De, a gyorsulás és a gravitáció teljesen egyenértékû egymással, Einstein szerint is.
Nem kell kapaszkodni semmibe sem, és nem kell az ûrhajó falára állnod. Nyugodtan ugrálhatsz egy ilyen forgó ûrhajón, amíg zuhansz az ûrhajó fala felé, vagy másképp a forgás következtében a fal útvonala görbe pályát jár be, és az ûrhajó fala közeledik feléd, ugyan úgy súlytalan vagy mint a földön. A tested és ûrhajóban lévõ levegõ is tehetetlenül együtt mozog az ûrhajóval, és amíg a forgás meg nem áll, a mesterséges gravitáció nem szûnik meg. Az ûrben meg elhanyagolható a légellenállás. Ha egyszer bepörgetsz egy testet, az pár millió évig biztos nem áll meg.
A sugárzással kellene kezdeni valami. Az ólompáncél az ûrhajóra egy kicsit drága dolog lenne, figyelembe véve a feljuttatását. De nem ha ezt már az ûrben termeled ki mondjuk a meteorit övezetbõl, vagy egy kisebb, alacsony gravitációs holdról.
Az lenne a legolcsóbb ha, csak technológiát, gyártósorokat, robotokat juttatnánk fel az ûrbe, õk majd kitermelik a nyersanyagokat, és felépítik az ûrvárosokat belõle. Aztán csak fel kéne utazni, és belakni az újonnan épült mûbolygót.
Mondom, hogy a két erõ teljesen egyértékû. Nem én találtam ki, hanem ez az Einstein féle ekvivalencia elv. A centripetális gyorsulást befektetett munkával le tudod gyõzni, ha mondjuk az ûrhajóban, a forgás irányával ellentétes irányba, de azonos sebességgel mozogsz, akkor függetleníteni tudd magad a forgó testtõl. De ez nem tartható állapot, mert ott van az ûrhajón lévõ légellenállás is, és a befektetett munkához meg energiát kell használnod. Ennek semmi értelme, nem legyõzni akarjuk a gravitációt, hanem létrehozni az ûrben. Persze attól még lehet rohangálni össze vissza, ha kedvünk tartja, csak az egyik irányba könnyebben tudunk szaladni, a másik irányba meg nehezebben.
Bocs, de az Einsteni féle példa az nem ezt mondja ki. Azt úgy szokták mondani, hogy ha egy zárd dobozban vagy és 1G-vel gyorsítanak, akkor nem mondható meg, hogy Földön vagy vagy sem. Csak éppen ez nem forgó KR, míg az ûrhajóé az lenne.
Ha együtt mozogsz a fallal, és egyenesen "felfelé" (azaz a sebességvektorod a forgás tengelye felé mutat), akkor visszaesel a falra. Ha a vektor nem a tengely felé mutat, akkor az egyik irányba (ha helyes a gondolatmenetem) nagyobbat tudsz ugrani :)
Értelek én téged. Egy zárt forgó ûrhajó, ha a falánál 1 G centripetális gyorsulás állít elõ és egy helyben állsz, nem tudsz te sem különbséget tenni. Amíg el nem kezdesz futkározni össze vissza. De ha mondjuk olyanra készíted az ûrhajót, hogy 1 G-t produkál ha a kerületi sebessége 500 km/óra. Akkor, ha teljes erõdbõl is szaladsz, csak azt érezheted, hogy egy pár kilóval könnyebb lettél. Autóval meg nem kell versenyezni az ûrhajókon.
Egyébként van ilyen megoldás az egyik autentikus sci-fi ben. Stanly Cubrick, 2001 ûrodusseia. Van a film elején több példa is, hogy mûködik ez a dolog. Lehet is látni, hogy a nagy ûrváros talaja enyhén görbûl felfelé
link Mivel errefelé ment egy kicsit a topik,érdekes lehet.
A bolygóknak, esetleg holdaknak több elõnye van, elõször is helyben van nyersanyag, másfelõl ha a bolygónak/holdnak van mágneses védõmezeje, akkor a sugárvédelemre kevésbé kell gondolni, stb.
A szervezet számára tökéletes, a mesterséges gravitáció azért létfontosságú, hogy ne épüljön le a szervezet azon része, ami a nehézkedés miatt jött létre (csonttömeg, izomtömeg). Jár kényelmetlenségekkel a forgó szekciós megoldás, például ha leejtesz egy labdát, az nem függõlegesen fog felpattanni, de ezek apróságok ahhoz képest, hogy máskülönben mennyire nehéz lenne a szervezetet megóvni a mikrogravitáció káros hatásaitól.
A világûr mint környezet egyfajta állandóságot ad amire könnyebb tervezni, egy ûrváros eleve tervezett, korlátlanul bõvíthetõ és optimális míg egy felszíni kolónia az adott bolygóhoz (gravitáció, távolság a naptól, légkör összetétele, idõjárás, tektonika, õshonos életformák stb) kell hogy alkalmazkodjon.
A nyersanyag szállítása megoldható ûrlifttel, a sugárzásvédelem már rázósabb de arra addigra már szerintem lesz valami praktikus megoldás hiszen az emberes ûrutazás eleve lehetetlen amíg nincs megfelelõ sugárvédelem és a természetes mágneses mezõkre nem lehet tervezni. pl a Mars esélyes lenne kolonizálásra de nincs természetes mágnese tere.
Nono, közel sem állandó. A napszél nem állandó tudtommal és a napkitörések hatásai is elég végzetesek lehetnek odafent. Ezeket a légkör állandóan megfogja és csillapítja. Odafent nem.
Na igen, de a probléma az hogy a kolonizációra legalkalmasabb égitestek (a Hold és a Mars) egyike sem rendelkezik számottevõ légkörrel illetve természetes mágneses mezõvel így mindkettõ ki van téve a sugárzásnak, pont ezért felszíni kolóniát csak mesterséges sugárvédelemmel lehetne létrehozni rajtuk.
Viszont ha már megvan a megoldás a mesterséges sugárvédelemre onnantól azt lehetne bármi máson is alkalmazni, ebben az esetben pl az ûrvároson, ha megvan a sugárzásvédelem onnantól az ûrváros környezete kvázi állandó lesz.
Igen, rendelkezik légkörrel de az nagyon kevés, a Marson a felszíni nyomás kevesebb mint 1%-a a Földinek, még ha az összetétele alkalmas is lenne emberi légzésre akkor is megfulladnál.
btw pont a természetes sugárzásvédelem hiánya miatt ilyen a Mars, a napszél "elfújta" a légkört a bolygóról.
