Nem érted. Már egy 1mm2-es lyukat égetni egy pár centis acéllemezbe is tétel többszázezet-millió kilométerrõl... (Ami egyébként bõven elég egy üzemanyagtartály tönkretéletéhez) A hatalmas lyuk az csak a te elborult elképzelésed, mint a kettévágás is.
Nem hollywoodból kéne kiindulni, meg a Freespace2bõl...
Egyébként alapvetõen igazad van abban, hogy az általad felvázolt technikai paraméterek között teljesen értelmetlen ûrvadászt építeni. Ugye kérdés, hogy mit lesz a következõ lépcsõ. Azért a skálázhatóságot esélyes, hogy megoldják idõvel, mert gondolj csak az elsõ számítógépekre, atombombára, mobiltelefonra. Tudom, az elsõ és az utolsó példa picit sántít, de azért a belsõ égésû motorok is sokat fejlõdtek.
A topic nyitásakor jeleztem, hogy én a "Hard Sci-fi", a jelenleg ismert fizikai törvényekre és a belátható jövõben (pár száz év legfeljebb) gondolkodom. Igen, lehetséges, hogy X idõ múlva csodás elõrelépések lesznek, de ez nem borítékolható.
A fúziós reakciókat az 1960-as évek óta tesztelgeti laboratóriumi körülmények között. De még mindig legalább 20-30 év, amíg egy fenntartható, pozitív energiamérlegû (tehát energiatermelésre alkalmas) fúziós reaktort meg tudunk építeni. Az antianyag terén eddig alig pár anti-protont, esetleg anti-hidrogén atomot tudtunk létrehozni. Ahhoz, hogy reakció-reaktorban használhassuk nekünk tonnaszámra kellene gyártani. Stb...
Abba most nem akarok belemenni, hogy "mi lenne ha holnap feltalálnák a nullpont-energiát", mert ezzel a fantázia szintjére lépünk.
A YAL-1A esetében nem a légkör hatásaira szóródik a sugár (pára, por fénytörés)?
Ez is belejátszik, de éppen ezért egy külön "légkörelemzõ" lézer is van a gépen, amely alapján korrigálni lehet a fókuszt. Ám ha a YAL-1A lézerével a légüres térben lõsz a Földrõl a Holdra, a lézernyaláb átmérõje akkor is több tíz méter átmérõjû lesz, ez pedig 1MW esetén annyit tesz, hogy alig fogod felmelegíteni vele a besugárzott területet :)
A lézernyalábot egy nagyobb hajóról indítom (semmmi fókuszálás, semmi nincs az útjába helyezve). A célpont közelébe kis, automatizált tükörhajókat küldök (tükkörrendszer + hajtómû + vezérlõegység), ezek a célpont közelében fókuszálják az eddig módosítatlan lézernyalábot. Nagyon kis keresztmetszetûre szûkített nyalábbal egy nagy hajóban is komoly kár tehetõ ha félbevágja/olvasztja.
"Nem érted. Már egy 1mm2-es lyukat égetni egy pár centis acéllemezbe is tétel többszázezet-millió kilométerrõl... (Ami egyébként bõven elég egy üzemanyagtartály tönkretéletéhez) A hatalmas lyuk az csak a te elborult elképzelésed, mint a kettévágás is." És akkor mit csinálsz ha nem kémiai elvû a jármû meghajtórendszere (hanem pl olyan mint a #299-ik hozzászólásban)? És ha külön tartályban van az okszidálószer és az éghetõ anyag?
"Hogy valahogy érzékeltessem a problémát: az általad elvárt fókusz olyasmi lenne, hogy az adott távolságból optikailag tudni kellene olyan felvételt csinálni. Tehát ha pár négyzetcentiméterre akarod fókuszálni a fényt, akkor annak "visszafelé" is mûködnie kell, tehát azt a néhány négyzetcentimétert ki kell tudnod optikailag "teregetni" a tükör méretére. Remélem jól írtam körbe a problémát. :) " Vegyünk egy teleszkópot (pl hubble), világítsunk bele, a kijövõ fényt(ha szükséges) egy kis síktükörrel irányítsuk a célra. a tükörhajó pedig úgy mozogna hogy a "teleszkóp" megfelelõ nyílása a lézert kibocsátó hajó felé nézzen.
Az egész elképzelésem alapja az hogy a jelenlegi lézerek széttartásában komoly szerepet játszhat a fókuszálásra használt tükörrendszer, ezért a tükörrendszert az ellenség közelébe vinném és ott fókuszálnám vele a lézert.
A lézert ilyenkor szintén lehetne védelemre (a kis tükörhajó védelmére) használni.
A kis hajók = vadász = halott ötlet. Ennyi erõvel meg a legyegyszerûbb védekezés az, hogy az ellenféle maga elé tart egy tükröt, amivel szépen visszaküldi a lézert a feladónak, oszt lehet lesni. :)
Építõbb jellegûvé tenné a topikot ha mindenki felvázolna egy szerinte mûködõképes eszközt(természetesen a mai fizika és technológia alapján), és ezekrõl folyna a társalgás.
A "visszaküldött" lézerrel meg csupán a tükörhajóban tehetsz kárt mivel a lézert kibocsátó hajó messze van, és a széttartása miatt túl kicsi az energasûrûsége. A lézersugár fénysebességel mozog, hogy helyezel idõben elé egy türöt? Nem tudhatod mikor jön. a Tükörhajók lényege hogy kicsik olcsóak és ezért megkockáztatahtó néhány darab elvesztése (korábban már írtam h egyszerre többel támadnék).
Bár nem értek a témához, de minden ûrhajónak van hõpajzsa. Ha jól tudom a "mostani" hajóknak a "hasi része". Szóval ha a légkörbe nem pusztul el a hajó, akkor egy lézer szerintem nem tud kárt tenni a hajóban. Meg nem is biztos hogy eljutt az ellenség közelébe a tükör hajó. Kap egy sorozatott egy railguntol, meg pár rakétát/torpedot. :D
Egyébként milyen távolságokban gondolkodsz ezzel a lézeres dologgal? Figyelembe kell venni azt is, hogy csillagászati léptékben nézve még a fény is baromi lassú. Ha jól tudom már egy Föld-Nap távolsághoz is 8 perc kell neki.
Tegyük fel a következõt: a védekezõ fél látva a tükörhajókat elkezd vasgolyókat lõni rájuk (most mondtam valamit, a lényeg, hogy a lövedék képes legyen károkat okozni, ugyanakkor ne lehessen felrobbantani lézerrel ;)). A tükörhajóknak ki kell térniük a lövedékek elõl, hogy biztonságban legyenek. Így viszont a percekkel, vagy akár órákkal korábban elindított lézersugár semmit sem fog érni, mert a tükörhajók nem tudnak pozícióba állni. Újra kell irányozni a lézert, viszont ez alatt az idõ alatt meg simán szétszedik a védõk az amúgy védtelen tükörhajókat.
Minél nagyobb a távolság, annál nehezebb megfelelõen mûködtetni az egész rendszert. Elég egy elõre nem tervezett esemény, ami szétzilálja a tükörhajók alakzatát, onnantól kezdve kuka az egész.
A célpont közelébe kis, automatizált tükörhajókat küldök (tükkörrendszer + hajtómû + vezérlõegység), ezek a célpont közelében fókuszálják az eddig módosítatlan lézernyalábot.
