pl egy óriásbolygó mellé is beállhat.
"Szabadjon továbbá megjegyeznem ismét, hogy a rakéta és a vadászgép ugyanaz, csak az utóbbit ember vezeti."
Nem ugyanaz. A vadászgép képes arra, hogy ellenséges torpedókat leszedjen, kihasználja a roncsok és törmelékek takarását, és így megkerülje a csatahajót.
Én abból indulok ki, hogy a sugárpajzs is megvalósítható. A részecskepajzs kapcsán egyelõre olyasmire gondolok, hogy folyékony higanyt kell lebegtetni a fontos részek felett, a becsapódástól szétesik a lövedék, aztán a darabok már lepattanak a páncélról.
A legfontosabb, hogy olyan zavaróberendezéseket, EMPt hasonlókat kell fejleszteni, amiknek hatására a komputerek, célkeresõ rendszerek már nem biztos hogy jobbak lesznek mint az ember... figyelembe véve az elõállítási költségeket is.
A világûrben alapból vannak káros sugárzások, napkitörések, amik töltött részecskékkel bombázzák a hajót, a Jupiter vagy a Szaturnusz körül szintén erõs a mágneses sugárzás és így tovább. Ez "sima" elektromagnetikus zavarással aligha lehet überelni. ;)
Továbbá ne felejtsd el, hogy itt több ezer, tízezer, százezer km-es távolságokról beszélünk. A pilóta szeme ehhez édeskevés, neki is kell tûzvezetõ rendszer, tehát ugyanott vagyunk.
Egy torpedót, ami nem tud manõverezni, simán be lehet mérni és kilõni.
Elolvastad a korábbi hozzászólásokat? Egy irányítattlan lövedéknek nem sok értelme van egy manõverezni képes jármû ellen.
Ha manõverezik, össze lehet zavarni a célzórendszerét.
Hogy szándékozod ezt véghezvinni? Azért ez messze nem olyan egyszerû dolog.
A való életben például éppen azért kezdenek aktív védelemben gondolkodni a helikopterek és repülõgépek esetében (nevezetesen egy lézerrel próbálják a közeledõ rakéta infravörös érzékelõjét elvakítani, tönkretenni), mert a csalik szórása már nem kellõen hatékony. Egyszerûen annyira érzékenyek a mai légvédelmi rakéták infravörös fejei, hogy könnyedén megkülönböztetik a csalit a valódi helikoptertõl / vadászgéptõl.
Meg tudják kerülni a csatahajót, hogy oldalról és hátulról támadjanak a védtelen részekre.
Továbbra is javaslom, hogy olvasd végig a topicot. Több (tíz- vagy száz-) ezer km-rõl képes egy "csatahajó" rakétát indítani. A vadászgépnek ekkora távot megtennie minimum egy napos idõ. Amire odaér a "csatahajóhoz", az már bõven szétlõtte nemcsak a vadászgépet, de a vadászgép bázisát is.
Egy korábbi hozzászólásomból (ettõl még továbbra is javaslom, hogy olvasd végig a topicot, hogy a DeltaV és hasonlókat megértsed):
A Harcérintkezés részben lévõ távolságokat nézzed. Mi a különbség egy 10 tonnás "ûrvadász" és egy 1000 tonnás "ûrfregatt" között?
Az elõbbibõl a pilóta létfenntartó rendszerei, 24 órás készletekkel és maga a pilóta legyen mondjuk 250kg. A pilótafülke és berendezései legyenek mondjuk 150kg. A géptest 500kg, a fõhajtómû 50kg, a kormányhajtómûvek 50kg. Legyen 8 tonna üzemanyagunk (mondjuk 6km/s deltaV, de ez elképesztõen jó arány lenne, ez a 6km/s annyit tesz, hogy a Földrõl a Holdra képes lenne ~26 óra alatt megtenni az utat), marad 1 tonna hasznos terhünk a fegyverzetre és az érzékelõkre.
Az 1000 tonnás ûrfregatt arányai 10 fõs személyzet esetén: személyzet és lakómodul, 5 évre szükséges ellátással, növénykerttel: 150 tonna. Reaktor/hajtómû 4x (4x1200MW termikus teljesítmény, egyenként 4x 300kN tolóerõ): 80 tonna, Hajtómû Radiátor-rendszer: 10 tonna. Ûrhajó szerkezeti tömege: 60 tonna. Üzemanyag-mennyiség 600 tonna (nagy tolóerõ / NTR esetén ~20km/s, nagy ISP esetén ~35km/s deltaV). Hasznos teher (fegyverzet és érzékelõk) 100 tonna.
Namost, nekünk van egy ûrvadászunk, ami 10 tonnás tömeggel bír, 1 tonna fegyverzet fér rá, és van 6km/s deltaV tartaléka. A baj annyi, hogy neki oda-vissza kell mennie, tehát 3km/s oda és 3km/s vissza. Azt már leírtuk, hogy az ûrvadász "hatótávolsága" durván egy Föld-Hold út, vagyis hozzávetõleg 384'000 km. Ezt a távolságot 1 nap alatt teheti meg. Ha az indító anyahajója nem "rohan utána", akkor él a 3km/s "hatósugár", ez legjobb esetben is legfeljebb egy-másfél százezer km "mûködési hatósugár", úgy, hogy a manõverezésre nincs komoly tartaléka. Ismét visszautalnék a lézerfegyvereknél írtakra, egy lézerágyú pár tízezer km-es, komoly technikai ugrás esetén is legfeljebb pár százezer km-es hatótávolsággal rendelkezik. Tehát szegény ûrvadászt már ilyen távolságból veszély fenyegeti. Természetesen megpróbálkozhat elkerülõ manõverekkel, vagyis folyamatosan véletlenszerû mozgást végez, hogy a lézer fókuszát elkerülje, de egyfelõl az üzemanyagot használja e közben, másfelõl a pilóta pár órányi ilyen rázógép után már valószínûleg sírva könyörögne, hogy találják már el. :)
Akkor egyszerûsítsünk: vegyük ki a pilótát, így már nincs szükség visszaútra, csak arra, hogy a célponthoz odaútra kihasználhassa az üzemanyagát, és teljes, 6km/s deltaV értékét. Ennyi. Az 6km/s egy rakéta esetén azt jelenti, hogy mivel nem kell visszatérnie, ezért teljes egészében a rendelkezésére áll. Vagyis amíg egy vadászgép nem képes a Föld körül keringve elérni a Holdat, mert utána nem tud visszatérni, addig a rakéta erre képes lehet.
Akkor mi szükség vadászgépre? Visz az ûrfregattunk 8db 10 tonnás rakétát, a maradék 10 tonnából lesz rajta egy decens érzékelõ, és marad 10 tonna egy önvédelmi lézer- vagy kinetikai-ágyúra.
Ahhoz, hogy az ûrfregatt elkerülje az ûrvadászt, elkezdi változtatni a pályáját, a vadász kénytelen lesz követni a változtatást, koptatva a deltaV-jét. A fregatt megteheti ezt, hiszen legfeljebb lassabban jut haza. De a vadászgépnek egy ponton túl eljön az idõ, hogy nem fog tudni visszatérni az indító hajó pályájához. Az indító hajó meg futhat a vadászai után, hogy a pilótái ne fulladjanak meg ... :)
Gondolok ez alatt elsõsorban a hajtómûvekre, azokra nem lehet pajzsot rakni, a fúziós lángok elvakítják a szenzorokat, így védtelenek, és pár atom vagy antianyag torpedó hatására megrepednek, kifolyik a plazma, és egy hajóblokknak annyi.
Ismét: a Sci-fi filmekbõl indulsz ki, amelyeknek nincs semmi közük a realitásokhoz. Miért kellene a hajtómûnek folyamatosan mûködnie? Egy termonukleáris/kémiai meghajtásnál a hajtómû élettartama alig pár óra, legfeljebb nap lehet, és nincs is elég üzemanyag a folyamatos mûködéshez. De a Newtoni / Kepleri fizika miatt ugyebár erre szükség sincs. A folyamatosan mûködõ hajtómûvek, mint az ion-hajtómû, VASMIR és társai pedig szánalmasan kis tolóerõt adnak le, alig pár száz Newtont, legfeljebb. Ilyeneket jól lehet használni, hogy mondjuk a Földrõl eljuss a Szaturnuszhoz, úgy 2-2,5 év alatt, de harci manõverekhez teljesen alkalmatlanok.