A Holdat azért írtam mert a közelsége miatt az "alkalmasabb" kategóriába tartozik bár én sem hiszem hogy valaha is lesz ott felszíni kolónia (vagy bárhol máshol a naprendszerben)
A Hold és a Mars esetén a bázis telepítheted a felszín alá (a legtöbb Holdbázis eleve így lett tervezve, a Constellation esetén mondjuk pont nem, mivel az mobil bázis lett volna), fél-egy méter Holdpor már elegendõ a megfelelõ sugárvédelemhez.
Ezt a logikát követve a felszínre is lehet bázist építeni csak a tetejét be kell vonni 1m holdporral. Hmm... ennyi elég? Ha elég akkor az emberes ûrutazás és az ûrvárosok kérdése is megoldódott, dupla fal 1m holdporral a két fal között :)
Addig oké hogy egy bázist a felszín alá építesz, de egy kolóniát is? Mármint minek? Ahhoz nem kell más bolygókra mennünk hogy föld alatti kolóniákat építhessünk, van elég hely a Föld felszíne alatt is.
kolónia = új élettér, legalább is számomra ezt jelentené egy kolónia célja, új bolygók illetve ûrvárosok amiket az emberiség belakhat, itt több milliárd emberre gondolok.
Mindkettõ nagyjából olyan életkörülményeket kell hogy biztosítson mint a Föld, különben értelmetlenné válik az egész.
A '80-as évek technológiai szintjén lehetet 20 milliárd embernek élelmiszert termeli. A gond az egyenlõtlen eloszlással van.
Az emberiség által használt legfontosabb nyersanyagok 90%-ban újrahasznosíthatóak. Papír, fémek, mûanyagok. A textíliák folyamatosan termelõdnek, mert vagy növényi vagy állati eredetûek.
A mostani uránkészletekkel szaporító reaktorokkal számolva, csak millió éves nagyságrendben elég hasadóanyag van villamosáram termelésre...
Szénkészletekbõl és olajból van még pár ezer évre elég, ezek elfogyása az ami valóban gond, mert egyes dolgok csak ezekbõl állíthatóak elõ.
Egy Földi és egy Marsi felszín alatti önellátó kolónia között a leglényegesebb különbség az, hogy a Marsra még elõbb el is kell jutni míg a Földön már eleve itt vagyunk.
A földi és a marsi önellátó földalattii kolóniák között a különbség nem az, hogy a Marsra el kell jutni, hanem az, hogy a Földön tudod, hogy mennyire végesek az erõforrások míg a Marson még azt sem tudod, hogy miket találhatsz de ha megtaláltad akkor onnantól a Föld zárt rendszerét tágítottad ki. Hisz a kolonizáció célja nem az önfenntartás lesz szerintem soha, hanem a földi szükségletek kipótlása.. (Anno a nagy felfedezések hajtóereje is az erõforrások beszûkülése volt)
Ezt a logikát követve a felszínre is lehet bázist építeni csak a tetejét be kell vonni 1m holdporral.
Kvázi errõl van szó.
Addig oké hogy egy bázist a felszín alá építesz, de egy kolóniát is? Mármint minek? Ahhoz nem kell más bolygókra mennünk hogy föld alatti kolóniákat építhessünk, van elég hely a Föld felszíne alatt is.
Vagy akár tenger alatti bázist is. Azonban egy Hold vagy Mars bázisnak illetve kolóniának elõretort kutatóbázis is a feladata. Tudományos szempontból roppant érdekes dolog egy másik égitesten kutatni.
A másik oldalról egy esetleges bolygó méretû katasztrófa esetén nem halna ki az emberiség... Persze ez nagyon nagy léptékben való gondolkodás.
Mindkettõ nagyjából olyan életkörülményeket kell hogy biztosítson mint a Föld, különben értelmetlenné válik az egész.
Azért egy kicsit itt megint meg lehet állni, és elgondolkozni mit is takar az, hogy olyan mint a Föld. Egy 120m2-es garzonlakást, vagy hullámpapírból felhúzott viskót Buenos Aires vagy Bombay nyomornyedében? Egy ilyen kolónia aligha fog rövid idõn belül igazán kényelmes életteret nyújtani. Élhetõ, mégha spártaian egyszerû és szûk teret annál inkább.
Természeti katasztrófa, bolygó méretû katasztrófa (kisbolygóval vagy üstökössel való találkozás), súlyos világméretû járvány, esetleg aktív emberi közremûködés, nevezetesen világháború.
Vagy akár tenger alatti bázist is. Azonban egy Hold vagy Mars bázisnak illetve kolóniának elõretort kutatóbázis is a feladata. Tudományos szempontból roppant érdekes dolog egy másik égitesten kutatni.
Így van, egyetértek. ...kivéve abban hogy nem "bázis illetve kolónia" hanem csak bázis, de abból akár több is, tudományos kutatáshoz nincs szükség kolóniára.
"Azért egy kicsit itt megint meg lehet állni, és elgondolkozni mit is takar az, hogy olyan mint a Föld. Egy 120m2-es garzonlakást, vagy hullámpapírból felhúzott viskót Buenos Aires vagy Bombay nyomornyedében? Egy ilyen kolónia aligha fog rövid idõn belül igazán kényelmes életteret nyújtani. Élhetõ, mégha spártaian egyszerû és szûk teret annál inkább."
Nem személyeskedés de szerintem te még nem alapítottál családot, ahogy megszületik az elsõ gyereked hirtelen egy csomó minden átértékelõdik az életedben, a már megállapodott kutató akinek itt a Földön már megvan mindene, megvan becsülve a tudása, kényelmesen él, itt vannak a barátai, a családja, a kollégái stb. az NEM fogja mindezt feladni hogy egy spártaian egyszerû és szûk helyen éljen, pláne nem fogja a gyerekeit rosszabb körülmények közé vinni.
Ez van, a kutatók is emberbõl vannak, az emberi tényezõt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Azok az emberek akik ideálisak lennének egy ilyen kolóniára nem nyomornegyedekben élnek és elvárnák hogy a jelenlegi életkörülményeiket többé-kevésbé az új helyen is biztosítsák nekik és a családjuknak, fõleg akkor ha ez egy csak-oda-út lesz.
Világos, minek is terjeszkedni. Örüljünk a fejünknek a Földön, aztán majd elpusztulunk, kit érdekel:)
Na, teszek még egy kísérletet, hogy valahogy visszatereljük a topicot az eredetileg elképzelt medrébe. Ez esetben nem is annyira a hadviselés, mint inkább a kövezkezményei felõl.