Ez így kevés. Elõször is kell a célpont felderítésére valami, majd a pontos távolság a célpont és a "tükör-hajó" között. Ahhoz kell egy komolyabb optikai érzékelõ és valamiféle, mondjuk lézeres távolságmérés. Szóval már alapból itt elvérzik a "kis" dolog. A tükörre írtam, hogy itt hatalmas tükrökrõl beszélhetünk, ha ekkora energiasûrûséget akarsz elérni. Terrawatt szinten több száz méteres tükör kell, még tökéletes fókusz esetén is, különben maga a tükör fog elégni a rá irányított lézernyalábtól (nem tökéletes tükör nem létezik, a legjobb minõségû csillagászati távcsõ-tükrök is valami 99,99% körül vannak, tehát valamennyi fényt mindenképpen elnyel, ez pedig hõtermelést jelent - 1 Terawatt (1'000'000'000'000'000'000 Watt) esetén ez 10GW (10'000'000'000 Watt) hõterhelés. Ha nem akarod, hogy a tükröd élbõl elpárologjon, akkor hûtened kell, de nagyon.
Az egész elképzelésem alapja az hogy a jelenlegi lézerek széttartásában komoly szerepet játszhat a fókuszálásra használt tükörrendszer, ezért a tükörrendszert az ellenség közelébe vinném és ott fókuszálnám vele a lézert.
A "nyers" lézernyaláb széttartása is jelentõs csillagászati léptékkel.
Az elképzelés terén tehát "csak" a további kérdések merülnek fel:
-Milyen módszerrel állítasz elõ 1 TeraWatt energiájú lézernyalábot? Jelenleg az összes lézerberendezés esetén a komolyabb nyaláb elõállítás úgy mûködik, hogy több lézertermelõ egységet egybeépítenek, és ezek sugarait fókuszálják egy pontra, a YAL-1A esetén 12db kémiai reaktor állítja elõ a résznyalábokat, abból lesz egy közös nyaláb. -Ha kémiai lézerrõl beszélünk, akkor hogy biztosítod a többször tüzeléshez szükséges mennyiséget? A YAL-1A mintegy 20 tonna üzemanyagból tud 7-8, egyenként 1MW-os lövést leadni. -Ha szilárdtest lézerrõl beszélünk, akkor mivel állítasz elõ ekkora energiamennyiséget. A lézerek hatásfoka nem éppen rendkívüli, a legjobb kémiai lézereké 30%, a szilárdtest lézereké 10% körüli. Tehát egy 1 TeraWatt energiájú lézerhez 10 TeraWatt energiát kell befektetni. A világ elektromos áram felhasználása most olyan 16 Terawatt körül mozog, ha jól emlékszem. Itt egy kicsit most megrovom magam, mert wattról beszéltem. A lézer erejét viszont joule-ban lehet megadni, ugye 1 joule = 1 watt / másodperc. Petawatt-ot lézert már csináltak például. Csak ugye úgy, hogy a másodperc milliomod részéig hoztak létre megawatt erejû lézert. Ha te félbe akarsz vágni egy hajót akkor azért ott legalább másodperces lézercsapásokról beszélhetünk... -Ha naplézerrõl van szó, akkor felejtsd el az optikamentes megoldást, ugye ott mindenképpen szükséged van a szükséges energiamennyiség koncentrálására. -A tükörhajók nem lehetnek kicsik, ilyen energiák koncentrálásához jókora tükörre van szükség. Jó nagy tükörnél (itt úgy ezer méteres átmérõrõl beszélhetünk) talán megúszható az aktív hûtés, de az alatt mindenképpen komoly hûtõberendezésre van szükség, hogy a tükrön realizálódó hõmennyiségtõl megszabadulj. -Szükséges a tükör hajók pontos helyzetének ismerete abban a pillanatban, amikor a lézernyaláb eléri. Ha a lézer a Mars körül kering, a lézerhajó meg a Földnél van, akkor Föld-Mars közelségnél (~56 millió km) olyan 186 másodperc a "lag", tehát ennyi idõ kell, amíg a Mars-ról kilõtt lézernyaláb eléri a Föld pályáját. Mivel a tükörhajók személyzet nélküliek, ezért feltételezve, hogy a tükörhajókon van felderítõ optika, és azzal folyik a célzás, a lövés úgy néz ki, hogy a Mars-hoz 186 másodperc után érkezik meg a tükör-hajó által látott kép, ha ott úgy vélik, hogy a tükrön állítani kell, akkor 186 másodperc múlva érkezik meg a parancs a tükör-hajóhoz. Ha úgy vélik, hogy a látott kép (amely 186 másodperccel korábban készült) alapján tüzet nyitnak, akkor a kilõtt lézernyaláb 186 másodperc múlva éri el a tükör hajót, majd innen folytatja az útját a célpont felé. Gyakorlatilag minden döntést úgy kell meghozni, hogy ezt a lagot bele kell számolni. -Továbbra sem tudjuk, hogy a célpont miért tûrné el, hogy a tükör-hajók a közelébe kerüljenek.
Kezded érteni, miért írtam korábban, hogy a lézer rövid hatótávú fegyver? :) Amúgy például Nyrath elemzésénél azzal számolnak, hogy a lézer "effektív" lõtávolsága valahol 1 fénymásodperc, vagyis 300'000 km körül lehet...
Hõpajzsra akkor van szükség, ha vissza akarsz térni a Földre, vagy más, légkörrel rendelkezõ bolygóra/holdra. Az összes eddigi ûrhajón azért volt hõpajzs, mert a személyzetet vissza akarták vele hozni a Földre. :)
Egy bolygóközi ûrhajót alaphangon felesleges komoly hõpajzsal ellátni, mivel nem fog visszatérni egy bolygóra sem. Erre kisebb leszálló-hajók is jók, amelyek dokkolhatnak a bolygóközi ûrhajóra.
Ellenpont, ha a hajó un. aerobreaking-et akar használni. Ez annyit tesz, hogy belemerül egy bolygó légkörének felsõ rétegeibe, hogy ott a légellenállás miatt lelassul, mégpedig úgy, hogy egy csepp üzemanyagot sem használt el. Ekkor viszont megint kell hõpajzs valamilyen szinten, plusz olyan erõsre kell építeni a hajót, hogy ne essen szét a fellépõ erõhatások miatt. A hõpajzs ez esetben persze felhasználható a védekezésre.
Szeretném mégegyszer hangsúlyozni h a lézersugár fénysebességggel terjed, ezért egyhén szólva probléms megmondani h kilõtték rád mielõtt eltalálna.
Elõször is hogy érzékeled a lézert? Gyakorlatilag az informáió se érheti el elõbb a hajódat mint a lézersugár (ha ragszkodunk a jelenleg ismert fizikához és technológiához)
Én úgy képzeltem h a tükörhajó nak küldik a jeleth 3 másodperc múlva beeesik a lézer addig célozzon. Addig célraállítja a tükröket... stb. jön a lézer fókuszálódik eltalálja az ellent és kész.
Mellesleg tényleg nem mûködne(tükörhajók védelme az információ idõbeni késedelme miatt nem megoldható).
Azt még mindig tartom h hatékonyabb lenne félbevágni az ellenséget mint lyukat égetni rá. pl.: ugye egy 10 méter átmérõjû hajó félbevágásához elég 2x3,14x10mx0,001m=0,0628köbméter anyagot melegíteni ha 1 mm vastag sávban tesszük ezt, illetve ha a hajó tömör(mivel azonban általában nem elõnyös tömörre készíteni ezért a szükséges energia is kissebb lenn).
