Azok az egyszerû aminósavak nem olyan egyszerûek, és óriási jelentõsége van annak, hogy bizonyíthatóan létrejöhettek az élettelenbõl, amik a fehérjéket alkotják. Lehet, hogy messze van a fehérjétõl, de kémiaia reakciók során létrejöhet, ez a lényeg. A fehérjék aminósavakból állnak, nem megmagyarázhatatlan, misztikus dolgokból, amik soha nem jöhetnének létre beavatkozás nélkül. Egyáltalán nem indokolatlan kijelenteni, ha mindent figyelembe veszel, ez mégcsak nem is magabiztosság.
Többször át kell néznem, de még mindig nagyon nehezen kihámozható az eredeti mondanivaló. Ha már nem lehet az eredeti angolban hagyni, tényleg olyan nehéz lenne a ferdítõnek találni egy magyarul rendesen beszélõ embert a közlés elõtt, és megmutatni a produktumot? Akkor talán elkerülhetõk lennének az alábbi förmedvények:
Ez a jelenség nem csak a vallást és a közösségi életet jelenleg övezõ kétségek miatt érdekes, de felveti a kérdést: hogyan keletkezhetnek az emberi megérzésekbõl és a szociokulturális környezetekbõl morális bírálatok?
Ugyanakkor jó okunk van ennek a sémának az általános magyarázatát kétségbe vonni, mely szerint a vallás megnyugvást biztosít és az embert próbáló idõkben egyre meggyõzõbbé válik
Embertanilag a bizonytalan egzisztenciájú társadalmak a megnyugtatónak nem nevezhetõ természetfeletti erõkben hisznek.
Az itt felsoroltak mind tettek, nem csupán a vallásos hitrõl tanúskodó szavak.
Lanman szerint egy adott társadalmi vízióra gyakorolt magas kockázati szintek erõs ateizmust gerjesztenek, ami nem egy csoporton belüli ideológia hiányát jelenti, hanem a modern világiasodás védekezését.
Az erõs ateizmus részben megmagyarázható a társadalom ezen szekuláris, azaz világi víziójával, amit kronológiai és geológiai bizonyítékok egyaránt alátámasztanak.
Ezek mind az ateizmus, mind a vallásosság magyarázatánál igazak.
Szerintem a hit, vallás SZÍNTISZTA egoizmus, amikor az ember próbálja bemagyarázni magának, hogy valami felett áll amire lenézhet magasról önelégült vigyorral (hogy na ennél én jobb, okosabb vagyok, mert én vagyok a legtökéletesebb faj a földön, a világ közepe vagyok stb.), mert így próbál szert önbizalomra az élet megpróbáltatásaival szemben.
Szerintem a vallás és hit a FÉLELEM attól, hogy véletlenül mi is csak egy ugyanolyan jelentéktelen faj vagyunk a sok közül a Földön és más galaxisokban kifejlõdött élettõl akár... szégyen!
Várom a napot amikor végre felfedeznük idegeneket! akkor majd fõhet a vallásos barmok feje, hogyan magyarázzák ki! mert ugye azoknál is csak jobbak lehetünk, még véletlen se egyenlõk ugye?? HAHA :D
Ami az élet véletlen kifejlõdését jelenti az univerzum méretét tekintve, IGEN mi vagyunk azok a véletlenek hogy itt, és most éppen kialakult az evolúció, az élet. Ráadásul rálátásunk is van az öntudat miatt ez is puszta véletlen! Lehet, hogy nincs még 1 öntudattal rendelkezõ élõlény a világegyetemben, de az is lehet, hogy van! Ezt sem értem miért olyan rohadt nehéz elfogadni, hogy a véletlen mûve vagyunk.
Nézzétek már meg mekkora és milyen komplex a külvilág amiben élünk! Ez azoknak szólt akik egóból elutasítják, hogy az ember is ugyanolyan jelentéktelen mint 1 hangya! pusztán evolúciós elõnyünk van a hangyával szemben semmivel nem érünk többet NEM helyezhetjük felé magunkat pusztán önteltségbõl!!
Bocs hogy beleszólok de itt feltettél egy tök jó kérdést, amire muszáj válaszolnom: "Mi volt az Õsrobbanás elõtt?" Nos ez egy szörnyen jópofas fizikai tény. Az idõ és a tér maguk is az õsrobbanásban keletkeztek, tehát az elõtt nem volt semmi, mert az "elõtt" idõ létezése nélkül nem értelmezhetõ. Emiatt egyébkét az õsrobbanásnak oka sem volt, hisz az ok idõben megelõzi az okozatot. Tehát ha te abban hiszel hogy a létezésünknek célja van az oké, de oka nincsen.
Egyébként számomra éppen az Univerzum komplexitása bizonyítja hogy nem értelem alkotta. Szerintem ilyet egyszerûen nem lehet alkotni, egy ilyen összetett dolog csak matematikai szükségszerûségbõl létezhet (tehát úgy gondolom hogy azért létezik az Univerzum mert logikailag értelmetlen hogy ne létezzen).
irigylem a magabiztosságod , de komolyan. egyébként az a kísérlet amire utalsz avval csak egyszerû aminosavakat hoztak létre ha jól tudom még csak fehérjéket sem,és egy fehérje a sejttõl kb olyan távol áll mint egy fém darab egy svájci órától, de ettõl jobban érzed magad akkor legyen. A tudomány nem tévedhetetlen, fõleg nem akkor ha emberek végzik érdekekrõl meg vaskalapos tudósokról gondolom még véletlenül sem hallottál. Villámlást ma sem tudjuk magyarázni megnyugtatóan többek közt, mivel a felszabaduló energia kb 10.000 nagyobb mint ami az egész viharfelhõben van, de ha lemaradtam valami új elméletrõl akkor szívesen hallgatom. Maga az Univerzum komplexitása és az élet a bizonyíték ennél több szerintem nem kell, egyszerû megérteni egyszerûen túl komplex, emellett az ismereteink hiányosak, evvel a párosítással akármit kijelenti biztosra nagy önbizalmat feltételez, és indokolatlan is.