Továbbá mi értelme lenne atom- meg anti-anyag robbanófejeknek? Egy 16km/s relatív sebességû 100kg-os tárgy annyi energiát szabadit fel becsapódáskor hozzávetõleg, mint a Hirosimai atombomba. Nincs szükség méregdrága és nehezen elõállítható antianyagra, egyedül a relatív sebességre kell ügyelni...
2 : Használhatók gázködökben, aszteroidamezõkben is, ahol a torpedók és nagyhatótávolságú szenzorok nem.
Attól tartok ismét a Sci-fi filmek áldozata lettél. A gázködök nem átláthatattlanok, legfeljebb ha egy éppen kialakulóban lévõ naprendszer középpontját nézed. De ott amúgy sem bölcs dolog harcolni. A gázködben simán ellátsz több millió km-re is, legfeljebb az "üres" ûrhöz képes egy-egy fellelhetõ atomhoz képest ott lesz 1000 atom. Még mindig a világûrrõl beszélünk, ahol nincs számottevõ nyomásérték.
Az aszteroidamezõ se úgy néz ki, ahogy a Csillagok Háborújában láttad, az aszteroidák közötti távolság a Föld-Hold távolsággal vetekednek a Naprendszer aszteroida övében. A Voyager szondák pedig átvágtak a Szaturnusz gyûrûin, amely szintén egyfajta aszteroidaöv.
Ami különösen felértékeli a szerepüket, az az, hogy a csaták végsõ célja egy bolygó elfoglalása. Na most, a légkör meg tudja védeni a vadászokat, a bolygófelszín felett már korántsem olyan feltûnõ egy hõfolt, fõleg ha közben gigarobbanások ostromolják a csatahajót. A radar ellen lehet védekezni, így a vadászok szépen betámadhatják az orbitális pályára állt csatahajók alfelét. Illetve támogathatják a földi csapatokat is. A torpedó erre nem alkalmas. A csatahajó nem képes városok elfoglalására. Az ágyúival elvileg irthatná a védõket... gyakorlatilag a fontos létesítményeket beásott óriáslövegekkel lehet védeni, amik szétszednék az ûrcsatában legyengült hajókat. Meg egyébként is, egy gigaágyú nem arra való, hogy gyalogságra puffogtassanak vele, energia lehet van bõven, csak épp az ágyú élettartama nem végtelen, elkopik a sok energiától.
Ez már nem ûrharc, hanem a bolygóközi megszállás kérdése.
Nem kell egy "csatahajónak" automatikusan alacsony bolygó körüli pályára állnia, a lényeg, hogy az ûrbéli fölényt megszerezzék. Utána már csak azt kell megoldani, hogy az orbitális bombázásra felkészüljenek. Ez lehet egy közelben kóricáló aszteroida (a Föld közvetlen közelében is rengeteg aszteroida található, a NASA jelenleg azt tervezi, hogy egy ilyet látogatnának meg 2020 után). Erre az aszteroidára leszállnak, ráépítenek egy hajtómûvet, amely nem más, mint egyfajta gyorsítóágyú. Az aszteroida saját elporlasztott anyagát elektromagnetikusan felgyorsítják, így hozva létre tolóerõt. Aztán az aszteroida szép lassú, spirális pályán becsapódik a bolygóba. A vadászgépek nekiállhatnak felszállni, de a nagy távolságok miatt lehet, hogy nem is lennének képesek elérni az aszteroidát. Szétlõni egy több km-es aszteroidát pedig nem egyszerû dolog.
Egy aszteroida eltéritése a Földbe való becsapódás elõl eféle elektromagnetikus gyorsítókkal (Mass Drivers), ugyanezzel a módszerrel lehet becsapódásra kényszeríteni is...
lézer szétoszlik és visszatükrözõdik a páncélról, az ágyúk elöl kitér, a rakétákat meg lelövi.
A lézer effektív hatótávolsága sokmindentõl függ, én mondjuk pár ezer km-re saccolom a hatásos lõtávolságot, a légkörben képesek a légköri torzítás ellenére több száz km-et elérni, tehát azért pár ezer km-en belül a fókuszt megoldani annyira nem nehéz.
A lövedékek is lehetnek irányítottak, ugyanúgy, ahogy léteznek irányított tüzérségi lövedékek, amelyek a GPS koordináták vagy lézer-nyaláb segítségével határozzák meg a célpont helyzetét, és ki kormányfelületekkel irányítják magukat. A lövedék a sebességét egy gyorsítóágyútól nyeri (hogy az most kémiai robbanás által, elektromágnesesen, vagy egyébb úton gyorsítja fel, már más kérdés), az ûrben pedig kis rakétahajtómûvekkel képes a pályájának bizonyos szintû változtatására. Ez persze még mindig kevés ahhoz, hogy egy komolyabb pályaváltoztatást lekövessen, de arra elég, hogy az ellenfél ûrhajójának üzemanyagot kelljen elhasználnia ahhoz, hogy kitérjen elõle - márpedig ez esetben az üzemanyaghasználatra való kényszerítés taktikailag hasznos dolog. Csak addig tud kitérni a közeledõ lövedékek elõl, amíg rendelkezik felesleges üzemanyaggal. Ha túl sokat éget el belõle, akkor kockáztatja azt, hogy biztonságos pályára tudjon állni, vagy vissza tudjon térni a saját bázisára.
A rakéta lelövése pedig olyan dolog, hogy a kérdés az, hogy hány rakétát indítottak rá, és a rakéta hány harci fejet enged ki, mielõtt lelövik. Ahogy korábban már kitértem rá, egy rakéta tömege több tonnás, akár több tíz, sõt, több száz tonnás lehet, és célszerû több harci fejjel is ellátni, amelyek aztán mind-mind különálló kis rakétaként közelednek tovább. Az, hogy egy rakéta-hullám mennyire lesz sikeres a közeledõ rakéták számától, és a célpont ûrhajó védelmi rendszerének hatékonyságától fogg függeni.
Szabadjon továbbá megjegyeznem ismét, hogy a rakéta és a vadászgép ugyanaz, csak az utóbbit ember vezeti. Tehát ha az ellenség képes a rakéták lelövésére, akkor a vadászgépet is képes lesz.
Közelebb kell érni, és akkor már a vadászok is használhatók.
Ezt hogy szándékozol elérni? Megkéred az ellenséget, hogy amíg a közelébe nem érsz, addig ne lõjjön rád? :)
A rakétákat össze tudják zavarni hõkibocsátó elhárító testekkel, EMPvel meg egyebekkel.
Hõkibocsátó elhárítõ testek? Egy ûrhajó hõkibocsátását csak úgy tudod imitálni, ha egy hasonló méretû, hasonló mennyiségû hõt kibocsátó testet dobsz ki. Effektíve az ûrhajód mását. Itt nem jöhet szóba a repülõgépeken / helikoptereken használt csali, mert azok csak pár másodpercig égnek, ráadásul sokkal kisebb a méretük, mint a te ûrhajód hûtõradiátorának. Nem okozhat problémát a rakéta szoftverének megkülönböztetni a kettõt egymástól (már most képesek erre a levegõ-levegõ és a föld-levegõ rakéták).
Hatékony EMP-rõl én még nem tudok. Leszámítva a nukleáris robbanást, de felteszem nem akarsz egy ilyet felrobbantani a saját hajód mellett. Továbbá célszerû alapból elég komoly sugárvédelemmel felszerelni a rakétát is, hogy azért egy napkitörés közben is lehessen használni.
e az automata védelmi rendszerek nem lesznek a topon, miután a csatahajó mellett már felrobbant pár termonukleáris töltet, azután nagy lyukak lesznek a védelmi hálón, amit elfogó vadászokkal lehet betömni.
Amint mondtam, nem túl célszerû termonukleáris tölteteket robbanófejnek használni. Lehet, de inkább irányított (formázott) töltetként, amely valamiféle sûrû anyagot (U238 vagy Wolfram például) "robbant" egy meghatározott irányba. Tehát nem a robbanás maga, hanem a robbanás következtében a célpont felé kilõvellõ anyag lesz a veszélyes a célpontra.
Az Orion-féle meghajtás "hajtótöltete", a pirosas (lilás?) rész a termonukleáris töltet, a hajtóanyag a tetején lévõ vékony kék Wolfram réteg, azt lövelli a robbanáskor a hajó pajzsa felé
A kisebb fregattoknak nincs olyan hûdejó védelmi rendszere, a fõlövegük viszont kárt tehet a nagyobb hajókban is, azok ellen is jók lehetnek a vadászok.