Elnézést hiábzátam az elõbb 10mx10mx3,14x0,001m=0,314köbméter anyagot kell elpárologtatni / megolvasztani tömör test esetén.
A mérési pontosság - idõ és hely - miatt még magát a tükörhajót is vicces eltalálni.
A megtámadott hajónak semi más dolga nincs, mint egy tükröt a megfelelõ irányba tartani, ahonnan jöhet a cucc. Az sem baj, ha semmit nem talál el a visszvert sugár. Neki gyak. ingyért van, a másik meg pazarolja az energiát.
A modelled még mindig pocsék, met nem számol sem a hõvezetéssel, sem a hõátadással. A kettégvágás továbbra is botor ötlet.
A számokat meg nem is értem, hogy honnan vetted és hogyan kellene értelmezni. Mi a pékkel számolsz? Vastagfalú hengers test, bent levegõvel? Mennyi a falvastagság? Körgyûrû kersztmetszet * hossz dimenzió kellne. Nálad m*m dimenzió van, amibõl bödüs életben nem lesz térfogat. Az amit írtál tömör hengerre sem jó, mert az [(d^2)*3,14]*L/4 összefüggés lenne...
0,05966köbméter lenne a megolvasztandó anyag mennyisége 1m-es falvastagság esetén.(bár szerintem ez is bõven irreálisan vastag)
legyen vasból a hajótest, így az elpárologtatandó tömeg 468,88kg, az olvadás és forráshõ öszesen 3111581456J lenne ehhez járna még a 3300 fokkal való hõmérsékletnövelés 717636348J lenne.Tehát összesen 3 829 217 804J-t kéne a célpontra juttatnunk.
SZorozzuk meg 10 el a fényviszaverés miatt és szorozzuk még 100 al a kevéssé hatékony tükör és lézertechnika miatt.
3 829 217 804 000J 1'000'000'000'000'000'000Watt az általad szükségesnek tartott teljesétímény :) Sztem kicsit erõs volt egybõl odalökni az 1 Terrawattot, elfogadom h az általam leírt energia se kevés, de nem is teljesen elképzelhetetlen menyiségû.
Emellett az egészet 1m falvastagságú hajó esetére számoltam.
Ez az egy ezred miliméteres fókusz az, amit szerintem még über-csúcs optikával is csak pár km-es távolságból tudsz megvalósítani, reálisabban legfeljebb pár száz méterrõl. :)
Ha mindenképen komoly lézerfegyverben gondolkodsz, akkor inkább a nap-lézerek felé fordulj, pontosabban a napfény koncentrálása felé. Képzelj el egy hatalmas tükröt-rendszert mondjuk a Föld-Nap L1 lagrange ponton. Sok tíz- vagy sok száz km-es tükörrendszer esetén akár az 1 Giga- vagy akár 1 Terrawattos teljesítmény is elérhetõ a célponton, és mivel a Napból táplálkozik, ezért energiaforrásra nem lesz panasz, akár folyamatosan is "vághat". Mivel nem egy nagy tükörröl, hanem sok-sok kisebb tükörrõl beszélünk, egyszerre akár több, különálló pontba is fókuszálhatjuk a nap energiáját, arányosan kisebb energiaszinttel, persze.
Ráadásul felhasználható "fény-tolásra", vagyis egy napvitorlás-szerû jármûnek plusz "tolóerõt" nyújthat.
Két nagy hátránya van persze, az egyik a már említett fókusz, de egy Föld-Nap L1 pontban keringõ nap-lézerrel a Föld védelme többé-kevésbé megoldható. A másik hátránya persze az, hogy a tüzelési szög korlátozott valamelyest.
A YAL-1A tud fél métert 400km-es távolságon. Legyen ugrásszerû fejlõdés, mondjuk 250mm. Ez még mindig 250x annyi, mint amivel te számolsz. És még mindig csak 400km-es lõtáv...
Mellesleg pont ezért számoltam 1 m falvastagságú ûrhajóval. Áruld el szerinted menyi lenne egy hajó ideális falvastagsága? mibõl készülne? Legyen, ahogy kívánod.
A YAL-1A esetében akratak 0,5m nél nagyobb pontosságot elérni?
Ugye az a pontszerû találat 1ik hátránya hogy könnyen elkerülheti a létfontosságú részeket, és hát a légkörbe vannak zavaró hatások melyek nehezítik a célzást( légáramlatok miatt mozog a repülõgép, a sugárhajtómû is rezgéseket okoz(1mm vastag nyalábnál elég kis rezgés is h ne mindig ugyanazt a pontot világítsa meg)ezen problémák közül az ûrben több is kiküszöbölhetõ/nem áll fenn).
Természetesen lehetséges h nem vagyunk képesek ilyen mértékben fókuszálni a lézert.
Azok a szutyok tükörhajók pedig árban a rakétákhoz hasonlóbbak lennének, nem pedig a nagyobb hajókhoz.
Feláldozhatóak. Egyszerre több, több irányból támadja a célt. Csak harc(vagy veszély) esetén válnának le a lézert kibocsátó hajóról. Megpróbálnák a hajó közelébe kerülni. Amenyiben fenntartható a lézer folyamatosan úgy képesek önvédelemre is.(a lövedékek kilövése általában észlelhetõ tehát ha ezt sikerül idõben észlelni és az adatokat továbbítani akkro használni kell a lézert, ha túl ér azon a határon amin bellül már nem elég gyors az adattovábítás(a lövedék hamarabb éri el a tükörhajót mint az információ oda és visza útja a tükörhajó és a lézert kibocsátó hajó között), folyamatosan üzemeltetni kéne a lézert
*megpróbálnának
(Abban bennevan a légkör szórása is)
A YAL-1A esetén nagyob büszkék voltak a légkör-elemzõ lézerre, és az az által nyújtott eredményekre. Részletekbe viszont nem mentek bele - elvégre is csak katonai programról van szó. :)
Mellesleg pont ezért számoltam 1 m falvastagságú ûrhajóval. Áruld el szerinted menyi lenne egy hajó ideális falvastagsága? mibõl készülne?
Szvsz pár mm-es alumínium ötvözet falból lehetne 2-3 réteg (whiple-shield), közötte valamilyen habosított mûanyag.
A YAL-1A esetében akratak 0,5m nél nagyobb pontosságot elérni?
Hogy a fenébe ne. Csak gondold el, hogy milyen kevés besugárzási idõre lenne szükség, ha azt az 1MW-ot egy miliméternyi területre tudnák ilyen távolságra fókuszálni.
Ugye az a pontszerû találat 1ik hátránya hogy könnyen elkerülheti a létfontosságú részeket, és hát a légkörbe vannak zavaró hatások melyek nehezítik a célzást( légáramlatok miatt mozog a repülõgép, a sugárhajtómû is rezgéseket okoz(1mm vastag nyalábnál elég kis rezgés is h ne mindig ugyanazt a pontot világítsa meg)ezen problémák közül az ûrben több is kiküszöbölhetõ/nem áll fenn).
Csak gondolj bele, hogy a YAL-1A esetén a feladat az, hogy egy emelkedõ, remegõ, mozgó célpontot sugároznak be, függõen a "csapástól" akár 6-8 másodpercig is. Ez idõ alatt a besugárzott területnek kb. ugyanannak kell lennie, van persze bizonyos mozgástér, de fél méternél nagyobb eltérés esetén az egész nem ér már semmit.