Nem írtam olyat, hogy mindent megfejtettünk, csak azt, hogy arra semmiképpen sem találunk utalást, hogy bármi inteligencia lenne a háttérben. Nem tudjuk pontosan mik a részecskék, mitõl van tömegük, de ezek tanulmányozható folyamatok, törvényszerûségek, ha ugyan azokat a kísérleteket végezzük el a részecskegyorsítóban, ugyan azok az eredmények fognak születni. Sok mindent nem tudunk, de inteligencia nyomát sem láttuk, pedig régen még a villámlást sem tudtuk másképpen magyarázni többek között.
Az élet kialakulása egy jó példa. Ha a tudomány azt találta volna, hogy semmilyen folyamat nem vezet arra, hogy egyáltalán elinduljon olyan irányba, ami egy lépcsõfoka lehet az élet kialakulásának (pláne természetes környezetben), akkor talán helytálló lenne. A valóság azonban nem ez, nem voltak eredménytelenek a kísérletek (pl. Milley-Urey kísérlet). A valóság az, hogy az esély kevés, mégis egy egész univerzum és többmilliárd év állt rendelkezésére, hogy valahol kialakuljon. Vannak rá elméletek, amikre nem lesz milliárd évünk, hogy reprodukáljuk sajnos, ettõl függetlenül egy cseppet valószínûbbek, mint azt feltételezni, hogy inteligencia lenne a háttérbe. (nem csak ebbõl kiindulva).
ez nem egyház hanem egyén függõ, esetleg a jövõben technológia függõ, bár a tech részben én is szkeptikus vagyok, de ki tudja. több ezer évig lándzsával harcoltak meg kardokkal, aztán hirtelen megjelent a puskapor, és a lõfegyverek, meglepõ volt, az idõ relatív ahogy mondani szokták, nincs jelentõsége, ebben a kérdésben. Ipari forradalom szinte tegnap volt, ráérünk még az ilyen kijelentésekkel.
A definícióján lehet vitatkozni, de ezt meghagyom azoknak, akik ezzel szeretik tölteni az idejüket. De ha az elmúlt pár ezer esztendõ alatt ez nem történt meg, pláne azokban az idõkben, mikor a vallás, és egyházak jóval nagyobb hatalommal rendelkeztek, mint most, akkor aligha fog ez bármikor máskor megtörténni.
és ha nem tudjuk definiálni akkor nincs vagy felesleges vitázni, hol élsz a XIX.-ik században? mindig érdemes vitázni,ez viszi elõbbre az Emberiséget már egy ideje.
azért írom le gyakran hogy mindenki abban hisz amiben akar mert egyesek hajlamosak idõvel ezt a jogot elvenni másoktól, ahogy arra már volt pár példa a történelem során. egyébként amolyan after vita utáni észrevétel , szerintem saját magadnak is ellentmondasz, mert te szerinted nincs semmi olyan a Világunkban ami ne lenne sejthetõ, vagy megmagyarázható, végül is csak az egész létezést nem sikerült még megfejteni, mi pontosan az anyag, mibõl áll a tér, a húr elmélet még csak egy elmélet nincs bizonyítva ne felejtsük el, mitõl van a részecskéknek tömege, mi volt az Õsrobbanás elõtt, honnan volt az energia, mi az Univerzum pontos szerkezete és célja, hogyan keletkezett az elsõ egysejtû szerves anyagok turmixából mikor erre kb annyi az esély mintha a roncstelepen egyes tornádó a fémdarabokból összerakna egy mûködõ repülõt, ha valaki nincs tisztában a dolgokkal az sajna te vagy nem én, én legalább tudom mit nem tudok és eszerint teszem fel a kérdéseket.
Nem tudom, milyen cáfolatra gondolsz, az én alap feltevésem továbbra is az, hogy ha nem tudjuk, mirõl beszélünk, akkor arról nem lehet eldönteni, hogy létezik-e vagy sem (isten). 86-os hsz.
"honnan tudod hogy az Univerzum és Mi és minden más nem részei , megnyilvánulásai Istennek?" Nem tudom, szerintem senki sem, éppen errõl beszélek, hogy nem tudjuk, mirõl vitázunk. Az a szó, hogy isten továbbra is csak egy szó, ami mögé mindenki bepakolhat bármilyen jelentést, definíciót (te is épp ezt tetted most), ezért totál felesleges vitázni arról, hogy van-e vagy nincs. Ha valaki kijelenti, hogy pontosan mi isten, akkor azzal már lehet foglalkozni, de ez biztosan nem fog megtörténni. Emiatt az isten amolyan mentsvár lehet, ahonnan bármilyen megállapításokkal, és kijelentésekkel lehet dobálózni, de támadni nem lehet, mert nincs mit.
Tudományos szemszögbõl Isten (bármilyen természetfeletti, megfoghatatlan inteligencia) akkor lesz egyáltalán lehetõség, ha olyat találunk a világunkban, ami nem igazán sejthetõ, nem magyaráható meg másképpen, mint hogy valami ilyesmi áll a háttérben (valamilyen céllal, megindokolhatatlanul), nem találunk rá törvényszerûséget, vagy ilyesmi, vagy megtaláljuk. Jelenleg amiket megtudtunk a világunkról, nem ad indokot arra, hogy feltételezzünk ilyesmit. Istent az emberek találták ki, hogy megmagyarázzák a természeti erõket, az életet. Nem is adhattak volna logikusabb magyarázatot, amíg nem tanulmányozták több konintensen az életet, nem volt mikroszkóp, nem volt lehetõségük kutatni a mikrobiológiát, DNS elemzéseket vizsgálni. Nem tudhatták mi van a felhõk fölött, nem érthették a betegségeket, a változásokat, és még sok mindent. Mennyit kellene még bizonyítani, hogy elfogadd, az univerzum keletkezése mögött sincsen Isten, inteligencia itt fejlõdött ki, az agyunknak köszönhetõen, a természetet megfigyelve pontosan láthatod az apróbb lépcsõfokokat is. Nincs Isten. Mégha ezt sokan nem is szeretnék elfogadni. Nem is baj, hogy nem mindenki fogadja el. Talán tényleg jobb, mert sokan nem lennének képesek megtanulni, hogyan lehet a legboldogabban élni. De erre az emberek nagy részének nincs szüksége, csak butább marad, nem érti meg azt, hogy hogyan mûködhet mindez, ha nem csak ilyen egyéni hívõ, hanem vallási tanokat is követ, akkor ráadásul részben rabszolga is marad.