A nagy kérdés, hogy mennyire hatékony a védelmi rendszer, és mennyi célpont (rakéta / lövedék) közeledik felé, mekkora sebességgel. Amíg csak pár célpont (mondjuk 4-8) közeledik, addig egyetlen MW szintû védelmi lézer is elég lehet a védelemhez, úgy számolva, hogy egy-egy célponthoz kell mondjuk 5 másodperces besugárzási idõ, a lézer effektív hatótávolsága mondjuk 5000 km, és percenként kétszer tud tüzelni, a közeledõ rakéták sebessége pedig mondjuk 15km/s.
Pl én egy sugárpajzsot úgy képzelek el, hogy szétszórja a koherens sugarat mint a tejüveg. Szilárd dolog átmehet rajta.
Maradjunk a realitásoknál: ilyen sugárpajzs nem létezik.
Vagy a részecskepajzs lehet olyan mint a vízfelszín : a gyors lövedék szétesik a becsapódásnál fellépõ ellenerõtõl, a lassú áthaladhat. Még mindig szigonnyal halászunk, nem golyóval.
Ismét: ilyen nem létezik a valóságban, és nem tudom, hogy lehetne egyáltalán megvalósítani az adott körülmények között. Ahhoz rengeteg részecskére van szükség, hogy ezt megvalósítsd. Hogy tartod a részecskéket a helyükön? Mekkora tömegû részecske kell, hogy egy 10+km/s sebességû tárgyat meg tudjon állítani? Stb...
Lehet, hogy sok ezer kilométerrõl észre lehet venni a másik csatahajót, csak épp kárt tenni benne nem fognak... A lézer szétoszlik és visszatükrözõdik a páncélról, az ágyúk elöl kitér, a rakétákat meg lelövi.
Közelebb kell érni, és akkor már a vadászok is használhatók.
A rakétákat össze tudják zavarni hõkibocsátó elhárító testekkel, EMPvel meg egyebekkel. A lézerágyúk... igen, azok közelre jók, megtizedelhetik az állományt... de az automata védelmi rendszerek nem lesznek a topon, miután a csatahajó mellett már felrobbant pár termonukleáris töltet, azután nagy lyukak lesznek a védelmi hálón, amit elfogó vadászokkal lehet betömni.
A kisebb fregattoknak nincs olyan hûdejó védelmi rendszere, a fõlövegük viszont kárt tehet a nagyobb hajókban is, azok ellen is jók lehetnek a vadászok.
Lehetséges az is, hogy a vadászok ott is áthatolhatnak, ahol az ágyúk nem. Pl én egy sugárpajzsot úgy képzelek el, hogy szétszórja a koherens sugarat mint a tejüveg. Szilárd dolog átmehet rajta. Vagy a részecskepajzs lehet olyan mint a vízfelszín : a gyors lövedék szétesik a becsapódásnál fellépõ ellenerõtõl, a lassú áthaladhat. Még mindig szigonnyal halászunk, nem golyóval.
Nos szerintem jogos lehet a vadászgépek használata az ûrharcban.
Ehhez persze teljesülnie kell bizonyos feltételeknek. A legfontosabb, hogy olyan zavaróberendezéseket, EMPt hasonlókat kell fejleszteni, amiknek hatására a komputerek, célkeresõ rendszerek már nem biztos hogy jobbak lesznek mint az ember... figyelembe véve az elõállítási költségeket is.
Egy torpedót, ami nem tud manõverezni, simán be lehet mérni és kilõni. Ha manõverezik, össze lehet zavarni a célzórendszerét.
A vadászgépeket a következõ dolgok miatt érheti meg alkalmazni :
1 : Meg tudják kerülni a csatahajót, hogy oldalról és hátulról támadjanak a védtelen részekre. Gondolok ez alatt elsõsorban a hajtómûvekre, azokra nem lehet pajzsot rakni, a fúziós lángok elvakítják a szenzorokat, így védtelenek, és pár atom vagy antianyag torpedó hatására megrepednek, kifolyik a plazma, és egy hajóblokknak annyi. Épp ezért a csatahajónak elöl nem lehetnek nagy hajtómûvei, és nem fogja csak úgy tolatva lehagyni a vadászokat.
2 : Használhatók gázködökben, aszteroidamezõkben is, ahol a torpedók és nagyhatótávolságú szenzorok nem.
3 : Ami különösen felértékeli a szerepüket, az az, hogy a csaták végsõ célja egy bolygó elfoglalása. Na most, a légkör meg tudja védeni a vadászokat, a bolygófelszín felett már korántsem olyan feltûnõ egy hõfolt, fõleg ha közben gigarobbanások ostromolják a csatahajót. A radar ellen lehet védekezni, így a vadászok szépen betámadhatják az orbitális pályára állt csatahajók alfelét. Illetve támogathatják a földi csapatokat is. A torpedó erre nem alkalmas. A csatahajó nem képes városok elfoglalására. Az ágyúival elvileg irthatná a védõket... gyakorlatilag a fontos létesítményeket beásott óriáslövegekkel lehet védeni, amik szétszednék az ûrcsatában legyengült hajókat. Meg egyébként is, egy gigaágyú nem arra való, hogy gyalogságra puffogtassanak vele, energia lehet van bõven, csak épp az ágyú élettartama nem végtelen, elkopik a sok energiától.
Ez elméleti fizika. A kérdés felvetése egyébként nem hülyeség.
Megvalósítani aligha tudnád, nincs olyan anyag, ami ennyire könnyû és egyben erõs lenne. Az anyag az erõhatásra inkább meghajolna és/vagy eltörne köszönhetõen a rúd tehetetlenségének.
Ugyanakkor egy ilyen hosszú utat megtevõ energia közlésekor is problémával szembesülsz: az anyag valamennyire tud rugalmasan alakot változtatni (ne feled, hogy még az "összenyomatlan" víz térfogata is változik valamennyit - csak éppen nagyon keveset). Tehát valahogy úgy zajlana le a dolog, hogy hátul közlöd az energiát (elõre fele tolod a rudat), a rúd anyaga picit összetömörül, miközben továbbadja az energiát, majd újra (remélhetõleg) visszatér eredeti állapotába és alakjába. Az energia ennek az összehúzódás-visszaállás sorozatnak köszönhetõen jut el a rúd végéhez. Namost szerintem a rúd végéig a fény sebességénél lassabban fog eljutni az energia.
Egyszerûbb példa lett volna, hogy ha elektromos áramot akarsz végigvezetni egy 300'000km hosszú dróton, de az eredmény valószínûleg ott is ez lenne.
Persze a kérdés az, hogy ha teoretikusan van egy 300'000km hosszú, tökéletes, alakváltozásra képtelen anyagú rudunk, akkor mi történik. Ez esetben a válasz szerintem az lenne, hogy igen, az erõátvitel képes a fénynél gyorsabban haladni. Csak ehhez meg kell szegni a fizika törvényeit, mivel ilyen tökéletes anyag nem létezhet. :)
A fentiek a saját véleményemet tükrözik, a hibás magyarázat és válasz lehetõségét fenntartom. :)
Hülye vagyok a fizikához, meg a matekhoz is, DE. Mi van akkor, ha építek egy (tegyük fel, hogy) nagyon könnyû (mondjuk 100kg) és nagyon hosszú (300.000km) rudat, amit elhelyezek az ûrben, majd dákóként használva bökdösök vele dolgokat.. A fénysebességnél gyorsabban ér el az általam keltett erõhatás a célhoz?
Egyébként hogyan lehet megsemmisíteni? Berobban a robbanófej a hõtõl?
Lent már írtam, hogy két elképzelés lehet. Kinetikai esetén nincs robbanófej, de egy 10km/s sebességgel becsapódó több száz kg-os test annyi energiát szabadít fel, mint egy termonukleáris robbanás. Ez esetben a lézerrel az rakétát megrongálni lehet, érzékelõk és/vagy irányítórendszer. Ha az üzemanyagtartályok nincsenek fedésben, akkor esetleg még azokat lehet tönkretenni, az üzemanyagtól függõen akár robbanást elõidézni.
Ha hagyományos robbanófeje van, például kumulatív elven mûködõ, akkor azt be lehet robbantani.