"Nap-lézerrel" ??? a nap nem bocsát ki lézerfényt --> fókuszálni jelentõsen nehezebb, illetve kevésbé pontosan lehet.
A nap-tükör lenne sztem a pontos kifejezés.
A másik hátránya hogy amenyiben a 90foknál kisseb szögben kívánjuk viszatükrzni a fényt rohamosan csökken a viszatükrözöt fény menyisége. (feltéve hogy a beszúrt képen 1 nagyméretû homorú tükör látható)
Ez kiküszöbölhetõ azzal ha a fókuszálás után egy kissebbb tükörrel irányítjuk a célra a fényt(ezt persze hûteni kell).
A habosított anyag nem feltétlen legjobb védelem a lézer ellen mivel jelentõs menyiségû gázbuborékot/zárványt tartalmaz, a gázokat könnyebb illetve amenyiben kifagytak a légüres teet nem kel felforralni, a másik kérdés hogy a hab szilárd részének milyen a fajhõje, olvadáshõje , forráshõje, netán fényvisszaverése.
Nem egyszerûbb az egész, ha a tükörhajóidat tükör helyett lézerrel szereled fel és közelrõl lövöd szét a célpontot? :D
a nap nem bocsát ki lézerfényt --> fókuszálni jelentõsen nehezebb, illetve kevésbé pontosan lehet.
A nap fényét ugyanúgy fel lehet használni szilárdtest lézernél, mint bármilyen fényforrásét. Tehát az is egy lehetõség, hogy a tükrökkel összegyûjtött fényel hozol létre lézerfényt. Ez a nap-lézer (solar-pumped laser).
A másik hátránya hogy amenyiben a 90foknál kisseb szögben kívánjuk viszatükrzni a fényt rohamosan csökken a viszatükrözöt fény menyisége. (feltéve hogy a beszúrt képen 1 nagyméretû homorú tükör látható)
Ezért írtam, hogy a tüzelési szöge bekorlátozott. :)
Pont a lézer hatásfoka miatt szoroztam 100-al a szükséges energiafelvételt...
"Még mindig nem számolsz az ûr hûtésével és a hõvezetéssel." Az ûr ugye légüres tér, az nem vezeti el a hõt maximum hõsugárzással hûlhet a céltárgy.
Pont azért vannak a tükörhajók, hogy a fókuszálásra használt tükör közelebb kerüljön a célhoz.(mivel a távolság növekedésvel nõ a sugár átmérõje, a széttartása miatt)
"Nem egyszerûbb az egész, ha a tükörhajóidat tükör helyett lézerrel szereled fel és közelrõl lövöd szét a célpontot? :D "
Nem, ugyanis akkor ha rápakolom az energiaforrást, esetleg személyzeti kabint, távközlési egységet,...stb. akkor ott tartunk h rendelkezek 1 nagy hajóval aminek nincs nagy távolságra ható fegyverzete.
Mivel az ûr abszolút 0 fok táján van a hajó meg + párszáz ELÉG jó a sugárzásos hõvezezés.
Még idelent a Földön is tiszta égbolt és az atmoszfére melegítõ hatása ellenére +3-4 fokos simán megfagy az autó tetõablakán a víz, mert a légkör nem képes a sugárzásos hõleadással lépést tartni. Akkor képzeld el, hogy nem plexi, hanem fém van és 0 fok tája. Eh...
"A lézer elleni legjobb védelem az, hogy a rétege közé olyan anyagot raksz, ami sérülés estén kitágul és gázfelhõt alkot."
A gáz egyik jellemzõ tulajdonsága hogy kitölti a rendelkezésére álló teret, ûrben ez gyakorlatilag azt jelenti hogy elillan(a gázmolekulák ugye körülbelül ütközéstõl ütközésig(tartály falával/másik gázmolekulával) haladnak, mivel az ûrben ilyesmi nincs ezért szépen egyenes vonalban haladnak tovább). Emiatt nehezen maradna meg védõrétegként...
Elmagyaráznád mivel bírod rá a gázt hogy mégis ott maradjon a hajód körül huzamosabb ideig?
Talán az ionizált gázt megpróbálhatod váltakozó mágneses térrel visszatartani:)
Ugye a hõmérséklet az adott térrészben lévõ részecskék mozgási energiájának az össszege?
"Mivel az ûr abszolút 0 fok táján van" Ebbõl kiindulva az ûr hõmérséklete (majdnem tökéletes vákum) nehezen értelmezhetõ, illetve a köbméterenkénti néhány részecske nem hordoz jelentõs hõenergiát.--> A meleg tényleg hamar távozik(de attól a semminek még nincs hõmérséklete)
A melegített anyag a hõt kisugározhatja az ûrbe(mint elektromágneses sugárzást) illetve átadhatja a környezõ anyagnak(ûrhajó) ha forráspont fölé emelkedik a hõmérséklete az ûrbe távozik és ezzel gyakorlatilag leadja a hõt, persze ez a célunk, hogy ne legyen ott az anyag az ûrhajó szerkezetében.
A sugárzásos hõleadás mint említetted a példádban a levegõben is játszik, de ez példul a YAL-1A-t sem gátolja meg feladata elvégzésében, csupán hosszabb ideig tart a mûvelet.
A sugárzásos hõátadás anyag nélkül is megy. Tudod, ezért van élet és meleg a Földön...
a kisugárzott hõenergia 1 másodperc alatt=felület X (abszolút)hõmérséklet negyedik hatványa X Stefan-Boltzmann állandó
felület-> 10m x 3,14 x 2 x 0,001m(=1mm) =0,0628négyzetméter hõmérséklet-> a vas 3273,15 kelvin hõmérsékleten forr Stefan-Boltzmann állandó->0,000 000 056 72
a kisugárzott hõ menyisége 1 mp alatt(kerekítve) 403 567J
amit hozzá kell adni a kisugárzás nélkül szükséges hõhöz (3 829 217 804 000J) lássuk be a szükséges mennyiséghez képest eléggé elhanyagolható.
Mennyi hõtant tanultál te? Mert olyan dolgokat írsz le, hogy virtuálisan a hajamat tépem. A modell léptéke eleve fals, sehol nincs tömeg és hõvezetés, stb.
Ez így 0. Ha nem megy a bonyolult modell, akkor építsd fel apránként. Kezd pl. egy egyszerû síklappal, ami olyan kicsi, hogy elhanyagolható a saját hõvezetése, mert homogénnak tekinthetõ. Aztán kezd el bonyolítani.
(Azt végképp nem értem, hogy az vas forráspontja hogyan jön ide...)
Ha vmit melegítesz a világûrben(ahol a gázok rövid idõ alatt elillannak) akkor csak forráspontig melegítheted, mivel a korábbi példákban vassal számoltam bátorkodtam továbbra is azzal számolni.
A kisugárzott hõ menyisége csak az idõtartamtól, a sugárzó felület nagyságától(mivel ugye belülrõl nem tud kijutni a hõsugárzás, az anyag leárnyékolja) és hõmérsékletétõl függ, bár meglepõ nem függ az nayagi minõségétõl.
Nem alkalmazunk másra jelzõs szerkezeteket. Egy jó szabály volt a hhaditechnikai topicban, sztem átvehetnénk:)
Ha szerinted nem mûködhet semmiképp a lézer, akkor a inkább a tükörrendszernél keress hibát, mivel az anyag atomos szerkezete miatt nem lehet tökéletes tükröt készíteni(jelenlegi ismereteink szerint).