Hagyd már abba ezt a "mindenki abban hisz, amiben akar", persze, hogy abban hisz mindenki amiben szeretne. Viszont ha leírod fórumra, akkor más is leírhatja, hogy nem ért veled egyet, nem? ^^ Senki sem szegez rád fegyvert, hogy márpedig ne higgy abban.
hol van ebben a cáfolat? mert valahogy nem látom, mennyiben változik meg az Univerzum vagy Isten esetleges természete, hogy bennünket is az egyenlet részévé teszel (egyébként helyesen, én nem tudom bizonyítani a létezését Te meg az ellenkezõjét és akkor kb ott vagyunk ahol indultunk, tehát nem vetünk el olyasmit alapból amit nem tudunk, ennyi. Ha már ennyire filozofikusak vagyunk honnan tudod hogy az Univerzum és Mi és minden más nem részei , megnyilvánulásai Istennek? csak kérdezem? Mint mondtad kissé sok a fehér folt, és amíg így van felesleges 100%kijelenteni valamit, ha viszont így van tagadni is kár.
Rendben, hiányosak az információink az univerzummal kapcsolatban is. Ettõl függetlenül továbbra is rossz a példa. Említettem, hogy a definíciójába vegyük bele a saját létezésünket is (szerintem ezt megtehetjük, hogy kijelentsük, hogy mi magunk részei vagyunk az univerzumnak, még akkor is, ha nem ismerjük az összes paramétereit, nemde?). Tehát, összefoglalva, mi létezünk-> létezik az univerzum (itt nincs pontos definíció jelen esetben). Ugyan ezt meg tudod tenni esetleg istennel is? Meglehet, ha neked van bizonyítékod arra, hogy isten létezik. Akkor valóban nem fontos tudni minden paramétert. De ha tippelhetek, te nem rendelkezel ilyen bizonyítékkal.
Az, hogy a vallással az évszázadok blamálása egybemosta a hitet, az az ember félrevezethetõségét jelenti. Nem kell vallásosnak lenni a hithez. Isten nem személy, még csak fizikai megnyilvánulás sem. A létezés maga Isten, ami egy tudatos folyamat. Éppen úgy tanul, ahogy tanít, és az ember a tanítvány. Aki megérti a világot, az halhatatlanságra tesz tanúbizonyságot. Ez nem feltétlenül fizikai, de a fizikai testünk elöregedése ellen védekezhetünk. Tudománnyal! Azonban ehhez a tudáshoz hit szükséges, és Isten kapcsolata. Mivel minden emberben él egyfajta belsõ hit iránti kialakítási kényszer, a kormányok a történelem során kialakították a vallást, hogy az embereket, akik tudják, hogy a hit vezetheti el õket a halhatatlanságot, egybemosták az alázattal, jelképekkel, és imádsággal. Sem azok nem lesznek halhatatlanok, akik vallásosak, sem azok, akik ateisták. Ahogy Buddha mondta: A középút aranyút! Ki ezt felleli, halhatatlanságra tesz tanúbizonyságot. Albert Einstein, a relativizmus megalkotója, s történelem egyik legnagyobb fizikusa tizenkét évesen kijelentette: Isten nem létezik. Halála elõtt pedig: Félre ismertem Istent. Azonban már nem volt ideje sem megérteni, sem tenni ez ellen. Az ember sem más, mint tudatos létezés, egyfajta magasabb foka Isteni teremtésnek. De nem Isten. További fórumozást.
én elfogadom a tudományos magyarázatokat de eddig még egy tankönyvben sem láttam leírva hogy Isten nem létezik max. hogy nem tudjuk bizonyítani se pro se kontra, Én épp a tudományos magyarázatokat várom és elfogadom õket de nem vakon, fõleg nem félkészen, hogy csak mert. Ahogy korábban mondtam mindenki abban hisz amiben akar, Te is, ez egy szabad Ország.
Üdvözlet minden fórumozó, és a téma iránt érdeklõdõ embert. Én röviden elmondom saját rálátásomat, aztán a fanatikusoktól a szkeptikusokig mindenki ízekre szedheti, elemezheti, ez már nem az én feladatom. De bármennyi darabra is szedi, saját bizonytalanságát tükrözi vele. Én nem vagyok hívõ, bevallom, és sosem vonzódtam a hívés iránt. Mert a hívés imádat, és az imádat tisztelet. A tisztelet viszont korlátozza a szeretetet, így aki hisz, az nem tud teljesen szeretni. Ateista sem vagyok, mivel nem hideg vér csörgedez bennem. Azáltal, hogy mindentõl elfordulok, megtagadom, és csak én központúvá alakítom a világot, azzal csupán saját Egonomat, és láthatatlan falakat felépítve a külvilágtól megtagadom magam. Ez hogy lehetséges? Bizonytalan vagyok? Nem, helyesen értelmezem!!! Nem vagyok hívõ, de a Föld összes vallását, hitnézetét megtagadom, tehát akkor ateista vagyok? Sem az ateistákkal nem tudok eszmecserét folytatni, mert abban a pillanatban, hogy kimondom Istent, primitívnek vélnek. Ugyanez a hívõk körében, abban a pillanatban, hogy a keresztet leteszem, és kinevetem a hívést, ateistának néznek. Legjobban a téma iránt függetlenekkel találom meg az összhangot. Nem lóg a nyakamban nyaklánc, semmilyen szimbólum, ugyanakkor hiszek Istenben. A mai világgal az a gond, hogy a hit fogalmát kifordították. A hit jelentése: Bizonyos elfogultság egy nézet iránt, és köze sincs a vallással. Az, hogy az
A korábbi hozzászólásaidból viszont teljesne egyértelmû, hogy azért nem fogadod el a tudományos magyarázatokat (avagy nem tartod kielégítõnek), mert rossznak látod, ami szerinted megalapozója a nácizmusnak, kommunizmusnak, abortusznak, és még sok mindennek.
Én személy szerint nem tartom destruktívnak, haltak már meg és szenvedtek milliók vallási meggyõzõdésbõl is, ma is rengeteg problémát okoznak a vallások, legfõképpen a vallási eltérések. A nemzetszocializmus, kommunizmus is ugyan úgy létezhetett volna valamilyen vallásos meggyõzõdésbõl. (a vallások egy része még most is olyan, hogy bizonyos népcsoporthoz, fajhoz szól, pl. a zsidó vallás, van amely azt mondja ,hogy akár fegyverrel is, de meg kell védeni a hitet).