Termonukleáris robbanófejet berobbantani nagyon nehéz, tehát ott csak tönkre tudod tenni, hogy ne robbanjon fel.
ennél gyorsabb lövedékre gondoltam, és kisebb távra. Ha kicsi a lövedék tömege, akkor azért könnyebb elérni a nagyobb sebességéket. Lehet akár kombinált Gauss-rakéta is, ami a kilövés után még gyorsít egy szakaszon, nem kell minden mozgási energiát a kilövéskor megkapnia.
Elektromágneses gyorsításnál kompromisszumokra kell törekedni. Nem zárom ki, hogy akár 10+ km/s sebességet is el lehet érni, csak éppen ehhez igen hosszú gyorsítópálya kell, rengeteg elektromágnessel, ami ugye a tömeget növeli. Azt is tegyük hozzá, hogy az energiát valahol tárolni kell a lövés elõtt, kétlem, hogy akár 100MW folyamatos energialeadás elegendõ lenne ilyen értékeknél, tehát elõször kell egy kondenzátor, amely a szükséges energiát tárolja - ez megint tömeg.
Az 5km/s is igen brutális érték, 18'000km/h, ne feled. 10km/s pedig már 36'000km/h. A befektetett energia pedig a lövedék/rakéta tömegével exponenciálisan nõ. Szóval minél nagyobb a lövedék, annál nagyobb energiabefektetésre lesz szükség. Én ezeket az értékeket pedig már optimistán adtam meg ("future proof"). A hírekben gondolom már olvastál az amerikai haditengerészet railgun eredményeirõl (10kg-os lövedék 2,5km/s sebességgel), õk azt tervezik, hogy 2020-2025 körülre 5,8km/s torkolati sebességet érnek el, ám ez egy hajóra telepített rendszer, a becslések szerint a kondenzátorokkal együtt akár 500 tonnát is nyomhat egy ilyen ágyú.
Tehát ahhoz, hogy egy lövedéket te sokkal nagyobb torkolati sebességgel lõj ki, igencsak komoly áttörésnek kell történnie az energiatárolás és a szupravezetés terén. Utóbbi azért, mert ne feled, hogy itt mekkora energiákról beszélünk, ha nem szupravezetõket használnánk, akkor igen méretes hûtõberendezés is kell, hogy az egész ne olvadjon szét pár lövés után. ;)
Alkalmazhatóságát én "középtávon" gondoltam (~50-100ezer km), és kiegészítésként. Tehát amikor az ellenfél a rakétáimmal van elfoglalva, és azok elõl akar kitérni, akkor szórnám meg "ágyúval". Nem biztos, hogy megengedhetné magának a célpont a folyamatos manõverezést, hogy a rakéták elõl is és az ágyúk elõl is kitérjen. Meg gondolom azért nem árt kissé nyugton maradni, hogy a védelmi lézerekkel lehessen lõni a rakétákra... Bár ez lehet, hogy megoldható simán.
Nem gyõzöm hangsúlyozni a tömeg problémáját. A korábban felvázolt, 1'000 tonnás hadi-ûrhajó nagy tolóerejû, elfogadható deltaV értéket biztosító meghajtás (mint a thermonukleáris-kémiai) esetén bír kb. 100 tonna hasznos teherrel. Ha te kombinálod a rakéta és kinetikai fegyverzetet, akkor ezt a 100 tonnát hogy osztod be. Én durván 10 tonnára saccoltam egy 6km/s deltaV értékkel rendelkezõ rakéta tömegét. Ebbõl viszel mondjuk 4db-ot, akkor marad 60 tonnád az érzékelõkre és a kinetikai ágyúra...
Természetesen mint minden, itt a kompromisszum mikéntje a kérdés. Csinálhatsz 4db 1'000 tonnás ûrfregattot, egyenként 8db 10 tonnás, 6km/s deltaV-s rakétafegyverzettel, és egy önvédelmi lézerrel, vagy csinálsz helyette mondjuk egy 5'000 tonnás ûrcirkálót, 32db hasonló 10 tonnás hajó elleni rakétával és mondjuk egy 100 tonnás, 10km/s torkolati sebességû EM ágyúval (és most megint roppant optimista vagyok). Melyiknek lesz vajon nagyobb harcértéke? A 4 fregattnak vagy a cirkálónak? Melyiket tudja legyártani egyáltalán az adott hatalom? Melyik üzemeltetési költsége elfogadhatóbb? És így tovább.
Gond a folyamatos helyzetváltoztatás lézerrel célzás szempontjából?
Nem, inkább a fókusz, ahogy korábban alaposabban kifejtettem (olvass egy kicsit vissza ;)). Kéne egy valós fizikával dolgozó ûrcsata-szimulátor, moddolható fegyverekkel és hajókkal. Jó muri lenne multiban tesztelni ezeket az elképzeléseket. Kár, hogy már egyetlen rakétát valósan modellezni (szenzorok, irányítás, sérülések, megsemmisülés) is elképzelhetetlenül bonyolult lenne...
Igen, én is régóta reménykedek egy eféle játékban, de szerintem túl nagy igény nem lenne rá, ezért nem is foglalkozik vele senki. :S
"Én azt mondtam, hogy kb. 500km-rõl már egy lézer elég hatékony lehet egy rakéta megsemmisítéséhez."
Aha, hát ezt az "árnyalatnyi" különbséget nem vettem észre... :) Egyébként hogyan lehet megsemmisíteni? Berobban a robbanófej a hõtõl?
"És közben persze adott idõben nem hajt végre semmiféle manõvert."
Ezt adottnak vettem, mert
"5km/s relatív sebességnél ugye 300'000km esetén 16 órás repülési idõvel számolhatunk..."
ennél gyorsabb lövedékre gondoltam, és kisebb távra. Ha kicsi a lövedék tömege, akkor azért könnyebb elérni a nagyobb sebességéket. Lehet akár kombinált Gauss-rakéta is, ami a kilövés után még gyorsít egy szakaszon, nem kell minden mozgási energiát a kilövéskor megkapnia.
Alkalmazhatóságát én "középtávon" gondoltam (~50-100ezer km), és kiegészítésként. Tehát amikor az ellenfél a rakétáimmal van elfoglalva, és azok elõl akar kitérni, akkor szórnám meg "ágyúval". Nem biztos, hogy megengedhetné magának a célpont a folyamatos manõverezést, hogy a rakéták elõl is és az ágyúk elõl is kitérjen. Meg gondolom azért nem árt kissé nyugton maradni, hogy a védelmi lézerekkel lehessen lõni a rakétákra... Bár ez lehet, hogy megoldható simán. Gond a folyamatos helyzetváltoztatás lézerrel célzás szempontjából?
Kéne egy valós fizikával dolgozó ûrcsata-szimulátor, moddolható fegyverekkel és hajókkal. Jó muri lenne multiban tesztelni ezeket az elképzeléseket. Kár, hogy már egyetlen rakétát valósan modellezni (szenzorok, irányítás, sérülések, megsemmisülés) is elképzelhetetlenül bonyolult lenne...
Lehet, hogy a találathoz bõven elég az az egyetlen pályakorrekció, amit a rakéta még éppen meg tud tenni, mielõtt megvakítják.
Ez is egy lehetõség, vagy az is, hogy a testre több érzékelõt építesz, és ha valamelyiket megvakítják, akkor egyszerûen átállnak egy másikra.
Aztán meg ha addig távirányítással ment, akkor Joe dönthet úgy, hogy egyáltalán nem nyittatja ki a rakéta szemét. Vagy két rakéta megy, és csak az egyik nyitja ki a szemét.
A pálya végi korrekcióhoz mindenképpen illene kinyitni a szemét, de tény persze, hogy a "csapatmunka" mûködõképes megoldás erre a problémára.
Vagy az egyik kinyitja, korrigál mindkettõ, megvakítják, másik is kinyitja, korrigál megint mindkettõ, azt is megvakítják, de már késõ, találat.
Azért itt megint visszautalnék az idõ-távolság problémára. Én azt mondtam, hogy kb. 500km-rõl már egy lézer elég hatékony lehet egy rakéta megsemmisítéséhez. Mi viszont megvakításról beszélünk. Szóval ez még akár jóval nagyobb távolságból is mûködhet. De még ha 500km-et is veszünk, ahogy elõbb is leírtam, 10km/s relatív sebességnél ez akkor is 50 másodperc...