"A modell léptéke eleve fals, sehol nincs tömeg és hõvezetés" Jól mondod , a világûrben tényleg nincs (vagy csak elhanyagolható mértékben van) hõvezetés, bár ettõl nem lesz fals a modell.
A hõvezetést az anyagon belül értettem. Nem az egész hajót éri a fókuszált lézerfény. Lokális felmelegedést a hajótest anyaga vezeti. A hajótesten belül meg van levegõ, a fal és levegõ között van hõátadás is. (Ez tényleg hanyagolható.)
Én továbbra is leragadnék a fókusznál és a gyakorlati alkalmazásnál.
1 miliméteres fókuszt legfeljebb néhány km-es távon belül tartok elképzelhetõnek. Ez még egész ütõs lehet például közel-védelmi fegyvernek, mint rakéta-elhárítás. De támadófegyvernek ez túl kevés.
Nem véletlen, hogy a legtöbb Hard Sci-fi-ben a lézer önvédelmi fegyver a hajókon, ilyen célból.
És a plazma fegyverekel mivan? :D Scifikben sokkal "dizájnosabbak". :D
Emlékeim szerint már írtam róla a topicban. :)
A plazmafegyverek sci-fiknek látott megoldása nem életképes. A fúziós reaktorokban hatalmas hõ (több tízezer kelvin) hatására indul be a fúziós reakció, és elektromágneses "palack" kell, hogy távol tartsák a reaktor falától. Ha kitágul és lehül, a reakció megszakad. Ezért egy fúziós reaktor sose lehet képes a Csernobili katasztrófához hasonlót alkotni. Ha "megszaladna" akármilyen módon a reakció, vagy lekapcsol az elektromágneses "palack" rendszere, a reakciótérben lévõ plazma kitágul, és lehül. Legfeljebb a reaktor belsõ falában okoz kárt.
Egy fúziós robbanás leginkább úgy elképzelhetõ, mint a termonukleáris fegyvereknél. Ott ugye az elsõ fokozat egy fissziós robbanás (atombomba), amely a hatalmas hõ és nyomás hatására beindít egy második fokozat, egy fúziós robbanást.
Viszont te fúziós fegyvernek neveznél egy irányított robbanású termonukleáris bombát? :)
Effektive arról van szó, csak a "fúziós fegyverrõl" az emberek többségének nem ez az elképzelése. :)
Ez kockulás, de asszem a Star Trek-ben 2 gramm AA/másodperc volt az ûrhajó hajtómûvének felhasználása. Nos, kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz AA hajtómûves ûrhajója a Földnek, ha lesz egyáltalán.
Jelenleg még az anti-anyag 'gyártása' is embertelen energiaigényt támaszt, ha pár anti-hidrogén atomot sikerül létrehozni, már az is szép teljesítmény. Egy "picit" távol vagyunk még attól, hogy egyáltalán mérlegeljük, van-e értelme antianyag-fegyvernek, vagy anti-anyag reaktornak.
Valahol ott nagyon el vagy tévedve, hogy a kettévágás is egyetlen pici lyukkal történik (amit eleve nehéz létrehozni), a kettévágott hajó is apró pici, egymás mellett lévõ lyukaktól vágódna ketté. De még egyetlen apró lyukat sem lehetséges messzirõl a hajóba fúrni, nemhogy töbmilliót.
Az meg nem tétel, hogy ha nem kémiai hajtómû van. Bármilyen nyomás alatt lévõ tartályon ütött lyuk gondot okoz. Legjobb esetben csak korrigál hajtómûvekkel és bukja a tartály tartalmát, rossz esetben meg akár az egész hajót megpörgeti (ha elég nagy térfogatû, élég nagy nyomású tartály sérült meg). Nem felrobbantani kell az ellenséget, csak tönkretenni.
"Valahol ott nagyon el vagy tévedve, hogy a kettévágás is egyetlen pici lyukkal történik (amit eleve nehéz létrehozni), a kettévágott hajó is apró pici, egymás mellett lévõ lyukaktól vágódna ketté."
Továbbra sem érted. A kettévágás úgy KEZDÕDIK EL, hogy égetsz egy kis lyukat, aztán közvetlen mellé még egyet, meg még egyet, meg még egyet, amíg ketté nem vágódik a hajó a sok egymásba érõ kis lyuktól.
De a gond eleve az, hogy már egyetlen kis lyukat SEM tudsz az ellenséges hajóra égetni.
És itt tökmindegy, hogy folyamatos lézer, vagy impulzus, mert baromira nem azzal van a gond.
Amit még mindig nem sikerült megértened, hogy ha egy akármilyen kis pontban elkezded melegíteni a páncélzatot, az akkor is szétterjed. Tudod, hõvezetés. Mint mikor a lábas alját melegíted a bableves alatt, és mégis meleg az edény teteje is. Na, lézernél ugyanez.
Szabadjon megjegyeznem, hogy bár alapvetõen egyetértek, ha generálban értelmezném, amit írsz, akkor a lézervágás sem mûködne. Márpedig mûködik (pl. 3-4kW-tal úgy 10 mm-ig), ezért "nagy energiasûrûségû eljárás" (ellentétben a gáztûzhellyel...), egész egyszerûen a besugárzott hõnek nincsen ideje szétterjedni. A gond jelenleg az ipari vágás területén inkább a reflexióval lehet.
Igen. Az átolvasztás a neccesebb, a vágás maga ezt követõen relatíve gyors, konkrét, egy adott vastagsághoz tartozó mm/s értéket nem tudok mondani, mert a halált se érdekli addig, amíg a vevõ kicsengeti a gépórát. A "milyen fókusszal?" kérdést egész egyszerûen nem értem (a cink-szelenid meniszkuszlencse egy adott fókusszal bír a tárgyoldalon; ez nagyjából olyan, mint amikor a nagyítóval történõ hangyaégetéskor megkérded, hogy "Milyen fókusszal?"), a "milyen távolságból" pedig technikai paraméter, jellemzõen pár milliméteres tartomány, ami viszont a fõkérdés szempontjából ("vágható-e páncélzat?") indifferens. Behozhatjuk a több (száz?) kilométeres távolságot, harminc centis meteorálló páncéllemezeket stb., a hozzászólásom viszont nem arra vonatkozott.
Végülis mit számít, hogy 5 centirõl vagy egymillió kilométerrõl akarsz vágni, szobahõmérsékleten vagy -270 celsiuson, egy közremûködõ acéllemezt, vagy egy ezt mindenáron elkerülni szándékozó ûrhajót, és hogy esetleg egy olyan anyagot, ami direkte úgy lett kiválasztva, hogy ennek ellenálljon...
Végülis, ha minden jellemzõ körülményt elhanyagolsz, akkor tényleg fasza. Mondjuk ennyi erõvel akkor a starwarsos lézerrel sincs semmi probléma...
DronkZero leírása alapvetõen az impulzuslézerre igaz. Ott gyakorlatilag nagyon rövid (akár ezredmásodperces) lézernyalábok érik a felületet. Ez pedig valóban úgy értékelhetõ, mintha sokmillió kis lyukat akarnál vágni.
A folyamatos lézernyalábnál kicsivel más a tészta, ott folyamatosan égeted el / olvasztod meg a célpontot.
Pras a hõátadásra reagált. Akármibõl is van az ûrhajó, a lézer által felhevített rész elégése/elolvadása(elpárolgása) hõt von el, de nem vitás, hogy az épen maradt rész ennek egy részét átveszi, tehát azért valamennyi veszteség ebbõl fakad, ez kétségtelen.