Én úgy gondolom, hogy nem a hit határozza meg az ember tulajdonságát, én is voltam jóideig hívõ, ma már határozottan elutasítom azt. Ki is merem jelenteni, hogy nem létezik semmi féle Isten. Várhatsz bizonyítékot erre, nem fogsz találni (nem is szeretnél), lehet, hogy soha nem fogjuk megérteni valójában a világunk mûködését. Korábban semmire nem láttunk jobb magyarázatot, mint valami inteligencia alakítson mindent, az életre sem láthattunk semmi magyarázatot, de ma már eszméletlen sok dologról bebizonyosodott, hogy törvényszerûségek állnak a rejtélyek mögött, és nem inteligencia.
Igenis két lábon járó biorobotok vagyunk mi is, az állatok is, a sejtek is azok. Az evolúció során eljutottunk oda, hogy képesek vagyunk így gondolkodni. Tökéletesnek rohadtul nem mondható, ahogy a szervezetünk sem (ha bárki inteligencia tervezte volna, akkor milliószor jobban is megtehette volna). És akkor még nem is beszéltem a betegségekrõl.
hibás logika, amíg az Univerzum eredete, keletkezésének az oka és mibenléte pontosan nincs tisztázva, illetve alapvetõ hiányosságaink vannak a szerkezetérõl addig nem jelenthetünk ki semmit, evvel az erõvel maga Isten is lehetne mondom lehetne az Univerzum és egyikünk se tudná se pro se kontra megcáfolni, viszont az ésszerû az, hogy amit nem tudunk, vagy nem vagyunk benne biztosak, nem vetjük el zsigerbõl.
A példád azért rossz, mert az univerzum attól függetlenül létezik, hogy mi milyen definíciót találunk ki hozzá, tekintve, hogy mi magunk is a részei vagyunk (vegyük bele ezt is a definícióba). Viszont istenrõl én kijelenthetem, hogy nem létezik, mivel nincsen rá semmilyen bizonyíték, pláne azért, mert továbbra sem tudjuk, hogy mirõl beszélünk.
ugyanez elmondható az ateistákra ellentétes elõjellel, és ezt el is fogadom, de azt kijelenti hogy neked van igazad szerintem nem logikus, Én sem mondom hogy 110% hogy igazam van, azt mondom amiben hiszek az ismereteim és meggyõzõdésem alapján, emiatt nem kéne senkinek a másikat más színben látnia.
Nevetseges hogy egyes emberek milyen okosnak hiszik magukat es mennyire biznak a tudomanyban. Jelenleg az a helyzet hogy az emberiseg meg az oregedes neven ismert halalos betegseget se kepes legyozni, ez a betegseg olte meg eddig az osszes valaha elt embert aki nem halt meg mar elotte valami mas betegseg, baleset vagy gyilkossag altal :)
Pocok!
Nincs olyan állítása, tézise semmelyik vallásos embernek, ami alátámasztaná Isten vagy bármilyen természetfelettinek a létezését. Bármilyen állításuk, ami a vallás igazát szolgálja még féllábon sem áll. Azon kívûl, hogy hit, mert csak, semit nem képesek felmutatni. A hitük valójában csak vágy.
ugyanevvel az erõvel az Univerzumot is nehéz definiálni mégis létezik, benne élünk, de határozd meg pontosan mi, és most ne a galaxisokkal meg a galaxishalmazokkal gyere, mi a természete definiáld, miben tágul? pontosan mekkora is? csak tippelni tudnak mert a végét még senki nem látta.
bizonyítsd be hogy szeretsz valakit, be tudod? papíron? nem? ja.
pl nem kéne kizárni Isten létezését alapból, akkor jobban lehetne foglalkozni a témával, magunkat is jobban megismerhetnénk, legalábbis a lehetõség megvan, nyilván nem egy eszközzel fogod keresni, de ez elég gyerekes leegyszerûsítés. Egyáltalán ez az eszközfetisizmus beteges, az LHC-t is azért építették hogy jobban megértsük az anyag felépítését, mi ad tömeget pl az anyagnak(Higgs boson feltételezés), szóval még az ateista tudósok(bár nem mindegyik ateista) sem nyugodtak bele abba hogy mindent tudnak, eddig nem sikerült a végére jutni, kb még a lábujjunkat dugtuk be a vízbe az Óceán partján, és elég logikus hogy amíg nem tudunk mindent nem is zárunk ki minden lehetõséget, márpedig nem lett pro vagy kontra bizonyítva.
" Szerintem nem határozza meg az egész létünket."
evvel nem tudok egyetérteni az alapokat ez határozza meg, a többi tudás, hozzáállás mind erre a beállítottságra épül.
"természetfölöttikben, istenekben és hasonlókban" azért ez nem pont ugyanaz mint aki Istenben hisz.
A vita, hogy isten létezik-e vagy sem azért bukik meg már a megkezdés elõtt, mert a szó, hogy isten, nincs definiálva. Egyszerûbben mondva, nem tudni, mi a vita tárgya. Van-e isten? Mirõl beszélünk egyáltalán? Szakállas halhatatlan eredendõen létezõ ember alakú valamirõl? Vagy csak valamirõl, ami láthatatlanul irányít minden folyamatot? Tehát az, hogy isten, semmi más, csak egy olyan szó, aminek a jelentése minden ember esetében más. Éppen azért nem szeretik definiálni a hívõk, vagy tagok, mert akkor könnyedén bizonyítható lenne, hogy létezik-e vagy sem, ha körül lehetne írni valahogy.
"itt megint összemosást érzek a szervezett vallási fanatikusok és a hívõ emberek közt."
Nem volt ilyen szándékom.
"márpedig az ateizmus kb. ezt állítja, hogy nincs vagy azt hogy felesleges kutatni a témában."
Nem igazán tiszta mit akarsz te kutatni. Istent, természetfeletti dolgokat általánosságában? Pl Istent specifikusan kutatni természettudományos módszerekkel jelenleg tényleg felesleges, szerintem a hívõk is ezen az állásponton vannak. A természetfelettinek tûnõ jelenségeket meg szokták kutatni, hátha természetes vagy legalább észhez térítik az embereket. Csak hát minden jöttment idióta állítására nem lehet összeállítani egy kutatócsapatot, ez szerintem nyilvánvaló. Ha már van valami bizonyíték szerû és nem kell szerezni akkor az már jó pont.