A 2009-es J.J. Abrams féle Star Treket nézve már elsõre is feltûnt, hogy egy fokkal közelebb van a hard (realizmusra törekvõ) Sci-fihez, mint a franchisebéli elõdei. Ennek leglátványosabb eleme az ûrharc következményei, vagyis a röncsok és a roncsfelhõ, amely ez esetben nagyon jól lett megvalósítva. Mirõl is van szó? Ha a világûrben egy testrõl levállik valami (ie.: belelõnek egy ûrhajóba, és a burkolat darabjai, a hajó részegységei, stb. levállnak), akkor az minimális sebességkülönbséggel a hajóval azonos pályán fog tovább haladni, vagyis inkább mellette "lebegni".
Az USS Kelvin, és a hajó körül látható törmelék, ami magától a hajótól származik...
Ez a törmelék több szempontból is káros, egyfelõl veszélyt jelent a hajóra fizikailag nekiütközve, másfelõl akadályozza a hajó érzékelõit a közeledõ veszély érzékélésében, harmadrészt akadályozza a hajó fegyvereit, például a hajó által kilõtt rakéták beleütközhetnek. Emiatt a törmelékfelhõbõl célszerû mihamarabb távozni, ha esetleg a harc már nem opció, akkor úgy, hogy az ellenfél érzékelõit és közeledõ lövedékei útjába álljon.
Egy másik jelenet más szempontokat hoz fel. Mi van akkor, ha egy hajót kilõnek? A törmelékfelhõ ott is látható volt sok nagyobb hajódarab. Az érdekes pont pedig az, hogy túlélõkre nem is gondoltak, holott egyes részek már ránézésre is bõven adhattak reményt erre.
Miért is érdekes ez? Egy hajó, illetve pontosabban egy hajó részegysége mindig egyfajta saját kis lezárható modul. Hasonlóan egy tengerjáró hajóhoz, a zárt ajtók megörzik a modul integritását, ha egy szomszédos modul megsérül. Egy hadihajó, de egy civil ûrhajó esetén is logikus, hogy a modulok legalábbis korlátozott szintû, de saját létfenntartó rendszerrel bírjanak, ami tiszta levegõt és túlnyomást biztosít a bent tartózkodóknak. Szintén hasonló elvárás, hogy legalább akkumulátor szintû áramforrással bírjon, amely nem csak a létfentartást, de a kommunikációt is lehetõvé teszi. Innen pedig máris egy lépésre vagyunk csak attól, hogy a modul részeit képezõ egyéb rendszerek mûködését is biztosíthassuk. Legyenek kormányhajtómûvek vagy fegyverek. Egy nagy méretû ûrhajónál egyenesen célszerû úgy kialakítani az egészet, hogy egy-egy modul elpusztulása ne tegye teljesen harc és/vagy mozgásképtelenné az egész ûrhajót. Hovatovább egy-egy modul adott esetben akár addig harcolhat, amíg a modulban van élõ ember, és a modul energiahálózata mûködik. Sajnos a Star Trekben ez már így ebben a formában nem lett mérlegelve, sõt, ugyebár a belsõ tér is mintha ezzel pont ellentétes lett volna, elég a hatalmas nyított "sörfõzde" beltérre gondolni, mindenféle válaszfal és szekció szintû zárás nélkül, ami már egy XIX. század végi hadihajótól is elvárás volt.
A Csillagközi invázióban volt valamilyen hasonló megoldás,mikor az ûrhajó tornya "letört",azonnal lezárták a kérdéses részt. Az ûrhajó nagyobb darabokra esése esetén talán azt kéne feltételeznünk hogy a lezáródások az energiahiány miatt nem következnek be... Bár a Star Trek et nem láttam.
..kivéve abban hogy nem "bázis illetve kolónia" hanem csak bázis, de abból akár több is, tudományos kutatáshoz nincs szükség kolóniára.
Ahogy az eredetileg tudományos feladatokat ellátó bázis növekszik, idõvel átléphet kolónia státuszba. Persze hosszú idõvel...
Nem személyeskedés de szerintem te még nem alapítottál családot, ahogy megszületik az elsõ gyereked hirtelen egy csomó minden átértékelõdik az életedben, a már megállapodott kutató akinek itt a Földön már megvan mindene, megvan becsülve a tudása, kényelmesen él, itt vannak a barátai, a családja, a kollégái stb. az NEM fogja mindezt feladni hogy egy spártaian egyszerû és szûk helyen éljen, pláne nem fogja a gyerekeit rosszabb körülmények közé vinni.
Ez megint kicsit fals megközelítés, mert nem te vagy én leszek az, aki az elsõ Mars bázisra (kolóniára) el fog jutni. Nyilván akadnak olyanok, akik így gondolkodnak, és akadnak olyanok, akik úgy. Megint lehet példákkal élni, nukleáris tengeralattjáró, vagy repülõgép-hordozó személyzet, ahol egyáltalán nem ritka a családos ember (és nem csak férfi, de nõ is manapság már ugye), aki van, hogy fél évig nem látja a gyermekeit. Megint másik példa a sarkköri kutatóbázisok, illetve újabban a sarkvidéki olajkitermelõ kutak, olajfeldolgozó gyárak. Az ilyeneknél nem ritka, hogy valaki családostól vonul egy teljesen új, idegen környezetbe, a megélhetés miatt... ez sem különbözik sokban attól.
Az inkább dramaturgiai eset volt, aligha a hídról fogják lezárni a hajó egyik szekcióját, ha a vezérlõ sérül meg, akkor a hajó odaveszhet, ha csak onnan lehet a szekciók záróajtóit mûködtetni. A modern tengeri hajóknál is úgy mûködik, hogy automatikus ajtók vannak, amelyek megfelelõ szintû víz (magasság) jelenléténél automatikusan bezáródnak. Aki ott marad, ott marad, a hajó egésze szempontjából szükségszerû áldozat.
Egyszóval kicsit furcsa lenne, ha a túlélés ez esetben az ügyeletes tiszt reakcióidejétõl függene.
Star Trekben a vészerõterekben bíztak mindég (kivétel az új sorozat volt). A hajót porrá lehetett lõni, szinte alig volt páncélzata, de az erõterek a levállt részeket helyettesítették ideig-óráig, míg kiürítik a szekciót/szintet.