De lézervágásnál nincs mód arra, hogy víz (vagy más hûtõközeg) alatt legyen a munkatárgy, mint például ipari plazmavágó robotgépeknél.
Pras azon kijelentése, hogy 'behozhatunk...' azonban pont arra vonatkozott, hogy itt nem errõl (távolság, fókusz) van szó, hanem a vágás mikéntjérõl.
Na azért azon sztem ne lépjünk ilyen egyszerûen túl, hogy a folyamatos vágáshoz kell: 1. eltalálni a célpontot 2. felmelegíteni -270C-rõl +600C-re egyetlen pontját 3. ezt fenntartani a folyamatos vágáshoz
Én azt kétlem, hogy ez (most tökmindegy, hogy folyamatos, vagy impulzuslézer) megoldható egyáltalán. Még ha el is találod a célt, akkor sem tudsz egyetlen, meghatározott pontjával annyi energiát leközölni, hogy az olvadásig hevüljön.
Ne felejtsük el, hogy az ellenséges hajó nem fogja ezt tétlenül megvárni, forog, manõverezik, fényvisszaverõ és hõálló burkolata van, és nagyon messze van.
Szerintem ez elvileg szép fegyver, gyakorlatban tökéletesen használhatatlan, és egy hajó kettévágása fizikai képtelenség.
Pras nem azt írta, hogy a világûrben hogy nézne ki a dolog, csak a lézerrel való vágásról írtakhoz fûzött hozzá megjegyzést. ;)
Azzal szerintem õ sem vitatkozna, hogy több száz km-rõl egy lézerrel való "félbevágás" egy kissé valószínûtlen dolog.
A lézert azért nem mondanám használhatatlannak, csak olyan eszköznek, amelyet kis távolságon belül lehet hatékonyan használni. Ahogy írtam, például beérkezõ rakéták ellen nagyon hasznos lehet. Még egy 10+ km/s relatív sebességû rakéta esetén is 500km-es effektív távolsággal számolva van 50 másodperce, hogy a rakétát semlegesítsék, és egy kitérõ manõverrel az ütközést elkerüljék a már megvakított/tönkre lõtt közeledõ rakétatesttel.
Szóval én legalábbis úgy látom, hogy megvan a maga helye a lézerfegyvereknek az ûrhadviselésben. Csak ez nem a nagy távolságú hajó-hajó harc. ;)
A kettévágással voltak problémáim, de azzal nagyok. Az, hogy ideálisra szabályozott körülmények közt lehetséges lézerrel fémet vágni, azt persze nem vitatom.
Rakétán is inkább a robbanófejet hevíteném(aztán ez nem biztos, hogy egy fissziós robbanószerkezettel bármit is csinál), bár "megvakítani" sem rossz ötlet, kivéve, ha távirányítású. Lehet, hogy a legcélravezetõbb a rakéta üzemanyagtartályát lenne célba venni... Ezt kicsit járjuk már körbe, hogy lehet tönkretenni az ûrben egy rakétát?
Hála Istennek, ezek szerint mégsem fogalmazok annyira érthetetlenül. Ennek tükrében nincs is további hozzáfûznivalóm (eredetileg sem volt), köszönöm.
Viszont, itt most húznék egy vonalat, és ezúttal már szigorúan szubjektíve tenném hozzá a magamét a gondolatmenethez, "bevonva az ûrt is", ha már az a téma. A lézernél személy szerint (az eddigiekbõl is kiderülhetett) éppen a hõbevitelt látom a kisebb, és a célpont eltalálását a jóval nagyobb problémának. A hõbevitel is problémás lehet (tükrözõdés, rétegvastagság sötöbö), ehhez kétség nem fér, de ez végsõ soron a sugárnyaláb széttartásával számolva is még mindig megoldható lenne "izomból", esetleg tûnõdöm azon, bár kérdéses, mennyiben érdemes egyáltalán ezen rágódni, hogy pluszban a különféle elnyelõdésekhez optimálisan más-más hullámhosszt is használhatnánk. Nem érdekes, a lényeg, hogy ennél nagyobb problémának látom a célkövetést, a stabilitást. Feltéve, hogy olyan távolságból osztjuk az áldást, amit még nem befolyásol számottevõen gravitációs tér, még mindig valami elképesztõ precíz és kis felbontású irányzásra van szükség, hogy a lézer vágjon, ne csak ökörhugyozást gravírozzon a másik mókusba, de a két ûrhajó egymáshoz képest is teljesen általános mozgást végez, amit nyilván a mi oldalunkról stabilizálni lehetne egy szintig a hajtómûvekkel, de azon túlmenõen a "lézertornyot" tovább kéne finomítani mondjuk, giroszkóppal, vagy tudom is én, mivel - és ez feltehetõleg még mindig meg sem közelítené a "tûrhetõ" szintet, amekkora szögekkel ténylegesen operálni kellene a lehetõ legkisebb késleltetéssel; mindezt úgy, hogy ha a saját hajó ideálisan stabilizálva is van, az ellenfélé még foroghat úgy a mi nézõpontunkból, hogy még egyébként jól ponton ülõ találat esetén is meg lehet cseszni az egész lézeresdit.
Tehát ennél okosabb dolognak látnék néhány korrekt, nagy hatótávolságú, durva önvédelemmel ellátott és célkövetésre bármilyen módon alkalmas rakétát, vagy böszme sok óccó, célkövetéssel ugyancsak ellátott nagy hatótávolságú rakétát indítani a célpontra; vagy akár olyan rakétákat is (most már megszaladt az agyam :D ), amelyek nem, mint hagyományos rakéta rombolnak, hanem egyfajta ûrhajóról indított táv-lövegtoronynak, nem is, méginkább távirányított drónoknak képzelném el õket, amire olyan fegyvert pakol az ember, amit épp célszerû. Ne kérdezzétek, ennek mi értelme lenne, ha lenne egyáltalán, most csak úgy hangosan tûnõdtem.
Egyébként szerintem a rakétákkal sem mennének sokra az ûrben, ha robbanóagyaot is tesznek bele.
http://www.youtube.com/watch?v=62jzAupr044
Már most ennek közelében vagyunk. Egy nagy ûrhajóra olyan combosat tehetsz, hogy ehaj. Tisztán kinematikailag kell pusztító erõt elérni.
Rakétán is inkább a robbanófejet hevíteném(aztán ez nem biztos, hogy egy fissziós robbanószerkezettel bármit is csinál), bár "megvakítani" sem rossz ötlet, kivéve, ha távirányítású. Lehet, hogy a legcélravezetõbb a rakéta üzemanyagtartályát lenne célba venni...
Korábban már írtam a rakéták alkalmazásáról, hagy ne írjam le megint. :)
Igen, két féle rakéta van, az egyik pusztán kinetikai erõvel pusztít, nincs robbanófej. Egy 10km/s sebességgel becsapódó 100kg-os test egy kisebb aszteroidát is szétrobbant. Persze ehhez ekkora sebességkülönbséget kell produkálni. Az ilyen rakéta tömegének legnagyobb része az üzemanyag lenne, az pedig a cél közelébe közel elfogy (nincs értelme tartalékolni sokat, a cél a minél nagyobb sebesség elérése), persze azért annyi kell, hogy a rakéta még követni tudja a célpont esetleges elkerülõ manõvereit.