"a példák akár lehetnének jók is, de a hit vagy a hiánya egész létünket határozza meg, nem csak a szegmenseit."
A hit az a vallástól egy független dolog, több jelentése is van. Szerintem minden ember hisz dolgokban. Pl hisz önmagában, hogy képes végrehajtani egy feladatot, amit még soha nem csinált. Hiszi, hogy szerencséje lesz a lottón... Az ateisták is ugyanúgy hisznek dolgokban. Csak a természetfölöttikben, istenekben és hasonlókban nem. Szerintem nem határozza meg az egész létünket.
A hit lehet hatással emberek életére. De ettõl a hit tárgya nem válik sem létezõvé, sem valószínûbbé. Felõlem simán lehet hogy Isten létezik, csak bármekkora összegben lemerném fogsdni hogy nem. Ugyanúgy ahogy fogadni mernék hogy nem a Nap áll az Univerzum közepén, vagy hogy nem nem fogok nyerni az ötöslottón egymás után 15-ször.
azért mert nem tudod bizonyítani még lehet hogy hatással van az életedre, illetve másoknak is. nemszeretem az ilyen hasonlatokat de 1-2 évvel az elsõ repülõgép felszállása elõtt(1903), a tudósok többsége bizonyítottnak látta hogy ember készítette levegõnél nehezebb tárgy nem emelkedhet a levegõbe, és lám.
itt megint összemosást érzek a szervezett vallási fanatikusok és a hívõ emberek közt. nehéz olyan témában kutatást végezni amirõl azt állítjuk nem létezik nemde? Én személy szerint nem elégszem meg a válaszokkal, ahogy sokan mások sem, az hogy vannak vallási fanatikusok arról nem én tehetek és nem érzem magam közülük valónak. márpedig az ateizmus kb. ezt állítja, hogy nincs vagy azt hogy felesleges kutatni a témában. a példák akár lehetnének jók is, de a hit vagy a hiánya egész létünket határozza meg, nem csak a szegmenseit.
Nem rossz kedvében mondta, hanem több könyvében részletesen ismerteti. Engem sem gyõzött meg, de azért elgondolkodtatott. Egyébként én ettõl függetlenül nem hiszek Istenben, hiszen ahogy te is mondtad, Istent nem lehet kiszámolni, ettõl kezdve pedig számomra érdektelen a létezése, ami pedig érdektelen és semmilyen hatással nincs az életemre, az az én szemszögembõl nem is létezik.
aranyos ahogy próbálkozol, de továbbra sem változott a helyzet a te igazad nem ésszerûbb, sõt, nem lehet kiszámolni hogy Isten létezik e vagy sem még ha Hawking ezt állítja akkor sem, egyáltalán a kijelentés ésszerûtlen, mikor még nemhogy Istent, de az Univerzumot is alig alig ismerjük és a Naprendszerbõl sem jutottunk ki, korai még kijelenteni bármit, erre mondtam hogy Hawking ezt valószínûleg rossz kedvében mondta, nem kéne túl sokat belemagyarázni ebbe.
"Egyébként az ateizmus valóban egy vallás, ez van, mivel egy ateista szerint bizonyítani kell, de õ sem tudja az ellenkezõjét ezért "le kell állni" a bizonyítás további kísérletével még akkor is ha ez esetleg az Emberiség megváltásához vagy saját magunk vagy célunk megismeréséhez vezetne, ez a leghibásabb logika ami létezhet, egy tudós téved de nem adja fel, de a többi tudós rászól hogy állj már le nincs itt semmi, hány ilyet is ismerünk a történelembõl ? Galileo pl? rémlik valami? és ilyenekbõl több 1000 példa van."
Az ateizmus szerintem nem vallás. Ennyi erõvel a holokauszt tagadás vagy az abban való hit is vallás. Vagy a rasszizmus és annak tagadása. Ha te nem vagy rasszista akkor antirasszista vallású vagy?
És nem mondja az, hogy le kell állni. Épp ellenkezõleg, az ateisták keresik jellemzõen a válaszokat az univerzum mibenlétére, míg a vallásosak tipikusan megelégszenek a dolgokkal úgy ahogy vannak, elfogadják a saját vallásuk által adott válaszaikat.
Az, hogy hiszel, vagy épp nem, ebben a kijelentésedben nem játszik szerepet. Itt egy másik ember elvontabb gondolatait próbálod követni, ami nem szokott sikerülni. Nagyon sok mindent kell figyelembe venni, amiket vagy ismersz, de inkább nem.
Szóval ez engem arra az Arany Jánosos anekdotára emlékeztet, amikor egy irodalmár éppen egy elõadása során boncolgatja Arany egyik versét, és repkednek a "a költõ ekkor ezt gondolta", "a költõ azt gondolta" frázisok, mire Arany belemordult: "Gondolta a fene!"
a te véleményed Hawkingrol mennyivel ésszerûbb? semennyivel, elfogadom hogy te nem hiszed el én is elfogadom hogy szerinted kisakkozta ,mindenki más meg döntsön maga, de ez nem egy meggyõzõ show, hanem vélemények megvitatása.
ha visszaolvasol akkor rájössz hogy ebben egyetértünk én abszolút nem vagyok a szervezett vallás híve, sõt, ettõl függetlenül hiszek Istenben és az Emberi Lélekben.
"feltételezem, pontosan de ez egy logikus feltételezés, szemben a tieddel hogy kisakkozta,"
Nem ez a te szubjektív véleményed. Mint ahogy az amit én állítok, az az én szubjektív véleményem. Persze jogod van hozzá, de talán beszéltél vele, hogy ilyen merészen leszögezed?
Bocs, de én sohasem hittem semmilyen természeten túli dologban, se 4 évesen sem 30 évesen. Nekem nem kellett bebizonyítani semmit neki.
Ettõl függetlenül elolvastam a bibliát, de beleolvastam más szent iratokba is, például a koránba. Nem lettem tõle vallásos. Viszont ezért látom, hogy sokan lábbal tiporják a saját vallásuk elõírásait, és azt, hogy milyen hihetetlenül sok a magukat vallásosnak kikiáltó álszent.
feltételezem, pontosan de ez egy logikus feltételezés, szemben a tieddel hogy kisakkozta, Õ már a 60 években is olyan szinten volt hogy ha akkor azt mondta hogy Isten létezése logikus azt biztos nem jókedvében tette, hanem megalapozott tudás és meggyõzõdés volt mögötte , idõk során megváltozott a véleménye, ehhez mindenkinek joga van de, azért legyünk életszerûek.