Nem igazán lehet rá jó példát írni mert minden amit leírtál váltásos munka és csak adott ideig szól, nem pedig egy egész életre továbbá mindegyik jobb munka és életkörülményeket biztosít mint amilyen egy Mars kolónia lehetne. ...amivel nincs is bajom, váltásos-visszajövõs üzemben bármit el tudok képzelni. Más: Ha az Antarktiszon nem kutatóállomások lennének hanem lenne egy város(értsd: kolónia) szerinted az oda születõ gyerekek között mekkora lenne az visszavándorlási arány? Miután látják a tévében hogy a bolygó többi része hogy néz ki? Még hozzátenném hogy az Antarktisz fényévekkel jobb életkörülményeket biztosít mint amilyet egy Mars kolónia valaha is fog.
ontopik: Nem lenne praktikusabb ha a személyzet harc elõtt szkafanderbe bújna és a hajóból simán "kiengednék" a levegõt? Levegõ nélkül nincs tûz, nincsenek a nyomáskülönbség miatt vadul repkedõ alkatrészek stb.
Egen, ez már egy magasabb szint, ahol a viszont akkor az erõtereknek kell saját erõforrás, hogy a hajó fõ erõforrásától elvágva is mûködhessenek legalábbis addig, amíg a szekciót kiûrítik.
Más: Ha az Antarktiszon nem kutatóállomások lennének hanem lenne egy város(értsd: kolónia) szerinted az oda születõ gyerekek között mekkora lenne az visszavándorlási arány? Miután látják a tévében hogy a bolygó többi része hogy néz ki?
Egy Mars kolóniáról sem lenne lehetettlen, hogy a Földre utazzanak... Az már más kérdés, hogy a földi gravitáció 2/3-dához szokott szervezetüket mennyire terhelné meg az 1G-s nehézkedésre való áttérés. Minde mellett akkor másik irányból közelítve a szovjet/orosz északi városok lakosságánál is csak akkor kezdõdött meg bizonyos szintû elvándorlás, amikor a munkalehetõségek a szovjetunió széthullása után egyre rosszabbak lettek. A szovjet idõkben erre ritkán volt példa (szociológiai/társadalmi kérdés, hogy a lakosságnak mit lehet és mit nem). :)
Biztosítani kell a megfelelõ életkörülményeket, és nincs probléma. :)
Én azér kötelezném a legénységet harci ûrruha viselésére bevetéseken és szénné páncéloznám belül is a hajót, még ha ez a mozgékonyság kárára is megy. A páncélzat az páncélzat, azt mindenképpen idõ áttörni, bármilyen fegyóról is lenne szó. A híd megy a hajó gyomrába, sok-sok réteg pajzs és páncél mögé, a gépház szintén, de a híd és a gépház közé megy a legdurvább (egyben sugárvédõ) páncélzat. Az egész hajó erre a kõkemény, hosszúkás barackmagra épül azután szintenként halad va kifelé, míg kívül csak a leghaszontalanabb szekciók maradnak, és minden szekció közé pajzs és páncél, szekciókon belül is zónák, lezárható átjárókkal és páncél/pajzs válaszfalakkal. Nomeg durva pajzsok mindenhova. Kívülre jön a legdurvább páncélzat a gépház-híd páncélzata után. Az egész hajó leginkább egy áramvonalas lövedékre hasonlít (némi földimogyoró beütéssel) és az orra tömör párzsáz tonnás orrtõke, oda lehet koncentrálni a pajzs utolsó erõtartalékait is, kiváló lékelõ nagy hajók számára, persze telis-teli torpedóvetõ csövekkel, amik a kritikus pilantban full salvo-t lõnek az ellenség oldalába és utána jön a lékelõ becsapódás a kráterbe full impulzussal! Azután ha bent vagyunk újabb full salvo és térváltás... Ez az elsõ kör!
Meg persze lenne egy nukleáris robbanószerkezeteket felsugarazó eszköz, amivel a pajzsától megfosztott hajókat lehet egy menetben megsemmisíteni.
Elõször is egy magyarázat: a lézer igazából az optikai tartományba esik, koherens fénysugár. Ám e között, és egy mikrohullámhosszon, vagy röngten hullámhosszon mûködõ hasonló eszköz között a lényegi különbség ott van, hogy más frekvencián "sugároz".
A fotonnal való lövés nem feltétlenül jelenti azt, hogy energiára van szükséged, sõt, jelenleg még a legerõsebb lézerek kémiai reakció segítségével vannak létrehozva, ennek elõnye, hogy nem kell mega-giga-peta wattos reaktor a lézerágyúhoz, hátránya, hogy ha kifogy a kémiai üzemanyag, akkor a lézerágyú 'elhallgat'. A lézernél az energiaforrást használóak a 'fénnyel generált' szilárdtest lézerek.
A hasonló, más hullámhosszon mûködõ fegyverek, például a mikrohullám-ágyúk (Mézer) energia, míg mások (röngtgen vagy gamma-sugárzás) már inkább kémiai hátterûek lehetnek.
Az ilyen fegyvereknél a fõ probléma a fókusz. Elõször is a hatalmas energiát a cél felé kell valahogy tornászni, ami annyit tesz hogy tükrökkel a kiindulási hely felõl a cél felé kell téríteni. A fókusznak itt azért van lényegi feladata, mert a tükör felületén ugyanakkora energiamennyiség jelentkezik, mint a célponton, vagyis célszerû NAGY tükröt használni, így nem kell attól aggódni, hogy maga a tükör elpárolog az energiától (de ettõl még az aktív hûtésû tükör jól jöhet), utána ennek a tükörnek a cél felé kell téríteni az energiát, de úgy, hogy a célponton az energia a lehetõ legkisebb felületen realizálódjon. Ha a fókusz rossz, akkor a fegyver hatékonysága romlik, hiába van egy 1 megawattos lézered, ha a célponton 10 méteres körben éri el, akkor legfeljebb csak kicsit felmelegíti, de ha egy egy centis pontban, akkor ott a másodperc tört része alatt keresztüléget mindent.
Itt még egy apróság: mi a különség a "folyamatos", és a pulzuslézer között? A pulzuslézer nevében szereplõen nem egy folyamatos lézersugarat, hanem sok-sok kisebb energiájú lézersugarat bocsát ki. A különbség érzékletesen az, hogy egy 1 Mega Joule energiájú sima lézersugár kb. olyan hatást fejt ki a célponton, mint egy pár kg tömegû TNT-vel egyenértékû robbanás, mivel a célban (mondjuk egy fém falon) a hatalmas energiaátadás miatt felhevül, ettõl jelentõsen kiterjed (egy köbcenti acélbõl 10.000 kelvin fokon egy köbméternyi fémgõz/plazma lesz), ez okozza az igazi rombolást.