A robbanófejes rakéta esetén irányított robbanásra lehet számítani, ez lehet kumulatív fej, vagy akár egy irányított termonukleáris robbanás. Ezeket viszont ott érdemes használni, ahol a rakéta relatív sebessége kicsi. Viszont egy ilyen rakétára a célpont védelmi rendszerei sokkal hosszabb ideig tüzelhetnek, az elõbb említett 500km-es effektív lõtávolság és 10km/s-es kinetikai lövedék/rakéta esetén ugye 50 másodperc volt erre - ha a beérkezõ rakéta sebessége "csak" 3km/s akkor ugye rögtön 166 másodperce van ugyanerre.
Persze a védõk helyzetét is meg lehet nehezíteni úgy, hogy valójában egy nagyobb "hordozó" rakéta juttat el a cél közelébe több kisebb rakétát, amik már alig többek mint egy robbanófejek kis hajtómûvekkel a precíziós manõverekre.
Ezt kicsit járjuk már körbe, hogy lehet tönkretenni az ûrben egy rakétát?
A távirányítást nyugodtan kizárhatjuk, ha csak 300'000 km is van az indító ûrhajó és a célpont között, akkor is bõ két másodperces laggal kell számolni (1 másodperc, amíg a rakéta és célpont "képe" elér az indító hajóra, és újabb 1 másodperc, amíg a pályakorrekciós parancs eljut vissza a rakétához). Szóval önirányítóak vagyunk. Itt kezdõdnek a problémák. A legtöbb érzékelõt nem lehet vastag páncél mögé bujtatni, egy optikai/infravörös érzékelõt ráadásul igen érzékenyen érintene, ha a célpont mondjuk egy 1MW-os lézerrel "megvakuzná". Persze lehet a frekvenciákkal játszani, de mindkét oldalon adottak ezek a lehetõségek (a lézerek frekvenciáját is lehet változtatni, persze nem egyszerû, de megoldható). A radar csak viszonylag kis (pár ezer km) távolságon belül használható, de a rádióhullámok számára átlátszó borítás kell neki, mint a mûanyagok, ezek vastagsága se lehet túl komoly, szóval ez is bukott. Ráadásul akármilyen érzékelõt is használunk, annak mindenképpen rá kell látnia a célpontra, így az is rá fog látni az érzékelõre.
Hogy lehet egy rakéta ellen védekezni? Nos nagy hatótáv esetén rakétákkal, vagyis indítasz egy elhárító rakétát, amely kvázi olyasmi lehet, mint az ellened indított rakéta. Utána jönnek a kinetikai ágyúk. A beérkezõ rakéta túl nagy mûvészkedést nem tud csinálni, valamekkora mozgástere persze van, hogy pl. kígyózó mozgást végezzen, hogy megnehezítse az eltalálását, de lényegében pont feléd kell jönnie. Egy ágyúból kilõtt, önirányító lövedék (effektíve egy rakéta, ami a sebességének a nagy részét azonban az indításakor, a hajótól nyeri, mondjuk egy elektromagnetikus gyorsító segítségével) tehát életképes lehet. Végül pedig ott a lézer. Amint leírtam alant, a fókusz problémája miatt a hatótávolsága viszonylag korlátozott, de elõnye, hogy ha szilárdtest-lézer, akkor a lövésszám kvázi végtelen, míg a fenti két lehetõségnél ugye csak annyi elhárító rakétával és lövedékkel rendelkezünk, amennyit magunkkal viszünk. Szóval a tömeg szempontjából egy lézer alapú önvédelmi rendszer jobb választásnak tûnik. Persze az ideális ezek vegyes használata, ám ez tömeg szempontjából nem biztos, hogy kivitelezhetõ.
Tehát ennél okosabb dolognak látnék néhány korrekt, nagy hatótávolságú, durva önvédelemmel ellátott és célkövetésre bármilyen módon alkalmas rakétát, vagy böszme sok óccó, célkövetéssel ugyancsak ellátott nagy hatótávolságú rakétát indítani a célpontra; vagy akár olyan rakétákat is (most már megszaladt az agyam :D ), amelyek nem, mint hagyományos rakéta rombolnak, hanem egyfajta ûrhajóról indított táv-lövegtoronynak, nem is, méginkább távirányított drónoknak képzelném el õket, amire olyan fegyvert pakol az ember, amit épp célszerû.
Kvázi már egy sima rakéta is olyan, mint egy kis ûrhajó. Van teste, hajtómûve, üzemanyagja, érzékelõje és kormány-hajtómûvei (ha nem a fõhajtómûvel oldja meg a finom manõvereket). Természetesen ezt egészen elmebeteg szintig el lehet vinni, alant már említettem, hogy egy nagyobb rakéta vihet több kisebbet a cél közelébe, és ott kiengedve õket nehezítheti meg a célpont önvédelmi rendszereinek a helyzetét. A kisebb rakéták felhasználhatóak arra is, hogy a "nagy" rakétára kilõtt elhárító rakétákat és lövedékeket megsemmisítsék. Az általad említett lézerágyú megoldással már az a baj, hogy az energiaforrást is biztosítani kell, és emiatt a rakéta egészen hatalmas méretekre nõne. Ettõl még persze megvalósítható, viszont itt már az merül fel, hogy ennek mik a költségei? Megéri-e az adott oldalnak, hogy annyi pénzt/erõforrást áldozzon egy ûrhajóra kilõtt rakétára, mint amennyibe gyakorlatilag egy ûrhajó kerül? Ha igen, akkor a célpont hajó jobban teszi, ha nem közvetlen a beérkezõ rakéták leküzdésére koncentrál, hanem alternatív védelmet keres. Ez alatt azt értem, hogy például olyan manõvert hajt végre, amit a beérkezõ drónok nem tudnak végrehajtani. Például jó idõben egy légköri fékezést hajt végre egy bolygó vagy hold légkörében (már ha van ilyen a közelébe, és elérheti, mielõtt a drónok elérik õt) - ha a drónoknak nincs hõpajzsuk, akkor ezt a manõvert nem tudják lemásolni, az pedig irgalmatlan üzemanyag-mennyiségbe kerülhet, hogy ezt légköri fékezés nélkül oldják meg. Vagy például "pajzsnak" használhat egy gravitációs kutat (mondjuk egy bolygót vagy holdat, illetve ezek Lagragne-pontjait), hogy a drónok komolyabb üzemanyag-használatra legyenek kényszerítve (persze ez meg csak akkor mûködõképes, ha a drónok adott üzemanyag-készlete nem elég a gravitációs kút legyõzésére), vagy megpróbálkozhat például leszálni egy aszteroidára, hátha ez megzavarja a rakéták észlelõit, stb.
Távirányítást úgy értem, hogy a cél közvetlen közelébe, nem egybõl rá a célpontra. Valami észlelési adatunk azért csak van az ellenséges hajóról, ami alapján a rakétát indítottuk. A hajónk adatait tudjuk, követjük az ellenséges hajót (legyen 500.000km, 1.6 sec lag az észlelésben ha optikai, 3.2 ha hajóról indított radar/lézer), a rakétánkat meg távirányítjuk egyre növekvõ laggal. Mikor a rakéta a célpont közelébe ér, "kinyitja a szemét"(akár leváló páncéllemezzel, akár úgy, hogy kilõ egy tucat irányítatlan kinetikus rakétát, amik addig a kis tömör testükkel takarták a szenzorokat), és rávezeti magát a célra.