Nem tudom, mi lehet a gyakorlatban elérhetõ legpontosabb lövedék-érzékelõ szenzor.
Jelenleg a LEO pályán (~1000km-es magasságig) radarokkal 5cm-es méretû ûrszemetet követnek. GEO pályán (~42'000km-es magasság) 50cm körülieket. Persze ezek hatalmas földi telepítési radarok.
Legyen ûrhajó, kisebb radarantenna, mondjuk 10x kisebb érték, egy egy 5cm-es lövedéknél ~100km, 50cm-es lövedéknél ~4'200km.
Szal az ok, hogy lassan ér oda a lövedék, de ha a célpont ezt nem tudja, akkor az mindegy is. Ha 5km/s sebességgel jön a lövedék, de csak pár kilométerrõl veszik észre, akkor akár az is hatásos lehet.
És közben persze adott idõben nem hajt végre semmiféle manõvert. 5km/s relatív sebességnél ugye 300'000km esetén 16 órás repülési idõvel számolhatunk...
Én azt mondom, hogy nincs létjogosultsága. Azért, mert arányaiban a találati esély olyan csekély, és annyira könnyû kitérni az útjából, hogy egyszerûen nem logikus az alkalmazása. Igen, bizonyos esetekben mûködhet, de mi éri meg jobban: egy elektromagnetikus ágyú, mondjuk 1000 kilõtt lövedékkel, ahol a találati esély nagyon marginális, vagy egy irányított rakéta, avagy egy irányított lövedéket tüzelõ elektromagnetikus ágyú, ahol a találati esély nagyságrenddel nagyobb?
"Szóval pont ott, ahol a lézeres rendszer már bõven hatékony lehet, no ott kellene kinyitnia a "szemét". "
Na igen, de ez már inkább taktikai kérdés, nem technológiai. Lehet, hogy a találathoz bõven elég az az egyetlen pályakorrekció, amit a rakéta még éppen meg tud tenni, mielõtt megvakítják. Aztán meg ha addig távirányítással ment, akkor Joe dönthet úgy, hogy egyáltalán nem nyittatja ki a rakéta szemét. Vagy két rakéta megy, és csak az egyik nyitja ki a szemét. Vagy az egyik kinyitja, korrigál mindkettõ, megvakítják, másik is kinyitja, korrigál megint mindkettõ, azt is megvakítják, de már késõ, találat.
Szal sztem ha katonáék kapnak egy ilyen eszközt, megtalálják a módját, hogyan lehet hatékonyan alkalmazni. A lényeg sztem annyi, hogy olyan eszközt kell nekik adni, amivel legalább elvben nem lehetetlen a harc. Olyat úgysem sikerül létrehozni, amivel 100% a találat, és nincs ellenszere...
Nem tudom, mi lehet a gyakorlatban elérhetõ legpontosabb lövedék-érzékelõ szenzor. Már a gauss-ágyúval kapcsolatban. Szal az ok, hogy lassan ér oda a lövedék, de ha a célpont ezt nem tudja, akkor az mindegy is. Ha 5km/s sebességgel jön a lövedék, de csak pár kilométerrõl veszik észre, akkor akár az is hatásos lehet.
Nem-irányított lõszernek túl nagy életképessége nincs, még ha teszem azt sikerül is 5km/s sebességgel kilõni egy lövedéket, a lézereknél emlegetett 500km-es távolságon belül ez annyit tesz, hogy 100 másodperc, bõ másfél perc kell, amíg eléri a célpontot. Másfél perccel elõre kiszámolni az ellenfél pozícióját a jóslás kategóriája már, szóval kb. esélytelen a másik ûrhajót eltalálni. De még ha mondjuk 10km/s-t is tudna az ágyú (ami azért már kissé túlzó megközelítés), akkor is 50 másodperc - még mindig igen komoly idõtartam.
Szóval nem-irányított lövedékeknek hajó-hajó küzdelemben nincs létjogosultsága. Egyszerûen túl sok idõbe telik, amíg odaér a célponthoz. Ismétlem, a világûrben 500km embertelen kis távolság...
Hiába növeled a tûzcsapások számát, a hatás effektíve nem lesz jobb. Amit elérhetsz, hogy az ellenfél folyamatosan kisebb pályamódosításokra lesz kénytelen, hogy elkerülje a lövedékeket. Innentõl kezdve a kérdés az hogy a célpont rendelkezik-e több üzemanyaggal, vagy te több lövedékkel - de ismét: a távolság problémáját aligha tudod megoldani. Az ellenfél indít ellened mondjuk 300'000km-rõl egy rakétát, te ilyen távolságból nem nagyon tudsz válaszolni neki kinetikai ágúval: 10km/s torkolati sebesség esetén is 8,3 óra, amíg a lövedékek a célhoz érnek. Márpedig neki elég egy apró kis pályamódosítás ez idõ alatt, és a lövedékek akár több száz, több ezer km-el fognak célt téveszteni.
Szóval én nem hiszem, hogy ez esetben a reakció erõk jelentenék a problémát.
Azt továbbra is tartom, hogy irányított lövedékekkel van némi létjogosultsága a kinetikai lövedékeknek. De az irányítatlanoknak kb. semmi.
Te mennyire látod életképesnek a kinetikai elven mûködõ fegyvereket a világûrben? Itt most az ágyukra gondolok. Nem okoz hosszú távon problémát a lövések miatt fellépõ reakcióerõ? Annak kompenzálása plusz üzemanyagot igényel, ami a hatótávolság, manõverezés rovására mehet. Persze nem 1-2 lövésre gondolok és nem irányított lõszerekre.
Bakker, erre válaszolni akartam, csak nem volt idõm befejezni a választ, oszt jól ki is ment a fejembõl. :)
Mikor a rakéta a célpont közelébe ér, "kinyitja a szemét"(akár leváló páncéllemezzel, akár úgy, hogy kilõ egy tucat irányítatlan kinetikus rakétát, amik addig a kis tömör testükkel takarták a szenzorokat), és rávezeti magát a célra.
A baj az, hogy a lézeres önvédelmi rendszernél említett ~500km-es távolságnál ezt már üdvös megtenni. Szóval pont ott, ahol a lézeres rendszer már bõven hatékony lehet, no ott kellene kinyitnia a "szemét".
Joe ül a számítógépe elõtt, a hajó és a rakéta szenzoraiból kapott adatokból próbálja a rakéta röppályáját ráhúzni az ellenséges hajó vélt helyére.
Szvsz nem a rakéta ára lesz itt a szûk keresztmetszet, hanem a rakéta tömege. Ugyebár egy ûrhajó esetében ez a kritikus. Persze ha a tömeg nem érdekes (mert mondjuk eleve egy "lassú" ûrhajóról van szó, amelyet a nagy deltaV helyett a hosszú utakra építettek, vagy mondjuk egy ûrállomás), akkor szóba jöhet ez. A célpont közelébe pedig aktiválhatja a harci fejet, ami repeszfelhõt hoz létre a célponttal való (feltételezett) találkozási pozícióra.
Esetleg ugyanez gauss-ágyúval, kis, gyors lövedékkel...
A kérdés a relatív sebesség, elektromagnetikus úton sem tudsz azért túl izmos sebességet elérni, ha 10km/s-t elérsz, az már szép (és komoly energiabefektetést igényel), viszont a célpont ezeket érzékelheti, és ha a lövedék nem rendelkezik valami önirányítással és kis kormányhajtómûvekkel, akkor simán kimanõverezhet elõle. Errõl már írtam korábban.
Illetve a rakétaelhárító cuccok ellen megoldás lehet az egyszerre több kilõtt rakéta is. Mondjuk ez sem olcsó.
Itt megint a tömeg a kritikus pont. Anyagháborús szempontból is fel lehet persze fogni a dolgot. Ha minden azonos kategóriájú hadihajón 4 rakéta van, akkor az "gyõz", aki több hadihajót tud a harctérre küldeni. Vagy nagyobb hadihajót kell építs (itt a kérdés viszont az lesz, hogy mi éri meg jobban - 1 nagy hajó, vagy helyette több kicsi).