A pulzuslézer ellenben olyasmi, mint egy ütvefúrógép. Az energiát kis lépésekben adja át, mindig egy kicsit párologtatva el a páncélból, vagy ami éppen ott van. No persze ez nagyon gyorsan zajlik le...
A lézereknél a hatótávolság a fókusztól függ, ez pedig trükkös dolog, hiszen a jó fókuszhoz elõször is ismerni kell a célpont távolságát akkor, amikor a lézer odaér, no így már persze nem egyszerû a dolog, fõleg, hogy a fókuszáló berendezésnek tág határok között is finoman állíthatónak kell lennie, hiszen több ezer, tízezer vagy százezer km esetén az összetartás minimális változása is jelentõs lesz.
No emiatt a lézerek szintén inkább rövid távolságú fegyverként lehet elképzelni, pár száz, esetleg ezer km-es hatótávolsággal.
4.: Energiafegyvere, részecskeágyúk
A részecskeágyú elemi részecskéket, elektront, protont illetve ezek változatait képes kilõni. Elõnye a lézerrel szemben, hogy mivel ezeknek van tömegük, ezért a célpontba érve nagyobb pusztításra képesek. A hátrányuk, hogy hasonlóan a lézerhez, itt is fókuszálni kellene, de a részecskék töltött mivoltuk miatt taszítják egymást (ugyebár azonos töltésûek), tehát a részecskesugár ahogy halad elõre, egyre jobban kiterjed. Ahogy pedig a lézernél, itt is a fõ kérdés az, hogy adott felületre mennyi energiát (részecskét) sikerül eljuttatni.
Persze a fizikában járatosak felkiálthatnak most, hogy akkor lõjjünk neutront, csak akad egy apró probléma ezzel, hogy amíg a töltött részecskéket könnyû felgyorsítani az elektromágneses töltöttségük miatt, addig a neutronokat felgyorsítani nagyon nehéz dolog....
Whipple shield:
A Whipple-pajzs a kinetikai energiájú fegyverek illetve a kumulatív robbanófejek ellen hatásos, a lényege, hogy az energiát egy, a hajó testétõl x távolságban elhelyezett pajzs fogja el elsõ körben, az energia átadásakor a pajzsból kivált elemek nagyobb területen szétoszlatva adják át a mögötte lévõ testnek az energiát, így már (remélhetõleg) a test maga nem sérül komolyan.
Elektromagnetikus ágyú (railgun), megjegyzés, a lövés közbeni nagy hõ(láng) kitörés a légellenállásnak köszönhetõ, lévén a fegyver elhagyó lövedék sebessége 2,5km/s, vagyis 9000km/h!
A kinetikai lövedék gyakorlatilag a jól ismert ágyúlövedékek. Lehet õket indítani a mai ismert módon, kémiai energia (robbanás) útján, vagy lehet elektromagnetikusan gyorsítani (mintha egy maglev vonatról beszélnénk). Az elõbbi elõnye, hogy nem igényel a hajótól energiát, az utóbbi elõnye, hogy kisebbek a reakcióerõk és a megfelelõ körülmények között hatékonyabb, hiszen a gyorsításért felelõ robbanóanyag tömegére nincs szükség (viszont persze kell egy elég erõs és könnyû energiaforrás).
A lövedék is lehet (sõt, inkább kell) irányított, ez esetben a rávezetés olyasmi, mint a rakéták végsõ fázisban történõ önirányítása, de csak kis pályakorrekciós hajtómûvei vannak, így komoly pályakorrekciót nem tud végrehajtani.
A kinetikai lövedékek inkább rövidebb távon (ismét: világûrrõl beszélünk, itt úgy a 100-1000km már rövidtáv) esélyesek, hiszen a lövedék mozgási energiája korlátozott pályakorrekciót tesz lehetõvé, hiába irányított lövedék, ha a célpont begyújtja a hajtómûveit, simán el tudja kerülni õket. Elõnye, hogy adott tömeg jóval több lövést tesz lehetõvé.
A rakétáknál leírt robbanófejek játszanak itt is, illetve ugye a kinetikai energia maga nyújt bizonyos pusztító erõt.
Ûrfegyverek
1.: Irányított rakéták:
Az irányított rakéták és lövedékek a legkézenfekvõbbek. Egyszerûen azért, mert a világûr hatalmas, és nem csak távolságok terén, de adott esetben két ûrhajó egymáshoz viszonyított sebbssége terén is. Az irányított lövedék a saját hajtómûvei által adott szabadságfok miatt képes arra, hogy az ellenfél útjába kerüljön, és ütközzön vele. Ahogy lent már írtam, megfelelõ sebességkülönbség esetén már egy egyszerû ütközés is olyan energia átadást jelent, amelyet csak sok méternyi páncélzat lenne képes elnyelni (vagy sok tíz méternyi "üreges" páncélzat, angolban Whipple shield). A harci fej persze lehet aktív is, ez esetben a kumulatív lövedékek jöhetnek még szóba, ezekrõl Pintér Gábor írt bõvebben erre. Tömören arról van szó, hogy egy robbanással egy jelentõs energiával bíró folyékony fém tüskét hozunk létre. A hagyományos, akár formázott robbanótölteteknek viszonylag kevés értelme van, mivel erejüket nem igen képesek átadni a célpontnak, és nincs légkör, ami közvetítené azt a környéknek. Emiatt a nukleáris robbanófejnek is kevés értelme van, vagy legalábbis aféle formázott töltetként, amikor a robbanófej kialakítása miatt az energiát egy irányba próbálják koncentrálni.
Az irányítás az elsõ szakaszban még lehet távirányítású, vagyis az indító hajó rádión közli a rakétával, hogy merre is van célpont, az pedig ennek megfelelõen ha szükséges pályakorrekciót hajt végre. A végsõ fázisban ez már kevésbé mûködõképes már csak azért is, mert ha például a Hold körüli pályáról lõsz ki egy rakétát a Föld körüli pályán keringõ célpontodra, akkor akár 2-3 másodperces laggal is küzdened kell (egyfelõl 1,1-1,4 másodperc, amíg a célpontról visszaverõdõ fény eljut hozzád, tehát alapból az ennyivel korábbi helyzetét tudod csak, másfelõl további ugyanennyi idõ, amíg az általad küldött adatok elérik a rakétát). Az önirányítás mehet infravörös passzív érzékelõ, optikai érzékelõ vagy valamilyen olyan spektrum alapúan, amely a célpont részérõl állandóan mérhetõ (ha nukleáris reaktora van, amely csak a személyzeti modul felé bír sugárpajzsal, akár a gamma sugárzást is szóba kerülhet).