Hawking szuper zseni, de azért nem minden elmélete támadhatatlan, pont a bonyolultság miatt sok benne a bizonytalanság és tévedni mint tudjuk emberi dolog, na most lehet Õ a világ legokosabb embere a top 10 ben egyébként szerintem amúgy is benne van, akkor sem túl okos kijelenteni hogy Õ megmondta hogy nincs Isten és akkor nincs, nem érzel ebben egy kis visszatetszõséget, ez nem hit? de az, mondhatnánk anti-hit, max. annyit mondhatnál hogy folytassuk a kutatást elfogulatlanul.
Igen, de mi meg azt mondjuk hogy ezzel õ is tisztában van -hisz mi is tisztában lennénk vele pedig együttvéve is hülyébbek vagyunk nála- és éppen ezért valószínûleg kétszer is meggondolja hogy mit ír le a könyveibe, hogy nem csak dühbõl vagy csalódottságból gondolja-e amit gondol.
Az ateizmus és az erkölcsösség nem egymás kizáró tulajdonságok. Svédországban, Japánban, Norvégiában, Dániában már többségben vannak az ateisták. Ezek az országokban mégis alacsony a bûnözési ráta és elég jól megszervezett országok. Szemben pl az USA-val, ahol nagyon sok a vallásos és emellett nagyon magas a bûnözési ráta is. Lehet ,hogy van összefüggés, a börtönökben is sok a vallásos. Tehát egy ateista is hihet alapvetõ emberi értékekben: ne okozz szenvedést stb... Még amellett is, hogy "biogépként" tekint önmagára és embertársaira.
És a Napos-Univerzum közepes kommentem azt hiszem néhányan félre értettétek. Csak azt akartam mondani hogy nincs bizonyítékunk egyik lehetõség mellett vagy ellen sem, ettõl függetlneül õrültnek tartjuk aki szerint a Nap az Univerzum középpontja. Pusztán azért mert ez borzasztóan valószínûtlen.
Az elméleti fizikában nem a karizom átmérõje számít, hanem a tudás és az ész. Ebbõl viszont neki jóval több van, mint másoknak. Ami az állításainak változását illeti, hát fejlõdik, gondolkozik. rájött olyasmire is, amit régebben nem tudott, és nem szégyelli helyesbíteni a kijelentését. Ellentétben a legtöbb vallásos megmondó emberrel.
Egyébként örülhetnél, ha csak megértenéd az elméleteit..nem hogy egyenértékû koponya lennél, dehogy..
Ezek szerint a korai mûveit nem ismerem, de õ a tudományos kutatásai során jutott el oda hogy Isten nem létezhet. Elég szilárd bizonyítékai (jó, ezt én laikusként persze csak az õ elmondása alapján hiszem) vannak amelett hogy Isten nem létezhet. Matematikailag levezette hogy az idõnek nem volt elsõ pillanata. Úgy nézett ki az õsrobbanás hogy ha valaki már létezett volna akkor és megfigylete volan, az csak azt tudta volna mondani hoy: "Hmm... azt hiszem úgy 43% a valószínûsége hogy már létezik valami". Szóval a teremtés pillanta nem létezhetett. Azért mert a pillanat, a biztos meg ilyenek ostoba (=emberi) fogalmak, a világ nem így mûködik. Hawking számára az hogy Isten alá van rendelve a kvantummechanikának elegendõ bizonyíték a nemléte mellett. Neked nem kell elfogadnod, de ne vond kétségbe a tisztánlátását.
Ez a tanulmány nekem úgy tûnik, hogy összefoglalható 4-5 mondatban. Komolytalan.
Mondja ezt egy ember aki szinte egész felnõtt életét egy autoimmun betegséggel(amyotrophic lateral sclerosis) élte le, ami az izomtónus fokozatos megszûnéséhez vezet és ma már a szemét is alig tudja mozgatni szegény, egy ember aki ezen keresztül ment szerinted mennyire megkeseredett?, korai mûveiben még azt állította Isten léte logikus, ma már inkább ellenségesen ateista, ennek ellenére együtt érzek vele és hiszem hogy a vele történtek miatt változott meg az álláspontja, nem feltétlenül a helyes irányba, ennek ellenére szuper zseninek tartom, fõleg a fekete lyukak információ paradoxon munkásságát.
Mert ezt -bármily hihetetlen- a mai napig senki nem cáfolta
Mert nem cáfolni kell ezt, hanem bebizonyítani. Amíg nincs bizonyítva a kitüntett hely, addig nem támasztaj alá semmi. Mondhatánm azt is, hogy végtelen számú esetbõl egy esetben igaz az. A másik eset mindig igaz jelen állás szerint.
Igazából pusztán a valószínûség számítással kijelenthetõ, hogy 99,999999999% eséllyel igaz, hogy a Naprendszer nem a világ középpontja, pusztán geometrikai valószínûség által. Erre jön még rá az, hogy pl. mi közeldik és mi távolodik hozzánk képest, stb.
Nem hiszem, hogy a Nap az Univerzum középpontja, alapismereteim megvannak kösz:) ,de azt sem hiszem hogy az Ember jelentéktelen, lehet hogy nagyon nagyon kicsi de nem jelentéktelen mint ahogy más esetleg idegen civilizációk sem azok, egy szép végtelen történet 1-1 lapjai vagyunk, de minden lapra szükség van a történethez, ha nagyon "ZEN" akarok lenni akkor így fogalmaznám meg. A legtöbb reneszánsz tudós vallásos volt, még a XX. században is sokan, csak mostanában ciki ha valaki nem ateista és materialista ezekben a körökben, helytelenül hozzáteszem. Szerintem az olyan hit eleve káros ami az egyes embereket viszonylag értéktelennek és pótolhatónak állítja be, és az ateizmus efelé tendál erõsen.
"Az Univerzum valóban túl összetett és túl csodálatos egy véletlennek, az Emberek és az összes többi élõlény szintúgy, sok ateista szerintem fel sem fogja mennyire összetett és változatos a Világegyetem, a figyelmüknek nem csak 1 bolygóra kéne koncentrálódnia még akkor sem ha a tudásunk csillagászat terén még gyerekcipõben jár."