Távirányítást úgy értem, hogy a cél közvetlen közelébe, nem egybõl rá a célpontra. Valami észlelési adatunk azért csak van az ellenséges hajóról, ami alapján a rakétát indítottuk. A hajónk adatait tudjuk, követjük az ellenséges hajót (legyen 500.000km, 1.6 sec lag az észlelésben ha optikai, 3.2 ha hajóról indított radar/lézer), a rakétánkat meg távirányítjuk egyre növekvõ laggal. Mikor a rakéta a célpont közelébe ér, "kinyitja a szemét"(akár leváló páncéllemezzel, akár úgy, hogy kilõ egy tucat irányítatlan kinetikus rakétát, amik addig a kis tömör testükkel takarták a szenzorokat), és rávezeti magát a célra.
De még nagyon szélsõséges esetben, és ha olcsó a rakéta, a teljes emberi távirányítást is elképzelhetõnek tartom. Joe ül a számítógépe elõtt, a hajó és a rakéta szenzoraiból kapott adatokból próbálja a rakéta röppályáját ráhúzni az ellenséges hajó vélt helyére. Amúgy is arról van szó, hogy jól betippeljük elõre az ellenséges hajó korrekciós manõvereit, amit nem is baj, ha ember csinál. Esetleg ugyanez gauss-ágyúval, kis, gyors lövedékkel...
Illetve a rakétaelhárító cuccok ellen megoldás lehet az egyszerre több kilõtt rakéta is. Mondjuk ez sem olcsó.
Esetleg mindez kombinálva, kilõni egy drónt meg egy féltucat wire-guided rakétát, meg megszórni ágyúval, aztán a célpont válogathat, hogy a maradék egy-három percében melyik rakétára világít. Aztán el lehet indulni haza, tárazni. :P
Tehát ennél okosabb dolognak látnék néhány korrekt, nagy hatótávolságú, durva önvédelemmel ellátott és célkövetésre bármilyen módon alkalmas rakétát, vagy böszme sok óccó, célkövetéssel ugyancsak ellátott nagy hatótávolságú rakétát indítani a célpontra; vagy akár olyan rakétákat is (most már megszaladt az agyam :D ), amelyek nem, mint hagyományos rakéta rombolnak, hanem egyfajta ûrhajóról indított táv-lövegtoronynak, nem is, méginkább távirányított drónoknak képzelném el õket, amire olyan fegyvert pakol az ember, amit épp célszerû.
Kvázi már egy sima rakéta is olyan, mint egy kis ûrhajó. Van teste, hajtómûve, üzemanyagja, érzékelõje és kormány-hajtómûvei (ha nem a fõhajtómûvel oldja meg a finom manõvereket). Természetesen ezt egészen elmebeteg szintig el lehet vinni, alant már említettem, hogy egy nagyobb rakéta vihet több kisebbet a cél közelébe, és ott kiengedve õket nehezítheti meg a célpont önvédelmi rendszereinek a helyzetét. A kisebb rakéták felhasználhatóak arra is, hogy a "nagy" rakétára kilõtt elhárító rakétákat és lövedékeket megsemmisítsék. Az általad említett lézerágyú megoldással már az a baj, hogy az energiaforrást is biztosítani kell, és emiatt a rakéta egészen hatalmas méretekre nõne. Ettõl még persze megvalósítható, viszont itt már az merül fel, hogy ennek mik a költségei? Megéri-e az adott oldalnak, hogy annyi pénzt/erõforrást áldozzon egy ûrhajóra kilõtt rakétára, mint amennyibe gyakorlatilag egy ûrhajó kerül? Ha igen, akkor a célpont hajó jobban teszi, ha nem közvetlen a beérkezõ rakéták leküzdésére koncentrál, hanem alternatív védelmet keres. Ez alatt azt értem, hogy például olyan manõvert hajt végre, amit a beérkezõ drónok nem tudnak végrehajtani. Például jó idõben egy légköri fékezést hajt végre egy bolygó vagy hold légkörében (már ha van ilyen a közelébe, és elérheti, mielõtt a drónok elérik õt) - ha a drónoknak nincs hõpajzsuk, akkor ezt a manõvert nem tudják lemásolni, az pedig irgalmatlan üzemanyag-mennyiségbe kerülhet, hogy ezt légköri fékezés nélkül oldják meg. Vagy például "pajzsnak" használhat egy gravitációs kutat (mondjuk egy bolygót vagy holdat, illetve ezek Lagragne-pontjait), hogy a drónok komolyabb üzemanyag-használatra legyenek kényszerítve (persze ez meg csak akkor mûködõképes, ha a drónok adott üzemanyag-készlete nem elég a gravitációs kút legyõzésére), vagy megpróbálkozhat például leszálni egy aszteroidára, hátha ez megzavarja a rakéták észlelõit, stb.
Rakétán is inkább a robbanófejet hevíteném(aztán ez nem biztos, hogy egy fissziós robbanószerkezettel bármit is csinál), bár "megvakítani" sem rossz ötlet, kivéve, ha távirányítású. Lehet, hogy a legcélravezetõbb a rakéta üzemanyagtartályát lenne célba venni...
Korábban már írtam a rakéták alkalmazásáról, hagy ne írjam le megint. :)
Igen, két féle rakéta van, az egyik pusztán kinetikai erõvel pusztít, nincs robbanófej. Egy 10km/s sebességgel becsapódó 100kg-os test egy kisebb aszteroidát is szétrobbant. Persze ehhez ekkora sebességkülönbséget kell produkálni. Az ilyen rakéta tömegének legnagyobb része az üzemanyag lenne, az pedig a cél közelébe közel elfogy (nincs értelme tartalékolni sokat, a cél a minél nagyobb sebesség elérése), persze azért annyi kell, hogy a rakéta még követni tudja a célpont esetleges elkerülõ manõvereit.
A robbanófejes rakéta esetén irányított robbanásra lehet számítani, ez lehet kumulatív fej, vagy akár egy irányított termonukleáris robbanás. Ezeket viszont ott érdemes használni, ahol a rakéta relatív sebessége kicsi. Viszont egy ilyen rakétára a célpont védelmi rendszerei sokkal hosszabb ideig tüzelhetnek, az elõbb említett 500km-es effektív lõtávolság és 10km/s-es kinetikai lövedék/rakéta esetén ugye 50 másodperc volt erre - ha a beérkezõ rakéta sebessége "csak" 3km/s akkor ugye rögtön 166 másodperce van ugyanerre.
Persze a védõk helyzetét is meg lehet nehezíteni úgy, hogy valójában egy nagyobb "hordozó" rakéta juttat el a cél közelébe több kisebb rakétát, amik már alig többek mint egy robbanófejek kis hajtómûvekkel a precíziós manõverekre.
Ezt kicsit járjuk már körbe, hogy lehet tönkretenni az ûrben egy rakétát?
A távirányítást nyugodtan kizárhatjuk, ha csak 300'000 km is van az indító ûrhajó és a célpont között, akkor is bõ két másodperces laggal kell számolni (1 másodperc, amíg a rakéta és célpont "képe" elér az indító hajóra, és újabb 1 másodperc, amíg a pályakorrekciós parancs eljut vissza a rakétához). Szóval önirányítóak vagyunk. Itt kezdõdnek a problémák. A legtöbb érzékelõt nem lehet vastag páncél mögé bujtatni, egy optikai/infravörös érzékelõt ráadásul igen érzékenyen érintene, ha a célpont mondjuk egy 1MW-os lézerrel "megvakuzná". Persze lehet a frekvenciákkal játszani, de mindkét oldalon adottak ezek a lehetõségek (a lézerek frekvenciáját is lehet változtatni, persze nem egyszerû, de megoldható). A radar csak viszonylag kis (pár ezer km) távolságon belül használható, de a rádióhullámok számára átlátszó borítás kell neki, mint a mûanyagok, ezek vastagsága se lehet túl komoly, szóval ez is bukott. Ráadásul akármilyen érzékelõt is használunk, annak mindenképpen rá kell látnia a célpontra, így az is rá fog látni az érzékelõre.