Az ûrruha viselése akkor oldható meg, ha
a.: az ûrruha mindennapos viselése nem probléma (ie.: az ûrruha kicsi és könnyû) b.: gyorsan fel lehet venni
Ettõl függetlenül harchelyzetben nem rossz ötlet valóban teljesen szkafanderbe öltöztetni mindenkit.
A fontos dolgok elrejtésének nagy hajónál van egy alternatívája - sok kisebb azonos tudású egység. Ha a fõ hidat kilövik, a másodlagos irányítóközpont tudja irányítani a hajót, ha egy reaktort kilõnek, akkor is marad annyi, hogy a hajó energiaellátása nincs veszélyben, ugyanígy a hajtómûvel és a fegyverekkel.
Túlságosan sok páncélt azért nehéz felpakolni, mert a tömeg mindenre kihatással van. A hajó gyorsulására, a "hatótávolságára" (deltaV), és így tovább. Szó se róla, én is ezen megoldás mellett tenném le a voksom alaphelyzetben, de ennek nagy ára van, egy gyors és könnyû, erõsen felfegyverzett flotta csúnyán kihasználhatja a gyengéit, messzirõl nagy erejû fegyverekkel tüzelhet, míg nagy sebességük és üzemanyag-tartalékuk miatt megtehetik, hogy mindig biztos távolságban maradjanak a behemóttól.
Én laikus vagyok de, egy olyan ûrhajónál ami nem fog semilyen bolygó légterébe lépni, tehát "csak az ûrben" marad ahol nincs gravitáció, akkor nem mindegy hogy mennyi a súlya?
És ha egy másik bolygó felszínére tevõdik át a harc ott milyen lehetõségeket vázolhatunk? Rakétás jármûvek vagy "rail" fegyverek? Milyenek lennének külsõre?
Nem mindegy mennyi a tömege, mert ezt a tömeget kell neked mozgatnod. A nagyobb tömeg azonos sebesség eléréséhez azonos meghajtási rendszer mellett erõsebb és ezzel nehezebb hajtómûvet igényel, továbbá hogy azonos deltaV értékkel (a sokat emlegetett "hatótávolság", vagyis hogy mekkora manõverezési és pályaváltoztatási tartaléka van) bírjon, több üzemanyagra van szüksége. Ebbõl is látható, hogy ez egy öngerjesztõ folyamat. Lent írtam, hogy egy még csak elméletben létezõ meghajtás esetén is 1:10-es tömegaránnyal lehet már normális deltaV-t elérni, ez annyit tesz, hogy 1 tonnányi páncélzatért 10 tonnányi plusz üzemanyagot kell magaddal vinned.
Hogy a lenti példánál maradjnunk, ahol a Star Trek technológia került szóba, ott például az erõterek használata azért tûnik logikusnak, mert az erõtér generátor könnyebbé teheti az egész hajót az által, hogy a szerkezeti szilárdságot részben általuk nyerik el, nem pedig a hajó fém(?) vázának szerkezeti merevsége által.
Gyakorlatilag a bolygó adottságaitól függ. Egy Föld típusú bolygón a Földön használt harcjármûvek adhatnak irányt értelemszerûen, de egy kis gravitációjú holdon (vagy a Holdon) ezek teljesen használhatattlanok is lehetnek.
Miután a lent leirtak miatt a tömeg fontos tényezõ, egy inváziós flotta könnyû jármûvekkel fog rendelkeznek, hogy eleget tudjon a helyszínre juttatni belõlük. Ugyanez miatt valószínûleg az emberekbõl is a legjobban képzett, legjobban harcolókkal szerelkezik fel, ütõképes, jól felszerelt, gyors reagálású egységekrõl lehet szó. Ebbõl a szempontból az Aliensben látott Colonial Marines nem is rossz példa.
Ha nincs oxigéndús légkör, akkor a belsõ égésû motorok kiesnek energiaforrás szempontjából, illetve ha van oxigén utánpótlás (például vízben, vízjégben gazdag a bolygó), akkor elképzelhetõ zárt ciklusú megoldás. Vízben gazdag bolygón vagy holdon használhatóak a Hidrogén-Oxigén üzemanyagcellák is. Ha pedig valami méretesebb jármûvûnk van, akkor a nukleáris vagy fúziós energiaforrások is képbe kerülhetnek.
Fegyverek terén az egyik tétel ismét a tömeg, ami a lõszereket is magukba foglalják. Egy inváziós flotta feltehetõen inkább fog energiabázisó fegyvereket választani emiatt. Ez esetben is sokminden függ a körülményektõl. Egy hagyományos gépkarabélyt elsütni a Hold felszínén például elég megrázó élmény lehet, hiszen a reakcióerõ ugyanakkor, viszont a saját súlyunk csak hatoda a Földinek, tehát hiába akár a vaskos szkafander, simán hátraeshetünk a lövés kiváltása után. Ilyen helyzetre a reakcióerõktõl mentes fegyverek, például rakétavetõk, vagy un. gyro fegyverek (kvázi kis rakétákat kilövõ kézifegyverek) jöhetnek szóba a kinetikai fegyverek közül.
Gyrojet kézifegyver
A GyroJet lõszerek keresztmetszete, látható, hogy gyakorlatilag miniatûr rakéták...
Mivel egy ûrgyalogságnak változatos feladatok között kell helyt állnia, mindenképen olyan eszközökben kell gondolkozni, ami széles alkalmazási spektrummal bír. Itt pedig elõkerül valami vad dolog - maga az ember. Egy megfelelõen strapabíró páncélba bújtatjuk, az adott bolygón/holdon jól használható fegyvert adunk a kezébe, ha pedig kicsi vagy egyáltalán nincs gravitáció, akkor kap egy rakéta-packot a hátára. Itt pedig el is érkeztünk a Warhammer 40.000 Ûrgárdistáinak Energia és Terminátor-páncéljáig (igen, és sok más sci-fi hasonlójáig, hogy tovább ne menjünk, az eredeti Starship Troopers novella is ilyenekben harcoló katonákról szólt).
Ami a védõket illeti, õk könnyebb helyzetben vannak. Építhetnek nagy, erõsen páncélzott, erõsen fegyverzett jármûveket, mozgó erõdítéseket. Nem akkora probléma, ha egy fegyverhez sok lõszer kell, és valószínûleg energiának is bõvében vannak. Õk inkább arra figyelhetnek, hogy az értékes dolgaikat jól védjék, városok, gyárak, bányák, erõmûvek, ûrliftek, stb.