Éppen a hívõk azok akiknek szegényes a képzelõerejük és nem képesek felfogni hogy az Univerzum annyira komplex és lenyûgözõ dolog, hogy az ember ahhoz képest jelentéktelen.
Arról meg hogy az ateizmus vallás... Te mit gondolsz, a Nap az Univerzum középpontja? Mert ezt -bármily hihetetlen- a mai napig senki nem cáfolta. Csak szerénységbõl feltételezzük hogy ez nem így van, és erre épül az egész csillagászat. Szóval ez tisztán hit. Mégis, te mit mondanál egy olyan embernek aki szerint a Nap az Univerzum középpontja? Emlékezz rá, ennek 0 a valószínûsége, de nem lehetelen. Szóval nem minden hit egyenértékû. Van olyan "hit" amire tudomyánt lehet építeni, és an ami csak arra jó hogy emebreket írtsunk a nevében.
"Science without religion is lame. Religion without science is blind." -Albert Einstein
sok ember keveri a vallási hovatartozást a hittel, nem kell valamilyen felekezetbe tartozni ahhoz hogy valakinek legyen hite Istenben, én úgy szoktam fogalmazni 1 személyes nem bõvíthetõ hit.
Az Univerzum valóban túl összetett és túl csodálatos egy véletlennek, az Emberek és az összes többi élõlény szintúgy, sok ateista szerintem fel sem fogja mennyire összetett és változatos a Világegyetem, a figyelmüknek nem csak 1 bolygóra kéne koncentrálódnia még akkor sem ha a tudásunk csillagászat terén még gyerekcipõben jár. Szerintem sok ember van aki egyszerûen dühbõl ateista miért kellett megszületnem vagy miért láttam ilyen szörnyûséget, miért történt ez és ez, ezek valóban jó kérdések de erre nem annak kéne a válasznak lennie hogy semminek nincs értelme mindenki tehet egy szívességet, akkor sincs semmi misztikus itt, csak két lábon járó biorobotok vagyunk, ez nagyon destruktív álláspont, akár társadalmi szempontból is. Egyébként az ateizmus valóban egy vallás, ez van, mivel egy ateista szerint bizonyítani kell, de õ sem tudja az ellenkezõjét ezért "le kell állni" a bizonyítás további kísérletével még akkor is ha ez esetleg az Emberiség megváltásához vagy saját magunk vagy célunk megismeréséhez vezetne, ez a leghibásabb logika ami létezhet, egy tudós téved de nem adja fel, de a többi tudós rászól hogy állj már le nincs itt semmi, hány ilyet is ismerünk a történelembõl ? Galileo pl? rémlik valami? és ilyenekbõl több 1000 példa van.
A másik, ha valaki nem hisz Istenben vagy az Emberi Lélekben akkor milyen értéket képvisel számára egy két lábon járó "biorobot" nem voltak már ilyenek a múltban? nácizmus, kommunizmus egyebek mikor úgy irtották az embereket mint a legyeket? Hogy régen volt? most már nincsenek ilyenek, valóban? Hány szegény hal meg évente szerte a világon és írják le õket mint járulékos veszteség, hány abortusz van évente, milliók? ez nem népirtás? nem pont az ateizmus-biorobot-semminek nincs-értelme-végül-is taktika alapozta ezt meg? Vajon akkor is így bánnánk embertársainkkal és a védtelenekkel ha hinnénk egy felsõ hatalomban, és az Emberi lélekben, hogy spirituális lények vagyunk és nem csak egy darab hús?
Kicsit messzebbrõl kell nézni a képet társadalmi hatásokkal együtt, mert az Emberi élet igen is értékes és számít akárki akármit mond, és még egyszer mondom nem vallásról beszélek hanem hitrõl, személy szerint én sem bízom az egyházban, sem más szervezett formában, de ettõl az ember még több mint részegységei összessége.
Úgy hívják öntudat. Ha nem lenne, nem tudnád, hogy vagy, és így tovább :-)
Szerintem felesleges hinni. "Tudj, vagy ne tudj. De ne higgy." Tudom, hogy vagyok, mert látom magam. Vagy ha nem lennék, nem tudnék azon gondolkodni, hogy vagyok-e. Magamból indulok ki. Ha vagyok, akkor pedig tudok olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek szintén vannak. Elég sok minden van. :)
Nyilván nem. Annyira nem, hogy sok-sok kommunista dolog került a vallásba, illetve a keresztény-szocializmus is a kommunizmus egyik ága lett. Az emberek kb 100%-a azt hiszi, hogy a kereszténység tagadja, elítéli a pénzt, pedig ha olvasták volna a bibliát, akkor rájöttek volna, hogy egy kicsit sem. Meg az emberek igen nagy része azt hiszi, hogy Krisztus tanítása a kemény munka, pedig ez sem igazán. A másik pedig az, hogy mi, Isten teremtményei egyenlõk vagyunk Isten színe elõtt. Tehát ez kettõ szorosan kapcsolódik.
Az a baj, hogy a vallások és tudomány kölcsönösen úgy gondolja, hogy egymással szemben állnak. Pedig egyáltalán nem, csak sok a maszlag. A különbözõ vallások nem mások, mint az adott kor, adott terület, adott fejlettségû népének szóló tanítás arra, hogy miért bírjuk ki egymás mellett, sõt ha lehet szeressük egymást. Ezért vannak különbözõ vallások, de mind a világot akarja megmagyarázni. Mindnek van tömegeknek (egyszerûbb emberek sokaságának szóló) tanítása, és belsõ, mélyebb tanítása. Sajnos idõvel a belsõ tanítás gyakran elveszik, amivel dogmatikussá válik az a vallás. A vallások általában Teremtõnek, Istennek neveznek egy lényt, aki elindította a világot, és folyamatosan felügyeli a mûködését, igazgatja azt. Azonban van néhány vallás, amelyek túllépnek a "szakállas" teremtõ képen, és egyszerûen törvényrõl beszélnek. Ez már sokkal nehezebben érthetõ egy egyszerû ember számára, ezért is van kevés ilyen vallás, és ezekbe is beszivárogtak különbözõ istenképek. De ha azt mondjuk, Isten valójában Törvény, akkor máris a tudománynál vagyunk, csak le kell hántani a bigottság és dogmatizmus szürke ragadós maszlagját.