Hogy lehet egy rakéta ellen védekezni? Nos nagy hatótáv esetén rakétákkal, vagyis indítasz egy elhárító rakétát, amely kvázi olyasmi lehet, mint az ellened indított rakéta. Utána jönnek a kinetikai ágyúk. A beérkezõ rakéta túl nagy mûvészkedést nem tud csinálni, valamekkora mozgástere persze van, hogy pl. kígyózó mozgást végezzen, hogy megnehezítse az eltalálását, de lényegében pont feléd kell jönnie. Egy ágyúból kilõtt, önirányító lövedék (effektíve egy rakéta, ami a sebességének a nagy részét azonban az indításakor, a hajótól nyeri, mondjuk egy elektromagnetikus gyorsító segítségével) tehát életképes lehet. Végül pedig ott a lézer. Amint leírtam alant, a fókusz problémája miatt a hatótávolsága viszonylag korlátozott, de elõnye, hogy ha szilárdtest-lézer, akkor a lövésszám kvázi végtelen, míg a fenti két lehetõségnél ugye csak annyi elhárító rakétával és lövedékkel rendelkezünk, amennyit magunkkal viszünk. Szóval a tömeg szempontjából egy lézer alapú önvédelmi rendszer jobb választásnak tûnik. Persze az ideális ezek vegyes használata, ám ez tömeg szempontjából nem biztos, hogy kivitelezhetõ.
Egyébként szerintem a rakétákkal sem mennének sokra az ûrben, ha robbanóagyaot is tesznek bele.
http://www.youtube.com/watch?v=62jzAupr044
Már most ennek közelében vagyunk. Egy nagy ûrhajóra olyan combosat tehetsz, hogy ehaj. Tisztán kinematikailag kell pusztító erõt elérni.
Szerintem a legkönnyebben egy a célbevett rakétánál kisebb rakétával =)
Hála Istennek, ezek szerint mégsem fogalmazok annyira érthetetlenül. Ennek tükrében nincs is további hozzáfûznivalóm (eredetileg sem volt), köszönöm.
Viszont, itt most húznék egy vonalat, és ezúttal már szigorúan szubjektíve tenném hozzá a magamét a gondolatmenethez, "bevonva az ûrt is", ha már az a téma. A lézernél személy szerint (az eddigiekbõl is kiderülhetett) éppen a hõbevitelt látom a kisebb, és a célpont eltalálását a jóval nagyobb problémának. A hõbevitel is problémás lehet (tükrözõdés, rétegvastagság sötöbö), ehhez kétség nem fér, de ez végsõ soron a sugárnyaláb széttartásával számolva is még mindig megoldható lenne "izomból", esetleg tûnõdöm azon, bár kérdéses, mennyiben érdemes egyáltalán ezen rágódni, hogy pluszban a különféle elnyelõdésekhez optimálisan más-más hullámhosszt is használhatnánk. Nem érdekes, a lényeg, hogy ennél nagyobb problémának látom a célkövetést, a stabilitást. Feltéve, hogy olyan távolságból osztjuk az áldást, amit még nem befolyásol számottevõen gravitációs tér, még mindig valami elképesztõ precíz és kis felbontású irányzásra van szükség, hogy a lézer vágjon, ne csak ökörhugyozást gravírozzon a másik mókusba, de a két ûrhajó egymáshoz képest is teljesen általános mozgást végez, amit nyilván a mi oldalunkról stabilizálni lehetne egy szintig a hajtómûvekkel, de azon túlmenõen a "lézertornyot" tovább kéne finomítani mondjuk, giroszkóppal, vagy tudom is én, mivel - és ez feltehetõleg még mindig meg sem közelítené a "tûrhetõ" szintet, amekkora szögekkel ténylegesen operálni kellene a lehetõ legkisebb késleltetéssel; mindezt úgy, hogy ha a saját hajó ideálisan stabilizálva is van, az ellenfélé még foroghat úgy a mi nézõpontunkból, hogy még egyébként jól ponton ülõ találat esetén is meg lehet cseszni az egész lézeresdit.
Tehát ennél okosabb dolognak látnék néhány korrekt, nagy hatótávolságú, durva önvédelemmel ellátott és célkövetésre bármilyen módon alkalmas rakétát, vagy böszme sok óccó, célkövetéssel ugyancsak ellátott nagy hatótávolságú rakétát indítani a célpontra; vagy akár olyan rakétákat is (most már megszaladt az agyam :D ), amelyek nem, mint hagyományos rakéta rombolnak, hanem egyfajta ûrhajóról indított táv-lövegtoronynak, nem is, méginkább távirányított drónoknak képzelném el õket, amire olyan fegyvert pakol az ember, amit épp célszerû. Ne kérdezzétek, ennek mi értelme lenne, ha lenne egyáltalán, most csak úgy hangosan tûnõdtem.
A kettévágással voltak problémáim, de azzal nagyok. Az, hogy ideálisra szabályozott körülmények közt lehetséges lézerrel fémet vágni, azt persze nem vitatom.
Rakétán is inkább a robbanófejet hevíteném(aztán ez nem biztos, hogy egy fissziós robbanószerkezettel bármit is csinál), bár "megvakítani" sem rossz ötlet, kivéve, ha távirányítású. Lehet, hogy a legcélravezetõbb a rakéta üzemanyagtartályát lenne célba venni... Ezt kicsit járjuk már körbe, hogy lehet tönkretenni az ûrben egy rakétát?
Pras nem azt írta, hogy a világûrben hogy nézne ki a dolog, csak a lézerrel való vágásról írtakhoz fûzött hozzá megjegyzést. ;)
Azzal szerintem õ sem vitatkozna, hogy több száz km-rõl egy lézerrel való "félbevágás" egy kissé valószínûtlen dolog.
A lézert azért nem mondanám használhatatlannak, csak olyan eszköznek, amelyet kis távolságon belül lehet hatékonyan használni. Ahogy írtam, például beérkezõ rakéták ellen nagyon hasznos lehet. Még egy 10+ km/s relatív sebességû rakéta esetén is 500km-es effektív távolsággal számolva van 50 másodperce, hogy a rakétát semlegesítsék, és egy kitérõ manõverrel az ütközést elkerüljék a már megvakított/tönkre lõtt közeledõ rakétatesttel.
Szóval én legalábbis úgy látom, hogy megvan a maga helye a lézerfegyvereknek az ûrhadviselésben. Csak ez nem a nagy távolságú hajó-hajó harc. ;)
Na azért azon sztem ne lépjünk ilyen egyszerûen túl, hogy a folyamatos vágáshoz kell: 1. eltalálni a célpontot 2. felmelegíteni -270C-rõl +600C-re egyetlen pontját 3. ezt fenntartani a folyamatos vágáshoz
Én azt kétlem, hogy ez (most tökmindegy, hogy folyamatos, vagy impulzuslézer) megoldható egyáltalán. Még ha el is találod a célt, akkor sem tudsz egyetlen, meghatározott pontjával annyi energiát leközölni, hogy az olvadásig hevüljön.
Ne felejtsük el, hogy az ellenséges hajó nem fogja ezt tétlenül megvárni, forog, manõverezik, fényvisszaverõ és hõálló burkolata van, és nagyon messze van.
Szerintem ez elvileg szép fegyver, gyakorlatban tökéletesen használhatatlan, és egy hajó kettévágása fizikai képtelenség.
DronkZero leírása alapvetõen az impulzuslézerre igaz. Ott gyakorlatilag nagyon rövid (akár ezredmásodperces) lézernyalábok érik a felületet. Ez pedig valóban úgy értékelhetõ, mintha sokmillió kis lyukat akarnál vágni.
A folyamatos lézernyalábnál kicsivel más a tészta, ott folyamatosan égeted el / olvasztod meg a célpontot.
Pras a hõátadásra reagált. Akármibõl is van az ûrhajó, a lézer által felhevített rész elégése/elolvadása(elpárolgása) hõt von el, de nem vitás, hogy az épen maradt rész ennek egy részét átveszi, tehát azért valamennyi veszteség ebbõl fakad, ez kétségtelen.
De lézervágásnál nincs mód arra, hogy víz (vagy más hûtõközeg) alatt legyen a munkatárgy, mint például ipari plazmavágó robotgépeknél.
Pras azon kijelentése, hogy 'behozhatunk...' azonban pont arra vonatkozott, hogy itt nem errõl (távolság, fókusz) van szó, hanem a vágás mikéntjérõl.
Indifferens, persze.
Végülis mit számít, hogy 5 centirõl vagy egymillió kilométerrõl akarsz vágni, szobahõmérsékleten vagy -270 celsiuson, egy közremûködõ acéllemezt, vagy egy ezt mindenáron elkerülni szándékozó ûrhajót, és hogy esetleg egy olyan anyagot, ami direkte úgy lett kiválasztva, hogy ennek ellenálljon...
Végülis, ha minden jellemzõ körülményt elhanyagolsz, akkor tényleg fasza. Mondjuk ennyi erõvel akkor a starwarsos lézerrel sincs semmi probléma...