Ilyen szörnyek inkább védõ oldalon fordulhatnak elõ...
Mivel invázióra számítanak, valószínûleg komoly orbitális védelemre is be kell rendezkedniük, de a számukra a legjobb az, ha a támadó flotta már a bolygó közelébe sem ér...
A Holdon (meg mindenhol) a tömeged ugyanakkora, mint a Földön. A súlyod csökken (vagy nõ). Csak hogy kötekedjek :)
Nomármost ki mondta, hogy behemótra nem lehet megfelelõen durva fegyverzetet rakni. Eleve, mivel jobban bírja a gyûrõdést, így bõnyállal használhat olyan fegyókat (nuke pl.), ami más hajókat kifingat, de neki egy karcolást sem okozhat.
A nukleáris fegyver nem olyan eszeveszettül mindenható eszköz a világûrben, mint itt, a Földön. Korábban említettem egy példát, hogy elég 12km/s relatív sebességet összegyûjtani, és egy pár kg-os kinetikai lövedék akkora pusztítást okozhat, mint egy 16 hüvelykes hajóágyú 1,2 tonnás lövedéke. Ha egy tonnát (ami lehet akár a rakétatest maga) gyorsítasz ilyen relatív sebességre, akkor azt legfeljebb egy sokszáz méteres páncélzat állítja meg.
Ettõl persze lehet Leviatánokat építeni, és kvázi mobil bázisként, aféle halálcsillagként használni, de elveszted azt a lehetõséget, hogy te szabd meg a harc idejét és helyét, mivel a kicsi és gyors ellenfelek egyszerûen el tudnak bújni elõled (egy hold vagy bolygó túlóldára például).
Itt nem az a kérdés, hogy jó-e lenne egy ilyen Leviatán, mert az, nem kétséges. De ha a befektetett erõforrások és a harcérték szintjét nézzük, akkor több kisebb hajó jobb megoldás lehet.
Star Wars szintjén egy Halálcsillag legalább ezer, ha nem sok ezer Csillagromboló elõl "lopta el" az erõforrásokat. Kettõ ilyen pláne. Nem vitás, hogy a Halálcsillag félelmetes fegyver, de mivel tudná az uralkodó jobban uralni a galaxist? Ha van EGY mindenható fegyvere, vagy ha minden bolygóhoz oda tud küldeni egy kevésbé erõs, de még mindig potens fegyvert?
Az lenne a legvadabb, ha sikerülne valahogy mesterséges gravitációt létrehozni - ha összejönne, lehetne a nagyobb hajók köré valamilyen nem szilárd pajzsot vonni - higany, esetleg valamilyen gáz, víz, tökmindegy. Ez csak azért jutott eszembe, mert valami mûsorban (talán mythbusters) lövöldöztek mindenféle orbitális puskával a vízbe, és minden skuló megsemmisült fél méteren belül a hirtelen hõmérsékletkülönbségtõl és súrlódástól..
Nomármost egy halálcsillag, az tipikus elrettentõ fegyver, gyakorlati haszna alig van, de nem is kell hogy legyen. Arra szolgál, hogy félelmet kelts az ellenfélben, hogy érezze, nem gyõzhet és értelmetlen a harc. Kekeckednek veled?! Gyorsak, sokan vannak?! No problemo, szépen odaballagsz a hazai rendszerükbe és szétdurrantod a tetves anyabolygójukat. A családjukkal, a barátaikkal, a népükkel, a gyáraikkal, a csivaváikkal, a szavazóikkal, egyszóbal egész fajokat és rendszereket tudsz kiírtani és EZ az abszolút hatalom, mert csak azt uralod igazán amit el tudsz pusztítani, az uralkodó ezt kristálytisztán látta.
Szóval a hcs az egy más kategória. Magam is Masters of Orion-ban kifejlesztettem a bolygópusztító sugárfegyót (sunray, vagy ilyesmi), felpakoltam dreadnoughtokra (vége felé már több tucatra, majd több százra!) és ha valaki gecizett és betámadta a naaaagyon békés birodalmam, pedig szövetségben voltam velük, azokhoz benéztem a flottámmal. Nem harcoltam velük, nem próbáltam igába hajtani a népüket, nodepláne elfoglalni a felszínt, vagy pénzt, idõt, erõforrást áldozni a "strégiai" pont megszerzésére és újraépítésére. 1xûen csak azzal nyitottam, hogy elfüstöltem a bolygójukat, neeeext! Pár világgal kevesebb a galaxisban és térdenállva könyörögtek, hogy ez a harc egyikünknek sem válik hasznára és szüntessük be végre a népírtást (nem mintha mi kezdtük volna). Ilyenkor nagykegyesen KOMOLY hadisarcért cserébe visszavonultunk a határaink mögé gyõzedelmes flottánkkal. ENNYI. Akinek erõsebb a flottája és modernebb a technológiája és nem riad vissza meglépni a legutolsó lépést is, az fennmarad.
Az MoOII-ben volt ilyen fegyver. Stellar Converter néven futott. Érelmetlen fegyver volt. Mire feldedezted a plazma beam jobb volt, mert telipakolhattad vele a hajót. A stellar max. egy hajót lõhetett szét. Egy plazmás hajó akár 10-et is...
A bolgyó megsemmisítésének semmi értelme. Akkor inkább 0-ra bombardolom és betelepülök. Egy esetben van értelme, ha túl kicsi és még kolonizálási hajlamaid vannak. A törmelék felhõbõl - ha van másik bolygó - akkor ott planetoid constructionnal large bolygót csinálhattál, még ha tyni planétát is kaptál szét.
A diplomácia szokás szerint csak dísz. Az ellen totális megsemmisülés határás sem hajlott fegyverszünetre...
Ha nem akarsz terjeszkedni és nem tartasz igényt a primitív bolygóikra, akkor jó a stellar converter. A Római birodalom is belebukott a saját méreteibe. Jobban preferálok egy jól védhetõ, fejlett, erõsen központosított, vaskézzel felügyelt, kompakt kis államot. A túl nagy területekre túl sok erõforrást (és figyelmet) kell pazarolni. Persze ezt csak irdatlan technológiai fölénnyel lehet elérni, mert különben a számok gyõznének.