Ez, és a #8 is elég önégetõ kommentek voltak, hát téged sem alkalmaznának szónoknak ha az ateizmust akarnám népszerûsíteni...
Erre én azt a példát szoktam mondani hogy tulajdonképpen számomra Japán létezése hitbéli kérdés. Soha nem jártam ott, talán nem is fogok, nem ismerek embert aki járt volna. De okos emberek azt mondják hogy Japán létezik. Olyan sokan mondják ezt olyan magabiztosan hogy magam is elhiszem, és elég furcsán nézek arra aki tagadja Japán létezését.
A létezésnek csak egy értelme van: a túlélés. Tömören, maradj életben amíg meg nem halsz és próbálj utódokat nemzeni, hogy a fajod is addig maradjon fenn, amíg ki nem hal. Nincs semmiféle fõdíj. Legalább is addig nem tehetünk fel konkrét kérdéseket, amíg rá nem jövünk arra, hogy mitõl volt õsrobbanás, és hogyan mûködik az univerzum.
Ezek amiket leírtál, a tények 0,000001 % -a, az is egy oldalúan megfogalmazva. Nézzük a tényeket másik oldalról. Létezik egy felfoghatatlanul hatalmas univerzum, amiben törvényszerûségeket látunk, azt látjuk, hogy történt valami, ami szépen beindította a láncreakciót, elég részeltes modelljeink vannak arról, hogy hogyan alakulhatott ki a nap és naprendszer, a bolygók, holdak, és ezek jórészt megfigyelhetõk a távoli univerzumban. Kémiai reakciók, fizika, és a kvantumfizika eseményei játszódnak, amikben nyoma sincs bármiféle inteligenciának.
Akkor nézzük az életet. Párszáz évvel ezelõtt, ha azt mondja bárki, hogy az élet lehet, hogy csak úgy kialakult, nyilván hülyének nézik (vallástól függõen utol is érheti az inkvizíció). Darwin is kapott szépeket, miután publikálta mûvét, nem fogadta el senki, pedig mindenki jól láthatja az evolúció folyamatát, akár az embereken, akár a kutyák és háziállatok tenyésztésénél (talán az egyik legjobb példa talán az öszvér, ami aztán az "élõ" definícióját is megnehezíti, mert szaporodásra nem képes). Aztán a sejtbiológia fejlõdése, a genetika és hasonló tudományágaknak köszönhetõen tudjuk, hogy bizony kémiai reakciók során is kialakulhatnak ilyen dolgok (bár 100% -ig reprodukálni nem sikerült), és az evolúció is tökéletesen mûködik (mégha ezt jónéhányan nem is hajlandóak elfogadni, bár ahhoz már elég fanatikusnak kell lenni). Az agyunk kifejlõdésére is elég jó modelljeink vannak, egészen a legegyszerûbb irányítóközpontal rendelkezõ állatoktól az emberekig, a régészet is alátámasztotta, hogy az emberek egyre bonyolultabb eszközöket kezdtek használni, és hogy milyen vallások alakultak ki. Azt is tudjuk evolúcio alapján magyarázni, hogy miért fejlõdött tovább az emberek agya (avagy hogyan volt képes életben maradni egyáltalán a természetben, mert egyedül, eszközök nélkül a sehogy kategória).
"Kell hogy valami célja legyen, annak is hogy mi létezünk és errõl irkálunk itt, és kell hogy valami oka legyen - de nagyon valószínû hogy akármi is ez, számunkra felfoghatatlan lenne, még ha az orrunk elõtt is volna a megoldás."
Miért kellene lennie bármilyen célnak, miért kellene egyáltalán abból kiindulni, hogy valamilyen cél érdekében létezünk? Mi lenne a cél, ha nem abból indulunk ki, amit nem tudunk, és belemagyarázhatjuk, hogy az lehet, hogy valamilyen inteligenciának köszönhetõen jött létre, hanem a törvényszerûségekbõl?
"Mond bárki is bármit, én azt fogom elhinni és csakis azt ami tudományosan ALÁTÁMASZTOTT. A többit el tudom képzelni (pl dimenziók) de addig nem hiszem el amíg nincs bebizonyítva." Nem tartom magamat vallásosnak, de azért felvetnék erre egy problémát: Attól, hogy tudományosan bizonyítják valaminek a létezését, mûködését, az emberek nagy része még mindíg csak "hinni" fog benne, nem fogja érteni a mûködését. A mai elektronikai eszközeink pontos mûködését leíró egyenletek, szabályok gyakran olyan bonyoltultak, hogy hiába van X* ember, aki érti az emberek 99,99% -a ha bele szakadna sem bírná felfogni, ezért legfeljebb hihet benne. * legyen X<10^6
Tudod ez már tõlünk nyugatabbra régóta élõ probléma. Nekünk "szerencsénk", hogy a muzulmán, de más, egyéb vallású és kultúrájú bevándorlóknak nem vagyunk kívánatos végcél. Viszont Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, sõt a skandináv államok már évtizedek óta kínlódnak ezzel a problémával.
Nem. Egyszerûen a legtöbb vallásos ember képtelen felfogni egy olyan gondolkozási sémát, amiben a számára fontos fogalmak nem léteznek. Ilyenkor mindenáron valamilyen az övéhez hasonló sémát akar ráerõltetni az illetõre. Például sátán(a szerinte legfõbb gonosz)hívõnek akarja beállítani. De ha ez sem jön be akkor sem fogja fel.
"Kell hogy valami célja legyen, annak is hogy mi létezünk és errõl irkálunk itt, és kell hogy valami oka legyen" Na ez az, hogy ez megint semmi más, csak egy semmibõl kapott gondolat. Miért kéne, hogy legyen? Elõször erre kéne tudni a választ, és ha tudjuk, hogy van, akkor lehet kérdezni azt, hogy akkor az mégis micsoda. Tegyük fel, van tõlünk 1 millárd fényévre egy csillag. Van ennek célja? Lehet egyáltalán ilyen kérdést feltenni? Szerintem nem. Ezért ha megkérdezzük, hogy mi a célja az emberi, vagy intelligens életnek, az a valószínû, hogy nem lehet a kérdésre válaszolni, mert rossz a kérdés.