Igen. Az átolvasztás a neccesebb, a vágás maga ezt követõen relatíve gyors, konkrét, egy adott vastagsághoz tartozó mm/s értéket nem tudok mondani, mert a halált se érdekli addig, amíg a vevõ kicsengeti a gépórát. A "milyen fókusszal?" kérdést egész egyszerûen nem értem (a cink-szelenid meniszkuszlencse egy adott fókusszal bír a tárgyoldalon; ez nagyjából olyan, mint amikor a nagyítóval történõ hangyaégetéskor megkérded, hogy "Milyen fókusszal?"), a "milyen távolságból" pedig technikai paraméter, jellemzõen pár milliméteres tartomány, ami viszont a fõkérdés szempontjából ("vágható-e páncélzat?") indifferens. Behozhatjuk a több (száz?) kilométeres távolságot, harminc centis meteorálló páncéllemezeket stb., a hozzászólásom viszont nem arra vonatkozott.
Szabadjon megjegyeznem, hogy bár alapvetõen egyetértek, ha generálban értelmezném, amit írsz, akkor a lézervágás sem mûködne. Márpedig mûködik (pl. 3-4kW-tal úgy 10 mm-ig), ezért "nagy energiasûrûségû eljárás" (ellentétben a gáztûzhellyel...), egész egyszerûen a besugárzott hõnek nincsen ideje szétterjedni. A gond jelenleg az ipari vágás területén inkább a reflexióval lehet.
Továbbra sem érted. A kettévágás úgy KEZDÕDIK EL, hogy égetsz egy kis lyukat, aztán közvetlen mellé még egyet, meg még egyet, meg még egyet, amíg ketté nem vágódik a hajó a sok egymásba érõ kis lyuktól.
De a gond eleve az, hogy már egyetlen kis lyukat SEM tudsz az ellenséges hajóra égetni.
És itt tökmindegy, hogy folyamatos lézer, vagy impulzus, mert baromira nem azzal van a gond.
Amit még mindig nem sikerült megértened, hogy ha egy akármilyen kis pontban elkezded melegíteni a páncélzatot, az akkor is szétterjed. Tudod, hõvezetés. Mint mikor a lábas alját melegíted a bableves alatt, és mégis meleg az edény teteje is. Na, lézernél ugyanez.
"Valahol ott nagyon el vagy tévedve, hogy a kettévágás is egyetlen pici lyukkal történik (amit eleve nehéz létrehozni), a kettévágott hajó is apró pici, egymás mellett lévõ lyukaktól vágódna ketté."
Valahol ott nagyon el vagy tévedve, hogy a kettévágás is egyetlen pici lyukkal történik (amit eleve nehéz létrehozni), a kettévágott hajó is apró pici, egymás mellett lévõ lyukaktól vágódna ketté. De még egyetlen apró lyukat sem lehetséges messzirõl a hajóba fúrni, nemhogy töbmilliót.
Az meg nem tétel, hogy ha nem kémiai hajtómû van. Bármilyen nyomás alatt lévõ tartályon ütött lyuk gondot okoz. Legjobb esetben csak korrigál hajtómûvekkel és bukja a tartály tartalmát, rossz esetben meg akár az egész hajót megpörgeti (ha elég nagy térfogatû, élég nagy nyomású tartály sérült meg). Nem felrobbantani kell az ellenséget, csak tönkretenni.
Jelenleg még az anti-anyag 'gyártása' is embertelen energiaigényt támaszt, ha pár anti-hidrogén atomot sikerül létrehozni, már az is szép teljesítmény. Egy "picit" távol vagyunk még attól, hogy egyáltalán mérlegeljük, van-e értelme antianyag-fegyvernek, vagy anti-anyag reaktornak.
Ez kockulás, de asszem a Star Trek-ben 2 gramm AA/másodperc volt az ûrhajó hajtómûvének felhasználása. Nos, kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz AA hajtómûves ûrhajója a Földnek, ha lesz egyáltalán.
A plazmafegyverek sci-fiknek látott megoldása nem életképes. A fúziós reaktorokban hatalmas hõ (több tízezer kelvin) hatására indul be a fúziós reakció, és elektromágneses "palack" kell, hogy távol tartsák a reaktor falától. Ha kitágul és lehül, a reakció megszakad. Ezért egy fúziós reaktor sose lehet képes a Csernobili katasztrófához hasonlót alkotni. Ha "megszaladna" akármilyen módon a reakció, vagy lekapcsol az elektromágneses "palack" rendszere, a reakciótérben lévõ plazma kitágul, és lehül. Legfeljebb a reaktor belsõ falában okoz kárt.
Egy fúziós robbanás leginkább úgy elképzelhetõ, mint a termonukleáris fegyvereknél. Ott ugye az elsõ fokozat egy fissziós robbanás (atombomba), amely a hatalmas hõ és nyomás hatására beindít egy második fokozat, egy fúziós robbanást.
Viszont te fúziós fegyvernek neveznél egy irányított robbanású termonukleáris bombát? :)
Effektive arról van szó, csak a "fúziós fegyverrõl" az emberek többségének nem ez az elképzelése. :)
És a plazma fegyverekel mivan? :D Scifikben sokkal "dizájnosabbak". :D
Én továbbra is leragadnék a fókusznál és a gyakorlati alkalmazásnál.
1 miliméteres fókuszt legfeljebb néhány km-es távon belül tartok elképzelhetõnek. Ez még egész ütõs lehet például közel-védelmi fegyvernek, mint rakéta-elhárítás. De támadófegyvernek ez túl kevés.
Nem véletlen, hogy a legtöbb Hard Sci-fi-ben a lézer önvédelmi fegyver a hajókon, ilyen célból.
A hõvezetést az anyagon belül értettem. Nem az egész hajót éri a fókuszált lézerfény. Lokális felmelegedést a hajótest anyaga vezeti. A hajótesten belül meg van levegõ, a fal és levegõ között van hõátadás is. (Ez tényleg hanyagolható.)
"A modell léptéke eleve fals, sehol nincs tömeg és hõvezetés" Jól mondod , a világûrben tényleg nincs (vagy csak elhanyagolható mértékben van) hõvezetés, bár ettõl nem lesz fals a modell.
Nem alkalmazunk másra jelzõs szerkezeteket. Egy jó szabály volt a hhaditechnikai topicban, sztem átvehetnénk:)
Ha szerinted nem mûködhet semmiképp a lézer, akkor a inkább a tükörrendszernél keress hibát, mivel az anyag atomos szerkezete miatt nem lehet tökéletes tükröt készíteni(jelenlegi ismereteink szerint).
Ha vmit melegítesz a világûrben(ahol a gázok rövid idõ alatt elillannak) akkor csak forráspontig melegítheted, mivel a korábbi példákban vassal számoltam bátorkodtam továbbra is azzal számolni.
A kisugárzott hõ menyisége csak az idõtartamtól, a sugárzó felület nagyságától(mivel ugye belülrõl nem tud kijutni a hõsugárzás, az anyag leárnyékolja) és hõmérsékletétõl függ, bár meglepõ nem függ az nayagi minõségétõl.
Mennyi hõtant tanultál te? Mert olyan dolgokat írsz le, hogy virtuálisan a hajamat tépem. A modell léptéke eleve fals, sehol nincs tömeg és hõvezetés, stb.
Ez így 0. Ha nem megy a bonyolult modell, akkor építsd fel apránként. Kezd pl. egy egyszerû síklappal, ami olyan kicsi, hogy elhanyagolható a saját hõvezetése, mert homogénnak tekinthetõ. Aztán kezd el bonyolítani.
(Azt végképp nem értem, hogy az vas forráspontja hogyan jön ide...)
a kisugárzott hõenergia 1 másodperc alatt=felület X (abszolút)hõmérséklet negyedik hatványa X Stefan-Boltzmann állandó
felület-> 10m x 3,14 x 2 x 0,001m(=1mm) =0,0628négyzetméter hõmérséklet-> a vas 3273,15 kelvin hõmérsékleten forr Stefan-Boltzmann állandó->0,000 000 056 72
a kisugárzott hõ menyisége 1 mp alatt(kerekítve) 403 567J
amit hozzá kell adni a kisugárzás nélkül szükséges hõhöz (3 829 217 804 000J) lássuk be a szükséges mennyiséghez képest eléggé elhanyagolható.