Amúgy ha belegondolsz logikus is. Minél fejlettebb egy faj technológiailag és társadlamilag, annál kevsbé szpora és életképes, sõt valószínûleg annál kevésbé érzi szükségét az állandó terjeszkedésnek. Minek!? MA is ez a probléma. Csak a primitiv létformák számra van szükség korlátlan helyre és erõforrásokra, amiket felélhetnek.
Így ha van egy fejlett birodalmad, ahol a polgárok jól érzik magukat és hódolhatnak a kutatásaiknak, a mûvészetnek, a szabadidõs elfoglaltságoknak, szinte minen automatizált, nincs éhezés, vagy kielégítetlen szükséglet, a várható átlagéletkor évszázadokban mérhetõ, ott a szaporulat is nagyon leesik magától. Szükségtelenné vélik ugyanis.
Ilyenkor kell NAGYON vigyázni, hogy a technológiai fölény és harci potenciál folyamatosan megmaradjon ennek ellenére!
Viszont ha belegondolsz, te sem fogsz beköltözni barbár ellenségeid messzi putrijaiba, 1xûen csak felgyújtod õket és hazamész a kényelmes palotádba. Ennyi. Ki tart igényt plusz területekre és fõleg miért, ha már további erõforrásokra sincs szükséged?!
A lézer fegyver az olvaszt, a "sebzése" az hõ halapú, a plazmát nem tudom, csak tippelem, de gondolom az is. Van olyan fegyver, ami energia alapú de kinetikus (olyan mint a mai lõszerek, tehát fizikai) "sebzést" okoz?
A lézer energiát ad át, ami leginkább hõ formájában jelentkezik, igen. Kevésbé ismert, de ugyanakkor a fotonok, noha nem rendelkeznek tömeggel, de adnak át mozgási energiát, vagyis "kinetikai" energiát, emiatt lehetséges a foton-hajtómû, ami végül is egy hatalmas elemlámpa.
A plazma az ionizált gáz, vagyis egy negyedik halmazállapot, és szemben az általános vélekedéssel, nem jelenti azt, hogy most hû, sokmillió fokos. A plazmaTV sem perzseli fel a nappalidat, ugyebár. :) Plazmafegyverek terén elõször tudni kéne, miként akarjuk ezt felhasználni pusztításra...
A lent említettek közül a részecskegyorsító-fegyververek kvázi fizikai sebzést okoznak, hiszen tömeggel rendelkezõ részecskék csapódnak a célba nagy sebességgel. Viszont ehhez az is hozzátartozik, hogy üzemanyagra is szükség van, hiszen ezeket a töltött részecskéket létre kell hozni valamibõl.
A Földön volt valaha olyan az elmúlt pár ezer évben, amikor bolygó szintû béke volt az emberiségben? Nem jellemzõ.
Mellesleg bármennyire is nevetségesen hangzik, de a természetben is a folyamatos harcot figyelheted meg, fajok születnek, harcolnak a területért, az erõforrásokért más egyedekkel, majd kihalnak...
Ez a "fizikai sebzés" eléggé a levegõben lóg. :) Az "energia alapú, de kinetikus" már elég régi találmány, mondjuk a katapultgolyó, ami kinetikus energiával rombol. Energia is, lendülete is van. A plazmáról a magam részérõl annyit tudok hozzátenni, amennyit az ipari plazmavágás kapcsán tudok. Megjegyzem, a plazmasugárról írok, a plazmaív-vágásnál a munkadarabot meg kell kínálni egy elektródával, ez kényelmetlen volna egy fegyver esetében. A gázt nagyfeszültség gerjeszti, és hozza plazmaállapotba, ami fejbõl meg nem mondom, mennyire, de jó cseszett meleg. (Hogy értelme is legyen a hozzászólásomnak, utánanéztem, egy céges honlap 10-20.000K-rõl ír gáz függvényében. A plazmatévé természetesen nem ezen a szinten mûködik, de még az egész kicsi cellái ellenére is szépen süt, ha a kezünket elétartjuk.) Az ömledéket aztán a gáznyomás fújja ki a vágatból. A sugár kevésbé koncentrált, mint a lézer (ez utóbbinak nem jelent gondot a 0,1mm-es pontosság), viszont vastagabb anyagok vágása valósítható meg vele. A probléma a fentiek révén az, hogy a forró plazmát hogyan lehet nagy távolságra eljuttatni. Esetleg még "plazmatöltetû rakétát" tudnék elképzelni, de ezzel lényegében eljutottunk a kumulatív lõszerig, ami gyakorlatilag pontosan az, ha a hülye szóhasználattól eltekintünk.
Ennek a plazmasugár-fegyvernek csak úgy lenne értelme, ha a cél közelébe rátapad a célpontra, és úgy vágja át külsõ burkolatot. De akkor meg minek ezzel szórakozni, miért nem csapódik be egyszerûen, vagy robbant fel egy formázott töltetett?
A plazmatöltetû robbanófej problémája az, hogy miként irányítod az energiát? Egy sima robbanás esetén ugyebár az energia a kisebb ellenállás felé, vagyis a világûr felé terjeszkedik. Formázott plazmafegyvernek meg tényleg ott a kumulatív lövedék...
Azért vagyunk itt a tápláléklánc tetején, mert megvan az értelmünk versenyelõnyként ahhoz, hogy a lehetõ leghatékonyabban zabáljuk fel, sajtoljuk ki a környezetünket.
Ezért lenne kulcsfontosságú kiterjeszteni azt, majdhogynem bármi áron.
Amíg a Föld erõforráskészletét kisebb energiabefektetéssel tudjuk hasznosítani, mint a Földön kívüli erõforrásokat, addig aligha fog ez a gondolat komolyabban a fejekben motoszkálni. Vagy legfeljebb olyan fejében, aki úgy akar befolyást, hatalmat szerezni, hogy a Földi erõforrásokkal versenyre kell, lévén nincs belõle neki elég (egy új hatalmi koncentrált erõ, vagy hasonló).
Sziasztok!
Olyan jellegû könyveket és írásokat keresek (magyarul elsõsorban, de angolul is), amik a scifi-kben elõforduló ölteteket gyûjtik össze, pl. ûrutazás mikéntjeit, fegyverek, meg mindenféle jövõbeli technológiát. Valamilyen tömör, enciklopédia-szerû kivitelben. Elsõsorban igényesebb kiadványokat, mondjuk, amit már kiadtak könyv formában, és meg lehet venni, de ha van a net-en valahol egy viszonylag teljes gyûjtemény ezekrõl, az is jó.
Elõre is köszönöm, ha ismertek valami ilyesmit, és megosztjátok velem!