De még nagyon szélsõséges esetben, és ha olcsó a rakéta, a teljes emberi távirányítást is elképzelhetõnek tartom. Joe ül a számítógépe elõtt, a hajó és a rakéta szenzoraiból kapott adatokból próbálja a rakéta röppályáját ráhúzni az ellenséges hajó vélt helyére. Amúgy is arról van szó, hogy jól betippeljük elõre az ellenséges hajó korrekciós manõvereit, amit nem is baj, ha ember csinál. Esetleg ugyanez gauss-ágyúval, kis, gyors lövedékkel...
Illetve a rakétaelhárító cuccok ellen megoldás lehet az egyszerre több kilõtt rakéta is. Mondjuk ez sem olcsó.
Esetleg mindez kombinálva, kilõni egy drónt meg egy féltucat wire-guided rakétát, meg megszórni ágyúval, aztán a célpont válogathat, hogy a maradék egy-három percében melyik rakétára világít. Aztán el lehet indulni haza, tárazni. :P
Bakker, erre válaszolni akartam, csak nem volt idõm befejezni a választ, oszt jól ki is ment a fejembõl. :)
Mikor a rakéta a célpont közelébe ér, "kinyitja a szemét"(akár leváló páncéllemezzel, akár úgy, hogy kilõ egy tucat irányítatlan kinetikus rakétát, amik addig a kis tömör testükkel takarták a szenzorokat), és rávezeti magát a célra.
A baj az, hogy a lézeres önvédelmi rendszernél említett ~500km-es távolságnál ezt már üdvös megtenni. Szóval pont ott, ahol a lézeres rendszer már bõven hatékony lehet, no ott kellene kinyitnia a "szemét".
Joe ül a számítógépe elõtt, a hajó és a rakéta szenzoraiból kapott adatokból próbálja a rakéta röppályáját ráhúzni az ellenséges hajó vélt helyére.
Szvsz nem a rakéta ára lesz itt a szûk keresztmetszet, hanem a rakéta tömege. Ugyebár egy ûrhajó esetében ez a kritikus. Persze ha a tömeg nem érdekes (mert mondjuk eleve egy "lassú" ûrhajóról van szó, amelyet a nagy deltaV helyett a hosszú utakra építettek, vagy mondjuk egy ûrállomás), akkor szóba jöhet ez. A célpont közelébe pedig aktiválhatja a harci fejet, ami repeszfelhõt hoz létre a célponttal való (feltételezett) találkozási pozícióra.
Esetleg ugyanez gauss-ágyúval, kis, gyors lövedékkel...
A kérdés a relatív sebesség, elektromagnetikus úton sem tudsz azért túl izmos sebességet elérni, ha 10km/s-t elérsz, az már szép (és komoly energiabefektetést igényel), viszont a célpont ezeket érzékelheti, és ha a lövedék nem rendelkezik valami önirányítással és kis kormányhajtómûvekkel, akkor simán kimanõverezhet elõle. Errõl már írtam korábban.
Illetve a rakétaelhárító cuccok ellen megoldás lehet az egyszerre több kilõtt rakéta is. Mondjuk ez sem olcsó.
Itt megint a tömeg a kritikus pont. Anyagháborús szempontból is fel lehet persze fogni a dolgot. Ha minden azonos kategóriájú hadihajón 4 rakéta van, akkor az "gyõz", aki több hadihajót tud a harctérre küldeni. Vagy nagyobb hadihajót kell építs (itt a kérdés viszont az lesz, hogy mi éri meg jobban - 1 nagy hajó, vagy helyette több kicsi).
Cifu!
Te mennyire látod életképesnek a kinetikai elven mûködõ fegyvereket a világûrben? Itt most az ágyukra gondolok. Nem okoz hosszú távon problémát a lövések miatt fellépõ reakcióerõ? Annak kompenzálása plusz üzemanyagot igényel, ami a hatótávolság, manõverezés rovására mehet. Persze nem 1-2 lövésre gondolok és nem irányított lõszerekre.
Nem-irányított lõszernek túl nagy életképessége nincs, még ha teszem azt sikerül is 5km/s sebességgel kilõni egy lövedéket, a lézereknél emlegetett 500km-es távolságon belül ez annyit tesz, hogy 100 másodperc, bõ másfél perc kell, amíg eléri a célpontot. Másfél perccel elõre kiszámolni az ellenfél pozícióját a jóslás kategóriája már, szóval kb. esélytelen a másik ûrhajót eltalálni. De még ha mondjuk 10km/s-t is tudna az ágyú (ami azért már kissé túlzó megközelítés), akkor is 50 másodperc - még mindig igen komoly idõtartam.
Szóval nem-irányított lövedékeknek hajó-hajó küzdelemben nincs létjogosultsága. Egyszerûen túl sok idõbe telik, amíg odaér a célponthoz. Ismétlem, a világûrben 500km embertelen kis távolság...
Hiába növeled a tûzcsapások számát, a hatás effektíve nem lesz jobb. Amit elérhetsz, hogy az ellenfél folyamatosan kisebb pályamódosításokra lesz kénytelen, hogy elkerülje a lövedékeket. Innentõl kezdve a kérdés az hogy a célpont rendelkezik-e több üzemanyaggal, vagy te több lövedékkel - de ismét: a távolság problémáját aligha tudod megoldani. Az ellenfél indít ellened mondjuk 300'000km-rõl egy rakétát, te ilyen távolságból nem nagyon tudsz válaszolni neki kinetikai ágúval: 10km/s torkolati sebesség esetén is 8,3 óra, amíg a lövedékek a célhoz érnek. Márpedig neki elég egy apró kis pályamódosítás ez idõ alatt, és a lövedékek akár több száz, több ezer km-el fognak célt téveszteni.
Szóval én nem hiszem, hogy ez esetben a reakció erõk jelentenék a problémát.
Azt továbbra is tartom, hogy irányított lövedékekkel van némi létjogosultsága a kinetikai lövedékeknek. De az irányítatlanoknak kb. semmi.
"Szóval pont ott, ahol a lézeres rendszer már bõven hatékony lehet, no ott kellene kinyitnia a "szemét". "
Na igen, de ez már inkább taktikai kérdés, nem technológiai. Lehet, hogy a találathoz bõven elég az az egyetlen pályakorrekció, amit a rakéta még éppen meg tud tenni, mielõtt megvakítják. Aztán meg ha addig távirányítással ment, akkor Joe dönthet úgy, hogy egyáltalán nem nyittatja ki a rakéta szemét. Vagy két rakéta megy, és csak az egyik nyitja ki a szemét. Vagy az egyik kinyitja, korrigál mindkettõ, megvakítják, másik is kinyitja, korrigál megint mindkettõ, azt is megvakítják, de már késõ, találat.
Szal sztem ha katonáék kapnak egy ilyen eszközt, megtalálják a módját, hogyan lehet hatékonyan alkalmazni. A lényeg sztem annyi, hogy olyan eszközt kell nekik adni, amivel legalább elvben nem lehetetlen a harc. Olyat úgysem sikerül létrehozni, amivel 100% a találat, és nincs ellenszere...
Nem tudom, mi lehet a gyakorlatban elérhetõ legpontosabb lövedék-érzékelõ szenzor. Már a gauss-ágyúval kapcsolatban. Szal az ok, hogy lassan ér oda a lövedék, de ha a célpont ezt nem tudja, akkor az mindegy is. Ha 5km/s sebességgel jön a lövedék, de csak pár kilométerrõl veszik észre, akkor akár az is hatásos lehet.